Magyar Szó, 1989. április (46. évfolyam, 88-117. szám)

1989-04-07 / 94. szám

" A múlt pénteken szerkesztőségünkben járt egy­­ szorgalmas Napsugár-barát, Gedovics Violetta, a szabadkai Jovan Mikic iskola másodikos tanulója. Nagymamája kíséretében tárgysorsjátékunk húzá­sában vettek részt, utána feljöttek a szerkesztő­ségbe, s elbeszélgettünk Violettával a Napsugár­ról, átadtuk neki a megérdemelt jutalomkönyvet, majd sétát tettek Újvidéken. Németh Mátyás fotóriporterünk a Forum-ház előtt készítette ró­luk a képet . ELME-HECC CÍMŰ PÁLYÁZATUNKRA ÉRKEZETT Џ Nevet az osztály Csengettek. Az osztály kiabálva tódult ki a tanteremből. Irány a hetes terem! Az osztályban a székek szétdobálva, a padok összefirkálva, a tábla úgyszintén. A matematikatanár bejön, körülnéz, majd kéri a jelentést. — Tanárnéptársnak jelentem, az osztály létszáma 25... — hadarja a diák, de nem tudja folytatni, mert félbeszakítják. — Huszonnégy — helyesbít a második ügyeletes. — Huszonhárom — kiált valaki hátulról —, az Imre hiánycikk... khm.il hiányzik — (pedig ott volt az órán, és hangosan tiltakozott is). — Senki többet harmadszor? — csap az asztalra az egyik srác hátulról. — Jaj, de okos vagy! — rikkant valaki az első padokból. A tanár nem bírja tovább szusszal. — Elég! — kiált egy akkorát, hogy a nyakán kidagadnak az erek, a szem­üvege meg az orrán korcsolyázik. Idegesen körülnéz. Erre mindenki elhallgat, csak néha hallatszik egy-két kuncogás. — Olvassuk a házi feladatot — mondja kicsit megnyugodva. Kinyitja a naplót, és belelapoz. — Áúúú — visít a mintagyerek Imris —, valaki krétával dobálózik! — A tanár fölugrik, elkapja a kémikus emberpalántát, aki az egyenletek megoldásán fáradozott volna, ha nem zavarják. A tanárt azonban nem érdeklik az ilyen ki­fogások, fülön fogja az úriembert, és kicipeli az osztályból. Egy srác a tanári asztalhoz lép, és a fejére biggyeszti a tanár kalapját. A többiek hangosan be­szélgetni kezdenek. — Erik, dobd ide a fizikafüzetedet — kiált valaki. A Kovács gyerek az. A tanár hirtelen beront, és megvető pillantással néz körül. — És most felelünk! — mondja mindennapos mondókáját. Az óra alatt becsúszott néhány egyes, és ez egy kissé lehangolta az osztályt. Csöngetnek. Mindenki lázasan csomagolni kezd. A tanár próbálja túlkia­bálni a zsivajt, elmondja a házi feladatot. De ezt csak kevesen hallgatják, mert ekkorra már a következő osztály is betódul. A tanár feladja a harcod, legyint egyet, és kimegy az osztályból. CSISZÁR Erik 8.­ Kizár István iskola, Szabadka Nevet az osztály Biológiaóra. A tanárnő még nincs benn. Az osztály egy ideig hallgat. Azután elkezdődik a mindennapi hangulat. Csak úgy visszhangzik a folyosó a nagy ri­csajtól. A fiúk dobálóznak. Egy sapka beleszáll a vízbe. Kiveszik. Újból repül a sapka, útja kiszámíthatatlan. A lányok szokás szerint irkafirkálnak a táblára. Nevek, átszúrt szívek, virágok rengetege zöld alapon. Néhány tanuló fülét befog­va magol. Se lát, se hall. Az