Magyar Szó, 1987. november (44. évfolyam, 301-315. szám)

1987-11-12 / 312. szám

1987. november 12., csütörtök Minőség és egyenlőség Változások a JLSZ alapszabályában és a bíródelegálás módjában A JLSZ választmánya tegnap délelőtti ülésén ott folytatta, ahol az elnökség előző éjjel abbahagy­ta: a bíráskodásnál. Nevezetesen azt kellett eldönteni, hogy jó-e a szövetségi játékvezetői névsort pusztán a (kétes) minőség alapján állítani össze és korrigálni, vagy pedig szempont kell hogy marad­jon a bajnokság közti és utáni változásoknál a paritás is. Az egyenlőséget a lista összeállításá­nál a VLSZ képviselői kérték, s végül óriási viták után elfogad­ták javaslatukat. Eszerint a jövő­ben, ha valaki kiesiik a bírói lis­táról, helyébe az illető köztársa­ság vagy tartomány B listájának legjobbjait delegálják. Az ülésein beiktatták a JLSZ alapszabályába a FIFA által köve­telt famázus 48-as szakaszt is, mi­szerint a futballban felmerülő vi­tás kérdésekben csak a JLSZ ítélkezhet, azaz a labdarúgó szer­vezeten kívülálló testületek ügyei­ben nem illetékesek. Miután az elnökségi ülésen ked­den este Slobodan Kojović (Bosz­nia-Hercegovina) és Dusan To­mic (Vajdaság) jelöltje vissza­lépett, a választmány az elnök­ség javaslatára 4 éves megbíza­tással Ante Pavlovićot nevezte ki a JLSZ főtitkárává. G. M. „Ne bántsuk a fiúkat...” Nyilatkozatok az utánpótlás válogatottak zimonyi mérkőzése után Utánpótlás válogatottunk eljátszotta a nagy lehetőséget, hogy bejusson az EB legjobb nyolc tagja közé, mert nem­csak hogy egy pontot sem volt képes szerezni az angolok ellen hazai pályán, hanem még a tisztes vereségre sem tellett Zimonyban. Ivan Toplak sze­lektor a párját ritkító leégés után így nyilatkozott: — Ez a mérkőzés megmutatta az angol és a jugoszláv I. liga közötti különbségeket. Az ellenfél erőtől duz­zadt, ugyan, hogy tudtuk volna meg­verni őket. Ezeket a fiatalokat még­sem kell támadni, bántani, nem volt időnk a bejátszásukra. Dušan Bajevic edző jobban rátapin­tott a lényegre: — Szépen látszott a pályán, hogy mi szórakozni akartunk, az angolok meg vetélkedtek. Túl sok fiatalt állítottunk csatasorba, akik nem nőttek fel a fel­adathoz. Megvolt a biztos továbbjutá­sunk, most pedig oda jutottunk, hogy a lehetetlent kell megpróbálnunk. Dave Sexton, az angolok szövetségi kapitánya: — Elégedett vagyok a játékunkkal az eredménnyel még inkább. Minden úgy történt, ahogy megbeszéltük, és most nyugodtan várhatjuk a török— jugoszláv összecsapást. David Rocastle, akit egy külön zsű­ri a zimonyi találkozó legjobbjának kiáltott ki: — Kollektív és gyors játékkal felül­múltuk a jugoszlávokat, rövid idő alatt a magunk javára fordítottuk a mér­kőzést. Azt az utasítást kaptuk szak­vezetőségünktől, hogy tartsuk minél távolabb a kaputól a technikás ellen­felet, ezt sikerült is elérnünk, s a többi már könnyen ment. Az adai szurkolók szép számban vonultak ki a vasárnap délutáni rang­adóra, és körülbelül egy órán át nem is bánták, hogy ismét „bizalmat sza­vaztak” kedvenceiknek, a Zorka el­leni rangadón. Ekkor azonban beindult a szabad­kai gépezet. Mindössze 40 perc kellett Grigoreknak ahhoz, hogy szertefosz­­lassák az AFK álmait, hogy bebizto­sítsák első helyüket a táblázaton. Az utolsó fordulóig nyilván megmaradnak ott, s csak akkor kerülnek le, ha a Palicsnak száz százalékban kijön a lépés a hajrában. Ez azonban már a közeljövő zenéje. A hétvégén pedig