Magyar Szó, 1992. november (49. évfolyam, 301-329. szám)

1992-11-06 / 306. szám

1992. november 6., péntek Magyar Szó A Belgrádi Egyetem is behódolt? Az oktatási-tudományügyi tanács elfogadta az egyetemi törvényt­­ Az egyetemi hallgatók valószínűleg folytatják a tiltakozást A hónapokig tartó tiltakozások el­lenére, a Belgrádi Egyetem tanárai is „beadták derekukat”. Az intézmény oktatási-tudományügyi tanácsa szerda esti ülésén úgy döntött, hogy mégis csak alkalmazzák az egyetemi tör­vényt, és november 17-éig megejtik a választásokat. Mint ismeretes, az egyetemi tör­vény értelmében az egyetemi és kari tanácsokba az állam a képviselők 50 százalékát nevezi ki, a másik felét pe­dig az egyetem vagy a kar delegálja. Ez természetesen azt jelenti, hogy az intézmény legfontosabb testülete sem­milyen döntést sem hozhat, ha a kor­mányképviselők nem egyeznek bele. A hatalom képviselőinek nagy része pedig az uralkodó párt tagja, vagy an­nak szimpatizánsa. Egyértelmű tehát, hogy ily módon az állam ellenőrzése alatt kívánja tartani a tudomány böl­csőjét. És ez ellen hónapokig tiltako­zott a tanárok egy része meg az egye­temi hallgatók egy része is. Hiábava­lónak bizonyult azonban a belgrádi egyetemisták tiltakozó akcióinak egész sora meg a petíciót nyomatékosító 28 000 aláírás is, a köztársasági parla­ment, szerdán pedig a köztársasági kormány is úgy vélte, hogy semmi szükség a törvény felülvizsgálására, hát még az egyetem követelésének méltányolására. A szerbiai egyetemek nem voltak egységesek követeléseikben.­A Belg­rádi Egyetem föllépésében hellyel­­közzel egységes volt, de például az Új­vidéki, Prištinai meg a Niši Egyete­men ellenállás nélkül tudomásul vet­ték a kedvezőtlen döntést, és éppen ezért nyílt lehetőség arra, hogy a kor­mány politikai nyomásának végül is lassanként mindenki megadja magát. Kezdetben a hatalom tudomást sem akart venni a tiltakozókról. Most, legutóbb pedig már addig fajult a helyzet, hogy Danilo Z. Markovic kü­­lönbeszélgetésekre hívta a Belgrádi Egyetem dékánjait (mint hírlik, gyak­ran éjszakai „csevegések” voltak ezek). A meggyőzés, úgy látszik, sikerrel járt. De hogyne járt volna, amikor a fizeté­sek megvonásával, a kényszerigazga­tás bevezetésével is fenyegetőzött a miniszter. A hónap közepéig a Belgrádi Egyetemen is kinevezik a rektort, a prorektorokat, dékánokat, prodé­­kánokat azzal, hogy csak olyanok kerülhetnek ezekre a posztokra, akiket a karok demokratikus több­sége támogat a választásokon, hangzik a szerda esti határozat. Ugyanitt hangzott el az is, hogy noha megkezdik a létfontosságú testületek megalakításának elő­munkálatait, tehát elfogadják a tör­vényt, továbbra is kitartanak amel­lett, hogy ez a törvény rossz, és mi­előbb meg kell változtatni. Ivan Štajnberger, a Belgrádi Egye­tem tanára a szavazás után kijelentet­te, úgy érzi, hogy a tanárok becsapták azt a 28 000 választópolgárt, egyete­mistát és tanárt, akik aláírták a petíci­ót. Az egyetemi hallgatók képviselői hangot adtak elégedetlenségüknek, s kérték, hogy az újonnan alakított tes­tületekbe a mostani vezetők ne kerül­jenek be. A tanács úgy döntött, hogy olyan eszközökkel, amelyek méltóak ehhez az