Magyar Szó, 1992. október (49. évfolyam, 270-300. szám)
1992-10-23 / 292. szám
A Magyar Szó gyermekrovata BRASNYÓ ISTVÁN Esőre lehelve Csizmát ránt már a sár - elcsúszik a kerékpár. Szél hideg tenyere, varjú ül bele. „ Ég alján a köd... Sálad megkötöd, sapkád felteszed, hullnak rá levelek. Pára lep üveget - ráírom nevedet. Cserik Attila illusztrációja Mily korán este lesz Pitypang nem gyújt lámpást, ahogy a sötétben mást-mást sejtve most, fülelünk - a csönd szánkon lecsüng, vagy mint függő, fülünkben függ. Csak eső szála csapdos, ahogy partot hab mos -párja folyamok árja, és rejtve tágas örvényébe még csattan szemben a villám fénye Rejtvényfejtők figyelmébe Múlt heti rejtvényeink helyes megfejtése - Egy kis irodalom: Arany János. Betűrejtvények: ingovány, bíbor palást. Mesekvíz: Csizmás Kandúr, Hüvelyk Matyi. Könyvjutalmat nyert: Gedovics Violetta, Szabadka, J. Mikica 10. és Mikolinac Gyula, Budiszava, Tito marsall u. 192. Sasszeműeknek Vedd jól szemügyre a rajzot, és próbáld megállapítani, hány üveget is látsz. KICSIKNEK Egy kis számtan Mint az ábrán láthatod, a körökben három szám - 1, 4, 5, - szerepel különböző sorrendben. Hat változat lehetséges. A közök ötnek az alapján következtethetsz a hatodikra. Ezt jegyezd be az üres körbe, s ha módod van rá, juttasd el címünkre. Bottyán apó Mikor Rákóczi kurucai fegyvert fogtak a magyar szabadságért, Bottyán apói később már úgy ismerték: Vak Bottyán még a császár katonája volt. Mégpedig vitéz és kedves katonája. Tősgyökeres magyar létére egészen az óbesterségig fölvitte a császári hadseregben. S amikor kitört Rákóczi szabadságharca, Zólyom várának volt a parancsnoka. Éppen betegen feküdt a várban, mikor egy szép napon csak megjelent a vár alatt Bercsényi Miklós, és lövetni kezdte Zólyom várát. Bercsényi biztos volt győzelme felől. Ismerte ugyan Bottyán apó vitézségét, de azt is tudta, hogy az ágyat nyomja ő kegyelme. De még ha egészséges volna is, akkor sem boldogulna azzal a sokféle nációból való zsoldos katonával, akiknek ez az ország nem hazájuk, ez a háború nem háborújuk, s az első puskalövéstől elmegy a kedvük s a bátorságuk. Ezért, mikor már a vár külső falát könnyűszerrel szétlövette, beüzent barátságosan Bottyánnak: - Sose komédiázzon tovább, urambátyám - szólt Bercsényi üzenete - -, kár a puskaporért meg a golyóbisért, mert arra nekünk még sok szükségünk lesz. Bújjék ki kegyelmed abból az odúból a maga jószántából, ne várja meg, hogy kihúzzuk. Hiszen tudom, hogy úgysem érzi jól magát odabent. A labancait meg eressze szélnek - bánja a kánya! Kegyelmed meg csapjon fel közibénk, úgyis itt a helye! Én mondom ezt, aki annyiszor lovagoltam kisfiú koromban a kegyelmed térdén. Mikor még kegyelmed hadnagy volt édesapám regimentjében. Emlékszik-e még Bercsényi Miklósra? Bottyán óbester ezt szente vissza: — Emlékezem rád, Miklós öcsém. Már akkor megjövendöltem, hogy derék legény lesz belőled, s látom, jóslatom bevált. Örömmel kibújnék ebből az odúból is, és közidétek állanék, ha a szívemre hallgathatnék. De nekem most a becsületem parancsol. Azt parancsolja: maradjak itt, és védjem a rám bízott várat, amíg csak egy katonája lesz. Azért hát lövesd tovább ezt az odút, Miklós öcsém! És