Magyar Szó, 1992. október (49. évfolyam, 270-300. szám)

1992-10-20 / 289. szám

1992. október 20., kedd Duna-parti randevú Újabb vígjáték az Újvidéki Színház műsorán Még merje valaki azt mondani ebben a leértékelődő világban, hogy az emberek elfordultak a szín­háztól! Vigasztaló, sőt talán lelkesí­tő is, hogy a múlt héten Adán, a So­merset Maugham-vígjátékra (Imá­dok férjhez menni) napokkal az előadás előtt valamennyi belépő­jegy úgyszólván pillanatok alatt el­kelt. Közvetlenül az esti előadás előtt a színházteremben a pótszéke­ket is ellepték az érdeklődők. Per­cekig zúgott az előadás végén a vas­taps a régi és az új kedvenceknek. A kasszáé lesz most már a döntő szó a kultúrában? Ez az évad igazolhat­ja vagy cáfolhatja majd az efféle el­határozásokat. Ünnepelték a színé­szeket Törökbecsén is, de a csanta­­véri előadás - sajnos - szervezési problémák, vagyis „műszaki okok” miatt elmaradt. A héten több előadást hirdet az szervezőiroda. A Női zenekar egyre bátrabban, felszabadultabban „mu­zsikál”. Október 21-én, szerdán a színház kamaratermében az érdek­lődők tehát Jean Anouilh szatíráját nézhetik meg. Ez az előadás 19.30- kor kezdődik. Másnap, csütörtökön is a Női zenekar nézhető meg (ka­maraterem, 19.30-kor). Pénteken a kamaraterem, 20 órakor­­ a Ven­dégeim című népszerű rendezvény vendége Juhász Ferenc költő lesz, akit Bori Imre köszönt. Juhász Fe­renc műveit újvidéki színészek tol­mácsolják: Soltis Lajos, Ábrahám Irén, Kovács Frigyes, Magyar Atti­la, Vukoszavljev Iván, Mezei Zol­tán, Tényi Edit, Káló Béla és Vass Éva. Franyó Zsuzsanna, az Újvidéki Színház dramaturgja az est házigaz­dája. Másnap, szombaton Juhász Ferenc Szabadkára látogat. A ren­dezvény színhelye ezúttal a Szabad­kai Zeneiskola hangversenyterme lesz. Közreműködik a szabadkai Életjel élőújság szavalógárdája, Horváth Emma előadóművész ta­nítványai. Szabadkán is Bori Imre köszönti a rangos vendéget és is­merteti költői munkásságát. Októ­ber 24-én, szombaton este az Újvi­déki Színház szereplőgárdája Szi­­vácon, a Szenteleky Napok kere­tében színre viszi Jean Anouilh Női zenekarát. Somerset Maug­­ham-Nádas Gábor-Szenes Iván Imádok férjhez menni című zenés vígjátékát vasárnap a becskereld­­ek nézhetik meg a Toša Jovanovic Népszínház nagytermében. Az együttes hétfőn ellátogat Magyar­­országra. Békéscsabán, a nagy­színházban Ibsen Kísértetek című drámáját mutatja be Vidnyánszky Attila rendezéséb­en. Az esztendő végéig a színház négy bemutató előadást hirdet. John Steinbeck Egerek és emberek című regényének színpadi változa­tát — Kovács Frigyes a rendező — a szereplőgárda november 3-án mu­tatja be a nagyteremben. Hamaro­san megkezdődnek az olvasópró­bák Szántó-Szécsén-Fényes Sza­bolcs Duna-parti randevú című ze­nés vígjátékából a budapesti Misz­­lay István rendezésében, aki újvidé­ki színészekkel az Imádok férjhez menni című darabot állította szín­padra. Branko Petrovic tervezi a ruhákat és a díszletképet. Herzen­­berger Aleksandar a zenei munka­társ. Faragó Attila díjnyertes művét is - címe: Skorpió és Mérleg - még ebben az évben bemutatja a társulat a kamarateremben. Hernyák György lesz a rendező. Szereposz­tás a napokban. Decemberben az Újvidéki Színház kabaréműsorral lepi meg a műfaj rajongóit. A ren­dezés munkáját a békéscsabai Gálfi László vállalta, aki a Szomorú va­sárnapban a tragikus sorsú slemilt, Seress Rezsőt tolmácsolja. B. Z. Új múzeumok Madridban A spanyol főváros két új képtárral gazdagodott, amelyekben régi és modern mesterek