Magyar Szó, 1988. január (45. évfolyam, 16-29. szám)
1988-01-26 / 24. szám
IVI. Január 2.– kedd Mternaó BELPOLITIKA 5 Megosztó vélemények Stanković kijelentéséről (Folytatás az 1. oldalról) Stankovic rosszul fejezte ki magát és hogy így lett a lapsus, amit azon az ülésen Vasilije Vasiljevic, a Szocialista Szövetség Köztársasági Választmánya Elnökségének titkára azonnal meg is állapított, és utalt arra, hogy a mondanivaló nincs jól megfogalmazva. A munkacsoport véleménye szerint azonkívül, hogy ebben kellett volna maradni, nem szabadna az egész mondanivalóból egy rosszul megfogalmazott gondolatot kiragadni és visszaélni vele, mert ezzel meggátolják a vitában való demokratikus és szabad részvételt, félve attól, hogy egy ilyen vitában elhibázhat valaki valamit , megfogalmazásban. A vitában lehet hibázni és arra ír, is kell mutatni, mint azt akkor azon az ülésen meg is tették. A Tartalékos Tisztek Köztársasági Választmánya Elnökségének számára az a lényeges, hogy Milivoje Stankovic elhatárolta magát, azzal, hogy nem kételkedik a nemzetiségek hazaszeretetében és hogy a JSZSZK-t csakis hazánk valamennyi nemzete és nemzetisége együttesen védheti meg. Nem tartották elfogadhatónak a Vajdasági Tartalékos Tisztek Szövetsége Tartományi Választmánya Elnökségének Milivoje Stankovic kijelentésével kapcsolatos határozatait, amelyben a többi között az áll, hogy a kijelentés megdöbbenést, elkeseredést és felháborodást váltott ki a vajdaságiak körében, továbbá, hogy ez szocialista önigazgatású közösségünk alapvető értékeinek aláásása és kérdésessé teszi a népfelszabadító háború és a forradalom alapvető értéke, a nemzetek és nemzetiségek testvériségének, egységének és együvé tartozásának fejlesztésében és erősítésében elért eredményeket. Az ilyen (és az itt nem említett) értékelések alapján, amit a tartalékos tisztek tartományi vezetősége határozatba foglalt, arra lehet, következtetni, állapítja meg a jelentés, hogy az ítélet elhangzott, csak végre kell hajtani. Továbbá a munkacsoport megállapította, hogy a Vajdasági Tartalékos Tisztek Szövetsége Tartományi Választmánya Elnökségének határozatai szokatlan módszert, vitát próbálnak kiváltani, továbbá a vitának a viszonyoknak és az értékeléseknek az úgyszólván idejétmúlt, sztálinista módszerével szolgálnak. Leszögezte továbbá a munkacsoport, hogy most már nem kellene visszafelé haladni, mert az ellentétben lenne az alkotmánymódosítás terén elért, összehangolással, hogy az említett tartományi határozat elfogadása a szabad, nyilvános, demokratikus és tényeken alapuló vita meggátolását, jelentené: bizalmatlanságot keltene és megbontaná a Szerbiai Tartalékos Tisztek Szövetségének egységét. Mindezek alapján a munkacsoport javítsolta, hogy Mi Vivőic Stankovic felszólalását, jansusnak minősítsék és javasolta, hogy a tartalékos tisztek vajdasági elnökség vonta vissza ezzel kapcsolatos határozatát és fogadja el a kijelentéssel kapcsolatos magyarázatot és véleményt. A jelentést követő vitában többen élesen bírálták a tartalékos tisztek tartományi vezetőségét. Milivoje Kovačević azt mondta, hogy ilyen vádak még Milovan Dulas ellen sem hangzottak el, továbbá hogy a vajdaságiak elhirtelenkedték a határozatok megírását. Bora Tvkovic feltette a kérdést, hogy ezután akkor minden szót patikamérlegen kell mérni? Szerinte nem kellene pontatlanság miatt ilyen súlyos vádakat kimondani. Jován Intó, a Vajdasági Tartalékos Tisztek Szövetsége Tartományi Választmánya Elnökségének elnöke elmondta, hogy Stankovic még az elhangzottaknál is élesebben bírálta a tartalékos tisztek vajdasági vezetőségét: a Večernje novostiban adott interjújában azt mondta, hogy „visszaéltek kijelentésével és szeparatista élvezkedés platformjául használták". A tartalékos tisztek vajdasági vezetőségének nem a