Magyar Szó, 1990. június (47. évfolyam, 148-162. szám)
1990-06-05 / 152. szám
4 KÜLPOLITIKA Mamae Jobb az öszvér a Hősnél Csempészparadicsom a libanoni—szíriai határon A 2814 méter magas Hermon hegységben, a Szíria. Libanon és Izrael fölé magasodó stratégiai csúcs környékén helyezkedik el Chebaa, egy elszigetelt libanoni falu. Betontömbökből épült házai és a környező cseresznyeligetek földművesekre és pásztorokra engednének következtetni, ez azonban teljesen téves benyomás. A 4000 lakosú Chebaa csempészfészek: az itt élő férfiak három nemzedékre visszamenőleg abból teremtenek megélhetést, hogy öszvérháton csempészárut szállítanak Szíria és Libanon között. Veszélyes foglalkozás ez. A falubeliek még mindig emlegetik szomszédjukat, Mohammed Dahert, aki a télen tűnt el az úton, és később megfagyva találtak rá. Több csempész halálát aknarobbanás okozta, egyiküket egy szíriai határőr lőtte agyon, másik kettőt pedig banditák raboltak ki. Chebaával szemben egy sziklacsúcson izraeli figyelőállás látszik a hóhatáron felül, mintha csak az idelenn folyó titkos tevékenységet tartanák szemmel. De az izraeliek csakúgy, mint a Szíriáiak, alapjában véve nemigen törődnek az éjjeli karavánokkal. A csempészek sötét éjjél kelnek útra szovjet ócskavassal és amerikai cigarettával megrakott öszvéreiken — a szíriai behozatali rendelkezések értelmében mindkét árucikkre nagy adót vetnek ki. Hajzművasadás előtt mintegy 300 férfi indul el biztos lábú állataik nyomában, lélekvesztő hegyi ösvényeken hatórás útunkra Szíriába és vissza. Hazafelé az öszvérek karmokban üzemanyagot visznek (Irán szállítja Szíriának). A nafta útja ezután Bejrútba vezet, de azt mondják, valamennyi jut belőle Izraelbe is. A reggeli út végeztével a hatvanéves Aszim Hasin fáradtan poroszkál haza Chebaa kitaposott főutcáján, kötőfékén vezetné öszvérét. Ratibi, a felesége kiszalad elébe a kétszintes családi házból, Ivarjában Hilallal, kilenc gyerekük közül a legfiatalabbikkal. „Csempésznek nevelem”, mosolyog Hasim. Ratibi nincs tőle elragadtatva. „Jobban szeretném, ha a férjem más foglalkozás után nézne”, mondja szemrehányóan. „A csempészés túl veszélyes.” Lehet, hogy a chebaai férfiak pontosan ezért vannak úgy oda a mesterségükért. „Van, aki tanítónak vagy taxisofőrnek készül”, mondja Jahia Szaab (55). „Én mindig is csempész akartam lenni.” A csempészutakon a legfontosabbak az állatok. Hasim két öszvérrel heti száz dollárt keres, a libanoni bérminimum négyszeresét. „Egy jó öszvérért, 2000 dollárt is elkérnek”, mondta Hasim. „Ennyiért használt Mercedest is lehet kapni, de jobb egy öszvér.” Az állatokat a többiek is nagyra becsülik. Chebaa Izrael úgynevezett biztonsági övezetében helyezkedik el, az Izrael északi, határa mentért 80 kilométeren át húzódó, 10 kilométer szélességben Libanon területébe benyúló sávban. A Libanonban állomásozó gerillák ellen északi településeik védelmét az izraeliek részben a kétezer fős Dél-libanoni Hadseregre, egy szedett-vedett zsoldosalakulatra bízták, amely ellenőrzi a területet. A zsoldoshadsereg havonta 5000 dollár öszvéradót követel a chehaaiaktól — ez állatonként tíz dollárt tesz ki. „Nem vagyunk hajlandók kifizetni az adót”, mondta Szaab, akinek hat öszvére van. „Miért adtunk pénzt olyyanoknak, akik semmit sem tesznek értünk?” A falubeliek azonban tartanak attól, hogy ha a csempészek nem hajlandók fizetni, a Dél-libanoni Hadsereg lezárta a Chebaába