Magyar Szó, 1990. május (47. évfolyam, 134-147. szám)
1990-05-18 / 134. szám
1990. május 18., péntek Énekszóval, muzsikával A 27. Gyöngyösbokrétát május 25-én és 26-án tartják meg Újvidéken A 27. Gyöngyösbokrétát e hó 25-én (pénteken) és 28-án (szoombaton) tartják a tartományi székvárosban, de a rendezvény már tegnap megkezdődött. Az újvidéki József Attila Általános Iskolában tegnap megnyílt a Kína ma elnevezésű kiállítás, amelyen a távolkeleti ország kultúráját mutatják be. A tárlatot Kína belgrádi nagykövetségének tanácsosa nyitotta meg, a megjelenteket dr. Szám Attila, a tartományi művelődési titkár helyettese üdvözölte. Hétfőtől (május 21.) a Dél-Telep helyi közösség épületében Takács Győző keramikusművész kerámiái és grafikái tekinthetők meg. Mindkét tárlat május 26-áig tart nyitva. A tegnapi sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a Gyöngyösbokréta keretében a Durindót május 25- én (jövő pénteken) 18 órai kezdettel tartják meg az újvidéki Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben. Ezen 20 vajdasági népi együttes, valamint budapesti, szegedi, jászberényi, pulai, hvari hangszerszólisták lépnek fel. A Durindót Bogár László, a fesztiválbizottság elnöke nyitja meg, a megjelenteket Mészáros Ilona, az újvidéki Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke üdvözli. A műsor után beszélgetést szerveznek a csoportok művészeti vezetőivel az eddigi eredményekről, a művelődési egyesületek munkájának javításáról. Bogár László, a fesztiválbi-A Duríndón felén az újvidéki Petőfi Sándor, a topolyai Bratstvo, a Svetozar Miletic-i Németh László, a székelykevei Petőfi Sándor, a vojlovicai Tamási Áron, a telecskai Petőfi Sándor, a szabadkai Lányi Ernő és a Népkör együttese, a kanizsai Cifraszűr, a kishegyesi Petőfi Sándor, a kikindai Egység, a tordai Petőfi Sándor, a bajsai Bratstvo, a tornyosi Ady Endre, a moravicai Ady Endre, a pacséri Pacsér művelődési egyesületek, a becsei Batyu együttes, a zentai Kertek helyi közösség, az adai Művelődési Központ népi együttese, valamint a jászberényi népi zenekar. A Gyöngyösbokréta résztvevői: a kupuszinai Petőfi Sándor, a topolyai Bratstvo, a zrenjapini Petőfi Sándor, a Sveánai Miletié-i Németh László, a doroszlói Móricz Sisigmond, a horgost Bratstvo, a szilágyi József Attila, a tornyost Ady Endre, a kikindai Egység, az újvidéki Petőfi Sándor, a martonosi Bratstvo, a gombosi Arany János, a székelykevei Petőfi Sándor, az újvidéki Makszim Gorkij, az omoravicai Ady Endre, a tordai Petőfi Sándor, a temerini Szirmai Károly, a muzslyai Petőfi Sándor, a szabadkai Népkör, az újvidéki Sonja Marinković művelődési egyesületek, az uzdini művelődési ház, a becsei művelődési ház magyar tánccsoportja, valamint a kisoroszi tánccsoportozottság elnöke elmondta, hogy a Durindó keretében egy kisebb ünnepséget is szerveznek, amelyen a 70 éves Király Ernőt, a Durindó egyik megalapítóját köszöntik. Május 26-án (jövő szombaton) tartják a Gyöngyösbokréta központi ünnepségét. Délután 2 órakor kezdődik a díszfelvonulással. A részvevők a Vojvodina Sport- és Üzletközpontból indulnak a városközpontba, majd visszatérnek a sportközponthoz. Délután 5 órakor itt, a Vojvodina Sport- és Üzletközpont nagytermében lesz az ünnepélyes megnyitó. A rendezvényt Hasilózsa, a