Magyar Szó, 1990. május (47. évfolyam, 134-147. szám)

1990-05-19 / 135. szám

FÖLD NÉPE 16 Csevegés a kertben - Kató, gyere el hozzám, ha akarsz póréhagymát, mert kezd magba menni - szólt hozzám a napokban Pista sógorunk. El is mentem, mert nagyon szeretjük ezt a főze­lékfélét, és a saját termésű póréhagymánk már elfo­gyott. Szeretjük főzeléknek és salátának egyaránt. Vetettem is az idén többet, mint tavaly, és még ve­tek. Pistát nagy munkában találtam. Fagylaltot készí­tett, mert mint mondta, a fia bejelentette, hogy jön­nek haza látogatóba, az unokákkal együtt. Ezeknek készítette a földieperfagylaltot, többfélét is. Az egyik joghurttal, a másikat tojásfehérjével. нммовтнпи1 A sor végén - Látod, Katom, mi mindent meg kell tanulni egy jó nagyapának. A fagylaltcsinálást is. Szívesen is csi­nálom, mert az unokáim jobban szeretik az én fagy­laltomat, mint a cukrászdáit. Ez a legfontosabb, no­ha az is igen lényeges, hogy az én gyümölcsfagylal­tom sokkal jobb összetételű, mint a bolti, és nem utolsó sorban sokkal olcsóbb. - Elmondom, ha akarod, hogyan készítem. Na­gyon egyszerű. A gyümölcsöt, jelenleg a földiepret, felturmixolom némi cukorral, és ezután joghurtos poharakban beteszem a mélyhűtőbe. Onnan már mint fagylaltot veszem ki, amikor megérkeznek a kis termetű nagy fogyasztók. A változatosság ked­véért, azaz hogy legyen választék, hol tojásfehérjét, hol joghurtot teszek a gyümölcsbe, és együtt turmi­­xolom fel. Persze nemcsak földieperből lehet fagy­laltot készíteni, hanem más gyümölcsből is. Nagyon jó erre a célra a meggy, a sárgabarack, őszibarack, ribizli stb., meg különösen jó alapanyag a málna. - Látom, Pistám, hogy okos és jó nagyapa vagy. És azt is látom, hogy nagyon tisztán dolgozol. Tehát nyugodtan adhatod a gyermeknek, nem kell félned a fagylaltmérgezéstől, ami bizony előfordul a cuk­rászdás fagylaltokkal.­­ A gyümölcsös joghurtot különben is nagyon ajánlják a gyermekeknek. Na már most mindegy, hogy joghurtos gyümölcsfagylalt vagy gyümölcsös joghurt formájában kapja-e a gyermek. Fontos, hogy megegyék mind a kettőt: a tejtermékeket is meg a gyümölcsöt is. Persze a felnőtteknek is ajánla­tos mind a joghurt, mind a gyümölcs fogyasztása. - Jópár évvel ezelőtt, amikor Svájcban jártam - vette át a szót Pista -, azt láttam, hogy gyümölcs nélküli joghurtot is lehetett kapni. Ezzel azt akarom mondani, hogy ott bő választék volt a különféle gyümölcsös jogh­urtnak. _ ___________________________________________­­ Én csak azt mondhatom, hogy aki szereti az unokáit, az ne sajnálja a fáradságot, keverjen gyü­mölcsöt a joghurtba, és akkor megeszik szívesen, és esetleg még szívesebben, ha fagylalt formájában kapják meg, amihez csak egy mixerre, illetve tur­mixgépre van szükség. No meg hűtőre.­­ Hát igen, olyan formában kell adni az ételt a gyermekeknek, ahogyan elfogadják. És még csak azt sem mondhatjuk, hogy jaj, ezek a gyerekek mennyire válogatósak. Az ételnek még az íze is megváltozik, a feldolgozás módjától függően és a felszolgálástól természetesen, azaz hogy úgy mond­jam, a konyhatechnikától. Megemlítenék egy na­gyon egyszerű példát ezzel kapcsolatban. A sajt pél­dául sokkal jobb ízű, ha vékony szeletekben szolgál­juk fel. Nálunk ezt sokan nem tudják, a sajtfogyasz­tó országokban viszont az étkezési kultúrának a tíz­­parancsolatában van, hogy a sajtot vékony szeletek­ben kell fogyasztani.