boszorkányüldözés a célja, mint ahogy Stankovic értékelte, hanem csak a nyilvánosan kimondott szóért követeli a felelősséget, mondta Jovan Ivić. Dusan Vukmanovic szerint a Magyar Szó eléggé goromba módon kommentálta Stankovic kijelentését. Said Klokogi szerint sokkal inkább bántó az, ha valamelyik nemzetiségre mondanak valamit, különösen ha az irántuk való bizalomról van szó, mintha valakinek a személyiségét támadják. Valószínű, hogy Stankovic nem akart semmi rosszat és nem kellene tovább élezni a helyzetet, de a felelőtlen kijelentések esetében nem maradhat el a felelősségre vonás. Nikola Labus szerint a vajdaságiaknak nem volt szándékukban kiélezni a helyzetet, mindenről, reális értékelést kell adni, a kimondott szóért pedig felelni kell. Miodrag Djordjevic elmondta, hogy ebből nem kellene esetet csinálni, mert Szerbiának már elege van az esetekből. A vajdasági minősítést túl erősnek tartotta. Dragan Tomic javasolta, hogy zárják le a vitát és fogadják el a munkacsoport jelentését. Javaslatát elfogadták. Ezt követően felszólalt még Dusán Kovnc, aki szintén túl élesnek tartotta a vajdasági értékelést, de egyetértett azzal, hogy Stankovic nem menthető fel teljesen a felelősség alól, ugyanakkor felelőssége nem akkora, hogy negatív irányvételű lenne, és javasolta, hogy ekörül zárják le a vitát. Milivoje Stankovic beismerte a lapsust, de azt nem, hogy kijelentésével hibát követett el. Petar Ristic, aki az ülésen ezt a napirendi pontot vezette, aláhúzta, hogy a kijelentésekben mértéktartónak és precízebbeknek kell lenni, továbbá nem szabad megfeledkezni arról, hogy felelni kell a kimondott szóért. Szó volt a tájékoztatási eszközökről, főleg a Magyar Szóról, amely kommentárt jelentetett meg a kijelentés kapcsán, amit a Dnevnik napilap is átvett. Kifogásolták a többi között az idézetek pontosságát, sőt Stankovic tendenciózus hozzáállást vélt felfedni mögötte. Az újságírók iránti bizalmatlanságról tanúskodik Drágán Nikolicnak a napirendi pont befejeztével feltett kérdése, hogy megengedték-e az újságíróknak az ülésről való tudósítást vagy közleményt, adjanak ki róla. T. KOVÁCS Jans KÉPVISELŐHÁZI HÍREK Felesküdtek az új bírók Dobrivoj Rádió, Vajdaság SZAT Képviselőházának elnöke előtt tegnap hivatali esküt tettek az újonnan választott és újonnan kinevezett bírók és tisztségviselők, így Ratko Petrović, a pancsovai főügyész, Branko Stokin, a pancsovai ügyész helyettese, Marija Vrca-Ugren, a Tartományi Adóhivatal igazgatója, Musta Joml, a Pancsovai Felsőbíróság bírója, Dusanka Markov, az Újvidéki Felsőbíróság bírója és Takács István, a Szabadkai Felsőbíróság bírója. Mit is mondott Milivoje Stankovic „A következő kérdés a biztonsági szolgálat egysége. Helyzetünk ezzel kapcsolatban is rendkívül érzékeny. Négy szomszédunk van, nekünk van a leghosszabb határvonalunk az országban. Ezek a mi szomszédaink határ menti övezeteikbe a saját népüket telepítették be, mi pedig nemzetiségekkel népesítettük be a határ menti övezetet. Így azután, nem lebecsülve ezeknek a nemzetiségeknek a szerepét és hazaszeretetét, lényegében kedvezőbb feltételeket teremtettünk számukra a hírszerző tevékenységhez. Tartományaink véletlenül sem tudnak önállóan a köztársaság segítsége nélkül, szavatolni a határok biztonságát. S ha ezzel kapcsolatban nem jutunk egyetértésre, akkor nagy bajok lesznek.” A fentieket tavaly december 4-én, a Szerbiai DNSZSZ Köztársasági Választmányának elnökségi ülésén mondta Milivoje Stankovic nyugalmazott vezérezredes, a Tartalékos Tisztek Szerbiai Választmánya Elnökségének elnöke. Isztriai olaszok küldöttsége Mikuliénál Pénzhiány miatt problémák merültek fel az olasz művelődési intézmények működésében Branko Mikulic, a Szövetségi Végrehajtó Tanács elnöke tegnap a Föderáció Palotájában fogadta az isztriai és rijekai