lényegében nem történt semmi csodálatos. A legtöbb figyelmet szerintünk ezúttal is a Nje­­goš érdelmi, mivel a lovcenaci csa­pat a bajnoki Radnicki két vállra fektetésével ismét tanújelét tette an­nak, hogy az őszi idényben fekszik neki az élmezőny. — Ami bennünket illet, a Njegoš jó játéka és kitűnő eredményei nem érnek a meglepetés erejével. Én még a bajnokság elején bejelentettem, hogy a lovcenaci csapat nemcsak ambició­zus, hanem erős is. Csak örülni tu­dok annak, hogy csak tisztes távol­ságról követ bennünket, különben a folytatásban még erősen kellemetlen riválisunk lehetne — mondta legutób­bi beszélgetésünkkor Kis János, a Zorka elnöke. Hasznos dolog megismerni az ellen­felet, ezt tanúsítja a Palics szomba­ti találkozója is. Nyilvánvalóan meg­tévesztette a tópartiakat a Borac gyenge helyezése, és lebecsülték őket, ami kis híján megbosszulta magát. A két pont megvan ugyan, de a Zor­ka ragyogó sorozata mellett nem ele­gendő nyerni a gyengébbek ellen, ha­nem a gólkülönbségre is figyelni kell. Könnyen megtörténhet, hogy a végelszámolásnál az fog dönteni.­Az őszi idényben talán először örül­hettek a moholi szurkolók is. Győze­lem ugyan akadt eddig is, de vidé­ken olyan biztosan és jól még nem játszott a csapat, mint vasárnap Szerbmiliticsen a Zadrugaz ellen. A Bácska kezd visszatérni tavalyi formá­jába, s ha a bajnoki címért folyó versenyfutásból már nem is kérhet, itt-ott megkeserítheti az élmezőny éle­tét. Ha így játszik, szombaton a Zor­­kának is nagyon oda kell figyelnie, milyen lelkesedéssel hajt ellene. Egy fecske persze nem csinál nya­rat, de vitathatatlan, hogy a moho­liak ébredésében komoly szerep ju­tott Kerekes Istvánnak, az edző posztján. Amióta átvette a csapatot, a Bácska jóval komolyabban küzd, mint a bajnokság elején. Érdekes, hogy Kerekes nem először váltotta fel Radonicot egy klub élén. Annak idején az AFK-t is tőle vette át, most a Bácskánál ugyanez az eset. A különbség csupán annyi, hogy az AFK vele első lehetett a szabadkai ligában, a Bácskának ilyen esélyei már, mint említettük, nincsenek. Újabb vereségével leragadt a táb­lázat alján­­ a Panonija, a Tavankut sem örülhet a Sloboda elleni dön­tetlennek, a sziváci Polet viszont in­kább, mint vasárnapi vendége, a Ku­­la, amely a pontvesztés miatt lépés­­hátrányba került a két listavezető­vel, a Zorkával és a Paliccsal szem­ben. G. Nincs vége a Zorka sorozatának Jó tíz perc alatt dőlt el a rangadó — A Njegoš az üldözőket is lemorzsolja — Ébredeznek a moholiak NŐI LABDARÚGÁS I. liga — kelet A tavalyi bajnok az élen Az I. liga keleti csoportjában már csak egy veretlen csapat van, még­pedig a tavalyi bajnok, a niši Maši­­nac. A hetedik forduló rangadó-mér­kőzésén 2:1 arányú győzelmet aratott Cacakion legnagyobb riválisa, a hely­beli Prvi oktobar ellen, s most maxi­mális teljesítménnyel, 14 ponttal vezet. A vranjei PKV Yumco katasztrofális, 8:0 arányú győzelmet aratott a szkop­jei Edinsztvo felett, s felzárkózott a két élen álló csapat mögé. A két vajdasági csapat továbbra is gyengén szerepel. A szabadkai Spar­tacus 1:0-ás vezetés után 1 :1 arányú döntetlent ért el a lazarevaci Koluba­­ra ellen, a zombori ŽRK pedig ide­genben 1:0 arányú vereséget szenve­dett az addigi sereghajtótól, a Prišti­­nától. A liga néhai legjobbja, a zi­monyi Sloga idegen pályán 4:1 arány­ban győzött a Bitola ellen. A TÁBLÁZAT: A 8. forduló mérkőzései: Ma^inac— 