Magyar Szó, 1992. október (49. évfolyam, 270-300. szám)

1992-10-26 / 295. szám

1992. október 26., hétfő Hétfő 1992. október 26. Dömötör, Szimonetta napja Jó reggelt! Rossz idők járnak a jugo­szláv futballsztárokra - olva­som már napok óta honi saj­tónkban. Jó részük hivatalos mérkőzésen labdába nem rúg­hat, s kénytelen-kelletlen kese­reg. „Megőrjít a tétlenség és a bizonytalanság” - panaszko­dik Dejan Savicevic Milánó­ból, s egyértelmű, hogy nem érti, miért éppen Gullit, Rij­­kaard, Van Basten, Papin, sőt újabban még Zvonimir Boban is az, aki alkalmat kap, őt pe­dig mellőzik. „A múltkor egy edzésen könnyebb sérülést szenvedtem, s a következő ket­tőt kihagytam. Pedig ha tu­dom, hogy Pozsonyban játsz­hatok, biz' Isten, összeszorí­tom a fogam” - mondja anélkül, hogy akár felde­rengne benne, hogy lehet, épp ez a baj: ahelyett, hogy összeszorítaná és dolgozna, ő jártatja­­ a száját. „Nem felejtettem el gólt lő­ni, hisz az a mesterségem” - idézik Darko Pancsevot az In­­terből. Majd pedig kikövetkez­tetik: „Az edző az, aki nem szereti”. Persze. Mintha az edzőt nem a sikerért fizetnék az olaszok, hanem azért, hogy Darkót molesztálja. Hogy két meccset azért történetesen ő is lejátszott, és gólt nem rúgott, az mellékes. Érdekes módon Prosinecki esetéből senki sem vonja le a tanulságot. Azaz, csak rész­ben. Most, hogy felépült, hajt és jól hajt, le r -n lehet zava­r­ a pályáról, „Iloro edző feltét­lenül hisz és megbízik benne” - írja a madridi tudósító. Vi­lágos? (a góbé) Időjárás Európa nagyobb része felett felhős, esős idő uralkodik. He­lyenként eső, Oroszországban és a Balti-tenger mellékén pedig hó esik. A völgyekben helyen­ként köd lehetséges. Hazánkban ma felhős, he­lyenként esős időt jeleztek a me­teorológusok, a déli részeken pedig helyi zivatarok, villámlás is előfordulhat. Estefelé a nyu­gati vidékeken és a tengerpart déli részén eláll az eső és kissé kiderül. A déli, délkeleti szél gyengül, s nyugati, északnyugati irányt vesz. A legalacsonyabb hőmérséklet 4-10, a tengerpart déli részén 12, a legmagasabb 12-17, a tengerparton 20 fok körül alakul. Vajdaságban ma többnyi­re felhős idő várható helyen­ként esővel. A déli, délkeleti szél gyengül és nyugati, északnyugati szél kezd fújni. A legalacsonyabb reggeli hő­mérséklet 4-7, a legmaga­sabb nappali pedig 12-14 fok körül alakul. Időjárás-előrejelzés október 29-éig: az időszak elején felhős, esős idő lesz, majd stabilizálódik az idő, sőt a hőmérséklet is kissé emelkedik. A ciklus utolsó nap­ján ismét rosszabbra fordul az idő, eső, zivatar és villámlás is lehetséges. Vízállás A Duna kissé árad. Bécsnél 119 (­46), Pozsonynál 109 (- 26), Budapestnél 111 (7), Bez­­dánnál 16 (6), Gombosnál 97 (0), Újvidéknél 123 (12), Slan­­kamennál 198 (20), Zimonynál 278 (16), Pancsovánál 297 (11) cm. A Tisza árad. Vásárosna­­ménynál 438 (218), Szolnok­nál 130 (72), Szegednél 135 (22), Zentánál 241 (8), Becsé­nél 307 (0), Titelnél 188 (22) cm. A Száva árad. Sremska Mit­­rovicánál 365 (40) cm. A Temes stagnál. DÖMÖTÖR : a megmentő SZIMONETTA - a piszeorrú A ,jeles” napok egyike a mai DÖMÖTÖ­R-nap: ekkor terelték be a nyájat a téli szállásra. Eredeti