Magyar Szó, 1992. április (49. évfolyam, 90-117. szám)

1992-04-28 / 116. szám

1992. április 28., kedd A népi hagyományok megőrzéséért Ki mit tud vetélkedő volt Felsőhegyen Szombaton este tartották meg Felsőhegyen a tavaly újraindított Ki mit tud vetélkedő körzeti döntőjét, amelyen több Tisza menti telepü­lés: Péterréve, Tornyos, Tóthfalu, Adorján, néhány zentai és kanizsai, valamint a helybeli versenyzők lép­tek fel a szövetkezeti otthon nagy­termében. A szépszámú közönség és a háromtagú zsűri (dr. Burány Béla, Tripolsky Géza és Mezei Er­zsébet) hét kategóriában értékelte a látottakat. Versmondásban a péter­­révei Besitz Mónika végzett az első helyen, második Csetle Judit (Fel­sőhegy), harmadik pedig Kormá­nyos András (Zenta). A verseny né­zői látványos táncprodukciókban gyönyörködhettek. A péterrévei Ti­sza Művelődési Egyesület összeszo­kott fiatal táncosokból álló csapata Duna menti táncokat mutatott be, a nagy lelkesedéssel előadott táncai­kat a zsűri első díjjal jutalmazta. Második a felsőhegyi Petőfi Sán­dor Művelődési Egyesület Gyöngykoszorú leánytánccsoport­­ja, harmadik a tornyosi Ady Endre Művelődési Egyesület tánccsoport­ja. A hangszerszólisták versenyében első díjat kapott a felsőhegyi Jakus Nándor bácsi citeraelőadása. Máso­dik a tornyosi Pintér Ibolya ugyan­csak citerán. Harmadik Boros Csa­ba Adorjánról, aki szintetizátoron játszott. A népdalénekesek közül a zsűri az első helyre tette a felsőhe­gyi férfikórust, amely a télen ala­­ult meg, második Mezei Kinga és Gere Beáta Zentáról, harmadik Horváth Dóra kanizsai kislány, aki székely népdalokkal lepte meg a közönséget. A zenekarok versenyé­ben a felsőhegyi ifjúsági citeraze­­nekar végzett az első helyen. Máso­dik a péterrévei tamburazenekar, a harmadik pedig a felsőhegyi tam­burazenekar. A közönség hiányolta a fellépők közül az egy héttel k ko­rábban a selejtezőn első helyen vég­zett felsőhegyi szájharmonika-zene­kart. Két táncdalénekes is fellépett, akik közül a bírálóbizottság a tor­nyosi Lality Erzsébet számát érté­kelte többre, második a felsőhegyi Hanák Henrietta. A magyarnóta­­énekesek közül a mindenkit elraga­dó péterrévei Koncz Éviké lett az első. Második Körösi Bianka ugyancsak Péterrévéről. Az egyéb kategóriában csak a felsőhegyi ha­gyományápoló kör lépett fel núsvé-­­ locsolkodó jelenetekkel, ők kap­ták a közönségdíjat is. A jól sikerült rendezvényen min­den bizonnyal több színvonalasabb p­rodukciót is láthattunk volna, ha a élsőhegyi Petőfi Sándor Művelő­dési Egyesületben nem próbálkoz­tak volna sajátos felfiatalítással. Az idén azok a szereplők, akik tavaly valamelyik kategóriában már fel­léptek, csak más téren szerepelhet­tek azzal a megindoklással, hogy ne mindig ugyanazok vigyék „a szót", újak is feltörhessenek. A jó vers­mondók, szólisták és népdaléneke­sek háttérbe szorítása azonban még nem szavatolja az újabb tehetségek felbukkanását, ezek kinevelésén munkálkodni kell. A Ki mit tud ve­télkedőknek egy egész sor védnöke is volt. A zentai Jedinstvo szűcsipari munkaszervezet, a Vitopromet, a felsőhegyi boltok, a Haladás, a Gar­­fild, a Csilimarket, az Adahatár, An­nus János videós, az Almási, a Nyí­­ki, a Dobák és Kriska, valamint a Méhecske cukrászdák, a tornyosi Trgopromet, a bogarasi vegyeske­reskedés, a Danyi kertészet, Rózsa Éva, Szabó Erzsébet, Tóth László, Mészáros Ilonka, Juhász István és a felsőhegyi nőszervezet. ger SZABADKAI SZÍNHÁZ Műsoron a gyanús személy A szabadkai színház szervezőirodája április hónap utolsó napjaiban három előadást