Magyar Szó, 1992. október (49. évfolyam, 270-300. szám)
1992-10-30 / 299. szám
A Magyar Szó gyermekrovata 1992. X. 30. SZERKESZTŐ (Illm OTON ZUPANCIC Narancs Narancs, aranyszín repül, repül a lány ölébe. Hahó, ki repít arany narancsot a lány ölébe? Hátulról halkan odalopakszik, ujja lefogja kíváncsi szemét. Ki az? - „Bolondom.” Ki még? - „A kedves.” Ki még? - „Eredj már, te szeleburdi!” No és azután? Semmi kihullott a lány öléből s messze gurult az arany narancs... Ács Károly fordítása V кЖда- V-V !i I i ; Г: : V, ч V; I i ? 1 . Csernik Attila illusztrációi EGY KIS LELKIZÉS A fiú is ember A címben közölt igazságnak megfelelően a fiúban az embert is kell látnunk, nemcsak a lovagot, akinek az az egyetlen feladata, hogy nekünk udvaroljon. A fiúk egyben barátaink is (mint ember az embernek), lehet sok fiú barátunk, és csak egyet szeretünk úgy, mint férfit. De azt is barátnak kell tekintenünk. Vagyis ha gyászos képpel jelenik meg a randin, nem kell feltétlenül arra gondolnod, hogy un téged. Lehet, hogy csak a gyomra fáj. Ha a közeljövőben vizsgáznia kell, vagy ismétlés van az iskolában, ne vedd zokon, hogy kevesebb időt szentel neked. Azt se feledd el, hogy nem mondhatja mindig azt, amit te éppen hallani szeretnél. Értsd meg, hogy őt is bánthatja valami, az ő becsvágyát is figyelembe kell venned. Ne csak aszerint értékeld a fiadat, hogy milyen hozzád, hanem aszerint is, hogy milyen általában, hogyan viselkedik másokkal szemben, mik a tervei, mit tesz terveinek megvalósításáért. Hiszen ebből állapíthatod meg, mennyire értékes ember. Nemes becsvágyait támogatnod kell, nem gátolnod. Csak az ostoba lányok „féltékenyek” az olvasásra, a hobbira, az iskolai vagy más jellegű munkára. Az okos lányok inkáim buzdítják lovagjukat, aktívan bekapcsolódnak az életükbe. És akkor közös a siker. Az is előfordul, hogy a siker elmarad. „Pechesek” vagytok, kudarc kudarcot ér. Fiad kudarcaiért egy kissé te is felelős vagy. Talán nagyon lefoglalod, elvonod a figyelmét a komolyabb dolgoktól? „Olyan sokat foglalkozik velem, hogy beszerzett egy fát, és nem tudom, sikerül-e a vizsgája.” Vannak lányok, akik ezzel büszkélkednek. De te nem. Számodra ez figyelmeztetés, hogy nem vetted őt emberszámba. Javítania kell, és te segíts neki. Ha nem is a tanulásban (mert valószínűleg felsőbb osztályba jár), de a tanulásra ösztönzésben. És még valami. Egy szép napon esetleg úgy érzed, hogy lovagod már kevésbé érdekel, mint egy másik fiú. Légy bátor, és mondd meg ezt neki, ne várj, amíg maga jön rá. Kihűlt érzelmeidet is tisztelned kell, hogy kellemes emlékeid között őrizhesd őket. A volt fiúdat nem kell feltétlenül visszataszítónak érezned, és nem kell felruháznod őt nemük minden bűnével és hibájával. Volt, nincs. Mit tegyünk, ilyen az élet! (Maria Dankovszka Négyszemközt c. könyvéből) DOMOKOS ESZTER Pásztormese Egyszer egy kis pásztor mit gondolt magában? Elindult szolgálni király udvarába. Hozzá szállt egy fecske, röptében kérdezte, látva, hogy didereg s közeleg az este: - Mondd csak, pöttöm pásztor, ki a nagy subádból ki is alig látszol, s bandukolsz javában sűrű éjszakában, ugyan hová mennél szebb és jobb világot késsel emelnél? Nem felelt a pásztor, furulyáját fújta, s amint kivirradott, nekiindult újra. Míg az erdőt járta, így suttogott néki a fák koronája: - Hallod-e, kis f pásztor, ki a nagy subádból ki is alig átszel, maradj az erdőben, árnyat adunk bőven, szomjad olcsó forrás, légy erejei kondás, ugyan hová mennél, szebb és jobb világot keresni emennél? Nem felelt a pásztor, furulyáját fújta, s tudta most már: bizony, hosszú lesz az útja. S azt megjárva így ért fel a várba. Úgy gondolta, hogy a király pontosan őt várja. A király meg éppen számlálgatta kincsét, s hagyta, hogy számlát gyémántját, aranyát, ezüstjét gazdagok, szegények egyként megtekintsék. A szép kösöntyűket épp a mázsán mérte, hogy alattvalói