Magyar Szó, 1988. december (45. évfolyam, 330-344. szám)

1988-12-01 / 330. szám

1988. december 1., csütörtök Mingver Siő külpolitika Súlyos incidens súlyos következményekkel (Folytatás az 1. oldalról) Kedd délután konzulátusunk irodájában Stanoje Glišić főkon­zul jelenlétében a rendőrség kép­viselője kihallgatta a biztonsági szolgálat tagját. Semmit sem hoz­tak nyilvánosságra a 70 perces be­szélgetésről. Más­ jelentés szerint a vasmun­kások Xij-Dél-Walesban rendkívül befolyásos szakszervezete bejelen­tette, hogy a következő napokban lépéseket tesz a sydneyi főkonzu­látus ellen, mert a lövöldözésben megsebesült egy 16 éves fiú. Nem lenne ésszerű lépés a diplomáciai kapcsolatok felfüggesztése A főkonzulátus elleni intézkedé­seket e szakszervezet tanácsa mai ülésén hozza meg. Gyakorlatilag ez azt jelentheti, hogy a városi köz­­művesítési szolgálat nem szállítja el a szemetet a konzulátus elől, s nem kézbesíti ki a postát. John Spender, az ellenzék kép­viselője tegnap szorgalmazta, hogy „ha a jugoszláv fél nem hajlandó maradéktalanul együttműködni a probléma megoldásában, akkor zár­ják be a főkonzulátust, s személy­zetét utasítsák ki”. Olyan javaslat is elhangzott, hogy Ausztrália szakítsa meg a diplomáciai kapcsolatokat hazánk­kal. A.Man Renouf, Ausztrália volt belgrádi nagykövete hangsúlyozta azonban, hogy a diplomáciai kap­csolatok felfüggesztése nem lenne ésszerű lépés, s a viszály megold­ható diplomáciai úton is. A jugoszláv konzulátus képvise­lőihez tegnap kivándoroltjaink nagyszámú üzenetet intéztek, amelyben biztosították a személy­zetet támogatásukról. Számos ausztrál tiltakozott amiatt, hogy terrorista emigránsok nyomást gya­korolnak, fenyegetik a külföldi diplomáciai képviseleteket. Ausztrália közvéleménye megbé­lyegezte a konzulátu­sunk elleni vasárnapi terrortámadást. Úgy tűnik, hogy rövidebb ideig tartó szélcsend után Ausztrália ut­cáin ismét rendkívül agresszív formában kifejezésre jut a jugo­­szlávellenes terrorizmus. Ezt tá­masztják alá a sydneyi és a mel­­bourne-i fakonzulátusunk elleni legutóbbi terrorakciók, amelyeket a szélsőséges usztasa emigráció tag­jai hajtottak végre. Az ausztrál hatóságok előtt nem ismeretlen, hogy a terrorizmus­ ve­szélyezteti a diplomáciai és konzu­­láris képviseletek tagjait. Erre egy­értelműen fellhívta a figyelmet Andrew Selth ausztrál szakértő is. Leszögezte, hogy a diplomácia el­len irányuló terrorista fenyegetőzés sérti az összes törvényt. Aggasztó adatokat hozott nyilvánosságra: 1967 januárjában bombát helyeztek el sydneyi főkonzulátusunk előtt, s ugyanez megismétlődött 1969-ben. 1970-ben bombát dobtak a mel­­­bourne-i jugoszláv konzulátusra, 1982 februárjában pedig a perth-i konzulátusra. Selbh azt állítja, hogy a Canberrai kormány egészen 1972- ig tagadta, hogy területén horvát terrorcsapatok fejtenek ki akna­munkát. Az usztasa szélsőségesek iránti elnéző álláspont miatt fennállt an­nak veszélye, hogy megszakadnak a diplomáciai kapcsolatok. Seic­ adatai szerint 1972 óta 12 terror­­támadást hajtottak végre Jugo­szlávia diplomáciai képviseletei el­len. Az uszítás a szélsőségesekre nagy csapást mért Lionel Murphy szö­vetségi bíró, aki 1973-ban a par­lament elé terjesztett jelentésében a terrorcsoportok közé sorolta a h­or­vát emigránsok alábbi szervezeteit: Horvát Forradalmi Testvériség, Horvát Földalatti Forradalmi Szer­vezet, Horvát Népi Ellenállás. Ausztráliában képeztek ki a Horvát