Magyar Szó, 1987. november (44. évfolyam, 301-315. szám)
1987-11-12 / 312. szám
1987. november 12., csütörtök Minőség és egyenlőség Változások a JLSZ alapszabályában és a bíródelegálás módjában A JLSZ választmánya tegnap délelőtti ülésén ott folytatta, ahol az elnökség előző éjjel abbahagyta: a bíráskodásnál. Nevezetesen azt kellett eldönteni, hogy jó-e a szövetségi játékvezetői névsort pusztán a (kétes) minőség alapján állítani össze és korrigálni, vagy pedig szempont kell hogy maradjon a bajnokság közti és utáni változásoknál a paritás is. Az egyenlőséget a lista összeállításánál a VLSZ képviselői kérték, s végül óriási viták után elfogadták javaslatukat. Eszerint a jövőben, ha valaki kiesiik a bírói listáról, helyébe az illető köztársaság vagy tartomány B listájának legjobbjait delegálják. Az ülésein beiktatták a JLSZ alapszabályába a FIFA által követelt famázus 48-as szakaszt is, miszerint a futballban felmerülő vitás kérdésekben csak a JLSZ ítélkezhet, azaz a labdarúgó szervezeten kívülálló testületek ügyeiben nem illetékesek. Miután az elnökségi ülésen kedden este Slobodan Kojović (Bosznia-Hercegovina) és Dusan Tomic (Vajdaság) jelöltje visszalépett, a választmány az elnökség javaslatára 4 éves megbízatással Ante Pavlovićot nevezte ki a JLSZ főtitkárává. G. M. „Ne bántsuk a fiúkat...” Nyilatkozatok az utánpótlás válogatottak zimonyi mérkőzése után Utánpótlás válogatottunk eljátszotta a nagy lehetőséget, hogy bejusson az EB legjobb nyolc tagja közé, mert nemcsak hogy egy pontot sem volt képes szerezni az angolok ellen hazai pályán, hanem még a tisztes vereségre sem tellett Zimonyban. Ivan Toplak szelektor a párját ritkító leégés után így nyilatkozott: — Ez a mérkőzés megmutatta az angol és a jugoszláv I. liga közötti különbségeket. Az ellenfél erőtől duzzadt, ugyan, hogy tudtuk volna megverni őket. Ezeket a fiatalokat mégsem kell támadni, bántani, nem volt időnk a bejátszásukra. Dušan Bajevic edző jobban rátapintott a lényegre: — Szépen látszott a pályán, hogy mi szórakozni akartunk, az angolok meg vetélkedtek. Túl sok fiatalt állítottunk csatasorba, akik nem nőttek fel a feladathoz. Megvolt a biztos továbbjutásunk, most pedig oda jutottunk, hogy a lehetetlent kell megpróbálnunk. Dave Sexton, az angolok szövetségi kapitánya: — Elégedett vagyok a játékunkkal az eredménnyel még inkább. Minden úgy történt, ahogy megbeszéltük, és most nyugodtan várhatjuk a török— jugoszláv összecsapást. David Rocastle, akit egy külön zsűri a zimonyi találkozó legjobbjának kiáltott ki: — Kollektív és gyors játékkal felülmúltuk a jugoszlávokat, rövid idő alatt a magunk javára fordítottuk a mérkőzést. Azt az utasítást kaptuk szakvezetőségünktől, hogy tartsuk minél távolabb a kaputól a technikás ellenfelet, ezt sikerült is elérnünk, s a többi már könnyen ment. Az adai szurkolók szép számban vonultak ki a vasárnap délutáni rangadóra, és körülbelül egy órán át nem is bánták, hogy ismét „bizalmat szavaztak” kedvenceiknek, a Zorka elleni rangadón. Ekkor azonban beindult a szabadkai gépezet. Mindössze 40 perc kellett Grigoreknak ahhoz, hogy szertefoszlassák az AFK álmait, hogy bebiztosítsák első helyüket a táblázaton. Az utolsó fordulóig nyilván megmaradnak ott, s csak akkor kerülnek le, ha a Palicsnak száz százalékban kijön a lépés a hajrában. Ez azonban már a közeljövő zenéje. A hétvégén