Magyar Szó, 1992. október (49. évfolyam, 270-300. szám)
1992-10-21 / 290. szám
1992. október 21., szerda Tetszkultúra Holnap, október 22-én nyitja meg kapuit a belgrádi nemzetközi könyvvásár. Ma, október 20-án, amikor ez az írás készül, még mindig nem tudni, hogy hány kiállító vesz részt rajta. Azon az egykori könyvünnepen, amelynek kiállítási teréért a legnagyobb hazai kiadók mellett a világ legrangosabb házai vetélkedtek. Az idén egy Nolitnak és egy BIGZ-nek is azért kell kunyerálnia: engedjék meg legalább azt, hogy a kiállítási tér bérletét két részletben fizethessék ki. Azét a korábbi évekénél jóval kisebbet, amelyet így is alig tudnak a drága kultúraportékával kitölteni. S külföldről is csak egy-két kisebb és jelentéktelenebb kiadó jelentette be részvételét. A „tömegességet” pedig a volt jugo- köztársasá- gokból külfölddé lett országok kiadói biztosítják. Minél inkább erőltetik a hagyományos nemzetközi rendezvények megtartását, annál „meztelenebb a király”. Bizonyítja ezt többek között az idei BITEF, BFMUS, az írók októberi nemzetközi találkozója is. Például a REMUS-t záró operaelőadás, amelynek énekesei - a kritikusok szerint - „nem nőttek fel szerepükhöz”, prózai okokból: azért, mert a legjobb operaénekesek külföldre szerződtek. S nemcsak a pénz, hanem a szerepek kedvéért is. Mert egy-egy nagy operaelőadást létrehozni rendkívül költséges dolog, a színházak viszont szegények. A repertoárra tehát eleve kevesebb előadás kerül, egy operaénekesnek viszont, akár a pilótának, gyakran kell „repülnie”, hogy formában maradhasson. S választott hivatásának is csak akkor van értelme, ha a közönség előtt hetente megmérettetik. S ha már a színháznál tartunk: valóságos pánik fogta el a fővárosi teátrumok vezetőit a nincstelenség és közelgő tél miatt. Nagyon nehéz ma szponzort találnni a művészetre, hiszen az életképes gazdasági vállalkozás ritka, mint a fehér holló. S tegyük még hozzá: a gazdag Amerikában, a gazdag szponzorok ellenére az imádott Met, a Metropolitan Opera is költségvetési támogatást kap. S még ha támogatója, szponzora akadna is a belgrádi színházaknak, mi lesz, s ha a közönséget hideg terem várja? Mi, ha megkezdődnek az áramkorlátozások? Mert áramfejlesztője egyiknek sincs, és az áramfejlesztőt működtető üzemi anyagra sem telik, még ha kapható lenne is. A felújított szépséges Atelje 212 a kánikula idején még azzal csalogatta a közönséget, hogy klímaberendezése mű-ködik. Mivel fogja majd decemberben, januárban? Arra kényszerülnek a belgrádi múzeumok, képtárak is, hogy télire becsuk- l ják kapuikat. A drága festményekre, szobrokra már védőburkot húztak, hogy a nyirkos, hideg levegőtől megóvják őket. A nincstelenség okozta enyészettől. Mert a műkincseket összegyűjtő intézményekben eddig sem voltak ideálisak a körülmények, olyanok, mint a legnagyobb külföldi képtárakban, múzeumok-ban. Ahol a központi szabályozóberendezés állandó egyensúlyban tartotta a levegő hőmérsékletét és nedvességtartalmát. Nehogy az emberiség közkincseként nyilvántartott alkotásokat károsodás érje. Nálunk ez jobb időkben is csak afféle „jövő zenéje” volt, ma már az sem: maga a puszta lehetetlenség. A kapuk tehát bezárulnak a művészet kedvelői előtt. Csak a gazdagodni sehogyan sem tudó , könyvtárak, olvasótermek hideg termei fogadják majd azokat, akiknek a kultúra még ma is mindennapi szükségletük. Mert az is kiderült, hogy a szegényedésünk növekedésével arányosan növekszik a könyvtárak tagsága is. Persze a könyveknek is szükségük volna a megkülönböztetett bánásmódra, arra, hogy hidegtől, nedvességtől óvják őket. Amíg azonban arra sem telik, hogy a könyvállományt gazdagítsák, szó sem lehet a meglévő állomány pátyolgatásáról. A tetszhalál állapotába került a kultúra minden területe. Afféle tetszkultúrá- vá lett. Sajnos, nagyon keveseket foglalkoztat a kérdés: a jobb idők kezdetén fel lehet-e majd ébreszteni a kómából. p. k. k. Soha ennyi tanuló Az óbecsei Petar Konjovic Alapfokú Zeneiskola szakkáderrel felerősödve kezdte meg a 45. tanévet Az idén ünnepli fennállásának 45. évfordulóját az óbecsei Petar Konjovic Alapfokú Zeneiskola, amely eddig már nagyon sok mostani zeneművésznek, tanárnak nyújtott alapképzést későbbi pályájához. Az iskola már évek óta szép sikerrel szerepel a köztársaság zeneiskoláinak évi szemléin. A 26 tagú kollektíva - noha a munkafeltételek nem a legjobbak, továbbra is helyiséghiánnyal küszködnek - mindent elkövet annak érdekében, hogy alapos zenei képzésben részesüljenek a növendékek. Iskolánknak ebben a jubileumi tanévben rekordszámú tanulója van. Háromszázöten vannak bekapcsolva a vonós hangszerek, zongora, harmonika és ének szakra, emellett a kétnyelvű zeneóvodában (külön szerb és külön magyar tagozat van) még ötven kisgyermeket ölelünk fel. Hosszú idő után az idén sikerült fiatal szaktanárokat alkalmazni, akik valamennyien főállásban végzik az iskolai munkát, és ez külön minőséget előlegezhet. Ezen a téren tehát minden a legnagyobb rendben van, de a helyiséghiány annál nagyobb gond. Reggeltől szinte késő estig foglalt az iskola valamennyi helyisége (időnként még a titkári és az igazgatói szobában meg a pincében levő klubban is folynak órák). Sajnos a korábban elszalasztott bővítési lehetőség jelenleg vissza nem térő alkalomnak tűnik. Siker viszont az, hogy iskolánk a művészeti iskolák közé lett sorolva, az esetleges bezárás veszélye egyelőre nem fenyegeti, noha az anyagi helyzet egyre összetettebb. A köztársasághoz „csepeg” a szaktevékenységhez szükséges pénz, míg a község az „üzemeltetési” költséget fedezi. Szülői hozzájárulást is bevezettünk, ami viszont még eddig eléggé elviselhető, úgy is mondhatnánk, hogy jelképes. Egy hónapra 1000 dinár. Ha egy családból két gyermek jár a zeneiskolába, akkor a második gyermek az összeg felét fizeti. Három gyerek esetében viszont a harmadik számára nincs szülői hozzájárulás. A tehetséges gyerekek érdekében határoztunk így. Szociális lépésnek minősíthető az is, hogy tanulóink a gyakorláshoz is igénybe vehetik az iskolai hangszereket - mondta Milenko Šustran, az iskola igazgatója. Mivel a művészeti iskolák programja még nem teljes, az iskola a régi és a tervezetben levő új program alapján tevékenykedik. Az igazgató szerint az óbecseiek csak most bánhatják igazán, hogy annak idején nem oldották meg az iskola helyiségproblémáit, mert ha lenne hely, a balett-tagozat megnyitására is lehetőség lett volna, ami iránt egyébként igen nagy az érdeklődés. Jelenleg ugyanis mintegy 15 becses kisgyermek van beíratva az újvidéki balettiskolába. Ezt természetesen csak a tehetősebb szülők vállalhatták, mivel az Újvidékre való utazgatás nagyon sokba kerül. egy- OKTÓBER 24-ÉN ÉS 25-ÉN I SZIVÁCON ÉS KULÁN • Szenteleky-napok Szombaton, október 24-én 15 órakor Szenteleky Kornél sírjá- I nak megkoszorúzásával kezdődnek az idei Szenteleky-napok. 