Magyar Szó, 1988. január (45. évfolyam, 16-29. szám)

1988-01-26 / 24. szám

IVI. Január 2.– kedd Mternaó BELPOLITIKA 5 Megosztó vélemények Stanković kijelentéséről (Folytatás az 1. oldalról) Stankovic rosszul fejezte ki ma­gát és hogy így lett a lapsus, amit azon az ülésen Vasilije Vasilje­­vic, a Szocialista Szövetség Köz­­társasági Választmánya Elnöksé­gének titkára azonnal meg is ál­lapított, és utalt arra, hogy a mondanivaló nincs jól megfogal­mazva. A munkacsoport véleménye sze­rint azonkívül, hogy ebben kellett volna maradni, nem szabadna az egész mondanivalóból egy rosszul megfogalmazott gondolatot kira­gadni és visszaélni vele, mert ez­zel meggátolják a vitában való demokratikus és szabad részvételt, félve attól, hogy egy ilyen vitá­ban elhibázhat valaki valamit ,­ megfogalmazásban. A vitában le­het hibázni és arra ír, is kell mutatni, mint azt akkor azon az ülésen meg is tették. A Tarta­lékos Tisztek Köztársasági Vá­lasztmánya Elnökségének számára az a lényeges, hogy Milivoje Stan­kovic elhatárolta magát, azzal, hogy­ nem kételkedik a nemzeti­ségek hazaszeretetében és hogy a JSZSZK-t csakis hazánk vala­mennyi nemzete és nemzetisége együttesen védheti meg. Nem tartották elfogadhatónak a Vajdasági Tartalékos Tisztek Szö­vetsége Tartományi Választmánya Elnökségének Milivoje Stankovic kijelentésével kapcsolatos határo­zatait, amelyben a többi között az áll, hogy a kijelentés megdöbbe­nést, elkeseredést és felháborodást váltott ki a vajdaságiak körében, továbbá, hogy ez szocialista ön­igazgatású közösségünk alapvető értékeinek aláásása és kérdésessé teszi a népfelszabadító háború és a forradalom alapvető értéke, a nemzetek és nemzetiségek testvé­riségének, egységének és együvé tartozásának fejlesztésében és erő­sítésében elért eredményeket. Az ilyen (és az itt nem emlí­tett­) értékelések alapján, amit a tartalékos tisztek tartományi ve­zetősége határozatba foglalt, arra lehet, következtetni, állapítja meg a jelentés, hogy az ítélet elhang­zott, csak végre kell hajtani. To­vábbá a munkacsoport megállapí­totta, hogy a Vajdasági Tartalé­kos Tisztek Szövetsége Tartomá­nyi Választmánya Elnökségének határozatai szokatlan módszert, vitát próbálnak kiváltani, továbbá a vitának a viszonyoknak és az ér­tékeléseknek az úgyszólván idejét­múlt, sztálinista módszerével szol­gálnak. Leszögezte továbbá a munkacso­port, hogy most már nem kellene visszafelé haladni, mert az ellen­tétben lenne az alkotmánymódo­sítás terén elért, összehangolással, hogy az említett tartományi hatá­rozat elfogadása a szabad, nyilvá­nos, demokratikus és tényeken ala­puló vita meggátolását, jelentené: bizalmatlanságot keltene és meg­bontaná a Szerbiai Tartalékos Tisztek Szövetségének egységét. Mindezek alapján a munkacsoport javítsolta, hogy Mi Vivőic Stankovic felszólalását, jansusnak minősítsék és javasolta, hogy a tartalékos tisztek vajdasági elnökség vonta vissza ezzel kapcsolatos határo­zatát és fogadja el a kijelentés­­sel kapcsolatos magyarázatot és véleményt. A jelentést követő vitában töb­ben élesen bírálták a tartalékos tisztek tartományi vezetőségét. Milivoje Kovačević azt mondta, hogy ilyen vádak még Milovan D­u­las ellen sem hangzottak el, to­vábbá