hadd csodálják érte. Nem számított neki, szép-e csak az érték. Krajcárt se adott von, hiába is kérték. S hát, amikor kincsét leginkább vizsgálta, a pöttöm kis pásztor csak elébe állt. - Felséges királyom, életem-halálom kezedbe ajánlom, azért jöttem hozzád, mert csak az a vágyam, hogy a juhaidat kezem alá adnád, az legyen a nyájam. Nem is kérek érte fizetséget tőled, akár a magamét, úgy őrizném őket. Minden szőrük szálán szép virág fakadna, olyan lenne a nyáj, csillagok szépsége túl nem tenne rajta. - Mit képzelsz, te hitvány pásztor, hogy engem így megalázol? Nem érdekel engem semmi, csak amit meg lehet enni! - rivallta rá a király, hangja érces, zúgó: - Nem érdekel engem csillag, nem kell nekem virágillat, nem "V. kell, csak a túró! Ha megőrzed őket, V *. egy szál szőr a béred. Ha nem látod, s • \ ’..!elkószálna egy bárányod, megnyugtat,• j í - lak téged: azt, hogy visszatérjen, bizony jí. meg nem éred! Azzal a király csak suhintott kardjával, megremegett a föld i V, a hatalmas várral. S amikor a napnak jön a delelője, elindult a pásztor, a nyájjal előtte. Midőn megpihentek, furulyáját fújta, azután csak mentek, mendegéltek újra. S mikor a nap hágott másszor delelőre, megérkezett egy szép virágos mezőre. A nyáj legelészett, pásztor heverészett, a juhokra mindig mosolyogva nézett. Meg is híztak szépen a,virágos réten, ahogy a pásztor mondotta, úgy lett minden éppen: furulya szavára csak táncolt a nyája, virágot termett a juhok szőrőszála. Hanem a király, amíg az érdes túrót ette, a virágzó nyájnak, furulyaszavának sajnos hírét vette. Dühében most újra suhintott kardjával: megremegett a föld s a hatalmas várfal. Üzent a pásztornak: történjen akármi, vegye tudomásul, tilos furulyáim! A virágzó nyájnak azt üzente végre: táncot abbahagyni, s ha tovább virágzik, rábízza őket az udvari kertészre. Fegyveres őröket állít őrizeni: a sok páncélosnak se száma, se szeri. Hallgatott a pásztor, a juhok hevertek. Aztán szólt a legény: - A túróért gyertek! Vitték a vitézek királynak elébe, az meg is kóstolta, igencsak vesztére. Nézése haragos, hangja érces, zúgó, amikor kimondta: - Keserű a túró! Hozzátok a pásztort, fegyveres legények, vasra verve sötét tömlőcbe vessétek! Csakhogy a kis pásztort sehol sem találták: elhagyta az rég a királyság határát. Minden lépésével tíz virágot lépett, mégis fájt a szíve attól, mit megértett. Beborult az ég is, ballagott alatta, kergette a felhők száz komor alakja. A pöttöm kis pásztor lépte a virágot, s ballagott fáradtan, amerre csak látott. Hozzá szállt a fecske, röptében kérdezte, látva, hogy didereg, s közeleg az este: - Hej, te pöttöm pásztor, ki a nagy subádból ki is alig látszol, s bandukolsz javában sűrű éjszakában, ugyan hová mennél szebb és jobb világot keresni emennél? Nem felelt a pásztor, lépte a virágot, virágok fényében valamicskét látott, nem felelt egy szót sem, furulyáját fújta, s amint pihent egyet, tovább indult újra. Már az erdőt járta, így suttogott neki a fák koronája: - Viráglépő pásztor, ki a furulyádon csodaszépen játszol, maradj az erdőben, árnyat adunk bőven, szomjad olcsó forrás, légy te szabad kondás, ugyan hova mennél szebb és jobb világot keresni emennél? Nem felelt a pásztor, furulyáját fújta, s tudta bizonyosan: végtelen az útja. Lépdelt szakadatlan: először egy réten, majd mind magasabban, odafönn, az égen. Furulyáját fújja, csillagokat lépik; láthatja mindenki, aki éjszakánként feltekint az égig. Csillagok táncolnak furulyaszavára míg a pöttöm pásztor - idők végeztéig - meseútját járja. Botond (Magyar monda) A magyaroknak - midőn egy nagy csatavesztésük után ismét erőre kaptak - harci kedvük feltámadt, s meg sem álltak, amíg el nem értek ama nevezetes Bizánc városáig, ahol a görög császár uralkodott. No, a császár, aki ismerte már a magyarok hírét, hamar elzáratta a városnak mind a hét kapuját, hogy a magyarok be