Magyar Szó, 1988. augusztus (45. évfolyam, 210-240. szám)

1988-08-27 / 236. szám

16 FÖLD NÉPE Nem hagyott nyugton, hogy a lótücsök­űző nagy sárfű ismertetése mellé nem kö­­­­zölhettem képet is a múlt héten. Tovább kutattam utána, és sikerült egy fekete­fehér képet találnom, ezt most mellékelem néhány újabb adattal. Ezek szerint nem­csak a lótetű ellen hatékony a sár­fű, ha­nem a növény tejnedve egyben a növényi fertőzések ellen is felhasználható. Nincs más hátra, szereznünk kell a magjából. Ha valaki küld nekem a lótücsökűző nagy sor­fű magjából, ígérem, hogy a feleslegből más érdeklődőnek is juttatok. Most pedig férjuram találmányáról aka­rok írni. Találmányt mondok, pedig hó­bort volt a nyelvemen­­, akarom mondani a tollam hegyén, de ugyebár nem illik az asszony részéről a férje munkáját lebe­csülni. Szóval a párom az elmúlt héten a pálin­kakészítéssel hobbizott. A kevéske dió­termést veregette le a fáról, hogy dió­pálinkát, pontosabban mondva pálinkás zölddiókivonatot készítsen. Nagyon meg­szerette ugyanis ezt az italt, mézzel éde­sítve. (Bevallom, én magam is kortyolgat­tam belőle, mentegetvén magamat, hogy a méz egészséges.) Sziklakerti növények A népes Chrysanthemum nemzetséghez tar­tozó növények többsége évelő. A sok kerti fajtát számláló kerti krizantémok és a kü­lönféle margitvirágok között előkelő helyük van az alacsony növényeknek. A kisázsiai C. haradjanii (a) ezüstszürke lombú, áttelelő félcserje. Elliptikus levele madártollszerűen szeldelt. Levélkéi egymáshoz tapadnak vagy a levél hajtása miatt kissé szétnyílnak. Neme­­zesen szőrözött levelei nagyon mutatósak. Ernyősen rendezett, júliusi, aranysárga virág­zata 10-12 cm-rel emelkedik a lomb fölé (b.) A sugárvirágok hiányzanak. Szeptemberben dugványozással vagy tőosztással szaporít­juk. Napos, száraz sziklakertbe, szárazon ra­a­kott támfal réseibe, sötétzöld és bordó lombú, fehér és kék virágú, alacsony növények társaságába ültessük! Tavaly már megírtam a készítés módját, de ismétlés a tudás anyja. Most csak rö­viden mondom el. A négybe vagy apróbbra vágott, esetleg mozsárban összetört zöld diót héjastul együtt jól zárható üvegbe rakjuk, és leöntjük pálinkával. Ennyi az egész. Lehet kétszer annyi pálinkát önteni rá, mint amennyi a dió. (Ha sűrűbb, fino­mabb kivonatot akarunk, akkor kevesebb pálinkát öntünk a dióra.). Egy-két hónap után már ihatjuk a pálinkás diókivonatot, de akár egy évig is rajta hagyhatjuk a pá­linkát a dión. A férjem mindig csak annyit önt le, amennyit éppen fogyasztani akar. Hadd érjen, mondja. A sötétbarna dióki­vonatba a leöntés után teszi bele a mézet. A férjem tehát leverte azt a kevéske diót is, ami az idén termett. Zsörtölődtem egy kicsit, de nem nagyon, mert dió helyett lesz mogyoró, szépen termett az idén. Szintén a pálinkával és a férjemmel kapcsolatos a másik mesém is. Emberem hobbijai közé tartozik az is tudniillik, hogy saját maga készíti a nyeleket az ásó­ba, kapába, villába. Akácfából, mo­gyorófából vagy bodzafából. Persze nem esztergapadon, hanem akkor vágja ki az oldal- vagy mellékhajtásokat, amikor ép­pen megfelelő vastagságúak nyelnek. Dicsérem is mindig „alkotásait”, noha magamban azt gondolom, hogy haszno­sabb munkát is végezhetett volna. No de hát a férjnek is kell valami szórakozás és valami sikerélmény. Szóval nem szólok bele a hobbijába, ha az nem kerül pénzbe. A szomszéd azonban beleszólt. Meglátta ugyanis, hogy a három cefréshordóban vagy 15 darab villanyés vastagságú karó volt dugv­a. Nevetve kérdezte, hogy minek ennyi keverőfa a cefrében. - Mindennap másikkal kevered, vagy egyszerre öt kézzel - kérdezte tréfásan. - Nem viccből raktam ennyi fát bele, ha­nem így pácolom a nyélnek való fákat. Megfigyeltem ugyanis, hogy a cefrekavaró karóimat nem bántotta a szú. A cefre tehát kitűnő fapác, és a lehető legolcsóbb.