hirdet. A szereplőgárda vala­mennyit Szabadkán viszi színre. Ma, kedden az érdeklődők a színház első emeleti kamaratermében megnézhetik Branislav Nušić Gyanús személy című vígjátékát, I.jubiša Ristic rendezésében. A címszerepet a szabadkai színház nyug­díjas színművésze, Petar Radovanovic alakítja. Másnap, szerdán a színház egy­kori nagytermetén Alfred Jarry Übü ki­rály című „botránydarabjának” egy újabb változata nézhető meg. A rende­zés és az átdolgozás munkáját Haris Pa­šović vállalta. Az 5. repríz szereplőgár­dája: Miodrag Krivokapié, Ana Kosz­­tovszka, Đorđe Rusié, Géza Kopunovic, Ljiljana Jakšić, Péter Ferenc, Pled Zol­tán és mások. Csütörtökön a zsinagógá­ban Szophoklész Antigoné című tragé­diája lesz műsoron a grúz Alekszandr Tovsztonogov rendezésében. Szereplők: Miodrag Krivokapié (Kreón), Jasna Đuričić (Antigoné), I­jiljana Bicanin (Isz­­méne), Saša Kuzmanovic (Haimón), Pe­tar Radovanovic (Teiresziász), Snefcana Jakšić Čolić (Euridike) és mások. Vala­mennyi előadás valamennyi színhelyen este 8 órakor kezdődik. B. Z. Magyar Szó Irodalmi távolságok megtétele (Feljegyzések) 1992. április 10-e, péntek: Jung Károllyal utazunk Szabadkára, könyvbemutatóra. Verpásztól Topolyáig is­merős, sőt otthonos vasútállomások, évtizedekkel ezelőtt­­ről, amikor még utasként fordultam meg szinte mindegyi­ken, de még oly messze úticélomtól. Zord idők - mondhat­nám, vagy csupán úgy kell tekinteni, hogy nem a megfele­lő időpontban születtem a számomra esetleg valamennyi­vel megfelelőbb helyre, s ez lenne az eredője a sok csatan­­golásnak és barangolásnak, arra kényszerülve, hogy min­denkor a messzeség másik oldalán legyek, és ugyanakkor mindig mindentől egyformán messze. Gyakorta közelítet­tem meg 15, olykor 20 kilométeres távolságról gyalogosan ezeket a vasútállomásokat, vagy szálltam le szerelvények­ről annak tudatában, hogy még ekkora út áll előttem, ak­koriban még jelentős hézagok voltak a tömegközlekedés­ben. Ám így viszonylag elég nagy terepet igen behatóan is­­mertem, és utóbb sokszor erről is írtam. És így jött el ez a mostani idő, amikor a vonatablakból egyszeriben már nem­igen ismerem ki rajta magamat, és mondom is Jung Ká­­rolynak, amire már Berkes Erzsébet is fölhívta pár éve a figyelmemet: - Mindent megírtam én erről, ami fontos volt (Berkes Erzsébet szerint minden négyzetcentimétert). Szóval, ami nekem fontos volt. (Vargha Balázs úgy mondaná: Ami be­lefért a rögeszmerendszerembe). - Volna itt még sok minden - tette hozzá Jung. - Biztosan volna­­ nyugtatom magamat, mivel én már véglegesen amúgy gondolom, mint aki alól csakugyan el­fogyott a Bácska. Azután Jung megemlíti, hogy nem ártana ismét tüzete­sen elolvasni mai irodalmunknak a háború előtti meg a háború utáni előzményeit, vajon okosodhatnánk-e belőle? Itt lezárt életművek vannak... - Amelyeket nem kapott szárnyára a hírnév, és ezután már aligha kap — toldhatnám meg, de nem teszem, sőt még csak annyi megjegyzést sem fűzök hozzá, hogy aligha­nem velünk együtt, amennyiben nem következik be valami nagy fordulat, nem robbantjuk föl az itteni irodalmi ban­kot, tőkét vagy mit tudom én mit, annak a fenyegető ve­szélynek az elhárítása céljából, hogy lassanként az egész vajdasági irodalom beleszürküljön a tűrhető szövegrend­szerekbe, hogy már nem is marad hely semmi kiugrónak sem. Minden a maga megfelelő helyén van, csupán a lé­nyeg sikkad el. Irodalmi robot, amely már úgy is működő­képes, ha rá sem néznek. Még pontosabb kifejezés: Ügyet sem vetnek rá. És alighanem ez az igazság - a szövegek