Magyar Szó, 1990. április (47. évfolyam, 104-118. szám)
1990-04-21 / 109. szám
FÖLD NÉPE 16 Csevegés a kertben Akik kaptak a földi-, illetve ananászcseresznye magjából, és eddig nem ismerték ezt a növényt, most megismerkedhettek vele a húsvéti számban közölt képről. Bizony, szép virág. Mint olvashattuk, a hivatalos neve: lampionvirág. Egyik ismerősöm is ráismert a képről a „zsidócseresznyére”. Most már tehát öt nevét ismerjük, és nem csodálkoznánk, ha hatodik vagy hetedik neve is előbukkanna. Bizony előfordul ez, hogy ugyanazt a dolgot különféle néven ismerjük, ugyanarra gondolunk és más néven emlegetjük. No ez csak egyik oka lehet az emberek egymás közti meg nem értésének. A lampionvirág öt neve egyben arra is példa, miért fontos, hogy az állatoknak, növényeknek legyen nemzetközi tudományos nevük is, amit egyszerűen latin névnek mondunk, mert leginkább a latin, illetve görög eredetű szavakból áll. Remélem, hogy azoknál, akik kaptak a lampionvirágból, szépen kikelt, ősszel már meg is kóstolhatják és adhatnak a magjából a szomszédoknak is. Ugyancsak remélem, hogy olvasóink kipihenték a húsvéti fáradalmaikat, s egyben sikeresen átvészelték a böjt utáni bőséges, azaz vétkes húsfogyasztást. Azt hiszem, sokan voltunk, akik a szokásosnál többet ettünk ünnepek alatt. Egyesek meg, mint az aranyos férjem is, nemcsak többet ettek, hanem többet is ittak a szokásosnál. Jó kifogás is adódott: sós volt a sonka, inni kellett rá. Persze a keményre főtt tojás is kívánta a folyadékot. A tojással kapcsolatban jut eszembe a szomszédasszonyom húsvéti kérdése, hogy miként jobb a tojás, lágyan vagy keményre főzve. - Erzsikém, nem tudom. Én is hétközben vagyok mindig, hogy lágyra főzzem-e vagy keményre. A lágy tojásnak nagyobb a tápértéke és egészségesebb, ha egészséges és friss a tojás. Viszont, ha a tojás öregebb és nem akarunk hízni, akkor főzzük keményre a tojást. A kemény tojást sokkal nehezebb megemészteni. Olyan nehéz, hogy feldolgozásához a szervezetnek annyi kalóriára van szüksége, mint amennyit a tojás tartalmaz. Egyszerűen mondva főtt tojáson éhenhalna az ember, ha csak azt enné. - No és mit szólsz, Katem, ahhoz, hogy az idén a televízió szentmiséket közvetített? - Erzsikém - válaszoltam -, Te, ma nagyon nehéz kérdéseket teszel fel. Szerencsére ott volt Péter rokonunk is, aki válaszolt helyettem olyan módon, amiről rögtön következtethettem, hogy nem én vagyok az első, akit meglocsolt, azaz nem nálam itta meg az első pohárral. Nekem az a véleményem, hogy nem én leszek az egyetlen, aki nem örül a változásnak, a hirtelen vallásszabadságnak. Eddig ugyanis szépen kimentettem magamat saját lelkiismeretem előtt. Nem iratkoztam be a pártba, mondván, hogy én vallásos meggyőződésű ember vagyok, amiből következik, hogy nem kellett pártgyűlésekre járnom. Persze templomba se mentem, azzal mentegetőzve a feleségem előtt, hogy a mai világunkban okosabb, ha nem mutogatja magát az ember a templomban. Vége tehát a jó vasárnap délelőtti preferanszpartiknak. Muszáj lesz ezentúl templomba járni a feleségemmel. ------- A vöröshagymahéj hasznosítása Ne dobjuk el a hagyma száraz burokleveleit. Ennek a helye a komposzttelepen van. A száraz burokleveleket, valamit a hagyma tisztítási hulladékát tegyük egy edénybe, öntsük föl esővízzel. (Az edény háromnegyedig legyen hagymalevéllel, és erre töltsük az esővizet.) Hagyjuk állni 2-3 napig. Kellemetlen szagának megkötésére zsurlólevelet vagy zeolitot használjunk. Tíz literre számítva egy jó marék zeolitot szórjunk a lébe, majd fedjük le. (Ha csupán a száraz burokleveleket áztatjuk be, az szagtalan.) Felhasználáskor 