olaszok szövetségének küldöttségét. Silvano San elnököt, Leo Fusili, Giancarlo Muzica és Irena Meštrović tagokat. A küldöttség tagjai tájékoztatták az SZVT elnökét a Jugoszláviában élő olasz nemzetiség helyzetének és a szövetség munkájának egyes időszerű kérdéseiről. Megemlítették, hogy a szövetséget 1944-ben létesítették, a népfelszabadító harc idején és hogy a jugoszláviai olaszok akkor és a későbbiek során is önkéntesen döntöttek amellett, hogy Jugoszlávia polgárai legyenek, a JSZSZK többi népével együtt éljenek és dolgozzanak, építsék a testvériséget és egységet, harcoljanak a közös haza fejlesztéséért és felvirágoztatásáért. Jóllehet nem állítható, hogy a Jugoszláviában élő olaszok nem egyenjogúak a többi nemzettel és nemzetiséggel, léteznek bizonyos problémák, amelyeknek megoldása javítaná a jugoszláviai olasz nemzetiség helyzetét, szögezték le a beszélgetésben. így például a szövetség aktivistái önkéntes alapon dolgoznak, de ennek ellenére is problémák adódnak az olasz nemzetiség legfontosabb művelődési intézményeinek működésében, elsősorban a pénzhiány miatt. Biztosítani kellene ezeket az eszközöket, hogy ne legyen fennakadás a szövetség tevékenységében. A küldöttség tájékoztatta az SZVT elnökét az olasz tannyelvű oktatással kapcsolatos problémákról, az olasz nemzetiség nem egyforma helyzetéről az egyes községekben, és a legutóbbi népszámláláskor észlelt hiányosságokról. Megítélésük szerint a nemzetiségek nyelvének használatáról nem kellene szövetségi törvényt hozni, hanem ezt a kérdést esetről esetre kell rendezni. A szövetség képviselői kifejezték reményüket, hogy külön tévéműsor-átjátszó segítségével hamarosan lehetővé válik, hogy mindenhol, ahol az olasz nemzetiség tagjai élnek, kísérhető legyen a koperi televízió olasz nyelvű műsora. Branko Mikulic, az SZVT elnöke hangsúlyozta, hogy alkotmányunk értelmében nemzeteink és nemzetiségeink azonos helyzetet, jogokat élveznek, azonosak a kötelességeik, és Jugoszláviában egyik nemzetiség sem részesül a többinél kedvezőtlenebb elbánásban. Ha létezik egyforma elbánás, az ilyen kirívó esetek ellen az ország minden állami és politikai tényezőjének harcolnia kell. Mikulic leszögezte, nem szabad megengedni az emberek iránti szektás viszonyulást azért, mert más nemzethez vagy nemzetiséghez tartoznak és határozottan szorgalmazni kell minden egyén, minden nemzet és nemzetiség alkotmányos és törvényes jogainak érvényesítését. Olyan demokratikus közösségben, mint amilyen a jugoszláv, a különböző nemzetek és nemzetiségek léte, minden joguk érvényesítése gazdagítja az országot, s erre figyelmesen gondot kell viselni. Mikulic elmondta, hogy a nemzetiségek nyelvének használatáról szóló szövetségi törvény meghozatalára vonatkozó javaslatról a JSZSZK Képviselőháza mond ma véleményt. Ha hozunk ilyen törvényt, mindenképpen szem előtt kell tartani a nemzetiségek helyzetét és sajátosságait. Mikulic megállapította, hogy a következő népszámláláskor olyan mechanizmust kell kidolgozni, amely figyelembe veszi azokat a problémákat is, amelyekről a szövetség képviselői tettek említést. Az SZVT elnöke végül hangsúlyozta, hogy a nemzetiségek és a nemzeti kisebbségek jelentős tényező a szomszédos országok együttműködésének, barátságának és megértésének erősítéséből, s ezért kellő figyelmet kell szentelni helyzetüknek. (Tanjug) KELMENDI BŰNTÁRSAINAK PERENIŠBEN Bebizonyosodott a tettestársak bűnössége životije Bojić katonai ügyész zárószavában megállapította, hogy a bűntársak súlyos felelősségére vonatkozóan bizonyítást nyert a vád minden állítása (Különtudósítás a Magyar Szónak) . Országszerte fájdalmas visszhangot keltett a múlt év szeptember 6-án történt súlyos bűncselekmény, amikor a paracini Branko Krsmanovic kaszárnyában a 20 éves Aliz Kelmendi kegyetlen és aljas módon