Magyar Szó, 1989. november (46. évfolyam, 300-313. szám)
1989-11-12 / 311. szám
22 A repülő tányérok titka Voronyezsben világűri lények Tártak — röpítették világgá a hírt a teleprinterek ezrei, s egy-két napig a nagy horderejű világpolitikai eseményeket is háttérbe szorította a néhány szemtanú vallomásából táplálkozó híranyag. Nézzük hát, mit tudunk, s mi az, amit tudni vélünk távoli világok vélt vagy valós hírnökeiről, hetedhét naprendszeren túli civilizációk repülő tányér, UFO formájában hozzánk eljutó jeladásairól, a bolygónkat kémlelő gyanús, kis- és nagyfejű marslakókról, ITI-kről, világűri lényekről. Folytatásos tárcánk anyagát ADOLF BELE: A repülő tányérok titka című könyvéből merítettük. (28) AZ ATLANTISZBÓL JÖNNÉNEK? A repülő tányérok utasainak kérdése sokakat foglalkoztat: honnan jöhetnek. Különböző elméletek vannak, ezek egyik legérdekesebbike az, amelyet Jean Pradan fejtett ki UFO-k a Bermuda-háromszögben című könyvében. Szerinte a Bermuda-háromszög rejtélye összefügg az Atlantisz elsüllyedésével. Platón görög filozófus még azt írta, hogy az Atlantisz ott volt valahol a Herkules oszlopain túl, tehát a Gibraltáron túl, Jean Pradan szerint viszont ez a régen elsüllyedt világrész a Bermuda-háromszög helyén volt és az elsüllyedt földrész lakói, illetve azok, akik túlélték a katasztrófát, valahol a tenger mélyén, 9000 méter mélységben élnek, és a miénknél sokkal fejlettebb civilizációval rendelkeznek. E szerint az elmélet szerint tehát ezzel a körülménnyel hozható összefüggésbe a Bermuda-háromszögben elsüllyedt hajók, eltűnt repülőgépek titka. Valóban túl gyakran megtörtént, hogy az óceánnak ezen a részén egyegy hajó vagy repülőgép nyomtalanul eltűnt, de úgy, hogy sem roncsait nem találták meg, sem pedig a szerencsétlenül járt utasokat, személyzetet, de még holttestüket sem. Ezen a vidéken gyakran tűntek fel különböző titokzatos és azonosíthatatlan repülő tárgyak, különösen az első atomrobbantások után. Arról lehet tehát szó, hogy az Atlantiszról való „ufonauták” állandóan ellenőrzik a földfelszínt, illetve a katonai, illetve egyéb létesítményeket, továbbá a tenger mély urántartalékait, és arról is gondoskodnak, hogy ne bomoljon meg az atomegyensúly a nagyhatalmak között. Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy az Atlantisz sorsáról már 2300 éve különböző elméletek és találgatások keringenek, a témáról több mint 15 000 könyvet és megszámlálhatatlanul sok cikket írtak. Heinrich Schliemann, Trója maradványainak felfedezője, amikor 1883-ban a párizsi Louvreban meglátta a közép-amerikai Tihuanacból származó műtárgyakat, népművészeti alkotásokat, nagyon meglepődött, mert ugyanolyanok voltak, mint a föníciai írással díszített, Trójából származó műemlékek. Schliemann a maják kultúrájának tárgyi emlékeit tanulmányozva megállapította, hogy sok a hasonlatosság az ősi egyiptomi civilizáció és a maják civilizációja között. Vegyelemzésre küldte ezeket a közép-amerikából származó régiségeket és megállapította, hogy ugyanolyan anyagból készültek, mint Priamosz kincse. Heinrich Schliemann unokája, Paul Schliemann tanulmányozta a maják írásos emlékeit, amelyeket a British Museum őriz. Ezekben a feljegyésekben említés esik arról, hogy körülbelül nyolcezer évvel időszámításunk előtt rettenetes földrengés volt, amelyben egyetlen éjszaka alatt egymillió ember veszítette életét. Paul Schliemann felfedezéséről cikket írt a New York American című lap 1912. október 20-i számában, ezzel a címmel: Hogyan fedeztem fel az Atlantiszt, a civilizáció forrását. Ebben a cikkében megígéri, hogy elméletét könyvben fejti ki és megdönthetetlen tényekkel bizonyítja. Schliemann azonban titokzatos módon eltűnt. Pradan szerint titokzatos eltűnése azzal magyarázható, hogy az elsüllyedt Atlantisz lakói nem akarták, hogy bárki felfedje titkukat, ezért elhallgattatták. A BERMUDA-HÁROMSZÖG TITKA 1968 nyarán egy hajó Brest és Norilkap között kábelt fektetett le a tenger mélyén. Amikor az Azori szigetcsoportot körülbelül 900 kilométernyire megközelítette, elszakadt a kábel. A tenger ezen a részen 3100 méter mély. Megkezdték a kutatást a kábel elszakadt vége után, és ekkor emeltek ki a tengermélyből egy olyan követ, amelynek anyaga Pierre Formier francia geológus szerint csak levegőn képes hűlés közben szilárd formát ölteni. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy a tenger mélyén talált kőzet valamikor a föld felszínén volt. A gondolatmenet logikáját követve azt kell gondolni, hogy az említett tengerfenék valaha a tenger szintje felett foglalt helyet. Micsoda katasztrófa lehetett tehát az, amely háromezer méteres függőleges talajmozgást idézett elő. Nem kellene tehát csodálkozni az olyan állításokon, hogy valaha Európa és Amerika között volt még egy földrész, amely azután a tektonikus mozgások során elsüllyedt. Arról a földrészről lehet szó, amelyet Platón említ? Különböző expedíciók kutatták ezt a vidéket, a legjelentősebb expedíció 1968-ban 25 tonnás szabályos kőtömbökre bukkant. Ezek a tenger mélyén talált kőtömbök később „Bimini falai” néven kerültek be a köztudatba. Állítólag valamilyen cementszerű kötőanyaggal állították össze a tömböket. A L’Autre Mond (Második világ) című folyóiratban Dmitrij Rubikoff ezt írja Bimini falairól: A homlokzat gondosan megmunkált, a tömbök erősen kötődnek egymáshoz, jelentős építmény falai lehettek. Vannak olyan kételkedő tudósok, akik szerint a Rimini falai nevű képződmény tulajdonképpen a természet műve, Jacques Cousteau neves óceánkutató viszont azt a nézetet vallotta, hogy emberi kéz munkájáról van szó. Cousteau az óceánnak e részén a tengerfenék barlangjaiban olyan képződményeket talált, amilyenek csak a felszínen, tehát levegő jelenlétében alakulhatnak ki. Nagy feltűnést keltett a francia AFP hírügynökség 1977-ben azzal a hírrel, hogy a Bermuda-háromszögben a tenger mélyén piramisokat találtak. Állítólag 140 méter magasságúak ezek a piramisok. A fentieket Jean Pradan azon állításával összefüggésben említjük, hogy bolygónknak ezen a részén valaha egy óriási sziget, talán egy világrész sülylyedt el. De még ha ezt nem is tartjuk fontosnak, tudomásul kell vennünk azt a tényt, hogy a Bermuda-háromszögben nagyon titokzatos dolgok történtek, és ezek közé a titokzatos dolgok közé kell sorolni a hajók meg a repülőgépek eltűnése mellett az UFO-k feltűnését is. ÖT ELTŰNT REPÜLŐGÉP Pradan számos állítással bizonyítja azt az elméletét, hogy a repülő tányérok az Atlantisz lakóinak biztonsága felett őrködnek a Bermuda-háromszögben. Ezt a képtelen elméletet összefüggésbe hozta annak az öt repülőgépnek a titokzatos eltűnésével, amelyekről még ma is hitetlenkedve beszélnek szakmai körökben is. Az öt amerikai katonai repülőgép 1945. december 5-én tűnt el, és az eset a képtelenséggel határos. (Folytatjuk) Mata Hari EARL RIDER—TÁBOR PÁL A vörös táncosnő (3) De az első felhők lassan bevonják már a derűséget. A fiatalasszony érzi, hogy házassága lassan kint szétomlik, a kötelék, mely férjéhez fűzi, meglazul. A kapitány néha éjszakákon át távol marad. Mata Hari minden reményét gyermekébe helyezi. Most, hogy megszületett, mindennett meg kell változnia ... Ám ez a változás csak látszólagos volt. A kis Norman éppen az ellenkezőjét jelenti a békének és lehiggadásnak. A fiatalasszony szívébe beköltözik életének első, nagy csalódása, s mély megadással tölti el. Ha a későbbi évek során anyaságára gondol, mindig keserű és szomorú emlékek ébrednek benne. Nem mintha nem szerette volna kisfiát! Amikor gyermeke meghalt, szinte magánkívül volt fájdalmában. De most, a kín és magány hónapjaiban először ismerte meg a szerelem kétségbeesését. S életre szóló tanulságot merített belőle. A kapitány jól tudta, hogy feleségét az anyai kötelességek a házhoz kötik. Ezt a rabságot saját szabadságára használta fel. Azzal a kíméletlen durvasággal, amely mindig jellemezte, lerázta a házasság igáját. Már eleget tűrt. Vidám bohéméletet kezd. Mindennap kora hajnalig mulat. Régi szokásaihoz is visszatér: ópiumszívás, nehézitalok, nemi kicsapongás .. . minden visszatér. Már előfordul az is, hogy napközben sem jön haza. A napokból hetek lettek. A kapitánynak nyoma veszett. Katonatisztek és kokottok társaságában járta a kikötő csapszékeit, utolsó filérét elköltötte, s csak akkor jött haza, ha ismét pénzre volt szüksége. Ilyenkor könnyek