Magyar Szó, 1990. április (47. évfolyam, 104-118. szám)
1990-04-27 / 115. szám
20 NAPSUGÁRMagyarSie 1990. április 17., péntek Testvérem Testvéremet Lillának hívják, és tizenhárom éves. Ő sokkal szebbnálam. Sötét haja van, sötétbarna szeme, az arcbőre barnás árnyalatú, és nem olyan foltos, mint az enyém. Az arcán, első ránézésre nem lehet fölfedezni semmi különöset, csak azt, hogy csinos. Amikor azt mondtam neki, hogy róla fogok írni, elnevezte magát, és így szólt: — Ööö... Hát igen, van két szemem, egy orrom, egy (nagy) szám, a nyakam a vállamig ér, a lábam meg a földig. Hát nem érdekes? De. Nagyon. Amit elmondott, az mind igaz. Nem szokása ennyi butaságot összehordani, ebben csak én vagyok jártas, most csak meg volt illetődve, hogy róla írok. Persze, az neki nem jutott volna eszébe, hogy elemezgessem. Hanem ez egy leíró fogalmazás, és nekem az ő külsőjét kell ismertetni veletek. Volt egy ismerősünk, aki egyre áradozott húgom szépségéről. Mandulavágású szemek, cseresznyepiros száj, görög orr, elegáns profil, könnyű pír a sötét bőrön és ilyesmik. Nekem azt mondta, hogy úgy festek, mint egy jóindulatú, pirospozsgás parasztlány. Erről a jóindulatú, pirospozsgás parasztlányról kiderült, hogy csöppet sem jóindulatú, amikor az említett úr ölébe „véletlenül” beleöntötte a Coca-Colát. Hanem, be kell, hogy valljam, nagyon büszke vagyok húgom szépségére. Akkor is szép, ha fintorog vagy ha gonosz pofákat vág. Akkor is szép, ha nevet, mert szépek a fogai, és édes, apró ráncok gyűlnek a szája köré. Egyetlen baj van az arcával, az, hogy színtelen a szemöldöke. Ebben viszont én járok elöl, haha! Egyszer azt mondta Laci barátnőm, hogy az, aki igazán szép, van a szája fölött egy kis pötty. Neki is van, talán azért mondta. Sokáig bámultam húgom arcát, míg nála is fölfedeztem egy pöttyöt. Ha! Nekem nincs, de megvagyok nélküle! Meg én! A húgomat csak az bántja, hogy alacsony, és lapos, mint a deszka. „Nem baj — mondtam neki —, nézz meg engem, nem vagyok se alacsony, se lapos, és mégse vagyok szép. Ne ez legyen a legnagyobb bajod!” Erre becses húgom kissé elhúzta azt a cseresznyepiros száját, fölhúzta színtelen szemöldökét, sötét szeme megvetően csillant, és fejedelmi pillantással végigmért. Na, ennyit a testvéri szeretetre . JAKOBSZ Andrea 8/4 Petőfi Sándor iskola, Újvidék VÉLEMÉNYEZTE: TOLDI ÉVA Kedves Andrea! „Hanem ez egy leíró fogalmazás, és nekem az ő külsőjét kell ismertetnem veletek” — írod egy helyen, és ebből is látható, tudatában vagy annak, hogy fogalmazásod jellemrajz. A jellemábrázolás az irodalmi művek fontos eszköze, főként arra épülnek a nagyobb epikai alkotások, a regény és az elbeszélés, a dráma pedig egyenesen a jellemek konfliktusán, összeütközésén alapul. Írásodban a külső leírás meglehetősen jól sikerült. Találóan válogattad meg a jelzőket, ügyeltél arra, hogy élethűen jelenítsd meg fogalmazásod szereplőjét, a testvéredet. A külső jellemzés a megfigyelés pontosságát feltételezi, amelyet aztán eredeti módon kell megfogalmazni. Az embereket azonban nem elsősorban a külsejük alapján ítéljük meg. Sokat elárul az is, ahogyan viselkednek, ahogy beszélnek. Nagyon helyesen tetted, hogy beszéltetted írásod szereplőjét, és elmondtad, hogyan találja föl magát az előállt helyzetekben. Ami kissé hiányzik a fogalmazásodból, az a testvéred belső