Tartományi Közművelődési és Oktatási Közösség közgyűlésének elnöke nyitja meg, a megjelenteket Mészáros Ilona, a telepi művelődési egyesület elnöke is üdvözli. A műsorban 20 vajdasági magyar tánccsoport vesz részt és a nemzetek és nemzetiségek művelődési egyesületeinek tagjai is fellépnek. Meghívták az uzdini Művelődési Ház (román), az újvidéki Makszim Gorkij (ruszin), a Pavel Jozef Safarik (szlovák), a Sonja Marinković (szerbhorvát) művelődési egyesületek tánccsoportjait, valamint a jászberényi (Magyarország) Művelődési Központ népi együttesét. A rendezvényt egy szakbizottság kíséri figyelemmel, amelynek tagjai: Varga Péter (elnök), Dobrivoje Putnik, Kis Ildikó, Lackó Illés, Gábor Károly, Pribojszki Mátyás (Budapest), Szimorcsky János (Szeged). A tegnapi sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a két napon mintegy 1500 résztvevőre számítanak. A belépődíj mindkét eseményre 50 dinár. Jegy már kapható az újvidéki Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben (József Attila utca 16.) munkanapokon 7-től 8 óráig, valamint 18 és 20 óra között. Telefonszámuk: (021) 367-081. Május 26-án a Vojvodina Sportes Üzletközpontban eladással egybekötött kézimunka-kiállítást szerveznek. A kisiparosok és iparművészek népi hangszereket, népviseletet- fa- és cseréptárgyakat állíthatnak ki és árusíthatnak. m. k. (LAZUKICS Anna felvétele) A kutaiak egyik korábbi fellépése a Gyöngyösbokrétán MmymM MŰVELŐDÉS 11 NEUM ’90Eltűnt életek nyomában Művészi dokumentum macedón módra Ha azt mondjuk: az élet írja a legjobb regényeket, a lehető legvulgárisabb közhellyel éltünk. A tények és közhelyek azonban a művész kezében egészen más dimenziót nyernek, s többé nincs okunk kételkedni bennük. Bizonyítja ezt a szkopjei stúdió dokumentumai a sorainak, dokumentum - drámáinak sora, amelyeknek emléke az összemosódó, szürke tévénapok, tévéévek során nem halványult el. A hang című dokumentumdráma egy, a vég nélküli sirámokra emlékeztető monológ a félelemről és magányról, a magánytól való rettegésről, amelyet több mint egy évvel ezelőtt láthattunk, vagy A falu a szívemben című dokumentumfilm a kegyelettel teli, mindenható emlékezésről. Ugyanígy emlékezetes marad a fesztiváli műsorban most sugárzott Apám, szel című dokumentumdráma is, ez a különös, dísztelen, őszinte történet egy sajátos tragédia hőséről, akinek létéről csupán egy sír, egy-két hivatalos papír és fiának szeretete, emlékei tanúskodnak. Izet a „világ végéről” inadlt útnak, árván, nincstelenül, éhesen Facar az első világháború idején a bolgárok felgyújtották, szülei eltűntek a háború viharában, s megmaradását csupán egy különc, bátor és filantróp francia tisztnek köszönhette, aki kézen fogta, s magával vitte Prandant- srácba. Izet élete a tragikus veszteségek egyenlege: előbb szüleidi elvét, szüleit vesztette el, majd, három év után jótevőjét, René du Gherrmert, aki magához veti. Később, rövid házasság után, elhagyja a felesége, s vele elveszti egyetlen gyermekét is. Értelmetlenné vált életére a korai halál tesz pontot, s Izet Limán (aki időközben nevet, nemzetet, vallást változtatott) létezésének egyetlen biztos dokumentuma maradt: egy sírkő a nantes-i temetőben, innen indul el jóval később, évtizedek múltán a fia, hogy apjáról őrzött emlékképeit