Magyar Szó, 1988. május (45. évfolyam, 119-132. szám)

1988-05-04 / 121. szám

10 MŰVELŐDÉSMacta* Sió Barátságot teremtő kézfogások Köztársasági találkozóra készül a csantavéri iskola Szerbia-szerte 15 általános is­kola diákjai ismerkednek ezekben a napokban, hetekben Prizren múltjával és jelenével, mindazok­ban az iskolákban. Prizren a fő téma, amelyek részt vesznek a szerbiai testvéri s­kólák találkozó­ján, ennek a találkozónak ugyanis ,az idén május 20-a és 23-a között ez a metohijai város lesz a házi­gazdája. A részvevők Szerbia minden nemzetét és nemzetiségét képviselik. Szabadka két részvevőt is ad: a tavamkutiak a bunyevá­­cok, a csantavériek a magyarok képviseletében, utaznak Prizrenbe. A psantavéri Néphősök Általános Iskolában tett látogatásunkon, al­kalmunk volt elbeszélgetni a ta­lálkozóra készülő diákokkal épp­úgy, mint az őket felkészítő peda­gógusokkal. Hajdú Gabriella és Nagy Attila hatodikosok, mindketten a tánc­­csoport tagjai. Egyikük sem volt még ilyen találkozón, de azoktól a társaiktól, akik ott voltak a korábbi találkozók valamelyikén, tudják, hogy nagyon jó szokott lenni a hangulat, csodálatos a vendéglátás és hogy időtálló ba­rátságok születnek. Prizrenről — azon túl, hogy Szabadka testvérvárosa — vajmi keveset tudnak, csak annyit, amennyit az iskolában tanultak, meg amiről­­a Hieendő házigazdáik­kal váltott levelekből értesültek. Mert a prizreniek jó előre meg­csinálták a beosztást (a vendége­ket az ottani pajtásoknál szállásol­ják el), megszervezték a név- és címcserét, és megkezdődött­­a le­velezés . Attila házigazdája Alev Ergin lesz, már levelet is váltot­tak. Sokan már azt is lelevelezték — meséli mosolyogva —, hogy mik a vendégek kedvenc ételei. A felkészülésről Barna Rózsa tanárnővel beszélgettünk. — A találkozó jellegéből adódó­an minden iskola a saját nemzeti­nemzetiségi kultúrájából igyekszik bemutatni néhány villanásra valót. Ennek megfelelően mi is magyar néptáncokkal, népdalokkal készü­lünk; a zene, a­ tánc a legegyete­mesebb, a mindenki által érthető emberi beszéd, amelyben nincse­nek nyelvi korlátok. Vállalkozó kedvben nem volt hiány, mert jóval több volt a jelentkező,­­mint amennyien útra kelhettek volna. A csoport november óta rendsze­resen dolgozik: dél-alföldi tánco­kat mutatunk be Prizrenben (Bar­­tuc Szilveszter koreográfiája), eh­hez úgyszólván az ábécétől — a lépések, a mozdulatok elemeitől — kellett kezdeni a munkát, ezekből egybekapcsolni az egy*­­­з motívu­mokat, hogy végül felépíthessük a komplett táncot, amelynek (nagyon remélem) sikere lesz. A találkozónak azonban nem csupán kulturális-művészeti, ha­nem testnevelési tartalma is van. Mivel a létszám korlátozott,­ le­hetőleg olyan gyerekeket kellett összeválogatni, akik nemcsak éne­kelni és táncolni tudnak, hanem valamilyen sportágban is képesek helytállni. A sportvetélkedőre a mi iskolánk céllövészcsapatot ne­vezett be, akiktől szintén becsüle­tes helytállást remélünk. Simoncsek Judit iskolaigazgató a találkozó kísérőrendezvényeiről tájékoztatott bennünket: — A szervezők gazdag program­mal várnak bennünket, a művelő­dési műsorok és sportversenyek mellett több érdekesnek ígérkező kirándulást terveznek a városban és környékén. Látogatást teszünk a határőröknél, megtekintjük a Ljeviška Bogorodica templomot, Visoki Dečanit és felkeressük Lan­­dovicán Boro és Ramiz emlékmű­vét is. Nem kevésbé jelentős mozzanata lesz a találkozónak a részt vevő pedagógusok szakmai megbeszélé­se, melynek rendkívül időszerű a tematikája. Szó lesz például a tantervek és nevelési tervek egy­ségessé tételéről Szerbiában, Tito személyiségének és életművének pedagógiai megközelítéséről, a tervezett kerekasztal-beszélge­tés témája pedig az együvé tartozás erődítése az oktatásban. Tisztában vagyunk persze azzal — fejezték b­e a beszélgetést a csantavéri pedagógusok —, hogy a találkozó legnagyobb értékét nem, a hivatalos programok, hanem a sok száz gyerek, több tucat peda­gógus spontán találkozása adja. -sy Az Újvidéki Színház 1988. májusi műsora Szerda, 4. 