osztályban porfelhő kavarog. Jön a tanárnő. Mindenki a helyére ugrik. Csend lesz. Síri csend. Mindenki a tanárnőt figyeli. Mi lesz most? — Ma felelünk! — mondja szigorúan. Halk moraj. Kinyílnak a könyvek. — Van-e önkéntes? — hangzik a kérdés. Senki sem mozdul. — Szóval nincs. —Akkor sorsolunk! No, Benárik Jolán! Mondd el a levelet! Miből áll a levél? Jolán elkezdte. Mondja, mondja. Egészen jól megy. Hanem most nincs to­vább. Elakadt. Nem tudja kimondani, hogy kutikula. Többen is súgják. — Titula — mondja. Kirobban a nevetés. A tanárnő megkérdezi: — Mit mondasz, lányom? — A levél része a titula! — mondja most már büszkén. Újból nagy röhej. Még hangosabb, mint az előbb. — Nem titula az, hanem kutikula! Néhol még hallatszik egy kis kuncogás, vihogás, de lassan elcsendesedik az osztály. A tanárnő beírta a titula szót a füzetébe, amelybe az ilyen aranyköpése­ket szokta írni, mi meg örültünk, hogy Joli elhúzta az órát. KREKUSKA Margaretta 7., Svetozar Markovic iskola, Bácsföldvár Az asszony, aki még nem látott havat Volt egyszer egy asszony. Ez az asz­­szony még nem látott havat. Egyszer, amikor vándorútra indult, látott egy csomó havat. Nem tudta, mit kezdjen vele, fogta magát , megette. Nem ment tovább, hanem visszafordult, és elmesélte, mit látott. Erre aztán az egész falu elment csodát látni, csak egy ember maradt a faluban, aki tudta, hogy mi az. Körüljárta az egész falut, minden bódéba benyitott. Evett-ivott mindenfélét. Volt ideje, hiszen az egész falu elment, hogy megnézze, mi az. Végül a nagy tudósok kiderítették, hogy azt a valamit hónak nevezik, és visszamentek a faluba. De meg is le­pődtek ám, amikor meglátták, hogy minden ételből ettek és minden italból ittak valakik. Persze, nem tudták, hogy mindezt egy ember csinálta. Szidtak is minden embert, aki elment előttük. FÜLÖP Zsóka 2/5 Petőfi Sándor iskola, Újvidék Édesanyám Oly sok szépet szeretnék neked [mondani, hogy te vagy a legdrágább, mindig [foglak szeretni, hogy te vagy az, akinek szót tudok [fogadni, akit életemben sohasem tudnék [elfeledni Elképzelem, milyen nehéz azoknak az árva kisfiúknak és kislányoknak, akik nem hízeleghetnek édesanyjuknak, hiszen egész életükben édesanyát­­gyászolnak. Sokan talán el sem tudják azt képzelni, hogy édesanyám mily nagy örömet tud­­szerezni, mikor odajön mellém a fejem ,simogatni, s halkan, csendesen, lágy hangon kezd [mesélni. SZABOLCSKI Margit 7. , Bácsföldvár Telefon, Oracsity Szilveszter 7. , Vuk Karadžić iskola, Bajmok A tükör előtt állok, állok a tükör előtt. Egy meg­szokott arc néz rám. Én vagyok. De ki vagyok én? Hogy ki, és milyen vagyok én, ezt kérdem a képtől a tükörben. Milyen vagyok? Milyen egy 13 éves lány? Ter­mészetesen a külsőmmel kezdem. A szemem zöld. Ha dühös vagyok, még zöldebb, de a fülem is zöld (legalábbis így mondják: „Zöldfülű vagy te még!" Az arcom tán szimpatikus lenne, de szeplős az orrom, s hogy legyen ismer­tetőjelem, két nagy bárányhimlő ékte­lenkedik rajtam ... A