Magyar Szó, 1992. október (49. évfolyam, 270-300. szám)

1992-10-19 / 288. szám

14 NYUGDÍJASOK rovata Magyar Szó Bevezették a szerbiai földműve­sek önkéntes rokkant- és nyugdíj­­biztosítását is. A Szerbiai Földműve­sek Nyugdíjbiztosítási Alapjának igazgatóbizottsága ugyanis legutób­bi ülésén határozatot hozott a föld­művesek új nyugdíjbiztosítási alap­jairól az 1992. évre, és úgy döntött, hogy visszamenőleges hatállyal az egész évre vonatkoztatja. A határozatot a napokban közzé­teszik Szerbia Hivatalos Lapjában, és amint érvénybe lép, az érdekelt földműveseknek lehetőségük lesz az önkéntes rokkant- és nyugdíjbiz­tosításra. A LEGKISEBB ALAP KÖTELEZŐ Mint ismeretes, az idén gyökere­sen megváltozott a földművesek rokkant- és nyugdíjbiztosítása. Az elmúlt években, 1986. január elseje óta, amikor bevezették a kö­telező biztosítást, a biztosítási ala­pokba való besorolás egészen más­milyen volt. A legkisebb alapokba sorolták be azokat a­ földműveseket, akiknek nincs földjük, valamint a földművesháztartások tagjait. Ma­gukat a földműveseket („a háztartás tulajdonosa”, vagyis az, akit a va­gyoni adó terhel) tíz biztosítási osz­tályba sorolták be a kataszteri meg­terhelésüktől függően. Mindenki dönthetett a közvetlen nagyobb biz­tosítási alap mellett, de nem sorol­hatták be a kisebb kategóriába. A biztosítási alap szerint állapít­ják meg a nyugdíj összegét, vala­mint a biztosítási járulék alapját is. A nagyobb alap tehát nagyobb nyugdíjat biztosít ugyanazon szol­gálati idő után, mivel többet fizet­nek be járulék címén a minden biz­tosítottra azonos elszámolási kulcs szerint. Az idén azonban minden föld­műves számára egységes kötelező biztosítási alapot vezettek be, amelynek nagyságát az állagfizetés 50 százalékában állapították meg. Ennek eredményeképpen kiegyen­­­ződtek azok a földművesek, akik­nek nincs földjük és a legtehetősebb földművesek, a földművesek és csa­ládtagjaik, éspedig nemcsak kötele­zettségeik (járulékösszeg), hanem az ugyanazon szolgálati idő alapján elszámolt jövőbeni nyugdíjuk össze­gét illetően is. TÍZ ÖNKÉNTES BIZTOSÍTÁSI OSZTÁLY A határozat azonban elő­irányozza az önkéntes biztosítás le­hetőségét azok részére, akik több befizetéssel nagyobb nyugdíjat akarnak kapni. Sokan érdeklődnek ez iránt, főleg azok a földművesek, akiknek nem maradt sok idejük a nyugdíjjogosultságig. Rendszerint olyanokról van szó, akik már betöl­tötték 50. életévüket, különösen azokról, akiket az elmúlt években több­­biztosítási osztályba soroltak be. A jelenlegi kötelező biztosítási alapnál nagyobb alapok szerint a korábbi években befizetett járuléko­kat nem adják vissza nekik, de még ha erre lenne is lehetőség, ezt az összeget az egykori névleges, most már nevetségesen kis értékben ad­nák vissza. A fentiek miatt nem ér­dekeltek abban, hogy megszakítsák a korábbi biztosítási alap szerinti biztosítás folyamatosságát, mert így a legjobban kamatoztathatják a már befizetett járulékokat. Az alapok összegét ugyanis a nyugdíjbiztosítá­si jog meghatározásakor valorizál­ják az elmúlt időszakban kifizetett átlagkeresetek növekedése szerint, miáltal még a legnagyobb infláció mellett