Magyar Szó, 1988. szeptember (45. évfolyam, 241-255. szám)
1988-09-10 / 250. szám
16 FÖLD NÉPE — Elkezdtem én a földieper telepítését még augusztus elején, annak rendje-módja szerint, de abbahagytam a nagy szárazság miatt - mondtam Lidinek, a harmadik szomszédasszonynak, aki átjött megnézni, miért ilyen későn palántálok. Ezt a mentegetőzésemet méltányolta valamennyire, de azt már nem akarta megérteni, hogy miért nem takarom az eper földjét fekete fóliával. Elmondta saját tapasztalatát, és határozottan állította, hogy a fekete fóliával takart földön a duplája terem, mint egyébként. Annyira dicsérte, hogy abbahagytam a telepítést, és zavartam férjemet, szerezzen fekete fóliát. Az igazság kedvéért el kell mondanom, hogy nem csupán a szárazság miatt késtem az epertelepítéssel, hanem egyéb „objektív és szubjektív” okaim is voltak, ahogyan ma magyarázzák a mulasztásokat. Annyi biztos, hogy roppant kárt okozott az idei aszály. Nagyobbat, mint amennyit egyesek dollármilliókban kifejeznek, és ugyanakkor véleményem szerint még több mindent ráfogunk majd a szárazságra. Egy évig az aszály lesz az ügyeletes bűnbak. A gazdasági baklövések bűnbakja, íme, már én is a szárazságra fogtam a késedelmes epertelepítést. És addig mondogatom ezt, hogy végül magam is elhiszem. Ilyenek vagyunk mi, emberek, szépítgetjük tetteinket - hogy ne mondjam, hazudunk - és a végén magunk is elhisszük, hogy szépek vagyunk. Annyira, hogy még a tükör sem segít. De nem erről akartam beszélni, hanem a sárga paradicsomról. Mutattam Lidinek, hogy mi van nekem, és csodálkozása egy kissé kárpótolt szégyenemért az eperrel kapcsolatban. Igen, három bokor sárga paradicsomom van. A termés nem piros, hanem sárga. Az íze ugyanolyan, mint a pirosé. Talán mintha egy kicsit édesebb volna, de mondhatom, hogy egy kissé visszatetsző a másmilyen szín. Megszoktuk a pirosat. A férjemet alig bírtam rábeszélni, hogy kóstolja meg, pedig nem mondhatom, hogy maradi felfogású ember. Szóval nem jobb, nem szebb a sárga paradicsom, csak furcsább. Annyi biztos, hogy valamennyire azért el fog terjedni, mert mindig vannak, akik szeretik a furcsaságot. Én magam sem fogom kidobni a kertemből. Legyen ilyen is. Hol szereztem a sárga paradicsomot? Megmondom az igazat. Nem tudom. Kaptam valakitől a palántát, de nem tudom, kitől. Az idén ugyanis nem neveltem paradicsompalántát, hanem a szomszédoktól, ismerősöktől kértem, de meg még a piacon is vettem néhányat. Érdekes, hogy csak nemrégen olvastam a Föld Népében a sárga paradicsomról, mint újdonságról, és íme, már eljutott a kertembe. Ez is talán egyik kedvező hatása annak, hogy manapság sokat utaznak az emberek. Jönnek, mennek, látnak és hozzák-viszik magukkal az új növényeket, eszmék, szokások, tapasztalatok magvait. Nem is tudjuk, hogyan kerül valami a kertünkbe: a szelek, madarak vagy a turisták szárnyán, csak azt vesszük észre, hogy kicsírázik... hogy sárga lesz a paradicsom. Igazat kell adnom egyik vámos ismerősömnek, aki egyszeri azt magyarázgatta a férjemnek, hogy a nagy turistaáradat fogja lerombolni a határokat. Ez már akkor is eszembe jutott, amikor láttam a televízión, hogyan várakoznak az osztrák-jugoszláv határon az autós turisták tízezrei. Órákig várakoztak, várakoztatták őket, hogy elkölthessék valutájukat nálunk. Képzelem, hogy hányan és hány nyelven szidták azt is, aki kitalálta a határokat. Nem én voltam az. Ezt határozottan merem állítani. De maradjunk a paradicsomnál. Azt tervezem, hogy a sárga paradicsomból külön főzök paradicsomlevet. Hadd csodálkozzanak látogatóim, ha látják az üvegben. Csak attól félek, hogy a férjem esetleg majd kritizálni fogja a sárga paradicsommártást. Nem baj, majd idézem neki a dialektikus gondolkodás alapelvét, mármint azt, hogy minden változik, íme, még a paradicsomszósz színe is. Sziklakerti növények Az általában sárga virágú Alyssum nemzetség tagjai főleg Közép- és Dél-Európa hegyvidékein láthatók. Legismertebb közülük az A. saxatile, a szirti ternye (a). Közép- Európától Kis-Ázsiáig honos. Hazánkban sokfelé tenyészik. Védett! Jó arasznyi magas, fásodó szárú félcserje. Levelei szürkések, kanálszerűek. Szerteágazó