intézményhez, továbbra is harcolni fognak a törvény megváltoztatásáért. Az egyetemi hallgatók lapzártáig még nem adtak hírt arról, hogy folytatják­­a tiltakozásukat, de eddigi akcióikból ítélve bizonyára reagálnak tanáraik szavazására. K-k ÚJVIDÉKI ÉVFORDULÓ Ünnepi Traviata Szombaton a Szerb Nemzeti Szín­ház operatársulata ünnepi előadással emlékezik meg Verdi Traviata című operájának 70 évvel ezelőtti első bemu­tatójáról, valamint a 45 esztendővel ezelőtt felújított színház operaegyütte­sének első szerepléséről. Mindkét ese­mény tehát a múltban Verdi remekbe szabott színpadi alkotásával kapcsoló­dott eggyé, ezért érthető, hogy ez nem maradt figyelmen kívül, annál is in­kább, mert az olasz zeneköltő alkotása operatársulatunk gazdag repertoárjá­ban is jelentős helyet vívott ki magá­nak. A szombati előadás a 318. Traviata lesz. A sajtókonferencián megtudtuk, hogy nemcsak az operaelőadással em­lékeznek meg e kettős jubileumról, ha­nem kísérőrendezvényekkel is. Ma es­te, tehát pénteken fél nyolckor az Are­na filmszínházban kiállítás előzi meg Zefirelli Traviata című operafilmjének bemutatóját, a főszerepben Tereza Stratos, valamint Plácido Domingo nyújt felejthetetlen élményt. Az érdek­lődők 1000 dináros áron vehetnek be­lépőjegyet, tehát az operamuzsika hívei ebben az attraktív előadásban is élvez­hetik a színpadi alkotást. Az ünnepi operarendezvény szom­baton az Újvidéki Rádió szerb nyelvű műsorán egyenesben is kísérhető, és a közös megvalósítás pontosan 19.30 órakor kezdődik. Ezért kérjük az ope­ralátogatókat, hogy idejében foglalják el helyüket, sőt már 18.30 órakor megnyitja kapuit a Szerb Nemzeti Színház, és a kisterem előcsarnokában képfelvételek elevenítik fel az elmúlt évtizedek Traviata- előadásait. Az ün­nepi operaelőadáson művészvendé­gek szólaltatják meg a főszerepeket. Violetta: Gordana Tomic, Alfréd: Dragoslav Ilic, Flora: Marina Pavlo­­vic-Barac, Anina, Violeta Sreckovic, Georg Germont, Nikola Mitic. Mellet­tük Igor Ksionžik, Branislav Vukaso­­vić, Saša Kovacic és Branislav Jatic lép fel. A karmester Vojislav Ilic, a 45 év­vel ezelőtti előadás vezetője, illetve Mladen Jagušt, a rendező Mladen Sabljic, a díszletterve Dorian Sokolic, a jelmeztervező Ružica Nenadovic So­kolic, a koreográfus pedig Iko Otrin. Közreműködik a Szerb Nemzeti­­Szín­ház balett-, ének- és zenekara. GLUŠICA Erzsébet (Oros András felvétele) Tomislav Karađorđević herceg újvidéki látogatása során tegnap felkereste a Matica srpskát A vendéget Boško Petrovic akadémikus, a Matica srpska elnöke, mgr. Miroslav Rankov titkár és dr. Božidar Kovačev alelnök fogadta. Röviden ismertették vele a jeles intézmény múltját és jelenét, majd megtekintették a könyvtárat és a kéziratokat őrző osztályt. A herceg, akinek felesége és gyermekei már tagjai a Matica srpskának, ezúttal maga is aláírta a belépési nyilatkozatot­­-R Oldani a feszültséget A Magyar Televízió képernyőjén Siflis Zoltán Temetetlen boltjaink című dokumentumfilmje - A szabadkai alkotót beválasztották a DUNASAT Közép-kelet-európai Magyar Tévé- és Videostúdió Alapítvány Kuratóriumába . Mit jelent számodra a televízió nyilvánossága? - Vajdaságban az 1944-es ször­nyű eseményekről