Magyar Szó, 1992. október (49. évfolyam, 270-300. szám)
1992-10-17 / 286. szám
10 MŰVELŐDÉS_______________________ SZEGEDI JAZZNAPOK '92 A hatvanas években kelet-európai szenzáció volt a bledi jazzfesztivál. Jazzfesztivál a vasfüggöny mögött, di-tó partjáról a szlovén fővárosba, Ljubljanába költözött a fesztivál, majd megszervezték a belgrádi, a zágrábi, a varasdi, a szkopjei, a niši fesztiválokat, utána Ljubljanából, Zágrábból, Varasdból, Szkopjéból külföld lett, Szerbiában pedig az utóbbi időben egészen mással foglalkoznak. „Ha jazz-zenészek uralkodnának, nem lenne háború!” - hajtogatta már húsz évvel ezelőtt Tovica barátunk. Érdekes, hogy a jelenlegi hatalom minden egykori jugoszláv vagy nemzetközi jellegű zenei, költői, képzőművészeti, színházi és filmfesztivált, rendezvényt, kiállítást és összejövetelt összeszűkült területének egy-egy kijelölt pontján most is megszervez, talán azért, hogy valamiféle folyamatosságot tudjon felmutatni a világ előtt, és hogy ezzel is jelezze, „Szerbia egyeten négyzetcentiméterén sem dúl háború”. Nagyfőnökeink botfülére vall, hogy a jazzról valahogy megfeledkeztek. Újvidéken 1979-től tíz éven át volt jazzfesztivál. Nemzetközi és rangos, a jazz nagyjai közül sokan játszottak az Újvidéky Jazznapok pódiumán. Ez a rendezvény külön kifutópályája volt azoknak a kitűnő magyar zenészeknek is, akiket odaát hivatalos körökben nemigen kedveltek. S most ott állunk, hogy volt, s nincs. Aki jazzt akar hallgatni élőben, ahogy mondani szokás - menjen Szegedre, mert Szeged a legközelebbi hely, ahol ezt a Balkánon valamikor nagyon is kelendő árut be lehet szerezni. Mert a hiánycikkek hosszú lajstromára immáron a jazz is fölkerült. Néhány év kihagyás és egy sikeres tavalyi próbálkozás után október 1ián, 10-én és 11-én a szegedi Ifjúsági Házban rendezték meg az idei jazznapokat. Rangos kisérő rendezvényeként 7-én ugyanitt megnyílt a zentai Révész Róbert jazzfotó-kiállítása. A műsor a következő volt: Péntek, október Trió Midnight (Oláh Kálmán - zongora, Egri János -bőgő, Balázs Elemér - dob, közreműködött Makovics Dénes - szaxofon.) Deseő Csaba és Jazz Tramps (Deseő Csaba - brácsa, Berkes Balázs - bőgő, Balogh Attila - dob, közreműködött Ivanko Tot - gitár, Újvidék) Charlie Parker Memorial Band [USA] (Walter Bishop, Jr. - zongora, Paul Brown - bőgő, Ál Harewood - dob, Harold Jefta - altszaxofon, Tom Kirkpatrick - trombita). Ez a bebopot játszó nagyszerű együttes, csupa jóindulatból, másnap is fellépett. Éjféltől jam session volt a Molnár Dixielanddel. Szombat, október 10. Gadó-kvartett (Gadó Gábor - gitár, Barcza Horváth József - bőgő, Baló István - dob, Nikola Parov, a bolgár népzenét játszó budapesti Zsarátnok együttes vezetője - klarinét, gadulka és kaval) Dresch Mihály Trió (Dresch Mihály - szaxofonok, cimbalom, Benkő Róbert - bőgő, Geröly Tamás - ütőhangszerek, közreműködött Lajkó Félix - hegedű, Szabadka) Wayne Brasel Trio [USA] (Wayne Brasel - gitár, Bob Harrison - baszszusgitár, Allen Jones - dob) Éjféltől a Miroslav Vitous Syntheric Orchestre [USA] - egyszemélyes zenekar, Vitous a nagybőgővel és magnószalaggal, elektromos mütyürökkel lépett a szegedi közönség elé. Vasárnap, október 11. After Crying (Hommage à King Crimson) Itchy Fingers [GB] (Mike Mower, Peter Long, Matt Wates és David O’Higgins - szaxofonok, fuvolák) Három szép nap Szegeden. Tömeg nem volt, de azért sokan összejöttek. Meg kell szokni, hogy ismét van jazzfesztivál; nekünk, délvidékieknek pedig úgy kell kijátszanunk a blokádot, hogy a lelki táplálékot, amiből idehaza különben is egyre kevesebb akad, magunkban tárolva kell hazahozni. Ha belegondolunk, hogy az Újvidéki Jazznapok 5-6 napos rendezvénynek indult, és aztán egyre csak szűkült a vége felé, s tíz év után teljesen megszűnt. Kár érte, nagy kár. Jómagam a három napból csak kettőt tölthettem Szegeden, nem fotósként, nem