Magyar Szó, 1992. november (49. évfolyam, 301-329. szám)

1992-11-16 / 316. szám

14 NYUGDÍJASOK ROVATA Titokzatos újbóli nyugdíjösszehangolás Népkölcsönnel töltik fel a Köztársasági Rokkantsági és Nyugdíjbiztosítási Alapot? A szerb parlament minapi ülésezé­sén foglalkozott a nyugdíjasok kérdé­sével. Megállapítást nyert, hogy nincs pénz a havi járandóságok folyósításá­ra, a nyugdíjra kölcsönöket vesz fel a Köztársasági Rokkantsági és Nyugdíj­­biztosítási Alap, a számlájára befolyó összegből pedig csupán a kamatok törlesztésére futja. Mint ismeretes, a legutóbbi nyugdíjak kifizetésére az ál­lami bankok nem voltak képesek elő­teremteni a pénzt, hanem a Dasiment Bank kölcsönzött rá eszközöket. A Szerb Képviselőházban elhang­zott, hogy a nyugdíjasok november végéig megkapják a keresetek és a nyugdíjak összehangolásából eredő különbözetet az első félévben. Felhív­tuk a Köztársasági Rokkantsági és Nyugdíjbiztosítási Alapot, valamint az újvidéki székhelyű nyugdíjbiztosítási fiókintézet szakembereit, ám nem let­tünk okosabbak, mert a nyugdíjbizto­sítási szakemberek sem tudják, milyen titokzatos újbóli féléves nyugdíj-össze­hangolásról tettek ígéretet a szerb parlamentben. Tudomásuk szerint ezt a hátralékot már megkapták a nyugdíjasok. A szerb parlament képviselői köve­telték, hogy teremtsenek rendet nyugdíjas berkekben, s vezessék be az egyenlősdit. Mások azt javasolták, hogy írjanak ki népkölcsönt, s ebből segítsék ki a Köztársasági Rokkantsági és Nyugdíjbiztosítási alapot, hogy az­után önállóan gazdálkodhasson vele. A parlamentben a szerb kormány képviselői ígéretet tettek a nyugdíjak rendszeres összehangolására, és arra, hogy elsőbbséget élvez a járandósá­gok kifizetése. Hamarosan előírások­kal rendezik azon szerbiai nyugdíja­soknak a nyugdíjfolyósítását, akik az egykori tagköztársaságokban szerez­tek jogot a nyugdíjellátásra. Akkora nyugdíjakat fizetnek ki majd, amek­korát Szerbia költségvetése elbír. Cs. I. Nyugdíjasok kérdezik Mit tegyenek azok a nyugdíjasok, akik Szlovéniában szereztek jogot a nyugdíjellátásra, s akik eddig a hely­színen, Szlovéniában vették fel a nyugdíjukat, miután Szerbia vissza­menőleg több hónapra elkezdte ezek­nek a nyugdíjaknak a folyósítását, nem tartanak igényt a szerbiai nyug­díjelőlegre, hanem továbbra is Szlové­niában kívánják felvenni járandósá­gukat? Van-e lehetőség arra, hogy töröl­jék őket a Szerbiában élő szlovéniai nyugdíjasok listájáról, s ezentúl is Szlovéniában vehessék fel időnként a nyugdíjukat? Kihez kell fordulniuk, mi a teendő? Az eljárás egyszerű: el kell menni­ük a legközelebbi Rokkantsági és Nyugdíjbiztosítási Alap szakszolgálatá­hoz, ahol írásbeli kijelentést tesznek arról, hogy nem tartanak igényt arra, hogy Szerbia folyósítsa nekik a szlové­niai nyugdíjukat, nem kívánják átven­ni a most folyósítandó többhavi járan­dóságot, hanem ezentúl is Szlovéniá­ba utaznak érte. A szlovéniai nyugdíj ugyanis Szlo­véniában sokkal többet ér. Cs. I. „Női” vagy „férfi” nyugdíj? A Szerb Képviselőház szerdai dön­tése értelmében a dolgozó nő, ha be­tölti a 35. szolgálati évet, az év decem­ber 31-éig mehet a nők számára meg­szabott feltételek mellett nyugdíjba. Az alkotmányos jogainak megfelelően továbbra is munkaviszonyban marad­hat, ám a 40 éves munkakör elérése előtt nem gondolhatja meg magát, mert megkárosítják: 35 szolgálati éven túl már úgy kezelik a női mun­kaerőt, mintha férfi lenne. Ha 40. munkaévét nem töltötte be, s a nyug­díjaztatás mellett dönt, hiába van meg a nőnek a 35 szolgálati éve, ugyanúgy levonnak a nyugdíjából, mint a férfi­aknak, akik a 40 munkaév letelte előtt