valamit majd­nem mindenki tudott, de hallga­tott. Édesapámtól hallottam jóma­gam is történeteket családi körben arról, hogy ’44 őszén, ’45 tavaszán hogyan h­urcolták el az embereket, hogyan fosztották meg vagyonuk­tól. A kivégzettek jeltelen sírokban fekszenek. Nem mertünk róla be­szélni. Mi néhányan 1989-ben neki­láttunk, hogy a túlélőket, szemta­núkat felkeressük, és ezt a témát feldolgozzuk, hogy az emberhez nem méltó szenvedéseket megörö­kítsük. Nagy politikai vihart kavart fel, így csak néhány zárt körű vetí­tésen láthatták. A kérdés súlyossá­ga, jelentősége olyan nagy, hogy ez­zel meg kellene ismerkednie az itt élő magyarságnak, de a többi nem­zetnek is, hisz az aktuális hatalom ezt még ma is megkérdőjelezi, nem akarja elfogadni az atrocitások té­nyét. A film azért is készült, hogy ezeket a tényeket rögzítse, s bemu­tassa azt is, milyen lelki nyomokat hagyott az emberekben, a családok­ban, de talán nem a kedélyeket korbácsolja föl, hanem a higgadt szembesülést segíti elő. ■ A film első részét itt, Szabadkán is bemutatták. Az emberek sírtak, de talán egy kicsit meg is könnyebbültek attól, hogy közösségben oldódhatott az a görcs, amelyet 1944 traumája okozott. - Egyik nagyon fontos szem­pont, hogy a film létrejötte ne vált­son ki ellenszenvet. Nem az a szán­dékunk, hogy a téma nyílt, őszinte felvetésével és ábrázolásával esetle­ges ellentétet szítsunk. Éppen ellen­kezőleg, a szándék a közeledés, a megbocsátás és a tolerancia. Hosszú távon igazán toleráns együttélést csak akkor lehet megalapozni, ha a megtörtént történelmet és igazságo­kat mindkét fél vállalja. A tényeket nem lehet megkerülni, de felveté­sük, kimondásuk nem jelent egy­ben támadást, semmiféle revansiz­­musra való felhívást. Remélem, hogy ennek a felismerése csírájában már itt van, s hogy a filmet nem­csak a magyar közönség fogja majd látni. A filmnek megvan az az óriási előnye, hogy nagyon szuggesztív módon képes ábrázolni az emberi sorsokat, egy-egy közösség gondja­it, traumáit. Az ember gesztusaiból, hanghordozásából tudunk arra kö­vetkeztetni, hogy mi mindent éltek meg. Remélem, a film elősegíti azt is, hogy azonosulni tudunk ezeknek az embereknek a sorsával. A film el­ső részének sugárzása után már re­agáltak az emberek, a felszabadult­­ság hangján szóltak, hogy a hosszú hallgatást végre megtörte nemcsak a könyvkiadás, hanem a televízió is. Új visszaemlékezők is jelentkeztek, elsősorban szabadkaiak, hogy sze­retnék elmondani az ő családjuk­ban történteket. Sajnos a félelmet is tapasztaltam. A nyilatkozók közül néhányan arra kértek, hagyjam ki őket a filmből. Épp azok kérték, akik nem kerültek be a filmbe, tud­niillik az eredeti anyag igen bősé­ges, több mint negyvenórás, ami el­sősorban a történészek számára szolgálhat dokumentumforrásként. ■ Mutassuk be adatszerűen is a dokumentum-riportfilmet, amelynek Siflis Zoltán nemcsak a rendezője és operatőre, hanem szerkesztője is. - A filmet 1989-ben kezdtük ké­szíteni, s másfél évig tartott a forga­tás. Riporterek voltak Blaskó Már­ta, Csorba Béla, Dudás Károly, Ma­­tuska Márton, de munkatársaim voltak még Póth Imre, Erlauer Csa­ba, Keszég Károly és Varga H. Ildi­kó. A