Magyar Szó, 1991. augusztus (48. évfolyam, 209-234. szám)

1991-08-23 / 231. szám

12 MŰVELŐDÉS Magyar Szó Máskor tíz év alatt sem... Újra aktív a felsőhegyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület - Félezernyi né­ző egy előadáson - Mégsem minden a tévé? A Tisza menti falvakban - kevés kivétellel - gyakran panaszol­ták, hogy a televízió miatt befellegzett a művelődési életnek, sőt a kisvárosi mozik is lassacskán bezárnak a tévé és a video térhódítása miatt. A Zentától mindössze öt kilométerre levő, kétezernyi lakosú Felsőhegy „megelőzte korát”, másutt még táncoltak, énekeltek, előadásokat szerveztek, itt viszont - ha nem lettek volna politikai összejövetelek - bezárhatták volna a szövetkezeti otthont, ami egyben művelődési ház is. Évti­­zed­ ek)ben mérhetjük azt az időt, amióta igazán szervezett mű­velődési élet nincs a kétezernyi lakosú faluban, legföljebb a Tanyaszínház föllépését láthatták és néhány más előadást néz­hettek meg az érdeklődők. Sokan töprengtek azon, hogy Zen­­ta közelsége vagy a tévé­videó okoz­ta-e a kulturális aszályt, esetleg egy tevékeny szervező hiánya. Úgy tűnik, nem kis mértékben ez utóbbi is. Ami­óta ugyanis Ősz Szabó Imre géplaka­tos szabad idejét nem sajnálva mun­kához látott, újjáalakult a művelődési egyesület. Nem is akármilyen ered­ménnyel... - Régebben az ifjúsági szervezet­ben tevékenykedtem, és évekkel ez­előtt számos rendezvényt szerveztünk - mondta Ősz Szabó Imre, akit a ré­gen megszűnt, s nemrég újjáalakult Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnökévé választottak. - Nos, az emlé­kekről sokszor beszélgettünk, így szü­letett meg az elképzelés, hogy talán újrakezdhetnénk. Nem sokan hittek benne. NEM FÉRTEK A TEREMBE - Mivel korábban a Ki mit tud? ve­télkedő igen népszerű volt, úgy gon­doltam, ezzel kell kezdeni a művelő­dési élet újraélesztését. Meglátogat­tam a régi, díjazott szereplőket, s ki­derült, hogy kilencven százalékuk most is színpadra lépne. Így jött létre március közepén a Ki mit tud? vetél­kedő mintegy 150 részvevővel és 450 nézővel. Ennyien szinte be sem fér­nek a terembe. Igyekeztünk jó szak­emberekkel felkészíttetni a verseny­zőket, akik többsége nem felsőhegyi. Katona Edit a szavalókat, Sloboda Já­nos a hagyományápolás kategóriájá­ban szereplő versenyzőket, Sándor Lajos pedig a lakodalmas zenét ját­szókat készítette föl. Bodor Anikó és Csonti Melinda a népdalénekesekkel és az asszonykórussal foglalkozott, Szabó Erzsébet a magyarnóta-éneke­­sekkel, Becskei György és Tóth Imre pedig a citerásokkal. Nem mellékesen jegyezzük meg, hogy a zsűri kiemelkedő teljesítmény­nek értékelte a szavalok, az asszony­kórus és a szájharmonikán játszó Raf­­fai László föllépését. Jött utána az újabb Ki mit tud?, a felsőhegyiek mellett péterrévei, oromhegyesi és tornyosi műkedve­lőkkel. Ezt a zsűri elismerte a Durin­­dó és a Gyöngyösbokréta községi ver­senyének, s az asszonykórus, a citera­­zenekar és három egyéni versenyző eljutott az adai körzeti szemlére. A kanizsai Durindón a felsőhegyi asszonykórust a három legjobb közé sorolták, s részt vehet a verseci nem­zetiségi találkozón, mint ahogyan Kálmán Ilona és Szabó Hajnalka népdalénekes is. Tornyoson májusban ifjúsági Ki mit tud?