Magyar Szó, 1988. június (45. évfolyam, 149-163. szám)
1988-06-04 / 152. szám
16 FÖLD NÉPE Vénuszhajpáfrány Adiantum tenerum „Scutum Roseum” Amerika trópusi vidékén őshonos. Levélnyele fénylő fekete, háromszög keresztmetszetű. Többszörösen szárnyalt levelei 30-50 cmesek. A levélkék ék alakúak, felső harmaduk kerekded, karéjozott. Az apró, barnásfekete spóratartókat a levélkék fonákján hozza. Az újonnan fejlődő levelek levélkéi néhány hétig élénk rózsaszínűek, később üde zöldek. Dúsan hajtó, nagyon mutatós növény. Finom, elegáns, de nem eléggé tartós vágott zöld. Igényes páfrány, egyenletes, 18-22 ° C-os hőmérsékleten, páradús levegőjű helyiségben fejlődik csak kielégítően. Rendkívül érzékeny, ha egy öntözés elmarad, az összes levele egyszerre leszárad. Tőosztással és spóravetéssel szaporítható. A pajzstetűfertőzéstől óvni kell, mert a növényvédő szerekre érzékeny (perzselődik). Nyugat-Európa almatermelése A Közös Piac az 1986/87-es gazdasági évben kb. 7,8 millió étkezési almát szüretelt, ezzel az előző évi termelést 8,3% -kal szárnyalta túl. A termelésnövekedéshez legnagyobb mértékben az NSZK járult hozzá, ahol 33,7%-os növekedés mellett 1,9 millió t-t termeltek, Hollandiában szintén jelentős (32,5%-os) volt a termelésnövekedés (310 ezer t-s szintet elérve). (Agro-Europe). A SOR VÉGÉN Irányváltozás a beruházásban Magyar Szó Csevegés a kertben Férjem eddig a borecet híve volt, én meg inkább az almaecetet dicsértem, igaz, különösebb meggyőződés nélkül. Különböző véleményünk valószínűleg abból eredt, hogy én nagyon szeretem az almát, többre becsülöm, mint például a narancsot vagy a banánt. Egyedül a szőlő az, amit az almánál is jobban szeretek. A férjem persze kitartóan borpárti, s valószínűleg azért gondolja, hogy az ecet is jobb, ha borból készítik. A napokban azonban egyszer csak jön és azt mondja: asszony, nem bánom, ha ezután csak almaecetet vásárolsz. Az se baj, ha többe kerül esetleg, mint a másféle ecet. A szomszédtól kellett azután megtudnom, hogy miért változtatott véleményt az én jó uram. - Tehát szomszédasszony ezután csak almaecetet teszünk a salátára, ugye - kérdezte tőlem, ahogy nézegettem: kibújnak-e már a brokkoli palánták. - Azért említettem az ecetet, mert arról beszélgettünk a szomszéddal, amit a múlt héten olvastunk a Föld Népében, mármint hogy az almaecet olyan kitűnő valami, hogy még az állatokra is jó hatással van, ha kapnak a takarmányukba. A tehenek több tejet adnak, jobb az étvágyuk, jobban fejlődnek. Ha azoknak annyira jó, akkor valószínűleg nekünk, embereknek is jobb az almaecet, mint a másféle. - Csak az bosszant, hogy miért nem közölték, mennyi almaecetet kell adagolni a takarmányba. - Ha ez igaz, ahogyan állítják, hogy mennyire jó hatású az almaecet, akkor nagy jövőt jósolok a savanyú almának, met az ecetgyárosok jó pénzt fizetnek majd érte. Rémlik, hogy én is hallottam már olyan véleményt, miszerint az almaecet a legegészségesebb, azonkívül szeretem is, nem lesz tehát nehéz eleget tennem az uram kívánságának. Persze nem feszegettem a dolgot, nem mondogattam neki, hogy látod, látod, ebben is nekem volt igazam, mint ahogy szokták egyes asszonyok, be akarván bizonyítani, hogy ők az okosabbak a családban. Véleményem szerint nem szabad megsérteni a férfiak férfiönérzetét, meg kell hagyni nekik azt a tudatot, hogy ők az erősebbek, ők az okosabbak, és akkor minden rendben van a családban: arra mennek a férjek, amerre mi, asszonyok vezetjük őket. Persze a férjemnek is megvan a