művei is helyet kaptak A modern művészet új madridi múzeuma, a Reina Sofia szeptem­ber 11-én nyitotta meg első állandó kiállítását, és máris rengeteg látoga­tót vonzott. Október 10-én a XVI­­II. századi Villahermosa palota nyitja meg kapuit, amelyben a sváj­ci Hans Heinrich Thyssen-Borne­­misza báró gazdag gyűjteménye ke­rül közszemlére. A Pradóval együtt e két új múzeummal gyarapodva Madrid jelentős képzőművészeti központ lett. A két új múzeum azonban a legkülönfélébb reagálá­sokat váltotta ki. Az első riadóra akkor került sor, amikor bejelentették, hogy Picasso Guernicáját a Pradóból áthelyezik a Reina Sofia Múzeumba. Egyes műkritikusok azt állították, hogy ez ellentétben áll Picasso örököseinek óhajával, és csak az új múzeum hír­verését szolgáló manipulációnak tartották. Kifogásolták a Guernica helyét is új otthonában. A múzeum igazgatója azonban azzal utasítja vissza ezeket a bírálatokat, hogy a Guernica most optimális feltételek között, intim légkörben szemlélhe­tő. Sokkal jobb helye van itt, mint a New York-i Modern Művészetek Múzeumában, ahol 42 évig volt ki­állítva. Spanyolországba csak 1981- ben, Franco halála után hat évvel került vissza. Tény, hogy a Prado túlzsúfolt: 19 ezer művel rendelke­zik, de csupán 1800 számára van helye. A többi műkincs vagy raktá­ron van, vagy pedig középületeket és nagykövetségeket ékesít. Thyssen 800 képet hozott Mad­ridba, ami körülbelül gyűjteményé­nek a fele. A kollekció a becslések szerint II. Erzsébeté után a máso­dik legnagyobb, értéke meghaladja az egymilliárd dollárt. Többek kö­zött Tiziano, Tintoretto, Rubens, El Greco, Goya, Van Gogh, Monet, Cézanne, Degas, Picasso és mások műveit tartalmazza. Hogy magáé­nak mondhassa ezt a gyűjteményt, Spanyolországnak Nagy-Britanniá­­val és Svájccal kellett versenyre kel­nie. Spanyolország nyilván abban reménykedik, hogy a 87 millió dol­lárnyi költség fejében az értékes gyűjtemény itt is marad. (Tanjug magazin) A frankfurti könyvvásár hírei A Fayard tekintélyes francia ki­adóház, többek között A. Szolzse­­nyicin és Ismail Kadaré szerzői jo­gainak tulajdonosa a frankfurti­önyvvásáron bejelentette, hogy megvásárolta Mark Haritonov (55) orosz író szerzői jogait is. A Fayard hamarosan megjelenteti Haritonov hét kötetét. Claude Durand, a Fayard elnöke a következőket mondta az orosz íróról: „Ő az új Gogol. Már húsz éve várok egy olyan orosz íróra, aki megállja he­lyét a legnagyobbak mellett... Mű­veiben a fekete humor és a társada­lombírálat ötvöződik, remekül megírva.” A Knopf amerikai kiadó Arthur Ashe valamikori teniszcsillag és nagy négerjogi harcos memoárjai­nak a megjelenését harangozta be. Arthur Ashe nemrégiben jelentette be, hogy AIDS-beteg. A kiadó sze­rint a könyv az 50 éves sportoló rendkívüli karrierjének története, a kitartás és a kétségbeeséssel való szembesülés megörökítése lesz. A memoár jelentős teret szentel a teni­szező rasszizmus elleni harcának is. Frankfurtban közölték azt a hírt is, hogy hamarosan piacra kerül még egy hírneves sportoló, Earvin Magic Johnson kosarazó memoár­ja, aki ugyancsak AIDS-ben szen­ved. A kiadó a Random House. Nagy érdeklődést váltott ki a ki­adók körében a Marlene Dietrich­­ről megjelentetett néhány kiad­vány. Közöttük a legkeresettebb lá­nyának, Maria Rivának sok újdon­ságot tartalmazó könyve volt. A könyv a jelek szerint az év végéig meg fog jelenni Németországban, az USA-ban és Olaszországban. A szervezők közölték, hogy a jö­vő évi frankfurti könyvvásár köz-p­onti témája