Magyar Szó, 1992. április (49. évfolyam, 90-117. szám)
1992-04-28 / 116. szám
1992. április 28., kedd A népi hagyományok megőrzéséért Ki mit tud vetélkedő volt Felsőhegyen Szombaton este tartották meg Felsőhegyen a tavaly újraindított Ki mit tud vetélkedő körzeti döntőjét, amelyen több Tisza menti település: Péterréve, Tornyos, Tóthfalu, Adorján, néhány zentai és kanizsai, valamint a helybeli versenyzők léptek fel a szövetkezeti otthon nagytermében. A szépszámú közönség és a háromtagú zsűri (dr. Burány Béla, Tripolsky Géza és Mezei Erzsébet) hét kategóriában értékelte a látottakat. Versmondásban a péterrévei Besitz Mónika végzett az első helyen, második Csetle Judit (Felsőhegy), harmadik pedig Kormányos András (Zenta). A verseny nézői látványos táncprodukciókban gyönyörködhettek. A péterrévei Tisza Művelődési Egyesület összeszokott fiatal táncosokból álló csapata Duna menti táncokat mutatott be, a nagy lelkesedéssel előadott táncaikat a zsűri első díjjal jutalmazta. Második a felsőhegyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület Gyöngykoszorú leánytánccsoportja, harmadik a tornyosi Ady Endre Művelődési Egyesület tánccsoportja. A hangszerszólisták versenyében első díjat kapott a felsőhegyi Jakus Nándor bácsi citeraelőadása. Második a tornyosi Pintér Ibolya ugyancsak citerán. Harmadik Boros Csaba Adorjánról, aki szintetizátoron játszott. A népdalénekesek közül a zsűri az első helyre tette a felsőhegyi férfikórust, amely a télen alault meg, második Mezei Kinga és Gere Beáta Zentáról, harmadik Horváth Dóra kanizsai kislány, aki székely népdalokkal lepte meg a közönséget. A zenekarok versenyében a felsőhegyi ifjúsági citerazenekar végzett az első helyen. Második a péterrévei tamburazenekar, a harmadik pedig a felsőhegyi tamburazenekar. A közönség hiányolta a fellépők közül az egy héttel k korábban a selejtezőn első helyen végzett felsőhegyi szájharmonika-zenekart. Két táncdalénekes is fellépett, akik közül a bírálóbizottság a tornyosi Lality Erzsébet számát értékelte többre, második a felsőhegyi Hanák Henrietta. A magyarnótaénekesek közül a mindenkit elragadó péterrévei Koncz Éviké lett az első. Második Körösi Bianka ugyancsak Péterrévéről. Az egyéb kategóriában csak a felsőhegyi hagyományápoló kör lépett fel núsvé- locsolkodó jelenetekkel, ők kapták a közönségdíjat is. A jól sikerült rendezvényen minden bizonnyal több színvonalasabb produkciót is láthattunk volna, ha a élsőhegyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben nem próbálkoztak volna sajátos felfiatalítással. Az idén azok a szereplők, akik tavaly valamelyik kategóriában már felléptek, csak más téren szerepelhettek azzal a megindoklással, hogy ne mindig ugyanazok vigyék „a szót", újak is feltörhessenek. A jó versmondók, szólisták és népdalénekesek háttérbe szorítása azonban még nem szavatolja az újabb tehetségek felbukkanását, ezek kinevelésén munkálkodni kell. A Ki mit tud vetélkedőknek egy egész sor védnöke is volt. A zentai Jedinstvo szűcsipari munkaszervezet, a Vitopromet, a felsőhegyi boltok, a Haladás, a Garfild, a Csilimarket, az Adahatár, Annus János videós, az Almási, a Nyíki, a Dobák és Kriska, valamint a Méhecske cukrászdák, a tornyosi Trgopromet, a bogarasi vegyeskereskedés, a Danyi kertészet, Rózsa Éva, Szabó Erzsébet, Tóth László, Mészáros Ilonka, Juhász István és a felsőhegyi nőszervezet. ger SZABADKAI SZÍNHÁZ Műsoron a gyanús személy A szabadkai színház szervezőirodája április hónap utolsó napjaiban