pocsékolása. Hangtalanul tevékenykedő üzem, nem kavar föl valami nagy port. De ezt én egy a leendő gyorsvasút vonalán gördülő se­besvonaton tegyem szóvá, épp olyan embernek, aki való­színűleg éppen úgy sejti ezt, miként magam is, nagyon jól emlékezhet a kezdetekre, az 1964 húsvétját megelőző he­tekre vagy hónapokra - most is valahonnan arról fújhat a szél, hihetetlenül nagy vargabetűvel. Ám mégis könyvbemutatóra megyünk, habár nem a magunk könyvét mutatjuk be, csupán jószolgálati tevé­kenységet fejtünk ki, élesztgetvén magunkban a régi iro­dalmi délutánok és estek — tulajdonképpen író-olvasó ta­lálkozók­­ emlékét. Szabadkán egykor több sikeres bemu­tatkozása is volt mondjuk, a Symposionnak, már mint Új Symposionnak, legsikerültebb a gimnáziumban, 1969- ben, ám azóta megváltozott a világ, legalább háromszor. Akkoriban a potenciális olvasók még lehetséges, hogy hit­tek az irodalomnak meg az íróknak, de ezen a mostani könyvbemutatón már az az érzésem, hogy nem hisznek senkinek sem. Nem is igen vannak. Milydenfajta iroda­lom magánügynek tűnik. Végeredményben miért érdekel­ne valakit is valaki másnak a könyve? - Azt mondják: Szervezési mulasztások. Én azt mondom: Katasztrófa. Nem azért, mert éppen erről a könyvről van szó - másik könyv sem járt volna sokkal jobban, másik szerzővel, harmadik fordítóval, ne­gyedik méltatóval. Alighanem ideje lesz elkezdeni fázni, mert ez nyilván­valóan egy folyamatnak a végkifejlete, azzal, hogy soha­sem léteztek irodalmi boldog idők, vagy ha igen, azokra már csak Herceg János emlékszik. Amikor a Forum könyvterjesztő osztályán még Dancsó Jenő bonyolította le ezeknek a találkozóknak a szervezé­sét, olykor igencsak nagy utakat tettünk meg, abban a hitben, hogy fontos dolognak vagyunk a részesei, illetve ezen talán senki nem is gondolkodott egy pillanatig sem. Idővel a terepet járó már a csárdákat is kezdi ismerni az utak mentén. Sőt, még a gyakran együtt föllépő „trupp” is összeszokik. Olyan falvakban fordul meg az ember, ahová belátható időn belül aligha vetné el a sorsa. Egye­dül az a föltűnő, hogy másodszor már nem kíváncsiak rá, hiába múlnak el évek, évtizedek. Tóth István adai könyvtáros jóvoltából pedig egy­szer Bogdánfi Sándorral voltam a Valkaisoron. A könyvtár olvasásra akarta bírni a sor lakóit, három­száz kötetes törperészleget nyitott ott, nos, ennek az ün­nepélyes átadásához volt szükség olyan valakikre, akik mágikus kapcsolatban állnak a könyvekkel. Mielőtt ne­kivágtunk volna a terepnek, az adai központi könyv­tárban a­ polcon szemet szúrt az egyik nem is új novel­­láskönyvem - gondoltam, megnézem, érdekelt-e addig valakit? Benne volt a kölcsönzési lap, de rajta egyetlen név sem. Szóval: sivatag. Azontúl cirkusznak tekintettem a küldetésemet. Vagyis hogy a jelenlétem futó esti program ott, ahol különben a madár sem jár. De jártam én Törökfaluban is, azután Tornyoson, Fel­sőhegyen - mit tudom én, hol nem jártam, remélem, senki sem emlékszik rám, és így jobbára nyugodtan írogatha­tok, ha úgy jön a sora. Menet közben ugyan fölmerült, hogy nem a nép szája íze szerint írunk - de, uraim, gon­doljunk csak bele! Itt valami a kezdet kezdetén hihetetle­nül rossz irányba indult, és még rosszabb irányt vett. Alighanem a Valkaisoron történt bemutatkozásunkat követően írhatta Bogdánfi Sándor a következő aforiz­mát: ,A­z a legsikerültebb író-olvasó találkozó, amikor az író otthon ül és ír”. Aki viszont egyszer író lesz, számos úttal tartozik az irodalom ördögének, nem csupán azoknak a szövegeknek az