19.30 ó. RÓMAI KARNEVÁL, Hubay Miklós, Ifjúsági bérlet. Csütörtök, 5. 19.30 ó. ÉDES ANNA, Kosztolányi Dezső. Szombat, 7. 19.30 ó. ÉDES ANNA, Kosztolányi Dezső, Vendégjáték Zágráb­ban. Vasárnap, 8. 20.00 ó. ÉDES ANNA, Kosztolányi Dezső, Vendégjáték Lendván. Hétfő, 9. 11.00 és 20.00 ó. ÉDES ANNA, Kosztolányi Dezső, Vendégjáték Dobronakon. Kedd, 10. 19.30 ó. MÉSZÁRSZÉK, Slawomir Mrožek, Vendégjáték Mari­borban. Szerda, 11. 19.30 ó. MÉSZÁRSZÉK, Slawomir Mrožek, Vendégjáték Ljub­ljanában. Szombat, 14. 19.30 ó. A FÖLDI GILISZTÁK ÉLETÉBŐL, Per Ulov Enkvist, Az „Atelje 212” Színház BEMUTATÓJA. Hétfő, 16. 19.30 ó. A FÖLDI GILISZTÁK ÉLETÉBŐL, Per Ulov Enkvist, Az „Atelje 212” Színház vendégjátéka. Szerda, 18. 19.30 ó. RÓMAI KARNEVÁL, Hubay Miklós Csütörtök, 19. 19.30 ó. AZNAP, AMIKOR A PÁPÁT ELRABOLTÁK ... Joao Bethencourt. Hétfő, 23. 19.30 ó. A FÖLDI GILISZTÁK ÉLETÉBŐL, Per Ulov Enkvist, Az „Atelje 212” Színház vendégjátéka. Kedd, 24. 19.30 ó. A FÖLDI GILISZTÁK ÉLETÉBŐL, Per Ulov Enkvist, Az „Atelje 212” Színház vendégjátéka. Csütörtök, 26. 19.30 ó. RÓMAI KARNEVÁL, Hubay Miklós. Péntek, 27. 19.00 ó. MÉSZÁRSZÉK, Slawomir Mrožek, Vendégjáték Buda­pesten a Katona József Színházban. Szombat, 28. 19.00 ó. MÉSZÁRSZÉK, Slawomir Mrožek, Vendégjáték Buda­pesten a Katona József Színházban. 1008. május 4., szerda Ketten a köztársasági szavalóversenyen Az újvidéki Petőfi Sándor Művelődési Egyesület életéből két éve irodalmi szakkör is lé­tesült a Petőfi Sándor Művelődé­si Egyesületben. A csoportvezető Pésevity Berényi Hana tanárnő. Az irodalomkedvelő tagok közép­­iskolások és egyetemisták. Önálló irodalmi esteken, alkalmi rendez­vényeken és ünnepségeken lépnek fel a művelődési házban és a he­lyi közösségben. Jeles évforduló­kon költőkre és írókra emlékeznek, többek között Arany János- és József Attila-estet rendeztek. 1987. és 1988 tavaszán nagyszámban vettek részt a vajdasági Közmű­velődési Közösség által szervezett szavalóversenyen. Ebben az évben nyolcan indultak erre a hagyomá­nyos szemlére. Március 4-én, az újvidéki Munkásegyetemen meg­tartott községi vetélkedőn a cso­port külön dicséretben részesült. Közülük hárman: Némedi Imre, Fazekas Gyöngyi és Baranyi Szilvia eljutottak Dél-Bácska te­­merini körzeti versenyére (márci­us 19), innen a beočini tartományi szemlére (április 15). Átadjuk a szót nekik. Némedi Imre: — Szabadkáról jöttem Újvidék­re. Jelenleg a Gépészeti Kar ne­gyedéves hallgatója vagyok. Vers­mondással és színjátszással 1982 óta foglalkozom. Az irodalmat a szabadkai hivatásirányú középis­kolában kedveltem meg Horváth Emma tanárnő hatására. Hat éve az Életjel Csáth Géza Művészet­baráti Körének és Kosztolányi Színpadának tagjaként tevékeny­­kedek. Hatszor vettem részt­­ a színjátszó társulatok bajmoki szemléjén és mindannyiszor díjat, illetve elismerő oklevelet kaptam. Egykor a középiskolások művé­szeti vetélkedőjén is többféle díj­ban részesültem. Újvidéken folytatva tanulmá­nyaimat csatlakoztam a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület iro­dalmi szakcsoportjához. Felléptem a szavalóversenyeken. Beolinban Újvidéket képviseltem. Boldog pillanatokat éltem át, amikor a bírálóbizottság elnöke ismertette az eredményt. Nem tudtam el­hinni, hogy én is ott leszek a köz­társasági szavalóversenyen .. . Walt Whitman Fűszálak című lí­rai művéből mondtam részletet, Károlyi Amy fordításában. Úgy hiszem, hogy ez a vers megfelel képességeimnek, és közeláll lelki­világomhoz is. Kedvelem a bírá­latot tartalmazó költői alkotáso­kat. Sokszor bennem is felmerül a kérdés: „És egyáltalában, mi az ember? Mi vagyok én?” A költő felel helyettem: „Tudom, erős és ép vagyok ...” Én is ilyen szeretnék lenni, egy a milliók közül, a sokak képvise­letében. Fazekas Gyöngyi: — Az újvidéki Április 7-e Egészségügyi Középiskola negye­dikes tanulója vagyok. Az egész­ségügyi pályát az emberek irán­ti szeretetből választottam. De nem tudnám elképzelni az élete­met irodalmi tevékenység nélkül. Több éven át tagja voltam az Új­vidéki Rádió Nemecsek gyermek­színjátszó csoportjának. Középis­kolásként az 1986/87-es tanév fo­lyamán az Újvidéki Gyermekrá­dió műsoraiban főleg verseket olvastam fel. Korábban, 1980-ban az általános iskola negyedikes tanulójaként eljutottam a köztársasági szavaló­­versenyre, Velika Planára, ahol az első hat helyezett közé kerültem. 1981-ben ezen a szemlén Szerbiá­ban első díjat kaptam. A következő évben a Crna Go­­ra-i Prijepoljében rendezett köl­tői találkozón vendégszerepeltem. Tavaly felléptem a középiskolá­sok újvidéki körzeti versenyén. A Petőfi Sándor Művelődési Egyesület irodalmi csoportjának indulása óta szívesen vállalom a feladatokat, de ezt szívügyemnek is tekintem. Boldog vagyok, hogy a beolini tartományi szemlén si­keresen szerepeltem. Így én is részt vehetek a köztársasági sza­valóversenyen, Arany János Te­temre hívás című költeményét vá­lasztottam. A párbeszéd által megkíséreltem érzékeltetni a bal­ladas hangulatot, a feszült lelki­­állapotot. Előadás közben szere­pet is vállaltam ... Csodás a köl­tészet világa. A modern lírát: Weöres Sándor, Pilinszky János, Csoóri Sándor, Tandori Dezső és mások verseit is kedvelem. Baranyi Szilvia: — Az újvidéki Svetozar Mar­kovic Pedagógiai Akadémia har­­­madikos tanulója vagyok. Koráb­ban a Petőfi-iskolák találkozóján versmondással képviseltem a ku­­lai Petőfi brigád Általános Isko­lát. Részt vettem a Jó Pajtás kü­lönféle vetélkedőin is. Az újvidé­ki Petőfi Sándor Művelődési Egyesület irodalmi körének tag­jaként jelentkeztem a vajdasági szavalóversenyre. Én csak a ber­­lini szemléig jutottam el, de ezt is sikernek tekintem. Kosztolányi Dezső A szegény kisgyermek pa­naszai című versciklusából mond­tam részleteket. A közönségnek igyekszem szívvel-lélekkel átadni olyan költeményeket, amelyekben egyéniségemre találok. Szükséges, hogy a szavaló beleélje magát a költő világába, hogy kövesse gon­dolatmenetét. Minden művet sze­retnék úgy mondani, mintha a sa­játom lenne, végül csak az enyémnek vallom. Nincs kedvenc költőm. Egy-egy lírai alkotásban érzéseimet, emlékeimet keresem „az idők partján”. Külön élmény számomra, ha sikerül önmagam­mal találkoznom. Szeretném meg­örökíteni azt, ami örök. Ez hatá­rozza meg a versválasztásomat és előadásomat. A költészet által lelkivilágom mind gazdagabb. Részt vettem a középiskolások XXII. művészeti vetélkedőjén is, Képes Géza Arcodat őrzi szemem című költeményével. Harmadik díjat kaptam. Lelki igényként és az elért eredmények hatására to­vábbra is foglalkozom versmon­dással, úgy a művelődési egyesü­letben, mint a középiskolámban. A köztársasági szavalóverseny május 20-án, 21-én és 22-én lesz Velika Planán, ahol tartományun­kat 40 részvevő képviseli korcso­portok szerint. P. B. I. (DUDAS Szabolcs felvételei) Fazekas Gyöngyi Baranyi Szilvia Kerámia és költészet Mojak Aranka kiállítása újvidéken és Becsén Hosszú az út még itt, Vajdaság­ban is az agyagművességtől a ke­rámiaművészetig. Ezen a