1:10 arányban hígítsuk, tehát 1 liter „tömény” léhez 10 liter vizet adjunk. A hagymalé fertőtlenítő hatású. Elsősorban gombás és baktériumos betegségek ellen használják a biológiai művelésű kertekben, főleg erősítőszerként. Másodnövények és köztesek is meghálálják. Heti egy alkalommal vagy kéthetente hatásos. A vöröshagyma száraz burokleveleiből és kamillából készült vörösessárga főzet igen jó hatású a fejbőrre, ha hajmosás után öblítővízként használjuk. Vörös hajúaknak kimondottan ajánljuk. Ez az öblítővíz segít megőrizni a haj vöröses árnyalatát. Használat után a főzetet ne a lefolyóba, hanem a komposzttelepre öntsük. Közismert, hogy a vöröshagymahéj a legolcsóbb tojásfesték. Díszes húsvéti tojások is készíthetők vele. A langyos főtt tojás héjára olvasztott viasszal (gyertyával) mintákat rajzolunk. Ecsetnek megfelel a libától. Azután tesszük 8-10 órára a vöröshagymahéj-főzetbe. Utána forró vízzel lemossuk a viaszt, amely alatt festetten marad a héj, tehát a rárajzolt minták megjelennek a tojáshéjon. Nagyot nevettünk ezen az őszinteségen, pedig inkább dicsérnünk kellett volna, mert megérdemelte, mint ahogyan Gorbacsov is kiérdemelte a dicséretet. Sőt, Péter nagyobb dicséretet érdemelt volna, mint Gorbi, mert ő, azaz Gorbacsov a nagy Sztálin bűneit vallotta meg őszintén a katini tarkólövésekkel kapcsolatban. Ezt nem én mondtam, hanem a szomszéd. Én azt mondtam, hogy a galambok ellen kellene már kitalálni valamit, egyszerű és olcsóbb riasztót, mert nagyon megdézsmálták az idén a borsóvetésemet. A madárijesztőtől meg a felaggatott zizegő nejloncsíkoktól már egyáltalán nem félnek. Vagy lehet, hogy félnek, de annyira szeretik, annyira kívánja a szervezetük a csírázó borsót, mint fiatalok a szerelmet. De jó lenne fiatalnak lenni! A veszélyek ellenére. Szívélyes üdvözlettel Magyar Szó 1990. április 21. Biotermelők toborzása Szabadkán A szabadkai TERRA’S egyesület értesíti a bioélelmiszer-termelőket, illetve a vegyszermentes növénytermesztésés állattenyésztés iránt érdeklődőket, hogy tagokat toboroz. Az idén februárban alakított új egyesület az egészséges élelmiszert, a termék minőségét, azaz az egészséget őrző élelmiszer-termelést szorgalmazza. Az egyesület összegyűjti és igyekszik meghonosítani a bioélelmiszer-termelésre vonatkozó tapasztalatokat, szakirodalommal látja el a tagságot, szakmai továbbképzést és tanulmányutat szervez, és tudományos kutatómunkával foglalkozik. Tevékenységét szakosztályokban fejti ki, ezek: a víkendház-tulajdonosok, a földművesek, a tudományos kutatómutikával foglalkozók, a kereskedők, az élelmezés-szakértők, a gazdasági kérdésekkel, a tájékoztatással és a propagandával, a továbbképzéssel, valamint az előírásokkal és szabványokkal foglalkozók szakosztálya. A TERRAS ismereteket nyújt a biotermelésre vonatkozóan a kertészetben, szőlészetben, gyümölcsészetben, növénytermesztésben, vetőmagtermesztésben, állattenyésztésben és élelmiszeriparban. Különféle foglalkozású egyének — hobbikertészek, földművesek, agronómusok, technológusok, egészségügyi dolgozók, pedagógusok, kereskedők, tudományos és közéleti dolgozók — találhatják meg számításukat az egyesület munkájában. Az egyesület nem nyereségközpontú, a tevékenységével kapcsolatos kiadásokat, a tagok tájékoztatását a tagsági díjból fedezi, ez az idén az egyéneknek és az iskoláknak 200, más intézményeknek 5000, a vállalatoknak pedig 10 000 dinár. Bővebb tájékoztató a szabadkai Munkásegyetem 20-as számú szobájában, illetve a (024)-24-100-as telefon 102-es mellékén kapható. dr ! 