Magyar Szó, 1989. szeptember (46. évfolyam, 253-268. szám)
1989-09-15 / 253. szám
1989. szeptember 15., péntek Békés áttérés a többpártrendszerre Az MSZMP új statútumának célja • Közlemény a KB plenáris üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) új statútuma, amelyet az október 6-ára hirdetett kongresszuson kellene elfogadni, elsősorban arra irányul, hogy hozzájáruljon a többpártrendszerre és parlamentáris demokráciára való békés áttérséhez — áll az MSZMP Központi Bizottsága kétnapos plénumának végén, a tegnap kiadott közleményben. Változások lesznek a párt szervezésében és munkamódszereiben is és azt az elvet igyekeznek majd érvényesíteni, hogy adöntéseket a tagság, nem pedig a szűkebb körű vezetőség kezdeményezze. A kongresszust egy évvel a meghatározott időpont előtt tartják meg, de hivatalosan nem nevezik sem idő előtti, sem rendkívüli kongresszusnak — mondta a sajtóértekezleten Kovács Jenő, az MSZMP KB titkára. A magas rangú tisztségviselő szerint mégis specifikus lesz, mert valószínű, hogy nem hívnak vendégeket külföldre. A testvéri és más pártokat értesíteni fogják a kongresszus folyamatáról és eredményeiről, másképpen — hangsúlyozta Kovács Jenő Emiatt tartózkodik jelenleg Moszkvában Barabás János, a párt ideológusa, és Berlinben Ormos Mária, a Politikai Intéző Bizottság tagja. Nem a keletnémet menekültek kérdése miatt, áll a közleményben. Horn Gyula magyar külügyminiszter a plénumon értesítette a küldötteket az NDK polgárainak tömeges Ausztriába, majd az NSZK-ba való távozásának legújabb fejleményeiről, de a plénum erről nem foglalt állást. Elhangzott, hogy ez a külügyminisztérium dolga, és úgyis készülőben van a vá- BÁRMENNYIRE HIHETETLENNEK TARTOTTÁK is az úgynevezett józan gondolkodású megfigyelők, hogy a Varsói Szerződés egyik tagállamában, a Szovjetunió és a keleti tömb katonaipolitikai biztonsága szempontjából rendkívül fontos országban az uralkodó Kommunista Párton kívüli, mi több, ellenzéki politikus kerüljön a lengyel kormány élére, a csoda megtörtént. A minap a legfelsőbb törvényhozó testület, a szejm is szentesítette Tadeusz Mazowiecki kormányfői pozícióját,, ezzel együtt pedig a kormánytagok hosszú-hosszú tanácskozás után kialakított listáját is. Megtört a jég. Az úgynevezett szocializmust építő országok közül elsőként a teljes (gazdasági és politikai) csőd szélén ingadozó Lengyelországban értek meg a feltételek egyféle politikai pluralizmus érvényesítéséhez, ezen belül pedig a 12 éves, halk szavú, mindeddig csak elméleti politikával foglalkozó, ifjúkorában jogot végzett és újságírást gyakorló Tadeusz Mazowieckinek jutott a dicsőség, hogy az első nem kommunista kormányfő legyen ott, ahol a tényleges uralmat még mindig a kommunisták pártja tartja a kezében. LEMONDTAK VOLNA A HATALOMRÓL A LENGYEL KOMMUNISTÁK? Nem, szó sincs ilyesmiről. Csupán a körülmények kényszerítő hatásával magyarázhatjuk, hogy a LEMP végül is beadta a derekát, s további hatalmának biztosítása érdekében engedményeket tett a honi ellenzéknek, vagyis a másként gondolkodóknak. Nem kellett ugyanis túlságosan nagy tudomány annak felismeréséhez, hogy ha Jaruzelskiék továbbra is konokul kirekesztik a hatalomgyakorlásból a lengyel polgárok túlnyomó többségének bizalmát élvező ellenzéki politikumokat, akkor előbb-utóbb kenyértörésre kerül a dolog. Ezt a kenyértörést egyesek minden vonakodás nélkül polgárháborúnak neveznék. Nos, a nemzet teljes megoszlásának elkerülése érdekében kaphatott kormányalaktási megbízatást a Szolidaritás támogatását élvező egykori képviselő, a katolikus értelmiség befolyásos tagja, szakszervezeti aktivista, akit Taruzelski