jellemrajza. Bár jócskán kárpótolja az olvasót az, hogy megtudja, milyen, vagy te, a történet elbeszélője. Humorérzékedről és érettségedről tanúskodik a fennkölt, görögös szépség és a parasztlány típusának a szembeállítása, valamint ennek az ellentétnek a felnagyítása, sarkítása. Nyitott szemmel jársz a világban, kritikusan viszonyulsz másokhoz, de még inkább dicsérhető, hogy önmagad sem szépíted. Az önkritika hiánya nemcsak hogy nem szép jellemvonás, hanem gyakran befutott írók műveinek a hitelét is rontja, ha szerzőjük dicsekszik, és jobbnak tünteti fel magát, mint amilyen. Fogalmazásod őszinteségedről árulkodik, emellett pedig azt bizonyítja: érdemes a jövőben is írogatnod. Az én barátnőm Mint a legtöbb embernek, nekem is van barátnőm, barátom, de a legkedvesebb közülük Melitta. A haja barna, sima, és mindig jól áll a frizurája. Szeme zöldeskék. A magasságunk körülbelül egyforma, pedig tavaly még nagy volt a különbség köztünk, az én javamra. A barátnőm karcsú, sportos alakú, minden ruha illik rá. Kitűnő tanuló, ezért az idén ő az osztályelnök. Első elemi óta ismerjük egymást, és egy padban ülünk. Csak akkor nem, amikor az osztályfőnök máshogy rendeli el. Ha valamilyen házi feladatot néha nemsikerül megoldanom, ő mindig segít. Ha problémám van, akkor azt megbeszéljük, és találunk rá megoldást. Minden titkomat elmondom neki, hisz megbízom benne. Ő úgyszintén. Amit mond és megígér, azt kötelezően be is tartja. Komolyan nem szoktunk összeveszni, de ha egy kicsit összezördülünk is, már aznap kibékülünk. Néha hecceljük egymást, de csak viccből. Ha neki megtetszik egy fiú, közösen bíráljuk el. Illik-e hozzá, hogyan lehetne megismerkedni és beszédbe elegyedni vele. Amikor csak tehetem, Melittával megyek haza, és ilyenkor részletesen megtárgyaljuk az iskolában történteket. Ő szereti a társaságot, mindenhez hozzá tud szólni, könnyen ismerkedik. Vidám természetű, jókedvű, kalandvágyó. Mindez rólam kevésbé mondható el. De hát az ellentétek vonzzák egymást. Mi is kiegészítjük egymást, és talán ezért is vagyunk jó barátnők. Én csak sajnálni tudom azokat, akik még nem találtak rá az igazi barátra. ROZGONYI Zita 7. a Kizár István iskola, Szabadka Tavaszi séta Egy szép tavaszi nap sétálni mentünk a Kiserdőbe. Meg akartuk lesni a természet ébredését. Gyönyörű látvány volt az ébredező természet. A gólyahír, a százszorszép és a „tavaszieső aranyesők” velünk együtt nézegették a bodzafa kicsi leveleit, a kisgyerek-bimfoókat. Mikor felnéztünk, sok madárfészket láttunk. Nem is csoda! Hisz madárdaltól zengett az erdő. Mikor odaértünk a játszótérhez, gyerekzsivajt hallottunk. Mi is beálltunk játszani. Miikor elérkezett a hazaindulás ideje, a fák, a virágok azt suttogták utánunk, hogy: Itt a tavasz! NAGY TORMA Natália 3. , J. J. Zmaj iskola, Szabadka Én és a világ Ezen a világon nekem nem lenne szabad panaszkodnom, mert mindenem megvan amit a szemem-szám kíván. De a szívemben mégis van fájdalom, amikor apura gondolok vagy nála vagyok. Anyuval nem élnek együtt, és egy új felesége van. Az engem nem zavar, hogy van másik felesége, mert anyunak is van férje. De anyu továbbra is úgy gondoskodik rólam, mint azelőtt, mindig elmegy szülőértekezletre, ha valamit nem tudok, anyu segít. Apu pedig még azt sem kérdezi meg, hogy vagyok. És a mostani felesége el akarja tőlem