Magyar Szó, 1992. november (49. évfolyam, 301-329. szám)

1992-11-18 / 318. szám

I MADÁRNAPTÁR______________ Szántatlan határ RÉGEN VOLT ANNYIRA MEGMŰVELET­­LEN, felszántatlan a határ, mint az idén ősszel. November elején már szépen sorolt a kis területen idejében elvetett búza. Kevesen tudták az esős októberi időben elvégezni a vetést. A kiszipolyozott földművesek munkakedve lemérhető a határ álla­gán, a kukoricaszár még nagyon sok helyen tal­pon van. Nincsenek felszántva a földek, ami azt jelenti, hogy a sok-sok millió gyomnövény beérett magjainak a milliárdjai hozzáférhetőek a csapa­tokba verődött énekesmadarak, a magevők ha­dai számára. Őszi terepjárásaink alkalmával rendszeresen ta­lálkozhatunk például a tengerikék eleven, mozgó csapataival. Szürkés-barna mintás tollruhájuk annyira beleolvad a megfakult gyomok színeibe, hogy már csak akkor vesszük észre őket, amikor a gazosból egycsapásra felrebben a csapat. A pinty­félék, a tengelice, a zöldike, a csízek meg a többiek igazán nem panaszkodhatnak, terülj asztalkám számukra az egész síkság. A száraz évben mindig túlszaporodó rágcsálók is örülnek, ha nem bántják őket, és nem fordítja ki gyommagvakkal telehor­dott vackákat az ekevas. Egyetlen veszedelmet a ragadozómadarak jelentik, vércsék, egérészölyvek és kékes rétihéják portyáznak a határban, és nem is sikertelenül. Vidékünk legismertebb madaraihoz tartozó me­­zeipacsirta őszre némaságba burkolózik. Sokan azt hihetnék, hogy már rég eltűnt, elvonult tájainkról, pedig még novemberben is szinte minden terepjá­rás alkalmával találkozhatunk kis csapataikkal. A hónap első napjaiban kellemes,, enyhe koraőszi idő volt, még a legyek is előbújtak, így aztán a rovarölő madaraink is találhattak elegendő táplálékot. A mezei és állandó madarunk, a búbos pacsirta is inkább a rovarokra és pókokra vadászik ősszel is. A földművesek legnagyobb területen kukoricát termesztenek. A gép az idén sokat elhagyott a soványra sikeredett csövekből. Az elhullott kukori­ca meg napraforgószemeket a földekre csapato­san kijáró balkáni gerlék szedegetik, a megritkult és vonuló rokonuk, a vadgerle is bőven talál elhullott magvakat. Sokfelé kukoricaszedés után kihajtják a gulyát, a nyájat hadd egye magát tele a jószág, hiszen egész nyáron sem tudtak jóllakni a kiégett legelő satnya füvével. A gyűjtögető jószágok közül mindig látni barázdabillegetőket, a felriasztott rova­rokat csípik nyakon. November elején egymást érik felettünk az át­vonuló darucsapatok. Nem túlságosan sietnek, olykor decemberig is elidőznek. Az elhullott kuko­ricaszemek rájuk is marasztalólag hatnak. Az északról érkező szívós vándorok ezrei pihennek meg például a Törökbecse melletti Sóskopón, még ha az teljesen ki is szárad, mint az idén. A Kanizsa mellett Kapitány­réten is pihenőt szoktak tartani e kecses madarak. Valószínűleg az ősi fész­kelőhelyeik közelében tartanak pihenőt. MÉG NEM IS OLYAN RÉGEN, a század ele­jén, 1910-ben jegyezték fel utoljára, hogy az akkori Magyarország területén, ahova a mai Vajdaság is tartozott, fészkeltek a darvak. Azóta csak áttelelő, olykor átnyaraló példányok tartózkodnak huzamo­sabb időn át az alföldön a mezőgazdaság térhódí­tása teljesen kiszorította őket közelünkből. GERGELY József A több százas darucsapatok