Magyar Szó, 1992. október (49. évfolyam, 270-300. szám)
1992-10-29 / 298. szám
1992. október 29., csütörtök A kelták éve Az újvidéki Vajdasági Múzeumban kedden megnyílt a kelták című kiállítás Az Európai Tanács az 1992-es évet a kelták évének kiáltotta ki. Egy ennek a jegyében megszervezett nagyszabású projektum részeként kedden az újvidéki Vajdasági Múzeumban (Duna utca 35-37.) Dragoslav Srejovic akadémikus megnyitotta a Kelták című kiállítást, valamint bemutatták a Scordiscusok és őslakosok című tanulmánykötetet és Slobodan Novaković Kelták - a balkáni epizód című filmjét. Mint Marija Jovanovic, a kiállítás szervezője elmondta: a kelta törzsek időszámításunk előtt az 5. század végén elhagyva nyugat- és közép-európai otthonaikat, kelet felé terjeszkedve i.e. a 4. században érkeznek a Pannon-síkságra. A mai Vajdaság területére való intenzívebb letelepülés i.e. 279-ben, a Delfinél történt vereség után veszi kezdetét. A megtizedelt kelta törzsek egyesülnek, és szerémségi központtal megalakítják a scordiscusok törzsi közösségét. A csaknem négy évszázadig itt élő kelták részben átveszik az autochton lakosság anyagi kultúráját, és azt saját szükségleteikhez idomítva, egy jellegzetes kelta kultúrát teremtenek. A kiállítás célja, hogy bemutassa a kelták útját a Balkán-félsziget déli vidékére, visszatérésüket a Pannon-síkságra, valamint az első oppidumok (erődítmények) kialakulását, amelyekből a rómaiak érkezése után az első városok fejlődnek ki. A kiállítássorozat színhelyei: Zombor, Újvidék, Belgrád és Požarevac is az ő haladási útjukat követi nyomon, keresztmetszetet adva az évszázadokon át itt élő kelták anyagi és szellemi hagyatékának. Az ő örökségükként tarthatjuk számon a fazekaskorong használatának bevezetését, a pénzverés és pénzrendszer, a fémmegmunkálás, valamint a kézi malom használatának meghonosítását. Vajdaság területén számos kelta leletre: kerámiatárgyakra, ezüstpénzekre, karkötőkre, női bronzövekre, csontokra stb. bukkantak a régészek. A felsorolt tárgyak mellett fényképek egészítik ki a kiállítás anyagát. A Vajdasági Múzeum kiállítása március elejéig tekinthető meg. Ma nyílik a belgrádi Városi Múzeumban a Scordiscusok Singidunumban című kiállítás, október 30-án pedig Požarevacon nyílik meg a kelta kultúrát bemutató tárlat. r-R A MOMA kiállítása Bonnban A New York-i Modern Művészetek Múzeumának hetven remekműve január 10-éig az új bonni múzeumban lesz kiállítva. A Kunsthalle ezzel a kiállítással indította azt a sorozatot, amellyel a világ nagy múzeumainak képeit tárja a német közönség elé. A Cézanne-tól Pollockig című kiállítás a modern festészet és szobrászat evolúcióját mutatja be a múlt század végétől az ötvenes évekig, pontosabban James Ensortól (1887) Mark Rothkóig (1956). A kubizmus, szürrealizmus és futurizmus vezető egyéniségeinek műveit foglalja magába a tárlat. Magyar SzÓMŰVELŐDÉS 11 pannon bank rt. Ivan Goran Kovačić u. 3., Szabadka - Braća Đorđević üzletközpont Amikor a városi státust kérelmező szabadkai polgárok Mária Terézia császárnőnek bemutatták a várost, egy öreg nénike egy marék babot öntvén az asztalra azt mondta: „A babrakás közepe a város, az ezt körülvevő babszemek a tanyák és mindez együttvéve Szabadka.” * Szabadka minden időben nyitva állt a változások előtt. Városi közvilágítást Párizs után kapott, vasútállomást már 1869-ben... Idővel vásárváros lett. Szabadka ma gazdag