Magyar Szó, 1991. október (48. évfolyam, 285-300. szám)
1991-10-21 / 290. szám
2 KÜLPOLITIKA Magyar Szó A Nyugat kapuján a Kelet dörömböl A polgárháború, a szociális nyomor, a bizonytalanság űzi a tömegeket - A gazdagnak terhes a szegény A több tízezer albán, akik túlzsúfolt hajókon igyekeznek Olaszország partjai felé, csupán a csúcsát képezik a jéghegynek, amely Nyugat-Európa felé tart. A jugoszláviai polgárháború folytatásával és a Szovjetunió szétesésével járó konfliktusok miatt további tízezrek, sőt talán milliók kopogtatnak majd a Nyugat kapuján. Az úgynevezett harmadik világ tömegeinek vándorkedvéről nem is beszélve. Az Európai Közösségnek, amely a tagállamai között le szeretné építeni a határsorompókat, még nincs koncepciója, amellyel megállíthatná ezt a népvándorlást. Az EK gazdag országaiban növekszik az idegengyűlölet, és a kormányzatok nem látnak más kiutat, mint restrikciók alkalmazását „Humanista” korlátozás Félelem az idegenektől Európa még el sem felejtette a képeket a több tízezer albánról, akik a menekülés reményében túlzsúfolt hajókon vették az irányt Olaszország felé, s máris a kivándorlók újabb, sokkal nagyobb hulláma kopogtatott be. Kézzelfogható közelségbe került a polgárháború veszélye a Szovjetunióban, ahol meg akarták dönteni Gorbacsovot. A nyugati országok nagykövetségeit megszállták a szovjet polgárok. Lengyelországban például ugrásszerűen megnövekedett a kanadai nagykövetségen tartós letelepedési engedélyt kérő szovjetek száma. A szovjetunióbeli exodus egyik pillanatról a másikra realitássá vált. Az, hogy mégis elmaradt, nem hárította el a veszélyt, és Nyugat-Európának fel kell készülnie a növekvő keleti migrációs hullámra. Ami Jugoszláviában bekövetkezett, hamarosan a kontinens további részeit is érintheti: polgárháborúk és a gazdasági összeomlás hatalmas tömegeket lendíthet mozgásba. Az elmúlt hetekben mintegy 100 000 horvát menekült külföldre, közülük 20 000 Magyarországra. Nyugat-Európa dilemma előtt áll: nem zárhatja le a keleti határt humanitárius és kulturális okokból sem, másrészt viszont korlátoznia kell a bevándorlást, hogy megvédje saját lakosságát és munkapiacát a túlterheléstől. John Major brit kormányfő már az Európai Közösség júniusi luxemburgi csúcstalálkozóján figyelmeztetett, hogy amennyiben az EK nem tesz sürgősen valamit a bevándorlás fékezésére, a közvélemény hangulata erősen jobbra tolódhat: az idegenektől való félelem, rasszizmus és idegengyűlölet ütheti fel a fejét. Ez már ma tapasztalható. A legfrissebb közvélemény-kutatások eredménye szerint az Európai Közösség 340 millió polgára közül minden harmadik úgy véli, hogy a bevándorlók jogait korlátozni kell. A tizenkettek országaiban jelenleg 8 millió „külföldi” él, ebből 3,7 millió Európa többi részéből, 2,3 millió pedig Afrikából érkezett. A nyugat-európai országok eddig nem tudtak megállapodni az egységes bevándorlási politikában. Ausztria az egyetlen ország, amelyben készülőben van a bevándorlási törvény. A javaslat értelmében a jelentkezőket még az ország külföldi konzulátusain „kirostálnák”, esetleg átutalnák a munkapiacra. A holland kormány, amely az év végéig az Európai Közösség elnöklője, és ilyen minőségben az egységes európai politika meghatározója, feladatának tekinti az EK jogrendszereinek harmonizálását. Eddig azonban nem sikerült egységes jogi instrumentumot kidolgozni, amellyel korlátozhatnák a legális bevándorlási hullámot. Nem járt eredménynyel az Európa Tanácsnak az év elején Bécsben megtartott migrációs értekezlete sem. Alois Mock osztrák külügyminiszter nemrégiben szóvá tette, hogy a kinevezett munkacsoportok még csak össze sem ültek az értekezlet óta. Nyugat-Európa egyelőre csak abban ért egyet, hogy a Keletről érkezőket ezentúl nem tekintik a genfi konvenció értelmében vett