Magyar Szó, 1991. június (48. évfolyam, 148-162. szám)

1991-06-02 / 149. szám

8 GAZDASAG Magyar Szó 1991. június 2., vasárnap Jó projekt a YU-Projekt Egy szabadkai kezdeményezésről Nemigen lehet olcsóbb Vásárlócsalogató reklámhadjárattal indított üzletet a YU-Projekt. Az újsá­gokban megjelenő reklámból kiderült, hogy a Szabadkán, a Partizán Kerékpár­gyárral szemben levő üzletközpontban megnyílt szalonban rendkívül kedvező feltételekkel kínálnak hazai és külföldi bútort. Törlesztés is lehetséges, azonkí­vül Mercedes autót is vehetnek az ér­deklődők... Az első kérdés, amely az olvasóban fölmerül, hol van az üzletközpontban akkora helyiség, ahol egyszerre bútort és autót is árulhatnak. A második már inkább kétely, mint kérdés: kifélék, mi­félék lehetnek ők, akik bútort és autót is- Semmi sem véleüen - mondja Kol­lár Ferenc. - Nálunk mindent, amibe be­lefogunk, piackutatás előz meg. Márpe­dig ezáltal kiderült, hogy a Világbank csak azokat a programokat támogatja, amelyek környezetvédők. És mivel pénzre itthon nemigen számíthatunk, ehhez alkalmazkodtunk. Nagy terveink vannak: hamarosan megkezdődik a gáz- bevezetés, erre máris felkészültünk. Gázkazánokkal, bojlerekkel és minden egyéb berendezéssel látjuk majd el az észak-bácskai piacot. Olasz és magyar behozatalból állítjuk össze a kínálatot. F.gy-két éven belül, mire elkészül a Ti- sza-Palics-csatorna, az öntözés kerül na­Azért lesz ez még jobb is - A szalonban árulnak. A harmadik megintcsak kér­dés: ha bútort és autót árulnak, akkor miért egy fa - amelynek koronája egy férfi- és egy női profil - a cég védjegye? És ez már fél siker. A kérdések és kéte­lyek „útján" a leendő vásárló eljut a bolt­ba...- A vállalat tavaly ősszel alakult, oszt­rák és magyar támogatással - hallottuk Kollár Ferenctől, a YU-Projekt külkers- kedelmi tanácsadójától. Születésénél a bécsi Kooprojekt és a budapesti Merco- projekt (mindkettő a Mercedes leányvál­lalata) bábáskodott. így lett a YU-Projekt a Mercedes exkluzív képviselete Szerbiá­ban és Vajdaságban. Ugyanakkor, mint ahogyan azt az üzlet, a vállalkozás neve elárulja, a YU-Projekt olyan progra­mokkal, projektumokkal kíván foglal­kozni, amelyek most „menők" a világ­ban, például a köfnyezetvédelem (ezért a zöld színű fa a védjegyben). pirendre. Addigra beszerezzük az öntö­zőrendszereket, elsősorban egy izraeli céggel szeretnénk együttműködni. Pro­jektumunkban még egy nagy tétel sze­repel, ez pedig a miniüzemek tervezése, ellátása, hitelezése. A piackutatásból ugyanis kiderült, hogy ez lesz a jövő; vi­dékünkön a társadalmi folyamatok, vál­tozások következtében sok vállalat megy tönkre, sok lesz a munkanélküli. Leg­több lesz közöttük a szakképzetlen mun­kás, akik olyan családokból valók, ame­lyek nemrégen költöztek a városba, így él még bennük a falu, a föld, a mezőgaz­daság iránti szeretet. Ezek a családok ké­szek lesznek arra, hogy akár összefogás­ból, egy-egy, esetleges általunk nyújtott 50 000-150 000 márkás hitelből kis tej-, hús- és más üzemet, pékséget stb. nyis­sanak. Segítségünk nem merül ki abban, hogy hitelezzük, megtervezzük, felsze­reljük ezeket a vidékünkre szinte kitalált kis élelmiszergyártó üzemeket, hanem később is figyelemmel kísérjük majd a munkájukat, és segítünk a nyersanyag- beszerzésben, a minőséges, európai szabványoknak (környezetvédelmi