szám ... persze, ezzel is baj van, ugyanis többször fi­gyelmeztettek, hogy ott és akkor kia­báljak, ahol, amikor kell... Ne mindig fordítva! A hajam se szőke, se barna, se fekete... s mindig úgy áll, ahogy ő akarja, nem ahogy én ... Ennyi az, ami látszik a tükörben be­lőlem. Ami nem látszik, arról nehéz be­szélni. Mert mit mondhat magáról a tini, aki néha nevet, néha sír, néha vi­dám, néha szomorú, aki néha szorgal­mas, néha lusta, néha irigy, néha ada­kozó, néha mindenkit szeret, néha utál­ja az egész világot!? Mit mondhat egy tini, aki nem tudja, milyen világban él, aki nem tudja, mi szeretne lenni, mi vár rá, ahol a felnőttek csak beszélnek, beszélnek, de egyre rosszabbul állnak a dolgok, akkor mit is mondhat magá­ról a tükör előtt? Reméli, hogy jobbra fordul minden, hogy mire felnő, megváltozik minden, vagy ő lát mindent másképpen, de ad­dig is marad ez az átmeneti állapot — néha sír, néha nevet... LÉKÓ Ágnes 7/1 Sever Đurkić iskola, Becse Kedvenc állatom: Turi Erika 7/4 Moša Pijade iskola, Kikinda A buta farkas Egyszer volt, hol nem volt, volt egy­szer egy farkas és egy róka. Elindultak szerencsét próbálni. A róka egy tyúkot és egy kakast, a farkas pedig egy bá­rányt vitt magával az útra. Amint men­tek, mendegéltek, megéheztek. A far­kas azonnal megette a bárányt, a ró­ka pedig takarékoskodott. Amikor ismét éhes lett a farkas, a róka tanácsát kér­te, hogyan szerezhetne magának enni­valót. A róka azt mondta, hogy a falu­ban egy gazdánál van a kívánságtelje­sítő udvar, és ha oda bemegy, és azt kiáltja, hogy „m­­deve kurutyávált”, mindjárt teljesül a kívánsága. Úgy is történt. Egy éjszaka bement a farkas a gazdához, és elkiáltotta ma­gát, hogy k­i­­deve kurutyávált. Nyolc kopó ugrott ki a kívánságteljesítő ud­varból, és jól megtépázták a farkast. Amikor az visszasántikált az erdőbe, a róka jót nevetett rajta. Alá nem hi­szi, járjon utána. TÓTH Ernő 5. a Samu Mihály iskola, Péterréve Édesanyám: Fazekas Ágnes 3. ,­r. J. Zmaj iskola, Kanizsa Amikor megsértettek A nyáron történt. Egy napon elmen­tem a barátommal, Tamással horgászni. Kora reggel keltem fel. Gyorsan felöl­töztem, majd fogtam a horgászfelsze­relésemet, és elindultam, hogy beszóljak neki. Kerékpárral mentünk a közeli csatornához. Vittünk ételt, italt, mert ott szerettünk volna maradni egész nap. Leültünk horgászni. Egyszer csak Tomi horgászbotját rángatni kezdte egy hal. — Nézd, Szilárd, mekkora hal! — ki­áltott fel. Egy 30 dekás pontyot fogott. Kis idő múlva ismét egy szép hal ver­gődött barátom horgán. Ez így ment két óra hosszáig, az én haltartóm viszont még mindig üres volt. Aztán elkezdett csúfolódni. — Mi az, Szilárd, csak horgászbotot fogtál? Nem megy a horgászás? — ma­cerást. Ezért én megsértődtem, összepakol­tam, és az üres haltartóval hazamen­tem. Másnap nem szóltunk egymáshoz. A csúfolódásból veszekedés, abból pe­dig harag lett. Egy hétig tartott. Ké­sőbb kibékültünk, és megfogadtuk, hogy többet nem veszünk össze ilyen