­­ No, hatem, én is tudok ilyen egyszerű példát. A barna-, illetve fekete kenyérből is csak vékony szeleteket szabad szelni. Minél vékonyabb a szelet, annál jobb ízű. - Pistám, teljesen egyetértek veled, csupán annyit tennék hozzá, hogy mindenféle kenyérből egészsé­gesebb vékony szeleteket vágni. Különösen a kövé­reknek. -Örülök, hogy egyetértesz velem. Én viszont nem értek egyet újabban Markovic kormányával. Gondolok itt a 200 dolláros kötelező beváltásra. El­hiszem, hogy jót akartak, de most lehetne annyi em­beri nagysága a kormánynak, hogy bevallja tévedé­sét. Most már csak azt várom, hogy a magyarok is 200 dollárt követeljenek, és akkor lesz a kelet-euró­pai országok „nyitása” a turizmus szent évében, íme, vasfüggöny helyett kitaláltuk a dollárfüggönyt.­­ Pistám, nem értem én az egészet. És azt szeret­ném tudni, hogy mit szólnak mindehhez a nyugati­ak. Mit szól ehhez az úgynevezett közös Európa.­­ Mit szól? Nem szól semmit. Röhögnek, hogy miként zsarolják egymást a koldusországok. Most már azon sem csodálkoznék, ha a köztársaságok is bevezetnék a kötelező valutabevételt. Miért ne? El­végre szépen meg is lehetne magyarázni az indokot. Ha mondjuk a szerbiai szurkolóknak 200 dollárt kel­lett volna leszurkolniuk, hogy részt vehessenek egy maksimiri bunyóban, akkor a zágrábi huligánok fel­tételezhetően veszekedőpartner nélkül maradtak volna. - Pistám, add a póréhagymát, mert ha így folyta­tod, még a községhatárokon­­ bevezeted a kötelező dolláradót. Értettük egymást. Mosolyogva búcsúztunk és Szívélyes üdvözlettel LEXIKON HELYETT GYÜMÖLCSHULLÁS. Nem minden virágból lesz gyümölcs. Lehullhatnak a virágok, elvirág­zás után a különféle fejlettségi állapotú gyü­mölcskezdemények, a félig kifejlődött vagy érés előtt álló gyümölcsök. A gyümölcshullásnak vannak időszakai. Az első közvetlenül a virág­zás után, egy-két héten belül jelentkezik, a má­sodik az almánál és a körténél az elvirágzás után kb. négy hét múlva. A csonthéjas gyümöl­csöknél három hullási időszakot állapíthatunk meg. A harmadik hullási időszakot gyümölcs­tisztulásnak nevezik. A gyümölcshullásnak oka lehet a hiányos táplálkozás és a hiányos meg­­termékenyülés. Az első hullási időszak alatt ál­talában a nem megterméknyült gyümölcsök hul­lanak le. Magyar Szó 1990. május 19. ---------------------------------------------------------------- Levélzöldségek Ilyenek a spenót, sóska, mángold, az édeskömény stb. A levélzöldségféléket ál­landó helyükre kell vetni, mert nem ültet­hetők át. Ha leszedtük a spenótot, ne nyit­jük ki, mert gyökereinek hatóanyaga ser­kenti a talajmikróbák életfolyamatait. A spenót nagyon fontos vegyes­ kultúrás nö­vény, riasztja a földibolhákat. A mángold­­nál ügyeljünk arra, hogy a növény nehogy rothadni kezdjen! Az édeskömény nitrogén­igényes, s csak laza talajon fejlődik igazán kifogástalanul. Az édesköményt nagyon kedvelik a csigák, úgyhogy idejében riasz­­szuk el őket. 1990. május 19. XLIV. évfolyam 20. szám E­gyre esküdözünk, minden illetékes helyen: a piac lesz a mérv­adó a „búzapiacon” is, nem lesz különbség a nagygazdaság és a paraszt búzája között, a kombinátnak nem lesz előnyjoga az értékesí­tésben... Csakhogy nem ilyen egyszerű a dolog. Ezt azok is tudják, akik ezeket az álláspontokat, határozatokat papírra vetik. Talán éppen azért is vetik papírra, annyiszor, annyi helyen: a kormányban, a kama­rában, a szövetkezeti szövetségben... Tudják, hogy baj lesz a búza, különösen a földműves búzájának az értékesítésével (hacsak a szö­vetségi illetékesek nem intézkednek valamilyen módon.) Pénz nincs, sem a malmokban, sem a bankokban. Nincs a termelő­nek sem, és természetes, hogy a búzát, az első árut, amiből pénzt le­hetne „csinálni”, el akarja adni. Különösképpen a földműves, aki az el­múlt évtizedek során „megtanult” árutermelővé lenni. A búzát eladásra termeli, tárolóval nem rendelkezik, a padlásra nem viheti a temérdek gabonát. És ha még lenne is alkalmas padlása, ki lenne aki felzsákol­ja? Talán a 60-70 éves, meggörnyedt termelő, hisz fiatal alig akad!? És egyszerűen a vajdasági parasztok árutermelők, a búzát nem azért termelték, hogy a padlásra vigyék, hanem, hogy eladják, pénzzé te­gyék. Legkevésbé kívánjuk mi megkülönböztetni a kombinát és a földmű­ves áruját. Az áruban nincs is különbség, van azonban a két szektor helyzetében, még mindig, akkor is, ha most már nem illendő dolog szektorról beszélni. A földművesek maguk is érzik ezeket a különbsé­geket. Minden bizonnyal az aratás idején is érezni fogják. A társadalmi szektornál legalább tárolói vannak, és ha nem talál azonnal vevőt az árujára, van lehetősége arra, hogy biztonságba helyezze. Jómagam sem igen hiszek abban, nyilván a földművesek sem, hogy itt nem lesz különbség, jóllehet a minap éppen ezt bizonygatták a kamarában, a földművesek búzáját is ugyanúgy elhelyezik majd, mint a nagygazda­ságét. (Kívánjuk hogy így legyen.) Nyilván sokkal valószínűbb az, amit nemrég a vajdasági kombinátok közösségének ülésén is mondott néhány vállalatigazgató: a piacgaz­daságban nézze mindenki a maga boldogulását, a vállalat is a paraszt is. Mi sem lehet nyilvánvalóbb, mint az, hogy mindenekelőtt a társa­dalmi búza kerül a tárolókba, és valahogy majd vevő is akad rá pénz is. De mi lesz a földművesek mintegy 800000 tonna búzájával, amiből a számítások szerint legalább 600000-700000 tonnát felkínálnak el­adásra? A Tartományi Gazdasági Kamara Elnöksége külön követelés­sel fordult a szövetségi illetékesekhez, a szövetségi tartalékok igazga­tóságához, hogy gondoskodjon mindenekelőtt a földművesek búzájá­nak megvásárlásáról, védőáron, ami egyébként adott esetekben, tör­vényes kötelezettsége is. Nos, ilyen kötelezettség eddig is volt. Bízhatnak-e most a termelők ebben a lehetőségben? Amennyire mi ismerjük a szövetségi tartalé­kok lehetőségeit, e kötelezettségnek nehezen tud eleget tenni. Elő­ször is, mert ugyanolyan pénzhiányban szenved, mint mindenki más (a bankoktól várna hitelt), és állítólag már így is nagy búzatartalékok­kal rendelkezik. Persze van még lehetőség hiszen az idén „szabad a vásár”, egyik országhatártól a másikig kínálhatják a termelők a gabo­nát, anélkül, hogy a rendőrség leállítaná a szállítmányt valamelyik „hí­don”. Félő azonban, hogy olcsó behozatali búzából más vidékeken jól bekészítettek... M­i lehet akkor a megoldás? Nem nagy a választék. Talán a kivitel, habár mindenki azt állítja, hogy nem kifizetődő. De vajon kifizető­dő-e tartani? A malomiparnak jó iskola volt a tavalyi év: a tartogatott búzatartalékokra most akkora kamatot kellene fizetni, ha lenne miből, hogy akkor sem tudnák egyesek kifizetni, ha eladnánk a malmot. Pél­da lehet azonban a kikindai malom, amely minden tartalékától meg­szabadult, exportálta a gabonát, és most egyike azon kevés malom­nak tartományunkban, amelyek egy kevés pénzt „még" búzavásárlás­ra is képesek fordítani! P. BARTA Etelka гљг A paraszt búzája a felesleg?

Next