hogy a vajdaságiak elhirte­­lenkedték a határozatok megírá­sát. Bora Tvkovic feltette a kér­dést, hogy ezután akkor minden szót patikamérlegen kell mérni? Szerinte nem kellene pontatlan­ság miatt ilyen súlyos vádakat ki­mondani. Jován Intó, a Vajdasági Tarta­lékos Tisztek Szövetsége Tarto­mányi Választmánya Elnökségének elnöke elmondta, hogy Stankovic még az elhangzottaknál is éle­sebben bírálta a tartalékos tisz­tek vajdasági vezetőségét: a Ve­­če­rnje novostiban adott interjújá­ban azt mondta, hogy „visszaél­tek kijelentésével és szeparatista élvezkedés platformjául használ­ták". A tartalékos tisztek vajda­sági vezetőségének nem a boszor­kányüldözés a célja, mint ahogy Stankovic értékelte, hanem csak a nyilvánosan kimondott szóért követeli a felelősséget, mondta Jovan Ivić. Dusan Vukmanovic sze­rint a Magyar Szó eléggé gorom­ba módon kommentálta Stankovic kijelentését. Said Klokogi szerint sokkal in­kább bántó az, ha valamelyik nemzetiségre mondanak valamit, különösen ha az irántuk való bi­zalomról van szó, mintha valaki­nek a személyiségét támadják. Valószínű, hogy Stankovic nem akart semmi rosszat és nem kelle­ne tovább élezni a helyzetet, de a felelőtlen kijelentések esetében nem maradhat el a felelősségre vonás. Nikola Labus szerint a vajdaságiaknak nem volt szándé­kukban kiélezni a helyzetet, min­denről, reális értékelést kell adni, a kimondott szóért pedig felelni kell. Miodrag Djordjevic elmond­ta, hogy ebből nem kellene esetet csinálni, mert Szerbiának már ele­ge van az esetekből. A vajdasági minősítést túl erősnek tartotta. Dragan Tomic javasolta, hogy zár­ják le­ a vitát és fogadják el a munkacsoport jelentését. Javasla­tát elfogadták. Ezt követően fel­szólalt még Dusán Kovnc, aki szintén túl élesnek tartotta a vaj­dasági értékelést, de egyetértett azzal, hogy Stankovic nem ment­hető fel teljesen a felelősség alól, ugyanakkor felelőssége nem akko­ra, hogy negatív irányvételű len­ne, és javasolta, hogy ekörül zár­ják le a vitát. Milivoje Stankovic beismerte a lapsust, de azt nem, hogy kijelen­tésével hibát követett el. Petar Ristic, aki az ülésen ezt a napi­rendi pontot vezette, aláhúzta, hogy a kijelentésekben mérték­tartónak és precízebbeknek kell lenni, továbbá nem szabad meg­feledkezni arról, hogy felelni kell a kimondott szóért. Szó volt a tájékoztatási eszkö­zökről, főleg a Magyar Szóról, amely kommentárt jelentetett meg a kijelentés kapcsán, am­it a Dnevnik napilap is átvett. Kifo­gásolták a többi között az idéze­tek pontosságát, sőt Stankovic tendenciózus hozzáállást vélt fel­fedni mögötte. Az újságírók irán­ti bizalmatlanságról tanúskodik Drágán Nikolicnak a napirendi pont befejeztével feltett kérdése, hogy­ megengedték-e az újság­íróknak az ülésről való tudósítást vagy közleményt, adjanak ki ró­la. T. KOVÁCS Jans KÉPVISELŐHÁZI HÍREK Felesküdtek az új bírók Dobrivoj Rádió, Vajdaság SZAT Képviselőházának elnöke előtt tegnap hivatali esküt tettek az újonnan választott és újonnan ki­nevezett bírók és tisztségviselők, így Ratko Petrović, a pancsovai főügyész, Branko Stokin, a pan­csovai ügyész helyettese, Marija Vrca-Ugren, a Tartományi Adóhi­vatal igazgatója, Musta Joml, a Pancsovai Felsőbíróság bírója, Dusanka