Magyar Szó, 1989. június (46. évfolyam, 147-161. szám)
1989-06-03 / 149. szám
16 FÖLD NÉPE I CIKk€riD€Tl -Jobb példát is hozhattál volna fel, Kató, arra, hogy az ember gyakran csak akkor veszi észre, hogy mit veszített el, amikor már elveszítette - szólt át a szomszédasszonyom, miközben én a kapára támaszkodva nézegettem, hogy a lótetű meglátogatta-e a paradicsompalántáimat. A ricinus (Ricinus commonis) a kutyatejfélék családjába tartozó olajnövény. Nálunk egyéves, de melegebb égöv alatt 8-10 évig is elél, sokszor 6-8 méter magas fává fejlődik. Olaját a gyógyászatban és az iparban kiterjedten használják. - Mondjad akkor el azt a jobb példát - válaszoltam úgy se haragosan, se kedvesen, mert némi kritikát éreztem a szomszédaszszony megjegyzésében, mert ugyebár érzékenyek vagyunk mi, emberek a kritikára. Sőt még az sem tetszik, ha valakinek más a véleménye, mint a miénk. Sajnos hogy sok vezető emberünknek, vagy hogy úgy mondjam, politikusunknak sem erénye a bírálat elviselése. Ebből azután sok kár származott már. Több, mint mikor én nem viselem el a szomszédasszony vagy a férjem kritikáját. Mert például ha én meg a férjem megmondjuk egymásnak a véleményünket, azt el kell tűrnünk, mert egyikünknek sincs hatalma a másik felett. Ezzel szemben a hatalommal rendelkező ember nemigen tűri el mások véleményét. Minél nagyobb a hatalma, annál kevésbé tűri. És különösen nem tűri, ha a másiknak van igaza. A másiknak, a hatalom nélkülinek, így került sor azután sok drága gyár építésére, amelyek most veszteséget termelnek, vagy hogy más példát ne említsek, a szakirányú oktatás bevezetésére meg egyéb szamárságra. Nálunk azután az is baj, hogy a mi vezetőinknek csak hatalmuk van, de sajnos nincs pénzük vagy legalábbis nincs annyi, hogy melléfogásaikat a vagyonukkal fizetnék meg. Utólagosan átfutott az agyamon, hogy íme, én kritizálom a politikusokat, közben én sem lennék jobb a deákné vásznánál. A szomszédasszony csak annyit mondott, hogy jobb példát is említhettem volna, és máris mélyebbeket lélegeztem az eső után az ózondús levegőből, mint az, aki türtőzteti magát. Türtőztettem is magamat, kénytelen voltam, hiszen nem vagyok a szomszédasszonyom főnöke, kénytelen voltam hát meghallgatni a véleményét. — Csak a beteg ember tudja igazán, hogy milyen nagy érték az egészség. Szóval amikor elveszítettük az egészségünket, akkor tudjuk, hogy mit veszítettünk. (Az elveszített férj után esetleg még jobbat is találunk, toldotta meg előbbi mondatát, de ezt már csak úgy csendesen.) Igazad van, Erzsikém, hunyászkodtam meg mint a kiskutya a nagy előtt. Tulajdonképpen én is úgy mondom, mint Karcsi asztalos, amikor cigarettával kínálták: Nem, nem dohányzom, mert a legdrágább az egészség, és a cigaretta nem ér annyit. Mondogatom én ezt gyakran a férjemnek is, de neki sem vagyok a főnöke, azaz nincs hatalmam felette. íme, állandóan a főnökséget emlegetem. Úgy látszik, mégis van bennem némi sóvárgás utána. Mentségemre szolgáljon, hogy kevés olyan feleség van, aki nem szeretne (még jobban) főnökösködni a férje felett. Mondhatná most valaki: No, Kató, te is a demokrácia híve vagy, de az olyan demokrácia híve, amelyben te vagy a főnök. Vagy ahogyan másképpen mondják, papolod az egyenrangúságot (házasságban is), de hátsó gondolatodban olyan egyenrangúságot szeretnél, amelyben te egy kicsit egyenrangúbb vagy. Jó a politikád, mondhatom. Szerencse, hogy nem mondja ezt senki, mert nem tudnék rá mit válaszolni. De elég A sor végén lesz az önkritikából, hiszen nem kényszerít rá senki. Azt hiszem, okosabb dolog lesz, ha elmondom, hogy újabb vakondokűzőről hallottam, ami nem más, mint a ricinus. Az ajánlat szerint aki tamáskodik, szagolja meg a ricinus gyökerét, és utána biztosan elhiszi, hogy a vakondok sem bírja ki a közelségét. Nekem azonban jobban tetszik, amit a nagy sárfűről mondanak, mert én nem haragszom a vakondokra, sőt még szimpatizálom is, hiszen megfogja a lótetűt. És ott van vakondok, ahol sok a lótetű, tehát közvetve sárfű vakondokűzé is. No, a gyakorlatban még nem tudom a hatását, mert én is az idén vetettem először a kertemben sárfüvet. Azért ismertettem mégis másik vakondokűzőt