menekülteknek. A 30 éve készült genfi charta elavult. Az érvelés szerint a hidegháború szülötte volt, és a politikai, vallási vagy faji megkülönböztetésnek és üldözésnek kitett emberek befogadását irányozta elő. Ma már nincs kelet-európai, aki menedékjogra tart igényt - még azok sem, akik Románia vagy Albánia kétes rezsimjeiben élnek. A polgárháború áldozatai vagy a szociális nyomortól menekülők előtt zárva marad a Nyugat kapuja. Az említett bécsi értekezlet kudarcaihoz hasonlók oda vezetnek, hogy Európa valóban a jómód elődjévé válik. Az emberi jogi szervezetek nem győznek eleget rámutatni az ellentmondásra, hogy az Európai Közösségen belül hamarosan leomlanak az összes határok, egyszersmind azonban szigorúbb lesz az ellenőrzés a külső határokon. Még Delors elnök is rámutatott Bécsben: az EK nem zárkózhat el a reform országaitól és nem gondolhatja, hogy monopóliuma van Európában. Schäuble német és Marchand francia belügyminiszterek nemrégiben megállapodtak abban, hogy az európai migrációkról szóló értekezletet még október 30-a előtt összehívják Berlinben. Éppen az utóbbi években megnövekedett az illegális bevándorlók száma minden gazdag nyugat-európai országban. Általában a feketepiacon töltik fel a munkaerőhiányt, azokat pedig, akik törvényes úton próbálkoznak, már a határon vagy a konzulátuson elutasítják. Sok kormány ilyen esetben tisztán restriktív intézkedésekhez folyamodik. Ausztria hadseregének határőr-egységeit, amelyek a vasfüggönyt helyettesítik, máris utánozzák. Wolfgang Schäuble német belügyminiszter, aki átfogó védelmi stratégiát követel a menekültek ellen, megerősítette az NSZK keleti határainak védelmét, és Svájc is hasonlóan cselekedett. A legkeményebb azonban Róma volt az albán menekültek tömegével: egy stadionban „helyezték el” őket, amikor árnyékban is 40 fokos volt a hőmérséklet, és csak a legszükségesebb ellátást kapták. Félreérthetetlen volt az üzenet: „Itt nem vagytok kívánatosak.” Riasztó kilátás idegenben Az első az elijesztés Párizs elejét veszi a Tizenkét indiai tengerész vonal a francia vámhoz, Bombayből érkeztek. Felmutatják az okmányokat, amelyek értelmében Rouen kikötőjében egy kereskedelmi hajóra kell szállniuk. A potenciális illegális bevándorlók kis csoportja azonban fennakadt a rutinjellegű ellenőrzésen: Rouenban nem horgonyoz olyan nevű hajó, a megnevezett társaság pedig cáfolta, hogy alkalmazta volna őket. Hamisított útlevelek és vízumok, hamis személyi adatok és kitalált meghívók - mindez a napi munkához tartozik a franci vámtisztek számára. Csupán a párizsi Charles de Gaulle nemzetközi repülőtéren 700 hamisított okmányt koboztak el az év eleje óta. Ugyanonnan 2700 nemkívánatos utast zsuppoltak vissza az első géppel oda, ahonnan érkeztek: általában fekete Afrikába és a harmadik világ más országaiba. A potenciális bevándorlók elijesztése elsődleges feladatává vált Franciaország bevándorlási politikájának, legyen szó vendégmunkásokról, gazdasági vagy politikai menekültekről. Éppen elég gondot okoznak az utóbbi években megsokasodott vendégmunkások és illegális bevándoroltak ahhoz, hogy tovább prolongálják a rosszul ellenőrzött és ezért állandóan növekvő vándorhullám okozta feszültség rendezését. A politikai menekült státus elismerését már csak egyedi és egészen nyilvánvaló esetekben ismerik el, már 90 százalékot tesz ki a visszautasított kérelmek aránya. Párizsban remélik, hogy a potenciális bevándorlók között gyorsan híre megy majd a kedvezőtlen gyakorlatnak. A Franciaországba igyekvő menedékjog-követelők száma valóban elérte már a csúcsát. 