hosszabb időre el­időznek az őszi vonulásuk alkalmával, a kuko­ricatáblákon mindig találnak elegendő élelmet JOGI ESETEK A járadék Ajáradék megítélése elsősorban akkor indokolt, ha ezt a károsult jogos érdekének védelme megkívánja, ha az áll a károsult érdekében, hogy a jövőben rendszeresen, folyamatosan részesüljön kárpótlásban. Akkor is lehetséges a járadék megítélése, ha a társadalmi életben való részvétel, illetőleg az élet tartós, súlyos megnehezülése a nem anyagi jellegű kártérítések esetében még nem tekinthető végleges jellegűnek - ami azt jelenti, hogy a jövőben módosulhat -, ennek ellenére sor kerülhet a járadékfizetési kötelezettség időtartamának vagy a járadék összegének a módosítására. Gyakorlatilag azt jelenti, hogy megítélhetik a járadékfizetést, s ha később valami változás áll be, akkor a folyósítást meg is szüntethetik. A járadék megítélésekor döntő szerepet játszik a károsult életkora: az is, ha fiatal, az is, ha idős. A vagyoni kártérítésre való jog semmiképpen sem szállhat át az örökösökre, ez a járandóságra is vonatkozik. Ha az örökhagyónak járandóságot hagytak jóvá, 2 _______________________________________ halála után ez az örökösöknek nem jár. Mindez azzal magyarázható, hogy ez a jog személyes természetű és kimondottan csak az tarthat igényt nem vagyoni kártérítésre, akit a törvényben megszabott feltételek értelmében sérelem ért, nyilvánvaló, hogy az örököst semmilyen sérelem nem érhette. A törvény értelmében a nem vagyoni kártérítéskor, ha szükség van rá, a járadéknak mindig helye van, ebben a vonatkozásban a bíróság nincs kötve a felek kérelméhez, tehát akkor is a járadék megállapítását alkalmazhatja, ha a kereseti kérelem egy összegű kártérítés megfizetésére irányul. A bíróságnak mindenképpen azt kell kivizsgálnia, hogy a kártérítés melyik módja szolgálja jobban a vagyoni kártérítés jogintézményeinek célját, melyik alkalmasabb a károsult által elszenvedett nem vagyoni kár enyhítésére, illetőleg annak elviselhetőbbé tételére. E kérdés eldöntésében irányadó tényező a károsult személyes és családi körülményei, kora, egészségi állapota, és mindazok a körülmények, amelyek a károkozás miatt odahatottak, hogy életvitele megváltozott. A nem vagyoni kártérítés járadék formájában történő megítélése csak akkor lehetséges, ha a bíróság úgy dönt, hogy ez tölti be legmegfelelőbben a kárpótlás szerepét. VARJÚ Márta I GOMBAKALAUZ______________| Ördögszekér laskagomba A Gombakalauz legelső cikkében (604-es Szi­várvány, 1990. február 7- én) a késői laskagombát (Pleurotus ostreatus) ismertettük. Egészen a közel­múltig (729. Szivárvány) nem volt szó laskagom­bafajról, amikor a nyári laskagombát (Pleurotus pulmonarius) jellemeztük. A laskagombafélék (Pleurotaceae) családjá­ba néhány nemzetség és nem sokkal több mint 20 gombafaj tartozik. Bár a laskagombák könnyen jellemezhető csoportot alkotnak, rend­szertani hovatartozásuk még ma is vitatott. Egyes szerzők a likacsosgombafélék (Polypora­­ceae) családjába sorolják őket a fagombákkal, dücskőgombákkal és a hasadtlemezű gombá­val egyetemben, bár ezek mind lemezes termő­rétegű fajok. A laskagombák általában féloldalas növésű gombák, excentrikusan elhelyezkedő tönkkel, vagy tönk nélkül. Lemezeik világos színűek, mé­lyen lefutnak a