Flandria és Hollandia esz. (Tanjug magazin) Magyar Szó TEGNAP BELGRÁDBAN Megkezdődött a nemzetközi írótalálkozó Tegnap Belgrádban hivatalosan is megkezdődött a hagyományos őszi nemzetközi írótalálkozó, ame­lyen Jovan Hristic, a Szerbiai író­­egyesület új elnöke és Miodrag Đukić köztársasági kultuszminiszter köszöntötte a hazai és külföldi író­vendégeket. Az idei találkozó témá­ja Az ethosz és az ethnosz viszonya és összeütközése. Jovan Hristié be­vezetőjében rámutatott, hogy ez a probléma nem új keletű és nem balkáni specialitás, hiszen az algé­riai polgárháború idején Albert Ca­­mus-t is foglalkoztatta. ő az ethosz mellett döntött és nagy árat fizetett érte. Hozzátette: most és itt is szük­ség volna egy Camus-re. Miodrag Dukic kultuszminiszter megköszönte a vendégeknek, hogy eljöttek erre a találkozóra, hangsú­lyozva: őszinte csodálatot érez irán­tuk, hogy most, ezekben a nehéz időkben is az írói dialógus szüksé­gességét vallják. A szervezők egyébként mintegy 30 külföldi vendéget várnak, a teg­napi találkozón (többek között a Franciaországban élő orosz író, Eduard Limonov, az izraeli Gedeon Telpaz, a moszkvai Olga Kirilova és Mircea Dinescu, a Román íróegye­sület elnöke vett részt. (Tanjug) Hogyan tovább a háború után — Szabadkán... A Magyar Szó és a JMMT tribünciklusának e heti téma­köre nem Újvidéken, hanem Szabadkán kerül terítékre. A szervezők az időpontról és a helyszínről időben értesítik a közvéleményt. Befejeződött a BEMUS Tegnap este Verdi Nabucco cí­mű operájának bemutatójával be­fejeződött a 24. BEMUS. A Belg­rádi Népszínház repertoárján sze­replő operában vendégként fellé­pett Pauletta de Vaughn Hollan­diából, Franco Giovine Olaszor­szágból és Dragana del Monaco. A Nabucco tegnapi előadását Mario del Monaco neves operaénekes halála 10. évfordulójának szentel­ték. Október 7-étől, a REMUS meg­nyitójától tegnapig a nézők 15 ze­nei előadást láthattak. A jeles hazai együttesek és szólisták mellett orosz, román, kanadai, görög, sváj­ci, olasz és holland művészek léptek fel. (Tanjug) MŰVELŐDÉS 11 Takarékosságra int a község Nincs fűtőolaj, dideregnek a gyerekek és a pedagógusok­­ A muzslyai Szervó Mihály Általános Iskolának egyhetes tartaléka van - mondja Hallai Zoltán igazgató Két, egymástól meglehetősen tá­vol eső épületben folyik az oktató­nevelő munka a muzslyai Szervó Mihály Általános Iskolában. Az úgy­nevezett központi épületben 17, a másikban, a Szervó Mihály utcaiban pedig 24 tagozat van. A tanulók száma 1060. Az országban zajló ese­mények Muzslyát sem kerülhették el, s ez elsősorban a magyar anya­nyelvű diákok létszámán tükröző­dik. Hozzávetőleges adatok szerint a településen mintegy 200 családi ház eladó. Hallai Zoltán igazgató­nak nincsenek erre vonatkozó ada­tai, azt azonban tudja, hogy 30 csa­lád, illetve mintegy 50 magyar kis­diák iratkozott ki az iskolából. So­kan elköltöztek, s első ízben történt meg, hogy a szerb tagozatok népe­sebbek, mint a magyarok. Ezúttal azonban nem ez érdekelt bennünket, hanem az, hogy - te­kintettel a közelgő télre -, hogyan oldják meg a két épület, a 45 tante­rem fűtését.