Magyar Szó, 1990. június (47. évfolyam, 148-162. szám)

1990-06-05 / 152. szám

4 KÜLPOLITIKA Mamae Jobb az öszvér a Hősnél Csempészparadicsom a libanoni—szíriai határon A 2814 méter magas Hermon hegységben, a Szíria. Libanon és Izrael fölé magasodó stratégiai csúcs környékén helyezkedik el Chebaa, egy elszigetelt libanoni falu. Betontömbökből épült házai és a környező cseresznyeligetek földművesekre és pásztorokra en­gednének következtetni, ez azon­ban teljesen téves benyomás. A 4000 lakosú Chebaa csempészfé­szek: az itt élő férfiak három nemzedékre visszamenőleg abból teremtenek megélhetést, hogy ösz­vérháton csempészárut szállítanak Szíria és Libanon között. Veszélyes foglalkozás ez. A fa­lubeliek még mindig emlegetik szomszédjukat, Mohammed Da­hert, aki a télen tűnt el az úton, és később megfagyva találtak rá. Több csempész halálát aknarobba­nás okozta, egyiküket egy szíriai határőr lőtte agyon, másik kettőt pedig banditák raboltak ki. Che­­baával szemben egy sziklacsúcson izraeli figyelőállás látszik a hóha­táron felül, mintha csak az ide­le­nn folyó titkos tevékenységet tartanák szemmel. De az izraeliek csakúgy, mint a Szíriáiak, alapjá­ban véve nemigen törődnek az éj­jeli karaván­okk­al. A csempészek sötét éjjél kelnek útra szovjet ócskavassal és ame­rikai cigarettával megrakott ösz­véreiken — a szíriai behozatali rendelkezések értelmében mindkét árucikkre nagy adót vetnek ki. Hajzmű­vasadás előtt mintegy 300 férfi indul el biztos lábú állataik nyomában, lélekvesztő hegyi ösvé­nyeken hatórás útunkra Szíriába és vissza. Hazafelé az öszvérek karmokban üzemanyagot visznek (Irán szállítja Szíriának). A nafta útja ezután Bejrútba vezet, de azt m­ond­ják, valamennyi jut be­lőle Izraelbe is. A reggeli út végezt­ével a hat­vanéves Aszim Hasin fáradtan poroszkál haza Chebaa kitaposott főutcáján, kötőfékén vezetné ösz­vérét.­­ Ratibi, a felesége kiszalad elébe a kétszintes családi házból, Ivarjában Hilallal, kilenc gyerekük közül a legfiatalabbikkal. „Csem­pésznek nevelem”, mosolyog Ha­sim. Ratibi nincs tőle elragadtat­va. „Jobban szeretném, ha a fér­jem más foglalkozás után nézne”, mondja szemrehányóan. „A csem­pészés túl veszélyes.” Lehet, hogy a chebaai férfiak pontosan ezért vannak úgy oda a mesterségü­kért. „Van, aki tanítónak vagy ta­xisofőrnek készül”, mondja Jahia Szaab (55). „Én mindig is csem­pész akartam lenni.” A csempé­szutakon a legfonto­sabbak az állatok. Hasim két ösz­vérrel heti száz dollárt keres, a libanoni bérminimum négyszere­sét. „Egy jó öszvérért, 2000 dollárt is elkérnek”, mondta Hasim. „Ennyiért használt Mercedest is lehet kapni, de jobb egy öszvér.” A­z állatokat a többiek is nagyra becsülik. Chebaa Izrael úgynevezett bizton­sági övezetében helyezkedik el, az Izrael északi, határa mentért 80 kilométeren át húzódó, 10 kilomé­ter szélességben Libanon területé­be benyúló sávban. A Libanonban állomásozó gerillák ellen északi te­lepüléseik védelmét az izraeliek részben a kétezer fős Dél-libanoni Hadseregre, egy szedett-vedett­ zsoldosalakulatra bízták, amely el­lenőrzi a területet. A zsoldoshad­sereg havonta 5000 dollár öszvér­­adót követel a chehaaiaktól — ez állatonként tíz dollárt tesz­ ki. „Nem vagyunk hajlandók kifizet­ni az adót”, mondta Szaab, aki­nek hat öszvére van. „Miért ad­tunk pénzt olyyanoknak, akik sem­mit sem tesznek értünk?” A fa­lubeliek azonban tartanak attól, hogy ha a csempészek nem haj­landók fizetni, a Dél-libanoni Hadsereg lezárta a