1990. április 21. XLIV. évfolyam 16. szám Ez nem nagy örömhír, tudom, mondja a rádió, hogy nincs kereslet a búza iránt, a börzén nem kell, még takarmánynak sem keresik. Ugyanígy hízott sertésből is jóval nagyobb a kínálat a keresletnél... Hogy ez minek a következménye, hogy mi ennek az oka, arról nyilván sokat lehetne vitatkozni, és diskurálni is róla sokat (alapjában véve) haszontalanul. Ehhez értünk, a rég dolgok boncolgatásához hogy (másokat) okolhassunk, a mostani bajokért. A hasznosabb, de persze sokkal nehezebb dolog az lenne, a jövőt úgy megtervezni, a célokat olyan előrelátóan meghatározni, és elérésükhöz az eszközöket úgy megválogatni, hogy abból valóban hasznunk legyen, hogy a munkánk ne maradjon (továbbra is) haszontalan. Most alakulnak a különféle szervezetek, így a szövetkezetek is. Jó ez, nagyon jó. Örülni kell neki. Adottak a lehetőségek, hogy a földművesek végre létrehozzák azokat a szervezeteket, közösségeket, társulási formákat, amelyek érdekeiknek leginkább megfelelnek, amelyek majd lehetőséget nyújtanak számukra, hogy eredményesen gazdálkodjanak a piaci és áruviszonyok közepette. Az alakulás és átalakulás persze nem megy könnyen, nagy viták folynak fontos formaságokról, annál kevesebbet hallhatunk vagy olvashatunk arról, hogy egyik vagy másik faluban a szövetkezetbe társulók jövőbeni érdekeit a mai és a holnapi követelményeknek megfelelően, a világpiaci igények figyelembevételével, a tudományos vívmányok maximális felhasználásával próbálják meghatározni. A búza ma nem megy a börzén, a hízott sertés sem, nem tudom, jövő ilyenkor mi lesz a helyzet, hiszem, a termelők nagy része sem tudja, de vannak, akik bizonyos feltételek mellett, elfogadható, megbízható prognózist tudnak nyújtani. Persze, kockázat mindig van,de... Tudjuk például, hogy a világpiacon már évek óta növekszik az egészséges, a vegyszermentes élelmiszer iránti kereslet. Egy folyóirat hasábjain (Biokultúra), nagy hirdetések jelentek meg, feladói bio-, reform-, natúr termékek nyugat-európai eladásához keresnek partnereket. A külkereskedelmi vállalat gabonafélék, gyümölcsök, konzervek, lekvárok, gyümölcslevek, tésztafélék, biohús, gyógyteák, vadhús és bárminemű, az egészséges táplálkozást szolgáló termékek felvásárlását ígéri. Egy ideje nálunk is beszélnek már a szakemberek az ilyen termelés bevezetésének a fontosságáról, folynak is már kísérletek, az eredményeket sem szabad lebecsülni, arról azonban még nem hallottunk, hogy valamelyik alakuló szövetkezeti társulás ebben az irányban is próbált volna tapogatózni. Pedig biztos, hogy olyan esély ez, amit nem szabadna lebecsülni. (ÁT)szerveződés előtt állnak a szövetkezetek, lemaradásban vagyunk, de az indulás egyféle előnyt is jelent, kihasználhatjuk a nálunk fejlettebb szövetkezeti hálózattal rendelkező országok tapasztalatait; az új szövetkezetek csak akkor lesznek igazán életképesek, csak akkor válthatják be a hozzájuk fűzött reményeket, ha nemcsak azért nevezhetők újnak, mert most alakulnak, hanem azért is, mert világviszonylatban is a legkorszerűbb termelési programok és szervezeti formák szerint működnek majd. Ez nem illúzió, nem ábránd. Az esély adva van, de hogy élni tudjunk vele, eleget kell tennünk bizonyos követelményeknek. A minimum, hogy tájékozottnak kell lennünk, tudnunk kell, mi történik a mezőgazdaság, az élelmiszer-termelés világában. Ha nehezen is, eddig enélkül is boldogulni lehetett valahogy, most sokkal szigorúbban a feltételek, és aki ezt nem teljesíti, a piac kíméletlenül kibuktatja. Ezért is szükség van a szövetkezetekre, valamikor erőltették ezeket a földművesekre, most megfordult a helyzet: a szerveződés a fennmaradás feltétele. (bn)