Magyar Szó, 1988. október (45. évfolyam, 271-285. szám)

1988-10-12 / 282. szám

Padlizsánból Sonkás töltött padlizsán Hozzávalók: 2 szép padlizsán, 4 tojás, 20 dkg főtt füstölt hús, 1 kis­­kanálnyi reszelt vöröshagyma, 1 evőkanál paradicsompüré, 10 dkg sajt, só, őrölt bors, egy kevés cit­romlé. ■ A padlizsánokat alaposan meg­mossuk, hosszában kettévágjuk, a vágatokat citromlével bedörzsöl­jük. Ezután a padlizsánokat eredeti formájukra összeillesztjük, és a for­ró sütőben 20 percig sütjük. Ezután belsejüket műanyag kanállal kika­parjuk, kockákra vágjuk, és a darált sonkával, a tojásokkal, a reszelt hagymával, a paradicsompürével meg késhegynyi őrölt borssal ösz­­szedolgozzuk. Megsózzuk, és a ki­vájt fél padlizsánokba visszatöltjük. Töltött felükkel fölfelé tűzálló tálra fektetjük, mindegyikre egy vékony sajtszeletet borítunk, és a forró sü­tőben addig sütjük, amíg a sajt a te­tejére rá nem olvadt, de pirítani nem szabad. Gombás töltött padlizsán Hozzávalók: 2 szép padlizsán, 20 dkg gomba, 6 tojás, 1 kiskanál re­szelt vöröshagyma, 5 dkg reszelt sajt, 2 dl tejföl, 5 dkg vaj, só, csipet­nyi őrölt bors, egy kevés citromlé, 1 csokor petrezselyem. Ugyanúgy készítjük el, sütjük meg, vájjuk ki a padlizsánokat, mint a sonkás változatát. Közben a vajon megpirítjuk a reszelt vöröshagymát, hozzáadjuk a megtisztított, fölszele­telt gombát, és sóval, őrölt borssal addig pároljuk, amíg saját levét el nem főtte. Ekkor hozzáöntjük a két evőkanál tejföllel simára kevert to­jásokat, és kevergetve, lágy rántot­tot készítünk belőle. Beletesszük a kivájt, kockákra vágott padlizsánbe­let, a finomra vágott petrezselymet, és púposan a kivájt fél padlizsánok­ba töltjük. Tetejére csorgatjuk a ma­radék tejfölt, meghintjük reszelt sajt­tal, és a sütőben aranysárgára süt­jük. Vigyázzunk, nehogy túlságosan megpiruljon, mert nemcsak a gom­bás rántotta szárad akkor ki túlsá­gosan, de tetején a sajt is megkese­redik.­­ Görög töltött padlizsán Hozzávalók: 2 közepes nagyságú padlizsán, 2 szép nagy, húsos zöld­paprika vagy paradicsompaprika, 30 dkg paradicsom, 1 fej vöröshagyma, 3 gerezd fokhagyma, 3 evőkanál olaj, 5 dkg reszelt sajt, 15-20 dkg süjt hús, só, őrölt bors; a padlizsán kisütéséhez bőven olaj. A padlizsánokat csak akkor há­mozzuk meg, ha a héjuk túlságosan vastag, és ujjnyi vastagon fölszele­teljük. A nyolc legnagyobb szeletet besózzuk, egy tányéron félretesz- 14 _________________— szifit a többit kockákra vágjuk. Az olajon megpirítjuk az apróra vágott vöröshagymát, hozzáadjuk a kicsu­­mázott, nagy kockákra vágott zöld­paprikát, a lehéjazott, négyrét vágott 20 dkg paradicsomot meg a padli­zsánkockákat. Tört fokhagymával, sóval, őrölt borssal ízesítjük, és sa­ját levében puhára pároljuk (tehe­tünk bele apró kockákra vágott sült húst is), majd zsírjára sütjük. A be­sózott padlizsánszeleteket leitatjuk, bő, forró olajban kisütjük, és tűzálló tálra egymás mellé fektetjük. Mind­egyikre egy halom ragut púpozunk, erre 1-1 szelet friss paradicsomot teszünk. Megszórjuk reszelt sajttal, és a sütőben addig sütjük, amíg a tetején levő paradicsom meg nem puhult, a sajt­ rá nem olvadt. ínyenc töltött padlizsán Hozzávalók: 2 közepes nagyságú padlizsán, 10 dkg főtt füstölt hús, 3 kemény tojás, 1 nyers tojás, 5 dkg főtt rizs, 2 ecetes vagy kovászos­­uborka, 5 