Magyar Szó, 1992. október (49. évfolyam, 270-300. szám)
1992-10-26 / 295. szám
kisebbségi jogok Gondolom, önök is a legszívesebben feljajdulnának, ha napjában többször is azt hallják, olvassák: „a nemzeti kisebbségeknek nálunk - Jugoszláviában, illetve Szerbiában - van a világon a legtöbb joguk”. A már lassan szállóigévé váló kijelentést mindig megfelelő nyomatékkal, hogy úgy mondjam, ellenvetést nem tűrő modorban teszik közzé, leginkább a politikusok, s persze véletlenül sem valamelyik kisebbséghez tartozók, hanem rendre a többségi nemzet tagjai. Mintha az ő jogaikról lenne szó, s nekik kellene elégedettnek lenniük. Ráadásul nem is érik be a saját meggyőződésük egyszeri tényszerű közlésével. Folyton ismételgetik, mintha ettől valóra válna. Sőt, bizonygatják az érintetteknek, hogy márpedig ők megkapnak mindent, ami jár, néha még annál is többet. Azok a makacs kisebbségiek viszont egyre nem akarják elhinni, hogy ez így van. Panaszkodnak fűnek-fának, követelőznek; iskolát, művelődési intézményeket, sajtót, rádiót, televíziót kérnek, s olyanok is akadnak közöttük, akik azért könyörögnek, ne űzzék ki őket otthonukból - a keresztúri ruszinok -, hiszen maréknyian vannak csupán, úgysem árthatnak senkinek. ■myémely ellenzéki párt di/Ж cséretes módon mostan- JL - ság tribünesteket, kerekasztal-beszélgetéseket szervez a vajdasági kisebbségi nemzetek képviselőivel, mintha ily módon szeretnék feltárni, vajon megvalósulnak-e a kisebbségi jogok errefelé. Ha valaki elmegy ezekre az összejövetelekre, meggyőződhet róla, hogy: nem. Csak sorolják egyre a sérelmeiket az érintettek. Az is ide kívánkozik, hogy a többségi nemzetet meglehetősen hidegen hagyják az effajta megbeszélések. Nem így a hivatalosan rendezett viták, amelyeken jóval tömegesebben vesznek részt, de kizárólag azért, hogy a kisebbségieket kioktassák. Legutóbb egy ilyen alkalomból egy kardos asszonyság azt követelte, tessék beismerni, hogy itt igenis elég jogot kapnak a kisebbségek..., végső ideje, hogy ezt a nemzetiségek belássák, de ne csak önmaguk előtt, hanem a világ előtt is. Ő mondta ki a lényeget: a szankciófeloldás egyik előfeltétele a kisebbségek jogainak elismerése. Ezért ez a megkülönböztetett figyelem! Ezért bombáznak bennünket folyton azzal, hogy mi mindent adnak meg nekünk... Csak egy hiba csúszott a számításukba, a világ nem azt akarja hallani, hogy a kisebbségi jogokkal a többségi nemzet elégedett, hanem maguktól a jogok gyakorlóitól (avagy jogfosztottaktól). Ők meg egyelőre merőben mást állítanak. VARJÚ Márta Magyar Sió A DEMOKRATIKUS KÖZVÉLEMÉNY NAPILAPJA _____________________________________________ ... . . XLIX . évf., 295. (16311.) szám Újvidék, 1992. október 26., hétfő Ára 250 dinár Dobrica Ćosić Rómában A JSZK elnöke kétnapos látogatása során találkozik Scalfaro olasz elnökkel, Amato kormányfővel és Colombo külügyminiszterrel Dobrica Ćosić, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság elnöke tegnap kétnapos olaszországi látogatásra utazott. Ćosić elnök várhatóan találkozik Oscar Luigi Scalfaro olasz elnökkel, Giulio Amato kormányfővel és Emilio Colombo külügyminiszterrel, valamint más személyiségekkel. A JSZK elnökének különrepülőgépe tegnap este 6 óra tájban ereszkedett le a római repülőtérre. Noha az olasz fővárosban a jugoszláv elnök látogatását az ismert okok miatt nem hivatalosként jelentették be, Dobrica Ćosić találkozik a legrangosabb politikai személyiségekkel. Ma Emilio Colombo olasz külügyminiszterrel folytat megbeszélést, majd a tiszteletére adott ebéd után találkozik Luigi Scalfaro köztársasági elnökkel is. Az Amato kormányfővel való véleménycsere időpontját még nem jelölték ki, és Cosié valószínűleg találkozik Giovani Spadolinivel, a szenátus elnökével is. NAGYJELENTŐSÉGŰ TALÁLKOZÓ A látogatásnak Belgrádban és Rómában is kivételes jelentőséget tulajdonítanak. A JSZK megalakulása óta ez lesz az első ilyen magas szintű jugoszláv-olasz találkozó. Costé elnök az olasz politikai csúccsal várhatóan megvitatja majd a jugoszláv válság minden vonatkozását, és