iparváros. A vállalkozó szellemű polgárok városa. Valaki Európa Pannon-szimbólumának nevezte. Ráismertünk Szabadkára. Egy gazdag gyűjtemény és története Húszéves a Tóth József Alapítvány - Reprezentatív tárlat a zentai Városi Múzeum , képtárában A közelmúltban nyílt meg Zentán a Városi Múzeum képtárában a húszéves fennállását ünneplő Tóth József Alapítvány anyagáról készített reprezentatív tárlat. A gyűjtemény legszebb és legértékesebb darabjaiból összeállított kiállítás november közepéig tekinthető meg. A bemutatásra került anyagot Kovacsev Olga művészettörténész válogatta, összesen 56 olajfestmény, grafika és szobor ad ízelítőt az egybegyúrt, műalkotásokból. Az alapítvány létrejöttéről a művészettörténészt kérdeztük meg. Tóth József, a zentai hadiárva rendkívüli tehetségére hamar felfigyeltek. Ivan Meštrović világhírű szobrászművész ajánlására és zentai támogatóinak köszönhetően beiratkozhatott Zágrábban a Képzőművészeti Főiskolára. Sajnos nem sokáig tanulhatott, fiatal szervezetét gyilkos kór kerítette hatalmába, és mindössze 19 évesen, 1935-ben megszakadt egy ígéretesen kezdődött művészpálya. Erről a korabeli újságok így írtak: „Amikor egy művészlélek meghal, fájdalommal gondolunk az emberiséget ért veszteségre. Született tehetség, művész volt Tóth József, és felfelé ívelő pályája nagy reményekre jogosított... ’ (Szentai Friss Újság, IX. évf. 69. sz. 1935.) Tóth József Németországba elszármazott nővére, Thiel Tóth Margit öccse halálát követően kezdte gyűjteni a műalkotásokat. A két világháború közötti zentai, szabadkai, vajdasági modern törekvésű művészek képeit gyűjtötte. Később, 1952-től a hetvenes évek elejéig a kedden este Húszéves a Tóth József Alapítvány címmel tribünestet rendeztek a zentai Városi Múzeumban. Az est házigazdája, Tripolsky Géza Tóth Józsefre, gyermekkori ismerősére és az alapítvány létrehozására emlékezett vissza. A tribün vendége ifj. Ács József volt. Zentai Művésztelep vezető egyéniségeinek, Ács Józsefnek (78 képét őrzi az alapítvány), Benes Józsefnek, Petrik Pálnak, Milan Keracnak a képeit gyűjtötte. Ács József és Tripolsky Géza 1972-ben hozták haza Németországból a 200 alkotásból álló gyűjteményt. Thiel Tóth Margit azzal a feltétellel adományozta a zentai Városi Múzeumnak a gazdag gyűjteményét, hogy annak megfelelő helyet, állandó képtárat biztosítanak. Ebben az évben készült el a múzeum galériája, tehát a Tóth József Alapítvány létrehozásának a 20. évfordulóján a képtár két évtizedes fennállását és munkáját is ünnepeljük. A múzeum az évek során tovább gyarapította az alapítvány anyagát, máig 355 alkotás került a Tóth József Alapítványba. A jubileumi tárlatra Almási Gábor idős szabadkai szobrászművész, Tóth József pályatársa, elküldte barátja gipszportréját, és ez lett a gyűjtemény 356. darabja. Összesen 20 vajdasági és néhány magyarországi művész alkotásait őrzi az alapítvány. Amikor a válogatást készítettem, igyekeztem a gyűjteményben szereplő minden alkotónak kiállítani legalább egy munkáját. Thiel Tóth Margit többnyire a tájképeket gyűjtötte, ami bizonyára a honvággyal, a vajdasági tájhoz való kötődésével magyarázható. A jubileumra a múzeum készített egy kis katalógust, amelyben olvasható a gyűjtemény rövid története, válogatások a korabeli újságcikkekből, és benne van az anyagi értékelése is. A gyűjtemény nyitott, bárki adományozhat műalkotásokat. A múzeum képzőművészeti