Magyar Szó, 1990. április (47. évfolyam, 104-118. szám)

1990-04-21 / 109. szám

FÖLD NÉPE 16 Csevegés a kertben Akik kaptak a földi-, illetve ananászcseresznye magjából, és eddig nem ismerték ezt a növényt, most megismerkedhettek vele a húsvéti számban közölt képről. Bizony, szép virág. Mint olvashattuk, a hivata­los neve: lampionvirág. Egyik ismerősöm is ráismert a képről a „zsidó­­cseresznyére”. Most már tehát öt nevét ismerjük, és nem csodálkoz­nánk, ha hatodik vagy hetedik neve is előbukkanna. Bizony előfordul ez, hogy ugyanazt a dolgot különféle néven ismer­jük, ugyanarra gondolunk és más néven emlegetjük. No ez csak egyik oka lehet az emberek egymás közti meg nem értésének. A lampionvirág öt neve egyben arra is példa, miért fontos, hogy az állatoknak, növényeknek legyen nemzetközi tudományos nevük is, amit egyszerűen latin névnek mondunk, mert leginkább a latin, illetve görög eredetű szavakból áll. Remélem, hogy azoknál, akik kaptak a lampionvirágból, szépen ki­kelt, ősszel már meg is kóstolhatják és adhatnak a magjából a szomszé­doknak is. Ugyancsak remélem, hogy olvasóink kipihenték a húsvéti fáradal­maikat, s egyben sikeresen átvészelték a böjt utáni bőséges, azaz vét­kes húsfogyasztást. Azt hiszem, sokan voltunk, akik a szokásosnál töb­bet ettünk ünnepek alatt. Egyesek meg, mint az aranyos férjem is, nemcsak többet ettek, hanem többet is ittak a szokásosnál. Jó kifogás is adódott: sós volt a sonka, inni kellett rá. Persze a keményre főtt tojás is kívánta a folyadékot. A tojással kapcsolatban jut eszembe a szomszédasszonyom húsvéti kérdése, hogy miként jobb a tojás, lágyan vagy keményre főzve. - Erzsikém, nem tudom. Én is hétközben vagyok mindig, hogy lágy­ra főzzem-e vagy keményre. A lágy tojásnak nagyobb a tápértéke és egészségesebb, ha egészséges és friss a tojás. Viszont, ha a tojás öre­gebb és nem akarunk hízni, akkor főzzük keményre a tojást. A kemény tojást sokkal nehezebb megemészteni. Olyan nehéz, hogy feldolgozá­sához a szervezetnek annyi kalóriára van szüksége, mint amennyit a to­jás tartalmaz. Egyszerűen mondva főtt tojáson éhenhalna az ember, ha csak azt enné. - No és mit szólsz, Katem, ahhoz, hogy az idén a televízió szentmi­séket közvetített? - Erzsikém - válaszoltam -, Te, ma nagyon nehéz kérdéseket teszel fel. Szerencsére ott volt Péter rokonunk is, aki válaszolt helyettem olyan módon, amiről rögtön következtethettem, hogy nem én vagyok az el­ső, akit meglocsolt, azaz nem nálam itta meg az első pohárral.­­ Nekem az a véleményem, hogy nem én leszek az egyetlen, aki nem örül a változásnak, a hirtelen vallásszabadságnak. Eddig ugyanis szé­pen kimentettem magamat saját lelkiismeretem előtt. Nem iratkoztam be a pártba, mondván, hogy én vallásos meggyőződésű ember vagyok, amiből következik, hogy nem kellett pártgyűlésekre járnom. Persze templomba se mentem, azzal mentegetőzve a feleségem előtt, hogy a mai világunkban okosabb, ha nem mutogatja magát az ember a temp­lomban. Vége tehát a jó vasárnap délelőtti preferanszpartiknak. Mu­száj lesz ezentúl templomba járni a feleségemmel.­ ­ -------­ A vöröshagymahéj hasznosítása Ne dobjuk el a hagyma száraz burokleveleit. Ennek a helye a komposzttelepen van. A száraz burokleveleket, valamit a hagyma tisztítási hulladékát tegyük egy edénybe, öntsük föl esővízzel. (Az edény háromnegyedig legyen hagymalevéllel, és erre töltsük az eső­vizet.) Hagyjuk állni 2-3 napig. Kellemetlen szagának megkötésé­re zsurlólevelet vagy zeolitot használjunk. Tíz literre számítva egy jó marék zeolitot szórjunk a lébe, majd fedjük le. (Ha csupán a szá­raz burokleveleket áztatjuk be, az szagtalan.) Felhasználáskor 1:10 