Magyar Szó, 1989. április (46. évfolyam, 88-117. szám)
1989-04-12 / 99. szám
4 DÜNÁTAJ Horgászbot és nyugdíj A bezdáni nyugdíjasok otthonában jártunk Három évvel ezelőtt nyitották meg otthonukat a bezdáni nyugdíjasok. Ugyanabban az épületben kapott helyet a nyugdíjas egyesület és a munkarokkantak szervezetének kirendeltsége is. A kis iroda mellett van a klubhelyiség, ahol kávét, üdítő italt is rendelhetnek a vendégek. Ruža Miličevic, aki hangondnok és kiszolgáló személy is egyben, készségesen eltijságolta, hogy szombat kivételével minden áldott nap nyitva tartanak. Abban az esetben ha vám igényük, kívánság, szombaton kinyitják a termet. — Elég sokan járnak az otthonba, sakkoznak, társasesteken, más összejöveteleken vesznek részt, vagy csak egyszerűen betérnek dipkmázni. Hétfőn és csütörtökön vannak legtöbben. Egyébként a klubba 40-en férnek be egyszerre — mondja. Amikor ott jártunk, csupán néhányan beszélgettek ott, velük elegyedtünk szóba. Meggyesi Ilászló azt újságolta el, hogy már 3 éve nyugdíjas, 21 évig dolgozott megszakítás nélkül a mezőgazdasági munkaszervezetben. — Malacoztató voltam a jószágtelepen vagy 11 évig. Nem volt könnyű munka, de szerettem. Nagyon kellett az anyakocákra vigyázni, meg persze a malacokra is. Az is baj volt ha sokat malacozott a göbe, mert akkor később nem fejlődtek elég gyorsan, de az sem volt jó, ha keveset, mert akkor kevesebb lett a hízó is. Mindennek az lett a vége, hogy rokkantsági nyugdíjba vonultam, mert volt elég bajom. Meg kedvem a Utalom is kínálkozott, mert akkoriban ha valaki elérte 56. életévét, egészségi állapota sem volt megfelelő, rokkantsági nyugdíjba vonulhatott. A nyugdíj elég alacsony, 350 000 dinár, de nincs több, mit lehet tenni. Van két hold földünk, meg egy kis házunk és éldegélünk valahogy. A két hold föld egy kicsit pótolja a nyugdíjat. Itt az otthonban jó barátaimmal, ismerőseimmel szoktam beszélgetni. Általában a horgászásról, az emberek ügyes-bajos dolgairól. Nagy horgászok a bezdáni nyugdíjasok. Nem tagadom, én is szívesen kijárogatok a vizekre. Hála istennek, van is hova. Szóval, kedvenc időtöltésem a horgászás, korábban is szenvedélyem volt, de most, amióta nyugdíjas vagyok kedvemre horgászhatok. Sok szép fogásom volt már. Fogtam már vagy 8 kilós pontyot, jókora süllőt. Nem ártana, ha nagyobb, tágasabb lenne a bezdáni nyugdíjasok otthona, ha nem a település szélén, hanem a közepén lenne. Még egyet akarok mondani, kérdezni. A feleségemmel élek együtt már vagy 40 éve és kérdezem, hogy milyen törvény az, amelyik az úgynevezett családi nyugdíjat 30 százalékkal csökkenti, vagyis miért jár a feleségnek csak 70 százalékos nyugdíj, ha meghal a férje? Ezt nem tartom igazságosnak. Ljubomir Peric, a viharedzett, sok mindenen átment nyugalmazott hajós pedig azt mondta el, hogy ő is szívesen betér a nyugdíjasok otthonába. Részletesen felsorolta, hogy hol volt, merre járt, mit csinált, az elmúlt évtizedek során. A sisajci folyamhajózási munkaszervezetnél dolgozott annak idején, 30 éven át hajós volt. Most megérdemelt öregségi nyugdíját élvezi. Regensburgtól a Fekete tengerig hajózott. Nem egyszer előfordult, hogy nagy bajba került, de azért mindig kihúzta magát. Most 862 ezer dinár nyugdíja van. — Elégedett vagyok, már vagy egy évtizede élvezem a nyugdíjat. Az otthon tűrhető, de jó lenne például, ha lenne színes tévé is a klubban. A 950 bezdáni nyugdíjas többet érdemel. Megtudtuk még tőle, hogy ő is szenvedélyes horgász. Ritka szép halakat is fogott már. K. A. Ruža Miličević Ljubomir Peric A vízi turizmusról Apatinban jelentős idegenforgalmi esemény színiterve volt a minap Apatán. Itt tartotta bővített ülését a Duna-menti Turizmusfejlesztő