Magyar Szó, 1992. október (49. évfolyam, 270-300. szám)

1992-10-30 / 299. szám

A Magyar Szó gyermekrovata 1992. X. 30. SZERKESZTŐ (Illm OTON ZUPANCIC Narancs Narancs, aranyszín repül, repül a lány ölébe. Hahó, ki repít arany narancsot a lány ölébe? Hátulról halkan odalopakszik, ujja lefogja kíváncsi szemét. Ki az? - „Bolondom.” Ki még? - „A kedves.” Ki még? - „Eredj már, te szeleburdi!” No­­ és azután? Semmi­­ kihullott a lány öléből s messze gurult az arany narancs... Ács Károly fordítása V кЖда- V-V !i I i ; Г: :­­ V, ч V; I i ? 1 . Csernik Attila illusztrációi EGY KIS LELKIZÉS A fiú is ember A címben közölt igazságnak megfelelően a fi­úban az embert is kell látnunk, nemcsak a lova­got, akinek az az egyetlen feladata, hogy nekünk udvaroljon. A fiúk egyben barátaink is (mint ember az embernek), lehet sok fiú barátunk, és csak egyet szeretünk úgy, mint férfit. De azt is barátnak kell tekintenünk. Vagyis ha gyászos képpel jelenik meg a randin, nem kell feltétle­nül arra gondolnod, hogy un téged. Lehet, hogy csak a gyomra fáj. Ha a közeljövőben vizs­gáznia kell, vagy ismétlés van az iskolában, ne vedd zokon, hogy kevesebb időt szentel neked. Azt se feledd el, hogy nem mondhatja m­in­­dig azt, amit te éppen hallani szeretnél. Értsd meg, hogy őt is bánthatja valami, az ő becsvá­gyát is figyelembe kell venned. Ne csak aszerint értékeld a fiadat, hogy mi­lyen hozzád, hanem aszerint is, hogy milyen ál­talában, hogyan viselkedik másokkal szemben, mik a tervei, mit tesz terveinek megvalósításáért. Hiszen ebből állapíthatod meg, mennyire érté­kes ember. Nemes becsvágyait támogatnod kell, nem gátolnod. Csak az ostoba lányok „féltéke­nyek” az olvasásra, a hobbira, az iskolai vagy más jellegű munkára. Az okos lányok inkáim buzdítják lovagjukat, aktívan bekapcsolódnak az életükbe. És akkor közös a siker. Az is előfordul, hogy a siker elmarad. „Pechesek” vagytok, ku­darc kudarcot ér. Fiad kudarcaiért egy kissé te is felelős vagy. Talán nagyon lefoglalod, elvonod a figyelmét a komolyabb dolgoktól? „Olyan sokat foglalkozik velem, hogy beszer­zett egy fát, és nem tudom, sikerül-e a vizsgája.” Vannak lányok, akik ezzel büszkélkednek. De te nem. Számodra ez figyelmeztetés, hogy nem vetted őt emberszámba. Javítania kell, és te se­gíts neki. Ha nem is a tanulásban (mert valószí­nűleg felsőbb osztályba jár), de a tanulásra ösz­tönzésben. És még valami. Egy szép napon esetleg úgy érzed, hogy lovagod már kevésbé érdekel, mint egy másik fiú. Légy bátor, és mondd meg ezt neki, ne várj, amíg maga jön rá. Kihűlt érzelme­idet is tisztelned kell, hogy kellemes emlékeid között őrizhesd őket. A volt fiúdat nem kell fel­tétlenül visszataszítónak érezned, és nem kell felruháznod őt nemük minden bűnével és hibá­jával. Volt, nincs. Mit tegyünk, ilyen az élet! (Maria Dankovszka Négyszemközt c. könyvéből) DOMOKOS ESZTER Pásztormese Egyszer egy kis pásztor mit gon­dolt magában? Elindult szolgálni ki­rály udvarába. Hozzá szállt egy fecske, röptében kérdezte, látva, hogy dide­reg s közeleg az este: - Mondd csak, pöttöm pásztor, ki a nagy subádból ki is alig látszol, s bandukolsz javában sűrű éjszakában, ugyan­ hová mennél szebb és jobb vilá­got késsel emelnél? Nem felelt a pásztor, furulyáját fúj­ta, s amint kivirradott, nekiindult új­ra. Míg­ az erdőt járta, így suttogott néki a fák koronája: - Hallod-e, kis f pásztor, ki a nagy subádból ki is alig átszel, maradj az erdőben, árnyat adunk bőven, szomjad olcsó forrás, légy erejei kondás, ugyan hová men­nél, szebb és jobb világot keresni emennél? Nem felelt a pásztor, furulyáját fújta, s tudta most már: bizony, hosszú lesz az útja. S azt megjárva így ért fel a várba. Úgy gon­dolta, hogy a király pontosan őt várja. A király meg éppen számlálgatta kincsét, s hagyta, hogy számlát gyémántját, aranyát, ezüstjét gazdagok, szegények egyként megtekintsék. A szép kösön­tyűket épp a mázsán mérte, hogy alattvalói hadd