Forradalmi Testvériség szervezet tagjait, akik 1973-ban Ausztriából beszivárogtak Jugo­szlávia területére, s több ártatlan embert meggyilkoltak. A tények tehát azt támasztják alá, hogy Ausztrália megfelelő te­repként szolgált a Jugoszlávia el­leni terrorakciók előkészítésére és végrehajtására. Ausztrália hivatalosan felhábo­rodásának adott hangot, mert a jugoszláv főkonzulátus területén lőfegyvert használtak, s ezt meg­engedhetetlennek t­s indokolatlan­nak minősítette. Az ausztrálok azonban nem hajlandóak elismer­ni saját felelősségüket az inciden­sért. A főkonzulátus fokhíjas vé­delme ugyanis gyakorlatilag felbá­torította a szélsőségeseket, hogy behatoljanak a diplomáciai képvi­selet udvarába, amelyet a vendég­látó országnak védelmeznie kel­lett volna a genfi megállapodások szerint. Új-Dél-Wales belügyminisztere azzal érvel, hogy a szokásos intéz­kedéseket tették meg a konzulá­tus védelmében. Gyakorlatilag­ azonban egy rendőrhadnagynak és négy rendőrnek kellett volna feltartóztatnia az egyes becslések szerint 600—700, mások szerint 1500 megvadult szélsőségest. Ké­sőbb újabb tíz rendőrnek alig si­került helyreállítania a rendet és kikergetnie a behatolókat a kon­zulátus udvarából. A rendőrség csak azután avatkozott be, mi­után konzulátusunk személyzete bátran szembeszállt az erőszakos­­kodókkal, akik azt tervezték, hogy letépik, meggyalázzák a jugoszláv zászlót. A személyzet tagjai is könnyebben megsérültek. Az incidens sokkal rosszabbul is végződhetett volna. Ha képvise­lőink nem kényszerülnek rá, hogy figyelmeztető lövést adjanak le, az usztasa szélsőségesek valószínű­ A 16 éves Joseph Tokich tegnap első ízben kelt fel kórházi ágyából s nagyon gyorsan javul az állapota. Va­sárnap sebesült meg sydneyi főkonzu­látusunk előtt, az általános zűrzavar­ban, miután az usztasa tüntetők beha­toltak konzulátusunk udvarába. A be­nyomulok megkísérelték ledönteni a jugoszláv zászló magas fémárbocát. A támadókkal szembeszálltak a jugoszláv képviselők, s testi épségük is veszély­be került. A főkonzul könnyebben megsérült. Amikor a főkonzul épségét veszélyeztették, a biztonsági szolgálat egyik tagja néhány figyelmeztető lö­vést adott le a levegőbe. A szemtanúk azt állítják, hogy Tokich a konzulá­tus főbejárata előtt, tehát az épületen kívül tartózkodott. Az orvosok közöl­ték, hogy egyelőre nem távolítják el lábából a golyót. A rendőrség még nem hozta nyilvánosságra, hogy vajon visszapattant golyó találta-e el. A ju­goszláv főkonzulátus közössége őszinte sajnálatának adott hangot a fiatal To­kich megsebesülése miatt leg megkísérelték volna az épület­be való benyomulást és az ott dolgozók bántalmazását­. A bejá­rati ajtót már betörték, s a tömeg beszivárgott az udvarba. A kon­zulátus épületében asszonyok és gyermekek is tartózkodtak, s a diplomáciai személyzet nem tűr­hette el, hogy a szélsőségesek ál­dozatai legyenek. Bármivel érvel is az ausztrál rendőrség, tény, hogy a szövetségi rendőrök jó részét Görögország államfőjének védelmére vezényel­ték ki, mivel néhány ezer mace­dón tüntetett látogatása ellen. Mi­után incidens történt a konzulátu­sunk előtt, csak akkor érkezett meg az erősítés. Valóban lehangoló, hogy az ál­talános zűrzavarban megsebesült egy 16 éves fiú, aki feltehetően nem is volt tudatában, miért is vett részt a tüntetéseken. Még le­hangolóbb azonban, hogy Auszt­rália hivatalos politikája és hír­közlő eszközei állhatatosan az in­cidens