Magyar Szó, 1992. november (49. évfolyam, 301-329. szám)
1992-11-02 / 302. szám
1992. november 2., hétfő Körmönfontság A köztársasági kormánynak még aratáskor tett melldöngető ígérete ellenére a mezőgazdasági termények ellenértékét jókora késéssel kapják kézhez a termelők. Nem nehéz kiszámolni, hogy ilyen nagy infláció közepette a végén voltaképpen mennyit is ér az egyébként sem megfelelő vételár. Lázonganak is ezért a termelők. Kétségbeesésükben még útzárlatokat is emelnek. A kormány persze ettől sem esett rögtön hasra, hanem különbö-ző trükkökkel igyekezett elterelni a figyelmet és a felelősséget önmagáról. Először azt híresztelte, hogy a feldolgozóipar már megkapta a kifizetéshez szükséges pénzt, de késlekedik átutalni azt a szövetkezeteknek, illetve a társastermelési egységeknek. A szegény termelő így aztán nagyhirtelen nem is tudja, hogy tehetetlenségében kit szidjon. Amikor már vészesen magas szintre csökken a haragja, akkor a kormány mégis csak kiadja a parancsot, megindul a pénzkifizetést elindító folyamat. Utaznak a papírok, rendeletek, pénz viszont nem. Ezúttal a gyárak mossák kezeiket, ők tiszták, átutalják a pénzt, a szövetkezeti pénztárak viszont üresek, a pénztárosok viszont most már közvetlen közelről hallják a becsapott termelők jogos szitakozódását. Pénz sehol. Hol van? Erre csak a jóságos Isten, meg talán néhány köztársasági kisisten tudna választ adni. Az utóbbiak meg is próbálják, igencsak körmönfont módon. Most a szövetségi kormány megszigorító pénzpolitikájára hivatkoznak. Nincs pénzkibocsátás, ezért lett hiánycikk a dinár. Arról persze bölcsen hallgatnak, hogy hol van a még közforgalomban lévő pénz. Bűnbak viszont van. A térményárért váró paraszt, a fizetéséért sorban álló munkás tele szájjal szidhatja a szövetségi kormányt és politikáját. Ebből ugyan nem sok hasznuk lesz. De nagyobb lesz a zűrzavar, könynyebben ténykedhetnek a zavarosban halászók. Ezt ők nagyon is jól tudják, hisz ilyesmihez nem először folyamodtak. Volt már egy szövetségi kormány, amelyet egyebek között éppen ilyen pénzügyi machinációkkal, hangulatkeltéssel döntöttek meg. Akkor bevált az ilyen trükk, miért ne jönne be ismét? Van azonban persze egy olyan mondás is, hogy: addig jár a korsó a kútra... Félő viszont, hogy a korsótöréskor is a kisemberek járnak a legrosszabbul. Éppen a tömegek ebbéli félelmére alapoznak a hatalomtartók pénzpolitikai és egyéb manipulációikkal is. LAJBER György Diófából Az ilyen háborús időkben mindenféle hírek keringenek, melyeket általában elhisznek az emberek, minden komolyabb ellenőrzés és utánajárás nélkül. Persze vannak dolgok, melyeket valóban nehéz ellenőrizni. Például azt, hogy igaz-e: a temetkezési vállalatok félholtra keresik magukat, és koporsót nehezebben lehet kapni, mint étolajat vagy Zastava személygépkocsit? A dologban természetesen van valami, mert háborús időkben valóban több a halott, csak az a bökkenő, hogy az ellenfelek rendszerint a másik fél áldozatainak számát „tudják” pontosan, az övékét pedig az ellenfél közli, amit természetesen senki sem hisz el. Tény viszont, hogy a koporsókat gyártó üzemek az utóbbi két évben nem termelnek raktárra, mert termékeik azon frissiben elkelnek. A koporsógyártás fellendülését azonban fenntartással kell fogadni, hiszen Jugoszláviánk valamivel kisebb lett és nem mellékes, hogy az eddigi szükségletek 30 százalékát a szlovén cégek elégítették ki. Bizonyára ők sajnálják legjobban, hogy legalább a temetkezést illetően nem maradt egységes az előző Jugoszlávia, hiszen a kamniki gyárban évente 70 000 koporsó készült, egyenesen nekünk, déli balkániaknak. Szlovéniában ugyanis (pechük koporsóte re) a halottak 80 százalékát elhamvasztják. Miután megszakadtak ezek a másvilágra vezető, de még mindig földi kapcsolatok, kénytelenek voltak bedobni magukat a mi vállalataink. A topolyai Usluga évi 45 000 koporsóval a legnagyobb lett Jugoszláviában, de tízezren felülire emelte sorozatgyártását az