­­A pálinkának sem árthatnak ezek a karók, hiszen közismert, hogy a pálinka meg a konyak is az az igazi, amelyik fa­j különleges formájú, áttelelő növény a biokertek kötelező tartozéka. Az élő nö­vény elűzi a kertből a lótetűt, az összezú­zott növény tejnedve pedig hatásosan ri­asztja nemcsak a lótücsköt, hanem a pa­jort, drótférget és egyéb kártevőt is. Egye­lőre sajnos megoldatlan a tejnedv szak­szerű kinyerése és eltartása hordóban érik. Sőt azt ajánlják, hogy ha nincs fahordónk, az üvegdemizsonba dug­junk tölgy vagy akácfa léceket, ha jó pálinkát akarunk. íme én már a cefrébe is fakarókat dugok. Annál inkább, mert vas­hordót használok a cefrének, pedig annak is jobb lenne, ha fahordóban forrná ki magát. Én nem mondok véleményt erről, nem értek a pálinkához. Lehet, hogy igaza van az embernek. Elvégre a férjeknek is lehet néha igazuk. Nemde? Ezüstös margitvirág (Chrysanthemum haradjanii) A sor végén Hihihi! Nincs pénze peszticidre! Letücsökűző nagy sárfű ! 1' 7/ "! Magyar Szó 1988. augusztus 27. 1988. augusztus 27. XLII. évfolyam 33. szám Hatékony gazdaságpolitikával lehet eredményes a földmaximum növelése Április végéig nyilváníthattunk véleményt az alkotmánymódosítási javaslatokról, nap­jainkban az egyeztetést végzik. Mi sem természetesebb, mint hogy a mezőgazdasági termelőket az őket leginkább érdeklő és érintő kérdések, a szövetkezeti mozgalom újjáélesztése és a földmaximum kilátásba helyezett növelése foglalkoztatta, foglal­koztatja napjainkban is. A tartományi kép­viselőház nemrégi ülésén a 15 hektáros ma­ximum mellett foglalt állást. Kétségtelen, hogy a korszerűsödött termelési feltételek, a gépesítés következtében szűkös már a 35 évvel ezelőtt 10 hektárra szabott legna­gyobb földműves-gazdaság, ekkora terüle­ten nehezen alapozható meg az árutermelés, különösen akkor, ha többtagú család meg­élhetésének a forrása. Téves lenne azonban abban a hitben élni, hogy a földmaximum növelése önmagában megoldja mezőgaz­daságunk válságos helyzetét. Az előirányzott változtatásokat megfelelő és hatékony gaz­daságpolitikának, a mezőgazdaság iránti viszonyulás gyökeres megváltoztatásának kell követnie.­­ Mi, mezőgazdasági termelők nem tudunk csak egyetlen kérdésről vagy pontról vitáz­ni, s talán ezért is bővült ki a témakör a me­zőgazdaság, az élelmiszer-termelés egé­szére. Nevezetesen arra, hogy hiába növel­jük mi az engedélyezett földterületet, ha nap­ról napra növekszik a befektetés, duzzadnak a termelési költségek, ami külterjes terme­lésre kényszerít valamennyiünket - mondja Sörös Jenő péterrével társult földműves. - Véleményem szerint az árutermelésben olyan serkentő intézkedésekre van szükség, ame­lyek a 10 hektáros gazdaságot is megfelelő felhalmozóképességűvé változtatják. Főleg a f­iatal termelők számára lehet vonzó a 10 hektárnál nagyobb földterület, esetleg dol­gozók alkalmazása is, mert a termőföld egyben munkahelyet is jelent. Ide kíván­kozik azonban egy fogas kérdés: honnan, hogyan teremtsen elő elegendő pénzt, sú­lyos milliókat a kezdet előtt álló fiatal? Hitelpolitikánk, az elviselhetetlen kama­tok a folyamatos termelésre való beruházást sem serkentik, nem hogy hosszabb távra el­kötelezze magát az ember. Éppen ezért tar­tom fontosnak, hogy akár törvényekkel, ren­deletekkel is, de próbálják már jobbra for­dítani a mezőgazdaság helyzetét, hogy ne csak a földmaximum növelésének szüksé­gességét hangsúlyozzuk, hanem a mező­­gazdasághoz való viszonyulás megváltoz­tatását is, amit olyan sok fórumon sürgettek. (Folytatása a 2. oldalon) A zrenjanini Szervó Mihály Agráripari Kombináthoz tartozó bó­­tosi Mladost birtokon a múlt hét végén üzembe helyezték az új, 200 hektárt felölelő öntözőrendszert. A berendezések beszer­zése 180 millió dinárba került. A rendszer üzembe helyezésével Az utolsó pillanatban lehetőség nyílt arra, hogy a bótosi birtok földterületének (3900 hektár) egynegyedén megszervezzék az öntözéses termelést. A korszerű termelés előnye egyebek között abban is megnyilvánul, hogy a birtok 300 hektáros kukoricatábláján például hektár­járól 12-13 tonna termést fognak betakarítani. s t­.

Next