dkg vaj, 10 dkg sajt, só, 1- 1 késhegynyi kakukkfű meg bazsali­kom; a mártáshoz 2 dl tejföl, 1 to­jássárgája, 5 dkg reszelt sajt. A padlizsánokat úgy készítjük elő, úgy sütjük meg, mint a sonkás töltött padlizsánt, majd belsejüket kikapar­juk, kockákra vágjuk, összekever­jük a kis kockákra vágott főtt füstölt hússal, a kemény és nyers tojással, az uborkával, a sajttal, végül a főtt rizzsel meg a puha vajjal. Sóval, ka­kukkfűvel, bazsalikommal ízesítjük, és a fél padlizsánhéjakban töltjük. Leöntjük a mártással, amelyhez si­mára keverjük a tejfölt a tojássárgá­val meg a reszelt sajttal. A sütőben addig sütjük, amíg a teteje szépen meg nem pirult. Töltött rántott padlizsán Hozzávalók: 2 kisebb padlizsán, 15 dkg sajt, só; a panírozáshoz liszt, tojás, zsemlemorzsa; a sütéshez bőven olaj. A padlizsánokat meghámozzuk, ujjnyi szeletekre, majd tetszés sze­rinti darabokra vágjuk. Besózzuk, és egy fél óráig állni hagyjuk. Ez­után a nedvességet leitatjuk róla, és 2-2 szelet közé egy vékony sajtsze­letet fektetünk. Együtt lisztbe tojás­ba zsemlemorzsába forgatjuk a dupla padlizsánszeleteket, és bő, forró olajban hirtelen kisütjük. Párolt rizs és saláta illik hozzá. Indiai töltött padlizsán Hozzávalók: 2 közepes nagyságú padlizsán, 20 dkg darált sertéshús, 10 dkg gomba, 1 fej zeller, 2 evőka­nál olaj, 5 dkg vaj, só, őrölt bors, bazsalikom. Megtisztítjuk, apró kockákra vágjuk a gombát meg a zellert, és az olajon 2-3 percig sütjük. Hozzáad­juk a darált húst, sóval, őrölt borssal, bazsalikommal ízesítjük, és 5-10 percig sütjük. A padlizsánokat félbe­vágjuk, majd egy kevés vízzel pu­hára pároljuk. Belsejüket műanyag vagy fakéssel kiszedjük, kis kockák­ra vágjuk, és beletöltjük a húsos tölteléket. Tetejére szórjuk a pad­lizsánbelsőt, és olvasztott vajjal meglocsoljuk. Tűzálló tálra, töltött felükkel felfelé sorba rakjuk a padli­zsánokat, és forró sütőbe toljuk, ala­posan átsütjük. őszi alma Ősszel, télen ne csak friss almát rakjunk asztalunkra, ha­nem ízesítsünk vele húst, rakjuk szendvicsre, süteményre, íme, néhány recept.­­ A székely almáshús sertéska­rajból készül, amelyet egy evő­kanálnyi forró zsíron megforga­tunk, sóval, tárkonnyal fűszerez­zük, és kevés vízzel puhára pá­roljuk. Ha megpuhult, köréra­kunk meghámozott, cikkekre vá­gott almát, és lefedve még 10 percig pároljuk. Ekkor a húst ki­szedjük, felszeleteljük, a mártást egy kanál liszttel simára kevert vízzel besűrítjük. A húst vissza­téve még egyszer összeforral­juk, majd burgonyával körítjük. A forró almás szendvics kitű­nő, gyors vendégváró falat. Zsúr­­kenyérszeleteket megvajazunk, és a sütőlemezre egymás mel­lé fektetjük. Minden szeletre egy darab sonkaszeletet borítunk, erre hámozott almaszeleteket, majd egy szelet sajtot. A sütő­ben addig sütjük, amíg a sajt megpuhul. A sonkás töltött almához az egészben hagyott, meghámo­zott almákat citromos vízben megfőzzük. Magházukat eltá­volítjuk, lecsurgatjuk. A töltelék: apróra vágunk főtt füstölt húst vagy sonkát, kemény tojást, ecetes uborkát, és kevés majo­nézzel keverjük össze. Ezt tölt­jük a kivájt alma üregébe, a meg­töltött almákat üvegtálra rakjuk, és leöntjük sűrű majonézzel. Egyszerű almáslepény készül­het a következőképpen: 3 tojást habosra verünk 20 dkg cukorral, hozzákeverünk 30 dkg lisztet fél csomag sütőporral