szára 2-3 év alatt elfekszik, felkopaszodik, s a rendelkezésére álló teret (pl. kőlépcső sarka) beborítva igen különös formákkal gazdagítja a sziklakertet. Áprilisban az egész növényt elborító, rikító sárga virágzatai kellemes illatúak, rajtuk lakmározik az egész rovarvilág (b). Díszértéke virágzáskor a legnagyobb. Évelőágyban is nagyon mutatós. Tavaszi vagy szeptemberi magvetéssel szaporítjuk, fajtáit nyáron dugványozzuk. Szirti ternye (Alyssum saxatile) . Magyar Szó A sor végén 1988. szeptember 10. Fölöznek, ha tehetik Igen eltérő eredmények a tejiparban - Sok feldolgozó nyersanyagbázis nélkül - Reményekre jogosító vállalkozások Ezerhatszáz dinárért árusították két héttel ezelőtt Újvidéken a Vindija kétdecis, műanyag pohárba csomagolt tejfelét. Volt, aki vásárolta, volt, aki otthagyta. Az újvidéki és a zentai tejföl ugyanakkor fele annyiba került. Volt tehát választási lehetőség. A szakértők és a fogyasztók dolga megítélni, megéri-e kétszeres árat fizetni ugyanazért a termékért. Az a fontos, hogy a vevők választhatnak. Nem kell azonban szakértőnek lenni ahhoz, hogy megállapítsuk: a méregdrága tejfel készítője ezen és más tejkészítmények magas áron akarja behozni a feldolgozásban keletkező veszteségeket. Már ahol a tejüzemek veszteséget mutatnak ki. Bármelyik ágazatban hálátlan dolog az átlagok alapján következtetéseket levonni, és ez fokozottan érvényes a tejgyárakra (amelyekből a tavalyi adatok szerint 77 nagyobb üzem volt az országban, munkaszervezeti és társult munkaalapszervezeti státussal csaknem 17 000 foglalkoztatottal). Az országban a rendkívül nagyarányú és fokozódó infláció miatt hónapról hónapra változnak a gazdálkodási és a jövedelemszerzési feltételek. Mi csak a rendelkezésünkre álló tavalyi zárszámadások összegezett adatait elemezhetjük, vállalva a kockázatot, hogy időközben megváltoztak bizonyos feltételek és körülmények, amelyek súlyosbították vagy javították a feldolgozók helyzetét. Ismeretes, hogy a tejgyárak az országban a tejnek alig egyharmadát, néha nagyobb hányadát vásárolják fel a tejtermelőktől, a nagyüzemi tehéntelepekről viszont szinte az egész kifejt mennyiséget (ez azonban országos viszonylatban, sőt vidékenként sem nagy mennyiség a feldolgozó kapacitások, illetve a lakosság szükségleteinek kielégítése szempontjából). Az árufölösleg legnagyobb részét még mindig a tehéntartó parasztgazdaságok adják el a feldolgozóknak, és meglehetősen sokat importálnak is a környező országokból, nemcsak tejet és tejport, hanem vajat és esetenként más tejterméket is. Az újságok szinte mindennap hírt adnak a behozatalról. KIHASZNÁLATLAN KAPACITÁSOK A tavalyi évre vonatkozó adatok szerint a tejgyárak mintegy másfél milliárd liter hazai és behozatali tejet vásároltak és dolgoztak fel.. A 17 000 ember mindegyike tehát évente több mint 9000 liter, munkanaponként pedig 38 liter tejet dolgozott fel (a tej átvételétől a tejtermék elszállításáig ebben minden benne van). Régebben és most is minden, legalább két-három vagy több tehenet tartó parasztgazdaságban a gazda vagy családjának valamelyik tagja ennél több tejet fejt ki, kezel és szállít el, illetve tejfölnek, vajnak, aludttejnek, túrónak dolgoz fel és értékesít a piacokon egyéb paraszti vagy más teendői mellett. A kuvaiti olajsejk is drágának tartaná az átlagos jugoszláv tejgyárból kikerülő tejet vagy tejterméket, nemhogy a havi átlag 300 000 dinárt kereső jugoszláv dolgozó. Nincs a világnak az a piacgazdálkodású országa, amelyben ekkora termeléssel, kapacitáskihasználással és ilyen termelékenységgel a feldolgozó egy hónapnál tovább üzemelhetne, jóllehet nem szabad lebecsülni a kedvezőtlen gazdálkodási feltételeket. Mondani sem kell azonban, hogy gazdasági rendszerünk sajátosságainak köszönhetően nálunk egyetlen tejgyár sem zárta be kapuit, sőt a tejtermelés és a tejfelvásárlás stagnálása és időszakonkénti csökkenése ellenére új gyárak épülnek, a régieket is bővítik és korszerűsítik. Eközben kórusban kárhoztatják a mostoha, a tejtermelést és az őket sújtó gazdaságpolitikát. (Folytatása a 2. oldalon) A fejőgép megkönnyítette a munkát 1988. szeptember 10. XLVII. évfolyam 35. szám