Magyar Szó, 1988. szeptember (45. évfolyam, 256-270. szám)
1988-09-24 / 264. szám
16 FÖLD NÉPE Sziklakerti növények Az Armeria nemzetség fajai alacsonyak. A talajra simuló, párnát alkotó A. caespitosa 5-10 cm „magas”. A Pireneusok szikláin, kőhasadékokban virul. Levele fűszerű, virágzata fejecskébe tömörül. Rövid kocsányú, rózsaszín virágfejecskéi májusban nyílnak. Kényes növény! Nála kb. 10 cm-rel magasabb az A. vulgaris (A. maritima), a pázsitszegfű. Hazája Európa és Észak-Amerika. A fűszerű levelekkel sűrűn borított, többszörösen elágazó szárak domborodó, selymes párnát képeznek. A fajtától függően fehér, rózsaszínű vagy pirosas virágzatuk május-júniusban nyílik, őszi vagy tavaszi tőosztással, augusztusi dugványozással szaporítjuk. Fűfélék és ezüstös lombú növények mellé telepítsük! 2-3 évenként szétosztva át kell ültetni, mert hamar elöregszik, kiritkul. Borókalevelű pázsitszegfű (Armeria caespitosa) Magyar Szó 1988. szeptember 24. Csevegés a kertben - Kedves kertészkedő szaktársam, merem állítani, feketegyökér nem volt a kezedben, esetleg póréhagymáról hallottál. - Csak a fele igaz annak, amit mondasz: a feketegyökeret valóban nem ismerem, póréhagymát viszont az idén is termelek, vékonyak ugyan, de van. - No látod, ha öntözöd, akkor megvastagodik, de a feketegyökér, az más. - No ne mondd! - A nálunk különlegességnek számító feketegyökér évelő zöldségfaj, barnásfekete színű gyökértermését fogyasztjuk, ami vitaminokban nem különösebben gazdag, de az emberi szervezet számára fontos ásványi anyagokból sokat tartalmaz. Íze kellemes, magas, 12 százalékos cukortartalma miatt. Táplálkozási jelentősége elsősorban abban van, hogy a téli, szegényes zöldségkínálatot javítja. Tápanyagban gazdag, mélyrétű talajt igényel, de szerves trágyát csak kivételes esetben adjunk alá, mert a tapasztalatok szerint a nagy adagú istállótrágya rontja a téli tárolható Ságot. Sekély vagy kötött talajon nem képes szép, szabályos henger alakú, egyenes gyökereket fejleszteni, hanem a petrezselyemhez hasonlóan elágazik, deformálódik. - Öntözni is kell? - Vízigénye nem nagy, a száraz évektől eltekintve a mi klímaviszonyaink között még öntözés nélkül is termeszthető. Általában vetés után, a csírázás idején érdemes egy-két alkalommal 4-5 mm-es vízadaggal öntözni. Ősszel és tavasszal vethetjük. Az augusztus végi, szeptemberi vetésből a következő év szeptemberében, a tavaszi vetésből pedig októberben kapunk szedhető termést. Nagy levélzete szélesebb sortávolság kialakítását indokolja, mint a sárgarépánál vagy a petrezselyemnél szokásos. Legalább 40 cm-re vessük. Csak friss magot használjunk, tekintettel arra, hogy csírázóképességét egy év után elveszti. Hosszúkás, fehér magját 3-1 cm mélyre vessük, úgy, hogy a tőtávolság kb. 2-3 cm legyen. Kelés után 4-5 lombleveles korban 8-10 cm-re egyeljük. - Főzik vagy sütik? - Gyakori kifogás, hogy a feketegyökér főzés után sem puhul meg, rágós vagy fás marad. A rágósságát a helytelen felszedés okozza. Ha nem kellő óvatossággal húzzák ki a gyökereket, akkor azok könnyen megpattannak vagy eltörnek, és a fehér tejnedv kifolyik belőlük. Ezért lesz rágós a termés. A fásodás a magszárképzéssel függ össze; ha azt nem törik ki idejében, a gyökérben erős