hatalmi apparátusa 1981 decemberében (a katonai diktatúra kihirdetésekor) letartóztatott és egy évig börtönben tartott. Az ügy pikantériájához tartozik tehát az is, hogy börtönviselt miniszterelnöke van Lengyelországnak. És hogy a hatalmon éppen azokkal osztozkodnak az új kormányfő emberei, akik börtönbe záratták vezetőjüket! Aki, mellesleg szólva, eddig Lech Walesa tanácsadója, a Szolidaritás hetilapjának főszerkesztője volt. Katolikus kapcsolatainak súlyát bizonyítja, hogy baráti szálak fűzik II János Pál pápához és Glemp bíboroshoz is. MAZOWIECKI MÉRSÉKELT POLITIKUS HÍRÉBEN ÁLL. Néhány hónappal ezelőtt még viszszautasította, hogy bekapcsolódjon a parlamenti választási hadjáratba, de attól is vonakodott, hogy bármilyen hatalmi pozíciót is elfogadjon. Többre becsülte az újságírói hivatását. Ez év júniusában arról írt a saját lapjában, hogy a Szolidaritásnak nem lenne szabad meggondolatlanul magára vállalnia a felelősséget Lengyelország zilált gazdasági álapotaiért azzal, hogy szerepet vállal a kormányzásban! Persze azt meg az óvatos Mazowiecki sem tagadta, hogy a távoli jövőben igenis sor kerülhet egy olyan kormány megalakítására, amiben a LEMP egyetlen tagja sem kapna helyet. Hogy mennyire rettegett még ez év júliusában is a hatalomtólés a hatalommal együtt járó felelősségtől), azt talán ez a mondata bizonyítja legjobban: „Az, ami holnap jó lesz, végzetessé válhat, ha már ma megtesszük”. Abban az esetben, ha Mazowiecki olyan kormányfő lesz, mint amilyen próféta volt, akkor nem sok jóra számíthatnak a lengyelek... A hatalomtól idegenkedő és a felelősségtől rettegő, a gyakorlati politikát csak hírből ismerő újságíró/jogász, talán túlságosan is gyorsan rácáfolt közismert óvatosságára és megfontoltságára azzal, hogy elvállalta a kormányalakításra tett megbízatást. MIKÉNT KERÜLHETETT ERRE SOR? A LEMP szempontjából már tisztáztuk ezt a kérdést, most csak annyit tehetnénk hozzá, hogy titokban talán abban bíznak Rakowskiék, hátha összehoznak valamit a Szolidaritás embereivel a lengyel megújhodás ügyében. De miért bocsátkozott bele ebbe az igencsak kockázatos kalandba, a mindeddig csak ellenzéki magatartással büszkélkedő Szolidaritás? Az ugyanis eleve biztosra vehető, hogy a lengyel gazdasági problémák megoldása semmivel sem lesz könnyebb csak azért, mert a kormány élén nem kommunista miniszterelnök áll... A hatalomból való részesedés is eléggé kétes értékű, hiszen a LEMP csak olyan alku árán volt hajlandó beleegyezését adni az eretnek kormányalakításba, ha a honvédelmi és belügyi tárcákat kommunista politikusok kapják meg. Érdekes, hogy a LEMP nem a gazdasághoz és a pénzügyekhez ragaszkodott, hanem a fegyveres erőkhöz és a megtorló apparátushoz! A fegyverek lennének a legfontosabbak egy úgynevezett szocialista országban?! Minden bizonnyal igen, hiszen ellenkező esetben Rakowski és Jaruzelski nem a hadsereget és a rendőrséget, hanem a gazdaságot és a pénzügyeket követelték volna maguknak. ELKAPKODTÁK VOLNA A DOLGOT Mazowieckiéi?? Szó sincs kapkodásról. Az történt, hogy a lengyel politikai erőviszonyok egy felé patthelyzetet termeltek ki, amiben a LEMP már nem uralkodhatott hatékonyan, a Szolidaritás pedig még nem vehette át a teljes hatalmat. A LEMP hatalmának megfogyatkozásával keletkezett légüres tér — szinte akarata ellenére — szippantotta fel a Szolidaritást. Ellenzékből hatalomgyakorló tényező lett tehát Walesa független szakszervezete, s ezek után nem elégedhet meg az uralkodó párt és kormányzó apparátusának bírálatával, cselekednie is kell. Érvényesítenie kell, például, a piaci törvényszerűségeket, ami — más országokhoz hasonlóan — Lengyelországban