7.AK. Edinsztvo—Spartacus. Kolubara— Priština, sioga—PKV Yumco, Prvi ok­tobar—Bitola. V. I. 1. MaSinac 7 7 0 0 15:1 14 2. Prvi oktobar 7 6 0 1 23:5 12 3. PKV Yumco 7 5 1 1 16:3 11 4. Sloga 6 4 0 2 16:6 8 5. Edinsztvo 7 3 0 4 17:13 6 6. Spartacus 7 2 1 4 10:10 5 7. ZAK 7 2 0 5 9:17 4 8. Bitola 7 2 0 5 7:27 4 9. Pristina 7 1 0 6 2:16 2 10. Kolubara 7 0 2 5 3:20 2 Labdarúgó utánpótlás EB-selejtező PAFOSZ: Lengyelország—Ciprus 1­ (1­) Az V­­ csoport pillanatnyi sorrendje: Görögország 9, Lengyelország 6, Ma­gyarország 5, Ciprus 2 pont. PORTO: Portugália—Svájc 2:0 (1:0) A II. csoport pillanatnyi sorrendje: Olaszország 6, Svédország és Svájc 5, Portugália 4 pont. Barátságos nemzetközi mérkőzés SZKOPJE: Vardar—Szlávia (Sz) 1:1(0:0) Góllövők: Szavevszki Ratkov a 77. percben, a 90., illetve Magyar Sió Skoblar marad a Hamburgerben A Hamburger sorozatos kudarcai következtében Josip Skoblar hétfőn benyújtotta lemondását a klub veze­tőségének, amely el is fogadta. Mi­után azonban nem sikerült szerződ­tetni Willi Reimannt a helybeli Len Pauliból, a vezetők ismét tárgyalóasz­talhoz ültek Skoblarral, és megegyez­tek, hogy marad az első csapat ve­zetőedzője. Lemondott a Hajdúk két vezetőségi tagja A spliti Hajdúk Labdarúgóklub két vezetőségi tagja tegnap benyújtotta le­mondását: Nikola Počuča ügyész-he­lyettes és Vinko Cuzzi, a spliti ke­rületi bíróság bírája. Felmondásukban az áll, hogy a bíróságon betöltött funkciójuknál fogva nem lehetnek ve­zetői egy ilyen labdarúgóklubnak, mint a Hajdúk. Hangsúlyozzák, hogy le­mondásuk nincs összefüggésben a könnygázbombával, melyet felelőtlen szurkolók dobtak be a pályára a Hajdúk—Olimpique nemzetközi kupa­meccsen. LABDARÚGÓ EB-SELEJTEZŐ Borúra ború Ju­goszlávia—Anglia 1:4 (0:4) Belgrád, Zvezda stadion, 60 000 néző, vezette Vautrot (Fran­ciaország). Góllövők: Katanec a 80., illetve Beardsley a 3., Barnes a 16., Robson a 20. és Adams a 24. percben. JUGOSZLÁVIA: Ravnić (Radcča), Z. Vu.jović, Baljić, Katanec, Elsner (Janković), Hadžibegić, Stojković, Mlinarić, Vokrri, 'Baž­­darević, ZI. Vujović. ANGLIA: Shilton, Stevens, Sansom, Steven, Adams, Butcher, Robson (Reid), Webb (Hoddle), Beardsley, Lineker, Barnes. A szigetországiak sok minden­ben különböznek tőlünk, tegnap óta abban is, hogy nekik már megjött a télapó: védelmünk Els­­nerrel és Ravniczyal az élen ne­gyedóra leforgása alatt két óriási lehetőséggel is megajándékozta őket, amit természetesen kihasz­náltak, így mielőtt még igazán megmutathatták volna labdarú­góink, hogy mennyi keresnivalójuk van ezen a fontos összecsapáson, mielőtt a közönség is belelendül­hetett volna a biztatásukba, már el is búcsúztunk az EB döntő tor­nájától, amelyet jövőre rendeznek meg az NSZK-ban. Jobb sorsra érdemes csapatunk tragédiája a 3. percben kezdődött, amikor a söprögető Elsner ahe­lyett, hogy hazaadta volna a lab­dát, feleslegesen és ügyetlenül kí­sérte Ravnic felé, Beardsley felis­merte, megérezte az alkalmat, s hátulról becsúszva az üres kapuba pofozta. Ilyen góltól infarktust le­het kapni, nem csoda hát, hogy 1 győzelemre felhangolt labdarúgó­ink megzavarodtak, hibát hibára kezdtek halmozni. A baj sohasem jár egyedül, Mlinaric rossz haza­adása miatt kapusunknak lábrave­­tődéssel kellett mentenie a 10. percben Linekerrel szemben, aki régi angol szokás szerint nem húz­ta vissza a lábát, fejbe rúgta Rav­­nicot, s bár ez folytatta a játékot, Elsnerrel együtt futballanalfabétá­­ra