obrenovaci és a ljubovijai koporsókészítő társultmunka-szervezet is. A fehértemplomi bútorgyár sem bízott túlságosan a gazdaságstabilizálási reformokban, mert abbahagyta a konyhabútorok és a hálószobabútorok gyártását, és helyettük az egyszemélyes fekvőhelyek, a koporsók készítését iktatta programba. A temetkezési vállalatok országos társulásában tagadják, hogy a termelés állítólag 800 százalékkal növekedett volna, azt azonban beismerik, hogy termékeikért bizony sorban állnak — természetesen azok, akik még állhatnak. Azt pedig leplezetlen büszkeséggel hangsúlyozzák, hogy az elmarasztalt és kitagadott Jugoszlávia temetkezési vállalatainak közösségét nem zárták ki az európai társulásból! Úgy látszik, Európában a halott jugoszlávokat többre becsülik, mint az élőket. A dúló háború ellenére is mondhatjuk tehát, hogy: Béke - porainkra... NAGY Nándor HAMAROSAN Megint fizetünk az orvosnál A köztársaság egészségügye a legutóbbi összeszámláláskor 19 milliárd dináros veszteséget mutatott ki. Szerbiában rengeteg a menekült és a munkanélküli, valamint a kényszerszabadságon levő dolgozók, akik nem fizetnek egészségügyi járulékot, ugyanakkor joguk van a díjmentes egészségvédelemre. A szerb kormány a jelenlegi helyzetben ismét a népszerűtlen intézkedés, a participáció bevezetése mellett döntött, s a Szerb Képviselőház elé utalta az erről szóló javaslatát. Ha a képviselők elfogadják a participáció bevezetését, a köztársaság lakosságának 70 százaléka nem szetne hozzájárulást az egészségügyi szolgáltatások után, a 30 százaléka pedig igen. A Köztársasági Egészségügyi Minisztérium és a szerb kormány hosszas huzavona után döntött a szelektív úton történő participáció megfizettetése mellett, ami azt jelenti, hogy a végsőkig elszegényített középosztály - amely tulajdonképpen már nem is létezik - fizeti meg az egészségügyben uralkodó katasztrofális helyzetnek az árát. Korábban ugyanis a participáció két változatáról folyt a vita: az egyik szerint mindenki keveset fizetett volna, a most javasolt másik változat szerint a többség nem fizet, aki pedig fizet, az nagyobb összeget kénytelen leszámolni, ha megbetegszik. A szerb kormány javaslata értelmében - persze, ha elfogadja a Szerb Képviselőház - a közeljövőben az orvosi vény után 300 dinárt fizettetnek, az egészségházban az orvosi vizsgálat 200 dinárba, az orvos házi látogatása 400 dinárba, a szakorvosi vizsgálat 400, a diagnosztikai szolgáltatások pedig 1000 dinárba kerülnek (röntgen, ultrahangos vizsgálat stb.). A kórházi kezelés sem lesz ingyenes: 350 dinárt kell fizetni egy-egy napért. Ha a nyugati fizetésekhez viszonyítjuk ezt a participációs skálát, tényleg nem sok, viszont, ha 100 márkás keresetünkhöz mérjük, akkor szinte megfizethetetlen. Cs. I. Nincs bankjegy a nyugdíjakra A Szerb Nemzeti Bank, valamint a fizetésforgalmi és pénzügyi felügyelet szolgálata megbeszélést tartott arról, hogy sürgős levelet intéznek Jugoszlávia Nemzeti Bankjához azért, mert a bankokban és a postán sincs készpénz. A kölcsön- és monetáris politika sokkal szigorúbb, mint amilyen szigorúságot a valóság engedélyez számunkra - jelentette ki Dragomir Ćurčić, Szerbia pénzforgalmi szolgálatának megbízott igazgatója. Erre a megbeszélésre azért van szükség szerinte, mert itt van a két nyugdíjkülönbözet kifizetése, erre 65 milliárd dinárra van szükség, készpénz pedig mutatóba sincs. Magyar Szó Kupuszinán senkinek sincs kifogása az ellen, hogy a falu határában 110 kilovoltos, nagyfeszültségű távvezeték épül, hiszen nagyon jól tudják, hogy a távvezeték építésének milyen oka van. Ily módon szeretnék minél előbb rendezni Baranya lakosságának rendszeres villanyáram-ellátását. Közeleg a tél, ezért mindenkinek sürgős. Az említett távvezeték Apafin és a baranyai Pélmonostor között, gyorsított ütemben épül. Toronymagas oszlopokra kerülnek a vastag huzalok. Teljes gőzzel üzemelnek a munkagépek, mert mindenkit szorít az idő. A távvezeték egy része a kupuszinai határban