is az idő múlásával gyakor­latilag nem csökken a reálértékük. A köztársasági alap igazgatóbi­zottsága dicséretet érdemel azért, amiért nem halogatta az önkéntes biztosítás bevezetésére vonatkozó döntést. Noha több mint kilenc hó­nap elmúlott, amíg az igazgatóbi­zottságot kinevezték, ennyi idő el­múltával nagyon megnehezült a helyzet: az önkéntes biztosítást vá­lasztó földműveseknek most vi­szonylag nagy összeget kell egyszer­re befizetniük járulék címén az el­múlt hónapokra is, ahelyett, hogy ezt több részletben törleszthették volna. E döntés tulajdonképpen telje­sen átveszi a Szerbia szűkebb terü­letén eddig érvényes biztosítási ala­pokat, azzal, hogy az összegeket va­lorizálták a foglalkoztatottak feltéte­lezett állagos nettó fizetése alapján, amely az idén a szakemberek sze­rint mintegy 49 000 dinár lesz. A földművesek kötelező biztosí­tási alapja a törvény szerint a foglal­koztatottak átlagfizetésének 50 szá­zaléka, azaz az idén 24 500 dinár lesz. A többi tíz alap az előzőnél 20 százalékkal lesz nagyobb, és min­den földműves önkéntesen biztosít­ható. A járulékkulcs azonos a köte­lező és az önkéntes biztosításra vo­natkozóan: havonta a biztosítási alap 4 százaléka. AZ UTOLSÓ HATÁRIDŐ DECEMBER 31. A határozat értelmében azok a földművesek, akik eddig a megfele­lő biztosítási osztályokba voltak be­sorolva, továbbra is abban marad­hatnak, de nem sorolhatók be a ki­sebb osztályba, viszont besorolhatók a közvetlenül magasabb osztályba. Például az, aki az elmúlt évben az 5. biztosítási osztályban volt, most, az önkéntes biztosítás bevezetése után nem mehet át a 4. osztályba, de besorolható a 6. osztályba. A kö­vetkező évben ismét csak a közvet­lenül nagyobb osztályba sorolható be, azaz a fenti példa esetében a 7. osztályba. Ezek a biztosítási alapok január el­sejétől érvényesek Szerbia szűkebb területén és Vajdaságban, ahol eddig másmilyenek voltak. A kosovói föld­művesek kötelező biztosítása csak jö­vőre, január elsejétől kezdődik, akár­csak az önkéntes biztosítás. A fenti táblázat ismerte­ az idei biztosítási alapokat, a havi és az évi járulékösszegeket. Azoknak a földműveseknek, akik önkéntesen biztosítani kívánják ma­ikat, ezt írásban kell kérniük az il­­etékes községi jövedelmi szolgálat­nál. A kérelmet legkésőbb az idén december 31-éig kell benyújtani. FÖLDMŰVESNYUGDÍJAK Önkéntes biztosítás Földműves-biztosítási alapok az 1992. évre Biztosítási osztály Biztosítási alap Havi járulék Évi járulék Kötelező biztosítás 24 500 980 11 760 I. 29 400 1176 14 112 11. 35 300 1412 16 944 III. 42 300 1692 20 304 IV. 50 800 2032 24 384 V. 61 000 2440 29 280 VI. 73 200 2928 35 136 VII. 87 800 3512 42 144 VIII. 105 300 4212 50 544 IX. 126 400 5056 60 672 X. 151 680 6067 72 806 Szemlélők Még talán sohasem álltak ilyen rosszul a nyugdíjasok, mint mostanság. A szerb kormány sokat ígért nekik, s azután lezüllesztette a nyu­at olyannyira, hogy a nyugdíjasok zöme éhezik. Csendes szemlélőkké vál­tak, hiszen a havi járandóságból nemigen futja útközben még egy kis ha­rapnivalóra sem Mekkora volt a nyugdíj? A vajdasági nyugdíjasok egy év­ondolkodási időt kaptak arra h­ogy