Magyar Szó, 1990. április (47. évfolyam, 104-118. szám)
1990-04-24 / 112. szám
16 FISCHER JENŐ Politikai nyaktiló Koncepciós perek a szocialista országokban • Elkészült a koncepció, kijelölték az elpusztításra szánt szereplőket, bebörtönözték a tanúkat, fizikai, pszichikai tortúrával, zsarolással, ígérgetéssel mindenkire, a vádlottakra, bírákra, ügyvédekre, tanúkra rákényszerítették begyakorolt szerepük eljátszását; minden hamis, hazug volt, csak a könny, a kötél és az emberélet igazi, amelyet olyan tékozlóan áldoztak az önkény oltárán. Tárcánk megkísérli érzékeltetni a totalitárius államokon időnként végigsöprő terrorhullámot, amely tévútra, katasztrófába sodorta, napjainkban már saját szenynyébe fojtotta e rendszereket. (39) Állítólag már 1949-ben kezdeményezték a táborok felszámolását azzal, hogy állítsák bíróság elé azokat, akik esetleg kiszolgálták a Szovjetuniót. Kardelj és Rankovic ezt ellenezte, az utóbbi azt állította, hogy az internáltak túl nagy száma miatt a bíróságok belefulladnának a munkába. Tito álláspontjáról még nincsenek történelmileg hiteles adatok. Külön fejezetet érdemel a nyugati és a keleti sajtó viszonyulása az internáltakhoz a Szovjetunióval való viszály idején. A nyugati hírközlő eszközök jó része nem tanúsított semmilyen érdeklődést, egyetlenegy szóval sem bírálta a Goli otok-i tábort. . Hasonló a helyzet a nyugati diplomáciával is. Ha szóba is került a Kominform híveinek üldöztetése, a nyugati diplomaták kétértelműen hallgattak. Hallgatásuk nem volt mentes a kárörömtől sem: hagyni kell a kommunistákat, csak irtsák egymást, mert ezzel lerántják a leplet a kommunizmusról. Alakult valamiféle bizottság Párizsban, s követelte, hogy a Golistokra látogathasson. Ezt 1951-ben vagy 1952-ben lehetővé is tették számára, megtekinthették, amint jól öltözött, kifogástalanul táplál rabok hasznos munkát végeztek, utat építettek. A bizottság tagjainak mást nem mutattak meg. A keleti propaganda és a jugoszláv kommunista emigráció hallgatott a Goli ötokról, noha abban az időben Jugoszláviáról a legértelmetlenebb és a leggyalázatosabb koholmányokat terjesztették. A nyugati kommunista pártok a Kremllel egyetértésben támadták a JKP-t, a jugoszláv vezetőséget és helyzetet, a Goli ötökről azonban hallgattak. A Moszkvában nagy előnyjogokat élvező tájékoztató irodások megdöbbenéssel fogadták, hogy nem jelentethették meg kiadványukat a Goli ötökről. Moszkva csak látszólag következetlen, noha a jugoszláv vezetőket olyan bűncselekményekkel és szörnyűségekkel rágalmazzák, amelyeket nem követtek el, a Gok ötökről egy mondatnyit sem közöltek, mert nagyon is emlékeztetett volna a szovjet internáló táborokra, a Gulagra. A külföldön elvétve hallható bíráló észrevételre a jugoszláv propaganda konkrét, kritikus élű ellentámadásba lendült, s ebben a sorba, az akkor a legnagyobb példányszámban megjelenő, a hivatalosak közül a leghivatalosabb sajtóorgánum járt az élen. Újságírói ironikus hangnemben, röviden, nem a megszokott sablonban válaszoltak, s éppen ezzel értek el meggyőző hatást. (Folytatjuk) KÖVETKEZŐ FOLYTATÁSOS TÁRCÁNK: Sütő András Naplójegyzetek (1989. április 30.