húzódik. A Kucska nevű határrészben javában dolgoznak a gépek, az emberek. Mivel a Dunán át húzódik a vezeték, egyáltalán nincs könnyű dolguk az építőknek, de a kupuszinaiak szempontjából nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a hatalmas villanypóznák, acéloszlopok alapjait a földjeiken ásták ki. A szerződésen még meg sem száradt a tinta, még le sem járt a fellebbezési határidő, de már dolgoznak a gépek. A gyümölcsösökben lebontják a kerítéseket, 10-15 éves gyümölcsfákat duzgálnak ki, csonkítanak meg. „KI SEM MEREK MENNI A HATÁRBA” A földek egy részének kisajátításával kapcsolatban Guzsvány János földműves a következőket mondta: - Ki sem merek menni a bucskába, megnézni a gyümölcsöst, mert annyira fáj, hogy a földünkre kerül az acéloszlop. Kiásták a nagy gödröt, betemettek sok fát. Azt mondták, hogy megtérítik a kárt. Ahány gyümölcsfát tönkretesznek, annyi facsemetét vásárolnak, meg hogy kifizetik a fák tízévi átlagtermésének árát. Kérdezem, miért kerülték ki az apatini mezőgazdasági kombinát meg a kupuszinai szövetkezet parcelláinak jó részét. Miért húzódik kifli alakban a távvezeték, és nem légvonalban? Bele kellett egyezni, hogy odaadjuk azt a 20-30 négyzetmétert, mert az állam ellen semmit sem tehetünk. A mai időben nemigen lehet feszelegni. ■ Lesz-e kártérítés? Nem tudom, mikor fizetnek kártérítést. Azt mondták, először egy bizottság majd felbecsüli a kárt, és majd utána intézkednek. Azt sem tudom, hogy a mai inflációs világban milyen árat vesznek alapul. Milyen lesz az a bizonyos piaci ár. Meg vagyunk károsítva. Kiszedik a fákat, odarakják azt az istentelen vaspóznát. Volt, ahol 150 köbméter földet ástak ki. Csak a fák ágainak hegye látszik ki a kiásott földből. Ugyan mi lett volna, ha nem egyezek bele a kisajátításba? Semmi. Egy fecske nem csinál nyarat. Ez az igazság. Pécsics Mihály is gondban van. Tízéves fákról van szó, három helyen letaposták a kerítést. Először kimérték az oszlopok helyét, leverték a karókat a földbe, és csak utána hívtak bennünket beszélgetésre. A meghívón is téves volt a dátum. Nekem is azt mondták, hogy megtérítik a kárt. De hogy lehet tíz év munkájának a kárát megtéríteni? Tíz évig gondoztam azokat a fákat, most meg egyszerűen kiduzgálják őket. Épp a gyümölcsös közepébe kerül az oszlop. Mindig kerülgetni kell. Majd meglátjuk, megkapjuk-e a kártérítést, és ha fizetnek, mennyit fizetnek. Kifizetik-e a legázolt kerítést is. Ha nem egyezünk bele a kisajátításba, megtalálták volna a módját, hogy rábólintsunk. Egy kicsit tartanak az emberek valamitől. Félnek. Maros József és Rozália: - Beleegyeztünk, odaadtuk a földet. Behívtak bennünket a községházára, fél órán át gépeltek, aláírtuk, hogy beleegyezünk, és kész. Nem is tudtam pontosan, hogy miről volt szó. A lényeg az, hogy a végén alá kellett írni a papírt. Azt mondták, majd megkapjuk a kártérítést Szentgyörgyi István. - A községházán azt kérdezték, beleegyezünk-e abba, hogy a távvezeték építésekor acéloszlop kerül a mi parcellánkra is. Ha igen, akkor írjuk alá. Szépen behívattak mindenkit. Én is aláírtam azt, hogy lemondok 20-22 négyzetméternyi földről. Mindenkinek kell az áram. Remélem, a kártérítést is kifizetik. BELGRÁDBAN LEHET PANASZT EMELNI Az üggyel kapcsolatban Branko Vojvodic, az apatini községi képviselő-testület vagyonjogi osztályának tanácsosa a következőket mondta: A testület az év elején annak rendje és módja szerint határozatot hozott az érintett parcellák egy-egy darabjának kisajátításáról. Összesen 32 tárgyról van szó, Kupuszinán 12 személyt érint a kisajátítás. A testület határozata értelmében folyamatban van a dolog. Most kézbesítjük a végzéseket. Még nem járt le a fellebbezési határidő. Mindenkinek méltányos kártérítés jár, a kárt majd szakbizottság becsüli fel. Még nem tudni, hogy az érintettek mikor kapják meg a pénzt. Ha valakinek kifogása van a végzés ellen, közreműködésünkkel az illetékes belgrádi minisztériumhoz fordulhat. A kupuszinai