Magyar Szó, 1989. november (46. évfolyam, 300-313. szám)

1989-11-14 / 313. szám

16 A repülő tányérok titka Voronyezsben világűri lények jártak — röpítették világgá a hírt a te­­leprinterek ezrei, s egy-két napig a nagy horderejű világpolitikai eseménye­ket is háttérbe szorította a néhány szemtanú vallomásából táplálkozó hír­anyag. Nézzük hát, mit tudunk, s mi az, amit tudni vélünk távoli világok vélt vagy valós hírnökeiről, hetedhét naprendszeren túli civilizációk repü­lő tányér, UFO formájában hozzánk eljutó jeladásairól, a bolygónkat kém­lelő gyanús, kis- és nagyfejű marslakókról, ITI-kről, világűri lényekről. Folytatásos tárcánk anyagát ADOLF BELE: A repülő tányérok titka című könyvéből merítettük. (30) Még ennél az eseménynél is különö­sebb az, ami Puerto Rico partvidékén történt 1963-ban, ahol az amerikai ha­ditengerészet egységei manővereztek. A gyakorlatban részt vett a Wasp re­­pülőgépanyahajó és néhány tengeralatt­járó is. Érdekes, hogy a legénység nem az égen látta az UFO-t, hanem a víz alatt. Az egyik tengeralattjáró kivált a sorból és az ismeretlen tengeri jármű nyomá­ba eredt. Érdekes, hogy ennek az úszó­alkalmatosságnak a sebessége elérte az óránkénti 280 kilométert. Hogy ez mi­lyen sebesség, erről annak alapján al­kothatunk fogalmat, hogy abban az idő­ben a leggyorsabb tengeralattjáró se­bessége sem haladta meg az óránkénti 80 kilométert. Négy egész napon át ül­dözték a tengeralattjárók az ismeretlen tárgyat. Tulajdonképpen ez a különös, minden tengeralattjárónál gyorsabb jármű időnként feltűnt, majd megmagyaráz­hatatlan módon eltűnt. Néha 800­1 mé­ter mélységre is leereszkedett. Termé­szetesen egyetlen tengeralattjáró sem követhette ilyen mélységben. Az ame­rikai tengerészek pánikba estek, a had­vezetőség pedig azt hitte,­­hogy hihetet­len teljesítményű új szovjet tenger­alattjáróval van dolguk. Mindjárt akadt egy fantáziadús egyén is, bizonyos John W­allace Spen­cer — aki egyébként tudományos-fan­tasztikus regények írásával foglalkozik —, aki magyarázattal is szolgált: sze­rinte világűri lények telepedtek meg, illetve települést létesítettek a tengerek és az óceánok ismeretlen, a partoktól távol eső részeiben, az óceánok mélyén, mert műszaki fejlettségi szintjük ezt lehetővé teszi. Jean Prad­an viszont ki­tart eredeti álláspontja mellett, hogy nem volt szükség semmilyen világűri lényekre, ott vannak az óceán mélyén az elsüllyedt Atlantisz lakói, s fejlett technológiájuk lehetővé teszi ilyen úszó alkalmatosságok gyártását is. Ila úgy vesszük, hogy egy állításban addig nem szabad kételkedni, amíg be nem bizonyítjuk az ellenkezőjét, akkor az ilyen elméleteket sem vehetjük fél­vállról. Gondoljunk csak bele: boly­gónk legnagyobb részét óceánok borít­ják. Nem csoda hát, ha számos uioló­­gus arra esküszik, hogy az ismeretlen repülő tárgyak és az azonosíthatatlan tengeralattjárók támaszpontját a Vö­rös-tenger, a Perzsa-öböl és a Bermu­­da-háromszög tájékán kell keresni, ter­­mésztesen a mélyben. TÁMASZPONT A KANÁRI-SZIGETEKEN „Az emberek elnémultak. Sokan térd­re rogytak és imádkoztak. Azt hitték, elérkezett a világvége. Ezrek és ezrek azonban némán bámulták a hihetetlen égi jelenséget.” Abból