Temetetlen boltjaink első hat­vanperces részének november 2-ai vetítése után a Magyar Televízió kettes csatornáján a második részt hétfőn, november 9-én 22 óra 25 perckor sugározzák. A film a topo­lyai Video Alkotóműhelyben ké­szült. Siflis Zoltán: A szándék a megbo­csátás és a tolerancia ■ Siflis Zoltán számára ugyan­csak elismerés, hogy beválasztották az október elején létrejött DUNASAT Közép-kelet-európai Magyar Tévé- és Videostúdió Alapítvány Kuratóriu­mába. Melyek az alapítvány legfon­tosabb céljai? - Az alapítvány célja, hogy a Ma­gyar Köztársaság határain túl és ha­tárain belül élő magyarság kulturá­lis, társadalmi és történelmi értékeit videóra és filmre rögzítse, később egy közös műsort terjesszen széles körben elektronikus médium útján, beleértve a műholdas sugárzást is. Emellett a határon túli területeken önálló, független stúdiók kialakítá­sát vettük tervbe. Addig is a határo­kon túl már működő video- és tele­víziós műhelyeknek szakmai, mű­szaki és anyagi támogatást nyúj­tunk. Hamarosan Szabadkán meg­beszélést tartunk az érdeklődő mű­szaki szakemberek és újságírók be­vonásával. Az egyetemes magyar értékeket szeretnénk közelíteni a régiók között, de azoknak a többsé­gi nemzeteknek is, amelyekkel együtt él a kisebbség. Jó lenne, ha a folyamat kölcsönös tudna lenni. Hosszú évtizedekig a határon túliak el voltak egymástól zárva, nem tud­tunk kommunikálni egymással. Ez a térség nagy változásokon esett át, s ennek is tükröződnie kell. A Duna menti országok pozitív kulturális törekvéseit kellene felmutatni, pár­beszéd-lehetőséget nyújtani a tévé­zés segítségével. A nemzetközi kap­csolatok egyetemesen elfogadott normáinak keretei között és a Hel­sinki Egyezmény szellemében az alapítvány a népek és nemzetek kö­zötti jó viszony kialakítására és megtartására törekszik, a kultúra eszközeivel szolgálni kívánja az esetleges feszültségek feloldását. A Hungária Televízió által szeretnénk önálló frekvenciát kapni, de egyide­jűleg a régiók stúdióhálózatát is fej­leszteni, ehhez azonban előfeltétele­ket kell teremteni az illető ország­gal, hogy a fogadás pozitív legyen. Ezt vizsgálja most a kuratórium, amely 9 tagú, elnöke Boros Zoltán Bukarestből. Az alapító egyébként a budapesti Ábrahám Dezső, aki tel­jes professzionális S-VHS stúdiót bocsátott az alapítvány rendelkezé­sére 3 millió forint értékben. A ta­nácsadó testületünket olyan jeles írók képviselik, mint Sütő András Marosvásárhelyről, Dobos László Pozsonyból, Szépfalusi István Bécs­­ből, Dupka György Ungvárról és Dudás Károly Szabadkáról. Ebben a vállalkozásban van még egy óriási lehetőség. Külön válogatás alapján szeretnénk a szatellit-rendszer által, méghozzá föliratozva vagy szinkro­nizálva, eljuttatni a világ minden részébe munkáinkat. Lehetőség lesz ez arra, hogy Európa kicsit mélyeb­ben, alaposabban megismerje ezt a régiót. Az éterben nincsenek hatá­rok, s reméljük, hogy törekvéseink­nek lesznek majd visszajelzéseik is Európa részéről. ■ Mindehhez van-e elegendő anyagi háttér? - Az alapítvány nyitott, tehát bárki, akár külföldi állampolgár, jo­gi személy csatlakozhat az alapít­ványhoz, s számítunk sokak segítsé­gére, elsősorban az