földművesek azonban a jelek szerint nemigen bíznak abban, hogy ha fellebbeznek, panaszuk Belgrádban esetleg meghallgatásra talál. Messze van Kupuszinától Belgrád. Abban sem igen bíznak, hogy egyáltalán kapnak-e kártérítést. Különösen a mai világban a kártérítés értéke gyorsan elveszik. Csak legyintenek, mondván, úgyis úgy csinálják, ahogy akarják. Lehet, hogy nekik van igazuk. Nagyon jól tudják, hogy a távvezeték építése sürgős feladat. Ugyan ki törődik most azzal, hogy Kupuszina határában kivágtak, kihúztak, betemettek száz-kétszáz gyümölcsfát, és hogy arról mit gondolnak az emberek, meg kapnak-e méltányos kártérítést. KŐVÁRI Árpád KUPUSZINAI GONDOK Kisajátítás szépséghibákkal Nagyfeszültségű távvezeték épül a falu határában - Kapnak-e kártérítést a földművesek? BELPOLITIKA 5 Statisztika baranyai módra Manipulálás a népszámlálás adataival - A szerbek hihetetlen szaporulata - Hova tűntek a jugoszlávok? Egy baranyai ember egy sima lapú füzetlapot terít elébem. Ceruzával rajzolt táblázat van rajta golyóstollal írt számokkal. Baranyában az 1992. márciusi adatok (népszámlálás?) szerint 23 458 szerb (59 százalék), 7689 horvát (19), 6926 magyar (17) és 1409 (5) egyéb nemzetiségű polgár él. Összesen 39 482 lélek. Ezek a számok a hármas számú krajinai hivatalos lapban jelentek meg. Emberem elmondja azt is, hogy március óta a fenti arány még inkább a szerbek javára billent, mert számuk most eléri a 30 000-et, azaz a lakosság 66 százalékát. A horvátok és magyarok arányszáma pedig nemcsak azért csökkent, mert a szerbek száma nőtt. A horvátok és a magyarok elköltözése (elűzése) Baranyából a szerbek hatalomra jövetele óta folyamatos. Alkalmi ismerősöm elmondja azt is, hogy az 1991-es népszámlálás szerint 54 087 lakosa volt Baranyának, ebből 36 százalék volt a horvát, 23 százalék szerb, 19 százalék magyar és 22 százalék egyéb nemzetiségű és jugoszláv. Érdekelt, hogy a helyi szerb hatalom mivel magyarázza a baranyai szerbek világritkaságként elkönyvelhető népszaporulatát. Nikola Zivkovicnak, a pélmonostori tájékoztatási titkárnak van válasza a kérdésre. A horvátok hamisították az 1991-es adatokat. Hatezerötszáz (6500) horváttal írtak be többet, mint amennyi van. A valódi kilencvenegyes adatok a következőek: Baranya lakosságának 43,9 százaléka volt szerb, 31,9 százaléka I horvát, 19,12 százaléka I magyar, 0,4 százaléka Crna Gora-i, 1,9 százaléka jugoszláv és 2,8 II százaléka egyéb. Az idei adatok, amelyek ennek már megvannak, azok pontosak. - Tudják-e bizonyítani, hogy a horvátok valóban meghamisították a népszámlálás adatait? - Természetesen. - Mivel? - Vannak kimutatásaink, hadd ne szedjem most elő. Minden bizonyítva van. - Megkaphatnám esetleg az 1981-es adatokat? - Miért kéri? - Összehasonlítás céljából. Akkor ugyanis valószínűleg a horvátoknak még semmi érdekük sem volt hamisítani. Megnézhetnénk az 1971-es adatokat is esetleg. - Mindez valahol megvan. Ki kellene keresni. Ezeket az adatokat még senki sem kérte tőlünk. Ha holnap eljön, meglesznek. - Holnap nem tudok újra Pélmonostorra utazni. - Hát akkor majd legközelebbi találkozásunkra elkészítem ezeket az adatokat is. Nem szükséges, kikerestem magam. 1981- ben Baranyának 53 409 lakosa volt: horvát 19 136, szerb 12 857, magyar 9920, jugoszláv 8397, német 410, szlovén 353, Crna Gora-i 275, cigány 262, román 204 és így tovább. Az arány a következő: 35,8 százalék horvát, 24,1 százalék szerb, 18,6 százalék magyar és 15,7 százalék jugoszláv. Feltűnő, hogy a jugoszlávok száma az 1981-es népszámlálási adatok szerint igen magas volt. Sajnos ezzel a számmal most manipulálni lehet. Jugoszlávoknak vallották magukat a vegyes házasságból származó polgárok. Őket a politikai szelek hol az egyik nemzetiséghez, hol a másikhoz fújják, fújhatják. A horvátok kilencvenegyben a jugoszlávokat kimutatták. Az elmúlt egy évben tűntek el Baranyából. Vajon hova? NÉMETH Zoltán (Dormán László felvétele) Nikola Zivković: Minden bizonyítva van