kívánnak nyugalomba vonulni. Azok a nők, akik az idén betöltötték a 35. szolgálati évet, s nem egészen biztosak abban, hogy képesek lesznek a 40 munkaévet ledolgozni, még nem kés­tek el, 1992. december 31-éig kérhe­tik nyugdíjaztatásukat. Cs. I. Hoppon maradtak a nyugdíjasok Felelőtlenség és nemtörődömség miatt nem juthatnak olcsó élelmiszerhez, habár befizették az előleget - Szélbe kiáltott nagy ígéret a megélhetés határán tengődőknek A Vajdasági Nyugdíjasok Szövetsége elnökségének minapi ülésén konsta­tálták, hogy a beharangozott olcsó élelmiszerrel való ellátás végül is a kútba esett. Hogy miért? Az ok egészen egyszerű: a Köztársasági Nyugdíjasok Szö­vetsége nem írta alá a szerződést a Köztársasági Áru­tartalékok Igazgatóságá­val, annak ellenére, hogy a községekben az érdeklődő nyugdíjasok befizették az előleget az olcsó élelmiszerre. Sava Dobanovački, az újvidéki Podunavlje nyugdíjasegyesület elnöke el­mondta, hogy elálltak az olcsó élelmiszer megrendelésétől, mert ahhoz már csak új áron, azaz drágábban juthatnának, ezért a nyugdíjasok által befizetett előleget visszaadták. A Podunavlje közvetlenül a városi árutartalékoknak fi­zette be ezt az előleget, s mint később kiderült, nem oda kellett volna irányíta­ni a pénzt, hanem a Penzioner nevű belgrádi nyugdíjasszövetkezetnek, amely közvetítés címén másfél százalék províziót számolt volna fel. Végül is a meg­rendelt árut direkt az újvidéki árutartalékokból kapták volna meg, tehát Belg­­rádhoz semmi köze nem lett volna, a provízió fizetését kivéve. Az új árat nem tudják elfogadni, csak régi áron, azaz a szerződésbe foglalt áron hajlandóak átvenni az árut. Ha netalán a Podunavlje 5000-es tagsága rááll a drágább élel­­miszercsomagra, akkor mégiscsak megrendelik. A nyugdíjasok duplán veszí­tettek: elsősorban a befizetett pénzük nem kamatozott, s végül hoppon marad­tak, mert nem készítettek be telire a legszükségesebből. A szerb kormány nagy ígéretéből sem lett nagy valami: azt ígérték ugyan­is, hogy 10 000 dinár értékű liszt, olaj és cukor­csomagot kapnak azok a nyugdíjasok, akiknek az októberi járandósága 20 000 dinár alatt alakult. Újvi­dékre azután mindössze annyi pénz érkezett a megélhetés határán tengődők számára, hogy 220 élelmiszercsomagot oszthattak­­ a megélhetésért küzdők­nek. Ezzel szemben csupán Újvidéken 12 000 segélyre szoruló nyugdíjas van. Dühösek a temerini nyugdíjasok A köztársasági kormány által a nyugdíjasok életszínvonalának a javí­tására átutalt pénzből összesen 140 000 dinárt kapott a Temerin köz­ség területén élő 3056 nyugdíjas. En­nek az összegnek a szétosztása igen nehéz feladat, az álláspont ugyanis az, hogy 10 000-10 000 dináros pénzse­gélyt kell adni azoknak, akik nyugdíja 20 000 dinár alatt van. A temerini nyugdíjasoknak szánt pénzből mind­össze 14 személy részesülhet pénzse­gélyben. A segélyre szoruló nyugdíja­sok száma azonban jóval nagyobb. Mit lehet ilyenkor tenni, kérdezték az egyesület vezetői is. Először is összeírják a nyugdíjaso­kat, azokat, akiknek a nyugdíja a leg­utóbbi emelés után sem haladja meg a 20 000 dinárt. Az összeírással megbíz­ták az egyesület aktivistáit, de szemé­lyesen is lehet jelentkezni fogadóna­pokon az egyesület irodájában. Ha el­készül a lista, a vezetőség kibővített ülésén dönt, kik azok, akik legjobban rászorulnak a pénzsegélyre. A pénzsegélyen kívül a temerini nyugdíjasoknak is felkínálták a lehe­tőséget, hogy kedvezményesen lisztet, cukrot és étolajat vásároljanak az áru­tartalékokból. Noha a lehetőségnek sokan megörültek, de gyorsan ki is jó­­zanodtak, mert a kivitelezés lehetet­len. A nyugdíjssok esetében