Markov, az Újvidéki Felsőbíróság bírója és Takács Ist­ván, a Szabadkai Felsőbíróság bí­rója. Mit is mondott Milivoje Stankovic „A következő kérdés a biztonsági szolgálat egysége. Helyzetünk ezzel kapcsolat­ban is rendkívül érzékeny. Négy szomszédunk van, ne­künk van a leghosszabb ha­tárvonalunk az országban. Ezek a mi szomszédaink ha­tár menti övezeteikbe a sa­ját népüket telepítették be, mi pedig nemzetiségekkel népesítettük be a határ men­ti övezetet. Így azután, nem lebecsülve ezeknek a nem­zetiségeknek a szerepét és hazaszeretetét, lényegében kedvezőbb feltételeket terem­tettünk számukra a hírszer­ző tevékenységhez. Tartomá­nyaink véletlenül sem tud­nak önállóan­ a köztársaság segítsége nélkül, szavatolni a határok biztonságát. S ha ezzel kapcsolatban nem ju­tunk egyetértésre, akkor nagy bajok lesznek.” A fentieket tavaly decem­ber 4-én, a Szerbiai DNSZSZ Köztársasági Választmányá­nak elnökségi ülésén mondta Milivoje Stankovic nyugal­mazott vezérezredes, a Tar­talékos Tisztek Szerbiai Vá­lasztmánya Elnökségének el­nöke. Isztriai olaszok küldöttsége Mikuliénál Pénzhiány miatt problémák merültek fel az olasz művelődési intézmények működésében Branko Mikulic, a Szövetségi Végrehajtó Tanács elnöke tegnap a Föderáció Palotájában fogadta az isztriai és rijekai olaszok szö­vetségének küldöttségét. Silvano San elnököt, Leo Fusili, Giancar­­lo Muzica és Irena Meštrović tagokat. A küldöttség tagjai tájékoztatták az SZVT elnökét a Jugoszláviában élő olasz nemzetiség helyzetének és a szövetség munkájának egyes időszerű kérdéseiről. Megemlítet­ték, hogy a szövetséget 1944-ben létesítették, a népfelszabadító harc idején és hogy a jugoszláviai ola­szok akkor és a későbbiek során is önkéntesen döntöttek amellett, hogy Jugoszlávia polgárai legye­nek, a­­ JSZSZK többi népével együtt éljenek és dolgozzanak, építsék a testvériséget és egységet, harcoljanak a közös haza fejlesz­téséért és felvirágoztatásáért. Jóllehet nem állítható, hogy a Jugoszláviában élő olaszok nem egyenjogúak a többi nemzettel és nemzetiséggel, léteznek bizonyos problémák, amelyeknek megoldása javítaná a jugoszláviai olasz nem­zetiség helyzetét, szögezték le a beszélgetésben. így például a szö­vetség aktivistái önkéntes alapon dolgoznak, de ennek ellenére is problémák adódnak az olasz nem­zetiség legfontosabb művelődési in­tézményeinek működésében, első­sorban a pénzhiány miatt. Biztosí­tani kellene ezeket az eszközöket, hogy ne legyen fennakadás a szö­vetség tevékenységében. A küldöttség tájékoztatta az SZVT elnökét az olasz tannyelvű oktatással kapcsolatos problémák­ról, az olasz nemzetiség nem egy­forma helyzetéről az egyes közsé­gekben, és a legutóbbi népszámlá­láskor észlelt hiányosságokról. Megítélésük szerint a nemzetiségek nyelvének használatáról nem kellene szövetségi törvényt hozni, hanem ezt a kérdést esetről esetre kell rendezni. A szövetség képviselői kifejez­ték reményüket, hogy külön tévé­műsor-átjátszó segítségével hama­rosan lehetővé válik, hogy min­denhol, ahol az olasz nemzetiség tagjai élnek, kísérhető legyen a koperi televízió olasz nyelvű mű­sora. Branko Mikulic, az SZVT elnöke hangsúlyozta, hogy alkotmányunk értelmében nemzeteink és nemze­tiségeink azonos