anyagának a szíve-lelke ez az értékes anyag. Ha nem volna ez a gyűjtemény, nem rendelkeznénk a két világháború közötti időszakból származó vajdasági képzőművészek alkotásaival - mondta Kovacsev Olga művészettörténész. GERGELY József Tóth József gipszbe öntött portréja Lenin és a kötény Avagy: Táncolj szerbül, hogy rád ismerjen az egész világ! Volt valaha Kanizsának egy híres dalárdája. Úgy mesélik, a két háború közt nem akadt országos szemle, amelyről ne győztesként tértek volna haza. Jött azonban a fordulat, s a községi párttitkár kiötlötte, hogy minden próba előtt marxista félórát kell tartani a tagoknak, felolvasni nekik a legújabb vörös fedelű brosúrából. A kórust addig természetesen a kántor vezette, no ő aztán végképp alkalmatlannak bizonyult a szocialista dalárda vezetésére. Mást neveztek ki helyette. Talán mondanunk sem kell, hogy a kórus tagjainak csakhamar elment a kedve az amatőrizmustól. Mondom, így mesélik. Nem mese viszont, hogy a kanizsai művelődés fő-fő tisztségviselője az idén körlevélben tudatta a művelődési egyesületekkel: kívánatos, hogy a (sajnos) csak magyar népdalokat és -táncokat tudó egyesületek betanuljanak egy-egy szerb dalcsokrot és szerb néptáncokat is. Mert mi lesz - úgymond -, ha az illető egyesület külföldre vetődik, s ott Jugoszláviát fogja képviselni - szerb népdal és -tánc nélkül? Ami eddig csak a szóbeli meggyőzésre volt bízva, azt most nyomósabb érvekkel is megtámogatta a községi közművelődési közösség. A titkár a napokban közölte az egybegyűlt egyesületvezetőkkel: a tánccsoportok 100 000 dinárt kapnak, hogy a szerb táncok betanulására koreográfust fogadhassanak. Ahol csak asziszonykórus van, ott 50 000 dinárral stimulálják a daltanulást. Munkára föl hát! A dologhoz tudni kell, hogy a két, számottevő szerbséggel bíró településen, Velebiten és Zimonjicon nem működik művelődési egyesület. Horgoson, Martonoson is csak elvétve akadnak szerb ajkúak az aktív műkedvelők között. A színmagyar falvakról pedig kár is beszélni. A községben alig több mint kétezer szerb él, kereken hét százalék. Most aztán gyürkőzhetnek Mari néniek, akiknek még életükben nem kellett szerbül megszólalniuk. Azaz, annyi engedményt azért kapnak az egyesületek, hogy Mari néniéket, ha nehezükre esne, nem kell rákényszeríteni a daltanulásra. Elegendő lesz, ha a fiatalabbja vállalja ezt a szorgalmi feladatot. Mert hogy ne vállalná, azt a művelődési titkár el sem tudja képzelni, hiszen itt élnek ugyebár, Jugoszláviában, az pedig tudvalevő, hogy a szerb nép állama, még ha az itt jelenlevők mind magyarok is, a titkárt is beleértve. Úgy látszik, azért mégsem teljesen véletlen, hogy a meghívó és az összes anyag csak szerbül ment ki nekik. Ezzel az erővel a két tucatnyi főből álló színmagyar társaság azt is megszavazhatta volna közfelkiáltással, hogy az ülés folyjon államnyelven. Hogy jobban megértsék egymást. Martonos máris látványosan helyesel: lám, hogy megtapsolták őket Szegeden, amikor eltáncolták az észak-bácskai szerb kólót. Meg aztán a magyar táncokat is, persze. Mindössze egy halk észrevétel erejéig hangzik el ellenvetés a művelődési egyesületek képviselői részéről. Baj lehz a föllépőruhával. Hogyan fog festeni, ha magyar népviseletben szerb népdalt énekelnek? Nincs gond - így a martonosiak -, csak a kötényt kell levetni. Ahhoz ők már megkapták az engedélyt. De kötényben csakugyan nem megy. TÚRI Gábor