Magyar Szó, 1989. szeptember (46. évfolyam, 253-268. szám)

1989-09-15 / 253. szám

1989. szeptember 15., péntek Békés áttérés a többpártrendszerre Az MSZMP új statútumának célja • Közlemény a KB ple­náris üléséről A Magyar Szocialista Munkás­párt (MSZMP) új statútuma, ame­lyet az október 6-ára hirdetett kongresszuson kellene elfogadni, elsősorban arra irányul, hogy hozzájáruljon a többpártrendszer­re és parlamentáris demokráciá­ra való békés áttérséhez — áll az MSZMP Központi Bizottsága két­napos plénumának végén, a teg­nap kiadott közleményben. Változások lesznek a párt szer­vezésében és munkamódszereiben is és azt az elvet igyekeznek majd érvényesíteni, hogy a­­döntéseket a tagság, nem pedig a szűkebb körű vezetőség kezdeményezze. A kongresszust egy évvel a meg­határozott időpont előtt tartják meg, de hivatalosan nem nevezik sem idő előtti, sem rendkívüli kongresszusnak — mondta a sajtó­­értekezleten Kovács Jenő, az MSZMP KB titkára. A magas ran­gú tisztségviselő szerint mégis spe­cifikus lesz, mert valószínű, hogy nem hívnak vendégeket külföldre. A testvéri és más pártokat értesí­teni fogják a kongresszus folyama­­táról és eredményeiről, máskép­pen — hangsúlyozta Kovács Jenő Emiatt tartózkodik jelenleg Moszkvában Barabás János, a párt ideológusa, és Berlinben Ormos Mária, a Politikai Intéző Bizottság tagja. Nem a keletnémet menekül­tek kérdése miatt, áll a közlemény­ben. Horn Gyula magyar külügymi­niszter a plénumon értesítette a küldötteket az NDK polgárainak tömeges Ausztriába, majd az NSZK-ba való távozásának leg­újabb fejleményeiről, de a plénum erről nem foglalt állást. Elhangzott, hogy ez a külügyminisztérium dol­ga, és úgyis készülőben van a vá- BÁRMENNYIRE HIHETET­LENNEK TARTOTTÁK is az úgynevezett józan gondolkodású megfigyelők, hogy a Varsói Szer­ződés egyik tagállamában, a Szov­jetunió és a keleti tömb katonai­­politikai biztonsága szempontjából rendkívül fontos országban az uralkodó Kommunista Párton kí­vüli, mi több, ellenzéki politikus kerüljön a lengyel kormány élére, a csoda megtörtént. A minap a legfelsőbb törvényhozó testület, a szejm is szentesítette Tadeusz Mazowiecki kormányfői pozíció­ját,, ezzel együtt pedig a kormány­tagok hosszú-hosszú tanácskozás után kialakított listáját is. Megtört a jég. Az úgynevezett szocializmust építő országok közül elsőként a teljes (gazdasági és po­litikai) csőd szélén ingadozó Len­gyelországban értek meg a feltéte­lek egyféle politikai pluralizmus érvényesítéséhez, ez­en belül pedig a 1­2 éves, halk szavú, mindeddig csak elméleti politikával foglalko­zó, ifjúkorában jogot végzett és újságírást gyakorló Tadeusz Mazo­wieckinek jutott a dicsőség, hogy az első nem kommunista kor­­mányfő legyen ott, ahol a tényle­ges uralmat még mindig a kom­munisták pártja tartja a kezében. LEMONDTAK VOLNA A HA­TALOMRÓL A LENGYEL KOM­MUNISTÁK? Nem, szó sincs ilyes­miről. Csupán a körülmények kényszerítő hatásával magyaráz­hatjuk, hogy a LEMP végül is be­adta a derekát, s további hatal­mának biztosítása érdekében en­gedményeket tett a honi ellen­zéknek, vagyis a másként gondol­kodóknak. Nem kellett ugyanis túlságosan nagy tudomány annak felismeréséhez, hogy ha Jaruzels­­kiék továbbra is konokul kirekesz­tik a hatalomgyakorlásból a len­gyel polgárok túlnyomó többségé­nek bizalmát élvező ellenzéki po­litikumokat, akkor előbb-utóbb ke­nyértörésre kerül a dolog. Ezt a kenyértörést egyesek minden vo­nakodás nélkül polgárháborúnak neveznék. Nos, a nemzet teljes megoszlásának elkerülése érdeké­ben kaphatott kormányalaktási megbízatást a Szolidaritás támo­gatását élvező egykori képviselő, a katolikus értelmiség befolyásos tagja, szakszervezeti aktivista, akit Taruzelski