területen népi kerámiát, Zsolnay-kerámiát, ipari és épületkeramikát készítet­tek. A háború után kezd kibonta­kozni a mai­ kerámiai művészet, amikor megjelentek az újvidéki iparművészeti középiskola kerámia szakot végzett tanulói. Ezek kö­zött több tehetség volt, de Mojak Aranka (akkor Szabó Aranka, Gu­­narason született 1932-ben) kiváló keramikusművész lett. A legősibb művészetről — a ke­­ramikáról — a biblia költői nyel­vén lehet mondani, hogy „kezdet­ben volt a tett” más semmi, meg a tűz, a víz és a föld, az agyag. De nem történelmi meghatározás kell most, hanem a helyünk kijelölése. Legfontosabb az ember — a jelen­ben élő — létező ember. A kera­­mika költészet agyagban és szép színes külsőben, a tűzben, tűz ál­tal születik meg. A kerámia hosz­­szú utat tesz meg mire az a gon­dolat, hogy „kezdetben volt a tett’" tárggyá lesz. Sok átváltozáson megy keresztül. A keramikus fé­­nyérhez tartozik a változás, tűzön, vízen és kísérletezéseken megy át... Aranka is képzeletének nagy gazdagságát és változatosságát nyújtja a kiállításain. Csodálatos tömörség, lírikus és elbeszélő kedv vegyül és keramoplasztikáiban bal­ladaszerű műfajt alakít ki. Az én falum (Fehér Ferenc köl­teménye nyomán) balladai hang­vételű, a fehér házikónak kukori­caszár a teteje, a födele, félig be­tett ajtó (nem lehet becsukni, se kinyitni) ... ezen a világon nem lehet változtatni ... A sanyarú éle­tet „kemény művű” kerámiában fe­jezte ki. Ugyanezt mást művészet által nem is lehet érzékeltetni, csak ezzel az anyaggal, a sárral, a szárazsággal, meg a fehér máz­zal. Aranka gyerekkori emlékei: az állandóan szomorú mosoly az ere­dendő tiszta lélek jele, aki min­dent megbocsát, szüntelenül dol­gozik. Az eredendő szegénységen nem kell változtatni, nehogy a ke­vélységbe csapjon át vagy a gaz­dagok hét főbűnébe süllyedjen ez a világ. A bólintó öreg fej című művé­ben fokozódik a balladás tragikus hang; egy almárium tetején nagy Emlék, talán a Gond . . . amit ma­ga után hagyott az asszonyra és a gyerekre ..., subájával átöleli még az asszonyt és az ölében síró gye­rekét. A szomorúság az alapja a világnak. Aranka műveiből árad a szeretet, és az egyenletesen szo­morkás mosoly félárnyékában föl­ismerjük ezt a Gunaras, Tornyos, Topolya, Zenta környéki világot Ez teszi érezhetővé a csendet, a múlt­ súlyos emlékeit és a jelen türelmes tájait. A nyolcvanas években tematiká­ját kiterjeszti a háborús szenve­désekre és ez szeretetének új er­kölcsi erőt ad ... a tragikumot az eszme könnyűvé teszi. A kivégzés című kerámiájában mindenki szo­rongás nélkül megy az útján. A sebesültek című műve a bizalmat sugallja, nyoma sincs a tragikum­nak. Az erdő növényzetének ba­rokkos gazdagsága és dinamikája a közeli győzelmet jelképezi. Aran­ka keramoplasztikáiban az utóbbi években mind gyakrabban jelenik meg az erő, a mozgalmasság. A témából eredő érzelmi feszültsége­ket a kompozíció által megosztja és formai értékekbe transzponálja. Formában modern művészeti esz­közöket használ, értékes műveket alkot, de ugyanakkor a költészet iránti szeretetét megosztja valami mással, ami kívülről jön vagy a „biztonságérzésnek” új objektivi­­zálása. Ennek az átmenetnek egyik példája a Véres rege című kera­­moplasztikája, mely művében a „költészet” és a kerámia teljesen együtt van. A keramika „mindent átvesz” a világból, képlékeny, a keramikus a mágiával is kapcsolatban van, állandóan a tűzzel dolgozik és ha sikerül, akkor aranyat csinál. Aranka is kitartó kísérletező a megismerés vágya és a szenvedé­lyének terhe alatt, több évtizede alkot a szerény, alázatos, a tájat és embereit szerető művész. A nagy kerámiaművészek közé tartozik. ÁCS József

Next