szempontból is elfogadható) megfelelő göngyöleggel való ellátásban, sőt az áru- értékesítésben is. A vajdasági ember ugyanis szorgalmas, de kevésbé jó keres­kedő, és kár lenne, ha emiatt nem jelen­hetnének meg a külföldi piacon... Bozsik János, a YU-Projekt egyik alapítója szerint sokan szinte hülyének nézik őket, hogy ilyen (minden szem­pontból) válságos időben újítanak, ám nem lenne lehetséges, ha nem állnának mögöttük a külföldi partnerek, a külföl­di bank - az osztrák Kredit Invest bank például, amely a külföldi tőke Szerbiába való beruházását lesz hivatott irányítani - és egyes hazai üzletfeleik.- Hamarosan megindul a privatizáci­ós folyamat, nekünk úgy kell helyezked­nünk, hogy felkészülve várjuk a legked­vezőbb pillanatot - hallottuk tőle. Az át­alakulás szerinte 8-15 hónapig tart, ez alatt az idő alatt rengeteg új, kisebb-na- gyobb vállalat alakul, de amint megin­dul közöttük az igazi versengés, csak a legjobbak, vagyis azok maradnak meg, akik konkrét programot, jó minőséget adnak, kiváló szakemberekkel rendel­keznek, és lehetőleg külföldi támogatást élveznek. Ezért is terveznek 3-5 éves programokat - ők már a stabil, gazdasá­gilag ésszerű piacra kacsingatnak. Addig meg - és itt térünk vissza az elejére -, marad a bútor és az autó.- A bútoreladás egyelőre tehát men­tőöv, segítség ahhoz, hogy az igazi pro­jektumokat lebonyolítsuk - mondta Kol­lár Ferenc. Ez sem véleden; piackutatás közben jöttek ugyanis rá, hogy egyelőre megélhetnek a bútorból, mégpedig oly módon, hogy azokkal a gyártókkal kö­töttek szerződést, akiket a gazdaságpoli­tikai intézkedések folytán - úgymond - „kitiltottak" Szabadkáról (és egész Szer­biából): a Meblóval, a Gorenjével, a Marlesszel, az Ino Otoéeccel...- A szlovén és a horvát bútor jó, a gyártásnak hagyománya van. Szüksé­günk van rá.-Mi ezt a bútort (a kedvező együttműködésnek köszönhetően, amelyre a gyártók kértek fel bennünket) gyári áron forgalmazzuk, és csak a for­galmi adót számoljuk rá. A kereskede­lemnél tehát 50-60 százalékkal lehetünk olcsóbbak - hallottuk tőle. A Mercedesz- szel ugyanez a helyzet: a külföldi part­ner a legjobb feltételeket kínálja, az au­tót három nap alatt megkaphatja a vevő. Liesingre, 48 hónapos törlesztése is árulhatnánk, sajnos, erre vonatkozólag csak törvényjavaslat létezik ebben az or­szágban. Azért lesz ez még jobb is... GULYÁS PINTÉR Edit Az árak letörésére hús, étolaj és margarin importot engedélyezett a szövetségi kormány - Egyelőre kérdés sor kerül-e rá Az elmúlt hónapot sokan a drágu­lások hónapjának tartják. Kevés kivé­tellel ugyanis minden megdrágult, amire a legtöbb termelő és szolgáltató vállalatnak, intézménynek megvan a magyarázata. Az áremelést sokan az áprilisi devalvációval, továbbá az enegria és a csomagolóanyag drágulá­sával indokolják. Az igazsághoz tarto­zik azonban az is, hogy sok esetben a nagyarányú áremelést nem lehet el­fogadható érvekkel megindokolni. Példa erre a telefonelőfizetés drágítá­sa, ami a szövetségi árhivatal képvise­lői szerint a devalvációnak megfelelő arányú volt, amit semmivel sem lehet megindokolni, legkevésbé a szolgálta­tás minőségével. Sajnos nem valószínű, hogy a má­jusi árhullám után megnyugodnak az árak. Szinte bizonyosra vehető, hogy a néhány nappal ezelőtti 7,4 százalé­kos üzemanyagdrágulás, bár nem nagyarányú, hamarosan újabb