is beláthatatlan következményekkel járhat. A piaci törvényszerűségek ugyanis nem tűrik meg a látszatfoglalkoztatást, a „mindenkinek csak egy hasa van” szállóigében megfogalmazott szociális egyenlőséget stb. Ha csak egy kicsit is rendbe akarja szedni a lengyel gazdaságot, akkor Mazowieckire vár a feladat, hogy az ország újabbkori történelmében elsőként idézzen elő tömeges munkanélküliséget. Ez pedig, bármennyire nélkülözhetetlen előfeltétele is a gazdaság talpra állításának, minden bizonnyal kiváltja a lengyel munkásság haragját. Azoknak a munkásoknak a felháborodását, akik tegnap még a Szolidaritást és Walesát éltetve, Mazowiecki mellett tették le a garast. Megkezdődött tehát Mazowiecki vesszőfutása. FEHÉR István Mazowiecki vesszőfutása Mudrock magyar lapok részvényese Rupert Murdock, az ausztrál származású brit sajtómágnás közölte, hogy kibővíti újságimpériumát, mégpedig Kelet felé, és megvásárolja két magyarországi lap részvényeinek a felét. A Murdock-csoport elvben megbeszélte a Reform heti- és a Mai Nap című napilap részvényei 59 százalékának megvásárlását. A többi a magyar tulajdonosok kezében marad, köztük van a Magyar Hitelbank is. (Reuter) lasz a berlini tiltakozó jegyzékre. Az MTI híre szerint a válaszban cáfolják a keletnémet vezetőség vádjait és megmagyarázzák a magyar kormány indítékait, amelyek miatt úgy döntött, hogy a megfelelő okmányok nélkül is a Nyugatra engedi a menekülteket. (Tanjugi MjwarSió KÜLPOLITIKA3 Elhidegülés a németközi kapcsolatokban Tizenháromezer fölé emelkedett az NSZK-ba érkező NDK-menekültek száma • Rangos magyar tisztségviselő Berlinben A keletnémet menekültek tömeges NSZK-ba való távozása hirtelen „lehűlést” okozott a németközi kapcsolatokban, és ugyanakkor aggodalmat a szomszédok és katonai-politikai tömbök körében. Harry Tisch, a keletnémet szakszervezetek elnöke, aki éppen az NSZK-ban tartózkodik látogatáson, ■gén mérgesen reagált az újságíróknak a menekültekkel kapcsolatos minden kérdésére. Hazája elleni „piszkos kampányt” emlegetett, amely ,,kárára lehet a kétoldalú kapcsolatoknak” Sömmerda keletnémet város polgármestere a sajtó hírei szerint Értesítette NSZK-beli böblingeni kollégáját, hogy lemondja a mára tervezett látogatását. Az NDK lemondott még néhány kommunaközi látogatást. A nyugatnémet politikusok és lapok a korábban tapasztalt mértéktartás nélkül bírálják a keletnémet vezetőséget, és azt állítják, hogy az NDK, Románia és Albánia „a posztsztálinizmus utlosó pástyái”. Pontosan két évvel Erich Honecker keletnémet állami és pártvezető, történelminek minősített bonni látogatása után, a németközi kapcsolatok hirtelen viszszazuhantak a „jégkorszakba”. A bajor határőrség adatai szerint tegnapra virradó éjjel Ausztrián át Magyarországról még vagy is öt keletnémet menekült érkezett az NSZK-ba, és ezzel számuk tizenháromezer fölé emelkedett. LANYHULÓ LELKESEDÉS AZ NSZK-IBAN A Frankfurter Rundschau című szociáldemokrata napilap tegnap közölte, hogy most már „lelohadt az érzelgősség” a nyugatnémet közvéleményben, amely ujjongva fogadta az első keletnémet menekülteket. Ehelyett, ahogyan már a konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung is megírta, a lakosság attól kezd tartani, hogy az érkezettek miatt drágább lesz a lakás, nem lesz munkahely és sok pénzbe kerül az ellátásuk, ami az adókból történik. A nyugatnémet közvélemény egyébként nagy figyelemmel kíséri a németközi vándorlás külföldi reagálásait és a német egyesülés kérdésének „felmelegítését”. Különösen a francia reagálások keltenek feltűnést, mert a többi nyugati országhoz viszonyítva, hűvösek. NYERS ÉS HONECKER ÜDVÖZLETVÁLTÁSA Nyers