Magyar Szó, 1988. május (45. évfolyam, 119-132. szám)
1988-05-07 / 124. szám
16 FÖLD NÉPE Rákvirág Aglaonema roebelinii A növénygyűjtemények és a lakosok hálás, szép növénye. Hazája valószínűleg Jáva. A kifejlett példányok 1 m-esek is lehetnek. Hosszúkás tojásdad, kihegyezett, ép szélű, bőrnemű levelei rövid levélnyélen, körkörösen helyezkednek el a törzsön. A levél színe sötétzöld alapon hosszanti, ezüstszürke foltokkal bemosott. Fehér torzsavirágzatát zöldesfehér spára övezi. Termése babaszemnyi skarlátpiros bogyó. Hajtásdugványokkal és magvetéssel jól szaporítható. A laza, jó vízáteresztő talajt kedveli. Kedvezőtlenebb fényviszonyok között is kielégítően fejlődik. Edénye inkább széles, mint mély legyen. A kiültetve nevelt példányok jobban fejlődnek. Igénytelensége közismert, csak a viaszos vagy gyapjas pajzstetvektől kell megvédeni. Csevegés a kertben Annyi munka van a kertben, hogy csak május másodikán indultunk el ünnepelni. Akkor is azért, mert a férjem a sarkára állt és kijelentette, hogy nem érdekli tovább semmi, megyünk pecázni. Vittük a horgászbotokat és szépen haza is hoztuk őket, hal nélkül, mert összejött a „banda” és fröccsözés lett a dologból. Mi, asszonyok meg söröztünk, „főztünk”, míg az emberek a pohár mellé elővették „férfitémáikat”, a csiklandós vicceket, a politikát meg a sportot. A sok zagyvaságból azt említeném meg, amit az egyik hobbi kertésszé vált fiatal nyugdíjas mondott: - Sohasem gondoltam volna, hogy a kertészkedés ennyire veszélyes mesterség lehet. Április végén azt hittem, hogy megüt a guta, amikor jöttek a fagyos napok. Csak néztem az eget meg a kivirágzott fákat, és már láttam a mentőautót, hogy jön értem. Szerencsére átvészeltem a hideget, de azt még nem tudom, hogy a gyümölcsfáim mennyire sínylették meg a váratlan időjárást. Most még az kérdés, hogy a május 15-ére előrejelzett „gazdasági időváltozást" hogyan vészeljük át-fűzte tovább a gondolatot valaki a társaságból. -Azt hiszem, hogy hol dideregni fogunk, hol meg melegünk lesz, de egyes vállalatok belehalnak a piaci gazdálkodásba, annyi biztos. Férjáram nem halt bele a májusi fröcsösös ünneplésbe, de másnap nagyon másnapos volt. Annyira, hogy végül is a szódabikarbónához folyamodott, gyomorégésének csillapítása céljából. Ezzel kapcsolatban elmondom, amit tudok erről a szerről, feltételezve, hogy egyes férjeknek lesz még a jövőben is gyomorégése. A szódabikarbóna olyasféle csodaszer, hogy „ha akarom, fehér, ha akarom, fekete”. Enyhén lúgos hatású önmagában, tehát semlegesíti a savat, természetesen a gyomorsavat is. Viszont ha túl lúgos környezetbe kerül, akkor a szódabikarbóna úgy viselkedik, mintha sav lenne, azaz semlegesíti a lúgot. Ezért hatásos azok számára is, akiknek túl sok a gyomorsavjuk és azoknak is jó, akiknek savhiányuk van. A szódabikarbóna tehát ha kell, akkor sav, ha kell, akkor meg lúg, azaz puffer, magyarul ütköző. Vegyhatású ütköző a sav meg a lúg között. Mindemellett ajánlatos csínján szedni a szódabikarbónát, mert a vese nem szereti. Ajánlatosabb helyette tejet inni, mert az is puffer hatású. Ha mégis szódabikarbónát szedünk, akkor csak nagyon keveset vegyünk be egyszerre. Csak késhegynyit és inkább többször keveset, ha nem múlik a gyomorégés, mint egyszerre egy egész kiskanálnyit. Elmondhatom még, hogy számomra a májusi kirándulás nagyon hasznos volt, sikerült megígértetnem a férjemmel, hogy virágládatartó vasakat csináltat végig az ablakok alá. Ez már régi vágyam volt ugyanis, mert nagyon szeretem a folyó muskátlit. Azért sikerült a férjem ígéretét kicsikarni, mert a majálisozáskor valaki megemlítette, amit legújabban