Magyar Szó, 1989. június (46. évfolyam, 162-176. szám)

1989-06-16 / 162. szám

1989. június 16., péntek Míg Mihail Gorbacsov nyugat-németországi diadalútját járja, odahaza az a hivatalos Teherán politikája, pontosabban egy időszerű „testamentum”. Az idézőjel pedig arra utal, hogy nemcsak a szóban forgó, hanem valamennyi végrendeletnek van egy „szép Végrendelet - következményekkel soknemzetiségű és sokvallású Szovjetuniót sem. Ha pedig erről van szó, akkor Üzbég SZSZK-ban a helyzet óhatatlanul előtérbe kívánkozik „tovább fokozódik”. Olyannyira, hogy a szovjet párt- és államfőnek a figyelmét egész idő alatt jelentős mértékben az ottani történések kötik le. Még annak ellenére is — illetve a rosszmájúak szerint talán éppenséghibája”. Nevezetesen, azért —, hogy ezúttal otthon hagyta a véderőminiszterét, A aki írta, már nem tudja erősíteni, vajon éppen azt hogy megyehelyzet komolyságához képest tette-e papírra, amit a testailletlen idétlenkedést mellőzve meg kell azonban állapítani, hogy a Szovjetunióban lejátszómentum őre felolvasott. S bár a nemrég elhunyt Khomeini ajatollah végrendelete esetében hott legújabb véres „nacionális- ilyen értelemben nemigen férta” kilengésre a világ továbbra sem kapott megfelelő magyarákot kétség, mert az elhunyt vallási vezető világnézetével és zajot. Az üzbégek törökellenes alapvető politikai törekvéseivel gyűlöletére ugyan nem: fényt teljes egészében összhangban állhet, hogy a Sztálin parancsára az, amit ma Teherán Khomeini az Üzbég SZSZK-ba telepített végakarataként kezel, kétségtetörök „betolakodókat” nyilván kezdettől fogva számos szemlén, hogy a dokumentum, illetve amit ez alatt „futtatnak” meszpontból nem kívánatos konkuszemenő következményekkel járiendaként kezelték az egyébként is szűkös körülmények között élő ottani őslakók, de ez önmagában még nem lenne elegendő ok a népirtásra. S hogy ez mégis megtörtént, s hogy csak a hadsereg erélyes közbelépése hat a szűkebb és tágabb térség jövőjére nézve. A kár valóban autentikus tehát Khomeini akarata, akár csupán utódainak az igényét vetíti előre, mármint az iszlám vallást és világnézetet, akadályozta meg annak a lehető lényegében egy eszmei-politikai legtragikusabb következményét, ahhoz minden bizonnyal egy újabb hatékony gyutacs is kellett. Erre utalt maga Gorbacsov az egyik (a sok közüi) sajtóértekezletén Bonnban. „A sajnálatos üzbég események hátterében a szélsőséges iszlám fundamentalisták tevékenysége rejlik” — mondta, s bár ehhez nem fűzött közelebbi magyarázatot, kétségkívül rámutatott arra, hogy a világpolitikai színtéren újabban sokat emlegetett (aránylag újszerű) jelenség nem kerülte (nem is kerülhette) el a irányzatot továbbra is ráerőszakolják a világra, kétségtelen, hogy a nagytekintélyű Khomeini nevében Irán konzervatív körei — egyelőre zavartalanul — folytathatják azt a politikát, amely Teheránt jelentős mértékben kirekesztette a nemzetközi politikai és gazdasági élet megszokott folyamatából. Lehetővé téve ugyanakkor, hogy Iránt netán még azért is megvádolják, amiben valóban egyáltalán nem ludas. ENGLER Lajos A történelmi vizsgatétel napja (Folytatás az 1. oldalról) nőn népétől elszakadt, elidegenedett rendszer korszakának végére, hogy új fejezetet nyissanak, rátérjenek a nemzeti megbékélés útjára, és széles körű