annak lehetőségét, hogy átfogó és békés módon rendeződjön. Szó lesz" mindenképpen a bosznia-hercegovinai háborúról, valamint a JSZK elleni ENSZ-szankciókról is. Valószínűleg érintik a két ország kapcsolatait is. Olaszország egyébként az EK tagjaként és szomszédos országként a válság kitörése óta közvetlenül bekapcsolódott annak rendezésébe. Ebben a folyamatban a hivatalos Róma ugyanúgy, mint az EK olyan lépéseket is tett, amelyeket Belgrádban esetenként nem tartottak tárgyilagosnak és hatékonynak. A jugoszláv küldöttség tagjai Radoje Kontic szövetségi kormányalelnök, Svetozar Stojanovic, az elnök tanácsadója, Ilija Dukic szövetségi külügyminiszter, Miodrag Perisic tájékoztatási miniszter és Mikša Stipčević professzor, az elnök olaszországi különmegbízottja. Cosié elnöktől a sureini repülőtéren Milan Panic szövetségi kormányfő, Života Panié vezérezredes, vezérkari főnök és Jovica Pejemnovic külügyminisztériumi segédtitkár vett búcsút. NEM VAGYOK MILOŠEVIĆ SZELLEMI ATYJA A római La Repubblica interjút közöl Dobrica Costéival a JSZK elnökének olaszországi látogatása alkalmából. - A horvátoknak és a szerbeknek semmi okuk sincs a háborúzásra. Erről Tudmannak és nekem azonos a véleményünk, s ezt a békekonferencián több ízben megerősítettük — hangsúlyozta Ćosić. Éppen ezért nem értem ezt a legújabb horvát offenzívát, idézi a római lap Ćosić szavait, hangsúlyozva, hogy a horvátok támadásai a szerbek ellen Kelet-Hercegovinában veszélyeztetik a Genfben aláírt nyilatkozat után kialakult derűlátást. Ismertetve Cosic életrajzának legfontosabb részleteit, a La Repubblica megállapítja, hogy jelenlegi politikájára a nemzetközi közösség kezd bizalommal tekinteni, de hozzáfűzi azt is, hogy Cosic „mielőtt elnökké választották volna, a szerb értelmiségiek azon csoportjának állt az élén, amely felébresztette a nacionalizmust és előkészítette az ideológiai terepet Jugoszlávia széthullásához”. A lap újságírójának arra a kérdésére, hogy ihletője és „szellmi atyja” volt Miloševićnek, Cosic így válaszolt: Ön hiányosan van tájékozódva. Egész életemben a nacionalizmus ellen harcoltam. A jugoszláv elnök hozzáfűzte: „Ha Európa bennem látja akadályát Jugoszlávia elismerésének, kész vagyok abban a pillanatban lemondani. De először adjanak esélyt.” Megállapítva, hogy olyan helyzetben, amikor az EK, de Olaszország sem ismeri el a „szerb-montenegrói Jugoszláviát”, Cosic számára a római látogatás sikert jelent, a La Repubblica úgy ítéli meg, hogy az olasz diplomácia tulajdonképpen esélyt ad Cosiénak és Paniénak, mert úgy véli, hogy őszintén akarják a békét, Crna Gora és Szerbia demokratizálását, s ezért nem elszigetelni, hanem bátorítani kell őket. (Tanjug) Kudarcba fulladt a találkozó Az újságírók nem jutottak el Okucaniba Hiába volt az UNPROFOR minden igyekezete, hiába Milan Panic szövetségi kormányfő áldása, nem kerülhetett sor az okucani újságíró-találkozóra. Ismét helyi kiskirályok akarata érvényesült és a Belgrádból indult 50 főnyi újságírócsoport nem találkozhatott zágrábi kollégáival, ami szimbolikus megnyitása lett volna a több mint egy éve járhatatlan belgrád-zágrábi autóútnak. Belgrádból indulva különböző „határátkelőhelyek” érintésével végigsüvítettünk az egykor jól ismert autóúton, noha útközben közölték velünk, hogy tovább a saját felelősségünkre megyünk. Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor Okucanitól 20 km-re áthághatatlan akadályba ütköztünk. Személyesen Zabala tábornok jött elébünk, de a Szerb Krajinához tartozó község jól megrendezett „spontán népharaggal” utunkat állta. Civillé vedlett rendőrök segítségével a helybeli parasztok fölhajtották az autóútra a szövetkezet kombájnjait, így adva hangot nemtetszésüknek, hogy a járhatatlannak vélt irányból törjenek rájuk. Negyven kilométerrel nyugatabbra ugyanez történt a Zágrábból indult csoporttal. Az UNPROFOR tisztje mélységes döbbenetét tudta csupán csak nyilvánítani, a helyi kiskirály pedig, akinek kár említeni a nevét, hiszen csupán hűséges végrehajtója a Kninben székelő „kormány” rendeleteinek, továbbra