ha tudod, húzd ki belőle az öreg labanc rókát, mert az magától nem mehet! Bercsényi lövette hát, törette tovább a várfalakat. Az ostrom második napján követ érkezett a várból. Nagy sebbel-lábbal igyekezett a jámbor labanc, csak úgy szakadt róla a veríték. A szava is elakadt, mikor Bercsényi elé vezették. A kurucok nemigen voltak kíváncsiak a szavára. Biztosra vették, hogy Bottyán óbester mégis meggondolta a dolgot, és most az üzeni, hogy föladja Zólyom várát. Nagy nehezen mégiscsak szóhoz jutott a hírhozó: - Tisztelted a vitézlő generális urat az óbester úr - hadarta sebesen —, azt üzeni, hogy nagy betegen fekszik. Már annyira elhagyta az ereje, hogy a kardját sem bírja kezébe fogni. Bercsényi diadalmasan vágott közbe: - Tehát föladja a várat, ugye? A követ tagadólag intett a fejével és folytatta. Tehát igen szépen kéreti a vitézlő generális urat, hogy küldjön be neki valami jóféle szíverősítőt. Egy üveg tokaji borocskát, ami többet érne, mint a doktorok kotyvaléka. Attól bizonyosan megjönne az egészsége és az ereje. Bercsényi nyomban útnak indította beteg ellenfelének a kívánt szíverősítőt. Nem is egy üveggel, hanem egy egész hordóval. A pompás tokaji bortól meg is jött Bottyán apó ereje és egészsége. Csak egy kupával hörpintett belőle, s mindjárt kipirult az arca, ifjú erőt érzett a karjában, tüzet a szívében. A megmaradt bort kiosztotta katonái között, hátha azok is kapnának tőle egy kis bátorságot. Nagyon rájuk férne az istenadtákra! És a gyönyörű tüzes aszúbor csakugyan csodát művelt. Az eddig inkább lapító labancok egyszerre hőssé változtak. Maga Bottyán óbester csodálkozott el a legjobban ezen a hősiességen, hát még, amikor kijelentették vakmerően, hogy ők többé nem harcolnak kurucok ellen. Ha agyonlöveti is őket, azt sem bánják, mégsem fognak fegyvert a vár védelmére! Hanem maguk is kuruccá lesznek, és a magyar szabadságért fognak harcolni. Bottyán óbester azonban nem lövetett agyon senkit, hanem nyomban kitűzette a fehér lobogót, feladta a várat, és egész csapatával átpártolt a kuruc sereghez. Bercsényi generális örömkönnyek közt ölelte szívére vitéz öreg barátját, s meghatottan mondta: - Ha csak egyedül jön át hozzánk, Bottyán apó, akkor is egy egész ezreddel gazdagodott ma Rákóczi serege. Mert Bottyán apó maga fölér egy ezreddel, így lett Bottyán a kurucok legvitézebb generálisa és a labanc legfélelmetesebb ostora. LAMPÉRTH Géza nyomán Az élet tükre Azt mondják: a szem a lélek tükre. Van benne valami, legalábbis emberi viszonylatban. Ha viszont az állatvilág törvényszerűségeire gondolunk, valahogy így kellene módosítani a mondást: a szem az élet tükre! Ezzel tulajdonképpen azt akarjuk mondani, hogy az érzékszervek - köztük a szem - hallatlanul fontos szerepet játszanak az állatok életében. Minden élőlény érzékszervei segítségével tájékozódik környezetében. Ezek azok a „rések”, melyeken keresztül a külvilág behatol az egyed „tudatába”, és megfordítva: az érzékszervek ablakot nyitnak az egyed számára a világra! Nem minden állat látja ugyanezt a tárgyat, és nem mindegyik látja ugyanolyannak. Egyes laposférgeknek csupán látófoltjaik vannak; mindössze a világosságra és a sötétségre reagálnak, és nem képesek