Magyar Szó, 1989. június (46. évfolyam, 147-161. szám)

1989-06-03 / 149. szám

16 FÖLD NÉPE I CI­Kk€riD€Tl -Jobb példát is hozhattál volna fel, Kató, arra, hogy az ember gyakran csak akkor ve­szi észre, hogy mit veszített el, amikor már el­veszítette - szólt át a szomszédasszonyom, miközben én a kapára támaszkodva nézeget­tem, hogy a lótetű meglátogatta-e a paradi­csompalántáimat. A ricinus (Ricinus commonis) a kutyatejfé­­lék családjába tartozó olajnövény. Nálunk egyéves, de melegebb égöv alatt 8-10 évig is elél, sokszor 6-8 méter magas fává fej­lődik. Olaját a gyógyászatban és az iparban kiterjedten használják. - Mondjad akkor el azt a jobb példát - vála­szoltam úgy se haragosan, se kedvesen, mert némi kritikát éreztem a szomszédasz­­szony megjegyzésében, mert ugyebár érzé­kenyek vagyunk mi, emberek a kritikára. Sőt még az sem tetszik, ha valakinek más a véle­ménye, mint a miénk. Sajnos hogy sok vezető emberünknek, vagy hogy úgy mondjam, poli­tikusunknak sem erénye a bírálat elviselése. Ebből azután sok kár származott már. Több, mint mikor én nem viselem el a szomszéd­­asszony vagy a férjem kritikáját. Mert például ha én meg a férjem megmondjuk egymásnak a véleményünket, azt el kell tűrnünk, mert egyikünknek sincs hatalma a másik felett. Ez­zel szemben a hatalommal rendelkező ember nemigen tűri el mások véleményét. Minél na­gyobb a hatalma, annál kevésbé tűri. És kü­lönösen nem tűri, ha a másiknak van igaza. A másiknak, a hatalom nélkülinek, így került sor azután sok drága gyár építésére, ame­lyek most veszteséget termelnek, vagy hogy más példát ne említsek, a szakirányú oktatás bevezetésére meg egyéb szamárságra. Ná­lunk azután az is baj, hogy a mi vezetőinknek csak hatalmuk van, de sajnos nincs pénzük vagy legalábbis nincs annyi, hogy melléfogá­saikat a vagyonukkal fizetnék meg. Utólagosan átfutott az agyamon, hogy íme, én kritizálom a politikusokat, közben én sem lennék jobb a deákné vásznánál. A szom­szédasszony csak annyit mondott, hogy jobb példát is említhettem volna, és máris mélyeb­beket lélegeztem az eső után az ózondús le­vegőből, mint az, aki türtőzteti magát. Türtőz­tettem is magamat, kénytelen voltam, hiszen nem vagyok a szomszédasszonyom főnöke, kénytelen voltam hát meghallgatni a véle­ményét. — Csak a beteg ember tudja igazán, hogy milyen nagy érték az egészség. Szóval ami­kor elveszítettük az egészségünket, akkor tudjuk, hogy mit veszítettünk. (Az elveszített férj után esetleg még jobbat is találunk, tol­dotta meg előbbi mondatát, de ezt már csak úgy csendesen.) Igazad van, Erzsikém, hunyászkodtam meg mint a kiskutya a nagy előtt. Tulajdon­képpen én is úgy mondom, mint Karcsi aszta­los, amikor cigarettával kínálták: Nem, nem dohányzom, mert a legdrágább az egészség, és a cigaretta nem ér annyit. Mondogatom én ezt gyakran a férjemnek is, de neki sem vagyok a főnöke, azaz nincs hatalmam felette. íme, állandóan a főnökséget emlegetem. Úgy látszik, mégis van bennem némi sóvár­gás utána. Mentségemre szolgáljon, hogy ke­vés olyan feleség van, aki nem szeretne (még jobban) főnökösködni a férje felett. Mondhatná most valaki: No, Kató, te is a demokrácia híve vagy, de az olyan demokrá­cia híve, amelyben te vagy a főnök. Vagy ahogyan másképpen mondják, papolod az egyenrangúságot (házasságban is), de hátsó gondolatodban olyan egyenrangúságot sze­retnél, amelyben te egy kicsit egyenrangúbb vagy. Jó a politikád, mondhatom. Szerencse, hogy nem mondja ezt senki, mert nem tudnék rá mit válaszolni. De elég A sor végén lesz az önkritikából, hiszen nem kényszerít rá senki. Azt hiszem, okosabb dolog lesz, ha el­mondom, hogy újabb vakondokűzőről hallot­tam, ami nem más, mint a ricinus. Az ajánlat szerint aki tamáskodik, szagolja meg a ricinus gyökerét, és utána biztosan elhiszi, hogy a vakondok sem bírja ki a közelségét. Nekem azonban jobban tetszik, amit a nagy sárfűről mondanak, mert én nem harag­szom a vakondokra, sőt még szimpatizálom is, hiszen megfogja a lótetűt. És ott van va­kondok, ahol sok a lótetű, tehát közvetve sár­fű vakondokűzé is. No, a gyakorlatban még nem tudom a hatását, mert én is az idén ve­tettem először a kertemben sárfüvet. Azért ismertettem mégis másik vakondok­­űzőt