összekever­ve és 30 dkg hámozott, reszelt almát. Kizsírozott, kilisztezett tepsiben sütjük, akár a piskótát. Hidegen kockákra vágjuk, és fa­héjas cukorral megszórjuk. Szőlő, téli csemegének Szőlőt több-kevesebb siker­rel akár karácsonyig is eltartha­tunk, ha van fűtetlen, de fagy­pont alá nem süllyedő helyisé­günk a lakásban (pince, kamra). Tárolásra laza fürtű fajtákat vá­lasszunk. A sűrű, tömött kis für­tök nem alkalmasak eltartásra. A későn érő és kemény bogyójú csemegefajták tartósíthatók leg­tovább. A siker feltétele a rotha­dás elkerülése. A helyiséget tisztítsuk ki, a falakat fertőtlení­tő szerrel mossuk le vagy me­szeljük be. Legjobb, ha az eltar­tásra szánt szőlőt a tőkékről szedjük le, ha boltban vásárol­juk, törött, repedt bogyók is akadnak benne. Ezt persze gon­dosan távolítsuk el. Kis ollóval rövid kocsánnyal együtt vágjuk ki a sérült szemeket. Ne tegyük el azokat a fürtöket, amelyeken penészes szemek vannak! Mivel a letermett vesszőt amúgy is megmetsszük, a fürtöt rövid vesszőcsapással vágjuk le. Be­­főttes üvegbe vizet öntünk, ebbe állítjuk a vesszőket, majd a kam­rában felaggatjuk. Még egysze­rűbb, ha a fürtöket egymás mel­lé sorolva zsinegre kötözzük, és lógatva akasztjuk egy rúdra. Fényre nincs szükség. A für­töket a helyiség közepére akasz­­szuk, hogy a levegő jól átjárja. Huzatmentes, enyhe szellőzte­tésről gondoskodhatunk. A fürtöket időnként nézzük át, és a rothadó szemeket távolít­suk el. Baleseti okkutatásTermészetes anyagok, tiszta színek (Folytatás az 1. oldalról)­ két lehetett látni a vásáron, meg a finoman kockázott, diszkrét szövésű és mintájú öltö­nyöket. A modern nő számára is készültek kosz­tümtervek, mondhatom, a legkülönbözőbbek, s olyanok, amelyek részenként más ruhada­rabokkal is variálhatók, így a napszaktól, al­kalomtól függően a lehető legváltozatosab­ban lehet öltözködni. Ezen a kiállításon sokkal több kötött holmit figyelhettünk meg, mint az eddigiek során, s java részük háziipari termék. A színek, a formák itt is magukon viselik a jövő évi divatra jellemző stílust, megkapóak, mutatósak, könnyűek. A Rašk­a és az Almira a régi, tartják a tőlük megszokott szintet. Az Almira divattervezői ezúttal kicsit elkalandoztak a művészet világában, s a ruhákon, blézereken Van Gogh stílusát idézik fel: napraforgó jele­nik meg egyik kötött kollekciójukon motívum­ként. Nagyon szépek a palánkai Marina Kötött­árugyár készítményei is, a puha rózsaszínű mohairből készült blúzok, ruhák, gyönggyel kirakott pulóverek. Néhány, a divat terén nem versenyképes gyár ugyan próbálkozott az erősebb színek alkalmazásával, de azok sehogysem illettek bele a jövő évi divatképbe, s a fazonválasz­tásuk sem volt valami szerencsés. Estére a divattervezők szinte kizárólag a selymet ajánlják. Az ilyen alkalmi ruháknál fontos a dekoltázs, a leheletszerű eldolgozás, az egyszerű kis minták, fényes kövek, szala­gok, amelyek ünnepélyesebbé teszik a vise­letét. Több készruhagyár rukkolt ki gyermekkon­fekcióval, a legkisebbektől kezdve a kamasz­ruhákig. Számukra pasztell színű, puha, köny­­nyű, mintás kis modellek készültek, amelyek nemcsak hogy könnyen moshatók, de jól is mutatnak. A vásáron hallottak szerint ezekből a ter­mékekből sajnos a hazai vásárló láthat a leg­kevesebbet, a legszebb modelleket a külföl­diek mondhatják majd