maga véleménye, hogyan kell minket, asszonyokat kormányozni, így szent a béke: én azt hiszem, hogy én vezetem, ő meg arról van meggyőződve, hogy ő kormányoz engem. A jó ég tudja csak, hogy kinek van igaza, de ez nem is fontos, fontosabb a béke. No, nagyon elkalandoztam az almaecettől, pedig tulajdonképpen arról akartam írni, hogy úgy veszem észre, lassan tele lesz a kertünk lugassal. Van szőlőlugasunk, van egy kis lugas a tüskétlen szedernek, az idén paradicsomból is csinálunk lugast, mint már meséltem róla a száraz bab és a zöldbab közül is azt a fajtát tartom, amelyek felkúsznak, tehát ezek is úgy festenek, mintha lugason teremnének. Ezekhez társul még az idén valószínűleg a borsó is, kaptam ugyanis néhány szem olyan borsót, amely szintén kúszik. Állítólag még lugast is lehet belőle csinálni, olyan szépen kúszik. Nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy milyen lesz. És persze én is kaptam a kúszó kígyóuborkából a Föld Népétől, és most már ennek is le vannak szúrva a karók, hogy legyen mire kúszniuk. Ha belegondolok, azt kell mondanom, hogy jól tesszük, ha főleg olyan fajtákat termesztünk,, amelyek spárgán, karókon, lugason felfelé kúsznak. Ezek igaz, valamivel több munkát igényelnek, de többet, is teremnek. Úgy mondanám, hogy a lugasokkal több szintűvé, emeletessé válik a kertünk. És a több emeleten többet termelhetünk. Ez természetes, hiszen fölfelé van hely bőven a több levélnek, hogy éltető napsugarat gyűjtsenek a nagyobb termés előállításához. A fákat már a természet emeletesnek alkotta meg, s ezért képesek olyan sokat teremni. Van például a kertünkben egy „többemeletes” öreg körtefa, amely megterem 30 liter pálinkát évente. Akinek nagy kertje van, annak persze nincs szüksége lugasokra, emeletre, de én mint kiskerttulajdonos, most már tudatos híve lettem a lugasoknak, vagy ahogy mondtam, az emeletes kertnek. A nagyobb hozam miatt. No meg, valljuk meg őszintén, szép is a lugas a kertben. Egy minta az uborka „emeletes” termesztésére 1988. június 4. 1988. június 4. XLII. évfolyam 21. szám Az új technológiák következményei Romlik a talajerő-gazdálkodás - Szikesedő termőterületek - Savanyú esők és túlzott műtrágyázás Néhány évtizedes múltra tekint vissza az a mezőgazdasági szervezetekben, legfőképpen a földművesszövetkezetekben meghonosodott gyakorlat, hogy a termelési szerződést megkötni szándékozó földművesnek az űrlapot kitöltő hivatalnok (jobbik esetben agronómus) papíron kiosztja a megfelelő műtrágyaadagot is, egyszeri, kevert vagy később már összetett műtrágya formájában, attó függően, hogy mikor mit lehetett kapni. Tették ezt sokfelé a mezőgazdasági szervezetekben is a mérnökök és a technikusok. Tanulták ugyan a szakközépiskolában és az egyetemen a talajelemzés fontosságát, a gyakorlatban azonban nem túl nagy jelentőséget tulajdonítottak neki. Az újságok, a folyóiratok, később pedig a műtrágyagyárak által fizetett úgynevezett szakmai reklámcikkek nagyjából előírták, milyen talajra, milyen növény alá mennyi műtrágyát kell szórni. Ennek a meglehetősen hozzávetőleges adagolásnak azonban rövid és hosszú távon szemlélve is súlyos következményei voltak. Például több foszfort szórtak ki valamelyik parcellára, mint amennyi szükséges lett volna arra a talajra vagy a termesztett növénynek, és ezzel az eljárással valójában lehetetlenné tették a növényeknek annyira szükséges nyomelemek fölvételét a talajból. Ilyen esetben csökken a haszonnövények termése, és a növények növekedése