áreme­lést von maga után, annál is inkább mivel a 2 dinárt amelyet a köztársasá­gok eddig is rászámítottak az üzem­anyag literjére, most magasabb ár­ra kell fizetni, tehát a tényleges üzem­anyagdrágulás nagyobb 7,4 százalék­nál. Nem hivatalos körök azt is tudni vélik, hogy rövid időn belül ismét ki­igazítják a dinár árfolyamát, mivel a kemény nyugati valutáh'oz viszonyítva még mindig fel van értékelve. Egyenlőre tehát nagy kérdés, hogy a továbbiakban sikerül-e a kormánynak ellenőrzés alatt tartani az inflációt ( amit valamennyien szeretnénk), hogy az év végéig ne haladja meg a terve­zett 70 százalékot. A közgazdászok kö­zül sokan nem derűlátóak, mert kije­lentik, amennyiben ilyen arányban és ilyen gyorsasággal emelkednek az árak az év végéig háromjegyű lesz az infláció. MÉGSEM LESZ ÁRROBBANÁS? A szövetségi kormány képviselői szerint viszont árrobbanás mégsem lesz és sikerül az inflációt a tervezett keretek között tartani, egyrészt azért mert nagyok a vállalatok raktárkészle­tei, a lakosság nagy része meg annyi­ra elszegényedett, hogy már most képtelen lépést tartani az árakkal. Ez a tény pedig előbb-utóbb arra kény­szeríti majd a termelőket, hogy mér­sékeljék vagy csökkentsék az árakat, különben raktárkészleteik tovább hal­mozódnak ami termeléscsökkenést von maga után és sokan lakatot is te­hetnek a boltra. Kérdés persze, hogy ez a gazdasá­gi logika mennyire lehet érvényes a monopolhelyzetben levő vállalatok esetében, amelyeknek termékeit, vagy szolgáltatásaikat függetlenül az élet­színvonal alakulásától mégis meg kell valahogy fizetni. Az élelmiszerfeldol­gozó ipar is egyfajta monopolhelyzet­ben van, mert például az alapvető élelmiszeripari cikkekről, mint a ke­nyér, a tej, a cukor, a liszt, és az étolaj is, akkor sem lehet lemondani, ha drágák. A múlt hónapban az élelmi- szeripari cikkek átlag 30 százalékkal drágultak meg. A kenyér, a tej és a tejtermékek de főleg a hús a kiskere­setű családok számára drága, és aránytalanul drága a nyersanyag árá­hoz képest is, amelyből előállították. Vegyük például a kenyeret amelyből most 60 deka Újvidéken 11,5 dinárba kerül, jóllehet a tavaly 2,5 dinárért felvásárolt búzából sütik. Igaz, hogy a tárolás költségei és a kamatok miatt, a búza ára már nem 2,5 dinár hanem ennél több, de az áraránytalanság így is nagy. Az élelmiszerárak mérsékelése cél­jából a szövetségi kormány bizonyos mennyiségű sertés-növendékmarha és csirkehús, valamint étolaj és mar­garin importját engedélyezte, s eme­lett az árutartalékokból is a piacra bo­csát belőlük bizonyos mennyiséget. Az esedékes behozatal azonban a jelek szerint ezúttal különösképpen nem háborította fel az élelmiszertermelő­ket, bár képviselőik most is hangsú­lyozzák, hogy az élelmiszerbehozatal az óriási hazai készletek miatt indoko­latlan. NAGY HASZONKULCSOT ALKALMAZ A KERESKEDELEM- Az étolaj esetében nem valószínű, hogy a külföldi áru olcsóbb lesz a ha­zai piacon, jelentette ki a minap az új­ságíróknak Bogdan Bérié a Vajdasági Iparinövénytermesztők Ügyviteli Kö­zösségének szakembere, annál is in­kább mivel a behozatali étolaj mire az országhatárra ér 90 centbe kerül. Ha tehát rászámítjuk a szállítás költségeit és a különféle illetékeket nem lehet olcsóbb a hazainál. Emellett az étolaj behozatala ugyanolyan melléfogás mint tavaly a cukoré, amelyből az im­port