összefogással kijussanak a súlyos erkölcsi, politikai és gazdasági válságból, amelyért egy elhibázott, idejétmúlt, megreformálhatatlan modellt terhel a felelősség. A hírközlő eszközök a nyugalom, a béke, a méltóság megőrzésére szólítják fel a lakosságot, hogy meghiúsíthassák azok szándékát, akik a kegyeleti szertartást olyan célokra szeretnék felhasználni, amelyek ellentétben állnak éppen azoknak a törekvéseivel, akik meggyőződésükért életükkel fizettek. Valamennyi újság címoldalán hozza a kormány közleményét, mely szerint a Magyar NK Minisztertanácsa kegyelettel emlékszik Nagy Imrére, sorstársaira, az 1956-os népfelkelés és nemzeti tragédia valamennyi áldozatára, osztozik a hozzátartozók gyászában. E nyilatkozat szerint megkezdődött az 1956-os események tanulságainak levonása, a kormányt a nemzeti, történelmi igazságtétel szándéka vezérli. .. „A kormány felhívja az állampolgárokat, közösségeiket, hogy Nagy Imre és mártírtársai gyászszertartásán a temetésen és mindenütt az országban a megemlékezéseken felelősen gondolkodva és cselekedve vegyenek részt... Minden magyar embernek, hazánk minden állampolgárának közös érdeke, hogy a gyászszertartás és végtisztesség megadása európai nemzethez méltó módon az igazságtevés és a közmegegyezés jegyében történjék.” A kormány elhatárolja magát a múlt hibás, nemegyszer vétkes politikai döntéseitől, a megtörő intézkedésektől és kifejezi eltökéltségét, hogy az oly sok megpróbáltatást hozott korszak lezáródott. A Magyar Nemzet, a Hazafias Népfront lapja szintén címoldalú kommentárjában emlékeztet arra, hogy nem először rendeznek ismételt temetést Magyarországon,azzal a jelszóval, hogy soha többé ne ismétlődjön meg az embertelenség. Emlékeztetett, hogy 1956. október 6-án Rajk Lászlónak és társainak a temetésénllünnich Ferenc azt találta mondani, hogy soha többé ne legyenek Rajkperek, Apró Antal pedig végérvényes leszámolást emlegetett a múlt hibáival. Hozzáfűzte, néhány hónap múltán a fogadkozások semmivé foszlottak, eluralkodott a torzító hamisítás. Az MSZMP szócsöve, a Népszabadság, első oldalán idézte Hemingway mottóját: „Minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel, ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang, érted szól.” A párt lapja szerint ,amikor erre gondolunk, nem kevesen vagyunk, akiknek egyszersmind az is eszébe jut, hogy el kell takarítani a rosszat, a károsat, az értéktelent. Még ott állunk megrendülten, levett kalappal az értékek romjainál, s már új szelekcióra kényszerülünk, így kell tennünk nem cselekedhetünk másként. Ezt nem a végtisztesség, hanem egy születőben levő új tisztesség diktálja. De nem fenyeget-e bennünket ismét az a veszély, hogy válogatás nélkül akarjunk majd múltat s jövendőt formálni? Lesz-e erőnk, képességünk, belátásunk ahhoz, hogy jól válogassunk, s ne ítéljünk pusztulásra valódi értékeket is? Ezt lehet reméni, ebben lehet, hinni, de tökéletes bizonyossággal nem lehet tudni.” Budapest utcáin már ma félárbocra engedték a gyászlobogót, a nemzet felkészült a történelmi végtisztességre. FISCHER Jenő Мкш£б KÜLPOLITIKA j ' Szilárdan a realizmus talaján Gorbacsov sajtóértekezlete Bonnban Mihail Gorbacsov szovjet állam- és pártvezető NSZK-beli látogatását tegnap úgy értékelte, hogy „nemcsak Európa, hanem a világ szempontjából