újabb mozaikokkal gazdagítva kiteljfersít is. Nantes-ból a macedóniai Devne Korszovrasztiba, a modern nagyvárosból egy, a hegyoldalba kapaszkodó, különös izű orientális fészekbe, furcsa, idegen emberek közé, hogy a dzsámi tövében és egy ismeretlen, idegen temetőben keresse a gyökereket. A Ljubi Cvetanovszki forgatókönyve nyomán forgatott dokumentumdráma rendezője, Blagoja Markovszsi finom érzékkel kezelte ezt az érzékeny anyagot, mesteri módon a háttérben maradt rendezői beavatkozása szinte nem is észlelhető. Egy lemeztelenített emberi sors bontakozik ki a szemünk előtt a maga tragédiájában, felesleges, bántó dramaturgiai felépítmény nélkül Torokszorítóan hitelesen. A szkopjei stúdió műsorainak panorámáját egy jól sikerült dokumentumaim (Az a fontos, hogy ember légy) egy félórás zenés műsor (Angyalok éneke), egy tudományos kisfilm (Macedón sírok nyomában), s egy gyermekműsor (Do-re-mi) egészíti ki. Mindegyikre egyaránt jellemző s szoros kompozíció, a letisztult, művészi képek sora, a lírai hangvétel és a kitűnő kísérőzene Mindre, egy kivételével. Mert — se tekmutber, sajnos, többi stúdiónk ■sem igen jeleskedik —, ami a gyermekműsorokat illeti, még mindig valahol a világ mögött kullogunk (tisztelet a ritka kivételeknek). A De-re-mi című gyermekműsor ugyanis bántóan didaktikus, megbocsáthatatlanul vontatott és híján van minden eredetiségnek. Nem más voltaképpen, mint egy rosszul sikerült show, amelynek szereplői gyerekek, akik a nagyokat utánozva revüt mutatnak be. A tanulságnak valahogy így kellene haragzania: mi, gyerekek mindezt jobban tudjuk a felnőtteknél. De vajon me vetődik fel a kérdés , miért kényszerítik rá őket akkor a felnőttek, hogy az általuk legondoltszcenárió szerint mozogjanak, beszéljenek, énekeljenek? Nem volt egyébként könnyű dolga a háromtagú zsűrinek (Ivan Tosevszki, Zdravko Grebo és Igor Mandié), akiknek a szerdai nap folyamán tíz (szinte azonos tartalmú) tévéhíradót kellett végignézniük. Igor Mandié, az ismert enfant terrible úgy nyilatkozott: eszméletlenségig részeg lett attól, hogy tízszer nézte végig ugyanazt a valamit, ami még mindig a régi, egy irányba kanalizált szellemet tükrözi, eredetiség, egyéni látásmód nélkül, s amelyben az egyedül mérvadó információ háttérbe szorul a „vége-hossza nincs női fecsegés” mögött. Zdravko Grebo kevésbé volt szigorú, de megjegyezte: a legjobb egy II. híradó lett volna, amelyben azok az információk kapnak helyet, amelyek egyből-egyből (feltehetőleg politikai megfontolásból) kimaradtak Díjakról szóló döntésüket szombaton hozzák nyilvánosságra, vélhető azonban, hogy a zárt ajtók mögött folyó késhegyre menő vita izgalmasabb lesz, mint bármelyik híradónk. P. KECZELI Klára iszlányiet senki sem szünteti ki? Néhány hónapja még csak sok rosszakarattal lehetett volna feltételezni az ilyesmit — mondják Kanizsán a magyar hetilap megszüntetéséről A kanizsai tájékoztatási szakosztály minapi ülésén soron kívül napirendre került a magyar nyelvű hetilapok bejelentett megszűnésének kérdése. A Szocialista Szövetség elnöke, Faragó János kezdeményezte a téma megvitatását, mint mondta, hogy politikailag támogassák az iskolákat és magánszemélyeket, amelyek, illetve akik kinyilvánították rosszallásukat az említett lapok kurtán-furcsán történő felszámolása