Magyar Szó, 1990. május (47. évfolyam, 134-147. szám)
1990-05-19 / 135. szám
FÖLD NÉPE 16 Csevegés a kertben - Kató, gyere el hozzám, ha akarsz póréhagymát, mert kezd magba menni - szólt hozzám a napokban Pista sógorunk. El is mentem, mert nagyon szeretjük ezt a főzelékfélét, és a saját termésű póréhagymánk már elfogyott. Szeretjük főzeléknek és salátának egyaránt. Vetettem is az idén többet, mint tavaly, és még vetek. Pistát nagy munkában találtam. Fagylaltot készített, mert mint mondta, a fia bejelentette, hogy jönnek haza látogatóba, az unokákkal együtt. Ezeknek készítette a földieperfagylaltot, többfélét is. Az egyik joghurttal, a másikat tojásfehérjével. нммовтнпи1 A sor végén - Látod, Katom, mi mindent meg kell tanulni egy jó nagyapának. A fagylaltcsinálást is. Szívesen is csinálom, mert az unokáim jobban szeretik az én fagylaltomat, mint a cukrászdáit. Ez a legfontosabb, noha az is igen lényeges, hogy az én gyümölcsfagylaltom sokkal jobb összetételű, mint a bolti, és nem utolsó sorban sokkal olcsóbb. - Elmondom, ha akarod, hogyan készítem. Nagyon egyszerű. A gyümölcsöt, jelenleg a földiepret, felturmixolom némi cukorral, és ezután joghurtos poharakban beteszem a mélyhűtőbe. Onnan már mint fagylaltot veszem ki, amikor megérkeznek a kis termetű nagy fogyasztók. A változatosság kedvéért, azaz hogy legyen választék, hol tojásfehérjét, hol joghurtot teszek a gyümölcsbe, és együtt turmixolom fel. Persze nemcsak földieperből lehet fagylaltot készíteni, hanem más gyümölcsből is. Nagyon jó erre a célra a meggy, a sárgabarack, őszibarack, ribizli stb., meg különösen jó alapanyag a málna. - Látom, Pistám, hogy okos és jó nagyapa vagy. És azt is látom, hogy nagyon tisztán dolgozol. Tehát nyugodtan adhatod a gyermeknek, nem kell félned a fagylaltmérgezéstől, ami bizony előfordul a cukrászdás fagylaltokkal. A gyümölcsös joghurtot különben is nagyon ajánlják a gyermekeknek. Na már most mindegy, hogy joghurtos gyümölcsfagylalt vagy gyümölcsös joghurt formájában kapja-e a gyermek. Fontos, hogy megegyék mind a kettőt: a tejtermékeket is meg a gyümölcsöt is. Persze a felnőtteknek is ajánlatos mind a joghurt, mind a gyümölcs fogyasztása. - Jópár évvel ezelőtt, amikor Svájcban jártam - vette át a szót Pista -, azt láttam, hogy gyümölcs nélküli joghurtot is lehetett kapni. Ezzel azt akarom mondani, hogy ott bő választék volt a különféle gyümölcsös joghurtnak. _ ___________________________________________ Én csak azt mondhatom, hogy aki szereti az unokáit, az ne sajnálja a fáradságot, keverjen gyümölcsöt a joghurtba, és akkor megeszik szívesen, és esetleg még szívesebben, ha fagylalt formájában kapják meg, amihez csak egy mixerre, illetve turmixgépre van szükség. No meg hűtőre. Hát igen, olyan formában kell adni az ételt a gyermekeknek, ahogyan elfogadják. És még csak azt sem mondhatjuk, hogy jaj, ezek a gyerekek mennyire válogatósak. Az ételnek még az íze is megváltozik, a feldolgozás módjától függően és a felszolgálástól természetesen, azaz hogy úgy mondjam, a konyhatechnikától. Megemlítenék egy nagyon egyszerű példát ezzel kapcsolatban. A sajt például sokkal jobb ízű, ha vékony szeletekben szolgáljuk fel. Nálunk ezt sokan nem tudják, a sajtfogyasztó országokban viszont az étkezési kultúrának a tízparancsolatában van, hogy a sajtot vékony szeletekben kell fogyasztani. No, hatem, én is tudok ilyen egyszerű példát. A