a rendőrségi jelentésből idéz­tünk, amely 1979. március 5-én kelt a Kanári-szigeteken. Ezen a napon este 8 óra tájt­­hihetet­­len dolog történt ezen a tájon, a spa­nyol turisták paradicsomában. Az égen fénylő, lángnyelvekhez hasonlító jelen­ség fényes nappallá varázsolta az éjsza­kát. A lángoló masszából kivált egy re­pülő tányér, majd nagy sebességgel el­tűnt a messzeségb­en. Az emberek tudni akarták, mi tör­tént. A lapok és a tévéállomások szer­kesztőségeiben szüntelenül csöngött a telefon. A spanyol kormány elrendelte, hogy titkos nyomozást kell folytatni, a szemtanúk egy részét pedig kórházban ápolták, mert idegösszeroppanást kap­tak a látványtól. A szemtanúk között ott volt néhány polgári és katonai repülőgép legénysé­ge is. Vetronio Garcia Monforto, a mau­­ritániai légitársaság pilótája így írta le az eseményt: — Hét színben lángoló masszát lát­tam. A látvány mindannyiunkat úgy meglepett, hogy a rémülettől alig lát­tunk, amikor a masszából az óceán fe­lett kivált valamilyen különös tárgy és felénk kezdett repülni. Megkérdeztük az ellenőrző központot, hogy észleltek-e valamilyen repülő tárgyat. Tagadó vá­laszt kaptunk tőlük, akárcsak a katonai repü­lésellenőrző központoktól. Az UFO fémből volt és olyan alakú volt, mint egy szivar. Világosan láttuk, hogy fe­lénk tart és azt hittük, elkerülhetetlen az összeütközés. Az utolsó pillanatban az UFO irányt változtatott és hihetet­len gyorsasággal a magasba emelke­dett. Szerintem a sebessége elérte az óránként 20 000 kilométert. Egy perc telhetett belé, amíg a mi magasságunk­ból, 8700 lábnyi magasságból felemel­kedett 65 000 lábnyi magasságba — ma­gyarázta a tapasztalt pilóta. (Folytatjuk! KÉRDEZZ — FELELÜNK Szerkeszti: Dr. Kovács Károly P. Mihály, Újvidék. B­écsben elvált feleségétől és gyermeküket a bíróság az asszonynak ítélte nevelésre. A gyermek nemsokára befejezi a középiskolát, és úgy hírlik, hogy tanulmányait folytatni kíván­ja az egyetemen vagy a főiskolán. Mivel a gyermek olyan szakközépiskolát vég­zett, amellyel az apja segítségével elhe­lyezkedhetne és saját eltartásáról gondos­kodhatna, köteles-e öcsém továbbra is hozzájárulni a taníttatásához, mivel anya­gi helyzete nem olyan, hogy ezt minden megterhelés nélkül megtegye, öcsém ed­dig mindig eleget tett eltartási kötelezett­ségének gyermekével szemben. Ha a felek nem tudnak megegyezni, a bíróság bírálja el, kötelezi-e az apát, hogy továbbra is hozzájáruljon gyerme­ke tanulmányai költségeinek fedezésé­hez, vagy pedig az adott helyzetre va­ló tekintettel ez a kötelezettsége meg­szűnik a gyermek nagykorúsága miatt, valamint amiatt is, hogy nem állnak fenn a további eltartás viseléséhez szükséges előfeltételek. Kis Gáspár: Bácska. — Egy rokonunk gyermeke, mivel szülei közlekedési sze­rencsétlenségben életüket vesztették, árván maradt. A gyermek gyámjául az egyik nagybácsiját jelölte ki az illetékes hatóság azzal, hogy gondot kell viselnie a gyerek neveltetéséről, valamint gondot kell vi­selnie a nem csekély vagyonról is,­­amit a kiskorú szülei után örökölt. A gyám egy ideig rendesen eleget is tett emberi és tör­vényes kötelezettségének, de az utóbbi idő­ben az a benyomásunk, hogy a