alakja Demetriosz, a Föld mitológiai istenasszonyának neve volt. Innen származtatja Mátray János jelentését: „megmentő, földanya”. Elterjedése abból az időből származik, amikor a kereszténységnek a miszté­rium-vallásokkal kellett megküzdenie. Ebben a korban az em­berek már nem hittek az olimposzi istenekben, de Demeternek, a Föld istenasszonyának még nagy volt a tisztelete. Női névként kiveszett, napjainkban csak a férfi formája maradt fenn. Leg­jobban az orosz nyelvterületen terjedt el Dmitrij formában. 1991-ben került e nap élére először a SZIMONETTA, a külö­nösen szép hangzású női név. Eredetére nézve a Simon női for­mája a Szimonával együtt, melyek mindegyikében a görög „szi­­món” szó rejtőzik, a „pisze, piszeorrú” jelentéssel. Ha van en­nek a pompázatos névnek viselője, számára a különleges, ele­gáns narancssárga színű Strelitzia virágot válasszák. Rigmus is kötődik a mai naphoz: „Dömötör, a tél immár reánk tör”. Vízszintes: 1. Szúfja, 4. Fél tánc, 6. Férje, 7. Gyötrő fáj­dalom, 8. Söprűvel tisztítani, 10. Tenge­rész, 12. Üressé te­szem, 16. Tanárok munkája, 18. Két kevert, 19. Felfog, 20. Ételízesítő, 21. Ilyen vásár is van. Függőleges: 1. Szomorú, 2. Bol­dogság jele, 3. Megszerez, 4. Ökör lesz, ha tanul, 5. Növényféle, 7. Ül­dözés, 9. Részvény­­társaság, 11. Lakás melegítése, 13. Te­vő, 14. Személyes névmás, 15. Becé­zett női név, 17. Sa­többi. Keresztrejtvény 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 Magyar Szó Igazi napsugaras élményben volt részük szombaton délután azoknak a kisdiákoknak és magyartaná­raiknak, akik részt vettek gyermekrovatunk, a Napsugár szokásos évi találkozóján. Ezúttal a becsei P­őfi Sándor iskola vállalta el a vendéglátó szerepét a szabadkai MARTON AUTÓSZALON támogatásával. Tizenhét iskola képviseltette magát két-két diákkal és az önképzőkörök vezető tanáraival. Általános véle­mény szerint a vendégfogadók olyan színvonalas köszöntő műsorral rukkoltak ki - irodalmi összeállítás­sal, magyar népdalokkal, táncokkal, színpadi jelenetekkel­­, ami hivatásos felnőtt társulatoknak is becsü­letére vált volna. A gyerekek a rovatvezető irányításával nagy hozzáértéssel mérlegelték elmúlt évi mun­kájukat, és sok okos javaslatot tettek a további együttműködésre. Valamennyi hozzászólásnak az volt a lé­nyege, hogy a Napsugárt szeretik, a magukénak érzik, s igénylik továbbra is mint olyan fórumot, ahol el­mondhatják véleményüket az élet/életük megannyi fontos eseményéről. A találkozó íróvedégei: Pap József és Fehér Kálmán az írás művészetének rejtekt, ite igyekeztek betekintést adni a részvevőknek, felolvastak legújabb műveikből, majd a legszorgalmasabb iskolák jutalomkönyvben részesültek. Bővebben a találko­zóról a Napsugár pénteki számában írunk (Zs.) ARANY OLAJÁG A DE­­ZERTŐRNEK.­­ Zivojin Pavlo­vic Dezertőr című filmje Arany Olajág díjat kapott a 8. Mediter­rán Kultúra Filmfesztiválon, mely a napokban fejeződött be Korzikán, az Ezüst Olajágat egy görög filmalkotás érdemelte­­. A díjjal a filmrendező még 30 000, a producer pedig 50 000 frankot kapott. Liz taylor életműdí­ja.