Chebaába ve­zető utakat, erre volt már példa. A falubeliek mindeddig ellenáll­tak az izraeliek törekvéseinek is, hogy Izrael-barát polgári köz­igazgatást vezessenek be Chebaá­ban. „Libanoniak vagyunk — így Szaad —, és nem akarunk idege­neket, se szíriaiakat, se izraelieket.” A csempészek dacolásának azon­ban ára van. Az ENSZ békefenn­tartó erők egy norvég zászlóaljá­nak tisztjei, amelynek ellenőrző pontja van Chebaában, azt állít­ják, hogy az izraeliek és a Dél-li­banoni Hadsereghez tartozó szö­vetségeseik 60 embert deportáltak a faluból és felrobbantották az ott­honát három olyan családnak, amelyekről gyanították, hogy Iz­­rael-ellenes gerillákkal szimpati­zálnak. A falu öregje, azaz muhtárja teával és naranccsal kínálja a lá­togatókat tágas főtéri házában. Mohammed Szalim Al Zouhairi kilencvenéves, és még emlékszik Libanon francia megszállására a húszas évekből. Az apja is csem­pész volt, és 40 unokája közül ma is sokan azok. A muhtár büszke Chebaa múltjára. „Az egész kör­nyék együttműködött a franciák­kal, csak a mi városunk nem.” mondja. „Amikor 1982-ben az iz­raeliek betörtek Libanonba, min­denhol találtak szövetségeseket, kivéve Chebaát.” A falu férfiai azt mondják, a libanoni fennhatóságot elfo­gadnák, másokét viszont nem. Tudatában vannak, hogy 15 évi polgárháború után a bejrúti kormány képtelen ellenőrizni még a főváros külső negyedeit is, nem­hogy egy távoli hegyi falut lenn Délen. Jahia Szaab a sors iróniá­ját látja ebben. „A régiek azt me­sélik, hogy amikor a libanoni kormány ura volt a helyzetnek, sokkal jobban ment az üzlet. Ve­szélyesebb volt megszegni a tör­vényt, így hát nem volt akkora a konkurencia. Ezért, ha egy szép napon helyreáll a libanoni állam­igazgatás, akkor még többet fo­gunk keresni”, teszi hozzá biza­kodva. (A Time nyomán) Félelem a gyilkos légytől Veszélyes élősködő került át Amerikából Líbiába . Egész Afrikában, Ázsiá­ban és Dél-Európában is elterjedhet Az idegen élősködő valamivel nagyobb, mint a házilégy, teste kékeszöld, szeme narancssárga. Egészen ártalmatlanul nektárral táplálkozik. Új életet azonban csak mások életének tönk­re­te­vése árán teremthet. A nőstény három-négy napon­ként akár 400 petét is lerakhat. A friss vér vagy nyiroknedv sza­ga vonzza oda, hogy az ember vagy az állatok testén kisebb külső sé­rüléseket kutasson fel — rovarcsí­pések, karcolások, harapások he­lyet vagy rejtett sebeket a szem­ben vagy a fülben. Az állatoknál a nyírásnál, bélyegzésnél, szarv­­kurtításnál vagy herélésnél kelet­kezett sérülések is alkalmasak szá­mára. A petékből spirál formájú nyű­vek bújnak elő és mélyen beeszik magukat az élő húsba. A seb megnagyobbodik, gyulladás lép fel és újabb nőstény legyeket vonz. Az áldozat egyre jobban legyengül, rettenetesen eltorzul és a legtöbb esetben elpusztul, ha nem kezelik. Egy évvel ezelőttig az új világ­ csavarféreglégy méltán viselte a nevét, míg el nem hagyta ősha­záját, a Karib-tenger térségét, Dél- és Közép-Amerika és az egyesült államokbeli Texas területét, ahol már nagyrészt kiirtották. Valószí­nűleg egy jószágszál­l­ítmánnya­l ke­rült át az Atlanti-óceán túlolda­lára. A tudósok tavaly tavasszal buk­kantak az első áldozatokra Líbiá­ban, mostanáig pedig több mint, kétezer szarvasmarhát, juhot, te­vét, lovat és­­kutyát támadott meg. A főváros, Tripoli körül 18 000 négyzekilométernyi terület fertőző­dött­­ meg a gyilkos léggyel, me­lyet Amerikában az összes élőskö­dő közül a legveszélyesebbnek tar­tanak. A rovar 