helyzetet, jogokat élveznek, azonosak a kötelessége­ik, és Jugoszláviában egyik nem­zetiség sem részesül a többinél kedvezőtlenebb elbánásban. Ha létezik egyforma elbánás, az ilyen kirívó esetek ellen az ország min­den állami és politikai tényezőjé­nek harcolnia kell. Mikulic leszögezte, nem szabad megengedni az emberek iránti szektás viszonyulást azért, mert más nemzethez vagy nemzetiséghez tartoznak és határozottan szorgal­mazni kell minden egyén, minden nemzet és nemzetiség alkotmányos és törvényes jogainak érvényesíté­sét. Olyan demokratikus közösség­ben, mint amilyen a jugoszláv, a különböző nemzetek és nemzetisé­gek léte, minden joguk érvényesí­tése gazdagítja az országot, s erre figyelmesen gondot kell viselni. Mikulic elmondta, hogy a nem­zetiségek nyelvének használatáról szóló szövetségi törvény meghoza­talára vonatkozó javaslatról a JSZSZK Képviselőháza mond ma véleményt. Ha hozunk ilyen törvényt, mindenképpen szem előtt kell tartani a nemzetiségek helyzetét és sajátosságait. Mikulic megállapította, hogy a következő népszámláláskor olyan mechanizmust kell kidolgozni, amely figyelembe veszi azokat a problémákat is, amelyekről a szö­vetség képviselői tettek említést. Az SZVT elnöke végül hangsú­lyozta, hogy a nemzetiségek és a nemzeti kisebbségek jelentős té­nyező a szomszédos országok együttműködésének, barátságának és megértésének erősítéséből, s ezért kellő figyelmet kell szen­telni helyzetüknek. (Tanjug) KELMENDI BŰNTÁRSAINAK PERE­NIŠBEN Bebizonyosodott a tettestársak bűnössége životije Bojić katonai ügyész zárószavában megállapította, hogy a bűntársak súlyos felelősségére vonatkozóan bizonyítást nyert a vád minden állítása (Különtudósítás a Magyar Szónak) . Országszerte fájdalmas visszhangot keltett a múlt év szep­tember 6-án történt súlyos bűncselekmény, amikor a paracini Branko Krsmanovic kaszárnyába­n a 20 éves Al­iz Kelmendi ke­gyetlen és aljas módon alvás közben megölt négy és megsebesített öt katonát. Olyan bűncselekmény volt ez, amilyen még nem tör­tént hadseregünk történelmében. Az ország minden becsületes pol­gára ma is, csaknem öt hónappal a gaztett után, visszaemlékezik a tragikus szeptemberi éjszaká­ra és elítéli a példátlan gyilkosság részvevőit. A fenti szavakkal kezdte záró­szavát Životije Bojić ezredes, a niši katonai körzet katonai ügyé­sze a niši katonai bíróságon az öttagú büntető tanács előtt folyó bűnper tegnapi tárgyalásán. Aziz Kelmendi bűntársainak pere las­san befejezéséhez közeledik. A monstruózus gyilkosról Bojic ez­redes elmondta, hogy teljesen el­vakította az albán nacionalizmus és szeparatizmus, már évekkel a hadseregbe érkezése előtt nyíltan vallotta gyűlöletét az ország töb­bi nemzete és nemzetisége iránt. A legveszélyesebb támadás a testvériség és egység ellen . A nacionalizmus jelenti a legnagyobb veszélyt többnemzeti­­ségű közösségünk létére és fejlő­désére nézve — mondta Bojic ez­redes, katonai ügyész. — Ez je­lenti a legnagyobb veszélyt had­seregünk eszmei-politikai egységé­re, erkölcsi integritására és harc­készségére vonatkozóan is. Társa­dalmunk csakis szilárdan a test­vériség és egység elvein maradhat fenn és fejlődhet. Fegyveres erő­ink csak akkor tehetnek eredmé­nyesen