­­ Már a múlt évben is nagy gon­dot okozott számunkra a fűtés, az idén viszont az iskolaigazgatóknak úgyszólván másra sem futja idejük­ből, mint a fűtési gondok megoldá­sára. Tavaly tíz napot szünetelt a ta­nítás, mert nem tudtuk beszerezni a fűtőolajat, ezenkívül rövidített órákat tartottunk, s a szabad aktivi­tások megszervezésétől is eltekintet­tünk. Legalábbis a téli időszakban. Segítségünkre volt a helyi szövet­kezet, úgyhogy átvészeltük a telet, de nem tudtuk maradéktalanul teljesíteni az oktatási tervet és programot. - Mi várható az idén, szavatolja­­­ valaki is, hogy az iskolák nem maradnak tüzelő nélkül? - Egyelőre csak annyit mondha­tok, hogy az iskolák számára rende­letbe foglalták a községbeliek, hogy a múlt évihez képest 30 százalékkal kevesebb energiát fogyaszthatnak el. Ennek alapján intézkedtünk is, de ez aligha elégítheti ki az elvárá­sokat. Úgy szerveztük meg a mun­kát, hogy a felsősök ezentúl fél órá­val korábban és csak délelőtt, az al­sósok pedig egy órával korábban, és csak délután járnak iskolába. A szü­neteket is lerövidítettük. Becslé­sünk szerint az említett intézkedés révén mintegy 20 százalékos megta­karítást érünk el, azzal a kitétellel, hogy a télen ismét elmaradnak a szabad aktivitások. Ezeket a tavasz­­szal kell valahogy pótolni.­­ A takarékosságra fölszólító rendelet a községből ered, holott mindenben a köztársasági minisz­térium az illetékes... — Mi is erre hivatkozunk, annál is inkább, mert a minisztériumtól nem érkezett hasonló megszigorítá­sokat tartalmazó rendelet. Ha vi­szont fejet hajtunk a községnek, ak­kor kérdésessé válik a teljes mérvű oktatás lebonyolítása. Jeleztük ezt az illetékes községi szerveknek, lé­nyegében úgy fogalmaztunk, hogy követelésüket nem tudjuk teljesíte­ni maradéktalanul. Úgy vélem, hogy igazunk van, hiszen a napi há­romórás fűtés is alig szavatolja a rendes munkához szükséges feltéte­leket. — Nem lehetett volna a nyár fo­lyamán beszerezni a fűtőolajat? — Iskolánknak évente mintegy 80 000 liter fűtőolajra van szüksé­ge. A nyáron több ízben is próbál­­óttunk a kérdés megoldásával, igen kedvező árajánlatot és elő­­számlát kaptunk néhány vállalattól, sőt nemrégiben magánvállalkozók­tól is, az alapnak azonban sohasem volt pénze, hogy kifizesse ezeket a számlákat. Pénz nélkül viszont nem lehet fűtőolajat beszerezni. A két épület fűtésére jelenleg mintegy 5000 liter olajunk van, vagyis egy­hetes tartalék. Hogy utána mi lesz, nem tudjuk. Igaz, a napokban arról értesítettek bennünket, hogy 2000 liter fűtőolajat kapunk. Minekünk viszont december közepéig 25 000- 30 000 literre lenne szükségünk. Nem tudom, hogy ilyen helyzetben egyáltalán megszervezhető-e a munka. Lényegében attól tartunk, hogy a minisztérium megköveteli a tanterv teljesítését, a községnek vi­szont nem lesz ereje, hogy szavatol­ja a feltételeket, illetve hogy finan­szírozza a kiadásokat. - Muzslyán régen kiépült a gáz­vezeték-hálózat, a háztartások több­­sége gázzal fűt. A iskolának nincs lehetősége, hogy rákapcsolódjon a vezetékre? - Próbálkoztunk mi ezzel a lehe­tőséggel is. A helyi közösség bele­egyezését adta, hogy a közteherből elkülönít egy részt erre a célra, a községi alapnak azonban nem volt és most sincs pénze a különbözet fedezésére. A kérdést tehát arány­lag egyszerűen megoldhatnánk, ha lenne pénzünk - hallottuk Hallai Zoltán igazgatótól. A helyzet elszomorító. Az álla­mosított iskolák működését, fönn­tartását a helyiekre, a községekre bízta a bölcs állam. A muzslyai isko­la esetében ez annyit tesz, hogy egyhetes fagyok után be kell szün­tetni a tanítást. Ha időközben nem változik valami. H. A. A győzelem kezdete sem Bohumil Hrabal úr, sem Örkény nem tiltakoz­hat, hogy a nevükkel együtt emlegetem Brana Civičević költőtársukat. Mert a költők sem egyformák, s az itt fölsoroltak különösen nem azok. Az első cseh, a harma­dik szerb nyelven ír, Örkényről pedig