eldöntsék: házhoz kívánják-e kapni a nyugdíjukat, vagy sem. Akik úgy döntöttek, hogy továbbra is a posta kézbesítse ki nekik, azok­tól a szeptemberi járandóságnak a két százalékát levonták. Amennyi­ben ezt sokallják, a nyugdíjukat át­utalhatják postai takarék- vagy pe­dig bankbetétkönyvre. Ha a postás hozza házhoz a nyugdíjat, annak az az előnye, hogy készpénzben egy­szerre megkapják. Hátránya pedig kettő van: postai kezelési költség cí­mén levonnak belőle két százalékot, s 5-től 10 napig is késik a kikézbesí­tés. Azok is megjárják a maguk kál­váriáját, akik bankszámlára kapják a járandóságukat, hiszen egyes ban­kok egyszerre csak kis összeget fi­zetnek ki. Vajdaságban a legnagyobb szep­temberi nyugdíj 94 390 dinár volt, a szavatolt nyugdíj 11 668 és 23 375 dinár között mozgott. Tarto­mányunkban a nyugdíjasok három­negyede szavatolt nyugdíjból él. Mi lesz a „külföldi” nyugdíjakkal? Úgy látszik, lassan, de biztosan megállapodnak a „külföldi” nyugdíjak ügyében. Ez ideig Szerbia, illetve Ju­goszlávia nem tudott megállapodni a többi egykori tagköztársasággal az ár­folyamban, abban, miként számítják át a jugoszláv dinárt horvát, boszniai, macedóniai, illetve szlovéniai fizető­­eszközre és fordítva. A Vajdaság 16 nyugdíjbiztosítási fiókintézetéből szer­zett ad­at szerint Vajdaságban 4216 nyugdíjas kapná a járandóságát Hor­vátországból, 1885 Bosznia-Hercego­vinából, 2 Macedóniából és 142 Szlo­véniából. Nyugdíj és referendum Ljubica Rašić belgrádi nyugdíjas írja: A szeptemberi nyugdíjamat hiába vártam a postástól. Amikor bementem a postára, azt mondták, nincs elég pénzük. Felteszem hát a kérdést az il­letékeseknek: Hogy van az, hogy az államnak az október 11-ei referen­dumra volt pénze - a becslések szerint 3 millió márkába került - a nyugdí­jakra meg ugyanakkor nincs? Ha a 3 millió márkát 350 dináros árfolyamon átszámítjuk dinárra, az 1050 milliárd új dinárt tesz ki. Amennyiben Szerbi­ában az állagnyugdíj 20 000 dinár volt, a referendumra fordított pénz­ből 52 500 nyugdíjasnak fizethették volna ki a szeptemberi járandóságát. Lehetséges lenne, hogy a nyugdíjasok pénzét is a referendum lebonyolításá­ra vették kölcsön? 1992. október 19., hétfő VALLÁSI ÉLET Három A zsidók három jelentős ünnepe közül kettő elmúlt, a harmadiknak a küszöbén állunk. Az első szeptem­ber 28-ához fűződik Ekkor volt a Ros Há­gáná­­ az Új Év.­­ Ezzel Tisri hó első és második napján be­íratott az 5753. év. A Hágába, az el­beszélés szerint Tisri hónapban szü­lettek az Ősatyák, ebben a hónap­ban emlékezett meg Isten Százáról, Ráchelról és Hannáról, a három asszonyról, kik sokáig meddők vol­tak. József is e napon jött ki egyip­tomi börtönéből. Jiszráél népe e hó első napján hagyta abba a rabszol­gamunkát, és megkezdődött a kivo­nulás Micrájimból, s követte ezt a negyven évig tartó vándorlás, a néppé formálódás. Mózes az Örök­kévalótól átveszi a Tórát és a Tízpa­rancsolatot. A tanítás szerint az Úr ezen a napon teremtette az első embert. Tehát megtörtént a zsina­gógai év és a világteremtés napjá­nak a megünneplése. Erre az ese­ményre kerekre formált barheszt készítenek, ezzel jelezve, hogy a körnek nincs