200 kilométernél nem igen tud távolabbra repülni, ha­lászha­jóik útján azonban az Óvi­lágban is elterjedhet, Spanyolor­szágban, Olaszországban és Görög­országban, ahol még elég meleg számára az éghajlat. Megkerülhe­ti a Szahara támasztotta akadályt, és az észak-afrikai partvonalat kö­vetve Tunézián, Algérián és Ma­rokkón át a kontinens nyugati, Egyiptomon és a Nílus völgyén át pedig keleti részébe is eljuthat, Iz­­raelon és az arab országokon ke­resztül pedig mélyen be Ázsiába. Egy ilyen esetleges légyinvázió emberek és haszonállatok millióit veszélyeztetné és elpusztulással fe­nyegetné a vadállományt. Edouard Saouma, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO főigazgatója szerint „ezt a krízist csak m­ost vonhatják ellenőrzés alá vagy többé soha”. A FAO segélyprogramot indított. A sebek kezelésére rovarirtó sze­reket, valamint kézikönyveket és videoszalagokat küldött. Gyorstan­folyamokat szervez, és felszólítot­ta a kormányokat, hogy azonnal vegyenek jegyzékbe minden gya­nús esetet. Mindenekelőtt a Líbiával szom­szédos országok vannak kitéve a veszélynek, hogy a legyek mégis átkerülnek hozzájuk. A katasztró­fának csak a legyek kiirtásával le­het elejét venni — ez pedig csak a levegőből lehetséges. A FAO szakértői szerint heten­te 80—100 millió steril hímlegyet kellene repülőgépekről szabadon engedni. Számuk a tíz-, sőt húsz­szorosa kell hogy legyen az ivar­képes hímekének — minél többen vannak, annál nagyobb annak a lehetősége, hogy a monogám nős­tény steril partnert választ, íey megtermékenyítetlen petéket rak­nak le, melyekből nem fejlődnének ki nyűvek, tehát megszakadna a ciklus. Dél-Mexikóban van a világ egyetlen hímlegyeket tenyésztő farmja, heti 500 milliós kapacitás­sal. Az ellenlegyek milliós tömegét hetente kellene repülőn Líbiába szállítani, ott pedig kisebb gépek­ről üveghálós rendszerre­ két éven át szabadon engedni a veszélyez­tetett terület felett. Az eljárás költ­ségeit a FAO 84 millió dollárra be­csüli. A projektum méreteiről nemrég Rómában tájékoztatták a kormányokat és a segélyszerveze­teket. A helyzet annyira súlyos, hogy a mexikói légyfarm társtulajdono­sa, az amerikai kormányzat ez esetben kész eltekinteni politikai ősellensége, Kadhafi líbiai elnök elleni bojkottjától. Hosszú habozás után márciusban az USA kor­mányzata megadta beleegyezését a steril hímlegyek eladásához­­, de csak miután minden oldalról biz­tosítékot kapott, hogy ez csak a veszélyeztetett emberek és állatok, nem pedig a líbiai vezetés hasz­nára válik. (Stern) 1990. június 5., kedd HÁROM NAP CSEHSZLOVÁKIÁBAN (3.) A szocializmus áldozata a Skoda gyár Látogatás Európa egyik valamikori jó hírű gyárában A Prágától 50 kilométerre levő Mladá Boleslav iparvárosban már 1905-ben jelentős gépipari ter­melés folyt, ezt a várost nevezik a Skoda hazájának. Vajdaságban és szerte Jugoszláviában, is ismert Skoda márkájú személygépkocsi, sok kedvelője van, különösen az új típusú Favoritnak, amelyet je­lenleg nagy sorozatban gyártanak. Bennünket, jugoszláv újságírókat a gyár múltja is érdekel, hiszen jugoszláviai gépkocsi szakértők kö­rében többször is hallhattuk már az állítást, hogy a Skoda gyár a­­ második világháború után vissza­fejlődött, más szóval a szocializ­mus áldozata lett. Mladá Boleslav tehát régi ipar­város, itt található a Skoda mú­zeum is. Kiállították benne az eddig gyártott összes terméküket, a kerékpártól kezdve a motorke­rékpárig és autóig. Házigazdánk, Miloslav Wolf mérnök, miután be­­mutatt egy gyártörténeti filmet, elmondta, hogy 1936-ban indult meg a Skoda exportálása Japán­ba, Mexikóba, az Amerikai Egye­sült Államokba, Franciaországba és az akkori Németországba. A Skoda gyár a minőség és a gyors fejlődés jelképe volt, egy ideg K + L (Klemen­ és Laurent) név alatt is futottak a kocsik, később pedig felvette a Skoda nevet, ami valójábam családi név.