pedig lényegében nem történt semmi csodálatos. A legtöbb figyelmet szerintünk ezúttal is a Njegoš érdelmi, mivel a lovcenaci csapat a bajnoki Radnicki két vállra fektetésével ismét tanújelét tette annak, hogy az őszi idényben fekszik neki az élmezőny. — Ami bennünket illet, a Njegoš jó játéka és kitűnő eredményei nem érnek a meglepetés erejével. Én még a bajnokság elején bejelentettem, hogy a lovcenaci csapat nemcsak ambiciózus, hanem erős is. Csak örülni tudok annak, hogy csak tisztes távolságról követ bennünket, különben a folytatásban még erősen kellemetlen riválisunk lehetne — mondta legutóbbi beszélgetésünkkor Kis János, a Zorka elnöke. Hasznos dolog megismerni az ellenfelet, ezt tanúsítja a Palics szombati találkozója is. Nyilvánvalóan megtévesztette a tópartiakat a Borac gyenge helyezése, és lebecsülték őket, ami kis híján megbosszulta magát. A két pont megvan ugyan, de a Zorka ragyogó sorozata mellett nem elegendő nyerni a gyengébbek ellen, hanem a gólkülönbségre is figyelni kell. Könnyen megtörténhet, hogy a végelszámolásnál az fog dönteni.Az őszi idényben talán először örülhettek a moholi szurkolók is. Győzelem ugyan akadt eddig is, de vidéken olyan biztosan és jól még nem játszott a csapat, mint vasárnap Szerbmiliticsen a Zadrugaz ellen. A Bácska kezd visszatérni tavalyi formájába, s ha a bajnoki címért folyó versenyfutásból már nem is kérhet, itt-ott megkeserítheti az élmezőny életét. Ha így játszik, szombaton a Zorkának is nagyon oda kell figyelnie, milyen lelkesedéssel hajt ellene. Egy fecske persze nem csinál nyarat, de vitathatatlan, hogy a moholiak ébredésében komoly szerep jutott Kerekes Istvánnak, az edző posztján. Amióta átvette a csapatot, a Bácska jóval komolyabban küzd, mint a bajnokság elején. Érdekes, hogy Kerekes nem először váltotta fel Radonicot egy klub élén. Annak idején az AFK-t is tőle vette át, most a Bácskánál ugyanez az eset. A különbség csupán annyi, hogy az AFK vele első lehetett a szabadkai ligában, a Bácskának ilyen esélyei már, mint említettük, nincsenek. Újabb vereségével leragadt a táblázat alján a Panonija, a Tavankut sem örülhet a Sloboda elleni döntetlennek, a sziváci Polet viszont inkább, mint vasárnapi vendége, a Kula, amely a pontvesztés miatt lépéshátrányba került a két listavezetővel, a Zorkával és a Paliccsal szemben. G. Nincs vége a Zorka sorozatának Jó tíz perc alatt dőlt el a rangadó — A Njegoš az üldözőket is lemorzsolja — Ébredeznek a moholiak NŐI LABDARÚGÁS I. liga — kelet A tavalyi bajnok az élen Az I. liga keleti csoportjában már csak egy veretlen csapat van, mégpedig a tavalyi bajnok, a niši Mašinac. A hetedik forduló rangadó-mérkőzésén 2:1 arányú győzelmet aratott Cacakion legnagyobb riválisa, a helybeli Prvi oktobar ellen, s most maximális teljesítménnyel, 14 ponttal vezet. A vranjei PKV Yumco katasztrofális, 8:0 arányú győzelmet aratott a szkopjei Edinsztvo felett, s felzárkózott a két élen álló csapat mögé. A két vajdasági csapat továbbra is gyengén szerepel. A szabadkai Spartacus 1:0-ás vezetés után 1 :1 arányú döntetlent ért el a lazarevaci Kolubara ellen, a zombori ŽRK pedig idegenben 1:0 arányú vereséget szenvedett az addigi sereghajtótól, a Prištinától. A liga néhai legjobbja, a zimonyi Sloga idegen pályán 4:1 arányban győzött a Bitola ellen. A TÁBLÁZAT: A 8. forduló mérkőzései: Ma^inac— 