is nagy esemény volt”. A nyugatnémet—szovjet kapcsolatokra vonatkozó közös nyilatkozatról, amelyet Helmut Kohl kancellárral közösen írtak alá, a tegnapi bonni sajtótájékoztatón Gorbacsov kijelentette, hogy ..a két ország egyedülálló dokumentuma. „Népeink közelednek egymáshoz, és ez a legfontosabb”, mutatott rá a szovjet vezető, közben azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy a nyugatnémet—szovjet együttműködés „senki érdekét nem veszélyezteti”, még „a tömbökhöz való tartozást sem”. Bonnban, Richard van Weizsäcker nyugatnémet elnök vett tőle búcsút, aki egyben vendéglátója is volt. A szovjet vezető a délután folyamán Észak-Rajna-Vesztfáliába látogatott, majd miután Dortmundban mintegy 6000 Ruhr-vidéki acélmunkásnak mondott beszédet, visszautazott Moszkvába. NEM A FAL AZ EGYETLEN AKADÁLY Nyugatnémet újságíróknak arra a kérdésére, vajon a berlini fal megzavarja-e az úgynevezett közös európai ház építészeti arculatát, amelyet Gorbacsov oly állhatatosan emleget, a szovjet vezető azt válaszolta, hogy nemcsak a fal akadályozza az említett elképzelés megvalósítását. Emlékeztetve arra, hogy a fal „egy adott helyzetben keletkezett, és felépítéséről az NDK döntött”. Gorbacsov megállapította, hogy eltűnhet, ha „megteremtődnek rá a kellő feltételek”. „Ebben semmilyen nagy nehézséget nem látok”, jelentette ki a szovjet vezető. Megállapítása szerint az Egyesült Államoknak és Kanadának rendkívül fontos szerepet kell vállalniuk az úgynevezett európai ház kiépítésében. „Eltérnénk a szilárd realizmus alapelveitől, ha arra törekednénk, hogy háttérbe szorítsuk az amerikai érdekeket”, hangsúlyozta Gorbacsov. Síkraszállt ugyanakkor az európai országokban állomásozó külföldi csapatok kivonásáért, a leszerelési tárgyalások felgyorsításáért és az atomfegyverek felszámolásáért. A NATO tagállamai képviselőinek május 30-án, Brüsszelben megtartott értekezletén elfogadott határozatait kommentálva a szovjet vezető megállapította, hogy „fontos konstruktív mozzanatokat" tartalmaznak, de „nagyon is tükrözik a hidegháború filozófiáját, és a nukleáris elrettentés koncepcióját”. Annak a véleményének adott hangot, hogy az „európai népei, hangulatának” az felel meg, ha minél előbb párhuzamos tárgyalások kezdődnének a konvencionális és az atomfegyverekről . Kifejezte meggyőződését, hogy a hagyományos fegyverek leszerelésére folyó végső tárgyalásokon „elfogadható kétoldalú” megállapodást találnak. NAGY KÁROKAT OKOZNA a kínai reformtörekvések MEGTORPANÁSA Az egyik brit tudósítónak arra a kérdésére, vajon nem érzi-e úgy, hogy veszített tekintélyéből, amióta pekingi vérfürdőt nem ítélte el erélyesebben, Gorbacsov válaszában sajnálatát fejezte ki a kinn események miatt, de reményteljesen nyilatkozott arról, hogy síken" egy olyan megoldást találni, amely megfelel a kínai nép érdekének. Hozzáfűzte, hogy érzése szerint a kínai reformfolyamat nem torpan meg, mert ez „óriási kárt” okozna. Válaszában egyebek közöttrámutatott arra is, hogy senki sem rendelkezik megfelelő értesüléssel, amelynek alapján „felelősségteljes és kiegyensúlyozott értékelést’,tgadhatna a kínai történésekről. Gorbacsov megállapította, hogy számos olyan levelet kap unai egyetemistáktól, amelyből egyértelműen kiviláglik, hogy ezek a fiatalok nem ellenzikk a Kínai Kommunista