esetében, amelyeket többször (számtalanszor) át kell ír­ni, újrafogasztuizni, másolni, s mindezek után mégis a legtanácsosabb eldobni, amennyiben a szerző ad a tekin­télyére, hanem a másik vonatkozásban is: ha netán neki­vág a világnak, hogy olvasót vagy hallgatót keressen ma­gának vagy valamely atyafijának, s azután ottmarad, úgyszólván egyedül, vagy a társával, akit szintén ugyanő vagy hajtott. BRASNYÓ István MŰVELŐDÉS 11 Filmmozaik A bárányok hallgatnak öt Oscar­­díját kihasználva az Orion vállalat az Egyesült Államok 200 mozijában újra elkezdte forgalmazni ezt a pro­dukciót. Ősbemutatóját több mint egy évvel ezelőtt tartották meg, az­óta videokazettában is árulják, és a kábeltévék is gyakran műsorra tűz­ték, a producer mégis reményke­dik, hogy a filmakadémia elismeré­sének köszönhetően szép többletjö­vedelme lesz. * * * Az amerikai televízió koronázat­lan királya, Bill Cosby, a néger ko­mikus mozifilmben vállalt epizód­­szerepet. Robert Towsend Meteor­ember című produkciójában lép fel, amelynek maga a rendező írta a forgatókönyvét, és a főszerepet is ő alakítja. A városi gettóban élő taní­tóról szól, aki egy meteoreső után természetfeletti tulajdonságokat nyer. Cosby csavargót alakít, és ne­ki is van haszna a meteoresőből. A gázsija mindössze száz dollár. Szim­bolikus összeg ahhoz képest, hogy Cosby Amerika egyik legjobban fi­zetett színésze.* * * Az idei 45. cannes-i nemzetközi fesztiválon egyebek között bemutat­ják a Blake Edwards tíz művéből összeállított (összesen 47 filmet al­kotott) retrospektív műsort, ő ren­dezte a Pink Panther kalandjairól szóló filmsorozatot is. Edwards mű­veinek eddigi tiszta összjövedelme egymilliárd dollár. Az ő filmjébe mindig a legbiztosabb beruházni. • * * Steven Spielberg, a hollywoodi örökifjú, akinek a produkciói sok­szor a legnagyobb kasszasikert érik el, megvásárolta Gavin Scott Kis ka­tonák című forgatókönyvét, amely­ből ő maga akar rendezni filmet. Gavin Scott A fiatal Indiana Jones című tévéfilmsorozat három epi­zódjával vonta magára a figyelmet. A Kis katonák egy fiúnak és a hirte­len megelevenedett ólomkatonái­nak a kalandjairól szól. Spielberg vállalatának képviselője azt mond­ta, hogy gazdáját annyira fellelkesí­tette a történet, hogy a készítendő filmek jegyzékén az első helyre írta be. Forgatását akkor kezdi el, ha befejezi a Park a Jura korszakból cí­mű filmjének forgatását. * * * Az izraeli posta igazgatósága be­tiltott egy plakátot Marilyn Monroe képmásával, mert úgy véli, sérti az istenfélő emberek érzéseit. A „ve­szélyes” plakát a közönség egykori bálványát fűzőben, hálóharisnyá­ban és nagy virággal a fenekén áb­rázolja, s a filmsztárokról készült bélyegek kiállítását kellett volna reklámoznia, amelyet a Tel Aviv-i filmtár rendezett. A posta döntése a filmbarátokat felháborította, de az ortodox körökben megértésre ta­lált. Ismeretes, hogy Izraelben a vallási fanatikusok minden illetlen­nek vélt reklámot összetörnek, a posta a legjobb megoldásnak azt tartotta, ha visszavonja a Marilyn Monroe-plakátot.