barna-, illetve fekete kenyérből is csak vékony szeleteket szabad szelni. Minél vékonyabb a szelet, annál jobb ízű. - Pistám, teljesen egyetértek veled, csupán annyit tennék hozzá, hogy mindenféle kenyérből egészségesebb vékony szeleteket vágni. Különösen a kövéreknek. -Örülök, hogy egyetértesz velem. Én viszont nem értek egyet újabban Markovic kormányával. Gondolok itt a 200 dolláros kötelező beváltásra. Elhiszem, hogy jót akartak, de most lehetne annyi emberi nagysága a kormánynak, hogy bevallja tévedését. Most már csak azt várom, hogy a magyarok is 200 dollárt követeljenek, és akkor lesz a kelet-európai országok „nyitása” a turizmus szent évében, íme, vasfüggöny helyett kitaláltuk a dollárfüggönyt. Pistám, nem értem én az egészet. És azt szeretném tudni, hogy mit szólnak mindehhez a nyugatiak. Mit szól ehhez az úgynevezett közös Európa. Mit szól? Nem szól semmit. Röhögnek, hogy miként zsarolják egymást a koldusországok. Most már azon sem csodálkoznék, ha a köztársaságok is bevezetnék a kötelező valutabevételt. Miért ne? Elvégre szépen meg is lehetne magyarázni az indokot. Ha mondjuk a szerbiai szurkolóknak 200 dollárt kellett volna leszurkolniuk, hogy részt vehessenek egy maksimiri bunyóban, akkor a zágrábi huligánok feltételezhetően veszekedőpartner nélkül maradtak volna. - Pistám, add a póréhagymát, mert ha így folytatod, még a községhatárokon bevezeted a kötelező dolláradót. Értettük egymást. Mosolyogva búcsúztunk és Szívélyes üdvözlettel LEXIKON HELYETT GYÜMÖLCSHULLÁS. Nem minden virágból lesz gyümölcs. Lehullhatnak a virágok, elvirágzás után a különféle fejlettségi állapotú gyümölcskezdemények, a félig kifejlődött vagy érés előtt álló gyümölcsök. A gyümölcshullásnak vannak időszakai. Az első közvetlenül a virágzás után, egy-két héten belül jelentkezik, a második az almánál és a körténél az elvirágzás után kb. négy hét múlva. A csonthéjas gyümölcsöknél három hullási időszakot állapíthatunk meg. A harmadik hullási időszakot gyümölcstisztulásnak nevezik. A gyümölcshullásnak oka lehet a hiányos táplálkozás és a hiányos megtermékenyülés. Az első hullási időszak alatt általában a nem megterméknyült gyümölcsök hullanak le. Magyar Szó 1990. május 19. ---------------------------------------------------------------- Levélzöldségek Ilyenek a spenót, sóska, mángold, az édeskömény stb. A levélzöldségféléket állandó helyükre kell vetni, mert nem ültethetők át. Ha leszedtük a spenótot, ne nyitjük ki, mert gyökereinek hatóanyaga serkenti a talajmikróbák életfolyamatait. A spenót nagyon fontos vegyes kultúrás növény, riasztja a földibolhákat. A mángoldnál ügyeljünk arra, hogy a növény nehogy rothadni kezdjen! Az édeskömény nitrogénigényes, s csak laza talajon fejlődik igazán kifogástalanul. Az édesköményt nagyon kedvelik a csigák, úgyhogy idejében riaszszuk el őket. 1990. május 19. XLIV. évfolyam 20. szám Egyre esküdözünk, minden illetékes helyen: a piac lesz a mérvadó a „búzapiacon” is, nem lesz különbség a nagygazdaság és a paraszt búzája között, a kombinátnak nem lesz előnyjoga az értékesítésben... Csakhogy nem ilyen egyszerű a dolog. Ezt azok is tudják, akik ezeket az álláspontokat, határozatokat papírra vetik. Talán éppen azért is vetik papírra, annyiszor, annyi helyen: a kormányban, a kamarában, a szövetkezeti szövetségben... Tudják, hogy baj lesz a búza, különösen a földműves búzájának az értékesítésével (hacsak a szövetségi illetékesek nem intézkednek valamilyen módon.) Pénz nincs, sem a malmokban, sem a bankokban. Nincs a termelőnek sem, és természetes, hogy a búzát, az első árut, amiből pénzt lehetne „csinálni”, el akarja adni. Különösképpen a földműves, aki az elmúlt évtizedek során „megtanult” árutermelővé lenni. A búzát eladásra termeli, tárolóval nem rendelkezik, a padlásra nem viheti a temérdek gabonát. És ha még lenne is alkalmas padlása, ki lenne aki felzsákolja? Talán a 60-70 éves, meggörnyedt termelő, hisz fiatal alig akad!? És egyszerűen a vajdasági parasztok árutermelők, a búzát nem azért termelték, hogy a padlásra vigyék, hanem, hogy eladják, pénzzé tegyék. Legkevésbé kívánjuk mi megkülönböztetni a kombinát és a földműves áruját. Az áruban nincs is különbség, van azonban a két szektor helyzetében, még mindig, akkor is, ha most már nem illendő dolog szektorról beszélni. A földművesek maguk is érzik ezeket a különbségeket. Minden bizonnyal az aratás idején is érezni fogják. A társadalmi szektornál legalább tárolói vannak, és ha nem talál azonnal vevőt az árujára, van lehetősége arra, hogy biztonságba helyezze. Jómagam sem igen hiszek abban, nyilván a földművesek sem, hogy itt nem lesz különbség, jóllehet a minap éppen ezt bizonygatták a kamarában, a földművesek búzáját is ugyanúgy elhelyezik majd, mint a nagygazdaságét. (Kívánjuk hogy így legyen.) Nyilván sokkal valószínűbb az, amit nemrég a vajdasági kombinátok közösségének ülésén is mondott néhány vállalatigazgató: a piacgazdaságban nézze mindenki a maga boldogulását, a vállalat is a paraszt is. Mi sem lehet nyilvánvalóbb, mint az, hogy mindenekelőtt a társadalmi búza kerül a tárolókba, és valahogy majd vevő is akad rá pénz is. De mi lesz a földművesek mintegy 800000 tonna búzájával, amiből a számítások szerint legalább 600000-700000 tonnát felkínálnak eladásra? A Tartományi Gazdasági Kamara Elnöksége külön követeléssel fordult a szövetségi illetékesekhez, a szövetségi tartalékok igazgatóságához, hogy gondoskodjon mindenekelőtt a földművesek búzájának megvásárlásáról, védőáron, ami egyébként adott esetekben, törvényes kötelezettsége is. Nos, ilyen kötelezettség eddig is volt. Bízhatnak-e most a termelők ebben a lehetőségben? Amennyire mi ismerjük a szövetségi tartalékok lehetőségeit, e kötelezettségnek nehezen tud eleget tenni. Először is, mert ugyanolyan pénzhiányban szenved, mint mindenki más (a bankoktól várna hitelt), és állítólag már így is nagy búzatartalékokkal rendelkezik. Persze van még lehetőség hiszen az idén „szabad a vásár”, egyik országhatártól a másikig kínálhatják a termelők a gabonát, anélkül, hogy a rendőrség leállítaná a szállítmányt valamelyik „hídon”. Félő azonban, hogy olcsó behozatali búzából más vidékeken jól bekészítettek... Mi lehet akkor a megoldás? Nem nagy a választék. Talán a kivitel, habár mindenki azt állítja, hogy nem kifizetődő. De vajon kifizetődő-e tartani? A malomiparnak jó iskola volt a tavalyi év: a tartogatott búzatartalékokra most akkora kamatot kellene fizetni, ha lenne miből, hogy akkor sem tudnák egyesek kifizetni, ha eladnánk a malmot. Példa lehet azonban a kikindai malom, amely minden tartalékától megszabadult, exportálta a gabonát, és most egyike azon kevés malomnak tartományunkban, amelyek egy kevés pénzt „még" búzavásárlásra is képesek fordítani! P. BARTA Etelka гљг A paraszt búzája a felesleg?