-ot tartottak, amelyen Csetle Judit szavalásban első helyet szerzett. Róla korábban is azt mondták a hoz­záértők, hogy kiváló versmondó. ZENÉLNEK, TÁNCOLNAK, DE SAKKOZNAK IS Kétségtelen, hogy Felsőhegyen a művelődési életben az idén több tör­tént, mint korábban akár egy évtized alatt. A további munka alapját a Pető­­fi-egyesület szolgáltatja. Mit mond erről az elnök: - Mintegy 110 taggal alakultunk újjá, s azóta hússzal bővült a tagság. Szakosztályokban szervezzük meg a munkát. Fontosnak tartjuk a népha­gyományok ápolását, ennek a szak­osztálynak az elnök Bán József, a népzenészeket Győre István, a lako­dalmas zenekart és a magyarnóta­­énekeseket Szabó Erzsébet vezeti. Az asszonykórust Csonti Melinda irányítja, a sakkozókat pedig Juhász Béla. Az ifjúsági szakosztályt Nagy Zoltán vezeti. A régi egyesületben is volt sakkcsoport, ezért nem hagytuk ki most sem tevékenységünkből. Az ifjúsági szakosztályt pedig azért tart­juk fontosnak, mert jóformán telje­sen megszűnt a fiatalokkal foglalko­zó szervezet. Ők szervezhetnek szó­rakoztató, de más, az ifjúságot felka­roló rendezvényeket is. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az utánpótlást a fiatalok szolgáltatják. A folyamatban levő tánciskolát sem ki­zárólag azért szerveztük, hogy a gye­rekek megtanulják (elsősorban a klasszikus) táncokat, hanem azért, mert a tehetségeseket be szeretnénk vonni a népitáncszakosztályba, mely most van megalakulóban Szabó Ist­ván és Recskó Valéri szervezésében. A tánciskolába meglepően sokan, több mint ötvenen járnak. - A nyár nemigen kedvez a kul­turális életnek... - Az említettek mellett mi is in­kább csak készülünk, gyakorolunk. Három csoportban a citerások számá­ra tanfolyamot tartunk Tóth Imre és Szollár Lukács vezetésével. Hu­szonöten gyakorolnak, persze a már korábban megalakult zenekar mellett. Célunk az, hogy a legjob­bakat egy zenekarba egyesítsük. A tambura zenekar is megalakult tíz taggal. Ők sem tétlenkednek, s várják az új jelentkezőket. ■ A fölkészülésnek milyen ered­ménye várható ősztől? - Szeptember elsejére citeraest megrendezését tervezzük, amelyen föllép mindegyik helyi zenekar, továb­bá meghívtuk a csókás citerásokat és a népi tánccsoportot, a temerini citerá­sokat meg a zentai III. helyi közösség együttesét, a péterrévei táncosokat, továbbá az ismert, számos díjat nyert adai filharmonikusokat. Azok is föl­lépnek, akiket már említettem, hogy részt vesznek a verseci nemzetiségi szemlén.­­ Rácz Péternek, a régi felsőhegyi színházi élet nagy szervezőjének em­lékére színházi estet szándékozunk szervezni, s természetesen az amatőr színjátszást is föllendíteni Recskó Péter vezetésével. Emellett tervbe vettük egy Petőfi-est megrendezé­sét, mivel róla kapta a nevét egyesü­letünk. Természetesen jóval több rendez­vény megtartását tervezik a felsőhegyi egyesületben, amelyeket most nem sorolhatunk föl, mint ahogyan azt sem részletezhetjük, csupán megem­líthetjük, hogy az egyesület újraéledé­sének köszönve megszervezték - két esten - a Szabadkai Rádió Csendül a nóta c. vetélkedőjét a magyar nóta­énekesek számára (51 fellépővel a Vajdaság különböző településeiről Szabadkától Kikindáig, sőt magyaror­szági részvevőkkel), s a palicsi döntőn a felsőhegyiek közül hárman fellép­hettek: Papp Ilona, Kálmán Ilona és Csikós Béla. Az