Magyar Szó, 1991. június (48. évfolyam, 148-162. szám)
1991-06-02 / 149. szám
8 GAZDASAG Magyar Szó Jó projekt a YU-Projekt Egy szabadkai kezdeményezésről Vásárlócsalogató reklámhadjárattal indított üzletet a YU-Projekt. Az újságokban megjelenő reklámból kiderült, hogy a Szabadkán, a Partizán Kerékpárgyárral szemben levő üzletközpontban megnyílt szalonban rendkívül kedvező feltételekkel kínálnak hazai és külföldi bútort. Törlesztés is lehetséges, azonkívül Mercedes autót is vehetnek az érdeklődők... Az első kérdés, amely az olvasóban fölmerül, hol van az üzletközpontban akkora helyiség, ahol egyszerre bútort és autót is árulhatnak. A második már inkább kétely, mint kérdés: kifélék, mifélék lehetnek ők, akik bútort és autót is árulnak. A harmadik megintcsak kérdés: ha bútort és autót árulnak, akkor miért egy fa - amelynek koronája egy férfi és egy női profil - a cég védjegye? És ez már fél siker. A kérdések és kételyek „útján" a leendő vásárló eljut a boltba... - A vállalat tavaly ősszel alakult, osztrák és magyar támogatással - hallottuk Kollár Ferenctől, a YU-Projekt külkerskedelmi tanácsadójától. Születésénél a bécsi Kooprojekt és a budapesti Mercoprojekt (mindkettő a Mercedes leányvállalata) bábáskodott, így lett a YU-Projekt a Mercedes exkluzív képviselete Szerbiában és Vajdaságban. Ugyanakkor, mint ahogyan azt az üzlet, a vállalkozás neve elárulja, a YU-Projekt olyan programokkal, projektumokkal kíván foglalkozni, amelyek most „menők" a világban, például a környezetvédelem (ezért a zöld színű fa a védjegyben). - Semmi sem véletlen - mondja Kollár Ferenc. - Nálunk mindent, amibe belefogunk, piackutatás előz meg. Márpedig ezáltal kiderült, hogy a Világbank csak azokat a programokat támogatja, amelyek környezetvédők. És mivel pénzre itthon nemigen számíthatunk, ehhez alkalmazkodtunk. Nagy terveink vannak: hamarosan megkezdődik a gázbevezetés, erre máris felkészültünk. Gázkazánokkal, bojlerekkel és minden egyéb berendezéssel látjuk majd el az észak-bácskai piacot. Olasz és magyar behozatalból állítjuk össze a kínálatot. Egy-két éven belül, mire elkészül a Tisza-Palics-csatorna, az öntözés kerül napirendre. Addigra beszerezzük az öntözőrendszereket, elsősorban egy izraeli céggel szeretnénk együttműködni. Projektumunkban még egy nagy tétel szerepel, ez pedig a miniüzemek tervezése, ellátása, hitelezése. A piackutatásból ugyanis kiderült, hogy ez lesz a jövő; vidékünkön a társadalmi folyamatok, változások következtében sok vállalat megy tönkre, sok lesz a munkanélküli. Legtöbb lesz közöttük a szakképzetlen munkás, akik olyan családokból valók, amelyek nemrégen költöztek a városba, így él még bennük a falu, a föld, a mezőgazdaság iránti szeretet. Ezek a családok készek lesznek arra, hogy akár összefogásból, egy-egy, esetleges általunk nyújtott 50 000-150 000 márkás hitelből kis tej-, hús- és más üzemet, pékséget stb. nyissanak. Segítségünk nem merül ki abban, hogy hitelezzük, megtervezzük, felszereljük ezeket a vidékünkre szinte kitalált kis élelmiszergyártó üzemeket, hanem később is figyelemmel kísérjük majd a munkájukat, és segítünk a nyersanyagbeszerzésben, a minőséges, európai szabványoknak (környezetvédelmi szempontból is elfogadható) megfelelő göngyöleggel való ellátásban, sőt az