fogadták, s a könnyeket vita és veszekedés követte. Aztán bekövetkezett az elkerülhetetlen. A vagyon fogytán volt. Nemsokára nem akadt pénz a házban. A nyomor egyre nőtt. Vajon mit hoz a holnap? Éhséget? Öngyilkosságot? Voltak napok, amikor anyának és gyermekének nem volt mit ennie. A kapitány, akit csak az ital s a kicsapongás érdekel, nem törődik vele, folytatja züllött életét. Mi köze családjához? És amikor otthon már nem talál pénzt, ördögi terv ébred benne. Valahányszor a bajadér később viszszagondolt életének erre a megalázó korszakára, házasságának kínszenvedéseire, jogos büszkeség felháborodása ébredt benne. Hiúságát Mac Leod mélyen megsértette. Hiszen ő nemes családból származott! Nagyanyja bárónő volt! Milyen joggal bánik vele a kapitány úgy, mintha párja lenne? A kapitány nagyon jól ismerte feleségének a holland társaságban elfoglalt helyzetét; tudta, hogy az udvarnál is szívesen látják. Nemegyszer maga is megfigyelte, milyen hatással van a szép asszony a férfiakra. Nyílt titok volt, hogy nem egy magas rangú arisztokrata szerette — reménytelenül. Mindenki irigyelte a kapitányt. Ahol csak felesége megjelent, udvarlók tömege vette körül. Akadt köztük nem egy, aki vagyont áldozott volna kegyeiért. Ebből most hasznot kell húzni. Az elzüllött, állati ember gyötrelmes választás elé állította feleségét. Vagy gyermekével együtt éhen hal, vagy pedig pénzért eladja magát. S amikor Margheretha tiltakozott a hallatlan kívánság ellen, veréssel, sőt a gyilkossággal fenyegette. Esztelen dühvel kergette ki a házból, s megtiltotta, hogy pénz nélkül visszatérjen. Mata Hari azt állította emlékirataiban, hogy sikerült ettől a szörnyű kényszertől megszabadulnia. Nem kellett testét eladnia, anélkül is kapott pénzkölcsönt, s egyik leggazdagabb imádójának nevét is említi, aki különösen a szemébe volt szerelmes, s életének ebben a legszörnyűbb órájában melléje állt. A kölcsönpénzzel, amelyet férje rögtön magához vett, visszatért otthonába. De Mata Harinak fenékig kellett ürítenie a keserűség kelyhét. Még sokkal szomorúbb sors várt rá. A szerelem és a boldogság álma szertefoszlott. Helyét a pokol foglalta el. Mata Hari magányosan, elhagyottan állt az életben. Végét nem látta. De mindezek ellenére uralkodnia kellett önmagán. Sem az udvarnál, sem a nagyvilágban nem volt szabad elárulnia szenvedését. Cifra nyomorúság volt ez ... Hirtelen reménysugár csillant. Mac Leod kapitányt a malangi első tartalékezred parancsnokának nevezték ki, és Jávára helyezték. A fiatalasszony, aki ismét más állapotban volt, megint bátrabb lett. Talán eltemetik a régi életet és újat kezdenek. A kapitány családjával együtt Jávára indult. Nem sokkal megérkezésük után második gyermekük született. Lány volt, a Jeanne-Louis nevet kapta. A család sokat utazott. Maca Hari megismerte Jávát, Szumátrát és Borneót. Vágyak ébredtek benne. Mintha régi kívánsága teljesülne. Ott, az Indiai-óceán elvarázsolt szigetein, egy ősrégi kultúra partjain, Mata Hari lelkében az Észak végső maradéka elolvadt az Egyenlítő forró napja alatt. Ez a változás még testére is kiterjedt. Valami elszállt belőle és más költözött helyére. Ennek a különös asszonynak ázsiai forróságú és titokzatosságú lelke megtalálta hazáját. . Csakugyan, úgy látszott, mintha új élet kezdődnék. Legalábbis nyugvópont volt ebben a viharos sorsban. MacLeodék 1899 elején telepedtek le Jáván. De a béke hamarosan véget ért. Alig rendezkedtek be, amikor a szörnyű amszterdami élet ismét elkezdődött. A kapitány új barátokat talált, akik éppolyan züllöttek voltak, mint ő. Itt, távol rokonaitól és hazájától, olyan dolgokat engedett meg magának, amelyeket ott sohasem kockáztatott volna. S bőven élt az alkalommal. Hamarosan nem volt számára korlát. A fiatal anya szeme láttára folytatott viszonyt benszülött nőkkel. Minden szemérmet lábbal taposott. Most következett valami, ami még ennek a züllött életnek is rövid időre megálljt parancsolt. A hároméves Norman titokzatos módon meghalt. Ennek a halálesetnek titkát sohasem derítették föl egészen. Mata Hari is fátyolt borított rá, bár sokáig és súlyosan szenvedett miatta. (Folytatjuk) Magyar Sió 1989. november 12., vasárnap