csodálják érte. Nem számított neki, szép-e­­ csak az érték. Krajcárt se adott von, hiába is kérték. S hát, amikor kincsét legin­kább vizsgálta, a pöttöm kis pásztor csak elébe állt. - Felséges királyom, életem-halá­­lom kezedbe ajánlom, azért jöttem hozzád, mert csak az a vágyam, hogy a juhaidat kezem alá adnád, az legyen a nyájam. Nem is kérek érte fizetséget tőled, akár a magamét, úgy őrizném őket. Minden szőrük szálán szép virág fakadna, olyan lenne a nyáj, csillagok szépsége túl nem tenne rajta. - Mit képzelsz, te hitvány pásztor, hogy engem így megalázol? Nem ér­dekel engem semmi, csak amit meg le­het enni! - rivallta rá a király, hangja érces, zúgó: - Nem érdekel engem csil­­lag, nem kell nekem virágillat, nem "V. kell, csak a túró! Ha megőrzed őket, V­ *. egy szál szőr a béred. Ha nem látod, s • \ ’..!­elkószálna egy bárányod, megnyugtat­­,• j­­ í - lak téged: azt, hogy visszatérjen, bizony­­ jí. meg nem éred! Azzal a király csak su­hintott kardjával, megremegett a föld i V, a hatalmas várral. S amikor a napnak jön a delelője, elindult a pásztor, a nyájjal előtte. Mi­dőn megpihentek, furulyáját fújta, az­után csak mentek, mendegéltek újra. S mikor a nap hágott másszor delelőre, megér­kezett egy szép virágos mezőre. A nyáj legelészett, pásztor heverészett, a ju­­hokra mindig mosolyogva nézett. Meg is híztak szépen a,virágos réten, ahogy a pásztor mondotta, úgy lett minden éppen: furulya szavára csak tán­colt a nyája, virágot termett a juhok szőrőszála. Hanem a király, amíg az érdes túrót ette, a virágzó nyájnak, furulya­­szavának sajnos hírét vette. Dühében most újra suhintott kardjával: megremegett a föld s a hatalmas várfal. Üzent a pásztornak: történjen akármi, vegye tudomásul, tilos furulyáim! A virágzó nyájnak azt üzente végre: táncot abbahagyni, s ha tovább virágzik, rábízza őket az udvari kertészre. Fegyveres őröket állít­ őrizeni: a sok páncé­losnak se száma, se szeri. Hallgatott a pásztor, a juhok hevertek. Aztán szólt a legény: - A túróért gyertek! Vitték a vitézek királynak elébe, az meg is kóstolta, igencsak vesztére. Nézése haragos, hangja érces, zúgó, amikor kimondta: - Keserű a túró! Hozzátok a pásztort, fegyve­res legények, vasra verve sötét tömlőcbe vessé­tek! Csakhogy a kis pásztort sehol sem találták: el­hagyta az rég a királyság határát. Minden lépé­sével tíz virágot lépett, mégis fájt a szíve attól, mit megértett. Beborult az ég is, ballagott alatta, kergette a felhők száz komor alakja. A pöttöm kis pásztor lépte a virágot, s balla­gott fáradtan, amerre csak látott. Hozzá szállt a fecske, röptében kérdezte, látva, hogy didereg, s közeleg az este: - Hej, te pöttöm pásztor, ki a nagy subádból ki is alig látszol, s bandukolsz javában sűrű éjsza­kában, ugyan hová mennél szebb és jobb világot keresni emennél? Nem felelt a pásztor, lépte a virágot, virágok fényében valamicskét látott, nem felelt egy szót sem, furulyáját fújta, s amint pihent egyet, to­vább indult újra. Már az erdőt járta, így sut­togott neki a fák koronája: - Viráglépő pásztor, ki a fu­rulyádon csodaszépen játszol, maradj az erdőben, árnyat adunk bőven, szomjad olcsó forrás, légy te szabad kondás, ugyan hova mennél szebb és jobb világot keresni emennél? Nem felelt a pásztor, furu­lyáját fújta, s tudta bizonyosan: végtelen az útja. Lépdelt szakadatlan: elő­ször egy réten, majd mind ma­gasabban, odafönn, az égen. Furulyáját fújja, csillagokat lépik; láthatja mindenki, aki éjszakánként feltekint az égig. Csillagok táncolnak furu­lyaszavára míg a pöttöm pász­tor - idők végeztéig - meseút­­ját járja. Botond (Magyar monda) A magyaroknak - midőn egy nagy csatavesz­tésük után ismét erőre kaptak - harci kedvük feltámadt, s meg sem álltak, amíg el nem értek ama nevezetes Bizánc városáig, ahol a görög császár uralkodott. No, a császár, aki ismerte már a magyarok hírét, hamar elzáratta a város­nak mind a hét kapuját, hogy a magyarok be ne