áruértékesítésben is. A vajdasági ember ugyanis szorgalmas, de kevésbé jó kereskedő, és kár lenne, ha emiatt nem jelenhetnének meg a külföldi piacon... Bozsik János, a YU-Projekt egyik alapítója szerint sokan szinte hülyének nézik őket, hogy ilyen (minden szempontból) válságos időben újítanak, ám nem lenne lehetséges, ha nem állnának mögöttük a külföldi partnerek, a külföldi bank - az osztrák Kredit Invest bank például, amely a külföldi tőke Szerbiába való beruházását lesz hivatott irányítani - és egyes hazai üzletfeleik. - Hamarosan megindul a privatizációs folyamat, nekünk úgy kell helyezkednünk, hogy felkészülve várjuk a legkedvezőbb pillanatot hallottuk tőle. Az átalakulás szerinte 8-15 hónapig tart, ez alatt az idő alatt rengeteg új, kisebb-nagyobb vállalat alakul, de amint megindul közöttük az igazi versengés, csak a legjobbak, vagyis azok maradnak meg, akik konkrét programot, jó minőséget adnak, kiváló szakemberekkel rendelkeznek, és lehetőleg külföldi támogatást élveznek. Ezért is terveznek 3-5 éves programokat - ők már a stabil, gazdaságilag ésszerű piacra kacsingatnak. Addig meg - és itt térünk vissza az elejére -, marad a bútor és az autó. A bútoreladás egyelőre tehát mentőöv, segítség ahhoz, hogy az igazi projektumokat lebonyolítsuk - mondta Kollár Ferenc. Ez sem véletlen, piackutatás közben jöttek ugyanis rá, hogy egyelőre megélhetnek a bútorból, mégpedig oly módon, hogy azokkal a gyártókkal kötöttek szerződést, akiket a gazdaságpolitikai intézkedések folytán - úgymond - „kitiltottak" Szabadkáról (és egész Szerbiából), a Meblóval, a Gorenjével, a Marlesszel, az Ino Otoceccel... - A szlovén és a horvát bútor jó, a gyártásnak hagyománya van. Szükségünk van rá.-Mi ezt a bútort (a kedvező együttműködésnek köszönhetően, amelyre a gyártók kértek fel bennünket) gyári áron forgalmazzuk, és csak a forgalmi adót számoljuk rá. A kereskedelemnél tehát 50-60 százalékkal lehetünk olcsóbbak - hallottuk tőle. A Mercedeszszel ugyanez a helyzet: a külföldi partner a legjobb feltételeket kínálja, az autót három nap alatt megkaphatja a vevő. Liesingre, 48 hónapos törlesztése is árulhatnánk, sajnos, erre vonatkozólag csak törvényjavaslat létezik ebben az országban. Azért lesz ez még jobb is... GULYÁS PINTÉR Edit Azért lesz ez még jobb is - A szalonban A szovjet maffia Újvidéken Egyre kevesebb a rendőr Kétségbeesett küzdelmet folytatnak a külföldről bevándorló bűnözők ellen A szovjet maffia megvetette lábát Újvidéken. Eleinte csak Szabadkáig szivárogtak be a „bevándorló bűnözők", majd néhány év után már Újvidéken is akad belőlük szép számban, és manapság egészen Belgrádig eljutottak. Maguk után hagyva mindeddig sikeresen és kiválóan működő bűnszövetkezetüket. Ott tartanak, hogy a szervezett irányítóik - akik mindig a háttérben maradnak - letelepedtek ezen a vidéken. Közben létrehozták a „munkájukhoz" szükséges gépezetet, kialakították a fennállásukhoz nélkülözhetetlen légkört, mintegy alkalmazkodva az új környezethez, más szóval meghonosodtak az új terepen. A főszervezők keze tiszta, ezért ők nyugodtan, sőt háboríthatatlanul élvezik a vendégszeretetet, a pitiáner bűnözők, azaz az elkövetők vagy végrehajtók viszont a „jól végzett munka után" szedhetik a sátorfájukat, és mehetnek más országba, új bevetésre. Egyébként