miatt. Javaslata szerint kezdeményezni fogják saját tartományi szervezetük illetékes szerveinél, az alapítóknál közbenjárva akadályozzák meg, hogy egyetlen lap is megszűnjön, különösen ha nemzetiségiről van szó, mert azzal a nemzetiséget rövidítik meg. Ezzel párhuzamosan maguk a lapok is mérjék fel, menynyi pénz marad az alaptevékenységükre, és mennyi megy el más célra, illetve saját felépítményük hogyan van kihasználva. A szakosztály elnöke, Mojzes Mihály szerint enyhén szólva sajnálatos dolgok történnek. Abba nincs betekintésük, hogy mennyi pénzre van szükség, de feltűnő, hogy szinte kampányszerűen került napirendre a Dolgozók megszűnése, valamint a Mézeskalács, a Jó Pajtás és a Képes Ifjúság fennmaradásának kérdésessé válása. Ez egy kicsit sok egyszerre — jelentette ki. Ismét emlékeztetett egy nem először hangoztatott véleményükre. Sokkal nagyobb lehetőség kínálkozna az ésszerűsítésre a tartományi hatalmi és politikai szervezetek közlönyeinek kiadása terén, azt mégsem bolygatja senki. Arra van pénz, hogy több nyelven kiadják a Küldöttek Híradóját, a Szocialista Szövetség vagy a szakszervezet üléseinek anyagát, szó szerű közlésben és könyv alakban, anélkül, hogy egy dinár befolyna a terjesztésükből. Senki még nem mérte föl ezeknek a kiadványoknak az olvasottságát, de sejteni lehet, hogy egykettőre kudarcot vallanának a piacon, mert senkinek eszébe nem jutna megvenni őket. Ezzel szemben ott van például a Jó Pajtás, amely a potenciális olvasótáborhoz képest maximális példányszámban ki is kel. Ki pedagógusi, ki szülői tapasztalatból tudja, hogy a lap megjelenésének napja ünnepnap az iskolában. Ifjúsági lapokról lévén szó, bármely nyelven hiba lenne a megszüntetésük, de föltűnő, hogy éppen a magyar lapok megjelenése válik kérdésessé. Kétségtelen, hogy ennek politikai következményei is lesznek. Nagyon rossz helyen kezdték meg a takarékosságot — mondák a szakosztályban. Ellenpéldaként hozták föl a magyarul Gondolat címet viselő ötnyelvű lapot, amely kétségtelenül fölöslegesnek mondható. A szerepét bőven betölti a napisajtó, és legföljebb illetékes intézményekre lehetett rásózni előfizetésben. Esetünkben viszont vitán fölül áll, hogy olvasott lapokról van szó. A társadalom szégyene, hogy az újságban megjelenik a lap folyószámlája, hogy arra fizessenek be adományokat. Ez egyszerűen gyalázat — mondta a szakosztály elnöke. Miroslav Terzić, a Szocialista Szövetség titkára is elítélendőnek nevezte a láncreakciószerű jelenséget, különösen ha tudjuk, hogy a dotált kiadványokra még mindig van pénz. Slulmann László szerint tragikus, hogy négy nemzedék saját újság nélkül marad. Ez semmivel sem magyarázható, pénzt lehet rá találni, ha akarunk — fejtette ki, hozzátéve, hogy bármely nyelvű tájékoztatásra érvényes lenne ez. Itt egyébként négy és fél évtizedes hagyomány megszakadásáról van szó, hogy milyen következményei lehetnek, belegondolni is rossz. Volt, aki a magyar rádiónak nyilatkozó Fórum-vezérigazgató szavaiból ítélve nem látta ilyen tragikusnak a helyzetet, csupán átmenetinek gondolva a pénzhiányt, de a témát a szakosztály elnökének megállapításával zárták: néhány hónapja még csak sok rosszakarattal lehetett volna ilyet kitalálni. Bárki rossz viccnek mondta volna (tg) A múzeumok világnapjára Tíz-egynéhány