Magyar Szó, 1988. május (45. évfolyam, 119-132. szám)
1988-05-01 / 119. szám
VAJDASÁG DOLGOZÓ NÉPE SZOCIALISTA SZÖVETSÉGÉNEK NAPILAPJA XLV. évf., 119. (14699.) szám Újvidék, 1988. április 30., május 1., 2. Ára 300 dinár Elég volt a tétovázásból a szövetségi társadalmi-politikai szervezetek május elsejei kiáltványa Jugoszlávia dolgozói, nemzetei és nemzeteségei odaadó munkával, nagy erőfeszítések és lemondások árán, szabad, szocialista és önigazgatású országban élve az elmúlt több mint négy évtized során óriási eredményeket értek el az anyagi és társadalmi fejlődésben. Alapjaiban megváltozott hazánk arculata, olyan munkásosztály bontakozott ki, amely tudatában van szerepének a további társadalmi fejlődésért való felelősségének, és nagy tapasztalatokat szereztünk az önigazgatási szocializmus építésében. Fejlődésünk során az utóbbi években azonban jelentős nehézségekkel, gyengeségekkel és eltorzulásokkal kerültünk szembe. Az elhárításukra irányuló eddigi erőfeszítések és intézkedések nem voltak sem határozottak, sem elegendőek. Elérkezett a pillanat, hogy a társadalom minden alkotó erejét a gazdasági és társadalmi válság leküzdésére, a szocialista önigazgatás, a testvériség és egység, a nemzetek és nemzetiségek egyenjogúságának további fejlesztésére mozgósítsuk. Tegyünk meg mindent, mindenhol, minden környezetben, hogy lényegi változások mehessenek végbe a gazdasági és politikai rendszerben, az élet minden területén. A felszabadult alkotó, bíráló energia és a demokratizálódás feltartóztathatatlan folyamata egy új társadalmi légkör és a hatékonyabb akcióra való készség fele. Ezt igazolta az alkotmánymódosítási javaslatokról szóló vita is. Olyan változásokért, intézkedésekért és akciókért szállunk síkra, amelyek lehetővé teszik a szocialista önigazgatás új előretörését — a munka és a benyélés fokozottabb különválasztását, a munka igazságosabb díjazását, a gazdasági törvényszerűségek én-spesülését, a társadalmi élet további demokratizálását, a bürokratikus-etatisztikus és technokratikus korlátok és elvéb korlátozások lerombolását. Legyünk összetartóak és határozottak a társadalmi akciókat hátráltató és megbénító gyengeségek letörésében, a rendszerünk és forradalmi vívmányaink ellen irányuló kommunistaellenes, szocialistaellenes és nacionalista támadásokkal szembeni harcban. Elképzelhetetlen az előrehaladás a munkahelyi és társadalmi kötelezettségek végrehajtásáért való felelősség nélkül — a termelésben és minden munkahelyen, az önigazgatási és politikai testületekben, mindenhol, ahol dolgozunk és döntünk. Mindenkinek nyilvánosan számot kell adnia arról, hogy mit végzett el, és mit mulasztott. Akcióinkban szüntessük meg a tétovázást és az ellenállásokat. Szálljunk szembe mindazokkal, akik kételkednek a válság leküzdésében és akik hitetlenséget szítanak munkásosztályunkkal és önigazgatási rendszerünkkel szemben. A Kommunista Szövetség értekezletei nagy ösztönzés lesznek majd az egységes frontba tömörült szervezett szocialista erők cselekvésének hatékonyságához. Tegyünk erőfeszítéseket, hasznosítsuk tudásunkat annak érdekében, hogy célt érjenek a munkásosztály és minden dolgozó követelései, hogy gyorsabban megváltozzon a jelenlegi helyzet hogy kifejezésre jusson a munkásosztály döntő szerepe a társadalomban. Gazdagítsuk a szabadságot és az önigazgatási demokratikus viszonyokat. Teremtsünk feltételeket ahhoz, hogy hazánk minden potenciálja, dolgozóinak minden alkotóképessége kifejezésre juthasson. Nyissunk teret a fiatalok alkotó kezdeményezései előtt és az előtt, hogy sokoldalúbban bekapcsolódhassanak a munka és a döntéshozatal folyamataiba. Határozottabban szegüljünk szembe mindenkivel, aki megkísérli veszélyeztetni szabadságunkat, az ország függetlenségét és integritását, Jugoszlávia nemzeteinek és nemzetiségeinek jogát, hogy önállóan, szabadon, testvériségben és egységben és önigazgatási alapon építsék gazdagabb és humánusabb életüket. Nyújtsunk erőteljes támogatást a mai világ prob'a rtv'-nak béke« megoldásához, a következetes békeharchoz és a leszerelésért, a világ gazdagokra és szegényekre való felosztottságának megszüntetéséért, valamint a világközösség minden népének és országának egyenjogúságáért vívott harchoz. Szerteágazó kapcsolatokatés együttműködést fejlesszünk minden békeszerető országgal és népnél, el nem kötelezett politikánk elvei alapján,amelyet Titóval alakítottunk ki. A válság gyorsabb leküzdéséért vívott harcban határozottabban és egységesebben állandóan előre tekintve, fáradhatatlanul kutatva a jobbat és haladóbbat, és harcolva mindaz ellen ami szabad szocialista és önigazgatási fejlődésünk útjában áll, új győzelmeket