vezető utakat, erre volt már példa. A falubeliek mindeddig ellenálltak az izraeliek törekvéseinek is, hogy Izrael-barát polgári közigazgatást vezessenek be Chebaában. „Libanoniak vagyunk — így Szaad —, és nem akarunk idegeneket, se szíriaiakat, se izraelieket.” A csempészek dacolásának azonban ára van. Az ENSZ békefenntartó erők egy norvég zászlóaljának tisztjei, amelynek ellenőrző pontja van Chebaában, azt állítják, hogy az izraeliek és a Dél-libanoni Hadsereghez tartozó szövetségeseik 60 embert deportáltak a faluból és felrobbantották az otthonát három olyan családnak, amelyekről gyanították, hogy Izrael-ellenes gerillákkal szimpatizálnak. A falu öregje, azaz muhtárja teával és naranccsal kínálja a látogatókat tágas főtéri házában. Mohammed Szalim Al Zouhairi kilencvenéves, és még emlékszik Libanon francia megszállására a húszas évekből. Az apja is csempész volt, és 40 unokája közül ma is sokan azok. A muhtár büszke Chebaa múltjára. „Az egész környék együttműködött a franciákkal, csak a mi városunk nem.” mondja. „Amikor 1982-ben az izraeliek betörtek Libanonba, mindenhol találtak szövetségeseket, kivéve Chebaát.” A falu férfiai azt mondják, a libanoni fennhatóságot elfogadnák, másokét viszont nem. Tudatában vannak, hogy 15 évi polgárháború után a bejrúti kormány képtelen ellenőrizni még a főváros külső negyedeit is, nemhogy egy távoli hegyi falut lenn Délen. Jahia Szaab a sors iróniáját látja ebben. „A régiek azt mesélik, hogy amikor a libanoni kormány ura volt a helyzetnek, sokkal jobban ment az üzlet. Veszélyesebb volt megszegni a törvényt, így hát nem volt akkora a konkurencia. Ezért, ha egy szép napon helyreáll a libanoni államigazgatás, akkor még többet fogunk keresni”, teszi hozzá bizakodva. (A Time nyomán) Félelem a gyilkos légytől Veszélyes élősködő került át Amerikából Líbiába . Egész Afrikában, Ázsiában és Dél-Európában is elterjedhet Az idegen élősködő valamivel nagyobb, mint a házilégy, teste kékeszöld, szeme narancssárga. Egészen ártalmatlanul nektárral táplálkozik. Új életet azonban csak mások életének tönkretevése árán teremthet. A nőstény három-négy naponként akár 400 petét is lerakhat. A friss vér vagy nyiroknedv szaga vonzza oda, hogy az ember vagy az állatok testén kisebb külső sérüléseket kutasson fel — rovarcsípések, karcolások, harapások helyet vagy rejtett sebeket a szemben vagy a fülben. Az állatoknál a nyírásnál, bélyegzésnél, szarvkurtításnál vagy herélésnél keletkezett sérülések is alkalmasak számára. A petékből spirál formájú nyűvek bújnak elő és mélyen beeszik magukat az élő húsba. A seb megnagyobbodik, gyulladás lép fel és újabb nőstény legyeket vonz. Az áldozat egyre jobban legyengül, rettenetesen eltorzul és a legtöbb esetben elpusztul, ha nem kezelik. Egy évvel ezelőttig az új világ csavarféreglégy méltán viselte a nevét, míg el nem hagyta őshazáját, a Karib-tenger térségét, Dél- és Közép-Amerika és az egyesült államokbeli Texas területét, ahol már nagyrészt kiirtották. Valószínűleg egy jószágszállítmánnyal került át az Atlanti-óceán túloldalára. A tudósok tavaly tavasszal bukkantak az első áldozatokra Líbiában, mostanáig pedig több mint, kétezer szarvasmarhát, juhot, tevét, lovat éskutyát támadott meg. A főváros, Tripoli körül 18 000 négyzekilométernyi terület fertőződött meg a gyilkos léggyel, melyet Amerikában az összes élősködő közül a legveszélyesebbnek tartanak. A rovar 200 