7.AK. Edinsztvo—Spartacus. Kolubara— Priština, sioga—PKV Yumco, Prvi oktobar—Bitola. V. I. 1. MaSinac 7 7 0 0 15:1 14 2. Prvi oktobar 7 6 0 1 23:5 12 3. PKV Yumco 7 5 1 1 16:3 11 4. Sloga 6 4 0 2 16:6 8 5. Edinsztvo 7 3 0 4 17:13 6 6. Spartacus 7 2 1 4 10:10 5 7. ZAK 7 2 0 5 9:17 4 8. Bitola 7 2 0 5 7:27 4 9. Pristina 7 1 0 6 2:16 2 10. Kolubara 7 0 2 5 3:20 2 Labdarúgó utánpótlás EB-selejtező PAFOSZ: Lengyelország—Ciprus 1 (1) Az V csoport pillanatnyi sorrendje: Görögország 9, Lengyelország 6, Magyarország 5, Ciprus 2 pont. PORTO: Portugália—Svájc 2:0 (1:0) A II. csoport pillanatnyi sorrendje: Olaszország 6, Svédország és Svájc 5, Portugália 4 pont. Barátságos nemzetközi mérkőzés SZKOPJE: Vardar—Szlávia (Sz) 1:1(0:0) Góllövők: Szavevszki Ratkov a 77. percben, a 90., illetve Magyar Sió Skoblar marad a Hamburgerben A Hamburger sorozatos kudarcai következtében Josip Skoblar hétfőn benyújtotta lemondását a klub vezetőségének, amely el is fogadta. Miután azonban nem sikerült szerződtetni Willi Reimannt a helybeli Len Pauliból, a vezetők ismét tárgyalóasztalhoz ültek Skoblarral, és megegyeztek, hogy marad az első csapat vezetőedzője. Lemondott a Hajdúk két vezetőségi tagja A spliti Hajdúk Labdarúgóklub két vezetőségi tagja tegnap benyújtotta lemondását: Nikola Počuča ügyész-helyettes és Vinko Cuzzi, a spliti kerületi bíróság bírája. Felmondásukban az áll, hogy a bíróságon betöltött funkciójuknál fogva nem lehetnek vezetői egy ilyen labdarúgóklubnak, mint a Hajdúk. Hangsúlyozzák, hogy lemondásuk nincs összefüggésben a könnygázbombával, melyet felelőtlen szurkolók dobtak be a pályára a Hajdúk—Olimpique nemzetközi kupameccsen. LABDARÚGÓ EB-SELEJTEZŐ Borúra ború Jugoszlávia—Anglia 1:4 (0:4) Belgrád, Zvezda stadion, 60 000 néző, vezette Vautrot (Franciaország). Góllövők: Katanec a 80., illetve Beardsley a 3., Barnes a 16., Robson a 20. és Adams a 24. percben. JUGOSZLÁVIA: Ravnić (Radcča), Z. Vu.jović, Baljić, Katanec, Elsner (Janković), Hadžibegić, Stojković, Mlinarić, Vokrri, 'Baždarević, ZI. Vujović. ANGLIA: Shilton, Stevens, Sansom, Steven, Adams, Butcher, Robson (Reid), Webb (Hoddle), Beardsley, Lineker, Barnes. A szigetországiak sok mindenben különböznek tőlünk, tegnap óta abban is, hogy nekik már megjött a télapó: védelmünk Elsnerrel és Ravniczyal az élen negyedóra leforgása alatt két óriási lehetőséggel is megajándékozta őket, amit természetesen kihasználtak, így mielőtt még igazán megmutathatták volna labdarúgóink, hogy mennyi keresnivalójuk van ezen a fontos összecsapáson, mielőtt a közönség is belelendülhetett volna a biztatásukba, már el is búcsúztunk az EB döntő tornájától, amelyet jövőre rendeznek meg az NSZK-ban. Jobb sorsra érdemes csapatunk tragédiája a 3. percben kezdődött, amikor a söprögető Elsner ahelyett, hogy hazaadta volna a labdát, feleslegesen és ügyetlenül kísérte Ravnic felé, Beardsley felismerte, megérezte az alkalmat, s hátulról becsúszva az üres kapuba pofozta. Ilyen góltól infarktust lehet kapni, nem csoda hát, hogy 1 győzelemre felhangolt labdarúgóink megzavarodtak, hibát hibára kezdtek halmozni. A baj sohasem jár egyedül, Mlinaric rossz hazaadása miatt kapusunknak lábravetődéssel kellett mentenie a 10. percben Linekerrel szemben, aki régi angol szokás szerint nem húzta vissza a lábát, fejbe rúgta Ravnicot, s bár ez folytatta a játékot, Elsnerrel együtt