megkülönböztetni a tárgyak alakját. Képalkotó szemük csak a puhatestűeknek és az ízeltlábúaknak van. A rovarok összetett szemükkel igen jellegzetesen - mozaikszerűen - látnak. A gerincesekhez hasonlóan az ízeltlábúak is lencsék segítségével gyűjtik össze a fényt szemük fényérzékeny sejtjeire. A szitakötők két jókora összetett szemüknek köszönhetik, hogy igen nagy sebességgel mozoghatnak biztonságosan, és zsákmányukat röptében elkaphatják. A halaknak „távcsöves”, a mélytengeri halaknak teleszkópos szemük van. Mivel a mély vizekben kevés a fény, a hatalmas lencse szolgál arra, hogy ezt a kevés fényt összegyűjtse. Sőt egyes halak úgy tájékozódnak a mélyben, hogy a szemük alatti szerv segítségével fényt bocsátanak maguk elé, s így megvilágítják a terepet. Több szem többet lát - tartja a mondás. Ez persze nem mindig igaz, hiszen a pókoknak nyolc szemük van, mégis igen kicsi a látószögük. S bár szemeik közül négynek olyan a felépítése, mint a távcsőé, még húsz centiméterre se látnak el! A nyolcszemű pókkal ellentétben „szegény” földigilisztának egyetlen szeme sincs, testén viszont mindenfelé elszórtan fényérzékeny látósejtek találhatók. És a számára tökéletesen elegendő, hiszen a gilisztát csak annyiban érdekli a világosság, hogy elkerülhesse. Az is izgalmas kérdés, hogy vajon az állatok megkülönböztetik-e a színeket. Nem mindegyik, és nem minden színt! A méhek, amelyek a piros szín iránt teljesen érzéketlenek, a sárgát, a kéket és a fehéret egészen jól megkülönböztetik. A vöröset, a feketét és a zöldet viszont egyformán szürkének látják. A növényevők meglehetősen hiányosan érzékelik a színeket. A juh a vörös és a kék, a kecske és a ló mindössze a kék színt ismerik fel. A macskák felismerik a kék és a sárga színt, de csak gyengén. Sok állatt - például az erdei eger és az aranyhörcsög - színvak. A világot világosabb és sötétebb tónusok váltakozásának látják - valahogy úgy, mintha egy fekete-fehér filmet néznének. A kutya észreveszi a különböző színeket, ez a képessége azonban csak gyengén fejlődött ki, mert egész egyszerűen nem volt rá szüksége. Őse, a farkas, ugyanis általában emlősállatokat zsákmányol, márpedig az emlősök többsége nem túl „színes” - csupán védőszínezetük van. A farkas vadászati szokásait tehát nagymértékben szaglása határozza meg. Az emlősök ráadásul többnyire gyenge fénynél színvakok, a farkas viszont fejlett „szürkületi ragadozó”. Ilyen körülmények között azután nyilvánvaló, hogy számára egy-egy tárgy vagy élőlény színének nincs különösebb jelentősége. Inkább a mintázat, a színárnyalat foka (világosabb, sötétebb) a fontos. Ezen az alapon talán már világos, miért nehéz a kutyát a színek megkülönböztetésére kiképezni, hiszen eredeti érzékelési világában ezek jelentéktelen tényezők. Érthető hát, hogy sokáig azt hitték: a kutya színvak. Cocker spánielekkel végzett vizsgálatok azonban kimutatták: az ebet kiképezhetik arra, hogy mindig egy bizonyos színű tálat válasszon ki a különböző színű etetőedények sorozatából. A majmok színérzéke már kifejezetten fejlett, sőt a csimpánzé nem marad el az ember színlátása mögött. Olykor a vizuális jelzés szexuális „tájékoztató”; az a szerepe, hogy az adott faj hímje s nősténye a