­­ Az amerikai filmintézet be­jelentette, hogy a sorrendben 21. életműdíjat Elizabeth Taylor kapja. Indoklásukban szerepel, hogy Liz azok közé az egyéniségek közé tartozik, akik jelentősen gazdagították az amerikai filmművészetet. A díjat majd csak március 11-én fogják átadni. Az eddigi díja­zottak között említhetjük Henry Fonda, Bette Davis, Orson Welles, Gregory Peck, Kirk Douglas, Billy Wilder, Barbara Stenwyk és Sidney Poi­­tier nevét. HAT ISMERETLEN VAN GOGH-MŰ.­­ Egy olasz ingat­lankereskedő azt állítja, hogy hat eddig ismeretlen Van Gogh-alkotást birtokol, közöl­ték a párizsi Espace Carden ne­vű alapítványban. A rajzokat jö­vő év márciusában képtárukban fogják kiállítani. Az olasz keres­kedő, aki névtelen szeretne ma­radni, a rajzokat 400 frankért (80 dollár) vásárolta három év­vel ezelőtt egy régiségkereske­dőtől Franciaország déli részén. Portrékról és tájképekről van szó azokból az időkből, amikor Van Gogh Arles-ban tartózko­dott. A tulajdonos azt állítja, hogy szakértői véleményezése is van a rajzok eredetiségéről. BECKETT ELSŐ REGÉ­NYE.­­ A Nobel-díjas Samuel Beckett első regénye hatvan év elmúltával a napokban lát elő­ször napvilágot, jelentette ki a regény kiadója. A Dreams of Fair to Middling Women című regényt Beckett Párizsban, 1932 nyarán írta, 26 éves korá­ban. A regény egy dublini fia­talember életéről­ és szerelmei­ről szól, valamint utazásairól Európában. Beckett régi barát­ját, O’ Brian professzort bízta meg a regény megjelentetésé­vel. Ő mesélte, hogy Beckett annak idején felkínálta kézira­tát több kiadónak is, de túlsá­gosan avantgárd volt, főleg is­meretlen íróként. Beckett há­rom évvel halála előtt (1989- ben Párizsban halt meg) ki akarta adni első regényét, de nem tudott szembenézni az if­júkorra emlékezés fájdalmával. Ezért bízta O’ Brian profesz­­szorra a mű megjelentetését. LIV ULLMANN MINT FILMRENDEZŐ.­­ Stock­holmban műsorra tűzték a So­fie című filmet, melyet a híres színésznő, Liv Ullmann rende­zett. A művésznő kijelentette, hogy a film fogadtatásától függ, hogy a jövőben a kame­rák előtt vagy mögött fog töb­bet szerepelni. Filmszínészi karrierjéről szólva elmondta, hogy elégedett, de még mindig nem tudja magának megbocsá­tani, hogy nem fogadta el Ing­mar Bergman svéd rendező szerepajánlatát a Fanny és Ale­xander című filmben, amely vi­lágsiker lett. Az 53 éves Liv Ullmann Donald Saunders amerikai üzletember felesége, s jelenleg az USA-ban él. TARKA OLDAL 13 (12.) Mindenki a Csurka-dolgozatról beszél - nemcsak Magyarországon, hanem világszerte, ahol magyarok élnek -, bár sokan nem is olvasták a Néhány gondolat a rendszerváltozás két esztendeje és az MDF új prog­ramja kapcsán című, viharos vitát kavart írást, amelyet olvasóink tájé­koztatására folytatásokban közlünk. Lehet, hogy bizonyos világpolitikai kényszerek következtében nincs más lehetőség a kormányzati hatalom megtartására, mint ez az alku. Ezt azonban az MDF nem kötheti meg. Akkor ugyanis az újrakezdés min­den lehetősége is elveszett. Mert igaz ugyan, hogy most rossz helyzetben vagyunk, ez a két év nem vált előnyünkre, de az is igaz, hogy eredmé­nyekre is hivatkozhatunk, és ha mi magunk megújulunk, akkor újra­kezdhetjük és megvalósíthatjuk eredeti céljainkat. Akkor