Magyar Szó, 1987. október (44. évfolyam, 270-284. szám)
1987-10-05 / 274. szám
19®7. október 5., hétfő Kamata-dala-tala-jivana tala maša Beszélgetés véd a filozófiáról, zenéről, életről... Kharatali, umritanga, tabla, harmona nevű hangszerek fekszenek a színpad deszkáján. Az egyik sarokban a rózsa, szántál, mosász és ámbra illatú aganbatti (indiai páka) füstölög. Csend. A színpadra kisvártatva megérkeznek a zenészek is. Hatan, egy lány, egy 10 évesnél nem idősebb srác és négy fiatalember, megítélésem, szerint 18 és 28 év közöttiek A jellemző indiai viseletben, hosszú fehér ruhában vannak mindahányan. A földre telepszenek, előveszik a hangszereket, megkezdődik a zene. Véda vallási dalok füzére csendül fel... köztük a nálunk sem ismeretlennek tűnő mahamantra: Hare Krishna, Hare Krishna, Krishna Krishna, Hare Hare / Hare Raima, Hare Rama, Rama, Rama, Hare, Hare ... Történik mindez az újvidéki M-stúdióban. Hogy érthetőbb legyen, a Gauranga Bhajam band multimédiáia koncertjén vagyunk. A zenélés alatt India különböző részeit csodálhatjuk meg a kivetített színes diákról. Közben-közben a band vezetője érdekes (ismeretbővítő) történeteket mesél Indiáról, a zenéről, amit játszanak, a vallásról ... A közönség a koncert vége felé a kukoricalisztből ízesített halam nevű kalácsot is megkóstolhatja. Egyszóval, furcsa és szokatlan, annál is inkább, mivel az együttes tagjai egytől egyig hazánk fiai. Valahogy az emberben akaratlanul is felmerül a kérdés, hogyan kerültek ezek a fiatalok kapcsolatba a védizmussal, miért választották épp annak az ősi filozófiának, vallásnak, kultúrának a követését, tanulmányozását, hogyan sajátították el a szanszkrit nyelvet... E kérdések vezéreltek abban, hogy a koncert után elbeszélgessek Akura Das (polgári nevén Aleksandar Todorović) niši fiatallal és Nara Dvib Dasszal, azaz a Zágrábi Nenad Jaridyah . Nagyon érdekesnek tűnt az, amit Nara Dvib Das (állapodjunk meg e nevében) mesélt a mantrákról, pontosabban a mahaman faráról (nagy mantra). India-szerte sok olyan szentély van, ahol már 500 éve szakadatlanul éneklik a mahamantrát. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy szentélyben mondjuk 15 ember él, akik, hogy a mantra folyamatosan szóljon, mondhatnánk három műszakban „dolgoznak”, úgymint: az egyik csoport alszik, a másik fűz, a harmadik énekel és ez így állandóan. Generációk és generációk váltják egymást, a dal egy pillanatra sem szűnik (szűnhet) meg. Na de ismerkedjünk meg a Gauranga Bharem e két tagjával. Hogyan van az, hogy bár itt éltek Jugoszláviában, a véda kultúrát, vallást tanulmányozzátok, sajátos életmódot folytattok, indiai zenét játszatok? — kérdezem Nara Dvidtől. — Az ez iránti érdeklődésünket az ún. modern civilizációval való elégedetlenségünk szülte. Egy olyan filozófiát kerestünk, mely nem a történelemből táplálkozik, hanem amely él, s melyet „élni” lehet, mely ma is éppoly maradandó értékekkel bír, mint valaha. © Hogyan kapcsolódik ide a zene? — A zene e filozófia egyik legfontosabb eleme. Általa érhető el a spirituális felvilágosodás, az abszolút igazság. Szerepe tehát nemcsak a szórakoztatás, hanem mindenekelőtt „instrumentum” a feleszmélés felé. — Ezért nem is zenének nevezik, hanem Sabda Brahmannak, azaz hangviibrációknak — egészíti ki Akura Das. — Az indiai filozófia szellemében élni bizonyos „szabályos”, meghatározott életmódot, viselkedést, lemondásokat jelent és igényel ... — Az kellene hozzá, hogy az ember a belső (lelki) élet felé forduljon, hogy cselekvése minőségét befelé irányítsa, hogy az élet nyújtotta anyagi javakat a spirituális lét követelményeivel összhangban