következményeit, nem pe­dig okait emlegetik. Érthetetlen MIUTÁN ÚGYSZÓLVÁN SEMMIT SEM TETTEK, hogy megvédjék sydneyi főkonzulátu­­sunk területi sérthetetlenségét és személyzetének épségét, az auszt­rál hatóságok most annak lehe­tőségét emlegetik, hogy bezár­ják a konzulátust — áll egyebek között a Tanjug kommentárjá­ban. Ha az előbbi bekövetkezik — reméljük, nem fog —, a helyzet így alakul: miután az ausztrál hatóságoknak nem sikerült meg­zabolázniuk az usztasa terroris­tákat, s nem akarják megvonni tőlük a vendéglátást, a problé­mát oly módon „oldják meg”, hogy kiutasítják a jugoszláv dip­lomatákat. Ha a nemzetközi gya­korlatban az ilyen észjárás ke­rekedne felül, a világ diplomá­cia térképét át kellene rajzolni. Az ausztrál hatóságok ügye, bezárják-e a konzulátust, nem­­kívánatos személyeknek nyilvá­­nítják-e a jugoszláv diplomatá­kat, megszakíthatják-e a diplo­máciai kapcsolatokat. A probléma más. Jugoszlávia és Ausztrália eddig hosszú utat megtett, fejlesztette a kétoldalú kapcsolatokat, az együttműkö­dést gazdagította az e kontinen­sen élő nagyszámú jugoszláv ki­vándorolt. Szinte képtelen helyzet ala­kult ki. A két ország közötti jó kapcsolatokat megronthatják usztasa garázdák, akik évtize­dek óta ténykednek Ausztráliá­ban, sőt onnan terrorcsoporto­kat küldenek Jugoszláviába. Ezt Canberra nagyon jól tudja, s er­ről Ausztráliában könyv is meg­jelent. Mindennek tudatában meglepő a Jugoszláviára gyakorolt Can­berra­ nyomás, amely csak a ter­rorista elemeknek kedvez, csak ezeket az erőket örvendeztethe­ti meg a két ország közötti kap­csolatok megkérdőjelezése. Jugoszláviában senkit sem tölt el örömmel a vasárnap történt incidens. Jugoszlávia sydneyi képviselői azonban, mást nem tehettek, esetleg meghátrálhattak volna az erőszakoskodók előtt, akik betörték a konzulátus be­járati ajtaját, benyomultak ud­varába és megkísérelték letépni a jugoszláv zászlót. AZ AUSZTRÁL HATÓSÁ­GOKNAK meg kellett volna ten­niük azt, amit egyértelműen megfogalmaztak a nemzetközi egyezmények. Canberra is alá­írta azokat az okmányokat, me­lyek szerint a vendéglátó or­szágnak kötelessége védelmezni a diplomáciai képviseletek terü­leti sérthetetlenségét, szavatol­nia kell a diplomáciai, konzulá­­ris képviselők immunitását, mél­tóságát és biztonságát. A ven­déglátó országnak meghatározott helyzetben kötelessége gondos­kodni a diplomaták épségéről, épületéről, s ha nincs más ki­út, még erő alkalmazása révén is. Az ausztrál hatóságok ezúttal ezt nem tették meg, noha fi­gyelmeztették őket. Ha nem­­is hívták volna fel figyelmüket, ak­kor is sejthették, mi fog bekö­vetkezni, mivel az utóbbi tizen­hét évben az usztasa terroristák tizenötször támadták meg ha­zánk diplomáciai, konzuláris és más képviseleteit e kontinensen. Az incidens idején konzulátu­sunk előtt mindössze öt rendőr állt őrt. Az 10000 fony-ra becsül­hető garázdálkodó nem a tün­tetés szándékával­­ gyülekezett a konzulátus előtt, hanem azzal a céllal, hogy erőszakkal behatol az épületbe. Miután képvisele­tünk személyzete azt tapasztaná, hogy a rendőrök nem gátolták meg az usztasa elemek benyo­mulását, képviselőink az egyedü­li lehetséges utat választották: védelmezték a JSZSZK zászló­ját, a konzulátust és épségüket. Többé nem az incidens okoz gondot. Az ausztrál hatóságok kizárólag Jugoszláviára és az in­cidens következményeire össz­pontosítják figyelmüket. A prob­léma lényege azonban nem ez. A gyökerek sokkal mélyebbre