miatt 100 000 tonna vált piaci felesleggé, s most 40 százalékos kivite­li támogatást nyújtott az állam hogy a cukorfelesleget exportálhassuk... Az étolajgyártók közül sokan arra is hivatkoznak, hogy az étolaj 35-37 sőt 40 dináros kiskereskedelmi árát nem ők szabták meg, hanem a keres­kedelem, amely nagy haszonkulcsot alkalmaz. Az étolaj előállítási ára egyébként 22 dinár körül mozog. Me­rőben más azonban a helyzet a húsi­parban, ahol mostmár szinte teljes a behozatali függőség, ami viszont nem írható a jelenlegi szövetségi kormány számlájára, hiszen valamennyien tud­juk, hogy mennyire hozzájárultak ma­guk a feldolgozók is az állattenyésztés felszámolásához. Maradjunk azonban a bejelenett élelmiszerbehozatalnál, amire kérdés hogy mikor kerül sor vagy egyáltalán sor kerül-e annál is inkább mivel az importjogú vállalata­ink részben a devizahiány miatt, rész­ben pedig a külföldön megszigorított fizetési feltételek miatt még mérlege­lik, hogy kihasználják-e az importle­hetőséget. JUHÁSZ M. Erzsébet / A szovjet maffia Újvidéken Egyre kevesebb a rendőr - Kétségbeesett küzdelmet folytatnak a külföldről bevándorló bűnözők ellen A szovjet maffia megvetette lábát Új­vidéken. Eleinte csak Szabadkáig szivá­rogtak be a „bevándorló bűnözők", majd néhány év után már Újvidéken is akad belőlük szép számban, és manapság egé­szen Belgrádig eljutottak. Maguk után hagyva mindeddig sikeresen és kiválóan működő bűnszövetkezetüket. Ott tarta­nak, hogy a szervezett irányítóik - akik mindig a háttérben maradnak - letele­pedtek ezen a vidéken. Közben létre­hozták a „munkájukhoz" szükséges gé­pezetet, kialakították a fennállásukhoz nélkülözhetetlen légkört, mintegy alkal­mazkodva az új környezethez, más szó­val meghonosodtak az új terepen. A fő­szervezők keze tiszta, ezért ők nyugod­tan, sőt háboríthatatlanul élvezik a ven­dégszeretetet, a pitiáner bűnözők, azaz az elkövetők vagy végrehajtók viszont a „jól végzett munka után" szedhetik a sá­torfájukat, és mehetnek más országba, új bevetésre. Egyébként a sátorfa nem túlzás, mert sokszor az anonimitás ked­véért még csak szobát sem váltanak, egyszerűen - az újvidéki nejlonpiac mel­letti kis erdőben - sátrat vernek, és ab­ban húzzák meg magukat néhány nap­ra, amíg elvégzik a feladatot. A rendőrök szinte tehetetlenül és tét­lenül nézik a napról napra szaporodó bűncselekményeket, a bűnügyi szakem­berek jól bevált nyomozási, védelmi, közbiztonsági taktikája rendre csődöt mond. Az előttük mindeddig ismeretlen módszerekkel nem tudnak mit kezdeni. Minduntalan csak rácsodálkoznak a for­dulatokban gazdag, egyre több megle­petéssel szolgáló keleti bűnözőtechniká­ra, és egyelőre eredménytelenül küzde­nek ellene. A harcot nem tudják felven­ni a hagyományosan szicíliai hierarchiá­ra épülő, jól szervezett szovjet maffiával, még csak tapogatóznak - jobbára sötét­ben -, kísérleteznek, hogy vajon hogyan is kellene ellenőrzés alatt tartani, majd lassan felgöngyölíteni a Szovjetunióból folyamatosan szállingózó, magukat turis­tának nevező, az új környezethez nagy­szerűen alkalmazkodó maffiózókat. S közben a rovásukra írható bűncselekmé­nyek száma rohamosan növekszik. Már- már a más ajkú bűnözők is - főleg a töb­bi kelet-európai államból valók, de a ha­zaiak sem kivételek - kezdik átvenni az importált bűnügyi trükköket, cseles, er­refelé ritkán