hatalmi apparátusa 1981 decemberében (a katonai diktatúra kihirdetésekor) letartóztatott és egy évig börtönben tartott. Az ügy pikantériájához tartozik tehát az is, hogy börtönviselt mi­niszterelnöke van Lengyelország­nak. És hogy a hatalmon éppen­ azokkal osztozkodnak az új kor­mányfő emberei, akik börtönbe záratták vezetőjüket! Aki, melles­leg szólva, eddig Lech Walesa ta­nácsadója, a Szolidaritás hetilap­jának főszerkesztője volt. Katoli­kus kapcsolatainak súlyát bizo­nyítja, hogy baráti szálak fűzik II János Pál pápához és Glemp bíbo­roshoz is. MAZOWIECKI MÉRSÉKELT POLITIKUS HÍRÉBEN ÁLL. Né­hány hónappal ezelőtt még visz­­szautasította, hogy bekapcsolód­jon a parlamenti választási had­járatba, de attól is vonakodott, hogy bármilyen hatalmi pozíciót is elfogadjon. Többre becsülte az újságírói hivatását. Ez év júniu­­sában arról írt a saját lapjában, hogy a Szolidaritásnak nem len­ne szabad meggondolatlanul ma­gára vállalnia a felelősséget Len­gyelország zilált gazdasági ál­apo­­taiért azzal, hogy szerepet vállal a kormányzásban! Persze azt meg az óvatos Mazowiecki sem tagadta, hogy a távoli jövőben igenis sor kerülhet egy olyan kormány meg­alakítására, amiben a LEMP egyet­len tagja sem kapna helyet. Hogy mennyire rettegett még ez év jú­liusában is a hatalomtól­­és a ha­talommal együtt járó felelősségtől), azt talán ez a mondata bizonyítja legjobban: „Az, ami holnap jó lesz, végzetessé válhat, ha már ma meg­tesszük”. Abban az esetben, ha Mazowi­ecki olyan kormányfő lesz, mint amilyen próféta volt, akkor nem sok jóra számíthatnak a lengye­lek... A hatalomtól idegenkedő és a felelősségtől rettegő, a gyakor­lati politikát csak hírből ismerő újságíró/jogász, talán túlságosan is gyorsan rácáfolt közismert óvatos­ságára és megfontoltságára azzal, hogy elvállalta a kormányalakí­tásra tett megbízatást. MIKÉNT KERÜLHETETT ER­RE SOR? A LEMP szempontjából már tisztáztuk ezt a kérdést, most csak annyit tehetnénk hozzá, hogy titokban talán abban bíznak Ra­­kowskiék, hátha összehoznak va­lamit a Szolidaritás embereivel a lengyel megújhodás ügyében. De miért bocsátkozott bele ebbe az igencsak kockázatos kalandba, a mindeddig csak ellenzéki maga­tartással büszkélkedő Szolidaritás? Az ugyanis eleve biztosra vehető, hogy a lengyel gazdasági problé­mák megoldása semmivel sem lesz könnyebb csak azért, mert a kor­mány élén nem kommunista mi­niszterelnök áll... A hatalomból való részesedés is eléggé kétes ér­tékű, hiszen a LEMP csak olyan alku árán volt hajlandó beleegye­zését adni az eretnek kormány­­alakításba, ha a honvédelmi és belügyi tárcákat kommunista po­litikusok kapják meg. Érdekes, hogy a LEMP nem a gazdasághoz és a pénzügyekhez ragaszkodott, hanem a fegyveres erőkhöz és a megtorló apparátushoz! A fegyve­rek lennének a legfontosabbak egy úgynevezett szocialista országban?! Minden bizonnyal igen, hiszen el­lenkező esetben Rakowski és Ja­ruzelski nem a hadsereget és a rendőrséget, hanem a gazdaságot és a pénzügyeket követelték vol­na maguknak. ELKAPKODTÁK VOLNA A DOLGOT Mazowieckiéi?? Szó sincs kapkodásról. Az történt, hogy a lengyel politikai erőviszonyok egy felé patthelyzetet termeltek ki, amiben a LEMP már nem ural­kodhatott hatékonyan, a Szolidari­tás pedig még nem vehette át a teljes hatalmat. A LEMP hatalmá­nak megfogyatkozásával keletke­zett légüres tér — szinte akarata ellenére — szippantotta fel a Szo­lidaritást. Ellenzékből hatalom­gyakorló tényező lett tehát Walesa független szakszervezete, s ezek után nem elégedhet meg az ural­kodó párt és kormányzó appará­tusának bírálatával, cselekednie is kell. Érvényesítenie kell, pél­dául, a piaci törvényszerűségeket, ami — más országokhoz hasonló­an — Lengyelországban