alkalmazza, használja. Minden káros szenvedély mellőzése, a vegetáriánus táplálkozás, a koránkelés, a meditatív éneklés a legfontosabb — mondja Akura Das. — A lényeg az — mondja Nara Dvid Das —, hogy ha az ember a mézet valójában meg akarja kóstolni, nem érdemes kívülről nyalogatni a csuprot, annak belsejébe kell nyúlnia, így van ez ezzel a filozófiával is ... Teljes odaadás, igénnyel. © Mi a célja — ha nevezhetjük így —, az értelme az ilyen életmódnak? — A test, az anyag megkötöttségében, börtönében honoló teljes, átszellemült, boldog élet, a szellemi önmegvalósítás, önmegismerés elérése. © Hogyan lehet harmóniát teremteni (fenntartani) az ilyen aszkéta életmód és az eltechnizálódott vilg következményei között? — Nagyon egyszerű... mondja Nara Dvib Das. — Már a Bahadvad Gitában tolmácsolták, magyarázták, hogy az igazi jogi alatt nem azt az embert kell érteni, aki kizárja magát az életből, leül egy fa alá és meditál... A szellem mindenütt jelen van, teljesen lényegtelen, hogy milyen külső körülmények uralkodnak. Az urbanizált közeg tehát egyáltalán nem jelent akadályt. « Visszatérve a zenére, az újvidéki fellépés vendégszereplés mellett hol játszottatok még? — A mostani utunk során voltunk már Pulán és Ljubljanában, ezután megyünk Zágrábba. Különben a „csoport” székhelye Zágrábban van, illetve alkalomról alkalomra itt találkoznak. — Miből éltek? — Könyvek, brosúrák, kazetták eladásából, egy-egy ilyen turnén összejött pénzből. Számtalan kérdés fordul meg fejemben, de azon nyomban le is mondok róluk, hisz napestig lehetne kérdezősködni, beszélni. A végén még csak megkérem Nara Dvibet, írja le nekem szanszkritül a Bahad vad Gita egy verssorát, azt hogy: Kamalia-dala-jala-jivana tala mala; magyarul: Az élet egy harmatcsepp a lótuszvirágon. GIMPEL, Tibor Pótlatkozás a Magyar Tanszéken A kérvényeket hétfőtől október 7-éig lehet átadni Az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kara lehetővé tette a pótiratkozást minden tanszéken, ahol a második iratkozási forduló után nem telt be a létszám. A Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékére a fennmaradt 12 szabad helyre mától, október 7-éig lehet jelentkezni, illetve kell különbözeti vizsgát tenni a nem megfelelő középiskolát végzetteknek. A nem megfelelő középiskolát végzettek (megfelelő szakok a pedagógia, a kulturológia, a levéltári, múzeumi és a fordítói!) október 7-én 8 órai kezdettel különbözeti vizsgát tesznek írásban és szóban, nyelvtanból és irodalomból. A Rácz—Takács Kis magyar nyelvtana, illetve a megfelelő középiskolák harmadikos és negyedikes Irodalom művészet című tankönyve alapján. A 40 dináros okmánybélyeggel ellátott kérvényekhez mellékelni kell a középiskoláról szóló oklevelet, az utolsó két évről szóló bizonyítványt, anyakönyvi kivonatot, a nem megfelelő középiskolai végzettségűeknek pedig azt az elismervényt is, hogy az alábbi címre és folyószámlára befizettek 4000 dinárt. Filozofski fakultét 65-700-607-1216. Az oktatás október 12-én kezdődik. V. MkkcSM MŰVELŐDÉS A színház nyomában Látogatóban a Szabó házaspárnál Az első vonalban szolgálták a színházkultúrát Szabó Cseh Mária és Szabó István, a szabadkai Népszínház magyar társulatának élművészei. A Szabó házaspár már 1945-ben, az indulás napjaiban elhatározta, hogy a „játék” egy életre szól. Erős belső indíték szükséges ahhoz, hogy az ember hű maradjon a választott hivatáshoz. A hűség is színészi-művészi magatartás. A Szabó házaspár boldogan vállalta a szabadkai színház népszínházi szerepkörét, a terepjárást, és megpróbáltak érzelmi hatást gyakorolni a nézőre akkor is, amikor a színház műsora elszürkült, és akkor is