idegeníteni. Most már ritkábban is látom, mert ha elmegyek oda, akkor is csak a mamával vagyunk. Apu mindig elvesz valami értékeset. Igaz, ez nem szép tőle, de én nagyon sajnálom, mert egész nap azt szeretném, hogy újból olyan boldog legyen ő is, mint mi vagyunk anyuval. Van egy álmom, amely sose fog teljesülni, az pedig, hogy anyu, apu és én újból együtt legyünk, és nagyon boldogok. KONC Daniella 7/1 Sever Durkic iskola, Becse Anyukámmal a munkahelyén Anyukám az újvidéki Társadalmi Könyvviteli Szolgálatban dolgozik. Néhány alkalommal elvitt a munkahelyére. Először bemutatta a kollégáit. Azután elvezetett az ebédlőbe. A rengeteg étel közül alig tudtam választani. Ő magának nem vett semmit. Később visszatértünk az irodába. A telefonok csörögtek, az írógépek csattogtak, én meg büszkén néztem anyámat, hogy rohangál le-föl a papírokkal. Néha annyi papír összegyűlt, hogy nem fért bele egy dobozba. Akkor az én anyukám a gyönge kezeivel cipelte az első emeletről a harmadikra a nehéz dobozt. Senki se akart segíteni neki. Egyszer meg is kérdeztem, hogy bírja mindazt egyedül, ő meg így felelt: — Muszáj, különben nincs semmi keeresnivalóm itt. Nem álltam ki, hogy ne segítsek neki. Meg volt hatódva, de azért visszautasította a segítséget. — Neked az a feladatod, hogy jól tanulj, esetleg, hogy valamit segíts a ház körül, nem pedig, hogy cipeld ezeket az óriási dobozokat. Kénytelen voltam továbbra is nézni, hogyan küszködik , a papírokkal. Most már nem voltam büszke, hanem fájt a szívem, mivel láttam, hogy milyen nehéz munkát végez anyukám, csak azért, hogy az én gyermekkorom gondtalan legyen. Később minden elcsöndesedett, a telefonok elhallgattak, az írógépek üresen álltak az asztalokon. Csak anyukám volt az irodában, az asztalát rendezte. Végre, amikor minden munkát elvégzett, amikor mindent rendben hagyott, elindult haza. Az egész épület üres volt, csak a portás ült a helyén. Anyukám az utolsók között hagyta el az épületet. Korán reggel 7-től délután 3-ig talpon volt. Az utat az Újtelepről a központba és vissza nem számítottam. Ezért, amikor anyukám holtfáradtan hazajön, segítek neki, hogy felvidítsam, hogy lássa, mégis megérti őt valaki. Szerintem anyukám a legszorgalmasabb és legügyesebb anyuka a világon. MÉSZÁROS Minicsér 7/4 Nikola Tesla iskola, Újvidék Kedvenceim, Zugnál- Edil 7/4, Moša Pijade iskola, Kikinda Segítettem fát vágni. Agyas Enikő 8/1 Petőfi brigád iskola, Kula Legkedvesebb regényhősöm A kétéltű ember című könyvben, melyet Alekszandr Beljajev írt, a főszereplő egy ember, akit Strandernek hívnak. Ő az én legkedvesebb regényhősöm. Ez az ember, kopoltyújának köszönhetően, egyáltalán nem olyan környezetben él, mint a többi, egyszerű ember. Neki a tenger az otthona. Ott él a tenger mélyén, a halak, a polipok, a delfinek hazájában. Ő az, aki már mindent látott a tengerben. Annak ellenére, hogy ember volt, nem bántotta a halakat. Sőt, amikor látta, hogy az emberek bevetik hálójukat, ő megsajnálta őket, és gyémántkésével széthasította a hálót. Stiander nagyon szerette az állatokat. Barátot is szerzett magának, mégpedig egy delfint, akit boldogan lovagolt meg. Ilyenkor a csillogó hullámok közül csak a nagy fekete haja látszott ki, ahogy lebegett a szélben. Stiander, mivel mégis ember volt, esténként kimerészkedett a partra. Ott felvett egy