is belát­hatatlan következményekkel jár­hat. A piaci törvényszerűségek ugyanis nem tűrik meg a látszat­­foglalkoztatást, a „mindenkinek csak egy hasa van” szállóigében megfogalmazott szociális egyenlő­séget stb. Ha csak egy kicsit is rendbe akarja szedni a lengyel gazdaságot, akkor Mazowieckire vár a feladat, hogy az ország ú­jabbkori történelmében elsőként idézzen elő tömeges munkanélkü­liséget. Ez pedig, bármennyire nélkülözhetetlen előfeltétele is a gazdaság talpra állításának, min­den bizonnyal kiváltja a lengyel munkásság haragját. Azoknak a munkásoknak a felháborodását, akik tegnap még a Szolidaritást és Walesát éltetve, Mazowiecki mellett tették le a garast. Megkezdődött tehát Mazowiecki vesszőfutása. FEHÉR István Mazowiecki vesszőfutása Mudrock magyar lapok részvényese Rupert Murdock, az auszt­rál származású brit sajtó­mágnás közölte, hogy kibő­víti újságimpériumát, még­pedig Kelet felé, és megvásá­rolja két magyarországi lap részvényeinek a felét. A Mur­­dock-csoport elvben megbe­szélte a Reform heti- és a Mai Nap című napilap rész­vényei 59 százalékának meg­­vásárlását. A többi a magyar tulajdonosok kezében marad, köztük van a Magyar Hitel­bank is. (Reuter) lasz a berlini tiltakozó jegyzékre. Az MTI híre szerint a válaszban cáfolják a keletnémet vezetőség vádjait és megmagyarázzák a ma­gyar kormány indítékait, amelyek miatt úgy döntött, hogy a megfe­lelő okmányok nélkül is a Nyu­gatra engedi a menekülteket. (Tan­­jugi MjwarSió KÜLPOLITIKA3 Elhidegülés a németközi kapcsolatokban Tizenháromezer fölé emelkedett az NSZK-ba érkező NDK-menekültek száma • Rangos magyar tisztségviselő Berlinben A keletnémet menekültek tömeges NSZK-ba való távozása hir­telen „lehűlést” okozott a németközi kapcsolatokban, és ugyanak­kor aggodalmat a szomszédok és katonai-politikai tömbök köré­ben. Harry Tisch, a keletnémet szak­­szervezetek elnöke, aki éppen az NSZK-ban tartózkodik látogatáson, ■gén mérgesen reagált az újság­íróknak a menekültekkel kapcsola­tos minden kérdésére. Hazája el­leni „piszkos kampányt” emlege­tett, amely ,,kárára lehet a kétol­dalú kapcsolatoknak” Sömmerda keletnémet város pol­gármestere a sajtó hírei szerint Értesítette NSZK-beli böblingeni kollégáját, hogy lemondja a mára tervezett látogatását. Az NDK le­mondott még néhány kommunaközi látogatást. A nyugatnémet politikusok és lapok a korábban tapasztalt mér­téktartás nélkül bírálják a kelet­német vezetőséget, és azt állítják, h­ogy az NDK, Románia és Albá­nia „a posztsztálinizmus utlosó pástyái”. Pontosan két évvel Erich Honecker keletnémet állami és pártvezető, történelminek minősí­tett bonni látogatása után, a né­metközi kapcsolatok hirtelen visz­­sz­azuhantak a „jégkorszakba”. A bajor határőrség adatai sze­rint tegnapra virradó éjjel Auszt­rián át Magyarországról még vagy is öt keletnémet menekült érkezett az NSZK-ba, és ezzel számuk ti­zenháromezer fölé emelkedett. LANYHULÓ LELKESEDÉS AZ NSZK-IBAN A Frankfurter Rundschau című szociáldemokrata napilap tegnap közölte, hogy most már „lelohadt az érzelgősség” a nyugatnémet köz­véleményben, amely ujjongva fo­gadta az első keletnémet menekül­teket. Ehelyett, ahogyan már a konzervatív Frankfurter Allgemei­ne Zeitung is megírta, a lakosság attól kezd tartani, hogy az érke­zettek miatt drágább lesz a lakás, nem lesz munkahely és sok pénz­be kerül az ellátásuk, ami az adókból történik. A nyugatnémet közvélemény egyébként nagy figyelemmel kísé­ri a németközi vándorlás külföldi reagálásait és a német egyesülés kérdésének „felmelegítését”. Külö­nösen a francia reagálások kelte­nek feltűnést, mert a többi nyu­gati országhoz viszonyítva, hűvö­sek. NYERS ÉS HONECKER Ü­D­­VÖZLETVÁLTÁSA Nyers