kiskorú vagyonát saját céljaira használja fel. Tar­tozik-e és ha igen felelősséggel az ilyen személy, vagy önkényesen rendelkezhet a kiskorú vagyonával, és anyagi hasznot húzhat-e abból, hogy őt a hatóság gyám­nak nevezte ki, mindezt a kiskorú vagyo­nának terhére és kárára. Hol kell az ilyen viszonyulás ellen panaszt emelni? Felelős­ségre vonható-e a gyám a lelkiismeretlen vagyonkezelés miatt? — Időnként a gyámnak az illetékes hatóságoknál számot kell adni arról, hogyan kezelte a rá bízott vagyont. Éven­te legalább egyszer szoktak ilyen szám­adást végezni, s ha eközben kiderülne, hogy a gyám valóban visszaélt a neki előlegezett bizalommal, akkor nemcsak anyagi, hanem bűnvádi felelősségre is vonhatják magatartása miatt. Ha tehát állításai megfelelnek a valóságnak, ja­vasolhatja a vizsgálat megindítását a vagyon kezelésével kapcsolatban, s ha az illetékes hatóság bebizonyítottnak ta­lálja az árva vagyonának hűtlen kezelé­sét, megteszi majd a szükséges intézke­déseket leváltására és anyagi és bűnvádi felelősségre vonására is. Mata Hart EARL RIDER—TÁBORI PÁL A vörös táncosnő ! I i ! - '! ;' I * ! - ' (5) Megint pokollá lett az élet. Egy éj­szaka, amikor Mata Hari aludt, a ka­pitány, mint rendesen, részegen tért haza. Amikor az alvót­ meglátta, hirte­len vad féltékenység fogta el. Rávetet­te magát, és a keblébe harapott. A seb meggyógyult, de nyoma meg­maradt. S ez volt az ok­, amiért at­tól kezdve Mata Han soha többé nem mutatkozott egészen meztelenül senki előtt. Később, amikor a nagy európai szín­padokon táncolt, két kis rézlemezt hordott mellén, amelyek vékony lán­cokról lógtak alá ... A kapitány féltékenységi jelenetei napról napra hevesebbek lettek. Lát­hatatlan lény ellen küzdött, amely fe­leségét elrabolta. Most már verte is asszonyát. Ez a megalázás elviselhetetlen volt. A mérték betelt. Macgheretha kétség­­beesésében Hollandiába ért apjának, s egész gyötrelmét meggyónta, amelyet eddig gondosan titkolt. Minél szörnyűb­bek lettek a kínzó jelenetek, annál több könyörgéssel teltek meg a leve­lek. Az apa véget akart vetni a házas­ságnak. Azt itta leányának: vetessen fel orvosi látleletet az ütések nyomai­ról, és nyújtsa be a válókeresetet. Ugyanakkor a jávai bíróság előtt pa­naszt emelt veje ellen súlyos testi sér­tés miatt. A kis­városban s az egész gyarmaton hamarosan szálldosni kezdett a plety­ka. A hollandok nyílan a kapitány ellen foglaltak állást Meglehetősen félreérthetetlenül éreztették vele meg­vetésüket. Végre bíróság elé idézték. Dühe nem ismert határt. Most már nemcsak lovaglópálcával verte felesé­gét, hanem ököllel ütötte, megrugdos­ta. Hajánál fogva rángatta a védtelen asszonyt, és a legkisebb panaszra re­volverrel fenyegette. Talán férfibüszkesége lázadt fel, vagy igazi szenvedély fogta el? Ugyanaz a férfi, aki feleségének a legszörnyűbb féltékenységi jeleneteket rendezte, ször­nyű vita során kijelentette: Mata Ha­rt hagyja el házát, mert ő más asszonyt szeret. Vissza akarja kapni szabadsá­gát , s ugyanakkor azzal fenyegette feleségét, hogy gyilkosság árán is visz­­szaszerzi. Mi volt hát az igazság? A botrány nőtt. Az egész gyarmat felháborodott a kapitány durvaságán. Váratlanul Amszterdamba hívták, és nyugdíjba küldték. A család visszatért Amszterdamba. A kapitány, aki magánkívül volt gyű­löletében és haragjában, elhatározta: megbosszulja magát az elszenvedett gyalázatért. Felesége és az egész Zelle család érezni fogja majd bosszúját. 