csak egy késést kell behozni. A NÓMENKLATÚRA KIÜTÉSE korántsem akkora feladat, mint amekkorának mutatják a túloldalról. Elegendő csak néhány száz embert szigorú törvényességgel elszámoltat­ni és törvényesen megbüntetni, és ez a szovjet támasz nélkül maradt ha­­rács-burzsoázia egymást beárulva esik térdre előttünk. Ahhoz, hogy az MDF egyáltalán indulóképes legyen a választásokon, a kormánynak sürgősen meg kell újulnia. Le kell vetnie magáról a ki­­csinyhitűség és a tétovázás ballasztját, minden gyanún felül el kell szakí­tania minden kapcsolatát a régi rendszer utódvédjeivel, kapcsolatrend­szerével, radikálisan ki kell füstölnie minden apparátusból az oda nem illő, a háttérben szabotáló erőket és minden tétovázás nélkül érvényt kell szereznie az Országgyűlés többsége által meghozott törvényeknek. A Magyar Rádióban és a Magyar Televízióban haladéktalanul rendet kell csinálni, el kell távolítani, ha kell, rendőri erővel, a törvény­­ellenesen kinevezett intendánsokat és sleppjüket, és ha a Köztársasági Elnök úr továbbra is ellenáll, ha a törvénytelenség útját járja, akkor bár­milyen adminisztratív intézkedés, bármilyen erő igénybevétele meg van engedve, mert törvénytelenségben egyik sem ér fel az ismételt aláírás­megtagadásokkal. Ha viszont erre a kormány képtelen, akkor az MDF maradékának nem szabad alatta maradnia, mert AZ EGÉSZ RÁDŐL és agyonnyomja. Ezt a szó szoros értelmében meg kell érteni. A választások esetleges elvesztése esetén egyetlenegy tősgyökeres MDF-es számára sem lesz más lehetőség, mint hogy: „hol lehet altiszt, azt kutatja...” Igaz, az MDF tagsága megcsappant, igaz, az MDF mellett nincs ott az egész java magyar értelmiség, igaz, hogy jelenleg nem is tudnánk minden posztra pártigazolványos saját embert állítani, de ezt nem is akartuk soha. Nem kell azonban attól tartani, hogyha a kormány mun­kája határozottá válik, nem indul meg azonnal a sereglés. Éspedig nem a gyorsan váltók, a „damaszkuszi út” golyóscsapágyas madárijesztői kö­zül, hanem éppen abból a fiatal vagy középkorú, tenni vágyó és tenni tudó rétegből, amelyik eddig távol maradt tőlünk, mert azt látta, hogy nekünk dolgozva kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet. Erő felmutatása nélkül nem lehet politizálni. Szakítanunk kell eddigi önmagunkkal, amelyik gyengeséget és bi­zonytalanságot sugárzott. Nem annak kell történnie ebben az ország­ban, amit a volt kommunisták és a lett­ liberálisok megengednek, hanem amit mi akarunk. Ehhez viszont először annak a kicsiny maradéknak kell egységesen akarni valamit, ami most az MDF maradékát képezi. A megújulás egyáltalán nem sziszifuszi feladat. Amikor ’88-ban meg­hirdette elindulását az MDF, pénz, eszközök és támogatás nélkül, a ha­talom ellenséges tekintetének célkeresztjében arra számított, hogy kongresszust majd egy év múlva tarthat, ha elérte a tízezres létszámot. Már néhány hónap múlva eljött az Országos Gyűlés ideje, mert a meg­ütött hang hiteles volt. Ezt meg lehet ismételni. Csak tudni kell, hogy milyen társadalomban élünk és kire számítha­tunk. Tudomásul kell venni, hogy az az erkölcsi romlás, amelyet a Kádár- Aczél-rendszer hagyott