buta­ságon. Azóta is együtt járunk hor­gászni. KIRÁLY Szilárd 6. , Cseh Károly iskola, Ada Úgy veszem észre, tetszett a szabad­kai J. J. Zmaj iskola által szerkesztett számunk, legalábbis abból ítélve, hogy elég sokan beküldték a Játsszunk! cí­mű rovatunk rejtvényeinek megfejté­seit. Szeretném, ha hozzá is szólnátok a válogatáshoz. Úgyszintén várom a kö­vetkező jelentkezőket egy ugyanilyen Napsugár-szám megszerkesztésére. A szabadkaiaknak, Kókai Rozália tanár­nőnek és a Kosztolányi Dezső önképző­körnek elküldtük a szerény jutalom­könyveket az ügyes szerkesztésért, re­mélem, tetszeni fognak nekik. Mint lát­játok, Elme-hecc című pályázatunk munkáit folyamatosan közlöm, nem ár­tana, ha továbbra is fogalmaznátok er­re a témára. A Szép sarok is igen-igen szerény gondviselésben részesül, jó vol­na, ha magatok kérnétek fel egy-egy művészt, hogy ajánljon idézeteket szá­mára. Köszönöm a leveleket a következők­nek: kanizsai J. J. ZMAJ iskola 4. d osztálya: Baráth Katalin, Babarci Zol­tán, Erdélyi Ákos, Csanádi Krisztián, Törtei Mária és Körmöci Csaba; 3. d osztálya: Nagy Anikó, Domonkos Má­ria, Búza Tünde, Gazdag Kornélia, Mé­száros Sára, Dobos Andrea, Farkas Éva, Búza Karolina, Dobróka Ervin, Cseszkó Tímea, Körmöci Károly, Fazekas Ág­nes és Erdélyi Ildikó; kulai PETŐFI BRIGÁD iskola: Szokola Kornélia, Ma­­cinger Manuella, Odri Ágnes, Sztojsity Anikó, Bálind Csilla és Lázár Árpád; szabadkai J. J. ZMAJ iskola 1. c osztá­lya (Nagyon örülök, hogy ti is be­kapcsolódtok munkánkba, szeretettel köszöntelek benneteket táborunkban!): Túri Anikó, Pénzes Róbert, Hegedűs Árpád, Kiss Katalin, Csonti Andrea, Jánosi Ági, Tumbász Leila, Azadszki László, Szöllősi Szilárd, Takács Tibor, Szikora Lívia és Gyenizse László; sza­badkai KIZÚR István iskola: Weisen­­berg Eleonóra és Király Andrea; kupu­­szinai JÓZSEF ATTILA iskola: Kurta Attila, Kujundzsics Krisztina, Popovity Borisz (Remélem, ezután rendszeresen jelentkezni fogtok ti is! örülök, hogy „felfedeztétek” a Napsugarat!); kikindal MOS A PIJADE iskola: Szakáll Kata­lin, Csonti Róbert, Nyári Zita, Kovács Edit, Putnik Suzana, Szemerédi Szilvia, Tószegi Erika és Gyuresi József; kishe­gyes­ ADY ENDRE iskola: Sipos Ka­talin és Világos Györgyi; becsei PETŐ­FI SÁNDOR iskola: Babenyac Berna­­detta, Király Ágnes, Gálfi Attila, He­gedűs Brigitta, Radics Magdolna, Bene Annamária, Tamás Klára, Koszorús Ágota és Surján Eleonóra; adai CSEH KÁROLY iskola: Miklós Szabolcs és Kelemen Margaretta; felsőhegyi CSO­­KONAY VITÉZ MIHÁLY iskola: Mé­száros Angella, Molnár Csikós Nándor és Bicskei Natália. Ezenkívül Gedovics Violetta Szabadka (Küldeni fogom a fényképeket!), Varga Anna Temerin, Hatala Viktória Topolya, Berecz Ottilia Mohol, Búcsú Dénes Újvidék, Szűcs Gyula és Adél Kishegyes, Király Ág­nes Becse, Csobánkity Zoltán Topolya, Dujmovics Lívia Temerin, Uri Ervin Becse és Sípos Zsolt Tóba. Várom továbbra is leveleiteket. Ba­ráti szeretettel üdvözöllek valamennyie­teket: ZSUZSA

Next