a sátorfa nem túlzás, mert sokszor az anonimitás kedvéért még csak szobát sem váltanak, egyszerűen az újvidéki nejlonpiac melletti kis erdőben - sátrat vernek, és abban húzzák meg magukat néhány napra, amíg elvégzik a feladatot. A rendőrök szinte tehetetlenül és tétlenül nézik a napról napra szaporodó bűncselekményeket, a bűnügyi szakemberek jól bevált nyomozási, védelmi, közbiztonsági taktikája rendre csődöt mond. Az előttük mindeddig ismeretlen módszerekkel nem tudnak mit kezdeni. Minduntalan csak rácsodálkoznak a fordulatokban gazdag, egyre több meglepetéssel szolgáló keleti bűnözőtechnikára, és egyelőre eredménytelenül küzdenek ellene. A harcot nem tudják felvenni a hagyományosan szicíliai hierarchiára épülő, jól szervezett szovjet maffiával, még csak tapogatóznak - jobbára sötétben -, kísérleteznek, hogy vajon hogyan is kellene ellenőrzés alatt tartani, majd lassan felgöngyölíteni a Szovjetunióból folyamatosan szállingózó, magukat turistának nevező, az új környezethez nagyszerűen alkalmazkodó maffiózókat. S közben a rovásukra írható bűncselekmények száma rohamosan növekszik. Mármár a más ajkú bűnözők is - főleg a többi kelet-európai államból valók, de a hazaiak sem kivételek - kezdik átvenni az importált bűnügyi trükköket, cseles, errefelé ritkán látott bűnelkövetési módozatokat. A bűnüldözők meg nem győznek csodálkozni a váratlan fordulaton. A szovjet siker titka a hatalmi hierarchia felépítésében rejlik, ami óramű - de nem tajvani, olcsó vásári kvarcóra - pontossággal működik. Mindenki tudja, mi a dolga, kinek tartozik felelősséggel és tisztelettel, mikor köteles fizetni, és hol, kitől kell neki pénzt behajtani. Az ő szervezetük erősebben, stabilabban és jobban működik, mint az államapparátus. Ha valaki kilóg a sorból, azonnal és könyörtelenül leszámolnak vele. Nincs kegyelem! Éppen ezért már Újvidéken is eldördültek a fegyverek, folyt a vér, sőt halott is volt. Egyelőre csak ők, egymás között intézték el a vitát, a megszokott módon, de mi lesz akkor, ha az érdekek ütközése miatt szélesedik a kör, s esetleg nemcsak a konkurencia emberei, hanem ártatlanok is áldozatul esnek a nagyok viselt dolgai miatt folyó pisztolypárbajban. Arra hivatott a rendőrség, hogy ezt megakadályozza. De ilyen állománnyal, amivel jelenleg rendelkeznek, vajon mit tehetnek? Nem kell ahhoz különösebb bűnügyi szakértelem, hogy megállapítsuk, kevés a rendőr. Hiszen azt bárki észreveheti, hogy már oda jutottunk, hogy egyedül teljesít szolgálatot a járőr, s véletlenül sem lehet annyi rendőrt látni az utcán, mint néhány évvel ezelőtt. Ez mindenképpen a közrend és fegyelem lazulásához vezet. Hogy emberhiánnyal küzdenek a belügyesek, arról az is ékesen szól, hogy a túl idős nyugdíjból visszahívott - és a túl fiatal - az iskolából éppen hogy csak kikerült, mondhatni gyakorló - rendőrökkel találkozhatunk nap mint nap. A tapasztalt, középkorú káderek a minden hájjal megkent, ravasz bűnüldözők, akik hatékonyan harcolhatnának a dörzsölt kül- és belföldi rablók, zsebtolvajok, csempészek, kábítószerkereskedők, üzérkedők, besurranók, autótolvajok ellen, nincsenek itt, ők máshol teljesítenek szolgálatot. Ezt nemcsak a kívülálló polgár tudja és észleli, hanem mindenekelőtt a bűnözők is, és éppen ezért fellendült az