hallott, hogy a muskátli szagát nem szeretik sem a legyek, sem a szúnyogok, de még a molylepkék sem. A muskátli az illatával ezek szerint távoltartja ezeket a kellemetlen röppentyűket. Eggyel több ok, hogy szeressem a muskátlit. Svájcban az új állatvédelmi törvény értelmében 1991-től a ketreces állattartást teljesen fel kell váltani az „alternatív” baromfitartással, amelynek bevezetése még számos tisztázatlan kérdést tartogat. (Agro-Europe) A SOR VÉGÉN Csak tudnám, hogy miért nincs itt tej Magyar Szó 1988. május 7. III III 1988. május 7. XLII. évfolyam 17. szám Bűvös kör A hidi vágóhíd látogatása során Ion Srbovan, a Tartományi Végrehajtó Tanács elnöke, miután végighallgatta az új, huszonegyedik századba illő nagyüzem szakembereinek panaszait, feltette a kérdést: - Meg tudjátok-e úgy szervezni a termelést, hogy egyszer se történjen fennakadás az ellátásban és az árunak szavatolt minősége legyen? Mert ha igen, tartományunk élelmiszeripari termékeinek felhasználásával a McDonald mintájára autóutak mentén, városokban, az Adrián boltokat, éttermeket nyitnánk. Ehhez azonban a kilenc tartományi vágóhíd berkein belül munkamegosztást kell végezni - fűzte hozzá a TVT elnöke, s azonmód egy példát is felhozott, amely szerint a hidi vágóhídon elsősorban kulent kellene gyártani, mert ez a gyár kulenjéről a legismertebb. Ennek a finom kolbásznak a tökéletesítésén kellene szorgoskodniuk az itteni szakembereknek. Első hallásra nem tűnik rossz ötletnek a fenti javaslat, habár az embernek azonnal a monopólium jut eszébe. Mert ha a vágóhidak felosztanák egymás között a munkát, csökkenne vagy teljesen megszűnne közöttük a versengés, különösen akkor, ha a termelés fejlesztését egy közös kutatócsoport végezné. Lépjünk azonban ki a vágóhíd udvarából, és nézzünk kissé körül, mi történik odakint. A jószágtenyésztést az állam szinte teljesen tönkretette különböző inflációmegfékező és gazdaságunkat stabilizáló intézkedéseivel. Évről évre csökken az állomány, tehát a vágóhidaknak egyre kevesebb a nyersanyaguk. Ugyanakkor a fogyó nyersanyagból készült termékek mind nagyobb hányada álla a rakta- Gerberafajták rakban. De nem azért, mert az autóutaink mentén nincsen hentesüzletláncunk, hanem azért, mert a polgárok nagyobb hányada kevéske személyi jövedelméből alig vagy egyáltalán nem vehet kenyere mellé húst vagy hústerméket is. És itt hangsúlyozni kell, nem azért, mert drága a hús, hanem azért, mert alacsonyak a személyi jövedelmek. Bűvös kör ez, amelyből előbb-utóbb ki kell törni. S ebben a pillanatban valószínűleg nem segít a sokat hangoztatott munkamegosztás, s a csigalassúsággal épülő autóutaink mellé megálmodott élelmiszerboltok lánca sem. És valószínűleg az sem segítene, legalábbis a vágóhidakon nem, ha termékeiket a mostaninál olcsóbban adnák. Erre csak akkor vállalkozhatnak, ha növelhetnék termelésüket, ezt pedig csak akkor tehetik, ha a mostaninál sokkal több nyersanyaguk lesz, tehát ha növekszik a jószágállományunk. A bűvös körből valahogy így találhatjuk meg a kiutat, a termelés fokozása után, a valódi árufölösleggel raktárainkban majdan gondolhatunk élelmiszerboltok láncolatának nyitására is. NÉMETH Zoltán Könyvismertető és a gerbera betegségeinek színes képsorozata a 8. és a 9. oldalon A vidi vágóhídon 900 dolgozó van. Tavaly 7000 borjút és 93000 sertést vágtak le, jóval kevesebbet, mint amekkora a kapacitásuk. A vágóhíd nemrég megkapta a nemzetközi bizottságtól a jogot, hogy a világpiacra termelje, s a tervek szerint az idén 1200 tonna hústerméket fognak külföldre szállítani, s 2500000 dolláros jövedelemre tesznek szert. Symphonie Terramix