valló hibát vétett a 16. perc­ben. A tizenhatosban letette a labdát söprögetőnk elé, az meg­ijedt a rátámadó angoltól, és visz­­szajátszott Ravnichoz, a bíró pe­dig jogosan közvetett szabadrúgást ítélt a vendégek javára. Ellenfe­lünk tudta, mit kell ilyenkor csi­nálni: Robson odapöckölte Bar­nes elé a labdát, aki a szétmozdu­­ló sorfal között a bal sarokba bombázott. Négy perccel később megroggyant válogatottunk ismét kapitulált. A bal oldali szögletet még kifejeltük, de valaki vissza­küldte a labdát a tizenhatosba, ahol Mlinarié nem tudta lekezel­ni, s Robson közelről rutinosan megadásra kényszerítette a szo­borként álló, lehet, hogy Lineker rúgásától még szédülő kapusunkat. A sokkok ezzel nem értek véget, mert újabb négy perc elteltével ismét a hálónkban táncolt a lab­da. A jobboldali szögletet Adams védhetetlenül fejelte a hálóba. Ezután a futballt komoly mun­kaként felfogó angolok is enge­délyeztek maguknak egy kis lazí­tást, azaz játszadozást. A 35. perc­ben például óriási helyzetben be akarták vezetni a labdát a ka­punkba, de lesre kerültek, és Vautrot lefújta akciójukat. És a mieink? Egyetlen helyzetet sem tudtak teremteni Shilton kapuja előtt, úgyhogy a közönség mégsem állhatta ki füttykoncert nélkül, amikor szünetre levonult a le­génységünk. Ilyen helyzetben a második fél­idő puszta formaságnak számított. Becsületére válhat csapatunk tag­jainak, hogy teljesen reménytele­nül is küzdöttek a minél tisztesebb vereségért, úgy-ahogy helyrebil­lentették az egyensúlyt a pályán, de nem sokkal voltak veszélyeseb­bek, mint a játék első részében. Az angolok azonban annál inkább. A 62. percben Barnes szemtől szembe került Radacával, de ez ki­tűnően helyezkedett, és vetődve hárított. Tíz perccel később Vokric felverekedte magát a jobb oldalon az alapvonalig, visszagurítása azonban nem sikerült, Zllatko Vu­jovic háta mögé érkezett a lab­da. A 80. percben jobb oldali szöglethez jutottunk, s lássatok csodát, Katanec ugrott fel a leg­magasabbra, és befejelte becsület­gólunkat. Ezután néhány meleg helyzet adódott Shilton kapujának előterében, de több jugoszláv gól­ra nem tellett. A borúra ború következett: az utánpótlás-válogatottunk után a nagyok is súlyos vereséget szen­vedtek az angoloktól és nem ju­tottak tovább az Európa-bajnokság selejtező csoportjából. Az Észak-Írország—Törökország mérkőzést lapzárta után játszották, hátravan még: Törökország—Jugo­szlávia (december 16-án). A IV. csoport pillanatnyi táblázata: 1. Anglia 2. Jugoszlávia 3. Törökország 4. Észak-Írország S 5 1 0 19:­ 11 5 3 0 2 10:7 6 4 0 2 2 0:12 2 5 0 1 4 1:10 1 SPORT_____ NYILATKOZATOK A BELGRÁDI MÉRKŐZÉS UTÁN Osim: Mi mindig csodát várunk Tekintettel arra, hogy az ango­lok már a félidőben kiütötték vá­logatottunkat, a meccs után nem érződött annyira a csalódás a ju­goszláv táborban, mint gondoltuk volna. — Már csalódott sem lehetek. Az igazság az, hogy mindig csodára várunk, és a csoda ezúttal elma­radt — kezdte Ivica Osim szö­vetségi kapitány. — Mit mondjak? Erre legrosszabb álmaimban sem számítottam. A vereségre igen. Azt el tudnám fogadni, de nem így. Három potyagól, magunknak ad­tuk őket, s ez a­kkora csalódás, amilyenen nem tehetem magam túl egykönnyen. Marko Elzner: — Egészen őszin­tén, nem tudom, mi történt ve­lem. Az első gól — nem láttam a­z angolt mögöttem, egyszerűen kiütött, a többi más­ transzban tör­tént. Milan Jankovic: __ Gyors