vége, a boldogságunk az új évben legyen vég nélküli. Jel­képezve egyszersmind az Isten vég­telen hatalmát, jóságát, ugyanakkor könyörtelenségét is. Mint minden újévi ünnepség, rejt magában szo­kásokat, szimbólumokat. Egyrészt számadás az elmúltról, és félelem­mel fordulunk az új felé. A Talmud megemlíti, hogy a mennyekben ki­nyílik a három könyv: az igazaké, a hitetleneké és az ingadozóké, ahova a legtöbben tartoznak. Az igazak neve pe-'-atik az igazakéba, a bűnösö­ké a halottakéba, míg a harmadikról Jóm Kipurkor történik döntés. A következő jelentős ünnep a Jóm Kipur, az engesztelés napja. Ezen a szigorú ünnepen semmilyen ünnep munkát nem szabad végezni, mert ez a nap egyben a megtisztulás nap­ja. Nevezzük még Jomim Nóráim­nak, a félelmetes napnak. Ugyanak­kor a megtisztulás napja is. A Jóm Kipurnak pontos ünnepi rendje van. A Tóra úgy említi, mint örök érvényű törvényt. Mély vallási és erkölcsi jelentősége van. Ezen a na­pon az ingatagok számára az élet és a halál könyve becsukódik. A meg­emlékezés napján minden hívőn me ki kell békülnie, mert aki a békejob­bot nem fogadja el, az bűnt köve­tett el. Az emlékezés napján az ál­dozatokról sem szabad megfeled­kezni, így a több mint 5000 szabad­kai polgárról sem. Egykoron a férfi­ak fehér ruhát öltöttek. Az apa megáldja gyermekeit. Az imarend a Kol Niarével - imák imája­­ kezdő­dik, és másnap a Mazkirral végző­ A harmadik ünnep a Szűköt, a sátoros ünnep, mely két napig tart, annak emlékére, hogy az egyiptomi kivonulás negyven évében a pusztá­ban a zsidók sátrakban éltek. A ré­gebbi szokások szerint a családok sátrat építettek, lombozattal fedték úgy, hogy a csillagok láthatóak vol­tak. A belső felületet gazdagon kel­lett díszíteni. Ez az ősatyák földjén a termés betakarítása után kezdő­dött. Ezért nevezzük még Hág Háászinnak, az örömök idejének. Hiszen úgy vélték, hogy a termést az Isten ajándékának, a dolgozó ember munkája gyümölcsének kell tekinteni. A bő termés minden ház­nak örömet hozott. Vannak, akik kiemelik, mint Imán Szimhátónut, az örömök idejét; nem rejt magá­ban különösebb vallási tartalmat, inkább hagyományőrző jellege van. GYERMÁN Tibor ISMERD MEG A BIBLIÁT / Á­tok helyett áldás Bálák, Moáb királya államférfinak kijáró tisztelettel fogadta Bálámat, a prófétát. Azonnal Baál magas hegyére vezette, ahonnan jól látható volt Izrael tábora. A zsidók mit sem tudtak arról, hogy mi készül ellenük. De Isten gondvi­seléséről is keveset tudtak, ami éjjel-nappal körülvette őket. Mi is sokszor semmit sem tudunk a körülöttünk levő veszélyről, amelytől Isten angyalai őriznek meg bennünket. Bálám valamennyire ismerte a héberek áldozati rendszerét, és azt remélte, ha az áldozatban felülmúlja őket, biztosíthatja Isten áldásait, és megvalósíthatja terveit. Bálám utasítására hét oltárt építettek a moábiták. Mindegyiken áldoza­tot mutatott be, utána egy dombra ment, hogy találkozzon Istennel. Habár lelke tele volt átokkal, ajka mégis áldást mondott, mert Isten megmondta, nem átkoz­hatja meg népét. Isten megmutatta Bálámnak Izrael népének történetét. Látta Isten Izraelének fejlődését és növekedését, egészen az idők