Magyar Szó, 1988. szeptember (45. évfolyam, 256-270. szám)

1988-09-24 / 264. szám

16 FÖLD NÉPE Sziklakerti növények Az Armeria nemzetség fajai alacsonyak. A talajra simuló, párnát alkotó A. caespitosa 5-10 cm „magas”. A Pireneusok szikláin, kő­­hasadékokban virul. Levele fűszerű, virág­zata fejecskébe tömörül. Rövid kocsányú, ró­zsaszín virágfejecskéi májusban nyílnak. Ké­nyes növény! Nála kb. 10 cm-rel magasabb az A. vulgaris (A. maritima), a pázsitszegfű. Ha­zája Európa és Észak-Amerika. A fűszerű le­velekkel sűrűn borított, többszörösen elágazó szárak domborodó, selymes párnát képez­nek. A fajtától függően fehér, rózsaszínű vagy pirosas virágzatuk május-júniusban nyílik, őszi vagy tavaszi tőosztással, augusztusi dugványozással szaporítjuk. Fűfélék és ezüs­tös lombú növények mellé telepítsük! 2-3 évenként szétosztva át kell ültetni, mert ha­mar elöregszik, kiritkul. Borókalevelű pázsitszegfű (Armeria caespitosa) Magyar Szó 1988. szeptember 24. Csevegés a kertben - Kedves kertészkedő szaktársam, merem állítani, feketegyökér nem volt a kezedben, esetleg póréhagymáról hallottál. - Csak a fele igaz annak, amit mondasz: a feketegyökeret valóban nem ismerem, póré­hagymát viszont az idén is termelek, véko­nyak ugyan, de van. - No látod, ha öntözöd, akkor megvastago­dik, de a feketegyökér, az más. - No ne mondd! - A nálunk különlegességnek számító fe­ketegyökér évelő zöldségfaj, barnásfekete szí­nű gyökértermését fogyasztjuk, ami vitami­nokban nem különösebben gazdag, de az emberi szervezet számára fontos ásványi anyagokból sokat tartalmaz. Íze kellemes, magas, 12 szá­zalékos cukortartalma miatt. Táplálkozási jelentősége elsősorban abban van, hogy a téli, szegényes zöldségkínálatot javítja. Táp­anyagban gazdag, mélyrétű talajt igényel, de szerves trágyát csak kivételes esetben adjunk alá, mert a tapasztalatok szerint a nagy adagú istállótrágya rontja a téli tárolható­ Ságot. Sekély vagy kötött talajon nem képes szép, szabályos henger alakú, egyenes gyökere­­ket fejleszteni, hanem a petrezselyemhez hasonlóan elágazik, deformálódik. - Öntözni is kell? - Vízigénye nem nagy, a száraz évektől el­tekintve a mi klímaviszonyaink között még öntözés nélkül is termeszthető. Általában vetés után, a csírázás idején érdemes egy-két alkalommal 4-5 mm-es vízadaggal öntözni. Ősszel és tavasszal vethetjük. Az augusztus végi, szeptemberi vetésből a következő év szeptemberében, a tavaszi vetésből pedig ok­tóberben kapunk szedhető termést. Nagy le­­vélzete szélesebb sortávolság kialakítását in­dokolja, mint a sárgarépánál vagy a petrezse­lyemnél szokásos. Legalább 40 cm-re vessük. Csak friss magot használjunk, tekintettel ar­ra, hogy csírázóképességét egy év után elvesz­ti. Hosszúkás, fehér magját 3-1­ cm mélyre vessük, úgy, hogy a tőtávolság kb. 2-3 cm legyen. Kelés után 4-5 lombleveles korban 8-10 cm-re egyeljük. - Főzik vagy sütik? - Gyakori kifogás, hogy a feketegyökér fő­zés után sem puhul meg, rágós vagy fás ma­rad. A rágósságát a helytelen felszedés okoz­za. Ha nem kellő óvatossággal húzzák ki a gyökereket, akkor azok könnyen megpattan­nak vagy eltörnek, és a fehér tejnedv kifolyik belőlük. Ezért lesz rágós a termés. A fásodás a magszárképzéssel függ össze; ha azt nem törik ki idejében, a gyökérben