éve döntötte el a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM, hogyájus 18-át múzeumi világnappáyilvánítja. Miért ne, hiszen ha hét a zenének, táncnak, színházik, képzőművészetnek, sőt a szellemnek, miért ne lehetne napja múzeumoknak is, hogy legalább akor eszébe jusson a világnak, Wa kicsit odafigyeljen az effajintézményekre és tegyem is érik valamit. Szűkebb pátriánk Iyan nem dicsekedhet egy ouvre-val, vagy egy Ermitázzsal, s azért van 28 múzeumunk és íptárunk, 10 levéltárunk és 18 inyvtárunk, amelyekben mintegy 10 ezer tárgyat és 40 ezer mérnyi levéltári anyagot és régi önyvet őriznek, s ez igazán nem evés. De hát mit is jelent pontosan az szó, hogy múzeum? Egyfelől lenti a múltat, mert falai között is legyűjtve elérhetők számunkra az emberiség civilizációs fejlődésének tárgyi és szellemi emlékei, de jelenti a jelent is, mert lehetővé teszi a múltból nyert tapasztalatok és tanulságok hasznosítását napjainkban. A múzeumok is, mint a közművelődés részei, mondani sem kell, áldatlan helyzetben vannak. A pénz gyakran csak a szint látszólagos megtartására elegendő, gyakran még arra sem. Jó példája ennek a Vajdasági Múzeum, amelyben csak 45 év után nyílik állandó kiállítás, de van több olyan is, amely ugyan a múzeum nevet viseli, de sem kiállítási, sem egyéb tevékenységet nem fejt ki. Ennek oka talán az is, hogy a múzeumnak (pénz híján) nincs alkalmas kiállítóterme, mert az épületeket általában nem muzeális célokra építették, kivéve az újvidéki Forradalmi Múzeumot és a Pavle Beljanski Képtárat. A múzeumok legnagyobb ellenségei a víz és a tűz, és az is áll, hogy az épületek többségében a megengedettnél nagyobb a páratartalom, és tartományszerte csupán háromnak van tűzvédelmi felszerelése. Harmadik ellenségként az enyveskezű látogatókat említhetjük meg, akik az utóbbi években háromnak van tűzvédelmi felfolyosáit, elefántagyarat, régi értékes pénzeket és hasonlókat zsákmányoltak. A múzeumok világnapján illő volna, hogy ne csak efféle lehangoló dolgokról szóljunk, de szívderítőbbek hiányában csak annyit mondhatunk, becsüljük meg a meglevőket és olykorolykor járjunk el kiállításokra és az ezeket kísérő rendezvényekre, hiszen sok mindent megtanulhatunk, újat láthatunk, megismerhetjük múltunkat. Különben is, a múzeumok értünk vannak, és nem fordítva. DOBOSI Irén TISZAI ÜNNEPI JÁTÉKOK, KANIZSA Kanizsa népi földrajzi nevei Május 18-án 20 órai kezdettel a kanizsai József Attila Könyvtár Kanizsa népi földrajzi nevei címmel könyvbemutatót és beszélgetést szervez. Papp György Kanizsa földrajzi neveinek adattára II. című kötetéről dr. Pemtvin Olga, a Vajdaság földrajzi nevei című sorozat elindítója beszél. Szó esik majd a sorozatról, a kanizsai anyagról, valamint a földrajzi nevek, helységnevek napjainkban izgalmassá vált egyéb kérdéseiről. A rendezvényt a Hungarológiai Intézet könyvkiállítása és a Kanizsa régi térképeken című beszámoló vezeti be. dr. Pató Imre fogja megnyitni. Vajda Margitnak, a könyvtár vezetőjének üdvözlő szavait dr. Penavin Olga előadása követi, majd Papp György beszél Kanizsa földrajzi neveiről és általában a földrajzi nevekről. A műsort a kanizsai Cifraszűr népdalkórus fellépése teszi színesebbé, majd végezetül a szerző dedikálja a helyszínen megvásárolható kiadványt. Ma