rostképződés kezdődik. - A póréhagymáról is mondjál valamit, ha már olyan okos vagy. -Azt bizonyára tudod, hogy éghajlatunk kedvező a póréhagyma számára, az országban több helyen termesztik, itt, a Fruska gora lankáin is. Egyes országokban az elfogyasztott póréhagyma mennyisége megközelíti a vöröshagymáét. Nagy előnye a vöröshagymával szemben, hogy kevesebb allil-szulfidot tartalmaz, így a szaga hamarabb elillan. Gyengébb gyomrúak is fogyaszthatják, kevésbé okoz gyomorégést. Évelő hagyma, termesztése azonban csak két évig tart. Hosszú, vastag, lédús szárát fogyasztjuk. Levelei a fokhagymáéhoz hasonlóan laposak, de annál szélesebbek és hosszabbak. A magszárat és a virágot a második évben kezdi fejleszteni. Magja apró, a vöröshagymáénál valamivel nagyobb, ezermagtömege 2—4 gramm. A vetéstől számítva két hét alatt kicsírázik, csírázóképességét 3-4 évig megtartja. Nem melegigényes növény, a fejlődéséhez szükséges optimális hőmérséklet 13 fok körül van. A hideget is jól elviseli, bár a fajták között ilyen tekintetben jelentős különbség van. A nyári póré mínusz 8-10 fokon elpusztul, de a téli fajták a mínusz 20 fokot is károsodás nélkül elviselik. Nagy fényigénye miatt ne ültessük árnyékos helyre, legfeljebb bab, salátafélék, tök, uborka, dinnye közteseként termeszthető. - Kell-e locsolni? - Víz- és tápanyagigénye tekintetében felülmúlja a vöröshagymát. Nálunk igazán szép pórét csak öntözéssel lehet termeszteni. A laza és középkötött talajoknál rosszabb szerkezetű, szerves anyagban szegényebb területeken is megterem, de ott a szár vékonyabb és rövidebb lesz. Nevelhető egyébként palántáról, de házikertben az egyszerűbb helyrevetéses termesztés a jobbik megoldás. A vetőmagot úgy számoljuk, hogy 100 négyzetméterre körülbelül 50 gramm mag szükséges, így a kívánatnál sűrűbb tőtávolságot kapunk, de a kelés után egyeléssel beállítható a 15 centiméteres tőtávolság. A kapálás és töltögetés miatt legalább 30 cm-es sortávolságot hagyjunk. Ennyit valóban nem tudtam a póréhagymáról. A jó pap is holtig tanul, így az amatőr kertész is. A sor végén 1988. szeptember 24. XLII. évfolyam 37. szám TÖBB OLVASÓ KÉRDEZ - dr. MOLNÁR IMRE VÁLASZOL Kisebb önköltség, nagyobb hozam Az energiatakarékos talajművelés alkalmazásának lehetősége a gabonatermesztésben Az utóbbi években mind többet hallunk az energiatakarékosság fontosságáról és a termelési költségek csökkentésének szükségességéről a növénytermesztésben. Az energiatakarékosság és a termelési költségek csökkentése nagy feladat elé állítja a mezőgazdaságot, elsősorban azért, mert ezt a célt a termés mennyiségi és minőségi növelésével egyidejűleg kell megvalósítani. A gabonatermesztésben a hagyományos, szántáson alapuló talajművelési rendszer - különösen kötöttebb talajokon - az energiaválság óta gyakran kérdésessé teszi a gabonatermesztés gazdaságosságát. Ezért lényeges rámutatni a jövedelmezőbb gabonatermesztés lehetőségére, elsősorban pedig a talajművelésben rejlő tartalékokra. Elemezve a kalászosoknál alkalmazott talajművelést, megállapíthatjuk, hogy azt leggyakrabban sablonosan alkalmazzák. Különösen vonatkozik ez a szántásra és a szántás mélységének gyakorlatára. A talajt az őszi kalászosok alá rendszerint mélyen művelik, függetlenül