tönkre. Spóraporuk fehér. Húsuk leginkább kemény, szílas, néha megfásodó. Fák törzsén, tuskóján, vagy más cellulóztartalmú anyagon élnek, leggyakrabban csoportosan. Az ördögszekér laskagomba talán az egyetlen kivétel, mely látszólag a földön terem. Ha azonban közelebbről szem­ügyre vesszük, lát­hatjuk, hogy „vé­letlenül” valahogy mindig a „csúnya szúrós” mezei irin­gó vagy ördögsze­­kér (Eryngium campestre) körül ütik fel a „fejüket”. Ez a gomba a ter­mészetben való­ban csak az er­­nyős virágzatú nö­vények elhalt gyö­kerén terem. Ter­mőhelye miatt ré­gebben a tölcsér­gombák közé so­rolták. Az ördögszekérgomba egyik változata (Pleu­rotus eryngii var. ferulae), mely a képen is látha­tó, a természetben husángok (Ferula), borda­magok (Laserpitium), valamint kocsordok (Pe­­ucedanum) gyökerén teremnek. Érdekes mó­don micéliuma ugyanolyan gyorsan nő, és igénytelen, mint más laskagombáké, ezért mint azok, szalma alapanyagon könnyen termeszthe­tő. Hozama azonban jóval kisebb, ezért még nem terjedt el. (Lásd képünket.) Ez a változat mediterrán elterjedésű gomba. Egyetlen hivatalos adat létezik, hogy környékün­kön is megtalálták a természetben Hortobágyon a sziki vagy orvosi kocsord (Peucedanum offici­nalé) gyökerén. Az alapfaj (Pleurotus eryngii) környékünkön is elterjedt, egyesek nyúlfülegombának nevezik. Termőhelyéről, féloldalas növéséről, lefutó fehér lemezeiről, sárgásbarna kalapjáról könnyen fel­ismerhető. Érdemes összegyűjteni, mert jóízű, ehető gomba. ARNOLD József Fullánkok ■ Érdekes, hogy éppen a szem­telen alakok szemeznek a nőkkel. ■ Érdekes, hogy éppen a pofát­lan alakoknak nagy a pofájuk. ■ Érdekes, hogy éppen a lelki­­ismeretlen alakoknak terheli bűn a lelküket. ■ Érdekes, hogy éppen az esz­telen alakokat akarják észre térí­teni. (ordas) Függöny mögött . Színházigazgatók: - Én a színházamban Rómeót színésszel, Júliát színésznővel alakíttatom. - Az én előadásomban Rómeót színésznő, Júliát színész játssza, úgy bizony. Mire a harmadik: - Az is valami? Mostanság az a modern elő­adás, amelyben Júliát egy tadzsik nyelven rago­zó hűtőszekrény, Rómeót pedig egy szkandere­ző lila színű lépegető elevátor alakítja... * * * ■ Népszerű vendégművészünket - meg­­mondták/megírták - a szerb és a horvát nacio­nalisták egyaránt megutálták. A színész vigasztalódik: - Semmi baj, emberek, amíg a csaposok szeretnek... popriscsin Import humor KI MIÉRT HORGÁSZIK Négyen horgásznak a Duna mellett. Egy já­rókelő megkérdi, miért csinálják. - Sportból - feleli az első. - Szórakozásból - vágja rá a második. - Én a jó levegő miatt teszem - szól a harmadik. A negyedik rájuk néz, és csendesen csak azt mondja: - Spéciel én halat akarok. KÖZÚTI ELLENŐRZÉS A rendőrök gyorshajtásért megállítják Fran­­zot. - Minek száguldozik lakott területen nyolc­vannal? - Kérem szépen, elromlott a fékem, és haza akartam érni, még mielőtt igazoltatnak! MODERN KAPCSOLAT A férj váratlanul érkezik haza, s feleségét ágyban találja egy férfival. - Ki ez a férfi itt melletted? - bömböl fenye­getően. Az asszonyka a meztelen férfihoz fordul. - Tényleg, hogy is hívják magát? Gyökerek Veszettség Vajdaságban is, Ne tétovázzanak sokat, Oltsák be gyorsan A radikálisokat. Kiknek vezére a parlament elnökét Az anyja izéjébe küldi, annak Ugyancsak Harapós