arányban hígítsuk, tehát 1 liter „tömény” léhez 10 liter vizet adjunk. A hagymalé fertőtlenítő hatású. Első­sorban gombás és baktériumos betegségek ellen használják a bioló­giai művelésű kertekben, főleg erősítőszerként. Másodnövények és köztesek is meghálálják. Heti egy alkalommal vagy kéthetente ha­tásos. A vöröshagyma száraz burokleveleiből és kamillából készült vö­rösessárga főzet igen jó hatású a fejbőrre, ha hajmosás után öblítő­vízként használjuk. Vörös hajúaknak kimondottan ajánljuk. Ez az öblítővíz segít megőrizni a haj vöröses árnyalatát. Használat után a főzetet ne a lefolyóba, hanem a komposzttelepre öntsük. Közismert, hogy a vöröshagymahéj a legolcsóbb tojásfesték. Dí­szes húsvéti tojások is készíthetők vele. A langyos főtt tojás héjára olvasztott viasszal (gyertyával) mintákat rajzolunk. Ecsetnek meg­felel a libától­. Azután tesszük 8-10 órára a vöröshagymahéj-fő­­zetbe. Utána forró vízzel lemossuk a viaszt, amely alatt festetten marad a héj, tehát a rárajzolt minták megjelennek a tojáshéjon. Nagyot nevettünk ezen az őszinteségen, pedig inkább dicsérnünk kellett volna, mert megérdemelte, mint ahogyan Gorbacsov is kiérde­melte a dicséretet. Sőt, Péter nagyobb dicséretet érdemelt volna, mint Gorbi, mert ő, azaz Gorbacsov a nagy Sztálin bűneit vallotta meg ős­zintén a katini tarkólövésekkel kapcsolatban. Ezt nem én mondtam, hanem a szomszéd. Én azt mondtam, hogy a galambok ellen kellene már kitalálni valamit, egyszerű és olcsóbb ri­asztót, mert nagyon megdézsmálták az idén a borsóvetésemet. A ma­dárijesztőtől meg a felaggatott zizegő nejloncsíkoktól már egyáltalán nem félnek. Vagy lehet, hogy félnek, de annyira szeretik, annyira kí­vánja a szervezetük a csírázó borsót, mint fiatalok a szerelmet. De jó lenne fiatalnak lenni! A veszélyek ellenére. Szívélyes üdvözlettel Magyar Szó 1990. április 21. Biotermelők toborzása Szabadkán A szabadkai TERRA’S egyesület értesíti a bioélelmiszer-termelőket, illetve a vegyszer­­mentes növénytermesztés­­és állattenyésztés iránt érdeklődőket, hogy tagokat toboroz. Az idén februárban alakított új egyesület az egész­séges élelmiszert, a termék minőségét, azaz az egészséget őrző élelmiszer-termelést szorgal­mazza. Az egyesület összegyűjti és igyekszik megho­nosítani a bioélelmiszer-termelésre vonatkozó tapasztalatokat, szakirodalommal látja el a tag­ságot, szakmai továbbképzést és tanulmányutat szervez, és tudományos kutatómunkával foglal­kozik. Tevékenységét szakosztályokban fejti ki, ezek: a víkendház-tulajdonosok, a földművesek, a tudományos kutatóm­utikával foglalkozók, a kereskedők, az élelmezés-szakértők, a gazdasá­gi kérdésekkel, a tájékoztatással és a propagan­dával, a továbbképzéssel, valamint az előírá­sokkal és szabványokkal foglalkozók szakosztá­lya. A TERRA­S ismereteket nyújt a biotermelésre vonatkozóan a kertészetben, szőlészetben, gyü­­mölcsészetben, növénytermesztésben, vetőmag­­termesztésben, állattenyésztésben és élelmiszer­­iparban. Különféle foglalkozású egyének — hob­bikertészek, földművesek, agronómusok, tech­nológusok, egészségügyi dolgozók, pedagógu­sok, kereskedők, tudományos és közéleti dolgo­zók — találhatják meg számításukat az egyesület munkájában. Az egyesület nem nyereségközpontú, a tevé­kenységével kapcsolatos kiadásokat, a tagok tá­jékoztatását a tagsági díjból fedezi, ez az idén az egyéneknek és az iskoláknak 200, más intézmé­nyeknek 5000, a vállalatoknak pedig 10 000 di­nár. Bővebb tájékoztató a szabadkai Munkás­­egyetem 20-as számú szobájában, illetve a (024)-24-100-as telefon 102-es mellékén kapha­tó. d­r ! 