érünk el. A munka ünnepe alkalmából jókívánságainkat fejezzük ki a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság minden dolgozójának és polgárának a Jugoszláv Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége Országos Választmányának Elnöksége a Jugoszláv Kommunista Szövetség Központi Bizottságának Elnöksége a Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség Tanácsának Elnöksége a Jugoszláv Harcosszövetség Országos Bizottságának Elnöksége a Jugoszláv Szocialista Ifjúsági Szövetség Választmányának Elnöksége A JSZSZSC Elnökségének rendeleti A JSZSZK Elnöksége Május 1-je, a munka ünnepe alkalmából az alábbi rendeletét adta ki: Május 1-je, a munka ünnepe alkalmából április 30-án Belgrádban, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság fővárosában 24 tüzérségi lövegből 15, a szocialista köztársaságok fővárosaiban pedig 12 tüzérségi lövegből 10 díszlövést kell leadni. Lazar Mojszov, a JSZSZK Elnökségének elnöke A nép önmagának épít igazságosabb társadalmat Interjú Rajcsán Istvánnal, a Szocialista Szövetség Tartományi Választmánya Elnökségének elnökével A Magyar Szó szerkesztőségének felkérésére Hajcsár István, a Szocialista Szövetség Tartományi Választmánya Elnökségének elnöke interjút adott lapunknak. Több időszerű társadalmi, politikai és gazdasági problémát érintő kérdésünkre válaszolt, különös tekintettel a Szocialista Szövetségnek mint a szervezett szocialista erők frontjának a helyére, szerepére és feladataira válsághelyzetünk leküzdésében. Az interjút Fehér István, lapunk szerkesztője készítette. Az interjút lapunk 7. oldalán közöljük. (LAZUKICS Anna felvétele) Könyörgés ünnepért • Ki teszi valóban ünneppé az ünnepet? Nehéz volna megfogallal utazni. Az ünnepről, ünnepekről mindnyájunknak vannak emlékeink. A május elseji ünnepekről is. Ha most május elsejére gondolok, ama régi ünnepélményeim, emlékeim is emelik, ha emelik, a még mindig piros betűvel jelölt nap bensőségességét. „Még mindig” — mondom, szinte elszólásképpen. Mert a kalendáriumban valóban piros betűs ünnep május elseje, de az-e még a szívekben is? Igen, a szívekben, minden ünnep csarnokában. Szentimentalizmus, elérzékenyülés ... Már abban se vagyok egészen biztos, hogy el tudunk-e még érzékenyülni, ne adj’ isten, sírni, sírni akár örömünkben is, vagy megrendülni, megrendülni akár egy fészkéből kidobott pelyhedző madárka láttán. Nem tudom, tudunk-e még ünnepelni, nagy, bolond ünnepet csapni, ünnepet, amelyben részt vesz mindenki, az egész falu, az egész város, az emberek apraja-nagyja .. . Mintha már lettek volna ilyen nagy, magával sodró ünnepeink. Vagy csak emlékezetemben maradtak meg ilyeneknek? Nem, nem, igenis voltak igazi ünnepek. Sok olyan is, amire nem is készültünk. Talán épp ezek a legemlékezetesebbek. Olyan ünnepeim is voltak, amikhez elegendő voltam egymagam... mentem a dűlőúton, alkonyatban, érés előtt álló búzatáblák között, fölemelve a fejemet a munkából egy aranyban porzó mogyoróbokor állt előttem. Sok-sok hasonló emelkedett pillanatra emlékszünk. Nekem, mint gyereknek, ünnep volt, szép volt a majális is, amelyben részt vett a fél falu és éppen azáltal volt szép és emlékezetes, hogy annyian ott voltunk. Ott voltunk a régi „kastély” parkjában, vagy a futballpályán, vagy kint a Welker-féle tanyán. Lehet, hogy volt abban a nagy sereglésben valami „csináltság”, sőt bizonyos, hogy volt benne, hiszen meg kellett mutatni a világ másik felének, hogy mi, ezen az oldalon már a szabad májust ünnepeljük, de ezt inkább a szervezők gondolhatták így, mi, többiek, a többség egyszerűen csak ünnepeltünk, ettünk, ittunk és mulattunk is, már akinek kedve volt és tudott is mulatni. Az ünnepbe szervezett emberekből, a megszervezett ünnepből végül is az emberek spontán jókedve csapott föl. Valami olyasmi, mint amikor megszólal, fölzeng egy kórus. Ezt a szétszórt, irányt és célt tévesztett sokadalmat, édes mindnyájunkat nehéz lenne kórusba gyűjteni egyetlenegy ének erejéig is. Ma legtöbben önmagunknak, önmagunkban dudorászunk vagy szitkozódunk. Lassan minden ünnepről lemondunk, elveszítjük hitünket az ünnepekben, kikopnak belőlünk az ünnepek. Nem tudunk egymásnak örülni, örömünket, ha van még örömünk, nem tudjuk (mai szóhasználattal élve) társítani mások örömével. Mégis reménykedem, hiszen május van. Valaminek a hiányáról szóltam ugyan, de ez a hiányérzet eredményezhet is valamit. Hogy egymásba karolva, hogy vállvetve haladva mégiscsak könynyebb lehet a bejárandó út. És ha ezen az úton vállvetve haladunk, néha talán eszünkbe jutnak elfelejtett dalaink, s újra betölti szívünket az Ünnep. NÉMETH István Olvasóinknak kellemes ünnepeket kívánunk karcas meg