ipar, virágkorát éli a bűnözés. Újvidéken a nejlonpiacon és környékén zsong az alvilági élet. Lopnak, csalnak, rabolnak, fosztogatnak, tiltott szerencsejátékot és prostitúciót szerveznek. A bűnügyi lajstrom minden válfajával szembe találhatja magát az a maroknyi rendőr, aki még itt maradt, és Újvidék területén dolgozik. Erején felül próbál megbirkózni a körmönfont, állandó külföldi utánpótlással rendelkező bűnözőkkel. Közülük is a legveszedelmesebbek a szovjet maffia idevetődő, vagy inkább irányítottan érkező tagjai. A városszéli nejlonpiacról a bűntettek helyszíne már lassan kezd áttevődni a belvárosba és más sűrűn lakott városrészekre. Alig tíz nappal ezelőtt az egyik, aránylag forgalmas utcában éjjel 15 autót törtek fel sorozatban. Jól megvilágított helyen, szabályosan parkoló autókat fosztottak ki. Gyors egymásutánban 15-öt törtek fel, és rámoltak ki az ismeretlen tettesek, s azóta ki tudja, mi minden írható még a rovásukra. A külföldi bűnözők ellen a mostani egyetlen hatékony védekezési mód a kitoloncolás. Aki kissé gyanús, azt egyszerűen kiutasítják az országból. Csak az az egyetlen baj, hogy jön helyette másik, sőt az is lehet, hogy egy helyett több. VARJÚ Márta Pillanatkép az újvidéki nejlonpiacról (Ifjú Gábor felvétele) 1991. június 2., vasárnap Nemigen lehet olcsóbb Az árak letörésére hús, étolaj és margarin importot engedélyezett a szövetségi kormány Egyelőre kérdés sor kerül-e rá Az elmúlt hónapot sokan a drágulások hónapjának tartják. Kevés kivétellel ugyanis minden megdrágult, amire a legtöbb termelő és szolgáltató vállalatnak, intézménynek megvan a magyarázata. Az áremelést sokan az áprilisi devalvációval, továbbá az enegria és a csomagolóanyag drágulásával indokolják. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy sok esetben a nagyarányú áremelést nem lehet elfogadható érvekkel megindokolni. Példa erre a telefonelőfizetés drágítása, ami a szövetségi árhivatal képviselői szerint a devalvációnak megfelelő arányú volt, amit semmivel sem lehet megindokolni, legkevésbé a szolgáltatás minőségével. Sajnos nem valószínű, hogy a májusi árhullám után megnyugodnak az árak. Szinte bizonyosra vehető, hogy a néhány nappal ezelőtti 7,4 százalékos üzemanyagdrágulás, bár nem nagyarányú, hamarosan újabb áremelést von maga után, annál is inkább mivel a 2 dinárt amelyet a köztársaságok eddig is rászámítottak az üzemanyag literjére, most magasabb árra kell fizetni, tehát a tényleges üzemanyagdrágulás nagyobb 7,4 százaléknál. Nem hivatalos körök azt is tudni vélik, hogy rövid időn belül ismét kiigazítják a dinár árfolyamát, mivel a kemény nyugati valutához viszonyítva még mindig fel van értékelve. Egyenlőre tehát nagy kérdés, hogy a továbbiakban sikerül-e a kormánynak ellenőrzés alatt tartani az inflációt ( amit valamennyien szeretnénk), hogy az év végéig ne haladja meg a tervezett 70 százalékot. A közgazdászok közül sokan nem derűlátóak, mert kijelentik, amennyiben ilyen arányban és ilyen gyorsasággal emelkednek az árak az év végéig háromjegyű lesz az infláció. MÉGSEM LESZ ÁRROBBANÁS? A szövetségi kormány képviselői szerint viszont árrobbanás mégsem lesz és sikerül az inflációt a tervezett keretek között tartani, egyrészt azért mert nagyok a vállalatok raktárkészletei, a lakosság nagy része meg