1990-ben 61 000 kérelmező közül a legszigorúbb mércék alkalmazása után minden tíz közül kilenc keserűen csalódott. A visszautasított afrikaiak, törökök, románok és Srí Lanka-i tamilok, akik a tömeg java részét alkották, lassan eltérítik majd honfitársaikat a francia „menedékparadicsomtól”. Az előző évben még az volt a gyakorlat, hogy minden menedékjogot kérve hamis reményeknek nyerő külföldi provizórikus tartózkodási és munkaengedélyt kapott, amellyel megvethette a lábát Franciaországban. Az eljárás radikális felgyorsítása - manapság már hetek alatt döntés születik - a szigorú szelekció mellett azt is eredményezte, hogy az érkezőket nem csábítja az anyagi javak gyors szerzésének varázsa. Párizs ma elsősorban arra törekszik, hogy elijessze az újabb menekült- és más bevándorlóhullámokat, hogy legyen ideje megoldani a múltban felgyülemlett problémákat, így ma is bizonytalan még a mintegy 100 000, évek óta engedélyre várakozó bevándorolt sorsa, noha már régóta beépültek a francia társadalomba. Ha a kormány megoldja ezeknek az embereknek a problémáját, még mindig marad az észak-afrikai vendégmunkások kérdése. A külvárosi gettók szociális körülményei és a zavargások nem utolsósorban az utóbbi három évtizedben történt ellenőrzés nélküli bevándorlás következményei. A genfi konvenció A menekültek jogi helyzetéről szóló genfi konvenció sokak véleménye szerint idejétmúlt Elsősorban az volt a rendeltetése, hogy jogi alapot biztosítson a kommunista országokból a Nyugatra szököttek befogadásához. A konvenció nem foglalkozott menekülésre késztető más indítékokkal, például polgárháborús helyzettel vagy szociális nyomorral. Ki kaphat menedékjogot? A genfi konvenció értelmében menekültnek tekinthető az, akinek alapos a félelme, hogy faja, vallása, nemzetisége, egy meghatározott szociális csoporthoz való tartozása vagy politikai nézetei miatt üldözésnek lesz kitéve, hazáján kívül tartózkodik, és nincs abban a helyzetben, vagy e félelme miatt nem hajlandó hazatérni; vagy aki hontalan, az említett okokból megszokott tartózkodási helyén kívül él, és nincs abban a helyzetben, vagy félelme miatt nem hajlandó visszatérni oda... A konvenció nem vonatkozik azokra, akik esetében felmerül a gyanú, hogy: * bűntényt követtek el a béke ellen, háborús bűnösök vagy az emberiség ellen követtek el bűntényt; * mielőtt menekültként a befogadó országba érkeztek súlyos, nem politikai jellegű bűntényt követtek el, olyasmit tettek, ami ellentétben áll az Egyesült Nemzetek Szervezetének célkitűzéseivel és elveivel. Ehhez még hozzá tartozik, hogy a befogadó országoknak nem szabad a menekültek között faji, vallási vagy más megkülönböztetést tenniük. 1991. október 21hétfő Olaszország képtelen megbirkózni a menekültekkel 1990 óta Olaszországban érvényben van egy törvény, amely az Európai Közösségen kívüli országokból érkező bevándorlásokat szabályozza. A legújabb kormányalakítás óta pedig Rómában egy külön minisztérium intézi az immigrációs kérdéseket. Sem a törvény, sem Margherita Boniver miniszter asszony nem volt képes azonban megbirkózni a menekültek kérdésével. Az illegális bevándorlásokat tisztázandó a kormány tavaly bűnbocsánatot ígért azoknak a feketézőknek, akik önként jelentkeznek a rendőrségen és tartózkodási engedélyt kérnek. Félmillióan jelentkeztek. A becslések szerint azonban az egymilliót is meghaladja azoknak a száma, akik illegálisan érkeztek és élnek az országban. A legtöbben a harmadik világ országaiból jönnek, és a törvény értelmében politikai menedékjogot is kaphatnak. Mivel a legtöbb bevándorló munkát keres Olaszországban, megszigorították a megfelelő előírásokat. Tartózkodási engedélyt csak az kaphat, aki munkaszerződést mutat fel. Az illegális bevándorlónak elvben 60 napot engedélyeznek, ez idő alatt egy bizottság dönt az illető sorsáról. Elenyésző azoknak az eseteknek a száma, amelyekben elismerik a politikai menedékjogot. Az albánok utolsó hullámában érkezett tízezrektől azonban ezt a határidőt is megtagadták, noha ellenálltak hazaküldésüknek. Tehát