futballanalfabétára valló hibát vétett a 16. percben. A tizenhatosban letette a labdát söprögetőnk elé, az megijedt a rátámadó angoltól, és viszszajátszott Ravnichoz, a bíró pedig jogosan közvetett szabadrúgást ítélt a vendégek javára. Ellenfelünk tudta, mit kell ilyenkor csinálni: Robson odapöckölte Barnes elé a labdát, aki a szétmozduló sorfal között a bal sarokba bombázott. Négy perccel később megroggyant válogatottunk ismét kapitulált. A bal oldali szögletet még kifejeltük, de valaki visszaküldte a labdát a tizenhatosba, ahol Mlinarié nem tudta lekezelni, s Robson közelről rutinosan megadásra kényszerítette a szoborként álló, lehet, hogy Lineker rúgásától még szédülő kapusunkat. A sokkok ezzel nem értek véget, mert újabb négy perc elteltével ismét a hálónkban táncolt a labda. A jobboldali szögletet Adams védhetetlenül fejelte a hálóba. Ezután a futballt komoly munkaként felfogó angolok is engedélyeztek maguknak egy kis lazítást, azaz játszadozást. A 35. percben például óriási helyzetben be akarták vezetni a labdát a kapunkba, de lesre kerültek, és Vautrot lefújta akciójukat. És a mieink? Egyetlen helyzetet sem tudtak teremteni Shilton kapuja előtt, úgyhogy a közönség mégsem állhatta ki füttykoncert nélkül, amikor szünetre levonult a legénységünk. Ilyen helyzetben a második félidő puszta formaságnak számított. Becsületére válhat csapatunk tagjainak, hogy teljesen reménytelenül is küzdöttek a minél tisztesebb vereségért, úgy-ahogy helyrebillentették az egyensúlyt a pályán, de nem sokkal voltak veszélyesebbek, mint a játék első részében. Az angolok azonban annál inkább. A 62. percben Barnes szemtől szembe került Radacával, de ez kitűnően helyezkedett, és vetődve hárított. Tíz perccel később Vokric felverekedte magát a jobb oldalon az alapvonalig, visszagurítása azonban nem sikerült, Zllatko Vujovic háta mögé érkezett a labda. A 80. percben jobb oldali szöglethez jutottunk, s lássatok csodát, Katanec ugrott fel a legmagasabbra, és befejelte becsületgólunkat. Ezután néhány meleg helyzet adódott Shilton kapujának előterében, de több jugoszláv gólra nem tellett. A borúra ború következett: az utánpótlás-válogatottunk után a nagyok is súlyos vereséget szenvedtek az angoloktól és nem jutottak tovább az Európa-bajnokság selejtező csoportjából. Az Észak-Írország—Törökország mérkőzést lapzárta után játszották, hátravan még: Törökország—Jugoszlávia (december 16-án). A IV. csoport pillanatnyi táblázata: 1. Anglia 2. Jugoszlávia 3. Törökország 4. Észak-Írország S 5 1 0 19: 11 5 3 0 2 10:7 6 4 0 2 2 0:12 2 5 0 1 4 1:10 1 SPORT_____ NYILATKOZATOK A BELGRÁDI MÉRKŐZÉS UTÁN Osim: Mi mindig csodát várunk Tekintettel arra, hogy az angolok már a félidőben kiütötték válogatottunkat, a meccs után nem érződött annyira a csalódás a jugoszláv táborban, mint gondoltuk volna. — Már csalódott sem lehetek. Az igazság az, hogy mindig csodára várunk, és a csoda ezúttal elmaradt — kezdte Ivica Osim szövetségi kapitány. — Mit mondjak? Erre legrosszabb álmaimban sem számítottam. A vereségre igen. Azt el tudnám fogadni, de nem így. Három potyagól, magunknak adtuk őket, s ez akkora csalódás, amilyenen nem tehetem magam túl egykönnyen. Marko Elzner: — Egészen őszintén, nem tudom, mi történt velem. Az első gól — nem láttam az angolt mögöttem, egyszerűen kiütött, a többi más transzban történt. Milan Jankovic: __ Gyors és potyagólok döntöttek. Sajnos, ilyen kezdés után más már ezen a mérkőzésen nem eshetett meg velünk. Fadil Vokrri: — Nemhogy jobbak nálunk az angolok, de ennyire tehetetlennek én még soha és sehol nem éreztem magam. Bobby Robson angol szövetségi kapitány: — A szerencse? Nem az, döntött. Felkészültebbek, erősebbek vagyunk most önöknél. Ezúttal persze a pszichikai momentum is a kezünkre játszót, de szerintem a két csapat között akkora, hogy ezen a mérkőzésen csak mi nyerhetünk, a gyors gólok nélkül is mi nyertünk volna. Csak gratulálni tudok játékosaimnak és dicsérni a közönséget, amelynek a kiütés után is volt ereje megtapsolni bennünket. A köd kedden éjjel szállt le, beborítva a fővárost, olyannyira, hogy másnap délelőtt, amikor valaki félhangosan figyelmeztette a JLSZ választmányi ülésének szószátyár szónokát, hogy „a meccsen is ott szeretnénk még lenni, jó ember”, a jó ember megkontrázta. — Milyen meccsen? Ebben a ködben? — És folytatta nyugodtan érvelését a szószékről. Áldott szerencséjére Ivica Osim ezt nem hallhatta. Amenynyire már ki volt idegileg, bizonyára kevésbé választékosan utasítja valahová, mint újságíró kollégánkat az előző napi sajtóértekezleten ártatlan kérdése (hogy érzi magát) után szövetségi kapitányi székének megbillenését érezve. Most így utólag, de kár, hogy nem volt sűrűbb a köd ... S akkor valami robbant. Belgrád központjában 14 órakor a labdarúgó szövetség, Terazija 35. alatti székháza előtt egy petárda. Jeladásnak szánták-e vagy sem, de a tömeg megindult a Knez Miloseván lefelé végeláthatatlan sorban a Maracana irányába. Négy órakor már 60 000-en szorongtak a lelátókon. Negyed órával később zárták a kapukat. Mi tagadás, csodálatos hangulat. Ha csak jött volna! Ez a tömeg legszívesebben fölfalná az angolokat (az ezer főnyi angolt persze leszámítva, akik egy alkalmi „ketrecben”, rendőrosztag gyűrűjében a keleti lelátón izgultak teljes három percen át), a szurkolóktól függ A következő . .. ... robbanás természetes volt. A lelátó morajlása tépte a fület időről időre. Egyszer, mert kifutottak az angolok a zöldnek ígért, de sárga foltoktól tarkított gyepre, máskor, mert tiszteletkörét futotta az ifi VB-t nyert jugoszláv válogatott, harmadszor, mert bemutatták a játékosokat, negyedszer pedig, mert útjára indult a labda, öt perccel korábban viszont még összeveszett az Észak és a Dél. Persze, hogy a Zvezdán és a Partizánon. Mert hát, ugye, a fővárosi szurkolóknak más nem is számít. Szerencsére a hangszórókból dübörgő, öllé, öllé, gyorsan kibékítette a táborokat, mire pedig a Jugoszlávia című dal is felhangzott, az óriás kórus már velük együtt egyként a kékmezesért zengett. 17 percig. Utána pedig... Bárki láthatta. Gyorsan véget ért? — Ki tudja? Az álom is csak egy pillanat az éjszakában. A 25. percben már a kapunyitásért zúgott a lelátó. Az északi. Akik 2000 dináros jegyet váltottak, mert azok ott, Keleten és Nyugaton az 5000—8000 dinárjukért valamiféle mazochizmus bűvöletében a corrida végét is mint kívánták. S hallgattak. A sajtópáholyt övező csönd ugyan még nem volt éppen, de a félidőben mindenki elértette rosszkedvű kollégánk epés megjegyzését: — Már csak a holnapra tervezett kormányintézkedések és árcsomagok kellenek ide ... Hogy a szív egészen, meghasadjon! GÁSPÁR Mihály Az álom és egy pillanat Széljegyzetek a corrida előtt, közben és után