mehessenek. Egyben követeket küldött a ma­gyar vezérhez azzal a bölcs üzenettel: ne ontsák egymás vérét, kár volna a görögért is, a magyar­ért is, inkább álljon ki a görögök részéről is egy vitéz, a magyarok részéről is egy vitéz bajvívásra. Ha a görög győz, a magyarok szépen menjenek vissza a hazájukba, ha a magyar vitéz győz, nagy adót fizet a magyaroknak. - Jól van - mondotta a magyarok vezére —, hát csak jöjjön az a vitéz! Elmentek a követek, s hát egy óra sem telt belé, jön ki a város kapuján egy rengeteg nagy óriás, a két karját összefonva megáll a magyarok előtt, s mondja nagy büszkén: - Hadd lám, ki mer kiállni velem! De egy­szerre kettő jöjjön, eggyel nem is kezdek! Összenéztek a magyarok, szikrázott a szemük haragjukban, s egyszerre száz is kiáltotta: - Én is kiállok! Én is! A legserényebb volt azonban köztük Botond, egy köpcös, tagbaszakadt ember; ez egy szempil­lantás alatt kivált a seregből, elébe állott a görög vitéznek. Mondta neki: - Hallj ide, görög óriás! Botond az én ne­vem. A legkisebb vitéz a magyarok közt. Állíts csak te magad mellé még két görögöt! ■ At •vT­ 'ЈСУ • ,vt*. ■ /Л' ■ «С. ' V/-44-m­at.. . Rej­tvény r­oze­tta Pillanatok alatt fejthető, bizonyosodj meg róla. A kellő sza­vakat a jelölt mezőcskékből kiindulva jegyezd be. Meghatározások: 1. Hivatásos, pl. ökölvívó. 2. Gépkocsi. 3. Afrikai,néger törzs. 4. Sötét szín, de férfinév is. 5. Pipa anya­ga. 6. Útperem. 7. Konc. 8. Van helye ahhoz, hogy kibújjon. A megfejtést a Bűvös ábráéval együtt a következő címre küldd el: Magyar Szó, Napsugár, 21000 Novi Sad, Vojvode Mišića 1. Bűvös ábra A vízszintes sorok szavai rendre megismétlődnek a függőleges sorok­ban, ettől bűvös a rejtvény. Meghatározások: 1. Majomfajta. 2. Balatoni község. 3. Kiharapó. 4. Bizonyítékot felmutató. 5. Zamatos. 6. Görbe végtagú. 7. Vissza: magyar­­országi délszlávok farsangi álarca. S amikor ezt mondotta, megforgatta a buzo­gányát, s úgy vágta a vár vaskapujához, hogy az egyszeriben kettéreccsent. Akkora lyukat ütött a kapun, hogy egy növendék gyermek ki-­s besé­tálhatott rajta. - Nono - ingerkedett az óriás -, kár volt el­dobnod azt a buzogányt! - Nem kell nekem sem buzogány, sem kard - mondotta Botond, s üres kézzel ment a görög­nek. Egyszer jobbra lódította, aztán balra, akkor felkapta, megkeringette a levegőben, s úgy a földhöz teremtette, hogy ha hét lelke lett volna, az is kiszalad belőle. De bezzeg szégyellte ezt a csúfságot a görög császár. Ott ült a vár fokán egész háznépével s udvarával, szentül hitték, hogy az óriás legyőzi akármelyik magyart. S lám, a legkisebbet sem bírta le. Szégyenszemre visszahúzódtak a palotá­ba, s a császár akkora adót vállalt, amekkorát csak kívántak, csak hogy hagyják békességben a magyarokat. BENEDEK Elek nyomán 1 2 3 4 2 5 3 6­­4 7 5 6 7 Hegedűs Géza az olvasásról A tudatbővítés és az esztétikai gyönyör számomra elválaszthatatlan. Soha senki nem megy a könyvtárba azzal, hogy ő most a tudatát szeretné fejleszteni. De minden könyv, még a krimi is ebben az irányban hat. A rossz könyvek olvasójának is nagyobb esélye van arra, hogy megismer­je a kultúra gyönyörűségeit, mint annak, aki egyáltalán nem olvas. Aki ma a „bu­nyós” könyveket szereti, holnap talán kézbe veszi a Tavasz Bulbát, a krimiolvasóban pe­dig érdemes tudatosítani, hogy a Szegény gazdagok is krimi, csak még izgalmasabb - mert jobb, nem szólva a Bűn és bűnhődés­­ről. Hiszen ez a világirodalom legtökélete­sebb krimije. Egyébként a szellemi „vegyes koszt” híve vagyok és az olvasók körében szerzett tapasztalataim alapján bízom ben­ne, hogy gyakorlat teszi a mestert. 417 Rejtvényfejtők figyelmébe Múlt heti rejtvé­nyeink helyes meg­fejtése - Öt plusz kettő: Madách Imre; Sarkadi Imre; Roko­nok; Tanár úr, ké­rem; Tamási Áron; Mihail Solohov; Né­meth László - Mara­toni Egy kis szám­tan: a hatodik körbe 541 kerül. Könyvjutalmat kap: a kikindai Moša Pijade iskola önkép­zőköre.

Next