simán megszegték a bevándorlási törvényt. A tapasztalatlan szocialista miniszterasszony keze azonban meg van kötve: a minisztériumnak nincs saját tárcája és pontosan körvonalazott kompetenciái sincsenek. A döntéseket a polgári védelmi és a belügyminiszter hozta meg, egyebek között ezért voltak a kínos jelenetek az albániai menekültek „fogadtatásánál”. Nagyon magasra kell az albánoknak mászniuk a szabadságig Ötmillió idegen él Németországban Az OECD országai közül ötmilliós lélekszámmal Németországban a legnagyobb az idegenek aránya. A Csehszlovákián és Lengyelországon át az idén illegálisan bevándoroltak számát 42 000-re becsülik. Az idén az első hét hónapban 113 000 ember kért menedékjogot, s ez igencsak megnövelte Bonn aggodalmát. Ennek megfelelően az utóbbi hetekben heves vita alakult ki a bevándorlással kapcsolatban. Az uralkodó keresztény CDU/CSU koalíció a menedékjog módosítását követeli, mert véleménye szerint a legtöbb kérelmező viszszaél vele. Schäuble belügyminiszter elsősorban az alkotmányban szereplő („A politikai üldözöttek menedékjogot élveznek”) megfogalmazás precíz meghatározását követeli. Noha Németország a kérvények nyolc százalékának kedvező elbírálásával az európai átlaghoz tartozik, sok bevándorolt abban bízik, hogy ha el is utasítják - meg fogják tűrni. A kormány most úgy döntött, hogy a legelején eloszlatja az emigránsoknak ezt az illúzióját, korlátozza a menedékjog-kérvényezés folyamatához való jutást is, egyszersmind elriasztás céljából kitoloncolási akcióra készül. Ezzel egyidejűleg megerősítik a keleti határok védelmét. A belügyminiszter közölte, hogy a német városok képtelenek már befogadni a menedéket kereső tömegeket. Bonnban heves vitát váltott ki a menedékjog korlátozásának kérdése. A kormánykoalícióhoz tartozó szabaddemokraták, de az ellenzéki szociáldemokraták sem akarnak az alkotmányhoz nyúlni. Más előírásokkal szeretnék felgyorsítani az ellenőrzési folyamatot, csökkenteni a menedéket keresők számát vagy enyhíteni a Keletről való kivándorlást. Björn Engholm szociáldemokrata pártvezető összeurópai koncepciót szorgalmaz. Azt követeli, hogy minden ország határozza meg, mennyit fogad be az üldözötteknek nem tekinthető menekültekből. Őszre összeülnek a pártok képviselői, hogy megvitassák a kérdést, mert a bonni kormánynak tennie kell valamit. A bevándorlók legszámottevőbb csoportjának, a német származásúaknak, joguk van letelepedni az NSZK-ban, de a magas jövedelemszint is igen vonzóvá teszi a kelet-európaiak szemében Németországot. Mint a többi nyugat-európai ipari hatalomnak, Németországnak is szüksége van munkaerőre, de egyrészt betelt a befogadóképesség, elsősorban a Nyugaton, másrészt az idegenek számának növekedésével együtt növekszik a szélsőjobboldali radikalizmus és az idegengyűlölet is. Az úgynevezett skinheadek menekültszállások és otthonok elleni támadásai a szomorú hétköznapok részévé váltak, különösen az egykori Kelet-Németországban, ahol pedig sokkal kevesebb az idegen, mint a Nyugaton - érezhetően fokozódott a külföldiekkel szembeni agresszivitás. Erre talán az a magyarázat, hogy a volt NDK-ban a polgárok nem szokhatták meg az idegenekkel való közös életet. Ha a Szovjetunió esetleges széthullása következtében egy újabb vándorhullám indulna a Nyugat felé, Németország lenne a leginkább érintett. Ott is vannak német származásúak, közülük az utóbbi négy év alatt már 160 000 telepedett le az NSZK-ban. Több mint tízszer ennyien vannak még a Szovjetunióban. Bonnt az is aggasztja, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa - nem sokkal a puccs előtt - tanulmányt készíttetett, amelyből kiderült, hogy 1,5 millió szovjet polgár akar munkaengedély nélkül szerencsét próbálni külföldön, és nagy részük Németországot nevezte meg... Összeállította: PALICS Márta