inget, egy nadrágot, és ilyenkor, igaz, rövid ideig, de tüdőre lélegzett. Mivel barátságos és szép volt, megismerkedett egy lánnyal. Sokat sétált vele a parton, de nem merte neki megmondani, hogy ő nem a Földön él. A lány kedvéért hajlandó volt mindenre. Mindig tovább és tovább maradt a kedves lány társaságában, mert nem tudott megválni tőle. Ez pedig nem vezetett jóra, mivel már nehezen tudta szedni a levegőt. Ilyenkor nagy szúrást érzett az oldalában. A szúrás azt jelentette, hogyha nem megy vissza a vízbe, akkor a tüdejével nem bír lélegezni, és örök életére a vízben kell élnie. Volt egy ellensége, aki arra kényszerítette, hogy a tenger mélyéből gyöngyöket hozzon föl. Strander ezt nem akarta megtenni, ezért örökre visszatért a tengerbe, és nem ment többet az emberek közé. Csodálom azt a tulajdonságát, ami más embernek nincs meg. Ez pedig a kopoltyúval való légzés. Irigylem tőle a szép környezetét, a tengerben, a halak birodalmában ahol él. UDVARDI Szilvia 7/b Néphősök iskola, Csantavér Örömmel jelentem, hogy pályázatunk bírálóbizottsága ma délelőtt összeült egyeztetni véleményét, úgyhogy vasárnapi számunkban közölni fogjuk a díjazottak névsorát. Mivel a pályázók között diákok (gyerekek és fiatalok) is voltak, ezért úgy döntöttünk, hogy a kiszelektált munkákat még egy gyermekzsűri is átnézi, s ízlésének megfelelően válogat még belőlük, így állhat csak össze ugyanis az a bizonyos kis gyűjtemény, amiről már írtam nektek). A szabadkai J. J. ZMAJ iskola önképzőköre — egyébként pályázatunk indítványozója is — jelentette, hogy szívesen ellátja ezt a feladatot. A napokban megkapják hát a pályaműveket, és reméljük, hamarosan elvégzik ezt a munkát. Előre is köszönjük nemes igyekezetüket. Levelet a következőktől kaptam a héten: péterrévei SAMU MIHÁLY iskola, Bartusz László, Bartusz Kornélia, Tamankó Mónika, Dienes Dóra, Sívó Csaba, Balassa Bálinth, Deli Judit, Lakatos Violetta, Pecze Angéla, Molnár Ferenc, Horváth Erika, Topolcsányi Éva, Kovács Árpád, Pozsár Zoltán, Kalapos Szilvia, Beretka Rózsa, Lakatos Leonóra, Mester Csaba, Szabó Mária, Tokodi Beáta, Mucsi Mária, Szabó Csaba, Búcsú Gabriella, Pece Magdolna, Horváth Eleonóra, Tóth Ernő, Király Ádám, Lukács Ddikó, Király Angéla, Goór Gabriella, Szécsi Irén és Körösi Bianka; újvidéki NIKOLA TESLA iskola: Bodza Zsuzsanna, Morvai Tímea, Tatai Andrea, Véber Zita, Gyűrűsi Erika, Földesdy Erna, Szemők Zsuzsa, Takács Gábor és Raffai Andor; kanizsai J. J. ZMAJ iskola 4. b osztálya: Szecsei Kamilla, Búza Karolina, Erdélyi Ildikó, Cseszkó Tímea, Gazdag Kornélia, Tasi Ildikó, Búza Tünde, Szecsei Melinda, Körmöci Károly, Domonkos Mária, Fazekas Ágnes, Farkas Éva és Bödő Róbert; 3. c osztálya: Vukovic Teréza, Losonc Renáta, Szecsei Ágota, Tillinkó Szabolcs és Lázár Miklós; kikindai MOL.A PIJADE iskola: Tombácz Irén, Mészáros Hajnalka, Martonosi Valéria, Molnár Diana, Turi Erika, Csíkos Károly, Szili Karolina és Fekete Attila; szabadkai J. J. ZMAJ Iskola: Túri Klaudia, Matijevics Zsombor, Létity Gabriella. Vörös Gyöngyi és Csemetity Árpád törülök. hoev t-te-ttkeztetek bírálóbizottságnak. Ezenkívül Tóth Katalin kanizsai óvodás. Csobánkity Zoltán Topolva és Király Arnes Becse. Mindannyiatoknak tartalmas. vHám május elsejei ünneneket kívánok, várom 's ••'■«»•két. sok-sok szeretettel: _________________ ZSUZSA