és po­tyagólok döntöttek. Sajnos, ilyen kezdés után más már ezen a mér­kőzésen nem eshetett meg velünk. Fadil Vokrri: — Nemhogy job­bak nálunk az angolok, de ennyire tehetetlennek én még soha és se­hol nem éreztem magam. Bobby Robson angol szövetségi kapitány: — A szerencse? Nem az, döntött. Felkészültebbek, erősebbek vagyunk most önöknél. Ezúttal persze a pszichikai momentum is a kezünkre játszót, de szerintem a két csapat között akkora, hogy ezen a mérkőzésen csak mi nyer­hetünk, a gyors gólok nélkül is mi nyertünk volna. Csak gratulálni tudok játékosaimnak és dicsérni a közönséget, amelynek a kiütés után is volt ereje megtapsolni ben­nünket. A köd kedden éjjel szállt le, beborítva a fővárost, olyannyira, hogy másnap délelőtt, amikor valaki félhan­gosan figyelmeztette a JLSZ vá­lasztmányi ülésének szószátyár szónok­át, hogy „a meccsen is ott szeretnénk még lenni, jó em­ber”, a jó ember megkontráz­ta. — Milyen meccsen? Ebben a ködben? — És folytatta nyugod­tan érvelését a szószékről. Áldott szerencséjére Ivica Osim ezt nem hallhatta. Ameny­­nyire már ki volt idegileg, bizo­nyára kevésbé választékosan uta­sítja valahová, mint újságíró kol­légánkat az előző napi sajtóér­tekezleten ártatlan kérdése (hogy érzi magát) után szövetségi ka­pitányi székének megbillenését érezve. Most így utólag, de kár, hogy nem volt sűrűbb a köd ... S akkor valami robbant. Belgrád központjában 14 óra­kor a labdarúgó szövetség, Tera­­zija 35. alatti székháza előtt egy petárda. Jeladásnak szánták-e vagy sem, de a tömeg megindult a Knez Miloseván lefelé végelát­hatatlan sorban a Maracana irá­nyába. Négy órakor már 60 000-en szo­rongtak a lelátókon. Negyed órával később zárták a kapukat. Mi tagadás, csodálatos hangu­lat. Ha csak jött volna! Ez a tömeg legszívesebben föl­falná az angolokat (az ezer fő­nyi angolt persze leszámítva, akik egy alkalmi „ketrecben”, rendőrosztag gyűrűjében a kele­ti lelátón izgultak teljes három percen át), a szurkolóktól függ A következő . .. ... robbanás természetes volt. A lelátó morajlása tépte a fület időről időre. Egyszer, mert ki­futottak az angolok a zöldnek ígért, de sárga foltoktól tarkított gyepre, máskor, mert tiszteletkö­rét futotta az ifi VB-t nyert ju­goszláv válogatott, harmadszor, mert bemutatták a játékosokat, negyedszer pedig, mert útjára indult a labda, öt perccel korábban viszont még összeveszett az Észak és a Dél. Persze, hogy a Zvezdán és a Partizánon. Mert hát, ugye, a fővárosi szurkolóknak más nem is szá­mít. Szerencsére a hangszórók­ból dübörgő, öllé, öllé, gyorsan kibékítette a táborokat, mire pe­dig a Jugoszlávia című dal is felhangzott, az óriás kórus már velük együtt egyként a kékme­zesért zengett. 17 percig. Utána pedig... Bárki láthatta. Gyorsan véget ért? — Ki tud­ja? Az álom is csak egy pilla­nat az éjszakában. A 25. percben már a kapunyi­tásért zúgott a lelátó. Az északi. Akik 2000 dináros jegyet váltot­tak, mert azok ott, Keleten és Nyugaton az 5000—8000 dinárju­kért valamiféle mazochizmus bű­völetében a corrida végét is mi­nt kívánták. S hallgattak. A sajtópáholyt övező csönd ugyan még nem volt éppen, de a félidőben mindenki elértette rosszkedvű kollégánk epés meg­jegyzését: — Már csak a holnapra ter­vezett kormányintézkedések és árcsomagok kellenek ide ... Hogy a szív egészen, megha­sadjon! GÁSPÁR Mihály Az álom és egy pillanat Széljegyzetek a corrida előtt, közben és után

Next