rádiósként, hanem a közönség egy tagjaként, de azért néhány fotót meg egy kevés hangfelvételt készítettem. Viszont kritikát ne várjanak tőlem, de még részletes beszámolót sem, mert nem készültem rá. Az évek során ugyanis elszoktam tőle. Meg hát nem lehettem ott minden hangversenyen. Talán csak annyit, hogy Dresch Misi merészen cimbalmozik, és büszke voltam a mi emberünkre, aki Szabadkán nem tudta elviselni a kötelező leckéket, a megkötöttséget (nyilván az apjára ütött), s éppen ezért Lajkó Félix jól feltalálta magát Dresch Misi mellett a népzenei ihletettségű szabad rögtönzés világában. A négy brit szaxofonos eredet humorán - milyen ritka vendég a zenében a humor, még hahotáztam is. A meghívó végén egy figyelemre méltó felhívás volt olvasható: „Kedves Vendégeink, Barátaink! Legyenek Önök is mecénások! Tekintettel a rendező szervek anyagi helyzetére - és a jövő magálmodott fesztiváljaira - tiszteletjegyet senkinek nem tudunk adni. Megtisztelő támogatásukat nagyon köszönjük.” A kapitalizmusban ez már csak így van. Csak az emberek keresete rekedt meg a kommunizmusban. A határon a jugó vámos azt kérdezi, merre jártam. Szegeden, mondom neki, a jazzfesztiválon. Ez is lükött, gondolhatja, jazzért ment át, nem benzinért. És int, hogy mehetek. DORMÁN László 9. „Ha jazz-zenészek uralkodnának, nem lenne háború” Rendhagyó beszámoló egy jazzfesztiválról Népzenében gyökerező szabad rögtönzés: Lajkó Félix Humor és muzikalitás: Itchy Fingers Magyar Szó A történelem nem velünk kezdődik Egyre nagyobb érdeklődés kíséri Kanizsán a havonta sorra kerülő irodalmi estet Csütörtökön este másodízben tartották meg Kanizsán a Vendégváró - Dobrodoszka című irodalmi estet. A sorozatot, mint arról annak idején hírt adtunk, szeptemberben indította a Szabadkai Rádió helybeli munkatársa, Röhrig Ottó. Ezúttal már igen szépszámú közönség kísérte figyelemmel a változatos és érdekes műsort. Az est irodalmi részében a műsorvezetőn kívül Koncz István és Bada Ferenc veterán színművészek, valamint a horgosi általános iskola díjazott szavaléi, Csikós Mónika és Bíró József válogatást adtak elő a világirodalom szerelmes verseiből. A Tehetségkutató rovatban Szabó Edit horgosi képzőművész mutatkozott be a teremben kiállított képeivel, Zoran Bérié, a Levi ulaz együttes vezetője pedig saját dalának előadásával. Az est koncepciójának megfelelően a fellépők rövid bemutatkozó beszélgetésben vallanak önmagukról, művészetükről, terveikről is. Az egy hónappal ezelőtt elkezdődött szép hagyomány ezúttal folytatódott. Nemcsak a házigazda ajándékozza mega védnökök jóvoltából) virággal vagy könyvvel a vendégeket, hanem azok egymást is meglepik egy-egy ajándékkal, amint az most is történt Zorán Béké és a születésnapját ünneplő Szabó Edit között. A legnagyobb érdeklődés Dobos János magiszter, nyugalmazott levéltáros szereplését kísérte, aki Horgos 220 éves jubileuma kapcsán elmondta, hogy már ennél jóval régebbi források is tanúsítják Horgos létezését. Kanizsa jövőre esedékes 900. évfordulója és az ez alkalomra készülő monográfia kapcsán szóba került, hogy mindig akadtak olyanok, akik úgy hitték, a történelem velük kezdődik. Ez akár napjaink néhány aktuális eseményére is vonatkoztatható. Dobos János a régi újságok közötti tallózás, a következő műsorrész alkalmával is személyes kiegészítésekkel láthatta el az ott elhangzottakat. A szokásokhoz híven ezúttal is klasszikus zeneszerzők fülbemászó dallamait forgatták le betétzeneként. A Vendégváró november 7-én rendhagyó módon folytatódik. Este hat órakor különbusz indul a Horgos melletti Szelevényi erdőbe, ahol az ott üzemelő Csárda gondnoka, Nagy László lesz a házigazda, és a népi értékek megőrzéséről beszél. (tg) Rehabilitálják-e III. Richárdot? A York-dinasztia utolsó sarját, III. Richárd angol királyt 1485-ben meggyilkolták. Kései hívei szeretnék rehabilitálni, s ezért