egyesület vezetője szerint az igazi művelődési élet csak ezután kezdődik, mivel erre a tél a legalkal­masabb időszak. FODOR István A két Ki mit tud? után gálaműsort is tartottak, amelyen a zsűri tagjainak a gyakorlatban is bizonyítaniuk kellett szakértelmüket. Dr. Burány Béla sem vallott szégyent Felsőbb osztályba lépnek? A kosovói oktatásügy gondjairól Kosovo és Metohija tartományi középiskolai oktatási alapja közzétet­te, hogy a gimnáziumokban és szak­­középiskolákban mindenütt van sza­bad hely mindhárom tannyelven, vagy­is a szerbhorvát, albán és török tago­zatokon is. Tegnaptól várják a je­lentkezőket, s ma lesz a minősítő vizsga. Mint ismeretes, a júniusi be­iratkozási időszak után az albán tannyelvű tagozatokon minden hely betöltetlen maradt. Az albán nemzetiségű tanárok és diákok tavaly elutasították, hogy az egységes szerbiai tantervek és órater­vek szerint folyjon az oktatás. A ta­nulók ezért nem kaphattak bizonyít­ványt, amíg nem tesznek különbözeti vizsgát. A napokban új vizsgaidőpon­tot állapítottak meg, ami lehetővé te­szi, hogy a tanulók felsőbb osztályba lépjenek, de az első információk sze­rint ezt szintén bojkottálják, így kér­désessé válik az albán tagozatokon a tanévkezdés. Az albán politikai pártok és csopor­tok képviselői egyre hangosabban fi­gyelmeztetnek arra, hogy az iskolát minden eszközzel megvédik, kilátásba helyezték, ha nem lesz tanítás albán nyelven, akkor nem lesz iskola a szer­beknek és a Crna Gora-iaknak sem. Amíg a prištinai Jedinstvo szerbhorvát nyelvű napilap tájékoztatót közöl a kö­zépiskolai szabad helyekről, az albán nyelvű lapok is megjelentetik hirdetései­ket és pályázataikat. A Skendija pedagógiai újság azt su­gallja, hogy az albán tanulók a tavalyi kosovói tanterv és óraterv szerint tanul­janak. Mivel - áll a lapban - tavaly tör­ténelmi döntések születtek, Kosovo köz­társasággá való kikiáltásáról, Kačanik­­ban minden szükséges dokumentumot meghoztak a fennállásához, tehát akkor az albán tanároknak is tiszteletben kell tartaniuk Kosovo köztársasági oktatás­ügyi tanácsának döntéseit. - Most, amikor megteremtettük az albán államunkat, a szerbiai oktatásügyi felügyelőknek nincs mit keresniük a ko­sovói köztársaság iskoláiban - áll a Skendije egyik írásában. Habár elisme­rik, hogy az említett módon folyó mun­kához hiányoznak az anyagiak, amelyet egyes vélemények szerint a polgárok­nak kellene előteremteni. Más albán ál­láspontok értelmében a párhuzamos is­kolarendszer megteremtése lehetetlen, egyrészt az anyagiak hiányában, más­részt azért, mert nincs elég tanterem. (Tanjug) Még egy folyóiratunk van életveszélyben? Bizonytalan az Oktatás és Nevelés sorsa­­ Az el­ső, a volt és a mostani főszerkesztő mondja el vé­leményét KÖZEL HÚSZ ÉVVEL EZELŐTT jelent meg az Oktatás és Nevelés című folyóirat első száma. Az indulást komoly harc előzte meg, melyben részt vettek a tartomány pe­dagógusai. Szükségét érezték, hogy az 1955-ben megszüntetett Népokta­tás helyett létrehozzanak egy magyar nyelvű folyóiratot, melyben a magyar nyelvű oktatás egyes kérdéseivel be­hatóbban foglalkozhatnak. A folyóirat első főszerkesztője dr. Tóth Lajos, fel­elős szerkesztője dr. Bodrogvári Fe­renc volt. - Nagy lendületet adott a mun­kánknak, hogy egyre növekedett a munkatársak és előfizetők száma - mondja dr. Tóth Lajos. - Viszont bosszantó volt, hogy a hetvenes évek végétől a helybeli politikusok (a folyó­irat Szabadkán jelenik meg - a szerző megjegyzése) mindinkább beleavat­koztak a folyóirat sorsába, semmibe vették az alapító, a Pedagógiai Társa­ság véleményét, ők jelölték ki a fő­­szerkesztőt, hagyták jóvá a szerkesz­tőség tagjainak megválasztását. Dr. Bodrogvárit és engem ez arra készte­tett, hogy ne vállaljuk a folyóirattal való további együttműködést. - Az utóbbi években új lendülettel, új emberek irányításával dolgoztak a folyóirat kiadásán. A tartalom a bizo­nyíték, hogy a szerkesztőség valóban igyekezett az időszerű kérdéseket fel­dolgozni - folytatja dr. Tóth Lajos. - Az elmúlt hónapokban azonban ko­moly válságba jutott a kiadvány, melynek, szerintem, két oka van. Az egyik a pénzügyi helyzet, a másik az új főszerkesztő személye. Az előbbi ál­talános jelenség, ilyen szempontból bizonytalan a Pedagoška stvarnost sorsa is. Az utóbbi esetében csak any­­nyi a megjegyzésem: fontos, hogy a főszerkesztő megfeleljen bizonyos kri­tériumoknak és bizonyos tapasztalat­tal rendelkezzen, előzőleg írásai je­lenjenek meg különböző lapokban; fontos a munkához való viszonyulás, az odaadás, a felelősségérzet. Ennyi. GYENGE A LAP... és ezzel nem a főszerkesztőre és a szerkesztőbizottságra akarok kígyót­­békát kiáltani — magyarázza dr. Sárai Pál, a volt főszerkesztő. - Gyenge volt akkor is, amikor én szerkesztettem, idejét múlta a profilja, ritkán jelenik meg (idén még csak egy kettős szám látott napvilágot - a szerző megjegy­zése), késik, az olvasótábor és a lap munkatársai között nincs meg a vér­keringés. Elképzelésem szerint a nyomdaköltségeket is csökkenteni le­hetne igénytelenebb kiadással, puha fedéllel, hisz most a nyomda viszi el a pénz 75-80 százalékát. A tiszteletdí­jakra nevetségesen kevés marad. A tanítók, tanárok már így is sok társa­dalmi munkát végeznek, nem várhat­juk el tőlük, hogy még ide is ingyen írjanak, habár tele vannak élettel, újításokkal, amit jó lenne közkinccsé tenni.­­ A lap új arculatának kialakításá­hoz elengedhetetlenül szükséges, hogy havonta-másfél havonta elké­szüljön egy szám. Akkor bevezethet­nénk a kérdezz-felelünk rovatot (a kérdések nem veszítenének időszerű­ségükből), kerekasztal-beszélgetése­­ket kellene szerveznünk, és gondolat­­ébresztő anyagot közölnünk a lapban, majd a tanácskozás anyagát is lekö­zölhetnénk. Nem tartom jó megol­dásnak, hogy fordításanyagot közöl­jön a folyóirat, vagy hogy magyaror­szági kiadványból vegyen át anyagot, mert azok nem tükrözik az itteni álla­potokat. Tavaly fél év alatt háromszor változott a köztársasági óra- és tan­terv. Az Oktatás és Nevelésben kelle­ne közölni a szakmai magyarázatokat, módszertani leveleket. A folyóirat fel­adata többek között az új tankönyvek elemzése, a szülők, a tanfelügyelőség, a Pedagógiai Intézet, az egészségügyi felügyelőség közötti kapcsolat kialakí­tása. - A pénzügyi helyzet javítására is lenne elképzelésem - teszi hozzá dr. Sárai Pál. - A folyóiratot most az ál­talános és középiskolai alap támo­gatja havi 10-10000 dinárral. Ez ele­nyészően kevés. De senkit sem ter­helne túlságosan például az a meg­oldás, ha azok a községek, melyek­ben olvasóink többsége