1990. április 21. XLIV. évfolyam 16. szám Ez nem nagy örömhír, tudom, mondja a rá­dió, hogy nincs kereslet a búza iránt, a börzén nem kell, még takarmánynak sem keresik. Ugyanígy hízott sertésből is jóval nagyobb a kínálat a keresletnél... Hogy ez minek a következménye, hogy mi ennek az oka, arról nyilván sokat lehetne vi­tatkozni, és diskurálni is róla sokat (alapjában véve) haszontalanul. Ehhez értünk, a rég dol­gok boncolgatásához hogy (másokat) okol­hassunk, a mostani bajokért. A hasznosabb, de persze sokkal nehezebb dolog az lenne, a jövőt úgy megtervezni, a cé­lokat olyan előrelátóan meghatározni, és elé­résükhöz az eszközöket úgy megválogatni, hogy abból valóban hasznunk legyen, hogy a munkánk ne maradjon (továbbra is) haszon­talan. Most alakulnak a különféle szervezetek, így a szövetkezetek is. Jó ez, nagyon jó. Örülni kell neki. Adottak a lehetőségek, hogy a föld­művesek végre létrehozzák azokat a szerve­zeteket, közösségeket, társulási formákat, amelyek érdekeiknek leginkább megfelelnek, amelyek majd lehetőséget nyújtanak szá­mukra, hogy eredményesen gazdálkodjanak a piaci és áruviszonyok közepette. Az alakulás és átalakulás persze nem megy könnyen, nagy viták folynak fontos for­maságokról, annál kevesebbet hallhatunk vagy olvashatunk arról, hogy egyik vagy má­sik faluban a szövetkezetbe társulók jövőbeni érdekeit a mai és a holnapi követelmények­nek megfelelően, a világpiaci igények figye­lembevételével, a tudományos vívmányok maximális felhasználásával próbálják megha­tározni. A búza ma nem megy a börzén, a hízott sertés sem, nem tudom, jövő ilyenkor mi lesz a helyzet, hiszem, a termelők nagy része sem tudja, de vannak, akik bizonyos feltételek mellett, elfogadható, megbízható prognózist tudnak nyújtani. Persze, kockázat mindig van,de... Tudjuk például, hogy a világpiacon már évek óta növekszik az egészséges, a vegy­szermentes élelmiszer iránti kereslet. Egy folyóirat hasábjain (Biokultúra), nagy hirdeté­sek jelentek meg, feladói bio-, reform-, natúr termékek nyugat-európai eladásához keres­nek partnereket. A külkereskedelmi vállalat gabonafélék, gyümölcsök, konzervek, lekvá­rok, gyümölcslevek, tésztafélék, biohús, gyógyteák, vadhús és bárminemű, az egész­séges táplálkozást szolgáló termékek felvá­sárlását ígéri. Egy ideje nálunk is beszélnek már a szak­emberek az ilyen termelés bevezetésének a fontosságáról, folynak is már kísérletek, az eredményeket sem szabad lebecsülni, arról azonban még nem hallottunk, hogy valame­lyik alakuló szövetkezeti társulás ebben az irányban is próbált volna tapogatózni. Pedig biztos, hogy olyan esély ez, amit nem szabadna lebecsülni. (ÁT)szerveződés előtt állnak a szövetkezetek, lemaradásban vagyunk, de az indulás egyféle előnyt is je­lent, kihasználhatjuk a nálunk fejlettebb szö­vetkezeti hálózattal rendelkező országok ta­pasztalatait; az új szövetkezetek csak akkor lesznek igazán életképesek, csak akkor vált­hatják be a hozzájuk fűzött reményeket, ha nemcsak azért nevezhetők újnak, mert most alakulnak, hanem azért is, mert világviszony­latban is a legkorszerűbb termelési progra­mok és szervezeti formák szerint működnek majd. Ez nem illúzió, nem ábránd. Az esély adva van, de hogy élni tudjunk vele, eleget kell ten­nünk bizonyos követelményeknek. A mini­mum, hogy tájékozottnak kell lennünk, tud­nunk kell, mi történik a mezőgazdaság, az élelmiszer-termelés világában. Ha nehezen is, eddig enélkül is boldogulni lehetett vala­hogy, most sokkal szigorúbban a feltételek, és aki ezt nem teljesíti, a piac kíméletlenül ki­buktatja. Ezért is szükség van a szövetkeze­tekre, valamikor erőltették ezeket a földműve­sekre, most megfordult a helyzet: a szervező­dés a fennmaradás feltétele. (bn)

Next