erős rostkép­ződés kezdődik. - A póréhagymáról is mondjál valamit, ha már olyan okos vagy. -Azt bizonyára tudod, hogy éghajlatunk kedvező a póréhagyma számára, az ország­ban több helyen termesztik, itt, a Fruska gora lankáin is. Egyes országokban az elfogyasz­tott póréhagyma mennyisége megközelíti a vöröshagymáét. Nagy előnye a vöröshagymá­val szemben, hogy kevesebb allil-szulfidot tartalmaz, így a szaga hamarabb elillan. Gyengébb gyomrúak is fogyaszthatják, kevés­bé okoz gyomorégést. Évelő hagyma, termesz­tése azonban csak két évig tart. Hosszú, vas­tag, lédús szárát fogyasztjuk. Levelei a fok­hagymáéhoz hasonlóan laposak, de annál szélesebbek és hosszabbak. A magszárat és a virágot a második évben kezdi fejleszteni. Magja apró, a vöröshagymáénál valamivel nagyobb, ezermagtömege 2—4 gramm. A ve­téstől számítva két hét alatt kicsírázik, csí­rázóképességét 3-4 évig megtartja. Nem me­legigényes növény, a fejlődéséhez szükséges optimális hőmérséklet 13 fok körül van. A hideget is jól elviseli, bár a fajták között ilyen tekintetben jelentős különbség van. A nyári póré mínusz 8-10 fokon elpusztul, de a téli fajták a mínusz 20 fokot is károsodás nélkül elviselik. Nagy fényigénye miatt ne ültessük árnyékos helyre, legfeljebb bab, salátafélék, tök, uborka, dinnye közteseként termeszt­hető. - Kell-e locsolni? - Víz- és tápanyagigénye tekintetében fe­lülmúlja a vöröshagymát. Nálunk igazán szép pórét csak öntözéssel lehet termeszteni. A laza és középkötött talajoknál rosszabb szerkezetű, szerves anyagban szegényebb te­rületeken is megterem, de ott a szár véko­nyabb és rövidebb lesz. Nevelhető egyébként palántáról, de házikertben az egyszerűbb hely­­revetéses termesztés a jobbik megoldás. A ve­tőmagot úgy számoljuk, hogy 100 négyzetmé­terre körülbelül 50 gramm mag szükséges, így a kívánatnál sűrűbb tőtávolságot ka­punk, de a kelés után egyeléssel beállítható a 15 centiméteres tőtávolság. A kapálás és töltögetés miatt legalább 30 cm-es sortávol­ságot hagyjunk.­­ Ennyit valóban nem tudtam a póréhagy­máról. A jó pap is holtig tanul, így az amatőr kertész is. A sor végén 1988. szeptember 24. XLII. évfolyam 37. szám TÖBB OLVASÓ KÉRDEZ - dr. MOLNÁR IMRE VÁLASZOL Kisebb önköltség, nagyobb hozam Az energiatakarékos talajművelés alkalmazásá­nak lehetősége a gabonatermesztésben Az utóbbi években mind többet hallunk az energiatakarékosság fontosságáról és a terme­lési költségek csökkentésének szükségességé­ről a növénytermesztésben. Az energiatakaré­kosság és a termelési költségek csökkentése nagy feladat elé állítja a mezőgazdaságot, első­sorban azért, mert ezt a célt a termés mennyisé­gi és minőségi növelésével egyidejűleg kell meg­valósítani. A gabonatermesztésben a hagyo­mányos, szántáson alapuló talajművelési rend­szer - különösen kötöttebb talajokon - az ener­giaválság óta gyakran kérdésessé teszi a gabo­natermesztés gazdaságosságát. Ezért lényeges rámutatni a jövedelmezőbb gabonatermesztés lehetőségére, elsősorban pedig a talajművelésben rejlő tartalékokra. Elemezve a kalászosoknál alkalmazott talajművelést, megállapít­hatjuk, hogy azt leggyakrabban sablonosan alkalmazzák. Különösen vonatkozik ez a szántásra és a szántás mélységének gyakorlatára. A talajt az őszi kalászosok alá rendszerint mélyen