Közösség. Részt vettek az érdekelt horvátországi, szerbiai és vajdasági küldöttek, s jelen volt Franc Horvat, az SZVT tagja, az országos Idegenforgalmi Tanács elnöke és Bertran Lenke, a TVT tagja, kereskedelmi, árügyi és idegenforgalmi titkár is- A megjelenteket az apatini községi képviselő-testület tanácstermében Rade Medic elnök köszöntötte. Örömét fejezte ki, hogy ilyen magas szintűtanácskozás színhelye a város, amely mindig nagy jelentőséget tulajdonított a Duna hasznosításának, s meghívta a vendégeket, hogy az ülés után látogassanak el a Junakovic Gyógyfürdőbe. Branko Sladoja, az említett közösség soros elnöke mondott tartalmas bevezetőt. A közösség 1972-ben alakult meg, amikor megépült az al-dunai erőmű és vízrendszer, sok körülmény megváltozott és szükségessé tette ezek adminisztratív és jogi rendezését. Azóta átszerveztek ugyan, de a lényege maradt: a Duna menti turizmus fejlesztése, előbbre lendítése, s e téren eredményeket is ért el, főleg a fejlesztési tervek és programok kidolgozásában, egységesítésében. 1988-ban jelentős lépés történt előre, az előző évben elfogadott országos hosszú távú fejlesztési program ui.. jelentős helyet ad a vízi turizmusnak általában. Előbb két tartalmas közgyűlésen felvázolták az irányelveket, majd decemberben Újvidéken beszélgetést szerveztek a Duna mente meg a mellékfolyók torkolatvidéke környezetvédelméről. Ennek folytatása a minapi apatini találkozó, ahol már konkrét formába öntötték a kidolgoztt irányelveket, hogy a legfelsőbb szinten is beterjeszthessék. Miről is van szó? Röviden: fekvése és egyéb adottságai folytán a Duna a kisebb és nagyobb mellékfolyóival, továbbá a DTD csatornahálózattal és a Száva alsó folyásával együtt nagyon sokat jelenthetne az ország turisztikai kínálatában. Különösen értékes természeti kincs a Kopácsi-rét és az Al-Duna. Mindezt együttesen felkínálhatnánk a külföldieknek is. Sajnos, kevés a kikötőhely, a halásztanya, a motorcsónakkal érkezők bajosan szerezhetnek be üzemanyagot, s még a sporthorgászat körül is vannak problémák: a Duna hát partján más-más előírások érvényesek! És hajóink sincsenek . .. Sok érdekes ötlet hangzott el, többek között az is, hogy az említett vízfolyások mentén épült ezer és ezer kilométernyi gáton lehetővé kellene tenni a kerékpározást és a lovaglást (kitiltva persze a légszennyező gépjárműveket). Már egy ilyen kínálattal is — ami pedig alig kerül valamibe — sok külföldit csalogathatnánk ide Amikor a mintegy háromórás beszélgetés után kiléptem az apatini Városháza épületéből, ismerőseim azt kérdezték: lesz-e ismét kishajójárat Apatin és Eszék között? Lehet, hogy a kérdés egy ilyen nagyszabású ülés után csekélységnek tűnik, de szerintem helyénvaló, hiszen éppen az ilyen kis dolgokból áll össze a ..nagy” turizmus... KOVÁCS József A szebb környezetért A zombori községben a Szocialista Szövetség, de különösen a környezetvédelmi szövetség folyamatosan tevékenykedik a tisztaság, a minél szebb környezet érdekében, számos akciót is szerveznek ennek érdekében. Legtöbb elismerés eddig a nevelési-oktatási szervezetek esztétikai-higiéniai kinézéséért jutott a zomboraknak. A tartomány első díját érdemelte ki az Aleksa Santic-i, telecskai és a bezdáni általános iskola, valamint a zombori óvoda. A zombori község ebben a tekintetben az első helyen áll Vajdaságban. Mégsem elégedettek teljes egészében az elért eredményekkel. A Szocialista Szövetség környezetvédelmi tanácsa ugyanis megállapította, hogy a tanultak, akik az iskolában példásan vigyáznak a rendre, tisztaságra, egészen másképp viselkednek lakóhelyükön. Ugyanakkor nehezményezik, hogy az iskolák nem tesznek meg mindent annak érdekében, hogy emeljék a szülők