hívei vannak. Az effajta csaholás Olykor sikert arat, De maradni akarnak tényleg, Tegyenek fel szájkosarat. Sziporkák ■ Az ostobaságnak mindig új nevet adunk, pedig belőlünk fakad. ■ A bűnösök pokolra jutnak, de előbb milliomosok és államfők lesznek. ■ A pénzt azért találták ki, hogy erkölcsi értékeinket honorálni tudják. ■ Ha Ádámot és Évát nem csalja lépre a sátán, most szegényebbek lennénk a vi­lágtörténelemmel! ■ Azok, akik arra hivatkoznak, hogy a szerelemben sok a tapasztalat, nem is tudják, hogy mi a szerelem. E HETI MONDOLATUNK: Szarajevói nóta: „Bombát fej, ha leszakad!** kópé Nem fogtok megfagyni Végre egy szívet-lelket melengető optimista kjelentés e komor időkben! Azt mondta az elnök, felesleges aggódni, senki sem fog megfagyni az idén télen. Sőt, még éhen se fognak halni az emberek. Valljuk be, bátor kijelentés most, a tél kü­szöbén, amikor az utolsó litereket csöpögte­­tik a benzinkutakon, a maradék fűtőányat pedig bögrével osztogatják a kórházaknak. El tudom képzelni, hogy a német kancellár hasonló helyzetben már régen túlméretezett adag idegcsillapítót szedett volna be, és be­tegágyánál ellenzéki politikusok rónák le a kegyeletüket. A brit miniszterelnök elbujdosott volna a nemzetközösség legeldugottabb zugába, ahol még golfpálya sincs, és memoárjainak szentelné utolsó napjait. Az csak természetes, hogy a japán kor­mányfő elővenné ősei szamurájkardjját, és mi­előtt beledőlne, bánatos pillantást vetne a családi fotóra, amelyet a legifjabb típusú kris­tálykijelzésű monitor vetít a szeme elé. Ezzel szemben a honi atyavajda réveteg tekintettel a kamerába pillant, s kegyesen vigasztalja népét csak semmi izgalom, nem fogtok se megfagyni, se éhen halni, amíg engem láttak... Mennyi kell a puszta létfenntartáshoz? Napi 20 deka komisz elég? És eddig, ugye, fél kiló félbarnát fogyasztottak? Na, látják! Harminc dekáról még le is mond­hatnak az elnök magasztos nemzeti céljaiért, és még csak éhen se fognak rialni. (sgb) A söntés mellől jelentik Egy kiadós és váratlan, de az utóbbi időben annál gyakoribb zápor elől szaladtunk be a sarki kocsmába. Hogy el ne ázzunk. Szidtuk is az esőt meg az alkohol legújabb árát. Valaki a söntés mel­lett meg is jegyezte, hogy ha tovább esik ez az átkozott eső, akkor nemsokára csónakból kell majd szedni a répát. Szigonnyal. Akinek ez nem felel meg, az megvárja a fagyo­kat és a répaszedést elvégezheti­­ korcsolyával is. Ne tessék azt hinni, hogy félrebeszélünk, itt a söntés mellett. Ezért vegyék komolyan azt a meg­állapításunkat is, hogy a (nálunk jelenleg folyó) vallási háború lényegében egy teljesen értelmet­len valami, ha a jófajta hódító háborúkhoz hason­lítjuk. A hódító háborúkban az ember legalább „kézzelfoghatóan” tudta, miért harcol: gyarmato­kért, újabb területekért, bányakincsekért, kőola­jért. A vallási háború viszont egy láthatatlan célért és eszméért folyik. Mert az biztos, hogy a boszniai muzul­mán harcosok közül még senki sem látta személyesen Allahot, de a szerbek és a hor­­vátok sem a pravoszláv és a katolikus Istent. A mennyor­szágot még kevésbé. Pedig nagyon sokan már oda indul­tak... Most már kezdjük érteni a dolgokat: azért harcolunk, mert be akarjuk bizonyítani a világ előtt, hogy­­ békeszere­tő nemzet vagyunk! NAGY Nándor

Next