ne mehessenek. Egyben követeket küldött a magyar vezérhez azzal a bölcs üzenettel: ne ontsák egymás vérét, kár volna a görögért is, a magyarért is, inkább álljon ki a görögök részéről is egy vitéz, a magyarok részéről is egy vitéz bajvívásra. Ha a görög győz, a magyarok szépen menjenek vissza a hazájukba, ha a magyar vitéz győz, nagy adót fizet a magyaroknak. - Jól van - mondotta a magyarok vezére —, hát csak jöjjön az a vitéz! Elmentek a követek, s hát egy óra sem telt belé, jön ki a város kapuján egy rengeteg nagy óriás, a két karját összefonva megáll a magyarok előtt, s mondja nagy büszkén: - Hadd lám, ki mer kiállni velem! De egyszerre kettő jöjjön, eggyel nem is kezdek! Összenéztek a magyarok, szikrázott a szemük haragjukban, s egyszerre száz is kiáltotta: - Én is kiállok! Én is! A legserényebb volt azonban köztük Botond, egy köpcös, tagbaszakadt ember; ez egy szempillantás alatt kivált a seregből, elébe állott a görög vitéznek. Mondta neki: - Hallj ide, görög óriás! Botond az én nevem. A legkisebb vitéz a magyarok közt. Állíts csak te magad mellé még két görögöt! ■ At •vT 'ЈСУ • ,vt*. ■ /Л' ■ «С. ' V/-44-mat.. . Rejtvény rozetta Pillanatok alatt fejthető, bizonyosodj meg róla. A kellő szavakat a jelölt mezőcskékből kiindulva jegyezd be. Meghatározások: 1. Hivatásos, pl. ökölvívó. 2. Gépkocsi. 3. Afrikai,néger törzs. 4. Sötét szín, de férfinév is. 5. Pipa anyaga. 6. Útperem. 7. Konc. 8. Van helye ahhoz, hogy kibújjon. A megfejtést a Bűvös ábráéval együtt a következő címre küldd el: Magyar Szó, Napsugár, 21000 Novi Sad, Vojvode Mišića 1. Bűvös ábra A vízszintes sorok szavai rendre megismétlődnek a függőleges sorokban, ettől bűvös a rejtvény. Meghatározások: 1. Majomfajta. 2. Balatoni község. 3. Kiharapó. 4. Bizonyítékot felmutató. 5. Zamatos. 6. Görbe végtagú. 7. Vissza: magyarországi délszlávok farsangi álarca. S amikor ezt mondotta, megforgatta a buzogányát, s úgy vágta a vár vaskapujához, hogy az egyszeriben kettéreccsent. Akkora lyukat ütött a kapun, hogy egy növendék gyermek ki-s besétálhatott rajta. - Nono - ingerkedett az óriás -, kár volt eldobnod azt a buzogányt! - Nem kell nekem sem buzogány, sem kard - mondotta Botond, s üres kézzel ment a görögnek. Egyszer jobbra lódította, aztán balra, akkor felkapta, megkeringette a levegőben, s úgy a földhöz teremtette, hogy ha hét lelke lett volna, az is kiszalad belőle. De bezzeg szégyellte ezt a csúfságot a görög császár. Ott ült a vár fokán egész háznépével s udvarával, szentül hitték, hogy az óriás legyőzi akármelyik magyart. S lám, a legkisebbet sem bírta le. Szégyenszemre visszahúzódtak a palotába, s a császár akkora adót vállalt, amekkorát csak kívántak, csak hogy hagyják békességben a magyarokat. BENEDEK Elek nyomán 1 2 3 4 2 5 3 64 7 5 6 7 Hegedűs Géza az olvasásról A tudatbővítés és az esztétikai gyönyör számomra elválaszthatatlan. Soha senki nem megy a könyvtárba azzal, hogy ő most a tudatát szeretné fejleszteni. De minden könyv, még a krimi is ebben az irányban hat. A rossz könyvek olvasójának is nagyobb esélye van arra, hogy megismerje a kultúra gyönyörűségeit, mint annak, aki egyáltalán nem olvas. Aki ma a „bunyós” könyveket szereti, holnap talán kézbe veszi a Tavasz Bulbát, a krimiolvasóban pedig érdemes tudatosítani, hogy a Szegény gazdagok is krimi, csak még izgalmasabb - mert jobb, nem szólva a Bűn és bűnhődésről. Hiszen ez a világirodalom legtökéletesebb krimije. Egyébként a szellemi „vegyes koszt” híve vagyok és az olvasók körében szerzett tapasztalataim alapján bízom benne, hogy gyakorlat teszi a mestert. 417 Rejtvényfejtők figyelmébe Múlt heti rejtvényeink helyes megfejtése - Öt plusz kettő: Madách Imre; Sarkadi Imre; Rokonok; Tanár úr, kérem; Tamási Áron; Mihail Solohov; Németh László - Maratoni Egy kis számtan: a hatodik körbe 541 kerül. Könyvjutalmat kap: a kikindai Moša Pijade iskola önképzőköre.