látott bűnelkövetési módo­zatokat. A bűnüldözők meg nem győz­nek csodálkozni a váradan fordulaton. A szovjet siker titka a hatalmi hierar­chia felépítésében rejlik, ami óramű - de nem tajvani, olcsó vásári kvarcóra - pon­tossággal működik. Mindenki tudja, mi a dolga, kinek tartozik felelősséggel és tisztelettel, mikor köteles fizetni, és hol, kitől kell neki pénzt behajtani. Az ő szer­vezetük erősebben, stabilabban és job­ban működik, mint az államapparátus. Ha valaki kilóg a sorból, azonnal és kö­nyörtelenül leszámolnak vele. Nincs ke­gyelem! Éppen ezért már Újvidéken is eldördültek a fegyverek, folyt a vér, sőt halott is volt. Egyelőre csak ők, egymás között intézték el a vitát, a megszokott módon, de mi lesz akkor, ha az érdekek ütközése miatt szélesedik a kör, s esedeg nemcsak a konkurencia emberei, ha­nem ártadanok is áldozatul esnek a na­gyok viselt dolgai miatt folyó pisztoly­párbajban. Arra hivatott a rendőrség, hogy ezt megakadályozza. De ilyen állománnyal, amivel jelenleg rendelkeznek, vajon mit tehetnek? Nem kell ahhoz különösebb bűnügyi szakértelem, hogy megállapít­suk, kevés a rendőr. Hiszen azt bárki észreveheti, hogy már oda jutottunk, hogy egyedül teljesít szolgálatot a járőr, s véletlenül sem lehet annyi rendőrt lát­ni az utcán, mint néhány évvel ezelőtt. Ez mindenképpen a közrend és fegye­lem lazulásához vezet. Hogy emberhiánnyal küzdenek a belügyesek, arról az is ékesen szól, hogy a túl idős - nyugdíjból visszahívott - és a túl fiatal - az iskolából éppen hogy csak kikerült, mondhatni gyakorló - rendő­rökkel találkozhatunk nap mint nap. A tapasztalt, középkorú káderek a minden hájjal megkent, ravasz bűnüldözők, akik hatékonyan harcolhatnának a dörzsölt kül- és belföldi rablók, zsebtolvajok, csempészek, kábítószerkereskedők, üzérkedők, besurranok, autótolvajok el­len, nincsenek itt, ők máshol teljesítenek szolgálatot. Ezt nemcsak a kívülálló pol­gár tudja és észleli, hanem mindene­kelőtt a bűnözők is, és éppen ezért fel­lendült az ipar, virágkorát éli a bűnözés. Újvidéken a nejlonpiacon és környé­kén zsong az alvilági élet. Lopnak, csal­nak, rabolnak, fosztogatnak, tiltott sze­rencsejátékot és prostitúciót szerveznek. A bűnügyi lajstrom minden válfajával szembe találhatja magát az a maroknyi rendőr, aki még itt maradt, és Újvidék területén dolgozik. Erején felül próbál megbirkózni a körmönfont, állandó kül­földi utánpótlással rendelkező bűnözők­kel. Közülük is a legveszedelmesebbek a szovjet maffia idevetődő, vagy inkább irányítottan érkező tagjai. A városszéli nejlonpiacról a bűntettek helyszíne már lassan kezd áttevődni a belvárosba és más sűrűn lakott városrészekre. Alig tíz nappal ezelőtt az egyik, aránylag forgal­mas utcában éjjel 15 autót törtek fel so­rozatban. Jól megvilágított helyen, sza­bályosan parkoló autókat fosztották ki. Gyors egymásutánban 15-öt törtek fel, és rámoltak ki az ismeretlen tettesek, s azóta ki tudja, mi minden írható még a rovásukra. A külföldi bűnözők ellen a mostani egyetlen hatékony védekezési mód a ki­toloncolás. Aki kissé gyanús, azt egysze­rűen kiutasítják az országból. Csak az az egyetlen baj, hogy jön helyette másik, sőt az is lehet, hogy egy helyett több. VARJÚ Márta (Ifjú Gábor felvétele) Pillanatkép az újvidéki nejlonpiacról

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék