Magyar Szó, 1990. április (47. évfolyam, 104-118. szám)

1990-04-24 / 112. szám

16 FISCHER JENŐ Politikai nyaktiló Koncepciós perek a szocialista országokban • Elkészült a koncepció, kijelölték az elpusztításra szánt szereplőket, be­börtönözték a tanúkat, fizikai, pszichikai tortúrával, zsarolással, ígérgetéssel mindenkire, a vádlottakra, bírákra, ügyvédekre, tanúkra rákényszerítették be­gyakorolt szerepük eljátszását; minden hamis, hazug volt, csak a könny, a kötél és az emberélet igazi, amelyet olyan tékozlóan áldoztak az önkény oltárán. Tár­cánk megkísérli érzékeltetni a totalitárius államokon időnként végigsöprő ter­rorhullámot, amely tévútra, katasztrófába sodorta, napjainkban már saját szeny­­nyébe fojtotta e rendszereket. (39) Állítólag már 1949-ben kezdeményez­ték a táborok felszámolását azzal, hogy állítsák bíróság elé azokat, akik eset­leg kiszolgálták a Szovjetuniót. Kardelj és Rankovic ezt ellenezte, az utóbbi azt állította, hogy az internáltak túl nagy száma miatt a bíróságok belefulladná­nak a munkába. Tito álláspontjáról még nincsenek történelmileg hiteles adatok. Külön fejezetet érdemel a nyugati és a keleti sajtó viszonyulása az internál­takhoz a Szovjetunióval való viszály idején. A nyugati hírközlő eszközök jó része nem tanúsított semmilyen érdek­­lődést, egyetlenegy szóval sem bírálta a Goli otok-i tábort. . Hasonló a h­elyzet a nyugati diplo­máciával is. Ha szóba is került a Kom­­inform híveinek üldöztetése, a nyugati diplomaták kétértelműen hallgattak. Hallgatásuk nem volt mentes a kár­örömtől sem: hagyni kell a kommunis­tákat, csak irtsák egymást, mert ezzel lerántják a leplet a kommunizmusról. Alakult valamiféle bizottság Párizsban, s követelte, hogy a Goli­stokra látogat­hasson. Ezt 1951-ben vagy 1952-ben le­hetővé is tették számára, megtekinthet­ték, amint jól öltözött, kifogástalanul táplál rabok hasznos munkát végeztek, utat építettek. A bizottság tagjainak mást nem mutattak meg. A keleti propaganda és a jugoszláv kommunista emigráció hallgatott a Goli ötokról, noha abban az időben Jugo­szláviáról a legértelmetlenebb és a leg­gyalázatosabb koholmányokat terjesz­tették. A nyugati kommunista pártok a Kremllel egyetértésben támadták a JKP-t, a jugoszláv vezetőséget és hely­zetet, a Goli ötökről azonban hallgat­tak. A Moszkvában nagy előnyjogokat él­vező tájékoztató irodások megdöbbenés­sel fogadták, hogy nem jelentethették meg kiadványukat a Goli ötökről. Moszkva csak látszólag következetlen, noha a jugoszláv vezetőket olyan bűn­­cselekményekkel és szörnyűségekkel rá­galmazzák, amelyeket nem követtek el, a Gok­ ötökről egy mondatnyit sem közöltek, mert nagyon is emlékezte­tett volna a szovjet internáló táborok­ra, a Gulagra. A külföldön elvétve hallható bíráló észrevételre a jugoszláv propaganda konkrét, kritikus élű ellentámadásba lendült, s ebben a sorba, az akkor a legnagyobb példányszámban megjelenő, a hivatalosak közül a leghivatalosabb sajtóorgánum járt az élen. Újságírói ironikus hangnemben, röviden, nem a megszokott sablonban válaszoltak,­­ s éppen ezzel értek el meggyőző hatást. (Folytatjuk) KÖVETKEZŐ FOLYTATÁSOS TÁRCÁNK: Sütő András Naplójegyzetek (1989. április 30.—december 22.) A Bukarestben megjelenő Romániai Magyar Szó a közelmúltban fejez­te be Sütő András nemzetközi hírű író naplójegyzeteinek közlését, amely­ben hiteles képet fest a Ceausescu-diktatúra végnapjairól. Ihletett sorainak a Marosvásárhelyen ellene elkövetett brutális támadás ad külön nyomaté­­kot, amikor a feltüzelt nacionalista tömeg életveszélyesen megsebesítette. Csak ez az esztelen merénylet hallgattatta el (bízunk benne: nem hosszú időre) a nálunk is ismert írót, ezzel szakadtak meg naplójegyzetei is. „Megjárta értünk a pok­lok­ poklát” — írta romániai testvérlapunk a kórházi ágyon fekvő sebesült írót ábrázoló megrázó felvétel alatt, mielőbbi felépülést kívánva munkatársának. JAYNE SUMMERVILLE Rózsaháború (13) Oliver frakkban-cilinderben beron­tott a díszvacsorára. Miután sikerült megbotránkoztatni a vendégeket azzal, hogy használt papírzsebkendőt dobott a levesestálba, bevonu­lt a konyhába, a görög tragédiákat idéző ruhájában mindaddig méltóságteljes és gyönyörű Barbara meg utána. „Oliver, ezek az emberek az üzletfe­leim! Még a Washington Post receptfe­­elelőse is itt van!” „Fantasztikus”, mondta Oliver. Barbara fölindultan szaladt ki a hát­só ajtón. Oliver hallotta, hogy beindít­ja a terepjárót, és­ kifarol a garázsból. A férfi kirohan­t a főbejáraton. „Vidd arrébb a kocsidat”, mondta Barbara. A dzsip szemtől szembe állt a Morgannal. „Á, ne is fáradj, majd én elintézem.” Oliver futva ugrott be a Morganba, „Csak a testemen át!” üvöltötte. A pázsiton a vendégek nézték, amint Barbara begyújtotta a dzsip mo­torját, a Morgan felé indult és le nem állt. Oliver fojtott­an lihegett és épp hogy csak lebúj­t az ülés alá, mikor a dzsip szabályosam átroborgott a sport­kocsin. Iszonyú rémcsöröm­ölés köze­pette szétesett imádott Morganija, a férfi azonban az indítókart szorongat­va, sértetlenül került elő. „Mostantól már semmi sem szent!” ordította. Gondos alapossággal tönkretette Bar­bara tűzhelyét. Az asszony ezt látva nekiállt, hogy egymásnak verve szét­zúzza a Staffordshire-i figurákat. „Csak ezeket ne!” kérte Oliver. „Te is annyira szereted őket, mint én!” „Sőt, jobban”, válaszolta az asszony. Frizbi gyanánt Oliver fejéhez vágott egy tányért, de a férfi kitért előle. Oliver szobájában, akárcsak egy fös­vény ember odújában, minden talp­alatnyi helyet az egész házból oda gyűjtött porcelántárgyaik foglaltak el. Reggel baltával ment neki a biztosíté­koknak. Leállt a légkondicionálás és a televízió. „Jó meleged lesz ma, angyalom!” mondta Barbara ajtaja előtt röhögve. Felvette gyűrött, piszkos öltönyét, káromkodva megborotválkozott és le­ment, hogy felkészüljön Larrabee tár­gyalására. Az ajtaján odaragasztott­­üzenetet talált.­­ „Beszélnünk kell egymással. Este ki­lenckor az ebédlőnkben.” A hátuljára felírta: „Mr. Oliver Ro­se jelen lesz.” Barbara gyertyafénynél ült, egy tál pástétommal és sós keksszel az aszta­lon. Oliver egy palack borral tűnt fel az ajtóban. „Ma este... gyönyörű vagy.” „Jól érzem magam”, mondta Barba­ra. „Én is. Azt hiszem, Larrabee tárgya­lása jól ment. Meg­ hát örömteli megle­­lepetéssel vettem tudomást az üzene­tedről." Barbara szedett neki pástétomot. „Kösz a bont — mondta —, remélem, nem mérgezett.” „Én is a pástétomról.” „Micsoda káoszt teremtettünk”, só­hajtott az asszony. „Szeretnék megint normálisan élni.” „Én is. Nehéz elhinni, hogy nem le­hetünk egymással boldogok.” (Folytatjuk) 1990. április 24., kedd KÉRDEZZ - FELELÜNK Szerkeszti: Dr. Kovács Károly APRÓ ILLÉS, BÁCSKA. — Van-e vala­milyen előírás, amely megakadályozná a szomszédok zaklatását? Egy több lakású épületben lakom, s a szomszéd lakásba egy fiatal házaspár költözött, amely nem ismeri a házirendet, állandóan zajong, egymás között annyira hangosan veszeked­nek, hogy a szomszédságnak a nyugalma veszélyeztetve van. Eddig semmilyen fi­gyelmeztetés vagy kérelem nem segített. Mit kell tenni, hogy a házban helyreáll­jon a rend és a többi lakó ne tűrje a lakó önkényeskedését. — Megkísérelte-e a házitanács útján figyelmeztetni a rendetlenkedő lakókat? Szokás az, hogy a lakók betartják a há­zi rendet. Ha nem segít a szép szó, ak­kor csendháborítás miatt szabálysértési bíróságnál (sudija za prekrenje) is eljá­rás indítható a lakó ellen. A pénzbírság bizonyára jobb belátásra is fogja bírni a lelkiismeretlen polgárokat. Végső eset­ben, ha semmilyen eszköz sem segít, bírósági eljárásban javasolni lehet a la­kó kilakoltatását is, végső esetben, ha bebizonyosodik, hogy magatartása olyanná fajult, hogy lehetetlenné tette a többi lakó számára a békés lakást, és olyan mértékben veszélyezteti a ház nyugalmát, hogy a bíróság célszerűnek tartja a lakásból való eltávolítását. TANÁCSTALAN olvasó, szentta­más. — Édesanyám elhunyta után az édesapám birtokába vette anyánk vagyo­nát is. Mi, gyermekek nem tettük ezt szóvá a családi béke megőrzése végett. Most azonban az apánk életközösségre lé­pett egy asszonnyal, aki rossz hatással van rá, s félő, hogy vagyonát rá íratja. Rendelkezhet-e vagyonával is? Az ügyben eddig nem indult meg a hagyatéki eljá­rás. Megtehetjük-e ezt ma is, noha már néhány év eltelt édesanyánk halála óta? Követelhetjük-e az anyáink utáni hagya­tékból való részesedést, ha édesapánk eb­be nem egyezne bele? — Senki sem akadályozhatja meg sem önt, sem bármely testvérét, hogy java­solja elhunyt édesanyjuk után a ha­gyaték megindítását. Édesapjuk nem ide­genítheti el az édesanyja nevén levő in­gatlanrészt, mindaddig, amíg ez édes­anyjuk nevén szerepel a telekkönyv­ben. Elhunyt édesanyjuk után megin­dítható a hagyatéki eljárás édesapjuk beleegyezése nélkül is, s ezen eljárás folyamán fognak az örökösök részesülni az őket megillető részükre az elhunyt hagyatékából. D. MIKLÓS, Szabadka. — Van-e va­lamilyen előírás, amely megakadályozná, hogy egy külföldi állampolgár hazánkban szülője után ingatlant örökölhessen. öcsém több évtized előtt távozott ideigle­nes munkára külföldre, de időközben ott családot alapított és fel is vette a kül­földi állampolgárságot. Tudomásom sze­rint megszűnt hazánk állampolgára len­ni. Elvesztette-e ezáltal azt a jogot, hogy szüleink után ingatlant örökölhessen? — Csupán abban az esetben vesztené el a külföldi állampolgár jogát, hogy szülei után hazánkban ingatlant örököl­hessen, ha az ország, amelynek állam­polgárságát felvette, kimondta volna, hogy jugoszláv állampolgár az illető ál­lam területén nem örökölhet ingatlant. Tudomásunk szerint nincs ilyen hatá­rozat, s ezért testvére örökölhet hazánk­­ban ingatlant. KERESZTREJTVÉNY Tízszintes: 1 Egy sportág, 4. Ilyen bér is van, 6. Középen kifut! 7. Após, 8. Ki­felé szállni késztet, 10. Önfeledten vigadó, 12. Volt japán világbajnok asztalitenisze­ző, 16. Kellemetlen illatúvá váló, 18. Mi­­neo színész neve, 19. Fél Vardar! 20. Za­dar autójelzése, 21. Orientális testgyakor­lás. Függőleges: 1. Vissza: kérdőnévmás, 2. Geller sakkozó neve, 3. Varázsló munkát végez, jósol, 4. Házat készít, 5. Hetesnél kisebb (ék. f.), 7. Szorgoskodó, 9. Távo­zóban, 11. Útépítő, 13. A szintje csökken, 14. Az argon vegyjele, 15. Porció, 17. Idő­mérő: 1 2 3 ▼ 4 5 6 7 8 9 V1,1 o 11 u w 12 13 14 15V 16* 17 18 19 • 20 21

Next