eleget társadalmi funkció­juknak a szabadság, függetlenség, területi integritás és alkotmányos berendezkedés védelmezésében, ha ugyanúgy, mint kezdettől fogva mindig, a testvériség és egység, a jugoszláv szocialista hazafiasság eszméi hatják át. Ezért fegyveres erőinkben nincs helye egyetlen nacionaliz­musnak sem, függetlenül attól, hogy milyen formában jut kifejezésre. A­ na­cionalizmus elén minden eszköz­zel harcolnunk kell, beleértve a törvényes eszközöket is. Meggyő­ződésem, hogy ilyen szemszögből kell ítélkeznünk Aziz Kelmendi és bűntársai súlyos gaztettének eseté­ben is, nem hagyván figyelmen kívül a monstruózus bűncselek­mény egyéb vonatkozásait sem — mondta Bojic ezredes. Megáll­apí­tva, hogy a főtárgyaló­bon a vád minden állítása bizonyí­tást nyert, a katonai ügyész hang­súlyozta, hogy ezt támasztja alá a több mint 50 tanúvallomás, a szá­mos dokumentum, a részletes re­konstrukciók, a bírósági szakértők megállapításai, valamint a többi felsorakoztatott bizonyíték. Külön felhívta a figyelmet az ötödrendű vádlott Sefgej Pagarizi és a nyol­­cadrendű vádlott Islam Mamut­ teljes beismerő vallomására és a hatodrendű vádlott Riza Alibašić és Enver Belüli részleges, de alap­jában véve lényegi beismerő vallo­mására. A gaztett súlyossága a felelősség mércéje Csaknem egyórás beszédében a ka­tonai ügyész részletesen elemezte mindazt, ami a bűncselekmény előtt, során és után történt, részletezte min­den egyes vádlott szere, ч és ma • •• - tartását. Megállapította, hogy az első hat vádlott: Pagarizi. Belüli: Xhakli, Alimani, Mehm­eti és Alija a Jugoszlá­viával szembeni ellenséges indítékok­ból elkövetett gyilkosságban való bűn­­részesség bűncselekményét követte el (a büntető törvény 122. szakasza), tud­ták, hogy Kelmendi milyen indítékok­ból tervezi leadni a halálos sortüzeket abban a két hálóteremben, ahol az 5313 számú katonai posta alakulatának katonái aludtak, s ehhez olya­n­t mo­satást nyújtottak, amely nélkül a gyilkos nem hajthatta volna végre borzalmas cselekedetét. Ez­en túlme­nően Alimani, aki súlyosan visszaélt a kaszárnya kijáratánál álló őr bizal­mával, az őrszolgálat súlyos megsér­tésének bűncselekményét is elkövette. A hetedrendű vádlott Alibašić eseté­ben a katonai ügyész megállapította, hogy kétségtelenül bebizonyosodott, hogy aljas gyilkosságban való bűnré­szesség bűncselekményét követte el, de ezt a bűnrész­ességet más alapon­­a szerbiai büntető törvény 47. szakasza értelmében­ minősítette, mivel részvé­telét nem a Jugoszláviával szembeni ellenséges indítékok szándéka vezérel­te. Kelmendit szinte nem is ismerte, albánul sem tud, és az elsőrendű vád­lott Xhakli rábeszélésére nyújtott neki segítséget abban a hiszemben, hogy a gyilkos személyes bosszúból akar meg­ölni két katonát. A katonai ügyész hozzáfűzte, hogy a vád mindezen állí­tásait Alibašić lényeges vonásokban beismerte, s csupán egyes részleteket mutatott be más fényben azzal a szán­dékkal, hogy csökkentse saját fele­lősségét. Bollé ezredes záróbeszédének végén követelte, hogy minden vádlottat mi­nősítsenek bűnösnek, és a törvény értelmében büntessék meg őket elkö­vetett bűncselekményeikért. A büntetés nem enyhíti e tragédiát Az ügyész záróbeszédéhez ennt­a tű­zött kárvallott­ minőségben Petar ?