tudjuk, melyiken írt. De nem ezért különböznek vagy hasonlítanak egy­másra. Mert hasonlítanak is meg különböznek is. Abban hasonlítanak egymásra, hogy mindegyikük költő vagy költő volt, jóllehet Örkény többnyire prózát írt, s Hrabal úr is, akinek egyik regényéből a nálunk is bemutatott Szigorúan ellenőrzött vonatok című nagy­szerű film készült. Sajnos ez ideig Hrabal úrnak egy sorát sem olvas­tam, vagy ha mégis, már elfelejtettem. Most megaján­dékoztak a Zsebcselek című interjúregényével. Nem tu­dom letenni. Együtt lobogok a könyvvel. Pedig már a könyvektől is kezdtem elfordulni; mit érnek a könyvek, a könyvekben leírt szépségek, igazságok vagy borzal­mak, amikor a szemem láttára robbantják föl a lélegzet­elállítóan gyönyörű templomokat, a kedves családi fészkeket, dúlják föl a szőlőskerteket, mérgezik meg a tengereket, a levegőeget?! Mit érnek akkor a könyvek, a könyvtárak, „az emberiségnek elhányt rongyai”?! Most a fűtetlen szobában a Zsebcselek mellett meleg­szem, úgyhogy szinte jómagam is tüzet kapok a könyv­től. Hosszú idő után újra örömömet lelem az olvasás­ban. Sok mindenről vall Hrabal úr, többek között azt is elmondja, miért rendül meg a közép-európai a tenger láttán. Vall a macskákról, a nőkről, az Istenről, az ér­telmiségiekről, az egyszerű emberekről, a kiskocsmák­ról, az írásról, s persze véges-végig önmagáról. Igaz, jó kérdezőre akadt Szigeti László személyében. Hát most itt ül mellettem Hrabal úr, Örkény és Bra­na Civičević, a három költő a hideg, fűtetlen szobában. Jó és udvarias házigazdaként kellene viselkednem, de tele vagyok feszültséggel, feszélyezettséggel, kétségekkel, hogy ha már az első kettőt meginvitáltam, minek hív­tam ide a harmadikat is? De hát nem hívtam én egyi­­kőjüket sem, jöttek maguktól, önként jöttek. Brana Civičević a tévé dobozából lépett ki, Hrabal úr a saját könyvéből, úgyszintén Örkény is. Érdekes, hogy ezen utóbbit ebben a „szövegkörnye­zetben” nem kell se utaznom, sem a keresztnevével együtt emlegetnem, mégis tudja mindenki, kiről beszé­lek. Mert ő van leginkább idehaza. Ezzel el is jutottam mondandómhoz. Ugyanis mind a három költő szót ejt a nemzetről is. Ez, úgy látszik, elkerülhetetlen itt, Közép-Európában és a Balkánon, elkerülhetetlen még ma is, s annak ellené­re, hogy jó két évszázada másról sem beszélünk. Most nagyon vastagon, szinte már csak erről beszé­lünk. Szétesik tőle az ember feje. Brana Cuvičević azt állítja, hogy népének ártatlan­sága az egekbe kiált, az egekig ér föl. (A mi szóhaszná­latunkban csak égbekiáltó bűnökről beszélhetünk.) Ezt épp az imént mondta, mielőtt lelépett volna a képer­nyőről, és közénk telepedett. Hrabal úr nagyon is tisztában van azzal, miről beszél Cuvičević úr, ismeri az aktuális balkáni hely­zetet, ezért mélyen lehajtott fővel így válaszol költő­társának: -A vereség tudatosítása a győzelem kezdete. Észre sem vettük közben, hogy a szobában, ahol ülünk, teljes sötétség honol. Már nemcsak a távfűtés „szünetel” a legújabb kori kereszteshadjárat miatt, ha­nem az áramszolgáltatás is. És még csak egy zsírmé­csesre sem telik már. De Hrabal úr kijelentése egyszerre megvilágítja, be­világítja a szobát. Ehhez persze némileg hozzájárul Örkény motyogása is.­­ Egy nemzet akkor lesz felnőtt, amikor már maga­magán is megtanul mosolyogni, még azon is, ami egy­kor sírnivalónak és rettenetesnek látszott. Ezt Cuvičević úr már nem tudja lenyelni, visszamegy a képernyőre, az övéi közé, valahova Šešelj és Csurka társaságába. NÉMETH István

Next