ugyanis már nincs ott a szakszervezet, hogy ki­fizesse az árut, és utána 2-3 részletben fizettesse vissza. Ezért a temerini nyugdíjasok sok vajdasági község nyugdíjasaihoz hasonlóan kénytele­nek lemondani az olcsóbb árucikkek beszerzéséről. Csak azok a nyugdíjasok járnak jól, akikről egykori vállalatukban még nem feledkeztek meg, s az ol­csóbb árucikkek vásárlásakor nekik is juttatnak a termékekből. Ilyenek egyre kevesebben vannak. Külön említést érdemelnek a nyugdíjas kis­iparosok, mert nekik a nyugdíjuk a legalacsonyabb, és hátuk mögött sem áll senki. M. Cs. M. Magyar Szó Szabadkán egy hónapon át több száz embert mozgatott meg az a bib­liai-régészeti előadássorozat, amelyet a keresztény adventista egyház szer­vezésében Desmond Potts ausztrál ré­gész és lelkész tartott. Desmond Potts Új-Zélandon szüle­tett, misszionárius családban. Gyerek­korát Indiában töltötte, majd az isko­láztatás éveit Ausztráliában, ahonnan 1977-ben visszaküldték Új-Zélandra, ahol megismerkedett a bibliai régé­szettel, egy ahhoz hasonló előadásso­rozat megtartásában segédkezett, amilyennel most járja a világot. Felcsi­­gázott érdeklődését utazásokkal, régé­szeti leletek utáni kutatásokkal csilla­pította, majd a felkutatott leletekkel előadásokat kezdett tartani. Posztgra­duális tanulmányait Amerikában foly­tatta dr. Siegfried Horn német pro­fesszor, a bibliai régészet egyik legne­vesebb szakemberének irányításával. Kutatásairól Desmond Potts ezután tökéletesített bibliai régészeti tudásá­val folytatta a kutatómunkát és az újonnan szerzett adatok beépítésével az előadásokat­­ máig.­­ Ha megnézzük a Bibliában leírt eseményeket, népeket, királyokat - vagyis a Bibliában megírt történelmet­­ láthatjuk, hogy az ókori világ sok nagyhírű népe megjelenik benne: egyiptomiak, hettiták, szíriaiak, babi­lóniaiak, perzsák, görögök, rómaiak. A régészeti leletek sokasága (agyag­táblák, sírok, a sírokban talált tárgyak, feljegyzések), mind bizonyítja, hogy a Bibliában leírt történelem valós törté­nelem - meséli a bibliai feljegyzések valóságát tanúsító Desmond Potts, aki kutatásai során bejárta Izraelt, Egyip­tomot, Törökországot és Európát. - A bibliai régészet azoknak a civilizációk­nak, embereknek és helyeknek a fel­kutatásával és azoknak az események­nek a rekonstruálásával foglalkozik, amelyek a Szentírásban megtalálható­ak. Évszázadokon át például azt tar­tották, hogy a hettiták a képzelet szü­löttei, egy bibliai mítosz. De a régésze­ti leletek segítségével megbizonyosod­hattunk róla, hogy léteztek, az antik Egyiptomnak egy hatalmas népe vol­tak. Vagy itt vannak például a kirá­lyok. A Szentírás sok nagy királyt em­lít, s az utóbbi időben több olyan híres ember sírját találták meg, akiket név szerint említ a Szentírás, s ez is azt bi­zonyítja, hogy a bibliai történetek nem puszta mesék és mítoszok. Nabu­­kodonozor Babilon királya volt, valós történelmi személy, ezt most már do­kumentumok bizonyítják. Csodálatos, hogy egy olyan név, amely hosszú ideig gyermekmesékben szerepelt, hirtelen valóssá, élővé válik.­­ Előadásaiban csak teret szentel a bibliai jövendöléseknek... - Semmi sem véletlen, ami velünk történik. A múlt eseményeit rekonst­ruálnunk kell ahhoz, hogy létezésünk, jövőnk titkait megfejtsük. A héber próféták előre tudták és megírták, mi és hol fog történni a jövő civilizációk­ban. Megjósolták mindazt is, ami ma velünk történik. Megállíthatatlan fo­lyamatok indultak meg... Desmond Potts szerint mind több bizonyságot szerez a világ arról, hogy a Bibliába foglaltak nem kitalált me­sék, hanem igaz történetek, amelyek kihatnak életünkre és