végéig. Látta a mindenható Isten meg­különböztetett kegyelmét azok iránt, akik szeretik és féltik Őt. Látta, hogyan óvja és őrzi őket, amikor belépnek a halál árnyékának völgyébe. Látta a feltámadást, amikor a hűségeseket halhatatlansággal jutalmazza meg. Mindezt szemlélve fel­kiáltott: „Haljon meg az én lelkem az igazak halálával, és legyen az én utolsó napom, mint az övé.” (4 Mózes 23,10) Ha Bálám hajlandó lett volna elfogadni az Isten által felkínált világosságot, akkor megszakított volna minden kapcsolatot Moáb­bal. De „Bálám szerette a hamisság bérét”, és eltökélte magában, hogy mindenáron megszerzi azt. A király türelmesen várta az átok kimondását, de az nem következett be. Ar­ra gondolt, bizonyára a próféta nem tudja megátkozni az egész Izraelt egyszerre. Ezért egy másik próbát tett. A Pisga tetejére vezette a prófétát, ahonnan Izrael táborának csak egy kis részét lehetett látni. Úgy gondolta, majd részenként át­kozza meg a próféta a népet. Ott is hét oltáron mutattak be áldozatot. A király türelmetlen. A próféta megszólal: „Ime parancsolatot vettem, hogy áldjak, ha­­ áld, én azt meg nem fordíthatom.” (23,20) Isten határozott kijelentésén maga a próféta is megdöbbent, és ezt mondta: „Nem fog a varázslás Jákobon...” Ez a nagybíró jövendőmondó egyetértett a moábitákkal, és elhatározta, varázslatával megrontja Isten népét. Most megér­tette, hogy amíg a nép Isten oltalma alatt van, addig semmilyen átok nem fog rajta, még ha a sátán teljes hatalmával törne is rá. Személyesen megtapasztalta: hiába törekedett teljes erejével Izrael megátkozásán, ahelyett a legáldottabb ígé­reteket kellett elmondania. Az ott megnyilvánuló isteni kegyelem bizonyítja, hogy a hűséges és engedelmes embert Isten oltalmazza. Ha hűségesek vagyunk Isten­hez, és ha bármilyen probléma ér bennünket az életben, merítünk hitet, bizalmat és bátorságot ebből a történetből. Moáb királya leverten és csüggedten mondta a prófétának: „Se ne átkozd, se ne áldjad őt”. Azonban még egy kísérletre határozza el magát. Felvezette Bálá­mat a Peór hegyére, ahol a Baál, az ő istenük feslettségekben megnyilatkozó tisz­teletére emelt templom állt. Ott is hét oltáron hoztak áldozatot. Bálám ott is hosszú jövendölést mondott: „Aki áld téged, az áldott lesz, és aki átkoz téged, az átkozott lesz. ” (24,9) Isten népének jólétét a próféta termékeny, gazdag aratást adó völgyhöz, ki­apadhatatlan forrással öntözött kerthez, olaj- és cédrusfához hasonlította. Külö­nös az utolsó hasonlat: cédrus. Ez megtalálható hideg és forró övezeten, a szá­raz és nedves vidéken egyaránt. Gyökerét mélyen a sziklába fúrja, és könnyen dacol a tomboló viharral. Ehhez a szinte elpusztíthatatlan fához hasonlította azokat, akiknek élete „el van vetve együtt a Krisztussal az Istenben” (Kolossé 3,3). Bálám azt is jövendölte, hogy Izrael királya hatalmasabb lesz Agágnál. Ez volt a mellékneve az akkor igen hatalmas amálekita királyoknak. Ha Izrael hű marad Istenéhez, akkor minden ellenségét, még a leghatalmasabbat is legyőzi. Nem a vallás üdvözít, hanem Krisztus. Ezért azt cselekedjük, amire Isten a Bibliában tanít bennünket. FARAGÓ József

Next