Magyar Szó, 1992. október (49. évfolyam, 270-300. szám)

1992-10-26 / 295. szám

kisebbségi jogok G­ondolom, önök is a leg­szívesebben feljajdulná­­nak, ha napjában több­ször is azt hallják, olvassák: „a nemzeti kisebbségeknek nálunk - Jugoszláviában, illetve Szerbiá­ban - van a világon a legtöbb jo­guk”. A már lassan szállóigévé váló kijelentést mindig megfele­lő nyomatékkal, hogy úgy mond­jam, ellenvetést nem tűrő modor­ban teszik közzé, leginkább a po­litikusok, s persze véletlenül sem valamelyik kisebbséghez tarto­zók, hanem rendre a többségi nemzet tagjai. Mintha az ő joga­ikról lenne szó, s nekik kellene elégedettnek lenniük. Ráadásul nem is érik be a saját meggyőző­désük egyszeri tényszerű közlésé­vel. Folyton ismételgetik, mintha ettől valóra válna. Sőt, bizony­gatják az érintetteknek, hogy márpedig ők megkapnak min­dent, ami jár, néha még annál is többet. Azok a makacs kisebbségiek viszont egyre nem akarják elhin­ni, hogy ez így van. Panaszkod­nak fűnek-fának, követelőznek; iskolát, művelődési intézménye­ket, sajtót, rádiót, televíziót kér­nek, s olyanok is akadnak közöt­tük, akik azért könyörögnek, ne űzzék ki őket otthonukból - a ke­resztúri ruszinok -, hiszen ma­réknyian vannak csupán, úgy­sem árthatnak senkinek. ■m­y­émely ellenzéki párt di­­/Ж­ cséretes módon mostan- JL - ság tribünesteket, kerek­­asztal-beszélgetéseket szervez a vajdasági kisebbségi nemzetek képviselőivel, mintha ily módon szeretnék feltárni, vajon megva­­lósulnak-e a kisebbségi jogok er­refelé. Ha valaki elmegy ezekre az összejövetelekre, meggyőződ­het róla, hogy: nem. Csak sorol­ják egyre a sérelmeiket az érin­tettek. Az is ide kívánkozik, hogy a többségi nemzetet meglehetősen hidegen hagyják az effajta meg­beszélések. Nem így a hivatalo­san rendezett viták, amelyeken jóval tömegesebben vesznek részt, de kizárólag azért, hogy a ki­sebbségieket kioktassák. Leg­utóbb egy ilyen alkalomból egy kardos asszonyság azt követelte, tessék beismerni, hogy itt igenis elég jogot kapnak a kisebbsé­gek..., végső ideje, hogy ezt a nemzetiségek belássák, de ne csak önmaguk előtt, hanem a vi­lág előtt is. Ő mondta ki a lényeget: a szankciófeloldás egyik elő­feltétele a kisebbségek jo­gainak elismerése. Ezért ez a megkülönböztetett figyelem! Ezért bombáznak bennünket folyton azzal, hogy mi mindent adnak meg nekünk... Csak egy hiba csúszott a számításukba, a­­ világ nem azt akarja hallani, hogy a kisebbségi jogokkal a többségi nemzet elégedett, hanem maguktól a jogok gyakorlóitól (avagy jogfosztottaktól). Ők meg egyelőre merőben mást állíta­nak. VARJÚ Márta Magyar Sió A DEMOKRATIKUS KÖZVÉLEMÉNY NAPILAPJA _____________________________________________ ... . . XLIX . évf., 295. (16311.) szám Újvidék, 1992. október 26., hétfő Ára 250 dinár Dobrica Ćosić Rómában A JSZK elnöke kétnapos látogatása során találkozik Scalfaro olasz elnökkel, Amato kormányfővel és Colombo külügyminiszterrel Dobrica Ćosić, a Jugoszláv Szövet­ségi Köztársaság elnöke tegnap kétna­pos olaszországi látogatásra utazott. Ćosić elnök várhatóan találkozik Os­car Luigi Scalfaro