—december 22.) A Bukarestben megjelenő Romániai Magyar Szó a közelmúltban fejezte be Sütő András nemzetközi hírű író naplójegyzeteinek közlését, amelyben hiteles képet fest a Ceausescu-diktatúra végnapjairól. Ihletett sorainak a Marosvásárhelyen ellene elkövetett brutális támadás ad külön nyomatékot, amikor a feltüzelt nacionalista tömeg életveszélyesen megsebesítette. Csak ez az esztelen merénylet hallgattatta el (bízunk benne: nem hosszú időre) a nálunk is ismert írót, ezzel szakadtak meg naplójegyzetei is. „Megjárta értünk a poklok poklát” — írta romániai testvérlapunk a kórházi ágyon fekvő sebesült írót ábrázoló megrázó felvétel alatt, mielőbbi felépülést kívánva munkatársának. JAYNE SUMMERVILLE Rózsaháború (13) Oliver frakkban-cilinderben berontott a díszvacsorára. Miután sikerült megbotránkoztatni a vendégeket azzal, hogy használt papírzsebkendőt dobott a levesestálba, bevonult a konyhába, a görög tragédiákat idéző ruhájában mindaddig méltóságteljes és gyönyörű Barbara meg utána. „Oliver, ezek az emberek az üzletfeleim! Még a Washington Post receptfeelelőse is itt van!” „Fantasztikus”, mondta Oliver. Barbara fölindultan szaladt ki a hátsó ajtón. Oliver hallotta, hogy beindítja a terepjárót, és kifarol a garázsból. A férfi kirohant a főbejáraton. „Vidd arrébb a kocsidat”, mondta Barbara. A dzsip szemtől szembe állt a Morgannal. „Á, ne is fáradj, majd én elintézem.” Oliver futva ugrott be a Morganba, „Csak a testemen át!” üvöltötte. A pázsiton a vendégek nézték, amint Barbara begyújtotta a dzsip motorját, a Morgan felé indult és le nem állt. Oliver fojtottan lihegett és épp hogy csak lebújt az ülés alá, mikor a dzsip szabályosam átroborgott a sportkocsin. Iszonyú rémcsörömölés közepette szétesett imádott Morganija, a férfi azonban az indítókart szorongatva, sértetlenül került elő. „Mostantól már semmi sem szent!” ordította. Gondos alapossággal tönkretette Barbara tűzhelyét. Az asszony ezt látva nekiállt, hogy egymásnak verve szétzúzza a Staffordshire-i figurákat. „Csak ezeket ne!” kérte Oliver. „Te is annyira szereted őket, mint én!” „Sőt, jobban”, válaszolta az asszony. Frizbi gyanánt Oliver fejéhez vágott egy tányért, de a férfi kitért előle. Oliver szobájában, akárcsak egy fösvény ember odújában, minden talpalatnyi helyet az egész házból oda gyűjtött porcelántárgyaik foglaltak el. Reggel baltával ment neki a biztosítékoknak. Leállt a légkondicionálás és a televízió. „Jó meleged lesz ma, angyalom!” mondta Barbara ajtaja előtt röhögve. Felvette gyűrött, piszkos öltönyét, káromkodva megborotválkozott és lement, hogy felkészüljön Larrabee tárgyalására. Az ajtaján odaragasztottüzenetet talált. „Beszélnünk kell egymással. Este kilenckor az ebédlőnkben.” A hátuljára felírta: „Mr. Oliver Rose jelen lesz.” Barbara gyertyafénynél ült, egy tál pástétommal és sós keksszel az asztalon. Oliver egy palack borral tűnt fel az ajtóban. „Ma este... gyönyörű vagy.” „Jól érzem magam”, mondta Barbara. „Én is. Azt hiszem, Larrabee tárgyalása jól ment. Meg hát örömteli meglelepetéssel vettem tudomást az üzenetedről." Barbara szedett neki pástétomot. „Kösz a bont — mondta —, remélem, nem mérgezett.” „Én is a pástétomról.” „Micsoda káoszt teremtettünk”, sóhajtott az asszony. „Szeretnék megint normálisan élni.” „Én is. Nehéz elhinni, hogy nem lehetünk egymással boldogok.” (Folytatjuk) 1990. április 24., kedd KÉRDEZZ - FELELÜNK Szerkeszti: Dr. Kovács Károly APRÓ ILLÉS, BÁCSKA. — Van-e valamilyen előírás, amely megakadályozná a szomszédok zaklatását? Egy több lakású épületben lakom, s a szomszéd lakásba egy fiatal házaspár költözött, amely nem ismeri a házirendet, állandóan