megfelelő időben a megfelelő módon viselkedjék. Sok szexuális jelzés a párosodás szükségszerű előjátékát - a párok közötti távolság csökkentését - szolgálja. Más esetben mint vonzó tényező, segít a nőstény (bizonyos állatfajoknál a hím) meghódításában. Vannak olyan fajta vizuális jelek is, amelyek felhívják az állatok figyelmét a veszélyre. Ezekre a riasztójelekre is sok példát találhatunk. A halak egyenesen „elsápadnak”, ha veszélyt éreznek. Bizonyos patásoknál feltűnő és hatásos riasztás a levegőbe ugrás, a madarak pedig szárnyaik csapkodásával jelzik a „riadót”... (Állatvilág) Öt plusz kettő Öt író neve és két irodalmi alkotás címe van elrejtve a rejtvényhálóban. Ha a meghatározások szerint bejegyzed őket, a körrel jelölt négyzetekbe került betűkből annak az ógörög városnak a nevét olvashatod össze, amelyről egy hosszú távú olimpiai futószámot neveztek el. Ha történetesen az jut először eszedbe, nosza, kezdd a megfejtést azzal, hogy a betűit sorba beírod a körökbe. Meghatározások: 1. Múlt századi költő (keresztnevének első betűjével), fő műve Az ember tragédiája... 2.... Imre, századunk jelentős írója volt, legismertebb alkotása Az elveszett paradicsom című dráma, amelyből film is készült. 3. Móricz Zsigmond regényének címe. 4......kérem, Karinthy Frigyes tanulókról szóló novellafüzére. 5. Az Abel-trilógia szerzője. 6. Orosz, pontosabban kozák író, legnépszerűbb regénye a Csendes Don. Munkásságáért Nobel-díjjal is jutalmazták. 7. Az Iszony, az Égető Eszter, drámák, esszék szerzője (keresztnevének első betűjével)! Öt plusz kettő plusz egy név, cím beküldése vár tehát rád. Alsósoktól az Egy kis számtan megoldását reméljük. Címünk: Magyar Szó, Napsugár, 21000 Novi Sad, Vojvode Mišića 1. A legújabb favicc - Peti, hallod a legújabb faviccet? - Nem. És hogy szól? - Éppenséggel most faragják! CIN Két egér fut a vasúton. Megszólal az egyik: - Cin... -Jé, én azt hittem, hogy vasból van - így a másik. Beküldte: KORMÁNYOS Mónika Kikinda, Moša Pijade iskola AZ ÚJ TANÍTÓ NÉNI Péter hazajön az iskolából. - Nos, milyen az új tanító néni? - kérdezi az apja-Jó - válaszolja a fiú. - Csak ne lenne az a nagy korkülönbség! Beküldte: LUCS Ibolya 5/5 Moša Pijade iskola, Kikinda SZERKESZTI Nevessünk! SÜRGÖNY - Mennyibe kerül a sürgöny halálesetre? - Feleár.-■Nagyon jó! írjad: „Karcsi, gyere el vasárnap, disznót vágok!” LECSÓ - Pincér! A lecsóban szöget találtam! - És most mit akar? - Kalapácsot. ELSŐSEGÉLY - Doktor úr - telefonál a beteg felesége az orvosnak.- Az én férjem megevett három csavart, öt biztosítót és egy rádiólámpát... Mit csináljak vele? - Próbáljon antennát tenni rá. Beküldte: HANCIK Roland 5/5 Moša Pijade iskola, Kikinda 1992. X. 23. Palotai Boris gyermekkori önmagáról Még kisgyerek voltam, amikor édesanyám észrevette, hogy velem mindig történik valami. Ha élesztőért küld a boltba, ha barátnőimmel játszom a kertben, mindig egy rakás élménnyel jövök haza. Van gyerek, aki sírásba, dacba öli a bánatát. Engem, ha sérelem ért, rögtön papírt kerestem. És ahogy teleírtam sorra a lapokat, máris megkönnyebbültem. Diákkoromban természetesen költőnek készültem. Tizenhét éves koromban jelent meg az első verseskötetem és nyomban utána a második.