kitartóan kutatnak olyan bizonyítékok után, amelyekkel alá tudnak támasztani ártatlanságát. A The Richardians nevű, 75 tagú társaság történészeket és irodalomszakértőket tömörít soraiban. Idei találkozójukon ismét Shakespeare III. Richárd című drámája szerepelt a figyelem középpontjában, amely szerintük a „legbűnösebb” az uralkodóról kialakított negatív képért. Ezúttal olyan argumentumokkal rukkoltak ki a részvevők, amelyek megcáfolják Shakespeare leírását, aki szerint a király csúf és púpos ember volt (ezzel is szellemi elferdülését kívánta szemléltetni). Hiteles forrásokra hivatkozva állítják, hogy III. Richárd erős és ügyes harcos volt. Az egyik tanulmány a királyt mint művészetpártolót és művészt, valamint az ország modernizálódását lehetővé tevő törvény meghozóját mutatta be. Ezzel szöges ellentétben áll az a róla alkotott elképzelés, miszerint egy a hatalomhoz görcsösen ragaszkodó, hidegvérű gyilkos volt. (Tanjug magazin) 1992. október 17., szombat Kovácsok Miloš Nikolić vígjátéka a Szerb Nemzeti Színházban Hol volt, hol nem volt, volt három kovács. Egy szerb, egy német és egy orosz. Mindhárman vérbeli kovácsok voltak, akik kovácsságukat mindennél lényegesebbnek tartották. Nem csoda, mind a három kovácsnak a családja nemzedékekre visszamenőleg kovács volt, sőt a feleségek is kovácscsaládból származtak. A három kovácsmester, így hozta a történelem, egyszer azonban elkerült otthonról katona lett. A német Oroszországban harcolt, a szerb németországi lágerben sínylődött, az orosz pedig felszabadítóként érkezett a Bánátba, ahol a szerb kovács családja élt. S történt mindez ebben az utolsó nagy háborúban. A véletlen úgy hozta, hogy mind a három kovács eljutott egy másik kovácsmester műhelyébe, sőt befeküdt családi ágyába is. Ami végső soron nem tekinthető nagy bűnnek, mivel az otthon maradt kovácsfeleségek valóban nem tudhatták, valaha hazavetődik-e férjük, s különben is csak egy másik kováccsal feküdtek össze. Húsz-harminc év után azonban mindez kitudódott. Kiderült, hogy mindhárom kovácsmester egy másik kovács fiának - hiszen a kovácsnak csak fia lehet az apja, másik kovács gyermekét nevelte, szerette, abban a hiszemben, hogy a sajátja. Az igaz, feltűnt nekik, hogy a gyerek egészen más, mint ők. Aki kicsi, köpcös, fekete szöghajú, annak a fia magas, szőke és göndör hajú, aki nagydarab, rőt hajú, szeplős, annak a fia kicsi, köpcös fekete szöghajú, aki viszont magas, fehér bőrű, szőke, göndör hajú, annak a fia rőt és szeplős. De valahogy nem sokat törődtek ezzel. Egyszer azonban mégis felkerekedtek, s elindultak megtudni - nem az igazságot, hanem azt, mi lett a gyerekből, akit egy másik kovács feleségével csináltak. És ebből rettenetes bonyodalom keletkezett. Kiderült az igazság. Mit tegyenek? Ölje meg mindenki a feleségét, mert megcsalta? Öljék meg egymást? Ez lenne a legokosabb, csakhogy milyen sorrendben tegyék, nehogy bármelyikük is életben maradjon. Belátták, nincs megoldás. Akkor talán a gyerekeknek mondhatnák meg az igazságot. Hogy aki jó szerbként él és viselkedik, az tulajdonképpen orosz. Aki fajtiszta németként öblögeti a torkát sörrel, az szerb. Aki birodalmi orosz, az viszont éppen német. Aztán mégis elálltak ettől. Mert mi értelme. És mert eszükbe jutott, nem az a legfontosabb, ki milyen nemzetiségű. Hiszen a német földből kibújt jácint sem tudja, hogy német, az orosz ágon ülő veréb sem tudja, hogy orosz, a bánáti uborka sem tudja, hogy szerb ember földjén nőtt. Ettől függetlenül mindegyik igazi jácint, veréb és uborka. Vagyis: a fiúk is igazi kovácsok - akarom mondani emberek és ez a fontos. Amikor ebben megállapodtak, mindhárman megnyugodtak. Hihetetlen történet. Olyan, mint egy mese. Kivált ma és kivált itt, ahol az emberek legtöbbje számára nem az fontos, hogy a másik is ember, hanem hogy milyen nemzetiségű, nyelvű, vallású. Szép, nemes példabeszéd