Amerikában élő­képre. A szponzorok keresése nél­külözhetetlen, de biztató a Magyar Köztársaság anyagi és erkölcsi tá­mogatása is. GUBÁS Ágota A La Baule-i filmfesztivál díjai Az európai film La Baule francia városban megtartott fesztiváljának nagydíját a 26 éves cseh elsőfilmes rendező, Jan Sverak Általános iskola című filmje kapta. Az európai film harmadik fesztiváljának zsűrije, amelynek elnöke Richard Berry fran­cia színész volt, különdíjban részesí­tette az olasz Pupi Avati Fivérek és nővérek című filmjét. A forgatókönyvért járó díj az ír Neil Jordant illette meg A bűntett já­téka című film forgatókönyvéért, a legjobb női alakítást Brigitte Rouan francia színésznő nyújtotta Agnieska Holland Olivier, Olivier című filmjé­ben, a legjobb férfi főszereplő pedig Benoit Poelvoorde belga színész, A házunk közelében történt című film főhőse lett. A fesztivált Ridley Scott 1492: Ko­lumbusz Kristóf című filmje nyitotta meg. Szombathy Bálint önálló tárlata Színes és fekete-fehér elekt­­ro­grafikák szerepelnek Szom­bathy Bálint Elektroflux című önálló tárlatán, amely ma este 7 órakor nyílik az újvidéki Ifjúsá­g­i Tribün galériájában (Katoli­­us porta). A 26-áig megtekinthető alkotá­sokról Sava Stepanov műkritikus beszél. MŰVELŐDÉS 11 A SZENTELEKY-NAPOK UTÁN Hogyan tovább? A sziváci Szenteleky Művelődési Egyesület tervei A Szenteleky-napokat Szivácon és Kulán múlt hónap 24-én és 25-én tar­tották meg. A szervezőbizottság értéke­lése szerint a rendezvény eredményes volt, és meggyőződésük szerint, ha si­került volna autóbuszt biztosítani Újvi­dékről és Szabadkáról is, mint a koráb­bi években, akkor sokkal többen jöttek volna el. Foghíjas széksorok így sem voltak a díszülésen és a színházi előadá­son. A szervezők egyúttal mindenkinek köszönetet mondanak, akik eljöttek, de külön is dr. Bori Imre akadémikusnak, aki, ha rövid időre is, de elhozta Juhász Ferenc kiemelkedő magyarországi írót, és az Újvidéki Színháznak nemcsak a felejthetetlen előadásért, hanem segítő­készségükért is. A kulai Petőfi brigád Általános Is­kolában megtartott irodalmi matiné is nagy siker volt, és felejthetetlen él­mény maradt a Németh István íróval való találkozás és az irodalmi vetélke­dő, amelyet Bada Johanna vezetett. Kristály Klára a szervezőbizottság nevében azt is elmondta, hogy mivel az egyik díjazott, a budapesti Vujicsics D. Sztoján elfoglaltsága miatt nem tu­dott megjelenni, meghívják, hogy egy időpontban jöjjön el, és személyesen vegye át a díjat. Erre az alkalomra egy író-olvasó találkozót terveznek, amelyre meghívnák többek között Jung Károlyt, Tari Istvánt és a Szir­­mai-díjas Kontra Ferencet. A Szenteleky-napok a sziváci egyesület legnagyobb feladata im­már 25 éve. Most a további tervek közt szerepel egy új színdarab színre vitele. A választás Varga Zoltán Pén­tek, szombat, vasárnap című darab­jára esett. Két okból is: Varga Zoltán az idén Szenteleky- díjat kapott, másrészt pedig a darab tartalma is rendkívül időszerű. A színjátszó cso­port emellett Sartre Zárt tárgyalás cí­mű darabját is műsoron tartja. A sza­valócsoport, a gyermek színjátszó csoport, valamint a népitánc-csoport is hamarosan megkezdi a munkát. M­t

Next