alvás közben megölt négy és megsebesített öt katonát. Olyan bűncselekmény volt ez, amilyen még nem történt hadseregünk történelmében. Az ország minden becsületes polgára ma is, csaknem öt hónappal a gaztett után, visszaemlékezik a tragikus szeptemberi éjszakára és elítéli a példátlan gyilkosság részvevőit. A fenti szavakkal kezdte zárószavát Životije Bojić ezredes, a niši katonai körzet katonai ügyésze a niši katonai bíróságon az öttagú büntető tanács előtt folyó bűnper tegnapi tárgyalásán. Aziz Kelmendi bűntársainak pere lassan befejezéséhez közeledik. A monstruózus gyilkosról Bojic ezredes elmondta, hogy teljesen elvakította az albán nacionalizmus és szeparatizmus, már évekkel a hadseregbe érkezése előtt nyíltan vallotta gyűlöletét az ország többi nemzete és nemzetisége iránt. A legveszélyesebb támadás a testvériség és egység ellen . A nacionalizmus jelenti a legnagyobb veszélyt többnemzetiségű közösségünk létére és fejlődésére nézve — mondta Bojic ezredes, katonai ügyész. — Ez jelenti a legnagyobb veszélyt hadseregünk eszmei-politikai egységére, erkölcsi integritására és harckészségére vonatkozóan is. Társadalmunk csakis szilárdan a testvériség és egység elvein maradhat fenn és fejlődhet. Fegyveres erőink csak akkor tehetnek eredményesen eleget társadalmi funkciójuknak a szabadság, függetlenség, területi integritás és alkotmányos berendezkedés védelmezésében, ha ugyanúgy, mint kezdettől fogva mindig, a testvériség és egység, a jugoszláv szocialista hazafiasság eszméi hatják át. Ezért fegyveres erőinkben nincs helye egyetlen nacionalizmusnak sem, függetlenül attól, hogy milyen formában jut kifejezésre. A nacionalizmus elén minden eszközzel harcolnunk kell, beleértve a törvényes eszközöket is. Meggyőződésem, hogy ilyen szemszögből kell ítélkeznünk Aziz Kelmendi és bűntársai súlyos gaztettének esetében is, nem hagyván figyelmen kívül a monstruózus bűncselekmény egyéb vonatkozásait sem — mondta Bojic ezredes. Megállapítva, hogy a főtárgyalóbon a vád minden állítása bizonyítást nyert, a katonai ügyész hangsúlyozta, hogy ezt támasztja alá a több mint 50 tanúvallomás, a számos dokumentum, a részletes rekonstrukciók, a bírósági szakértők megállapításai, valamint a többi felsorakoztatott bizonyíték. Külön felhívta a figyelmet az ötödrendű vádlott Sefgej Pagarizi és a nyolcadrendű vádlott Islam Mamut teljes beismerő vallomására és a hatodrendű vádlott Riza Alibašić és Enver Belüli részleges, de alapjában véve lényegi beismerő vallomására. A gaztett súlyossága a felelősség mércéje Csaknem egyórás beszédében a katonai ügyész részletesen elemezte mindazt, ami a bűncselekmény előtt, során és után történt, részletezte minden egyes vádlott szere, ч és ma • •• - tartását. Megállapította, hogy az első hat vádlott: Pagarizi. Belüli: Xhakli, Alimani, Mehmeti és Alija a Jugoszláviával szembeni ellenséges indítékokból elkövetett gyilkosságban való bűnrészesség bűncselekményét követte el (a büntető törvény 122. szakasza), tudták, hogy Kelmendi milyen indítékokból tervezi leadni a halálos sortüzeket abban a két hálóteremben, ahol az 5313 számú katonai posta alakulatának katonái aludtak, s ehhez olyant mosatást nyújtottak, amely nélkül a gyilkos nem hajthatta volna végre borzalmas cselekedetét. Ezen túlmenően Alimani, aki súlyosan visszaélt a kaszárnya kijáratánál álló őr bizalmával, az őrszolgálat súlyos megsértésének bűncselekményét is elkövette. A hetedrendű vádlott Alibašić esetében a katonai ügyész megállapította, hogy kétségtelenül bebizonyosodott, hogy aljas gyilkosságban való bűnrészesség bűncselekményét követte el, de ezt a bűnrészességet más alapona szerbiai büntető törvény 47. szakasza értelmében minősítette, mivel részvételét nem a Jugoszláviával szembeni ellenséges indítékok szándéka vezérelte. Kelmendit