is megtagadta beutazásunkat. A krajinaiak barikádjukon állva büszkén azt nyilatkozták, szívük vágya, hogy újra járhatóvá váljon az autóút, de ehhez bizonyos feltételeket szabnak. Olyan kérdések sem tudták zavarba hozni őket, hogy miért félnek az újságíróktól. Azt mondták, szívesen látnak mindenkit, aki szépen megkerüli Nyuat-Szlavóniát vagy Paléról engedélyt ad, hogy Okucaniba látogasson. A váratlan vendégek nem kívánatosak. Csalódásunkat hazafele jövet valamelyest enyhítette a horvát, majd a következő jugoszláv ellenőrző pont hatóságainak reagálása, ők ugyanis reggel szívből kívántak nekünk jó utat, és alig várták visszatértünket. Vasárnapi séta Milan Panićot Belgrád utcáin köszöntötték a fővárosiak Milan Panic szövetségi kormányfő tegnap reggel kikísérte az Okucamba induló UNPROFOR-konvojt és az újságírókat, akik megnyitják a Belgrád és Zágráb közötti autóutat. Miután kikísérte az „utasokat”, Panic sétát tett Belgrád központjában, és „bekukkantott” a Knez Mihajlo utcai kirakatokba. Ezután betért a Tanjug hírügynökségbe, Teodor Oliénak és Mihajlo Šaranovićnak, két legközelebbi tanácsadójának egykori „cégébe”. A belgrádi korzón levő Gréka Kraljicában kávézott, majd a Kalemegdanról megnézte a Száva torkolatát. A belgrádiak tapssal üdvözölték, sokan kezet fogtak vele, hogy megköszönjék mindazt, amit Jugoszláviáért tett, és hogy sikert és jó egészséget kívánjanak neki, Pánic néhány szót váltott velük. A szövetségi kormányfő válaszolt a számos hazai és külföldi újságíró kérdéseire is. „Sohasem vagyok elégedett” - ezzel kommentálta a szövetségi kormány száznapi munkáját. „Elégedettebb lennék, ha teljes lenne a béke, ha feloldották volna a szankciókat, és nekünk csak a választásokkal kellene törődnünk.” Arra a kérdésre, hogy jelölteti-e magát, Pálné emlékeztetett arra, hogy már elmondta, nem lesz jelölt, de támogatni fog valakit. „Annyi rátermett fiatal ember van Jugoszláviában, akiknek jó gazdasági és politikai programjuk van. Eliminálni kell a régi gárdát, politikailag nyugdíjaztatni, és akkor minden rendben lenne.” Azzal a megállapítással kapcsolatban, hogy vannak, akik nem támogatják, a kormányfő azt a választ adta, örül, hogy vannak Jugoszláviában olyanok, akik nem hívei az ő politikájának. „Ha mindenki támogatna, ez a kommunizmusra emlékeztetne, amikor mindenki egyvalakire szavazott. Nézzék csak meg, mi történt a Szocialista Párttal: egy ember és 99 százalék rá szavazott. Legalább kicsinálhatta volna, hogy hároman ellene legyenek”, mondta Pálné, és mosolyogva hozzáfűzte, hogy ez az első támadása Szerbia Szocialista Pártja ellen. (Tanjug) Milan Panic a munkásokkal beszélget Maradjunk, hogy megmaradjunk A bácskai és bánsági püspök közös pásztorlevele - 4. oldal Szorongatott helyzetben Mi lesz a helyi közösségekkel?-Még a fűtésre sem tudták előteremteni a pénzt - A zentai községhez tartozó településeken minden marad a régiben - 4. oldal Az egész bank egy asztalnál A Vajdasági Szövetkezeti Bank gyermekbetegségei - 5. oldal Felhős idő, helyenként eső. Időjárás-jelentésünk a 13. oldalon Az UNPROFOR közleménye Az UNPROFOR parancsnokságának közleménye szerint „szerb irreguláris elemek a szerb milícia támogatásával megakadályozták, hogy a zágrábi és a belgrádi újságírók az UNPROFOR szervezésében meglátogassák Okučanit.” „A krajinai szerb hatalom parancsnoksága alatt álló irreguláris erők a menetoszlopot erőszak alkalmazásával fenyegették. Az UNPROFOR ekkor kiválasztotta a gépkocsioszlopból saját katonáit és páncélozott járműveit. Katonai túlereje ellenére az UNPROFOR úgy döntött, hogy a körülmények nem teszik lehetővé az erőszak alkalmazását, mert elkerülhetetlen lett volna a vérontás. Több mint kétórás eredménytelen tárgyalás után, a két gépkocsioszlop visszaindult a két főváros irányába, áll az UNPROSFOR közleményében. (Tanjug) hogy beszámoljunk a történtekről. A spontán népharagtól a helyi hatalmasok akaratoskodásáig mindez már csak a mondvacsinált államokra jellemző, errefelé viszont mintha kedvezően kezdenének alakulni a dolgok. PÁLICS Márta