kilométernél nem igen tud távolabbra repülni, halászhajóik útján azonban az Óvilágban is elterjedhet, Spanyolországban, Olaszországban és Görögországban, ahol még elég meleg számára az éghajlat. Megkerülheti a Szahara támasztotta akadályt, és az észak-afrikai partvonalat követve Tunézián, Algérián és Marokkón át a kontinens nyugati, Egyiptomon és a Nílus völgyén át pedig keleti részébe is eljuthat, Izraelon és az arab országokon keresztül pedig mélyen be Ázsiába. Egy ilyen esetleges légyinvázió emberek és haszonállatok millióit veszélyeztetné és elpusztulással fenyegetné a vadállományt. Edouard Saouma, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO főigazgatója szerint „ezt a krízist csak most vonhatják ellenőrzés alá vagy többé soha”. A FAO segélyprogramot indított. A sebek kezelésére rovarirtó szereket, valamint kézikönyveket és videoszalagokat küldött. Gyorstanfolyamokat szervez, és felszólította a kormányokat, hogy azonnal vegyenek jegyzékbe minden gyanús esetet. Mindenekelőtt a Líbiával szomszédos országok vannak kitéve a veszélynek, hogy a legyek mégis átkerülnek hozzájuk. A katasztrófának csak a legyek kiirtásával lehet elejét venni — ez pedig csak a levegőből lehetséges. A FAO szakértői szerint hetente 80—100 millió steril hímlegyet kellene repülőgépekről szabadon engedni. Számuk a tíz-, sőt húszszorosa kell hogy legyen az ivarképes hímekének — minél többen vannak, annál nagyobb annak a lehetősége, hogy a monogám nőstény steril partnert választ, íey megtermékenyítetlen petéket raknak le, melyekből nem fejlődnének ki nyűvek, tehát megszakadna a ciklus. Dél-Mexikóban van a világ egyetlen hímlegyeket tenyésztő farmja, heti 500 milliós kapacitással. Az ellenlegyek milliós tömegét hetente kellene repülőn Líbiába szállítani, ott pedig kisebb gépekről üveghálós rendszerre két éven át szabadon engedni a veszélyeztetett terület felett. Az eljárás költségeit a FAO 84 millió dollárra becsüli. A projektum méreteiről nemrég Rómában tájékoztatták a kormányokat és a segélyszervezeteket. A helyzet annyira súlyos, hogy a mexikói légyfarm társtulajdonosa, az amerikai kormányzat ez esetben kész eltekinteni politikai ősellensége, Kadhafi líbiai elnök elleni bojkottjától. Hosszú habozás után márciusban az USA kormányzata megadta beleegyezését a steril hímlegyek eladásához, de csak miután minden oldalról biztosítékot kapott, hogy ez csak a veszélyeztetett emberek és állatok, nem pedig a líbiai vezetés hasznára válik. (Stern) 1990. június 5., kedd HÁROM NAP CSEHSZLOVÁKIÁBAN (3.) A szocializmus áldozata a Skoda gyár Látogatás Európa egyik valamikori jó hírű gyárában A Prágától 50 kilométerre levő Mladá Boleslav iparvárosban már 1905-ben jelentős gépipari termelés folyt, ezt a várost nevezik a Skoda hazájának. Vajdaságban és szerte Jugoszláviában, is ismert Skoda márkájú személygépkocsi, sok kedvelője van, különösen az új típusú Favoritnak, amelyet jelenleg nagy sorozatban gyártanak. Bennünket, jugoszláv újságírókat a gyár múltja is érdekel, hiszen jugoszláviai gépkocsi szakértők körében többször is hallhattuk már az állítást, hogy a Skoda gyár a második világháború után visszafejlődött, más szóval a szocializmus áldozata lett. Mladá Boleslav tehát régi iparváros, itt található a Skoda múzeum is. Kiállították benne az eddig gyártott összes terméküket, a kerékpártól kezdve a motorkerékpárig és autóig. Házigazdánk, Miloslav Wolf mérnök, miután bemutatt egy gyártörténeti filmet, elmondta, hogy 1936-ban indult meg a Skoda exportálása Japánba, Mexikóba, az Amerikai Egyesült Államokba, Franciaországba és az akkori Németországba. A Skoda gyár a minőség és a gyors fejlődés jelképe volt, egy ideg K + L (Klemen és Laurent) név alatt is futottak a kocsik, később pedig felvette a Skoda nevet, ami valójábam családi név. Már 1906-ban foglalkoztatta a gyár tervezőit a személygépkocsi. 