közművesítési kultúrájának szintjét. A Tegyük szebbé helyi közösségünket akció nem talált kellő megértésre, és emiatt nincsenek is valamirevaló eredmények. Évente fölmérik egyébként, ki mit tett az ügy érdekében, és öt kategóriát figyelembe véve hat helyi közösséget megjutalmaznak. Mind népszerűbb a tanulók rérészre kiírt környezetvédelmi témájú irodalmi pályázat. A legjobb munkák szerzőit minden évben megjutalmazzák. H. A. Több órát kell tartani a közlekedésbiztonságról A közelmúltban az egyik zombori általános iskolában a közlekedéssel, a közlekedési jelek és szabályok ismeretével kapcsolatban írtak ellenőrző dolgozatot a nyolcadik osztályos diákok. A harminc tanuló közül senki sem mutatott fel olyan eredményt, amely elégségesnek mondható. A gyermekek válaszait miután pontozták, kiderült, igen keveset tudnak még a közlekedéssel kapcsolatos szabályokról, előírásokról. Ezzel kapcsolatban felkerestük Petar Balovicot, a zombori Magnet Auto motoros egyesület titkárát, azt kérdeztük tőle, mivel magyarázható a gyenge eredmény? — Az általános iskolákban mind kevesebb órát szentelnek a közlekedésbiztonság oktatására, illetve az ezzel kapcsolatos órákra. A tanterv nem irányoz elő elegendő számú órát, ami helytelen. Növelni kell tehát a szakórák számát, hiszen a gyermekek biztonságának érdekét szolgálná ez. Zomborban évente átlag 30-an vesztik életüket közlekedésben, közülük sok a gyermek, ez is arra int, hogy többet kell törődnünk az iskolában az oktatásnak ezzel a formájával. 1989. április 12., szerda Mi a véleménye a Dunatájról? BEKE Ottó, Bezdán, a helyi közösség titkára: — Semmi kifogásolnivalóm nincs a Dunatájban. Szerintem a környék magyar nyelvű lakosságát részletesen tájékoztatja. De ezenkívül az anyalapban a Magyar Szóban is sok olyan írást lehet látni, ami velünk közvetlenül is kapcsolatos. Lehet, hogy valaki hiányolja a hirdetéseket a lapból, de a szerkesztőségnek tekintettel kell lennie a terjedelemre is. Ebből kifolyólag néha talán rövidebb információt ad a jelentősebb eseményről, de olyan eset nem fordult elő, tudomásom szerint, hogy lemaradt volna fontos politikai eseményről. BALÓ János, Bezdán, nyugdíjas: — Elégedett vagyok minőségileg és mennyiséggel is azzal, amennyit Bezdánból írnak. Igaz, engem a sport érdekel legjobban, azt olvasom el először és arról is kellőképpen írnak. Tudom, úgy vagyunk, hogy szeretünk a saját környezetünkről minél többet elolvasni, de tekintettel kell lennünk a vidéki olvasókra is. Drága az újság, de úgy vagyok, hogy se vele, se nélküle és megveszem, mindennap. CSIKÓS József, egyéni termelő, Telecska: — Különbözők az ízlések és a vélemények. Azután kisebb észrevételek is elhangozhatnak a lapról. De ha egy átlagot veszünk, akkor nagyon elégedettek lehetünk vele. Többrétű, változatos a tájékoztatása. De ha valaki nem szeret olvasni, akkor az ne is vegye az újságot. Én nem sajnálom rá a pár dinárt, mert akármihez hasonlítom az árát, nem tartom soknak. BALOG Erzsébet, kisiparos, Kupuszina: — Szeretem tudni, hogyan élnek az emberek a környékünkön, ezért mindent elolvasok a Dunatájban. A kisiparról lehetne több is a lapban. Kupuszinán valamikor 80 kisiparos volt, ma nincs tizenöt sem. Drága az újság. Húsz évig voltunk előfizetői a Magyar Szónak. Egyik áremelkedésnél lemondtuk, de később megint vásárolni kezdtük. BAJCSI Márta, egészségügyi technikus, Zombor: — Tudom, hogy a falvakban nagyon közkedvelt a lap, főként ott vannak az olvasói, és nem tartom téves orientációnak ha róluk igyekeznek minél többet írni. De szerintem a városi olvasó is éppen úgy megtalálja magát és az őt érdeklő információt a lapban. Z. I. Beke Ottó Báló János Csikós József Balog Erzsébet Bajcsi M:"