gyatra, satnyábbak. Egyik talajtani szakértőnk szerint az ivanjicai burgonyatermelők a szükséges műtrágyának a háromszorosát szórták földjeikre egy időben, hogy nagyobb termésük legyen. Ezzel azonban valósággal tönkretették parcelláikat. Kezdetben ugyan nőtt a termés, a minősége azonban már romlott, és a burgonya utónövényei kárt szenvedtek; a búza megdőlt, mert sok nitrogén maradt a földben. Hozzá kell tenni, hogy a termésben a túlzott műtrágyázás hatására növekedett a különféle mérgező anyagok mennyisége is. Savanyú földek Romlik a talajerő-gazdálkodás a nagyüzemi földeken, de mindinkább a földművesek tulajdonában levő parcellákon is, főleg az idős, a munkából kiöregedett termelőknél és a bérbe adott földek jelentős hányadán is, amelyeket a szó szoros értelmében kizsigerelnek. Növekszik országos viszonylatban a savanyú kémhatású földek aránya. A területek 60 százaléka már ilyennek minősíthető, és kritikus a helyzet a termőföldek 20-30 százalékán, azaz legalább kétmillió hektáron. Mindezek következtében a szakemberek számítása szerint a hozamok 30 százalékkal is kisebbek. Az SZVT még 1986-ban tájékoztatót kért a savanyú földekről és javításuk lehetőségeiről, annyira érzékenynek tartotta a kérdést. Akkor elkészült a javaslat e földek javításáról, nem tudni azonban, hogy a mezőgazdaság - anyagiak híján - ebből mennyit valósított meg. Egyik legismertebb szakértőnk, Dragi Stevanovic szerint Jugoszlávia termőtalajainak a fele savanyú kémhatású, és a szakszerűtlen műtrágyázással ezek vegyi tulajdonságai csak tovább romlanak. Történik mindez azért is, mert ennek megszüntetésére nem használnak elegendő istállótrágyát, illetve különféle mésztartalmú anyagokat. A meszezés hozamnövelő hatása Súlyosbítják a helyzetet az úgynevezet savas esők, méghozzá az ország minden részében. A szennyezett levegőből hulló esők tovább rontják a talaj kémhatását. A földművesek gyakran a műtrágyát okolják a gyengébb termés miatt, bár a műtrágyák a savanyú talajokban nem is fejthetik ki termésnövelő hatásukat, mert a talaj tápanyagai a növények számára nem hozzáférhetők. A savanyú talajokban képződnek, illetve felszabadulnak olyan mérgező hatású anyagok és vegyületek, amelyek mérgezik a növényeket, rontják a talaj mikrobiológiai összetételét, mert nem teremtődnek meg a feltételek a szerves anyagok elbomlására. Mostanság nem ritka látvány, hogy két, sőt három év múlva sem rothad el, azaz bomlik fel a leszántott szár vagy szalma csak azért, mert elmarad a mikroorganizmusok ilyen irányú munkája. Hiába kerülnek ki a nemesítők műhelyeiből az új növényfajták, ha a mind kevésbé természetes környezetben potenciális termőképességük nem jut kifejezésre. Legtöbb országban a savanyú talajok javítása kötelező agrotechnikai művelet. Az USA- ban például évente csaknem 80 millió tonna műtrágyát és több mint 55 millió tonna meszet használnak fel. így van ez a világ számos más országában is, bár hozzá kell tenni, hogy a hozamok, a nyereség hajszolása gyakran feledteti a termelőkkel azt, hogy a termőföldet a jövő nemzedéknek is meg kell őrizni. Nagyon fontos az istállótrágyázás (sajnos nálunk csökken az állatállomány), de a szakszerű meszezés is, mert nem mindegy, hogy milyen típusú földön milyen talajjavítást végeznek. Ahol ezt szakszerűen végzik, ott a hozamok rövid időn belül 30 százalékkal is növekednek. A jelenlegi rossz gazdálkodási feltételek közepette azonban a mezőgazdasági szervezetek és a parasztgazdaságok nem képesek (Folytatása a 2. oldalon)