1924-ben, átszervezés történt, 1927-től a Skoda nevet viseli a munkaszervezet. A nacionalizációra 1945-ben került sor, a második világháború idején hadiüzemként tevékenykedett, 1960-ban korszerűsítették. 1990-től pedig teljes egészében áttértek a Skoda Favorit gyártására, és jelenleg 200 ezer személygépkocsit szerelnek össze — áll Miloslav Wolf tájékoztatójában. Megtekintettük a múzeumot, az új gyárat is, amelyben nagy meglepetésünkre több mint 1500 vietnami és 300 kubai munkás dolgozik, a gyárban csendes éhségsztrájk folyt már egy hete, ezért keveset láttunk a termelésből, nem is időztünk ott sokáig, viszont házigazdáinkat a későbbiekben kérdésekkel halmoztuk el. Mi lesz a nem éppen extra minőségű autókat gyártó és kiskeresetű, meg éhségsztrájkot folytató munkásokat foglalkoztató gyárral mi lesz vele az elkövetkező időszakban, milyen jövő vár rá? — csoportosultak a kérdések e téma köré. — Eddig nyolc cég érdeklődött nálunk, hogyha lehetséges lesz, megvásárolja a Skoda Műveket. A legkomolyabb ajánlatot a nyugatnémet, BMW cég adta, de tárgyaltunk a Citroennel, a Renault-val, emellett új motort kínált számunkra a Kawasaki és a Yamaha japán cég, de az ISUZU japán cég is szeretne tulajdonrészhez jutni gyárunkból. Nem tudjuk még, mi lesz, de reméljük, szebb napok várnak majd ránk — mondják a házigazdák. — Miért foglalkoztatnak vietnami és kubai munkásokat? — kérdeztük a továbbiakban. — Főleg azért, mert a Skoda Favorit új termelési vonalának gyors felállítása miatt nem tudtunk elegendő szakembert átképezni, állampolgáraink sem vállalkoztak kellő számban a gyors átállásra, emellett pedig szolidaritást vállaltunk a vietnamiakkal és a kubaiakkal azáltal, hogy foglalkoztatjuk őket. Számtalan kérdés elhangzott még a Mladá Boleslavban megtartott sajtótájékoztatón, megtudtuk, hogy jelen pillanatban 50 ezer kocsi került külföldre, ebből Angliába 16 ezer, Nyugat-Németországba 3500, Jugoszláviába 2000 kerül az idén, de fut már Favorit Görögország, Hollandia, Dánia és Spanyolország utain is. Magában Csehszlovákiában van a legtöbb ebből az új típusú személygépkocsiból, a Favoritra átlag 6 hónapot kell várni, ára pedig 84 000—89 000 korona, felszereltségétől és díszítésétől függően. Csehszlovákiában kölcsönt is folyósítanak a vásárláshoz, 8— 12 százalékos kamattal, ezért fut olyan sok Favorit az utakon. — Milyen változások várhatók a gépkocsigyártásban és a csehszlovák gazdaságban? — tettükfel a nem éppen tapintatos kérdést házigazdáinknak. A Skoda gyárnak és a teljes csehszlovák gazdaságnak új partnerekre, új tőkére és új echnológiára van szüksége. Az volna a lényeg, hogy a csehszlovák ember szorgalmát és szakértelmét pénzzel támogassák. A Skoda gyár munkásai is vehetnek részvényeket, mert a gyár eladói mondták kérdésünkre válaszolva házigazdáink. TÓTH László /SS Az egyik legnépszerűbb (egykori) autó a Skoda Rapid 1500-as, 42 lóerős motorral, gyártását 1933-ban kezdték meg HÍR és WTÁTOR.ÓK, AMA (Time)