ránk, s amely annak legfőbb kormányzási eszkö­ze volt - elmélyült. Súlyos felelősségünket ezért, hogy ez a mi kormány­időnk alatt bekövetkezhetett, el kell ismernünk Isten és Haza előtt. Nem mi okoztuk, de mi hagytuk, hogy mások okozhassák. Igazságérzet nélkül egyetlenegy társadalom, nemzet, de még egy primitív törzs, vagy egy állatfaj sem létezhet. Az igazságérzet és az igaz­ságtétel az a funkciója az organizmusnak, amely megakadályozza, hogy a közösségellenes egyedek, csoportok, sejtek beférkőzzenek a közösség­be, a szervezetbe és ott kifejthessék romboló munkájukat. Uralmunk (?) két éve alatt az igazságérzet helyébe a gyomornedvek követelő nihiliz­musa és a demagógia máglyáján elfüstölt relativizmus érkezett meg a magyar tudatba. A már említett pillanatnyiság, a kielégülés azonnali kö­vetelése és a másikra mutogatás terjeng a magyar valóságban. Tudnunk kell, hogy milyen ez a társadalom. ELŐSZÖR IS: ÖREG. Az évtizedek óta tartó fogyás következtében az idősebb nemzedékek aránytalanul nagyok. Ezek között az idős emberek között most sok a megkeseredett, a reményvesztettség miatt megkérgesedett szívű, de mégis ezek azok a sok-sok szenvedéstől megedzett honfitársaink, akik­nek egy jó szó is elég, egy csekély, általuk teljesíthető feladat is elég, ők azok, akikre elsősorban számíthatunk, és akikért tettünk is meglehető­sen sokat. Nyilvánvaló, hogy még többet kell tennünk értük, azokért, akik már nem vállalkozhatnak, akik azzal teszik a hazának a legnagyobb szolgála­tot, ha - megújulásunk után! - ők biztosítják számunkra, hogy mindent megtehessünk a fiatal magyar nemzedékekért, az ő vállalkozásaikért, a magyar Magyarországért. A fiatalság most ellenünk van fordítva. Mi tehetünk róla. Az ifjúság semmit sem utál jobban mint a gyámoltalanságot, a rajtakaphatóságot. A fiatalságnak csak pragmatizmussal és keménységgel lehet tetszeni. Ha kenyeret tudunk adni friss erőknek, ha be merjük ültetni őket kivénhedt pártonkívüli bolsevikok székébe, fel merjük őket állítani ka­tedrákra, szószékekre, ha merünk bízni még azokban is, akik sok min­dent másként látnak, mert hogyan is látnák, akkor ez a most undorodó ifjúság mellénk áll. Ugyanakkor ahhoz is kell bátorságunknak lennie, hogy a szemébe mondjuk az ifjúságnak, mi az, amit elfogadhatatlannak tartunk. A bete­gesség, az eltartás követelése, a kitartó munkára való képtelenség, az idegen bálványok imádása. Az ifjúság elé nagy célokat kell kitűzni. 1995-ben lejár a Jaltai Szerződés. Addigra minden Trianonban ko­ránk telepített utódállam élete más keretek közé kerül. Bebizonyosodik valami, amiről mi mindig azt mondtuk, hogy ben­nünket sújtó igazságtalanság. Az új század és az új helyzetek a magyar­ság elé új lehetőségeket és új veszélyeket emelnek. Az alapkérdés persze az, hogy lesz-e a színen egy olyan új magyar nemzedék, amelyik el tudja hárítani ezeket az új veszélyeket, avagy élni tud ezekkel az új magyar életteret teremtő lehetőségekkel. Nekünk, idősebb magyar demokraták­nak csak az a feladatunk, hogy ezeknek a nemzedékeknek a tudatosodá­sát és pozícióba helyeződését kimódoljuk. Ehhez szét kell vernünk min­den defetizmust. (Folytatjuk)

Next