művelik, függetlenül az előveteménytől és a talaj nedvességi állapotától. A mélyszántás után a talaj hantossá, rögössé válik, különösen száraz időben és kö­töttebb talajviszonyok között. A rögösödés mértéke arányosan nő a talaj kötöttségével és a művelés mélységével. Ez a jelenség különö­sen a későn lekerülő és az évelő elővetemények után kifejezett. A hantos szántás után csaknem lehetetlen a jó magágy kialakítása. A megszántott és kiszáradt talajt csak sorozatos tárcsázással, henge­­rezéssel vagy kapcsolt kombinált eszközök ismételt járatásával tudjuk úgy-ahogy alkalmassá tenni vetésre. Kötöttebb talajokon, száraz őszön esetenként 6-8 műveletre is szükség van a mélyszántás után. Az így agyonmunkált talaj külsőleg aránylag jól mutat, felülete sima, de nem tartalmaz elég nedvességet, és így nem biztosíthat kedvező feltételeket a mag csírázásához és keléséhez. A szántáson alapuló hagyományos magágykészítés az őszi kalá­szosok alá igen körülményes és költséges eljárás. Ugyanakkor ez a talajművelési rendszer nagy gépkapacitást igényel, és ennek ellenére sem tudja biztosítani a gabonafélék optimális időben való vetését. A kutatási eredmények és a gyakorlat is egyértelműen bizonyítják, hogy a gabonafélék talajművelése igen jelentős idő-, energia- és költ­ségmegtakarítással valósítható meg. Hogyan, miképpen lehetséges ez? A gabonatermesztés talajművelési költségei jelentősen csökkenthe­tők a szántás nélküli magágykészítés bevezetésével. Becslések sze­rint a szántás nélküli magágykészítés az őszi kalászosokkal beveten­dő területnek legalább 50 százalékán alkalmazható. Ezáltal hatalmas költségmegtakarítást tudnánk elérni Vajdaságban. Ennek az eljárásnak a lényege abban van, hogy az előveteménytől és a talajállapottól függően az őszi kalászosok alá nem végzik el a szántást, hanem tárcsával vagy nehézkultivátor járatásával alakítják ki a sekély, 10-12 cm mélységű magágyat. Ez azért lehetséges, mert az őszi búza nem igényli a közvetlen mélyen művelt talajt, de jól hasznosítja a mélyművelés utóhatását. Ezért a talaj mélyítését nem a kalászosok alá, hanem a vetésforgóban elhelyezett egyéb növények alá kell elvégezni. A mélyítések közötti időszakban a művelés mélysége az őszi gabonafélék alá lehet sekély, vagy ha nincs nagyobb tömegű szerves anyag a táblán, a magágyké­szítés történhet szántás nélkül is. Nálunk ez a talajművelési rendszer alkalmazható a korai elővete­mények után, de számításba jöhet a kalászosok újravetésekor is. E növények után feltétlenül el kell végezni a tarlóhántást, majd a vetés előtt, sekélyen porhanyító eszközök járatásával, vagy kombinátorral alakítható ki az aprómorzsás, nyirkos magágy. A kalászosok újra­­vetésénél el kell végezni a talaj fertőtlenítését. A szántás nélküli magágykészítés alkalmazható a későn lekerülő elővetemények után is, ha a tábla nem gyomos és nem maradt visz­­sza nagyobb mennyiségű szármaradvány. Ilyen állapotot biztosít a kender, a silókukorica, a másodvetések levágott tarlója, a napraforgó, a szója, a burgonya és a korán felszedett cukorrépa. E növények be­takarítása után jó magágy alakítható ki tárcsával, nehéz kultivátorral, esetenként a kombinátor járatásával is. Leginkább két-három műve­ (Folytatása a 2. oldalon) Előkészület az őszi vetésre

Next