három előadást hirdet. A szereplőgárda valamennyit Szabadkán viszi színre. Ma, kedden az érdeklődők a színház első emeleti kamaratermében megnézhetik Branislav Nušić Gyanús személy című vígjátékát, I.jubiša Ristic rendezésében. A címszerepet a szabadkai színház nyugdíjas színművésze, Petar Radovanovic alakítja. Másnap, szerdán a színház egykori nagytermetén Alfred Jarry Übü király című „botránydarabjának” egy újabb változata nézhető meg. A rendezés és az átdolgozás munkáját Haris Pašović vállalta. Az 5. repríz szereplőgárdája: Miodrag Krivokapié, Ana Kosztovszka, Đorđe Rusié, Géza Kopunovic, Ljiljana Jakšić, Péter Ferenc, Pled Zoltán és mások. Csütörtökön a zsinagógában Szophoklész Antigoné című tragédiája lesz műsoron a grúz Alekszandr Tovsztonogov rendezésében. Szereplők: Miodrag Krivokapié (Kreón), Jasna Đuričić (Antigoné), Ijiljana Bicanin (Iszméne), Saša Kuzmanovic (Haimón), Petar Radovanovic (Teiresziász), Snefcana Jakšić Čolić (Euridike) és mások. Valamennyi előadás valamennyi színhelyen este 8 órakor kezdődik. B. Z. Magyar Szó Irodalmi távolságok megtétele (Feljegyzések) 1992. április 10-e, péntek: Jung Károllyal utazunk Szabadkára, könyvbemutatóra. Verpásztól Topolyáig ismerős, sőt otthonos vasútállomások, évtizedekkel ezelőttről, amikor még utasként fordultam meg szinte mindegyiken, de még oly messze úticélomtól. Zord idők - mondhatnám, vagy csupán úgy kell tekinteni, hogy nem a megfelelő időpontban születtem a számomra esetleg valamennyivel megfelelőbb helyre, s ez lenne az eredője a sok csatangolásnak és barangolásnak, arra kényszerülve, hogy mindenkor a messzeség másik oldalán legyek, és ugyanakkor mindig mindentől egyformán messze. Gyakorta közelítettem meg 15, olykor 20 kilométeres távolságról gyalogosan ezeket a vasútállomásokat, vagy szálltam le szerelvényekről annak tudatában, hogy még ekkora út áll előttem, akkoriban még jelentős hézagok voltak a tömegközlekedésben. Ám így viszonylag elég nagy terepet igen behatóan ismertem, és utóbb sokszor erről is írtam. És így jött el ez a mostani idő, amikor a vonatablakból egyszeriben már nemigen ismerem ki rajta magamat, és mondom is Jung Károlynak, amire már Berkes Erzsébet is fölhívta pár éve a figyelmemet: - Mindent megírtam én erről, ami fontos volt (Berkes Erzsébet szerint minden négyzetcentimétert). Szóval, ami nekem fontos volt. (Vargha Balázs úgy mondaná: Ami belefért a rögeszmerendszerembe). - Volna itt még sok minden - tette hozzá Jung. - Biztosan volna nyugtatom magamat, mivel én már véglegesen amúgy gondolom, mint aki alól csakugyan elfogyott a Bácska. Azután Jung megemlíti, hogy nem ártana ismét tüzetesen elolvasni mai irodalmunknak a háború előtti meg a háború utáni előzményeit, vajon okosodhatnánk-e belőle? Itt lezárt életművek vannak... - Amelyeket nem kapott szárnyára a hírnév, és ezután már aligha kap — toldhatnám meg, de nem teszem, sőt még csak annyi megjegyzést sem fűzök hozzá, hogy alighanem velünk együtt, amennyiben nem következik be valami nagy fordulat, nem robbantjuk föl az itteni irodalmi bankot, tőkét vagy mit tudom én mit, annak a fenyegető veszélynek az elhárítása céljából, hogy lassanként az egész vajdasági irodalom beleszürküljön a tűrhető szövegrendszerekbe, hogy már nem is marad hely semmi kiugrónak sem. Minden a maga megfelelő helyén van, csupán a lényeg sikkad el. Irodalmi robot, amely már úgy is működőképes, ha rá sem néznek. Még pontosabb kifejezés: Ügyet sem vetnek rá. És alighanem ez az igazság - a szövegek pocsékolása. Hangtalanul tevékenykedő üzem, nem kavar föl valami nagy port. De ezt én egy a leendő gyorsvasút vonalán gördülő sebesvonaton tegyem szóvá, épp olyan embernek, aki valószínűleg éppen úgy sejti ezt, miként magam is, nagyon jól emlékezhet a kezdetekre, az 1964 húsvétját megelőző hetekre vagy hónapokra - most is valahonnan arról fújhat a szél, hihetetlenül nagy vargabetűvel. Ám mégis könyvbemutatóra megyünk, habár nem a magunk könyvét mutatjuk be, csupán jószolgálati tevékenységet fejtünk ki, élesztgetvén magunkban a régi irodalmi délutánok és estek — tulajdonképpen író-olvasó találkozók emlékét. Szabadkán egykor több sikeres bemutatkozása is volt mondjuk, a Symposionnak, már mint Új Symposionnak, legsikerültebb a gimnáziumban, 1969- ben, ám azóta megváltozott a világ, legalább háromszor. Akkoriban a potenciális olvasók még lehetséges, hogy hittek az irodalomnak meg az íróknak, de ezen a mostani könyvbemutatón már az az érzésem, hogy nem hisznek senkinek sem. Nem is igen vannak. Milydenfajta irodalom magánügynek tűnik. Végeredményben miért érdekelne valakit is valaki másnak a könyve? - Azt mondják: Szervezési mulasztások. Én azt mondom: Katasztrófa. Nem azért, mert éppen erről a könyvről van szó - másik könyv sem járt volna sokkal jobban, másik szerzővel, harmadik fordítóval, negyedik méltatóval. Alighanem ideje lesz elkezdeni fázni, mert ez nyilvánvalóan egy folyamatnak a végkifejlete, azzal, hogy sohasem léteztek irodalmi boldog idők, vagy ha igen, azokra már csak Herceg János emlékszik. Amikor a Forum könyvterjesztő osztályán még Dancsó Jenő bonyolította le ezeknek a találkozóknak a szervezését, olykor igencsak nagy utakat tettünk meg, abban a hitben, hogy fontos dolognak vagyunk a részesei, illetve ezen talán senki nem is gondolkodott egy pillanatig sem. Idővel a terepet járó már a csárdákat is kezdi ismerni az utak mentén. Sőt, még a gyakran együtt föllépő „trupp” is összeszokik. Olyan falvakban fordul meg az ember, ahová belátható időn belül aligha vetné el a sorsa. Egyedül az a föltűnő, hogy másodszor már nem kíváncsiak rá, hiába múlnak el évek, évtizedek. Tóth István adai könyvtáros jóvoltából pedig egyszer Bogdánfi Sándorral voltam a Valkaisoron. A könyvtár olvasásra akarta bírni a sor lakóit, háromszáz kötetes törperészleget nyitott ott, nos, ennek az ünnepélyes átadásához volt szükség olyan valakikre, akik mágikus kapcsolatban állnak a könyvekkel. Mielőtt nekivágtunk volna a terepnek, az adai központi könyvtárban a polcon szemet szúrt az egyik nem is új novelláskönyvem - gondoltam, megnézem, érdekelt-e addig valakit? Benne volt a kölcsönzési lap, de rajta egyetlen név sem. Szóval: sivatag. Azontúl cirkusznak tekintettem a küldetésemet. Vagyis hogy a jelenlétem futó esti program ott, ahol különben a madár sem jár. De jártam én Törökfaluban is, azután Tornyoson, Felsőhegyen - mit tudom én, hol nem jártam, remélem, senki sem emlékszik rám, és így jobbára nyugodtan írogathatok, ha úgy jön a sora. Menet közben ugyan fölmerült, hogy nem a nép szája íze szerint írunk - de, uraim, gondoljunk csak bele! Itt valami a kezdet kezdetén hihetetlenül rossz irányba indult, és még rosszabb irányt vett. Alighanem a Valkaisoron történt bemutatkozásunkat követően írhatta Bogdánfi Sándor a következő aforizmát: ,Az a legsikerültebb író-olvasó találkozó, amikor az író otthon ül és ír”. Aki viszont egyszer író lesz, számos úttal tartozik az irodalom ördögének, nem csupán azoknak a