olasz elnökkel, Giu­­lio Amato kormányfővel és Emilio Co­lombo külügyminiszterrel, valamint más személyiségekkel. A JSZK elnökének különrepülőgé­­pe tegnap este 6 óra tájban ereszke­dett le a római repülőtérre. Noha az olasz fővárosban a jugoszláv elnök lá­togatását az ismert okok miatt nem hivatalosként jelentették be, Dobrica Ćosić találkozik a legrangosabb politi­kai személyiségekkel. Ma Emilio Co­lombo olasz külügyminiszterrel folytat megbeszélést, majd a tiszteletére adott ebéd után találkozik Luigi Scalfaro köztársasági elnökkel is. Az Amato kormányfővel való véleménycsere időpontját még nem jelölték ki, és Cosié valószínűleg találkozik Giovani Spadolinivel, a szenátus elnökével is. NAGYJELENTŐSÉGŰ TALÁLKOZÓ A látogatásnak Belgrádban és Ró­mában is kivételes jelentőséget tulaj­donítanak. A JSZK megalakulása óta ez lesz az első ilyen magas szintű jugo­­szláv-olasz találkozó. Costé elnök az olasz politikai csúccsal várhatóan megvitatja majd a jugoszláv válság minden vonatkozását, és annak lehe­tőségét, hogy átfogó és békés módon rendeződjön. Szó lesz" mindenképpen a bosznia-hercegovinai háborúról, va­lamint a JSZK elleni ENSZ-szankciók­­ról is. Valószínűleg érintik a két or­szág kapcsolatait is. Olaszország egyébként az EK tag­jaként és szomszédos országként a válság kitörése óta közvetlenül bekap­csolódott annak rendezésébe. Ebben a folyamatban a hivatalos Róma ugyan­úgy, mint az EK olyan lépéseket is tett, amelyeket Belgrádban eseten­ként nem tartottak tárgyilagosnak és hatékonynak. A jugoszláv küldöttség tagjai Ra­­doje Kontic szövetségi kormányalel­­nök, Svetozar Stojanovic, az elnök ta­nácsadója, Ilija Dukic szövetségi kül­ügyminiszter, Miodrag Perisic tájé­koztatási miniszter és Mikša Stipčević professzor, az elnök olaszországi kü­­lönmegbízottja. Cosié elnöktől a sureini repülőté­ren Milan Panic szövetségi kormány­fő, Života Panié vezérezredes, vezér­kari főnök és Jovica Pejemnovic kül­­ügyminisztériumi segédtitkár vett bú­csút. NEM VAGYOK MILOŠEVIĆ SZELLEMI ATYJA A római La Repubblica interjút közöl Dobrica Costéival a JSZK elnö­kének olaszországi látogatása alkalmá­ból. - A horvátoknak és a szerbeknek semmi okuk sincs a háborúzásra. Er­ről Tudmannak és nekem azonos a véleményünk, s ezt a békekonferenci­án több ízben megerősítettük — hang­súlyozta Ćosić. Éppen ezért nem értem ezt a leg­újabb horvát offenzívát, idézi a római lap Ćosić szavait, hangsúlyozva, hogy a horvátok támadásai a szerbek ellen Kelet-Hercegovinában veszélyeztetik a Genfben aláírt nyilatkozat után ki­alakult derűlátást. Ismertetve Cosic életrajzának leg­fontosabb részleteit, a La Repubblica megállapítja, hogy jelenlegi politikájá­ra a nemzetközi közösség kezd biza­lommal tekinteni, de hozzáfűzi azt is, hogy Cosic „mielőtt elnökké választot­ták volna, a szerb értelmiségiek azon csoportjának állt az élén, amely feléb­resztette a nacionalizmust és előkészí­tette az ideológiai terepet Jugoszlávia széthullásához”. A lap újságírójának arra a kérdésé­re, hogy ihletője és „szellmi atyja” volt Miloševićnek, Cosic így válaszolt:­­ Ön hiányosan van tájékozódva. Egész életemben a nacionalizmus ellen har­coltam. A jugoszláv elnök hozzáfűzte: „Ha Európa bennem látja akadályát Jugo­szlávia elismerésének, kész vagyok ab­ban a pillanatban lemondani. De elő­ször adjanak esélyt.” Megállapítva, hogy olyan helyzet­ben, amikor az EK, de Olaszország sem ismeri el a „szerb-montenegrói Jugoszláviát”, Cosic számára a római látogatás sikert jelent, a La Repubbli­ca úgy ítéli meg, h­ogy az olasz diplo­mácia tulajdonképpen esélyt ad Cosiénak és Paniénak, mert úgy véli, hogy őszintén akarják a békét, Crna Gora és Szerbia demokratizálását, s ezért nem elszigetelni, hanem bátorí­tani kell őket. (Tanjug) Kudarcba fulladt a találkozó Az újságírók nem jutottak el Okucaniba Hiába volt az UNPROFOR min­den igyekezete, hiába Milan Panic szövetségi kormányfő áldása, nem ke­rülhetett sor az okucani újságíró-talál­kozóra. Ismét helyi kiskirályok akara­ta érvényesült és a Belgrádból indult 50 főnyi újságírócsoport nem talál­kozhatott zágrábi kollégáival, ami szimbolikus megnyitása lett volna a több mint egy éve járhatatlan belg­­rád-zágrábi autóútnak. Belgrádból indulva különböző „határátkelőhelyek” érintésével végig­süvítettünk az egykor jól ismert autó­úton, noha útközben közölték velünk, hogy tovább a saját felelősségünkre megyünk. Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor Okucanitól 20 km-re áthágha­tatlan akadályba ütköztünk. Szemé­lyesen Zabala tábornok jött elébünk, de a Szerb Krajinához tartozó község jól megrendezett „spontán népharag­gal” utunkat állta. Civillé vedlett rend­őrök segítségével a helybeli parasztok fölhajtották az autóútra a szövetkezet kombájnjait, így adva hangot nemtet­szésüknek, hogy a járhatatlannak vélt irányból törjenek rájuk. Negyven ki­lométerrel nyugatabbra ugyanez tör­tént a Zágrábból indult csoporttal. Az UNPROFOR tisztje mélységes döbbe­netét tudta csupán csak nyilvánítani, a helyi kiskirály pedig, akinek kár emlí­teni a nevét, hiszen csupán hűséges végrehajtója a Kninben székelő „kor­mány” rendeleteinek, továbbra is megtagadta beutazásunkat. A krajinaiak barikádjukon állva büszkén azt nyilatkozták, szívük vágya, hogy újra járhatóvá váljon az autóút, de ehhez bizonyos feltételeket szabnak. Olyan kérdések sem tudták zavarba hozni őket, hogy miért félnek az újság­íróktól. Azt mondták, szívesen látnak mindenkit, aki szépen megkerüli Nyu­at-Szlavóniát vagy Paléról engedélyt ad, hogy Okucaniba látogasson. A váratlan vendégek nem kívánatosak. Csalódásunkat hazafele jövet vala­melyest enyhítette a horvát, majd a következő jugoszláv ellenőrző pont hatóságainak reagálása, ők ugyanis reggel szívből kívántak nekünk jó utat, és alig várták visszatértünket. Vasárnapi séta Milan Panićot Belgrád utcáin köszöntötték a fővárosiak Milan Panic szövetségi kormányfő tegnap reggel kikísérte az Okucamba induló UNPROFOR-konvojt és az új­ságírókat, akik megnyitják a Belgrád és Zágráb közötti autóutat. Miután kikísérte az „utasokat”, Pa­nic sétát tett Belgrád központjában, és „bekukkantott” a Knez Mihajlo utcai kirakatokba. Ezután