annyira elszegényedett, hogy már most képtelen lépést tartani az árakkal. Ez a tény pedig előbb-utóbb arra kényszeríti majd a termelőket, hogy mérsékeljék vagy csökkentsék az árakat, különben raktárkészleteik tovább halmozódnak ami termeléscsökkenést von maga után és sokan lakatot is tehetnek a boltra. Kérdés persze, hogy ez a gazdasági logika mennyire lehet érvényes a monopolhelyzetben levő vállalatok esetében, amelyeknek termékeit, vagy szolgáltatásaikat függetlenül az életszínvonal alakulásától mégis meg kell valahogy fizetni. Az élelmiszerfeldolgozó ipar is egyfajta monopolhelyzetben van, mert például az alapvető élelmiszeripari cikkekről, mint a kenyér, a tej, a cukor, a liszt, és az étolaj is, akkor sem lehet lemondani, ha drágák. A múlt hónapban az élelmiszeripari cikkek átlag 30 százalékkal drágultak meg. A kenyér, a tej és a tejtermékek de főleg a hús a kiskeresetű családok számára drága, és aránytalanul drága a nyersanyag árához képest is, amelyből előállították. Vegyük például a kenyeret amelyből most 60 deka Újvidéken 11,5 dinárba kerül, jóllehet a tavaly 2,5 dinárért felvásárolt búzából sütik. Igaz, hogy a tárolás költségei és a kamatok miatt, a búza ára már nem 2,5 dinár hanem ennél több, de az áraránytalanság így is nagy. Az élelmiszerárak mérsékelése céljából a szövetségi kormány bizonyos mennyiségű sertés-növendékmarha és csirkehús, valamint étolaj és margarin importját engedélyezte, s emelett az árutartalékokból is a piacra bocsát belőlük bizonyos mennyiséget. Az esedékes behozatal azonban a jelek szerint ezúttal különösképpen nem háborította fel az élelmiszertermelőket, bár képviselőik most is hangsúlyozzák, hogy az élelmiszerbehozatal az óriási hazai készletek miatt indokolatlan. NAGY HASZONKULCSOT ALKALMAZ A KERESKEDELEM Az étolaj esetében nem valószínű, hogy a külföldi áru olcsóbb lesz a hazai piacon, jelentette ki a minap az újságíróknak Bogdan Béri, a Vajdasági Ipari Növénytermesztők Ügyviteli Közösségének szakembere, annál is inkább mivel a behozatali étolaj mire az országhatárra ér 90 centbe kerül. Ha tehát rászámítjuk a szállítás költségeit és a különféle illetékeket nem lehet olcsóbb a hazainál. Emellett az étolaj behozatala ugyanolyan melléfogás mint tavaly a cukoré, amelyből az import miatt 100 000 tonna vált piaci felesleggé, s most 40 százalékos kiviteli támogatást nyújtott az állam hogy a cukorfelesleget exportálhassuk... Az étolajgyártók közül sokan arra is hivatkoznak, hogy az étolaj 35-37 sőt 40 dináros kiskereskedelmi árát nem ők szabták meg, hanem a kereskedelem, amely nagy haszonkulcsot alkalmaz. Az étolaj előállítási ára egyébként 22 dinár körül mozog. Merőben más azonban a helyzet a húsiparban, ahol most már szinte teljes a behozatali függőség, ami viszont nem írható a jelenlegi szövetségi kormány számlájára, hiszen valamennyien tudjuk, hogy mennyire hozzájárultak maguk a feldolgozók is az állattenyésztés felszámolásához. Maradjunk azonban a bejelenett élelmiszerbehozatalnál, amire kérdés hogy mikor kerül sor vagy egyáltalán sor kerül-e annál is inkább mivel az importjogú vállalataink részben a devizahiány miatt, részben pedig a külföldön megszigorított fizetési feltételek miatt még mérlegelik, hogy kihasználják-e az importlehetőséget. JUHÁSZ M. Erzsébet