szinte nem is ismerte, albánul sem tud, és az elsőrendű vádlott Xhakli rábeszélésére nyújtott neki segítséget abban a hiszemben, hogy a gyilkos személyes bosszúból akar megölni két katonát. A katonai ügyész hozzáfűzte, hogy a vád mindezen állításait Alibašić lényeges vonásokban beismerte, s csupán egyes részleteket mutatott be más fényben azzal a szándékkal, hogy csökkentse saját felelősségét. Bollé ezredes záróbeszédének végén követelte, hogy minden vádlottat minősítsenek bűnösnek, és a törvény értelmében büntessék meg őket elkövetett bűncselekményeikért. A büntetés nem enyhíti e tragédiát Az ügyész záróbeszédéhez ennta tűzött kárvallott minőségben Petar ?♦mié, a meggyölölt Srdjan Sanic katona édesapja is: — Az egész fő tárgyalás minden tekintetben megerősítette a vád állításait, és családom nevében követelem . . . Itt Veljko Milic ezredes, a büntető tanács elnöke félbeszakította, s figyelmeztette, hogy a törvény értelmeiben nincs joga meghatározott (s feltételezni lehetett volna, hogy milyen) büntetést követelnie, mire Srdian Simic édesapja csak ennyit mondott: — Bármilyen is lesz a büntetés, nem enyhítheti tragédiánkat. Mile Begic, a meggyilkolt Goran Bogic katona édesapja nyugodt hangon mondta: — Mindenben csatlakozom a katonai ügyész zanoszavához, s ahhoz is, amit Petar Simic mondott. Džemal Dudakovic, a meggyilkolt Safet Dudakovic édesapja csak ennyit mondott: — Nemcsak mi, rokonok és családtagok szenvedtünk kárt, hanem az egész Jugoszlávia! Mindenben csatlakozom a katonai ügyész szavaihoz. Figyelmeztetés a védőügyvédnek A vádlottak négy védőügyvédje is elmondta zárószavát. A szkopjei Sava Kocarev ügyvéd, Alimani védője, Joon mint fél órán át beszélt, s mondanivalója abban foglalható össze, hogy nincs bizonyíték arra, hogy védence elkövette volna a bűncselekményt, amellyel avádirat terheli. Arról próbálta meggyőzni a bíróságot, hogy mindez, amit a bizonyító eljárásban felsorakoztattak, nem elegendő a másodrendű vádlott bűnvádi felelősségének megbízható megállapításához és Alimani álláspontjával összhangban, aki a bűnvádi eljárás kezdetétől fogva mindent tagad, felmentő ítéletet kért. Hozzáfűzte, hogy járószavához csatlakozik Alimani hivatalból kirendelt védője, Argir Grebernakov, százados is. Svetislav Trajkovic őrnagy, Pagarizi hivatalból kirendelt védője zárszavában terjedelmén és a lényegtől eltérő vitába bocsátkozott a vádirattal, amit Milic ezredes, a büntető tanács elnöke nem megfelelőnek minősített, több ízben félbeszakította és figyelmeztette, hogy tartsa magát a racionális és hatékony védelem feladatához. Trajkovic egyebek között úgy ítélte meg, hogy több minden indokolja, hogy Pagarizát mentsék fel ) a vádi felelősség alól, de amennyiben a bíróság ellentétes álláspontra helyezkedik, kérte, vegye figyelembe az enyhítő körülményeket, illetve azt, hogy az ötödrendű vádlott mind a vizsgálat során, mind a főtárgyaláson, nagyjából mindent beismert. Milisav Djordjevic százados, aki Belülit védi hivatalból, zárószavában kérte, hogy a bíróság mérlegelje az összes enyhítő körülményt, amelyekre részletesen rámutatott. Milic ezredes, a büntető tanács elnöke megállapította, hogy miközben a zárószót diktálja, Belüli a vádlottak padján sír. Radisav Vućetić alezredes, Mamuti hivatalból kirendelt, védője hangsúlyozta, hogy a nyolcadrendű vádlott gyakorlatilag nem jelenthette az aljas bűncselekményt, mert erre nem volt alkalma, és mindenekelőtt félt a boszszútól, mert ICimendi és társai kíméletlenül elbántak volna vele. Kérte a bíróságot az enyhítő körülmények fiogyambevételére, s hangsúlyozta hogy Mamuti a bírósági szakértők megállarmása szerint intellektuálisan gyengén fejlett, befolyásolható és nem önálló személyiség. A táréval is ma a többi védőügyvéd zárószavaival folytatódik. Milan BUDÁK