betért a Tanjug hírügy­nökségbe, Teodor Oliénak és Mihajlo Šaranovićnak, két legközelebbi ta­nácsadójának egykori „cégébe”. A belgrádi korzón levő Gréka Kraljicában kávézott, majd a Kalemeg­­danról megnézte a Száva torkolatát. A belgrádiak tapssal üdvözölték, sokan kezet fogtak vele, hogy megkö­szönjék mindazt, amit Jugoszláviáért tett, és hogy sikert és jó egészséget kí­vánjanak neki, Pánic néhány szót vál­tott velük. A szövetségi kormányfő válaszolt a számos hazai és külföldi újságíró kér­déseire is. „Sohasem vagyok elégedett” - ez­zel kommentálta a szövetségi kor­mány száznapi munkáját. „Elégedet­tebb lennék, ha teljes lenne a béke, ha feloldották volna a szankciókat, és ne­künk csak a választásokkal kellene tö­rődnünk.” Arra a kérdésre, hogy jelölteti-e magát, Pálné emlékeztetett arra, hogy már elmondta, nem lesz jelölt, de tá­mogatni fog valakit. „Annyi rátermett fiatal ember van Jugoszláviában, akik­nek jó gazdasági és politikai program­juk van. Eliminálni kell a régi gárdát, politikailag nyugdíjaztatni, és akkor minden rendben lenne.” Azzal a megállapítással kapcsolat­ban, hogy vannak, akik nem támogat­ják, a kormányfő azt a választ adta, örül, hogy vannak Jugoszláviában olya­nok, akik nem hívei az ő politikájának. „Ha mindenki támogatna, ez a kom­munizmusra emlékeztetne, amikor mindenki egyvalakire szavazott. Néz­zék csak meg, mi történt a Szocialista Párttal: egy ember és 99 százalék rá szavazott. Legalább kicsinálhatta vol­na, hogy hároman ellene legyenek”, mondta Pálné, és mosolyogva hozzá­fűzte, hogy ez az első támadása Szer­bia Szocialista Pártja ellen. (Tanjug)­ ­ Milan Panic a munkásokkal beszélget Maradjunk, hogy m­egmaradjunk A bácskai és bánsági püspök közös pásztorlevele - 4. oldal Szorongatott helyzetben Mi lesz a helyi közösségekkel?-Még a fűtésre sem tudták előteremteni a pénzt - A zentai községhez tartozó településeken minden marad a régiben - 4. oldal A­z egész bank egy asztalnál A Vajdasági Szövetkezeti Bank gyermekbetegségei - 5. oldal ­ Felhős idő, helyenként eső. Időjárás-jelentésünk a 13. oldalon Az UNPROFOR közleménye Az UNPROFOR parancsnoksá­gának közleménye szerint „szerb irreguláris elemek a szerb milícia támogatásával megakadályozták, hogy a zágrábi és a belgrádi újság­írók az UNPROFOR szervezésében meglátogassák Okučanit.” „A kra­­jinai szerb hatalom parancsnoksá­ga alatt álló irreguláris erők a me­netoszlopot erőszak alkalmazásával fenyegették. Az UNPROFOR ek­kor kiválasztotta a gépkocsioszlop­ból saját katonáit és páncélozott járműveit. Katonai túlereje ellené­re az UNPROFOR úgy döntött, hogy a körülmények nem teszik le­hetővé az erőszak alkalmazását, mert elkerülhetetlen lett volna a vérontás. Több mint kétórás ered­ménytelen tárgyalás után, a két gépkocsioszlop visszaindult a két főváros irányába, áll az UNPRO­­S­FOR közleményében. (Tanjug) hogy beszámoljunk a történtekről. A spontán népharagtól a helyi hatalma­sok akaratoskodásáig mindez már csak a mondvacsinált államokra jel­lemző, errefelé viszont mintha kedve­zően kezdenének alakulni a dolgok. PÁLICS Márta

Next