16 órakor lesz Pósa Ede festő- s művész kiállításának megnyitója, 16.30-kor pedig a Szenteleky-napok Tanácsának ünnepi ülése. Ugyanekkor adják majd át az 1992. évi Szenteleky-díjat Varga Zoltán írónak, valamint a Bazsalikom-díjat Vujicsics Sztojánnak. A műsor keretében fellépnek a díjazottak, és sor kerül az Életjel irodalmi műsorára is. I. 18.30. órai kezdettel az Újvidéki Színház vendégjátékát tekintheti meg a közönség, a tásulat Jean Anouilh Női zenekarát mutatja be. A rendezvények színhelye a Szenteleky Kornél Művelődési Egyesület. Vasárnap, október 25-én a kulai Petőfi Sándor Általános Iskolában 10 órakor könyvkiállítás és könyvvásár lesz. Ezután a sziváci és kulai tanulókkal találkozik Németh István író. A sziváci Szenteleky-napokra szombaton Újvidékről, az Újvidéki Színház épülete elől 13.30 órakor autóbusz indul. Magyar Szó Ahány tanár, annyi fizetés Fizetik a harmadik tornaórát meg az informatikát is A közoktatás új pénzelési modelljéről Nagy zűrzavart okozott a tanév kezdetén, hogy nem tisztázódott időre a közoktatás pénzelése. A köztársasági minisztérium szétküldte ugyan az iskoláknak a pénzelésről és a tanárok normájáról szóló szabályzatokat, de mivel azok előbb elkészültek, mint a törvények, így kénytelenek voltak ráfogni, hogy azok csak a kérdéses dokumentumok munkaváltozatai, jóllehet ezt sehol sem tüntették fel rajtuk. Miután óriási felháborodást keltettek a benne foglaltak, az illetékesek azzal védekeztek, hogy csupán szondázni kívánták a tanügyeseket. A „szondázás” rengeteg módosítási javaslatot eredményezett - s bár ezt a feltételezést senki sem erősítette meg — bizonyára ezért változtattak a szabályzatokon. Az oktatás pénzelése ettől a hónaptól kezdve az egységes köztársasági szabályzatok alapján történik az általános és középiskolákban egyaránt. A KÖZSÉGEK IMPROVIZÁLNAK A legújabb pénzelési modell szerint a köztársasági minisztérium teremti elő a fizetésekre és az egyéb járandóságokra valót, az anyagi költségeket meg a nyaralási pótlékot, egytálételt, utazási költséget stb. a község fedezi. A minisztérium a fizetések mellett köteles a végkielégítést fedezni, a betegállományban levő dolgozó járandóságát, valamint a részleges technológiai feleslegként kimutatott dolgozó bérét. A bruttó összegre a minisztérium 2 százalékot ad az iskoláknak, amit a részleges technológiai feleslegként kimutatott dolgozó járandósága mellett a halálesetek, a különböző jutalmak stb. fedezésére fordíthatnak. A modell alapját a pedagógusok normája határozza meg. Az iskola évi terve alapján kapja a pénzt a köztársaságtól. Az óraszám határozza meg a tanításban dolgozók számát, a tagozatszám pedig az oktatáson kívül dolgozókét. A szabályzat az alkalmazottak felső határát szabja meg, ami más szóval azt jelenti, hogy azokban az iskolákban, ahol kevesebb az alkalmazott, a meglevő helyzetet veszik alapul a kifizetéskor, ahol pedig a