Miloš Nikolić szellemesen bonyolított, ügyesen szerkesztett vígjátéka, amelyet Branislav Micunovic rendező és Vladislav Kacanski, Novak Bilbija, Vasa Vrtipraski és Mirjana Gardinovatki színészek a történet meseszerűségét ellenpontozó, életszerűséget árasztó egyszerűséggel, már-már naturalisztikus köznapisággal „mesélnek”, másfél órányi szórakozást és emberi hitet nyújtva közönségüknek. Köszönjük. GEROLD László Gyomrukon érzik a nyomort Egyre több éhes diák az iskolapadokban Iskoláink egyre súlyosabb anyagi körülmények között működnek. Már a múlt tanévben is hallottunk olyan esetről, hogy a krétát háromfelé törték, mert így tovább tart. Juhász Erzsébettől, a szabadkai VIII. Vajdasági Rohambrigád Általános Iskola igazgatójától az iránt érdeklődtünk, hogyan tudják feltalálni magukat az egyre nehezebbé váló feltételek között.A személyi jövedelmeket 12-e és 20-a között megkapjuk az előző hónapra, tehát még aránylag időben megérkezik. A köztársasági minisztérium fedezi a fizetéseket, a nyugdíjba vonulók végkielégítését s bizonyos összeget a betegszabadságon levők számára. Az iskolák minden egyéb költségét a községnek kell fedeznie. Októbertől a község nem tud eszközöket elkülöníteni a dolgozók egytálételére, ezt az iskoláknak találd fel magad alapon kellene megoldani. Ha nem lesz pénz a tanárok utazásának költségeire - például Csantavérre, Nagyfényre, Tavankútra -, kérdés, hogyan lesz tanítás ezekben az iskolákban. A község a költségvetés másodszori módosítása után is csak 20 százalékban tudja fedezni az iskolák költségeit. Amit lehetett, előre beszereztük (például tisztítószerek stb.), de lassan problémát jelent majd a számlák kiegyenlítése (villany-, vízszámla), még az épületbiztosítási díjat sem fizettük be. A fűtéssel kapcsolatban még nem tudom, hogy mi lesz. Az iskolák elszegényedtek, abból élnek, ami már megvan, új tanszereket, bútort nem tudunk venni, mert nem kaptuk meg még rá a pénzt. Az év végén katasztrofális veszteségsorozat várható az iskolákban. A község a rendelkezésére álló eszközökből képtelen fedezni az iskolák, iskoláskor előtti intézmények költségeit - hallottuk beszélgetőtársunktól. Sok diák számára a nyomor, a szegénység egyre inkább a mindennapok szerves részévé válik. - Szörnyű az, amikor egy gyerek azt várja, hogy társa az uzsonnából mit hagy meg. Sok olyan diák van, aki csak egy szelet kenyeret hoz tízóraira. Amíg tavaly iskolánkban a tanulók háromnegyed része vette az uzsonnát, most csak egytizedük tudja ezt megfizetni, napról napra kevesebb szülőnek telik erre a kiadásra, a menekült diákok között is vannak minden bizonnyal olyanok, akik éheznek. A napközis gyerekek, ha szüleik nem tudják befizetni az ebéd költségeit, egész nap étel nélkül maradnak. A növekvő munkanélküliség, kényszerszabadságok miatt nem tudni, hogy sok szülő akár egy szelet üres kenyeret is tud-e majd gyerekének uzsonnára becsomagolni. A község szeptember 21-étől nem képes hozzájárulni a szegény sorsú gyerekek uzsonnáztatási költségeihez. A minap kaptunk egy olyan tanácsot, hogy keressünk szponzorokat, vagy az iskola külön bevételéből fedezze e költségeket (ha valamelyik iskolának van valami külön bevétele, jó, ha mondjuk krétát tudnak rajta venni). Nem az egyes iskoláknak kellene megoldani, hogy a diákok meleg tantermekben üljenek, s azoknak is legyen uzsonna, akik nem, vagy csak részben tudják megfizetni - mondja Juhász Erzsébet. m. k. ÚJVIDÉKI EGYETEM Dr. Dragoslav Herceg marad a rektor Az egyetem tanácsának döntése értelmében a természettudományi- matematikai egyetem tanára, dr. Dragoslav Herceg még egy mandátumig marad az Újvidéki Egyetem rektora. Tisztségükben maradnak az eddigi prorektorok: dr. Miodrag Zlokolica és dr. Božidar Milic is. A tanács új elnökévé a valamikori rektort, dr. Zoran Stojanovicot, alelnökévé dr. Nenad Ostojicot választották meg. (Tanjug)