is, mert aki a díszkertjét védi, annak na­gyon megfelelhet a ricinus, hiszen egyes faj­táit dísznövényként is nevelik. Végezetül csókoltatom Lunc Magdolnát, aki Nezsényből (Neuzina) hozott számomra futómuskátli-dugványokat. Egyben köszö­nöm is neki mindannyiuk nevében. Többes számban mondom, hogy köszönjük, mert a dugványok egy részét „kölcsönkérte” né­hány szerkesztőségbeli nő. Mondanom sem kell, hogy utólagos beleegyezésemmel, ami­kor már láttam, hogy úgysem kapom vissza őket. Magdolnám, írd meg, hogy milyen maggal viszonozhatnám kedvességedet. Szívélyes üdvözlettel A gladióluszhagymák (kardvirág) nem rothadnak, ha ültetés előtt faszén­hamuban megforgatjuk őket. Próbáljuk ki. RICINUS •) virágzat és levél, tormás, e) tüskés tok, d) meg Vakondokűz. Úgy látszik, meghallhatta, hogy kik fölözik le a fejét Magyar Szó 1989. június 3. II­­IK­ 1989. június 3. XLIII. évfolyam 22. szám NÉGYOSZTÁLYOS KAPANYÉL? Már meg voltunk győződve afelől, hogy nincs olyan szakma, hivatás, amihez nem kell tudás. Abban is biztosak voltunk, hogy többé a mezőgazdaságot sem tekinti senki olyan ágazat­nak, amit iskola nélkül is lehet művelni. Azt hittük, hogy ezt többé senkinek sem kell bizonygatni, mert az élet bebizonyí­totta. Éppen ezért előbb nem hittem a fülemnek, amikor a Szocia­lista Szövetség Országos Választmányának nemrégen meg­tartott értekezletén dr. Branislav Šoškić professzor, akadémi­kus, miután felvázolta agrárpolitikánk melléfogásait, aminek egyik következménye a falvak elnéptelenedése, a fiatalok el­vándorlása, közölte receptjét a falusi fiatalok visszacsalogatá­sára, jobban mondva visszakényszerítésére. De talán ez sem jó megfogalmazás. De lássuk, mit is javasolt Šoški­ć profesz­­szor. Véleménye szerint, nem ártana komolyan elgondolkodni azon, hogy megreformáljuk iskolarendszerünket, mégpedig úgy, hogy az általános iskola, mint a háború előtt, csak négy­­osztályos legyen. Mert hát a parasztok megszokták ezt, és a négy osztályt még mindig kisérettséginek tekintik, így ha már valaki ennél több „iskolát kijár”, nem hajlandó többé paraszt­nak maradni, földet túrni. így a négyosztályos általános iskola tantervébe több mezőgazdasági tantárgyat is be lehetne iktat­ni, és aki földműveléssel akar foglalkozni, annak ez a négy osztály is elég lenne. Tovább csak a legjobbak mennének, mondta a professzor. Igen, a legjobbak, ez csak az egyik következtetés. A legrosszabbak pedig maradnának a kapanyélnél, és innen egész életükben el sem mozdulhatnának, hacsak később, öreg fejjel nem ülnének ismét iskolapadba. Alacsony cél! Ne­hezen hihető, hogy ezzel a módszerrel egyetlenegy 11 éves gyermek is teljes meggyőződésből, szilárdan el tudná dönteni, hogy ő már bizony paraszt lesz, vagy menjen el béresnek? De még ha mondjuk sikerülne is egy-két gyereket így odakény­­szeríteni, odakötni a faluhoz, elérnénk-e a célunkat? Vajon mit gondol a professzor, az ilyen földművesek, négy általánossal, vagy nevezhetjük azt kisérettséginek is, képesek lennének-e korszerű mezőgazdasági árutermelést folytatni? Hiszen ez a korszerű árutermelés megköveteli a tudomány, a technika és a technológia legcsodálatosabb vívmányainak az alkalmazását a modern parasztgazdaságokon. És alapozhatjuk-e négy álta­lánosra agrártermelésünk nagyobb részét, hiszen a magán­szektorban van a mezőgazdasági termelő kapacitások legna­gyobb része, 70-80, helyenként 90 százaléka is? Nyilván nem. Semmiképpen sem, ha mindazt, amit annyi­szor elmondtunk, leírtunk, el kívánjuk érni az élelmiszer-terme­lésben, ha jelen kívánunk lenni a világ legigényesebb piacain is. Ha ez komoly szándékunk, akkor enyhén szólva komolyta­lannak tűnik Šoškić professzor ajánlata. Végső soron pedig nyilvánvaló, hogy nem ilyen kényszerrel kell a fiatalokat falni, a mezőgazdaságban marasztalni, hanem gazdasági motivált­sággal. Egyszóval olyan ágazattá kell „varázsolni” az agrár­ipart, amelyben megtalálhatja jövőjét egy tudással felfegyver­zett fiatal. P. BARTA Etelka Kép a vásárról. A viroviticai Vintrex gyár traktormeghajtású kompresszora. Elsősorban a gyümölcs- és a szőlőtermelők szá­mára készült, de alkalmazása egészen széles körű. Használható például festésre, autómosásra és így tovább

Next