­­ Már 1906-ban foglalkoztatta a gyár tervezőit a személygépko­csi. 1924-ben, átszervezés történt, 1927-től a Skoda nevet viseli a munkaszervezet. A nacionalizáció­­ra 1945-ben került sor, a második világháború idején hadiüzemként tevékenykedett, 1960-ban korszerű­sítették. 1990-től pedig teljes egé­szében áttértek a Skoda Favorit gyártására, és jelenleg 200 ezer személygépkocsit szerelnek össze — áll Miloslav Wolf tájékoztató­jában. Megtekintettük a múzeumot, az új gyárat is, amelyben nagy meg­lepetésünkre több mint 1500 viet­nami és 300 kubai munkás dolgo­zik, a gyárban csendes éhségsztrájk folyt már egy hete, ezért keveset láttunk a termelésből, nem is időztünk ott sokáig, viszont házi­gazdáinkat a későbbiekben kérdé­sekkel halmoztuk el.­­ Mi lesz a nem éppen extra minőségű autókat gyártó és kiske­resetű, meg éhségsztrájkot folyta­tó munkásokat foglalkoztató gyár­ral mi lesz vele az elkövetkező időszakban, milyen jövő vár rá? — csoportosultak a kérdések e téma köré. — Eddig nyolc cég érdeklődött nálunk, hogyha lehetséges lesz, megvásárolja a Skoda Műveket. A legkomolyabb ajánlatot a nyugat­német, BMW cég adta, de tárgyal­tunk a Citroennel, a Renault-val, emellett új motort kínált szá­munkra a Kawasaki és a Yamaha japán cég, de az ISUZU japán cég is szeretne tulajdonrészhez jutni gyárunkból. Nem tudjuk még, mi lesz, de reméljük, szebb napok várnak majd ránk — mondják a házigazdák. — Miért foglalkoztatnak vietna­mi és kubai munkásokat? — kér­deztük a továbbiakban. — Főleg azért, mert a Skoda Favorit új termelési vonalának gyors felállítása miatt nem tud­tunk elegendő szakembert átképez­ni, állampolgáraink sem vállal­koztak kellő számban a gyors át­állásra, emellett pedig szolidari­tást vállaltunk a vietnamiakkal és a kubaiakkal azáltal, hogy foglal­koztatjuk őket. Számtalan kérdés elhangzott még a Mladá Boleslavban megtartott sajtótájékoztatón, megtudtuk, hogy jelen pillanatban 50 ezer kocsi ke­rült külföldre, ebből Angliába 16 ezer, Nyugat-Németországba 3500, Jugoszláviába 2000 kerül az idén, de fut már Favorit Görögország, Hollandia, Dánia és Spanyolor­szág utain is. Magában Csehszlo­­vákiáb­an van a legtöbb ebből az új típusú személygépkocsiból, a Favoritra átlag 6 hónapot kell vár­ni, ára pedig 84 000—89 000 korona, felszereltségétől és díszítésétől füg­gően. Csehszlovákiában kölcsönt is folyósítanak a vásárláshoz, 8— 12 százalékos kamattal, ezért fut olyan sok Favorit az utakon. — Milyen változások várhatók a gépkocsigyártásban és a csehszlo­vák gazdaságban? — tettük­­fel a nem éppen tapintatos kérdést házigazdáinknak.­­ A Skoda gyárnak és a teljes csehszlovák gazdaságnak új part­nerekre, új tőkére és új echnoló­­giára van szüksége. Az volna a lényeg, hogy a csehszlovák ember szorgalmát és szakértelmét pénz­­zel támogassák. A Skoda gyár munkásai is vehetnek részvénye­ket, mert a gyár eladó­i mond­ták kérdésünkre válaszolva házi­gazdáink. TÓTH László /SS Az egyik legnépszerűbb (egykori) autó a Skoda Rapid 1500-as, 42 lóerős motorral, gyártását 1933-ban kezdték meg H­Í­R és WTÁTOR.ÓK, AMA (Time)

Next