a magukénak. Aki azonban maga is hozzá tud járulni a ruhatár kialakításához, annak bizonyára adott egy­néhány ötletet a kiállítás, akik pedig nem ju­tottak el, az elmondottak alapján készülhet­nek fel a jövő évi divat követésére. Hogy ez kinek mennyibe fog kerülni, itt erről talán a legjobb nem beszélni. SOK Kornélia _____________________________ 3 Selyemből készült estélyi ruhák A divattervezők úgy látszik, még mindig ragaszkodnak a klasszikus menyasszonyi ruhához A hatvanas évek kezdetén évente kétszázötvenezer ember halt meg közlekedé­si balesetben. Egy nemrég nálunk megtartott világkongresszus elnöki (H. J. Wagner) be­számolójából kitűnt, hogy ez a szám nap­jainkban évi négyszázezerre emelkedett. Ez nyugati becslések szerint az iraki-iráni hábo­rú évenkénti elesetteinek a háromszorosa. Természetesen a közlekedésnek és a háborúnak nemcsak halálos áldozatai van­nak. A sérültek száma általában tízszerese az elhunytaknak, az anyagi kárt kitevő ösz­­szegből országokat lehetne újjáépíteni. A közlekedési balesetek áldozatainak tekinté­lyes százaléka (30%) kamasz vagy gyermek. Ebben különbözik a közlekedés a háborútól. Ezek az adatok minden országot baleseti okkutatásra késztetnek vagy éppen kénysze­rítenek. Az okok között elsőként az ittas veze­tést említik, majd a gyorshajtást, végül, főleg hivatásos vezetők esetében, a fáradtságot. Az ittas vezető képtelen folyamatosan al­kalmazkodni az állandóan változó közleke­dési helyzethez. A száguldozó csak másokra tartja a sebességkorlátozást kötelezőnek. A fáradt vezető nem érzi és így nem hiszi, hogy idegközpontjai már dezintegrálódtak és már csak ösztöneire és szokásaira hagyat­kozhat. A mai okkutatás művelői igyekeznek az okokat nem összekeverni a következmények­kel. Ez a törekvés a „Lehet egy kérdéssel több?” álláspontban nyilvánul meg. Az ittas vezetésnél megkérdezi, miért iszik a vezető, mielőtt a kormányhoz ülne? Nem neurózisát igyekszik-e alkohollal „gyógyítani” vagy ép­pen súlyos személyiségzavarban szenved (psychopatha), esetleg kriminális személyi­ség? De szemügyre veszi és bűnrészesség­gel vádolja az itatókat is. Az ivócimborák ed­dig büntetetlenek maradtak, bár mint nem­régen is, a leitatott sofőr országos gyásszal járó tömegszerencsétlenséget okozott. Miért száguldozik a város keskeny, áttekint­hetetlen, fogatos közlekedésre épült utcáin nyolcvanassal vagy még többel a motoros ve­zetők tíz-tizenöt százaléka, kezdve a mope­­dosoktól a teherautó-sofőrökig? „A kicsinyek betartják, a nagyok csinálják a törvényeket” - írja az egyik nagy francia gondolkodó. Ezek a vezetők mindenki mást és semmiesetre se önmagukat tartják kicsinek, sőt nemcsak an­nak. Hasonlóan a fáradt vezető is túlértékeli ön­magát. Adaptációs energiáját kifogyhatatlan­nak tartja, de legalább a közlekedés többi ha­landóit becsüli. Egyetlen vágya, hogy meg­ússza a külső ellenőrzést. Az okkutatás egyik viszonylag újabb meg­állapítása szerint a balesetek egyharmada a vezetés első negyedórájában történik. Tehát a teljes adaptációhoz idő kell. Minél na­gyobb a forgalom, annál intenzívebben kell ebben az időközben alkalmazkodni. Ezt az időközt a mi környezetünkben is el­lenőrizni kellene. Ha ez nálunk is így van, ak­kor ennek tudatosítása a balesetek megelő­zésében talán segítene valamennyit. SÓLYA Bálint

Next