nyúlnak, és a helyzet jóval szö­vevényesebb. A megoldást ab­ban kell kutatni, mi váltotta ki a konzulátusunkba való betö­rést. Ez nem újkeletű és nem is véletlen eset. Az usztasa szélső­­ségesek már régóta ilyen tevé­kenységet fejtenek ki Ausztrá­liában. Ott képezik ki osztagai­kat, s szőnek j­­ugoszlávia-ellenes összeesküvéseket. Mit tettek az ausztrál ható­ságok, hogy ezt meghiúsítsák, hogy véget vessenek a vandál cselekedeteknek? Sem vasárnap, sem azelőtt semmit sem tettek. NEM RÁNK TARTOZIK an­nak megállapítása, mivel ma­gyarázható a Jugoszláviára gya­korolt érthetetlen nyomás, amely mögött nemkívánatos esemény húzódik meg. Közismert, hogy a nyomásgyakorlás a legjárhatatla­nabb út, s Jugoszlávia esetében ezzel semmi sem érhető el. Megkegyelmeztek egy nyugatnémet terroristának Tegnap az NSZK-ban hivatalo­san közölték, hogy megkegyelmez­tek Manfred Grasshoffnak, aki im­már 17 éve raboskodik a börtön­ben. Grasshof annak idején a szél­sőbaloldali Vörös Hadsereg Frak­ció (RAF) terrorszervezet tagja volt. 1977-ben életfogytiglani bör­tönbüntetésre ítélték, mert 1971- ben és 1972-ben rendőrgyilkossá­gokban vett részt. Bernhard Vogel, Rajna-Pfalz tartomány elnöke, aki a kegyelem­ről döntött, már a­z idén jóvá­hagyta Klaus Jünschke egykori RAF-terrorista szabadon bocsátá­sát. Döntése előtt Vogel a börtön­ben felkereste mindkét elítéltet és elbeszélgetett velük, ugyanakkor kikérte az NSZK államfőjének, Richard von Weizsäckernek a vé­leményét is. Az utóbbi időben egyre többen bírálják Weizsäckert, mert kilá­tásba helyezte, hogy élni fog az­zal a jogával, hogy megkegyel­mezzen néhány életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt terroristá­nak. A szóban forgó terroristák legnagyobb többsége megbánta ko­rábbi tettét. (Tanjug) ______ Fogolycsere A medzsaheddinek szabadon bocsátanak négy szovjetet száz afgánért Az afganisztáni ellenforradalmá­rok beleegyeztek abba, hogy 100 társukért, akik szovjet fogságba estek, cserébe szabadon engednek négy szovjet hadifoglyot. Külföldi hírügynökségek jelentései szerint­ a­­Trodzsaheddinek azt állítják, hogy a megegyezés kedden született, Is­­lamabadban, a szovjet nagykövet­­ség képviselőivel folytatott tárgya­lás után, ugyanakkor a felek meg­­egyeztek a foglyok cseréjére vo­natkozó tovább tárgyalásokról is. Az ellenforradalmárok küldött­sége egy listát nyújtott át a szov­jet diplomatáknak amelyen azok­nak a társaiknak a nevét tüntet­ték fel, akik eltűntek, és felkér­ték Moszkvát, hogy működjön a­nz­­ve felkutatásukban. A Szovjetunió bejelentése szerint Afganisztánban 313 szovjet katona tűnt el, ezzel szemben a felkelők azt állítják, hogy a fog­ságukban levő ellensé­ges katonák száma sokkal na­gyobb. ,Határozottan folytatju­k a szocializmus építését” Grósz Károly magyar pártvezető figyelmeztet Határozottan folytatjuk a szo­cializmus építését és erre felszó­lítjuk az egész magyar népet. Cé­lunk változatlan: osztály nélküli társadalmat építeni, amelyben nem lesz kizsákmányolás, amely biztonságot ad az embereknek és mindazokat a javakat, amelyek a munkán alapulnak és ugyanakkor szabadon kifejthetik egyéni és kol­lektív alkotóerejüket. Grósz Károly, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt főtitkára szólt így azokhoz, akik az utóbbi idő­ben másfajta társadalmi-politikai berendezést követelnek. A buda­pesti pártaktíva tízezer főnyi hall­gatósága előtt a sportcsarnokban Grósz Károly