természetesen, amikor a színházi szertartás legünnepélyesebb pillanatait jegyezték. A múltról, a máról beszélgettünk el a színészházaspárral. — Voltam Júlia a Strindbergdrámában — meséli Szabó Cseh Mária —, Natasa A Zseljeznovház asszonyában, szerepeltem A makrancos hölgyben, a Szentivánéji álomban, Molnár Ferenc Liliomában, O’Neill Utazás az éjszakában című darabjában, klasszikus szerzők szövegét tolmácsoltam, valamennyi műfajban lemérettem és gyakran — főleg vidéken — rendkívül meleg fogadtatásban részesültünk. A megálmodott színházban, 1945-ben nem modellről vitatkoztunk és azt sem hangoztattuk, hogy színház az egész világ, és a világ közepe éppen Szabadka, ó, nem. Nem a világ volt a mi színpadunk, hanem Vajdaság, az egyszerű vajdasági ember, aki elfogadta a szívre és a lélekre ható színházat a maga szerény műsorával. Én — szívem szerint — a kevésbé népszerű műfajt, a drámát választottam, de nem berzenkedtem, amikor egy napon az öltözőmben egy cédulát találtam a következő szöveggel: „Művésznő! Menjen hangpróbára! Operettben akarjuk szerepeltetni”. Aláírás: Garay Béla. Én pedig mentem és szubrettként, a Mágnás Miskában sem vallottam szégyent. Harminc év a színpadon. Mikor érezte, hogy volt és van értelme a munkának? Mikor volt a legboldogabb? — A búcsú pillanatában, 1975- ben. Euripidész-Sartre TRÓJAI NŐK című tragédiáját mutattuk be. A függöny lehullta után számadást végeztem. Nem volt ez a visszapillantás megrettentő, mérhetetlen fájdalmat sem éreztem, nem, mert tehetséges fiatalok álltak mellettem és úgy éreztem, hogy velük a mi színházunk kortalanná válik és a szépre törekvő és magasabb rendű művészetet szorgalmazó fiatalokra hagyhatjuk a színházat, a fiamra, Jónás Gabira, Konca Miklósra, Árok Ferencre és a többiekre. Boldogan adtuk át tehát az indulás minden akadályt legyőző hitét... ‘Ф Milyen üzenettel bátorítaná ma a fiatalokat? — Szeressék a színházat és próbálják meg tisztelni a szerzőt. Szólaljanak meg a színpadon — a játék alapeleme a színpad — szép és szabatos magyar nyelven. Ne feledjék, hogy a néző szeret okulni és elfogadja a szerző üzenetét. Szabó Istvántól hallottuk valamikor régen: „Ha már fent vagy azon az ekhós szekéren, akkor csapj a lovak közé, és repülj!” Milyen a színművész közérzete ma? — Szépen és elhivatottan akartam szerepelni mindig. Játszottam azokban az időkben, amikor éhezve imádtuk a színházat és mindig ragaszkodtunk a színházi rendhez. Voltak szép pillanatok, persze. Például amikor eljátszhattam Lukát Gorkij Éjjeli menedékhely című drámájában és szerepelhettem John Steinbeck Egerek és emberek című darabjában. Magánéletem úgyszólván nem volt. Csak a színház. Nehéz volt a búcsú a színháztól, a barátoktól? — Az ember a nyugdíjaztatás pillanatában — harmincöt évnyi munka után — nemcsak a színpadtól vesz búcsút, hanem azifjúságától is. Nehéz volt a búcsú, de még nehezebb manapság elmenni a színház épülete mellett, mert a szellemujjak már semerre sem mutatnak és a mostani vezetők nem ismernek se embert, se istent. A maga nemében páratlan korszak áll mögöttünk. Az igazgatók — Jasenovictól Beblerig — egy-egy téglát mindig beleépítettek az öreg házba. Ma a színház és a színpad romokban hever. Az ember elkeseredik, ha a lapból értesül a történtekről, ha beszélőtársa elmondja, hogy milyen züllési folyamat ment végbe a színházban ... ф Van-e üzenete a fiatalok számára? — A színészet nem mesterség, hanem hivatás, minálunk még ennél is több. Gyönyörű küldetés, amit csak hittel, ambícióval szabad vállalni. Mi úgy vállaltuk. Üzenem a fiataloknak, hogy ne csüggedjenek, és félre az utópisztikus látomásokkal. A lecsonkolt