Rezső magyar és Erich Honecker keletnémet pártvezető tegnap közvetve üdvözletet váltott, először az elhidegülés óta. Bérom megfigyelők inkább a jólneveltséget látják a gesztusban, de nem kellene teljesen figyelmen kívül hagyni a látszólag tisztán formai lépés lényegét sem. Az üdvözleteket Ormos Mária, az MSZMP végrehajtó bizottságának tagja, és Kurt Hager, az NSZEP KB titkára tolmácsolta. A magyarországi vendég előzetes bejelentés nélkül érkezett Berlinbe. Vendéglátói közölték, hogy Berlin kitart álláspontja mellett, amely szerint a menekültek ügyében az államközi megegyezés és az NDK szuverenitásának megszegéséről van szó. Berlin újból figyelmeztet az NSZK elvére, hogy „minden német védelméért felelős”, és az NDK államiságának tagadására, amivel beavatkozik a belügyeibe. Bonn ezzel a magatartásával megszegi a helsinki záróokmány rendeleteit. Berlini megfigyelők véleménye szerint, a keletnémet—magyar dialógus a két fél jóindulatának jele, hogy ne feszítsék tovább a húrt, de ez még nem jelenti azt, hogy Berlin és Budapest nézeteltérései rendeződtek. AZ NDK LIBERALIZÁLJA A KIUTAZÁSOKAT Berlini hírek szerint, az NDK hamarosan liberalizálja polgárainak külföldi utazásait. Az NSZK- ba és Nyugat-Berlinbe való utazásokat említik, amivel legalább részben enyhítik a helyzetet. A hivatalos Berlin hangsúlyozza hogy külföldön téves elképzelések vannak a keletnémetek utazásairól. Tavaly majdnem hétmillió határátlépés volt a nem szocialista országok irányában, elsősorban az NSZK-ba és Nyugat- Berlinbe. Noha ez a szám nem a külföldre utazó személyek számát fejezi ki, hanem csak a határátlépéseket, azt állítják, hogy ez eddig a legnagyobb forgalom az NDK és a Nyugat határán. A polgárok azonban nincsenek megelégedve, és sokkal liberálisabb hozzáállást követelnek. (Tanjug) De Klerk az új dél-afrikai elnök Frederik de Klerket, a hatalmon levő Nemzeti Párt vezetőjét tegnap öt évre terjedő mandátummal megválasztották a Dél-afrikai Köztársaság új elnökévé, az afrikai többség azon óhajával, bárcsak ez lenne a rasszista rezsim utolsó vezetője. Pieter Botha két évtizeddel fiatalabb, 53 éves utóda tegnap kijelentette, hogy „minden dél-afrikainak a vezetője” szeretne lenni, hazájának békét és biztonságot nyújtva. LAPZÁRTÁTÓL A fi pufi A TÁI • A németközi kapcsolatokban tovább fokozta az elhidegülést a keletnémet menekültek tömeges távozása Magyarországon és Ausztrián át az NSZK-ban. A nyugatnémet statisztika szerint egyébként 13 000 fölé emelkedett a keletnémet polgárok száma, akik az utóbbi napokban a szövetségi köztársaságba érkeztek. Berlinben tartózkodik Ormos Mária, az MSZMP Politikai Intéző Bizottságának tagja, s vendéglátóival a keletnémet polgárok tömeges távozásának kérdéséről tárgyal. Harminc évig tartó száműzetés után Sam Numma a Délnyugat-afrika Népi Felszabadító Szervezet elnöke tegnap Luandából, Angola fővárosából elutazott Windhoekbe, Namíbia fővárosába. Nujama hazatérése Namíbia függetlensége elnyerésének újabb szakaszát jelenti. Mexikóvárosban előzetes béketárgyalásokat folytatnak a Salvadori felkelők és a kormány képviselői. Megállapodtak abban, hogy állandó tárgyalócsoportokat alakítanak, amelyek kéthavonként ülnének össze, és fokozatosan dolgoznának ki egy megállapodást a nemzeti megbékélésről. A felkelők egyidejűleg tűzszünetet javasolnak. A hagyományos fegyverek és fegyverzetek csökkentéséről folytatott bécsi tárgyalások harmadik fordulójának tegnapi második plenáris ülésén a nyugati fél nem terjesztette elő a korábban bejelentett haderőcsökkentési javaslatát, s ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a tárgyalások egyhelyben topognak.