* * * A franciaországi Cognak város­ban nemrégiben megrendezték a filmkrimik nemzetközi fesztiválját, amelyen Curtis Hanson A bölcsőt ringató kéz című produkciója arat­ta a legnagyobb sikert. Megkapta a nagydíjat és a közönségdíjat is. A női főszereplő, Rebecca DeMornay is elismerésben részesült. A férfi fő­szerep díját Liam Neeson kapta Si­mon Moore Gyanú alatt című film­jében nyújtott alakításáért. Bruce Evans Rufts című produkcióját kü­­löndíjjal tüntette ki a zsűri, amely­nek Terence Young volt az elnöke. A kritikusok díját Carl Schenkel filmje, a Knight moves kapta. A leg­jobb tévéfilmmé Marcel Bluwal Bil­lie című produkcióját nyilvánítot­ták. * * * Amerikában a könyvkiadás ne­héz napokat él, ugyanakkor a Dis­ney cég ilyen jellegű új vállalkozá­sokba bocsátkozott. Az utóbbi két évben Könyvek postán akciót indí­tott, Disney Adventures címmel új folyóiratot alapított (azóta már 600 000 példányban jelenik meg), két másikat - Family fumn, Discover - pedig megvásárolt. A kiadórész­leg alkalmazottainak a számát 30- ról 300-ra növelte. A főnökök jelez­ték, hogy valószínűleg megvásárol­nak egy nagy könyvkiadót is. Mind­ezt a jövő számára való beruházás­nak tekintik. A többi könyvkiadó ugyanakkor leépíti a vállalatát. Most már egyre gyakrabban olyan műveket is elutasítanak, amelyeket azelőtt minden további nélkül meg­jelentettek volna. A Simon & Schus­ter elbocsátotta az alapítóját, Ferrar Straus & Giroux az alkalmazottak 15 százalékát, Linda Grey otthagyta a Bantam Books-ot, és saját vállala­tot alapított. A Bantam Books pe­dig közölte, hogy csökkenti a kiadói tervét. LÁDI István A Vajdasági Színházak 42. Találkozójának díjazottjai A győztes a Balkáni mítoszok A zsűri egyhangúlag a zrenjanini Toša Jovanović Népszínház bábját­szóinak előadását nyilvánította a Vajdasági Színházak 42. Találkozó­jának győztesévé. A Balkáni míto­szok a legjobb előadás, rendezője, Srboljub Stankovic a legjobb rende­ző, a legjobb zenéért járó díjat Zo­ran H­ristic, a bábjáték kísérőzenéjé­nek szerzője kapta, ezenkívül a leg­jobb koreográfiáért járó elismerés is a zrenjamniaké, azaz Bratislav Grbicé lett. A szabadkai Népszínház Bűn és bűnhődés című előadása is díjat ka­pott: Szaso Milenkovszki rendezőé az elismerés. A díszletekért Geros­­lav Zaricot, az újvidéki Szerb Nem­zeti Színház Hazug és füllentő című előadásának szcenográfusát részesí­tették elismerésben. A legjobb színészi alakításokért járó díjak nyertesei: Vera Hrcan, Mišajan Petić, Romhányi Ibi, Pred­­rag Tomanovic, Zijah Sokolovic, Jó­nás Gabriella és Branka Bojic. A Nikola Peca-Petrivic nevét vi­selő különdíjat a kruševaci színház igazgatójának, Nebojša Bradiénak ítélték oda. (Tanjug) Szólt a zene, perdült a tánc Megtartották a szabadkai községi versenyt A Népkör citerazenekarának a fellépésével nyitották meg az ama­tőr énekkarok, zenekarok és szólis­ták Szabadka községi szemléjét, amelyet a Népkörben tartottak meg. A versenyt követően Varga Péter szelektor a 13 zenei együttes közül az alábbiakat juttatta el a kör­zeti versenyre: - a Durindón felléphet a Nép­kör citerazenekara és énekkara (Szöllősy Vágó László vezetésével); - Varga Attila furulyamuzsikájával; - a Lányi Ernő Művelődési Egye­sület citerazenekara és énekkara; - a Szabadkai Tamburazenekar (Zoran Mulić vezetésével) a rumai versenyen képviseli a községet; - eljutott a rumai versenyre a Pro Musica kamarakórus (vezetője Égető Gabriella); - a zrenjanini ifjúsági zenei ver­senyen a Mladost Művelődési Egye­sület női kamarakórusa (vezetőjük Veselin Jestié) léphet fel. A néptáncegyüttesek szelektora Stevan Tonkovic volt. Az alábbiakra esett a választása: - az Ivo Lola Ribar Művelődési Egyesület (Zdravko Rodié a vezető­jük); - Népkör Művelődési Egyesület (Laczkó Illés); - Bunjevačko kolo Művelődési Egyesület (Zdravko Rodic);­­ Mladost Ifjúsági Művelődési Egyesület (Natalya Markovic). A csantavéri Bartók Béla Műve­lődési Egyesület táncosai csak azért nem juthatnak el a körzeti verseny­re, mert a táncosok túl fiatalok. P-c

Next