jövőnkre. Desmond Potts az elkövetkező há­rom hétben egy hasonló előadássoro­zatot tart Romániában. Majd (egyelő­re) visszatér Ausztráliába... .. VALLÁSI ÉLET A Biblia nem mítosz - valóság Beszélgetés Desmond Pottsszal, a bibliai régészet professzorával Zenei rendezvény a bajmoki Szent Péter és Pál-templomban A bajmoki templomban vendég­szerepelt a Pro Musica Kamarakórus és a szabadkai zeneiskola filharmoni­kus zenekara. Nagy volt az érdeklő­dés, a templom zsúfolásig megtelt ze­nekedvelő bajmoki hívőkkel és polgá­rokkal. Előadásra került Dufay, Pa­lestrina, Monteverdi, Vivaldi, Bach, Hristié, Mokranjac és Kodály egy-egy műve, továbbá Mozar: Koronázási mi­séje. Szofista volt: Heródek Éva (szop­rán), Kalmár Timea (alt), Saša Stulic (tenor), Klein Miklós (bariton), vezé­nyelt: Huszár Elvira. Egyházi részről megjelent a helybeli plébános, Ivica Présé és Vreckó Ferenc káplán. Megtisztelte jelenlétével a ren­dezvényt Kasza József Szabadka pol­gármestere és mások, B. A. 1992. november 16., hétfő Keresztgyalázás Nemesmiliticsen Nemesmiliticsen az emberek min­den utcai feszület előtt keresztet vet­nek, ezt tették akkor is, amikor ez nagy bűnnek számított. Tavaly és az idén önerőből, adakozásokból több nagyfeszületet fel is újítottak. Többek közt a Zombori útit, a fő­utca végén levőt, a Belgrádi és Vladi­mir Nazor utcai feszületet. Sajnos, az utóbbi háromban nem sokáig gyö­nyörködhettek a hívők, mert szep­temberben egyiket megpróbálták szétverni, a másik kettőt pedig le is döntötték. Derékba törték. Kisasszony napjának másnapján, amikor már elült az előző napi búcsú zaja, eddig ismeretlen tettesek derék­ba törték a Belgrádi és az Ady Endre utca kereszteződésében levő, a Tito marsall, valamint a Vladimir Nazor utca találkozásánál büszkén álló, gyö­nyörű nagy feszületet. Egyesek hallot­ták a zajt, de senki sem mert közbe lépni, mert egy hónappal előbb a fő­utcai feszületgyalázók pisztolylövések közepette vonultak el dicstelen mun­kájuk helyéről, amikor kalapáccsal próbálták szétverni a keresztet. Az azonban erősebb volt náluk. Ez a rö­vid hír. A zombori belügyi szervek a nemesmiliticsi képviselő kérésére azt ígérték, hogy tíz nap alatt kézre kerí­tik a tettest vagy tetteseket. Azóta már hatszor tíz nap is elmúlt, és a belügy néma. Nem válaszol Mit is vártak a nemesmiliticsiek? Az igazság kideríté­sét és a tettesek megbüntetését. Csak azt, ami egy jogállamban (?) szokás - de azóta is csak várnak. A ledöntött kereszt egy részét visszaállították, de derékba törve, szo­morúan néz a hívőkre. Mindkét ke­resztet 1918-ban állították fel, az első világháború nemesmiliticsi áldozatai­nak emlékére. Ivan Knezy, Róza Zu­­ljevic, Dura Knezy, Jaga Sibalié, Cser­­nus Lukács és Elek alapítványából épültek. Túlélték a legsötétebb idő­ket, és most kerültek „padlóra”... PRIBILLA Mátyás (ZÁMBÓ Illés felv.) A megcsonkított nemesmiliticsi kereszt ISMERD MEG A BIBLIÁT (101.) Sorsdöntő felismerés Sátán jól ismeri az ember szívét, és a jellem legsebezhe­tőbb pontját, mert pokoli igyekezettel tanulmányozza évezre­dek óta. Ezért tudta az országok fejedelmeit és a köznépet is könnyen áldozatul ejteni. Minden században voltak az ér­zékiség tengerén hajótörést szenvedett jellemroncsok. A sá­tán az utóbbi időben megkettőzi erejét, hogy megfékezze az istenfélő ember célba érkezését. Tőrt vet mindenkinek! Ne gondolja senki, hogy csak a tudatlanoknak és a mű­veletleneknek kell vigyázniuk, mert hálóját a legmagasabb és a legszentebb tisztségeket betöltőire veti ki. Ha azokat rá­­veheti, hogy jellemüket bemocskolják­, akkor általuk még so­kakat dönthet romlásba. Eszközei