dolgozik, ha­vonta 2-3000 dinárt utalnának át nekünk a költségvetésből. Apró­pénz, viszont számunkra óriási segít­ség lenne. VÁLLALOM A HARCOT - Szinte egész tevékenységem ab­ban merül ki, hogy pénz után szalad­gálok - kezdi mondanivalóját Savovic Margit, a folyóirat jelenlegi főszer­kesztője. - Naponta írom a leveleket, telefonálgatok. Innen-onnan csur­­ran-cseppen néha valamennyi pénz, de ez édeskevés. Évi költségvetésünk mindössze 800 000 dinár, de amíg az ország gazdasági és egyéb helyzete ilyen bizonytalan, addig a lap pénze­lésében sem várhatunk javulást. Kénytelenek voltunk az előfizetést is drasztikusan emelni, most 500 dinár egy évre. Emiatt sokan lemondták a lapot, pedig ez az egyetlen kiadvány hazánkban, melyből a magyar nyel­ven tanítók szakmai tudásukat bővít­hetik. Azt elképzelhetetlennek tar­tom, hogy a folyóirat megszűnjön, de ennél többet már nem tehetek. Savovic Margit elmondta, saját si­kertelenségének is tartja, hogy a Pe­dagógiai Akadémiát végzett fiatal ta­nítók, annak ellenére, hogy tanulmány­éveik alatt vásárolták a lapot, előadá­sokon feldolgozták a szakcikkeket, miután munkába lépnek, nem haj­landók írni tapasztalataikról az Okta­tás és Nevelésben. - Lehangoltak, csalódottak, kö­zömbösek ezek a fiatalok? - tűnődik a főszerkesztő. - Szerintem erkölcsi kötelességük, hogy közreműködje­nek a lap készítésében. Hallgatnak a Pedagógusok Egyesületének tagjai is, így sokszor anyaghiány miatt nem jelenhetünk meg, vagy pedig olyan írások kerülnek be a lapba, amilyenek, mert nem lehetünk te­kintettel a minőségre. El is fogadom a minőségre vonatkozó bírálatot. A Pedagógiai Intézet munkatársaival megbeszéltem, hogy segítenek a cikk­írók toborzásában, körutaik során felhívják a tanítók, tanárok figyel­mét a folyóiratba való bedolgozásra. Nem kizárólag szakcikkeket várunk. Az írások szólhatnak a neveléssel kapcsolatos kérdésekről, a nemzeti­ségi oktatás helyéről tartományunk­ban, a felnőttoktatásról, a kétnyelvű oktatásról. Befejezésül visszatérnék a pénzhiányra: a pedagógusok nyári szemináriumának anyaga már ké­szen áll, de nincs pénzünk, hogy ki­nyomtassuk, és még a szeminárium előtt eljuttassuk az olvasókhoz, így majd csak októberben vehetik ke­zükbe a következő számot. Helyénvaló-e az írás címében felve­tett kérdés? Ezt döntsék el olvasóink, és gondolkozzanak el rajta mindazok, akiknek kötelességük lennek gondos­kodni a vajdasági magyar pedagógu­sok lapjának „életben tartásáról”. RÉVÉSZ Erika A NIŠI EGYETEMEN Mintegy ezer szabad hely A Niši Egyetemre még 922 elsőéves hallgató iratkozhat be, rendes hallga­tóként 417-en, távhallgatóként 270- en, a külföldi állampolgárok részére pedig 235 szabad hely van. A közgazdasági, villamossági, építé­szeti, gépészeti, munkavédelmi, böl­csészettudományi karon van még hely, valamint a leskovaci technológiai ka­ron is várják a pályázókat. Legtöbb be­töltetlen hely a gépészeti karon van, itt 159 rendes és 80 távhallgató nyerhet felvételt. Az egyetemi kar a horvátor­szági veszélyeztetett területekről a meghatározott létszámon felül vesz fel hallgatókat, de a többi pályázóhoz ha­sonlóan ők is szeptember 5-én és 6-án tesznek minősítő vizsgát. A Niši Egye­tem szeptember 2-án és 3-án várja a jelentkezőket. (Tanjug) 1991. augusztus 23., péntek

Next