szövegeknek az esetében, amelyeket többször (számtalanszor) át kell írni, újrafogasztuizni, másolni, s mindezek után mégis a legtanácsosabb eldobni, amennyiben a szerző ad a tekintélyére, hanem a másik vonatkozásban is: ha netán nekivág a világnak, hogy olvasót vagy hallgatót keressen magának vagy valamely atyafijának, s azután ottmarad, úgyszólván egyedül, vagy a társával, akit szintén ugyanő vagy hajtott. BRASNYÓ István MŰVELŐDÉS 11 Filmmozaik A bárányok hallgatnak öt Oscardíját kihasználva az Orion vállalat az Egyesült Államok 200 mozijában újra elkezdte forgalmazni ezt a produkciót. Ősbemutatóját több mint egy évvel ezelőtt tartották meg, azóta videokazettában is árulják, és a kábeltévék is gyakran műsorra tűzték, a producer mégis reménykedik, hogy a filmakadémia elismerésének köszönhetően szép többletjövedelme lesz. * * * Az amerikai televízió koronázatlan királya, Bill Cosby, a néger komikus mozifilmben vállalt epizódszerepet. Robert Towsend Meteorember című produkciójában lép fel, amelynek maga a rendező írta a forgatókönyvét, és a főszerepet is ő alakítja. A városi gettóban élő tanítóról szól, aki egy meteoreső után természetfeletti tulajdonságokat nyer. Cosby csavargót alakít, és neki is van haszna a meteoresőből. A gázsija mindössze száz dollár. Szimbolikus összeg ahhoz képest, hogy Cosby Amerika egyik legjobban fizetett színésze.* * * Az idei 45. cannes-i nemzetközi fesztiválon egyebek között bemutatják a Blake Edwards tíz művéből összeállított (összesen 47 filmet alkotott) retrospektív műsort, ő rendezte a Pink Panther kalandjairól szóló filmsorozatot is. Edwards műveinek eddigi tiszta összjövedelme egymilliárd dollár. Az ő filmjébe mindig a legbiztosabb beruházni. • * * Steven Spielberg, a hollywoodi örökifjú, akinek a produkciói sokszor a legnagyobb kasszasikert érik el, megvásárolta Gavin Scott Kis katonák című forgatókönyvét, amelyből ő maga akar rendezni filmet. Gavin Scott A fiatal Indiana Jones című tévéfilmsorozat három epizódjával vonta magára a figyelmet. A Kis katonák egy fiúnak és a hirtelen megelevenedett ólomkatonáinak a kalandjairól szól. Spielberg vállalatának képviselője azt mondta, hogy gazdáját annyira fellelkesítette a történet, hogy a készítendő filmek jegyzékén az első helyre írta be. Forgatását akkor kezdi el, ha befejezi a Park a Jura korszakból című filmjének forgatását. * * * Az izraeli posta igazgatósága betiltott egy plakátot Marilyn Monroe képmásával, mert úgy véli, sérti az istenfélő emberek érzéseit. A „veszélyes” plakát a közönség egykori bálványát fűzőben, hálóharisnyában és nagy virággal a fenekén ábrázolja, s a filmsztárokról készült bélyegek kiállítását kellett volna reklámoznia, amelyet a Tel Aviv-i filmtár rendezett. A posta döntése a filmbarátokat felháborította, de az ortodox körökben megértésre talált. Ismeretes, hogy Izraelben a vallási fanatikusok minden illetlennek vélt reklámot összetörnek, a posta a legjobb megoldásnak azt tartotta, ha visszavonja a Marilyn Monroe-plakátot.