Párt munkáját. „Hogy ellenforradalom volt-e ez, vagy sem, azt nem tudjuk megállapítani”, válaszolta Gorbacsov. MINDENKINEK ELEGE VAN A HIDEGHÁBORÚBÓL Egy szovjet újságírónak arra a kérdésére, mivel magyarázza azt az óriási lelkesedést, amellyel a nyugatnémetek fogadták, Gorbacsov azt válaszolta, hogy mindenekelőtt a szovjet társadalomban történt fordulattal. A világban az embereknek már mindenhol elegük van a hidegháborúból és a gondok közös megoldása közös óhaj, mondta. Ezenkívül a Szovjetunió és az NSZK történelmétsúlyos terhek nyomasztják, s így különösen az idősebb korosztály amelynek képviselői átvészelték a háborút, tisztázni akarják a helyzetet, hogy az együttműködést újabb alapokra helyezhessék. Gorbacsov arról is beszámolt, hogy találkozott több olyan emberrel, akik aggódnak a peresztrojka sorsáért és valamennyiüket meggyőzte arról, hogy a Szovjetunió kitart a realisztikus, a fokozatos és az egyenletes tempó mellett. Megállapította, hogy a nő képviselők kongresszusán nagyon sokan támogatták a változtatás érdekében tett lépéseket. (Tanjug) Nagy Imréről „Olyan bűnökkel terhelték, amelyeket nem követett el” Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára az ország magas rangú tisztségviselői között utolsóként úgy ítélte meg, hogy Nagy Imre egykori kormányfőt és munkatársait ártatlanul ítélték el. A salgótarjáni pártaktívan tartott beszédében kifejtette, hogy megváltoztatta korábbi véleményét azóta előkerült új okmányok hatására. Nagy és társai nem követték el azokat a bűntetteket, amelyeket a nyakukba varrtak, tette hozzá Grósz. Az MSZMP főtitkára nem említette, milyen új okmányokról van szó. Mindössze egy hónappal ezelőtt arról beszélt, hogy nem találtak olyan bizonyítékokat, amelyek ellentétben állnának a Magyar Legfelsőbb Bíróság 1958. június 15-i döntésével. Budapesti megfigyelők úgy vélik, hogy Grósz az utolsó pillanatban kerülte el, hogy magára maradjon egy rendkívül jelentős kérdés megítélésében. A Minisztertanács ismételten rokonszenvét fejezte ki a kivégzett kormányelnök iránt. A ma sorra kerülő temetési szertartás alkalmával kiadott közleményben, melyet Peres de Cuellar ENSZ-főtitkárhoz intéztek, kiemelik, hogy „Nagy kimagasló államférfi volt, aki egy nem hatékony, idegen politikát nemzeti színezetűvé igyekezett alakítani.” A szövegben hozzáteszik, hogy „Nagy eszméit mély emberség és demokratizmus hatotta át, és ezek a mostani kormány tevékenységének szervek része”. A Minisztertanács elhatárolja magát a korábbi politikai és gazdasági hibáktól, és arra törekszik, hogy egy korszak lezárásával új, demokratikus Magyarország kiépítésébe kezdjen — szögezi le a közlemény. (Tanjug) Rizskov megdöbben! Üzbegisztánban a pártvezetők is gyilkoltak? Nyikolaj Rizskov szovjet kormányfő kijelentette, hogy a nacionalisták tíznapos dühöngése Üzbegisztánban a legelrettentőbb valami, amit eddig látott, jelentette szerdán este a moszkvai rádió. A kommunisták ferganai ülésén — Ferganában 90 meszheti törököt gyilkoltak meg a pogromokban — Rizskov elmondta, hogy a vérontásba egyes párttisztvelök is belekeveredtek. A Reuter hírügynökség jelentése szerint a szovjet kormányfő hangsúlyozta, hogy mindazok, akik felelősek a meszheti törökök elleni támadásokért, a törvény előtt felelnek tetteikért. Ferganából Szmolenszk