színház is színház. Majd csak lesz valahogy. B. Z. Szabó Cseh Mária ЈЈЦ&3|, r*is Szabó István 9 Odaítélték az Andrié-díjat Mladen Markov író Starci na selu elbeszélésgyűjteményéért megkapta az 1386. évi Andrié-díjat. A díj bizottsága, Miroslav Egerić, Ljubiša Jeremić, Nikola Kovác, Predrag Palavestre, МШvoj Solar, Husein Tehmiščič és Petar Džadžić elnök szavazattöbbséggel hozta a döntést. A díjra jelölték még Mirjama Pavlovic Smilolovka című elbeszélés gyűjteményét, Sanja Pilic Ahridnica és Vladimir Pistalo Noéi című gyűjteményét. (Tanjug) Az iskola együtt lélegzik a faluval Telecskán miért nem használják a tornatermet a sportolók? Oktatásügyi törvényünk kimondja, hogy az iskola köteles együttműködni a helyi közösség társadalmi-politikai szervezeteivel, vállalataival, intézményeivel, a sport- és művelődési egyesületekkel Sőt, a helyi közösség, a falu határán túl is keresni kell a kapcsolatot, elkerülni a bezárkózottságot. A telecskai Kis Ferenc Általános Iskola kétszáz tanulója, a kis tantestület és a szülök igyekeznek eleget tenni a fenti követelményeknek, mert tudják, hogy a négy fal közé való bezárkózás semmihez sem vezet. — A faluban együttműködünk a helyi vendéglátóipari munkaszervezettel, a szövetkezettel, helyi közösséggel, egészségházzal és a Petőfi Sándor Művelődési Egyesülettel — mondja Varga Sándor igazgató. — Iskoláinkban nagy hangsúlyt helyezünk a környezetvédelemre, a természet megvédésére, az esztétikai nevelésre. Éppen a környezetvédelem terén kifejtett eredményes, közös munka a helyi közösséggel, hozta meg a Tartományi Környezetvédelmi Tanács arany emlékérmét, melyet négy évvel ezelőtt érdemeltek ki a vajdasági versenyben. A kis erdőtelepítők Baranyi István októberi díjas tanítóval több ezer fenyőcsemetét adtak el, ültettek ki az utcákra. — A falun kívül milyen intézménnyel, iskolával tartanak fönn kapcsolatot ? — Évek óta részt veszünk a Petőfi és a Kis Ferenc iskolák köztársasági találkozóján, melynek már mi is voltunk házigazdái. Jó a kapcsolatunk a zombori Mita Vasiljevic Pionírotthonnaal, ahova az iskola pionírszervezete többek közt a pionírvezetőket küldi tanfolyamra, közös műsorokat szervezünk más iskolákkal az otthonban. A községi sportszövetség és a Mosztonga Sportközpont együttes szervezésében minden télen részt vesznek alsós diákjaink az úszásoktatásban. Továbbá a zombori Sirovina Hulladékteleppel vám együttműködési megállapodásunk papírgyűjtésről. — Úgy tudom, e helyi művelődési egyesülettel kiváló a kapcsolat ... — Igen, az egyesületben is belátták, hogy csakis az iskolából toborozható az utánpótlás. Ezért itt kezdték meg velük közösen, a munkát. Megalakult a kis esteresek együttese, létrejött a népi tánccsoport. A zenekart Maruzsenszki József szülő, állatorvos vezeti, a táncosokat pedig Hajdú Piroska tanárnő. A citerák beszerzéséhez hozzájárult a telecskai szövetkezet is. Sajnos, a községi járulékból épült gyönyörű tornatermet egyelőre csak az iskola diákjai használhatják, pedig a Petőfi Sportegyesület tagjai is igénybe vehetnék. — Mi felkínáltuk a labdarúgóknak, női kézilabdacsapatnak, hogy főleg a téli idényben és kora tavasszal vagy ősszel használják az iskola tornatermét felkészülésre. Sajnos választ nem kaptunk, azaz nem veszik igénybe a sportolók azt, amit a községi pótadóból építettünk és amihez mi, telecskaiak is hozzájárultunk — mondta az igazgató. Az együttműködést bizonyítja az is, hogy nem létezhetne az iskola számítógépes csoportja sem, ha a szövetkezet nem járul hozzá a komputervásárláshoz. Sorolhatnánk az együttműködés számos és szép példáját, amely a teta-skiiak számára természetes, P. M.