is, mert aki a díszkertjét védi, annak nagyon megfelelhet a ricinus, hiszen egyes fajtáit dísznövényként is nevelik. Végezetül csókoltatom Lunc Magdolnát, aki Nezsényből (Neuzina) hozott számomra futómuskátli-dugványokat. Egyben köszönöm is neki mindannyiuk nevében. Többes számban mondom, hogy köszönjük, mert a dugványok egy részét „kölcsönkérte” néhány szerkesztőségbeli nő. Mondanom sem kell, hogy utólagos beleegyezésemmel, amikor már láttam, hogy úgysem kapom vissza őket. Magdolnám, írd meg, hogy milyen maggal viszonozhatnám kedvességedet. Szívélyes üdvözlettel A gladióluszhagymák (kardvirág) nem rothadnak, ha ültetés előtt faszénhamuban megforgatjuk őket. Próbáljuk ki. RICINUS •) virágzat és levél, tormás, e) tüskés tok, d) meg Vakondokűz. Úgy látszik, meghallhatta, hogy kik fölözik le a fejét Magyar Szó 1989. június 3. IIIK 1989. június 3. XLIII. évfolyam 22. szám NÉGYOSZTÁLYOS KAPANYÉL? Már meg voltunk győződve afelől, hogy nincs olyan szakma, hivatás, amihez nem kell tudás. Abban is biztosak voltunk, hogy többé a mezőgazdaságot sem tekinti senki olyan ágazatnak, amit iskola nélkül is lehet művelni. Azt hittük, hogy ezt többé senkinek sem kell bizonygatni, mert az élet bebizonyította. Éppen ezért előbb nem hittem a fülemnek, amikor a Szocialista Szövetség Országos Választmányának nemrégen megtartott értekezletén dr. Branislav Šoškić professzor, akadémikus, miután felvázolta agrárpolitikánk melléfogásait, aminek egyik következménye a falvak elnéptelenedése, a fiatalok elvándorlása, közölte receptjét a falusi fiatalok visszacsalogatására, jobban mondva visszakényszerítésére. De talán ez sem jó megfogalmazás. De lássuk, mit is javasolt Šoškić profeszszor. Véleménye szerint, nem ártana komolyan elgondolkodni azon, hogy megreformáljuk iskolarendszerünket, mégpedig úgy, hogy az általános iskola, mint a háború előtt, csak négyosztályos legyen. Mert hát a parasztok megszokták ezt, és a négy osztályt még mindig kisérettséginek tekintik, így ha már valaki ennél több „iskolát kijár”, nem hajlandó többé parasztnak maradni, földet túrni. így a négyosztályos általános iskola tantervébe több mezőgazdasági tantárgyat is be lehetne iktatni, és aki földműveléssel akar foglalkozni, annak ez a négy osztály is elég lenne. Tovább csak a legjobbak mennének, mondta a professzor. Igen, a legjobbak, ez csak az egyik következtetés. A legrosszabbak pedig maradnának a kapanyélnél, és innen egész életükben el sem mozdulhatnának, hacsak később, öreg fejjel nem ülnének ismét iskolapadba. Alacsony cél! Nehezen hihető, hogy ezzel a módszerrel egyetlenegy 11 éves gyermek is teljes meggyőződésből, szilárdan el tudná dönteni, hogy ő már bizony paraszt lesz, vagy menjen el béresnek? De még ha mondjuk sikerülne is egy-két gyereket így odakényszeríteni, odakötni a faluhoz, elérnénk-e a célunkat? Vajon mit gondol a professzor, az ilyen földművesek, négy általánossal, vagy nevezhetjük azt kisérettséginek is, képesek lennének-e korszerű mezőgazdasági árutermelést folytatni? Hiszen ez a korszerű árutermelés megköveteli a tudomány, a technika és a technológia legcsodálatosabb vívmányainak az alkalmazását a modern parasztgazdaságokon. És alapozhatjuk-e négy általánosra agrártermelésünk nagyobb részét, hiszen a magánszektorban van a mezőgazdasági termelő kapacitások legnagyobb része, 70-80, helyenként 90 százaléka is? Nyilván nem. Semmiképpen sem, ha mindazt, amit annyiszor elmondtunk, leírtunk, el kívánjuk érni az élelmiszer-termelésben, ha jelen kívánunk lenni a világ legigényesebb piacain is. Ha ez komoly szándékunk, akkor enyhén szólva komolytalannak tűnik Šoškić professzor ajánlata. Végső soron pedig nyilvánvaló, hogy nem ilyen kényszerrel kell a fiatalokat falni, a mezőgazdaságban marasztalni, hanem gazdasági motiváltsággal. Egyszóval olyan ágazattá kell „varázsolni” az agráripart, amelyben megtalálhatja jövőjét egy tudással felfegyverzett fiatal. P. BARTA Etelka Kép a vásárról. A viroviticai Vintrex gyár traktormeghajtású kompresszora. Elsősorban a gyümölcs- és a szőlőtermelők számára készült, de alkalmazása egészen széles körű. Használható például festésre, autómosásra és így tovább