körzetébe evakuáltak mintegy 3000 meszheti törököt. Üzbegisztán e körzetében a meszheti kisebbségnek hozzávetőleg 15 000 tagja él. Craxi és Ochetto Nagy Imre temetésén Bettino Craxi, az Olasz Szocialista Párt főtitkára. Achille Ochetto, az OKP, valamint Stanzani, az Olasz Radikális Párt főtitkára is részt vesz Nagy Imre volt magyar kormányfő ünnepélyes hivatalos temetési szertartásán. A három olasz párt küldöttségében rajtuk kívül több politikus is helyet kap. Az olasz, kommunisták, akik annak idején támogatták az 1956-os szovjet intervenciót Magyarország ellen, időközben módosították álláspontjukat, amikor az OKP volt főtitkára Alessandro Natta bejelentette, hogy az 56-os magyarországi események súlyos hiba és csapás volt az egész világ kommunista mozgalmára nézve. Nagy Imrét az idén májusban Magyarországon is rehabilitálták. (Tanjug) Furcsa humanizmus Rauf Denktas, a ciprusi törökök vezetője tegnap azt javasolta a Bulgáriából kitoloncolt törököknek, hogy az úgynevezett Északciprusi Köztársaság egyik görögök által elhagyott városában telepedjenek le. A Reuter hírügynökségnek adott interjújában egyebek között rámutatott arra, hogy a városban mintegy 30 000 Bulgáriából kiutasított török nemzetiségű találhat új otthont magának. Miközben Denktas azt állítja, hogy e felszólítás megfogalmazásakor csupán humanitárius okok vezérelték, nicosiai diplomáciai körök úgy vélekednek, hogy egy ilyen lépés kedvezőtlen hatással lesz a ciprusi görögök és törökök közötti párbeszédre. (Tanjug) LAPZÁRTÁTÓL lapzártáig a szial-ilusá- Gorbacsov a legtapasztaltabb showmannek stílban kezdte és fejezte be hivatalos látogatásái a Német Szövetségi Köztársaságban, jórészt annak köszönhetően, hogy anémetpolgárok úgy vélték: Gorbacsovval esély nyílik az atommentes német föld majdani kialakítására ... És miközben a szovjet párt- és állami vezető babérkoszorúval térhet haza külföldi útjáról azzal a jóleső érzéssel, hogy az első szocialista államfé volt, akit üdvrivalgással fogadtak valamelyik nyugati országban, a földieké másik oldalán — Kínában — lassan, de biztosan rendeződik a helyzet. Hogy mit kell érteni a helyzet rendezésén, afelől nem hagy kétségben bennünket a „szocialista vívmányokat” tűzzel-vassal védelmező kínai vezetés: tegnap megkezdték a kivégzéseket . . . Nyilván el is érik a céljukat, és hamarosan bejelenthetik a világnak: Kínában nemhogy teljes, hanem mennyei a béke! Ezt pedig nyilván úgy kell értelmezni, hogy a mennyországba került már mindenki, aki szót mer' vagy mert emelni a despoták önkény un ■zz,' ellen. Persze, arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy Gorbacsov élete sem lehet fenékig tejfel, hiszen ellenlábasai ismét húzhattak egy strigulát bűnlajstromában, ezúttal az üzbég remények miatt. Bármennyire szilárdnak tűnik is Gorbacsov hatalmi pozíciója, az ilyen strigulák még sok kellemetlenséget okozhatnak neki. 11 szomszédos Magyarország a jelek szerint visszavonhatatlanul a nemzeti megbékélés útjára lépett, amit az is bizonyít, hogy Grósz pártvezető hamarjában bejelentette: olyan dokumentumok jutottak a birtokába, amelyek alapján kénytelen elismerni: alaptalanul vádolták meg Nagy Imrét és társait. Persze, az is meglehet, hogy jó politikusként nem akart szembekerülni a közvéleménnyel. Majd kiderül...