kijelentette, hogy az elégedetlenség és feszülség elsősor­ban a fiatalok és értelmiségiek kö­rében kifejezett és többen a pol­gári rendszer visszaállítását köve­telik. „Taktikájuk átlátszó és jól ismert, de nem veszélytelen, mert könnyen téves útra terelhetik a politikában járatlan embereket. A demokrácia és a reformkövetelé­sek palástja alatt a vezetőség le­váltását követeli és a folyamatok olyan felgyorsítását, amely elsza­badulhat az ellenőrzés alól” — mondta Grósz. A magyar párt és társadalom általában véve jó irányban halad, noha az út egyenetlen és a ku­darc lehetőségét is magában rej­ti, mondta a főtitkár. ..Az ered­mények azonban csak tőlünk függ­nek, azon képességünktől, hogy visszanyerjük önbizalmunkat és szembeszálljunk az ellenforradal­mi erőkkel. Ellenkező esetben anarchia, káosz és fehér terror vár ránk.” — hangsúlyozta Grósz. A nehézségekből vezető kiutat az egypárt­rendszeren belül kell keresni, ez a Központi Bizottság álláspontja is. „A pártban nincs hatalmi harc, de kifejezettek a politikai viták és különböző el­képzelések. Az MSZMP egységes, nem koalíciós párt. Jogilag nem tagadjuk a többpártrendszerre va­ló visszatérés lehetőségét, de ezek­nek a pártoknak a nemzet, nem pedig az MSZMP előtt kell ma­gyarázatot adniuk arra, mit csi­náltak eddig és milyen politikát képviseltek. A szocializmus szá­mára nem a pártok száma a dön­tő, mert mindkét esetben lehet jól vagy rosszul dolgozni. (Tan­­jug) NÉHÁNY SORBAN DELHI­­N A JEB­ULL­A­H ROKONA INDIÁBA SZÖKÖTT. (Tamjug). — De­biben, az ENSZ mernekü­stügyi menek­ültként­ vette lajstrom­­ Mohammed Gutnak és fellemélgétnek a nevét, akfik­ október folyamán Argands­zániból Indiába szöktek.. Gul ezredes, a*z a.fgiami©ztáni titfco®rerndő­rség tagi az indiai Papok megállapítása szerint Najiiburasih afganisztáni elnök rokon A magas rangú rendőrségi személy szólóba­n ezt nem tudta igazo­lni­. TEHERÁN: AZ ELSŐ TEHER­AN—BAGDADI REPÜLŐJÁRAT AZ UTŐB­BI NYOLC ÉVBEN (Tamjug). — Sh­anko J­orvic vezérőrnagy, az iraki újrá tánszüneti megállapodást­ ellenőrző ENSZ bizottság főparancsnoka befejez rendes ellenőrző körútját az iráni oldal­on, és tegnap a kora reggeli órák­ban Teheránból egyenesen Bagdadba utazott. Az utóbbi nyolc évben elő­ször történt meg, hogy a Bagdad—Teherán közötti légijáraton utasgép indítottak. BONN: CSÖKKEN A NÉM­ETEK SZÁMA AZ NSZTO-BAN (Tamjug) A népszámlálásról tegnap közzétett hivatalos adatok szerint a német" nemz létszáma egyre inkább csökken és az elöregedés veszélyezteti. A Német Sz­vetiségi Köztársaságban a népszámlálás napján, vagyis 1­937. május 25-én millió ember élt, 1,3 millióval kevesebb az 1070-ben összeírtak szám­á­n. Növekedett ugyanakkor a külföldi bevándorlók száma. Legtöbben a török­ és jugoszlávok vannak. BRÜSSZEL: NÖVEKVŐ INFLÁCIÓ AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGBEN ГГа­­jug). — Október folyamán az Európai Közösségek tagállamaiban az infláz 3,9, százalék volt. Az európai tizenkét tolt országaiban n vom a legnagyot arányú infláció az utóbbi 2,5 évben. Az Európai Közönség statisztikai hiva­talábta­k tegnap megjelentetett adatai szerint a pénzromlás az elm­últ hónap­ba­n Holtaindiában 0,7 százalék, Belgiumban és az NSZK-bam 1,3 százalék Luxemburgban 2 százalék, Franciaországban 3 százalék, Dániában 4 2 szá­za­lék, Olaszországban 4,9, Spanyolországban 5,2, Nagy-Britanniábam 6 , Por­tugáliában 10,7, Görögországban pedig 14,1 százalék volt. 3

Next