megengedettnél többen vannak, csak azt fizetik, ami „belefér a keretbe”. Ez utóbbi alatt kell érteni az oktatáson kívül dolgozókat. A pedagógusok bérét az ágazati kollektív szerződések alapján számolják el. A községek nagy része nem tud eleget tenni különböző kötelezettségének, mert egyszerűen nincs meg hozzá az anyagi fedezetük. Milovan Mrkovačlđ a tartományi oktatási minisztérium szaktanácsosa szerint az a legnagyobb probléma, hogy a községek improvizálnak. Az oktatáson kívül a felépítmény egyetlen területén sincs pontosan kidolgozott pénzelési rendszer, éppen ezért a kevés pénzt igazságtalanul osztják el. Ha minden területen léteznének ilyen vagy hasonló modellek, akkor százalékarányosan lehetne, mondjuk, kevesebbet juttatni, egyik-másik területnek a kevésből is. A köztársaság megszabta a szolgáltatások díját, és a községek ezt kötelesek betartani. A pénzhiány azonban rákényszeríti a községeket, hogy ezt úgymond megszegjék, csak az a kérdés, hogy ezt hogyan teszik. A legnagyobb problémát abban látom, hogy egy viszonylag jól kidolgozott rendszernek a gyakorlati alkalmazásához nincsenek meg a feltételeink. Hosszú távon azonban - úgy vélem - ez a modell a járható út az oktatás pénzelésére. FIZETIK AZ INFORMATIKÁT IS Amikor eljutottak az iskolákba a kérdéses szabályzatok munkaváltozatai, óriási volt a felháborodás amiatt, hogy ezekből kimaradt például a kórus és a zenekarvezetés, az informatika, a harmadik torna óra stb. köztársasági pénzelése. A felsorolt problémák megoldódtak. A minisztérium fizeti a kórus és zenekar vezetését, a második idegen nyelv tanítását, a választott tantárgyak (köztük az informatika) tanítását, az osztályfőnökséget, az anyanyelvápolást, a szerb (állam) nyelv tanítását, a harmadik torna órát, a gyakorlati oktatáson a csoportfoglalkozást, a nevelőmunkát a napközis iskolákban - mondta Milovan Mrkovački. Már második éve, hogy megszűnt a környezetnyelv-oktatás egységes pénzelése. A községek hatáskörébe tartozik annak megszervezése és költségeinek fedezése is. - A környezetnyelv-oktatás szerintem politikai kérdés. Mivel nem szerepel az iskolák évi programjában ez a tantárgy, és az oktatási törvény sem tesz róla említést, természetes, hogy a kérdéses szabályzatok sem foglalkoznak egy olyan dolog pénzelésével, amely tulajdonképpen nem is létezik. A környezetnyelv-oktatáshoz nincs egységes tanterv, és a jelenlegi pénzelése a községek dolga azzal, hogy a tartományi oktatási alap két évvel ezelőtt kidolgozott egy modellt, s ez alapul szolgálhat a községeknek most is. Egyébként nincs egy megszabott ár, amelyhez a községeknek tartani kellene magukat - hallottuk a minisztérium illetékesétől. Mivel Újvidéken az elmúlt nyáron három iskola kivételével mindegyikbe betörtek és kifosztották, vagy éppen tönkretették a tönkretehetőt, a pedagógusok követelték, hogy a minisztérium fizesse az éjjeliőr munkáját is. Ez a követelésük nem talált megértésre. Nem lesznek a jövőben éjjeliőrök, és a betörők továbbra is nyugodtan garázdálkodhatnak az iskola gyötrelmesen összekuporgatott vagyonában. Arra a kérdésükre, hogy a pedagógusok tiltakozásának hatására dolgozták-e át a szabályzatokat, Milovan Mrkovački azt felelte, hogy nem, hanem kezdetben volt egy belgrádi