* * * A franciaországi Cognak városban nemrégiben megrendezték a filmkrimik nemzetközi fesztiválját, amelyen Curtis Hanson A bölcsőt ringató kéz című produkciója aratta a legnagyobb sikert. Megkapta a nagydíjat és a közönségdíjat is. A női főszereplő, Rebecca DeMornay is elismerésben részesült. A férfi főszerep díját Liam Neeson kapta Simon Moore Gyanú alatt című filmjében nyújtott alakításáért. Bruce Evans Rufts című produkcióját különdíjjal tüntette ki a zsűri, amelynek Terence Young volt az elnöke. A kritikusok díját Carl Schenkel filmje, a Knight moves kapta. A legjobb tévéfilmmé Marcel Bluwal Billie című produkcióját nyilvánították. * * * Amerikában a könyvkiadás nehéz napokat él, ugyanakkor a Disney cég ilyen jellegű új vállalkozásokba bocsátkozott. Az utóbbi két évben Könyvek postán akciót indított, Disney Adventures címmel új folyóiratot alapított (azóta már 600 000 példányban jelenik meg), két másikat - Family fumn, Discover - pedig megvásárolt. A kiadórészleg alkalmazottainak a számát 30- ról 300-ra növelte. A főnökök jelezték, hogy valószínűleg megvásárolnak egy nagy könyvkiadót is. Mindezt a jövő számára való beruházásnak tekintik. A többi könyvkiadó ugyanakkor leépíti a vállalatát. Most már egyre gyakrabban olyan műveket is elutasítanak, amelyeket azelőtt minden további nélkül megjelentettek volna. A Simon & Schuster elbocsátotta az alapítóját, Ferrar Straus & Giroux az alkalmazottak 15 százalékát, Linda Grey otthagyta a Bantam Books-ot, és saját vállalatot alapított. A Bantam Books pedig közölte, hogy csökkenti a kiadói tervét. LÁDI István A Vajdasági Színházak 42. Találkozójának díjazottjai A győztes a Balkáni mítoszok A zsűri egyhangúlag a zrenjanini Toša Jovanović Népszínház bábjátszóinak előadását nyilvánította a Vajdasági Színházak 42. Találkozójának győztesévé. A Balkáni mítoszok a legjobb előadás, rendezője, Srboljub Stankovic a legjobb rendező, a legjobb zenéért járó díjat Zoran Hristic, a bábjáték kísérőzenéjének szerzője kapta, ezenkívül a legjobb koreográfiáért járó elismerés is a zrenjamniaké, azaz Bratislav Grbicé lett. A szabadkai Népszínház Bűn és bűnhődés című előadása is díjat kapott: Szaso Milenkovszki rendezőé az elismerés. A díszletekért Geroslav Zaricot, az újvidéki Szerb Nemzeti Színház Hazug és füllentő című előadásának szcenográfusát részesítették elismerésben. A legjobb színészi alakításokért járó díjak nyertesei: Vera Hrcan, Mišajan Petić, Romhányi Ibi, Predrag Tomanovic, Zijah Sokolovic, Jónás Gabriella és Branka Bojic. A Nikola Peca-Petrivic nevét viselő különdíjat a kruševaci színház igazgatójának, Nebojša Bradiénak ítélték oda. (Tanjug) Szólt a zene, perdült a tánc Megtartották a szabadkai községi versenyt A Népkör citerazenekarának a fellépésével nyitották meg az amatőr énekkarok, zenekarok és szólisták Szabadka községi szemléjét, amelyet a Népkörben tartottak meg. A versenyt követően Varga Péter szelektor a 13 zenei együttes közül az alábbiakat juttatta el a körzeti versenyre: - a Durindón felléphet a Népkör citerazenekara és énekkara (Szöllősy Vágó László vezetésével); - Varga Attila furulyamuzsikájával; - a Lányi Ernő Művelődési Egyesület citerazenekara és énekkara; - a Szabadkai Tamburazenekar (Zoran Mulić vezetésével) a rumai versenyen képviseli a községet; - eljutott a rumai versenyre a Pro Musica kamarakórus (vezetője Égető Gabriella); - a zrenjanini ifjúsági zenei versenyen a Mladost Művelődési Egyesület női kamarakórusa (vezetőjük Veselin Jestié) léphet fel. A néptáncegyüttesek szelektora Stevan Tonkovic volt. Az alábbiakra esett a választása: - az Ivo Lola Ribar Művelődési Egyesület (Zdravko Rodié a vezetőjük); - Népkör Művelődési Egyesület (Laczkó Illés); - Bunjevačko kolo Művelődési Egyesület (Zdravko Rodic); Mladost Ifjúsági Művelődési Egyesület (Natalya Markovic). A csantavéri Bartók Béla Művelődési Egyesület táncosai csak azért nem juthatnak el a körzeti versenyre, mert a táncosok túl fiatalok. P-c