zajong, egymás között annyira hangosan veszekednek, hogy a szomszédságnak a nyugalma veszélyeztetve van. Eddig semmilyen figyelmeztetés vagy kérelem nem segített. Mit kell tenni, hogy a házban helyreálljon a rend és a többi lakó ne tűrje a lakó önkényeskedését. — Megkísérelte-e a házitanács útján figyelmeztetni a rendetlenkedő lakókat? Szokás az, hogy a lakók betartják a házi rendet. Ha nem segít a szép szó, akkor csendháborítás miatt szabálysértési bíróságnál (sudija za prekrenje) is eljárás indítható a lakó ellen. A pénzbírság bizonyára jobb belátásra is fogja bírni a lelkiismeretlen polgárokat. Végső esetben, ha semmilyen eszköz sem segít, bírósági eljárásban javasolni lehet a lakó kilakoltatását is, végső esetben, ha bebizonyosodik, hogy magatartása olyanná fajult, hogy lehetetlenné tette a többi lakó számára a békés lakást, és olyan mértékben veszélyezteti a ház nyugalmát, hogy a bíróság célszerűnek tartja a lakásból való eltávolítását. TANÁCSTALAN olvasó, szenttamás. — Édesanyám elhunyta után az édesapám birtokába vette anyánk vagyonát is. Mi, gyermekek nem tettük ezt szóvá a családi béke megőrzése végett. Most azonban az apánk életközösségre lépett egy asszonnyal, aki rossz hatással van rá, s félő, hogy vagyonát rá íratja. Rendelkezhet-e vagyonával is? Az ügyben eddig nem indult meg a hagyatéki eljárás. Megtehetjük-e ezt ma is, noha már néhány év eltelt édesanyánk halála óta? Követelhetjük-e az anyáink utáni hagyatékból való részesedést, ha édesapánk ebbe nem egyezne bele? — Senki sem akadályozhatja meg sem önt, sem bármely testvérét, hogy javasolja elhunyt édesanyjuk után a hagyaték megindítását. Édesapjuk nem idegenítheti el az édesanyja nevén levő ingatlanrészt, mindaddig, amíg ez édesanyjuk nevén szerepel a telekkönyvben. Elhunyt édesanyjuk után megindítható a hagyatéki eljárás édesapjuk beleegyezése nélkül is, s ezen eljárás folyamán fognak az örökösök részesülni az őket megillető részükre az elhunyt hagyatékából. D. MIKLÓS, Szabadka. — Van-e valamilyen előírás, amely megakadályozná, hogy egy külföldi állampolgár hazánkban szülője után ingatlant örökölhessen. öcsém több évtized előtt távozott ideiglenes munkára külföldre, de időközben ott családot alapított és fel is vette a külföldi állampolgárságot. Tudomásom szerint megszűnt hazánk állampolgára lenni. Elvesztette-e ezáltal azt a jogot, hogy szüleink után ingatlant örökölhessen? — Csupán abban az esetben vesztené el a külföldi állampolgár jogát, hogy szülei után hazánkban ingatlant örökölhessen, ha az ország, amelynek állampolgárságát felvette, kimondta volna, hogy jugoszláv állampolgár az illető állam területén nem örökölhet ingatlant. Tudomásunk szerint nincs ilyen határozat, s ezért testvére örökölhet hazánkban ingatlant. KERESZTREJTVÉNY Tízszintes: 1 Egy sportág, 4. Ilyen bér is van, 6. Középen kifut! 7. Após, 8. Kifelé szállni késztet, 10. Önfeledten vigadó, 12. Volt japán világbajnok asztaliteniszező, 16. Kellemetlen illatúvá váló, 18. Mineo színész neve, 19. Fél Vardar! 20. Zadar autójelzése, 21. Orientális testgyakorlás. Függőleges: 1. Vissza: kérdőnévmás, 2. Geller sakkozó neve, 3. Varázsló munkát végez, jósol, 4. Házat készít, 5. Hetesnél kisebb (ék. f.), 7. Szorgoskodó, 9. Távozóban, 11. Útépítő, 13. A szintje csökken, 14. Az argon vegyjele, 15. Porció, 17. Időmérő: 1 2 3 ▼ 4 5 6 7 8 9 V1,1 o 11 u w 12 13 14 15V 16* 17 18 19 • 20 21