pénzelési modell, meg egy újvidéki, és a kettő összehangolásából született a most érvénybe lépett szabályzat, amelynek lényege: ahány tanár, annyi fizetés, értsd alatta, hogy többé nem lehet fiktív munkaerőre pénzt kérni a köztársaságtól. K-k Nekik nem sok közük van az oktatás pénzeléséhez, de ha nincs pénz vagy csak nagyon kevés van belőle, ők dideregnek legjobban, s az indulatos tanárok haragjából is nekik jut a legtöbb MA AZ ÚJVIDÉKI MŰVÉSZKLUBBAN Vendég a Képes Ifjúság Ma este 6 órakor az újvidéki Művészklubban vendégeskedik a Képes Ifjúság szerkesztősége és néhány állandó külmunkatársa. Az est témája a Képes Ifjúság jelene lesz. A szervezők minden érdeklődőt szeretettel várnak erre a kötetlen beszélgetésre. Könyvbemutató Kanizsán Ma (október 21-én) este 19 órai kezdettel a kanizsai ifjúsági otthon nagytermében bemutatják Ljubomir Đukić fiatal kanizsai költő Mrtva priroda címmel szeptemberben megjelent második verseskötetét. A szerzőn kívül a műsorban közreműködnek költőbarátai: Bogdán József és Kecskés Éva, valamint Aleksandar Oklobdžija gitáron. A kötet verseiből magyar nyelven a helybeli általános iskola felsős diákjai olvasnak fel, a műsort Koncz István rendező vezeti. A belépés díjtalan. (tg) Postaláda „Felüdít, eredetiségre biztat és követésre. A mail art mindenki számára az esztétikai formálás és az önkifejezés lehetősége, a határok nélküli világ lehetségességének bizonyítéka”, olvasom a Kassák Múzeum igénytelen műsorfüzetében, melyet egy ott megrendezett küldeményművészeti kiállítás alkalmából stencileztek. A gondolat találó és igaz, s ha jól meggondolom, nem is nagyot akaró. A határok nélküli világ körvonalai nem mindenkinek oly messziek és láthatatlanok. Most elmondom egy postaláda történetét: A postásunk, aki korábban rendszerint bejött az udvar- iba - mint minden más családi házba errefelé -, és személyesen adta át a szebbnél szebb és meglepőbbnél meglepőbb (művészeti) küldeményeket, esetleg benyitott a lépcsőházba és az első lépcsőfokra eresztette őket, arra figyelmeztetett, hogy a kapun levő - inkább csak a rend kedvéért ott dísztelgő - kis méretű postaládát cseréljük ki nagyobbra, mert többé nem kíván az udvarba lépni. A nagyobb méretű bo-rítékok, könyv- és folyóiratcsomagok meg egyéb szabvá- I nyon kívüli küldemények viszont gondot okoznak, nem férnek a meglevő bokszba. Hacsak nem akarunk minden nem levéljellegű küldeményért a postára fáradni, tette hozzá professzionális jóindulattal. Ezen már ne múljék a művészet léte és jövője, gondoltam, s a Rákóczi úti vas- és edényboltban vettem egy nagyobb - úgymond európaiasabb - postaládát, ami még külön is jól jött a csomagolásnál, mert beletömtem egy tucat villanyégőt, nagyszerűen védte őket a balesettől. Ez az új láda azonban most bizonyára identitászavarában szenved, szegény, mutánsnak képzeli magát, vagy még nem alkalmazkodott eléggé, még nem ismerte ki új környezetét. Hiába van ott a fehérre festett rácsos vaskapun, küldeményt hetek óta nem látott, s ki tudja, mikor könyörül meg rajta a sors, a nagybetűs Moira. Hogy ő is annak érezze magát, ami. Annyit még elárulok: a pesti postaláda Újvidékre költözött. De költözhetett volna máshová is széles e határok nélküli világban. Küldeményművész MŰVELŐDÉS 13