az előveteménytől és a talaj nedvességi állapotától. A mélyszántás után a talaj hantossá, rögössé válik, különösen száraz időben és kötöttebb talajviszonyok között. A rögösödés mértéke arányosan nő a talaj kötöttségével és a művelés mélységével. Ez a jelenség különösen a későn lekerülő és az évelő elővetemények után kifejezett. A hantos szántás után csaknem lehetetlen a jó magágy kialakítása. A megszántott és kiszáradt talajt csak sorozatos tárcsázással, hengerezéssel vagy kapcsolt kombinált eszközök ismételt járatásával tudjuk úgy-ahogy alkalmassá tenni vetésre. Kötöttebb talajokon, száraz őszön esetenként 6-8 műveletre is szükség van a mélyszántás után. Az így agyonmunkált talaj külsőleg aránylag jól mutat, felülete sima, de nem tartalmaz elég nedvességet, és így nem biztosíthat kedvező feltételeket a mag csírázásához és keléséhez. A szántáson alapuló hagyományos magágykészítés az őszi kalászosok alá igen körülményes és költséges eljárás. Ugyanakkor ez a talajművelési rendszer nagy gépkapacitást igényel, és ennek ellenére sem tudja biztosítani a gabonafélék optimális időben való vetését. A kutatási eredmények és a gyakorlat is egyértelműen bizonyítják, hogy a gabonafélék talajművelése igen jelentős idő-, energia- és költségmegtakarítással valósítható meg. Hogyan, miképpen lehetséges ez? A gabonatermesztés talajművelési költségei jelentősen csökkenthetők a szántás nélküli magágykészítés bevezetésével. Becslések szerint a szántás nélküli magágykészítés az őszi kalászosokkal bevetendő területnek legalább 50 százalékán alkalmazható. Ezáltal hatalmas költségmegtakarítást tudnánk elérni Vajdaságban. Ennek az eljárásnak a lényege abban van, hogy az előveteménytől és a talajállapottól függően az őszi kalászosok alá nem végzik el a szántást, hanem tárcsával vagy nehézkultivátor járatásával alakítják ki a sekély, 10-12 cm mélységű magágyat. Ez azért lehetséges, mert az őszi búza nem igényli a közvetlen mélyen művelt talajt, de jól hasznosítja a mélyművelés utóhatását. Ezért a talaj mélyítését nem a kalászosok alá, hanem a vetésforgóban elhelyezett egyéb növények alá kell elvégezni. A mélyítések közötti időszakban a művelés mélysége az őszi gabonafélék alá lehet sekély, vagy ha nincs nagyobb tömegű szerves anyag a táblán, a magágykészítés történhet szántás nélkül is. Nálunk ez a talajművelési rendszer alkalmazható a korai elővetemények után, de számításba jöhet a kalászosok újravetésekor is. E növények után feltétlenül el kell végezni a tarlóhántást, majd a vetés előtt, sekélyen porhanyító eszközök járatásával, vagy kombinátorral alakítható ki az aprómorzsás, nyirkos magágy. A kalászosok újravetésénél el kell végezni a talaj fertőtlenítését. A szántás nélküli magágykészítés alkalmazható a későn lekerülő elővetemények után is, ha a tábla nem gyomos és nem maradt viszsza nagyobb mennyiségű szármaradvány. Ilyen állapotot biztosít a kender, a silókukorica, a másodvetések levágott tarlója, a napraforgó, a szója, a burgonya és a korán felszedett cukorrépa. E növények betakarítása után jó magágy alakítható ki tárcsával, nehéz kultivátorral, esetenként a kombinátor járatásával is. Leginkább két-három műve (Folytatása a 2. oldalon) Előkészület az őszi vetésre