♦­­mié, a meggyölölt Srdjan Sanic ka­tona édesapja is: — Az egész fő tárgyalás minden te­kintetben megerősítette a vád állításait, és családom nevében követelem . . . Itt Veljko Milic ezredes, a büntető tanács elnöke félbeszakította, s fi­gyelmeztette, hogy a törvény értelmei­ben nincs joga meghatározott (s fel­tételezni lehetett volna, hogy milyen) büntetést követelnie, mire Srdian Si­m­­ic édesapja csak ennyit mondott: — Bármilyen is lesz a büntetés, nem enyhítheti tragédiánkat. Mile Begic, a meggyilkolt Goran Bogic katona édesapja nyugodt hangon mondta: — Mindenben csatlakozom a katonai ügyész zanoszavához, s ahhoz is, amit Petar Simic mondott. Džemal Dudakovic, a meggyilkolt Safet Dudakovic édesapja csak ennyit mondott: — Nemcsak mi, rokonok és család­tagok szenvedtünk kárt, hanem az eg­ész Jugoszlávia! Mindenben csat­lakozom a katonai ügyész szavaihoz. Figyelmeztetés a védő­ügyvédnek A vádlottak négy védőügyvédje is elmondta zárószavát. A szkopjei Sava Kocarev ügyvéd, Alimani védője, Joon mint fél órán át­ beszélt, s mon­danivalója abban foglalható össze, hogy nincs bizonyíték arra, hogy véden­ce elkövette volna a bűncselekményt, amellyel a­­vádirat terheli. Arról pró­bálta meggyőzni a bíróságot, hogy mindez, amit a bizonyító eljárásban felsorakoztattak, nem elegendő a má­sodrendű vádlott bűnvádi felelősségé­nek megbízható megállapításához és Alimani álláspontjával összhangban, aki a bűnvádi eljárás kezdetétől fog­va mindent tagad, felmentő ítéletet kért. Hozzáfűzte, hogy járószavához csatlakozik Alimani hivatalból kiren­delt védője, Argir Grebernakov, száza­dos is. Svetislav Trajkovic­ őrnagy, Pagarizi hivatalból kirendelt védője zárszavában terjedelmén és a lényegtől eltérő vitába bocsátkozott a vádirattal, amit Milic ezredes, a büntető tanács elnöke nem megfelelőnek minősített, több ízben félbeszakította és figyelmeztette, hogy tartsa magát a racionális és hatékony védelem feladatához. Trajkovic egye­bek között úgy ítélte meg, hogy több minden indokolja, hogy Pagarizát mentsék fel­­ ) a vádi felelősség alól, de amennyiben a bíróság ellentétes álláspontra helyezkedik, kérte­, vegye figyelembe az enyhítő körül­mén­ye­ket, illetve azt, hogy az ötödrendű vádlott mind a vizsgálat során, mind a főtár­­gyaláson, nagyjából mindent beismert. Milisav Djordjevic százados, aki Belülit védi hivatalból, zárószavában kérte, hogy a bíróság mérlegelje az összes enyhítő körülményt, amelyekre részletesen rámutatott. Milic ezredes, a büntető tanács elnöke megáll­a­pította, hogy miközben a zárószót diktálja, Belüli a vádlottak padján sír. Radisav Vućetić alezredes, Mamuti hivatalból kirendelt, védője hangsúlyoz­ta, hogy a nyolcadrendű vádlott gya­korlatilag nem jelenthette az aljas bűncselekményt, mert erre nem volt alkalma, és mindenekelőtt félt a bosz­­szútól, mert IC­imendi és társai kímé­letlenül elbántak volna vele. Kérte a bíróságot az enyhítő körülmények fi­­­ogyam­bevételére, s han­gsúlyozta hogy Mamuti a bírósági szakértők megálla­­rmása szerint intellektuálisan gyengén fejlett, befolyásolható és nem önálló személyiség. A táréval­ is ma a többi védőügyvéd zárószavaival folytatódik. Milan BUDÁK

Next