Rezső magyar és Erich Honecker keletnémet pártvezető tegnap közvetve üdvözletet váltott, először az elhidegülés óta. Bér­om megfigyelők inkább a jólne­­veltséget látják a gesztusban, de nem kellene teljesen figyelmen kí­vül hagyni a látszólag tisztán for­mai lépés lényegét sem. Az üdvözleteket Ormos Mária, az MSZMP végrehajtó bizottságá­nak tagja, és Kurt Hager, az NSZEP KB titkára tolmácsolta. A magyarországi vendég előzetes be­jelentés nélkül érkezett Berlinbe. Vendéglátói közölték, hogy Ber­lin kitart álláspontja mellett, amely szerint a menekültek ügyé­ben az államközi megegyezés és az NDK szuverenitásának megsze­géséről van szó. Berlin újból fi­gyelmeztet az NSZK elvére, hogy „minden német védelméért fele­lős”, és az NDK államiságának tagadására, amivel beavatkozik a belügyeibe. Bonn ezzel a maga­tartásával megszegi a helsinki zá­róokmány rendeleteit. Berlini megfigyelők véleménye sze­rint, a keletnémet—magyar dialó­gus a két fél jóindulatának jele, hogy ne feszítsék tovább a húrt, de ez még nem jelenti azt, hogy Berlin és Budapest nézeteltérései rendeződtek. AZ NDK LIBERALIZÁLJA A KIUTAZÁSOKAT Berlini hírek szerint, az NDK hamarosan liberalizálja polgárai­nak külföldi utazásait. Az NSZK- ba és Nyugat-Berlinbe való utazá­sokat említik, amivel legalább részben enyhítik a helyzetet. A hivatalos Berlin hangsúlyoz­za hogy külföldön téves elképze­lések vannak a keletnémetek uta­zásairól. Tavaly majdnem hétmil­lió határátlépés volt a nem szo­cialista országok irányában, első­sorban az NSZK-ba és Nyugat- Berlinbe. Noha ez a szám nem a külföldre utazó személyek számát fejezi ki, hanem csak a határát­lépéseket, azt állítják, hogy ez ed­dig a legnagyobb forgalom az NDK és a Nyugat határán. A pol­gárok azonban nincsenek megelé­gedve, és sokkal liberálisabb hoz­záállást követelnek. (Tanjug) De Klerk az új dél-afrikai elnök Frederik de Klerket, a hatalmon levő Nemzeti Párt vezetőjét tegnap öt évre terjedő mandátummal meg­választották a Dél-afrikai Köztár­saság új elnökévé, az afrikai több­ség azon óhajával, bárcsak ez len­ne a rasszista rezsim utolsó veze­tője. Pieter Botha két évtizeddel fiatalabb, 53 éves utóda tegnap ki­jelentette, hogy „minden dél-afri­kainak a vezetője” szeretne lenni, hazájának békét és biztonságot nyúj­tva. LAPZÁRTÁTÓL A fi p­ufi A TÁI • A németközi kapcsolatok­­ban tovább fokozta az elhi­­degülést a keletnémet me­nekültek tömeges távozása Magyarországon és Auszt­rián át az NSZK-ban. A nyugatnémet statisztika sze­rint egyébként 13 000 fölé emelkedett a keletnémet pol­gárok száma, akik az utób­bi napokban a szövetségi köztársaságba érkeztek. Berlinben tartózkodik Or­mos Mária, az MSZMP Po­litikai Intéző Bizottságának tagja, s vendéglátóival a keletnémet polgárok töme­ges távozásának kérdéséről tárgyal. Harminc évig tartó szá­műzetés után Sam­ Num­ma a Délnyugat-afrika Népi Felszabadító Szervezet elnö­ke tegnap Luandából, Ango­la fővárosából elutazott Windhoekbe, Namíbia fővá­rosába. Nujama hazatérése Namíbia függetlensége el­nyerésének újabb szakaszát jelenti. Mexikóvárosban előzetes béketárgyalásokat folytatnak a Salvadori felkelők és a kormány képviselői. Megál­lapodtak abban, hogy állan­dó tárgyalócsoportokat ala­kítanak, amelyek kéthavon­­ként ülnének össze, és fo­kozatosan dolgoznának ki egy megállapodást a nem­zeti megbékélésről. A felke­lők egyidejűleg tűzszünetet javasolnak. A hagyományos fegyverek és fegyverzetek csökkenté­séről folytatott bécsi tárgya­lások harmadik fordulójá­nak tegnapi második plená­ris ülésén a nyugati fél nem terjesztette elő a korábban bejelentett haderőcsökkentési javaslatát, s ez gyakorlati­lag azt jelenti, hogy a tár­gyalások egyhelyben topog­nak.

Next