1901 végén a hitvestársak ismét Amszterdamban laktak. Bár halálosan gyűlölték egymást, egy lakásban éltek. S az volt a legrosszabb, hogy ismét a hírhedt „Frieda nérméi” rendezked­tek be, aki csak gonoszabb lett az évek folyamán. Alig érkezett Amszterdamba, a ka­pitány ismét régebbi barátaihoz sze­gődött. Leírhatatlanul züllött élet kez­,­dődött, Mac Leod késő éjszaka, része­gen tért haza, s mindkét asszonyt el­verte. Az öreg néni végül ezt megun­ta, s az egész családot kidobta. A házastársak most sem váltak el. Új lakást béreltek, s Mata Hart csak 1902. augusztus végén, apja unszolásá­ra határozta el, hogy benyújtja a vá­lókeresetet. A csapások egymást követték. Mac Leod az egyik este azzal az ürüggyel ment el hazulról, hogy levelet akar feladni. Magával vitte kislányát. És nem jött vissza .. . Mata Hari, aki félőrült volt a féle­lemtől s a rossz sejtelmektől, akinek fillér sem volt a zsebében, s gyermeke sorsáért remegett, néhány ruháját el­adta, s nagynénjéhez, Sweerts de Lan­des bárónőhöz, az arnheimi Goodwriend bankár feleségéhez menekült. Most már a bíróság is közbelépett. Benyújt­ják a váltkeresetet. Az ideiglenes dön­tés jogot ad Mata Harinak, hogy kis­lányával nagynénjénél lakjon, anélkül hogy ott férjét fogadni kellene. A fér­jet havi száz forint tartásdíjra ítélték. Mac Leod, aki utcai lányokkal töltötte meg lakását, természetesen soha nem fizetett. Végső, halálos csapást tervett. is­­merte elfogult honfitársait, és a kisvá­rosi társaság puritán nézeteire számí­tott. Hirdetést tett közzé az újságok­ban, hogy nem hajlandó feleségének adósságait vállalni, mert az asszony rosszakaratúan megszakította az élet­­közösséget. Ennek a hirdetésnek lesúj­tó hatása támadt. Margherethát kikö­zösítették. Minden ajtó bezárult előtte. A magas arisztokrácia tudni sem akart többé róla. Nagynénje, a bárónő, gyer­mekével együtt az utcára tette. December közepén, fagyos téli reg­gelen, a szerencsétlen asszony kislá­nyával magányosan és fedél nélkül áll a világban. Még ruhája sem volt elég. Táskájában három forint. Ez a házas­sága vége. 5­­ Mata Hart, akit mindenki elűzött, végre édesapjánál talált gyermekével együtt otthont. Itt legalább békesség­ben volt. De ez a béke sem tartott sokáig .Folytatjuk. Magyaritó 1989. november 14., kedé KERESZTREJTVÉNY Vízszintes: 1. Ognjanov labdarúgó és edző beceneve, 4. Oregon autójelzése, 6. Fohász, 7. Vonatkozó névmás, 8. Tér Buda­pesten, 10. Konyhakerti növény, 12. Rab­lánc, 16. Kenyérből gyúrt csalik, névelő­vel, 18. Újvidéki munkaszervezet, 10. Ka­rié színésznő neve, 20. Karenina regény­­hősnő nevének kezdőbetűi, 21. Vissza, láb­bal taszító. Függőleges: 1. Bizmut és bőr vegyjele, 2. Mansdorf teniszező neve, 3. Gyomos, 4. Indítékot, 5. Helység a Kotori-öbölben, 7. Valamihez viszonyítva, 9. Mesterséges, 11. Francia rúdugró, Patrick, 13. Dal, 14. Kos­­tié költő nevének kezdőbetűi, 15. Vissza: szövetség, 17. Kéz.

Next