nem változtak, csak mo­dern köntöst öltenek magukra. Szórakozás, élvezetvágy, féktelenség és a borospohár segítségével ma is könnyen rá­veszi az embereket Isten parancsolatainak megszegésére. Mielőtt bálványozásra vitte volna, erkölcstelenségre ta­nította Izraelt. Azok, akik megcsúfolják magukban az Isten képét, és megfertőzik testüket, az Isten templomát, nem ret­tennek vissza Isten semminemű megcsúfolásától sem, ha az által kielégíthetik romlott szívük kíváncsiságát. Mert az ér­zéki bűnök, amellett, hogy az elmét gyengítik, lealacsonyít­ják a lelket is. A szellemi és az erkölcsi erőket megbénítják, s az embert a szenvedélyek rabszolgájává teszik. Ilyen álla­potban természetesen lehetetlen belátni az Isten törvényének szent, tökéletes voltát; lehetetlen méltányolni a kiengesztelő­­dés fontosságát, vagy felfogni egy ember értékét. A jóság, a tisztaság, az igazság, az istenfélelem és a szent dolgok sze­­retete, mind-mind e nemes törekvések és érzelmek, amelyek az embert az Istenhez fűzik, megemésztődnek az élvezetek tüzében. így lesz az ember lelke sivár, vigasztalan puszta­sággá, a gonosz lelkek lakhelyévé és „mindezt tisztátalan madár lakhelyévé”, így az Isten képére teremtett ember az értelmetlen állatok színvonalára süllyed. Isten ma is megkívánja a benne hívő embertől, hogy el­különüljön szokásaiban, erkölcsében és alapelveiben azok­tól, akik az engedetlenség útján haladnak. „Aki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ővele, annak okáért menjetek ki kö­zülük és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek” (2 Korinthus 6,17). Ha Isten szavának taná­csait követik, ez az elkülönülés mindig szembetűnő lesz, mert másképpen nem is lehet. „Nem haladnak ketten egy úton, ha nem egyeznek meg egymással”. A hébereknek szóló intelem, hogy a pogány népekkel ne vegyüljenek, nem határozottabb annál, amely a Krisztuskö­vetőkhöz szól, hogy ne utánozzák az élő Istent nem ismerők szokásait. Jézus Krisztus így szól hozzánk: „Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak. Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete.” „Nem tudjátok-e, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Isten­nel? Aki azért a világ barátja akar lenni, az Isten ellensé­gévé lesz" (1 János 2,15; Jakab 4,4). Krisztus követőinek el kell különülni a „világtól"­­ at­tól, ami rossz, és a kapcsolatot csak akkor keresni, ha jó cse­lekedetre nyílik alkalom. Nem lehetünk eléggé határozottak, hogy azok társaságát kerüljük, akik Istentől el akarnak vonni bennünket. Ha viszont így imádkozunk: „Ne vigy minket a kísértésbe”, kerülnünk kell a kísértést, amennyire csak lehet. Az izraeliták csak akkor csábíttattak bűnre, amikor ké­nyelemben és biztonságban érezték magukat. Nem tartották szem előtt az Istent, elhanyagolták az imát, és az önelégült­ség lelkű idét ápolgatták; kényelem, hanyagság és élvezet­vágy miatt nem őrizték lelkük várát, s ezért alacsonyabb rendű gondolatok lopakodtak be oda. A bástyákon belülről lappangó árulók döntötték le a törvények erődítményét és szolgáltatták ki Izraelt a sátán hatalmának, így próbálja a sátán ma is az emberek vesztét okozni. Hosszú és a világ előtt ismeretlen folyamat megy végbe egy keresztény lelké­ben, mielőtt nyilvános bűnt követne el. A tisztaságból és szentségből egyszerre zuhan alá a romlottságba. Az Isten képére teremtett embernek még így is idő kell ahhoz, hogy állati vagy sátáni szintre süllyedjen. Szemlélődés, megfigye­lés által változunk. A tisztátalan gondolatokkal foglalkozó ember olyan bűnök elkövetését kívánja meg, melyektől aze­lőtt irtózott. FARAGÓ József

Next