Magyar Szó, 1992. november (49. évfolyam, 301-329. szám)

1992-11-22 / 322. szám

26 MEGEMLÉKEZÉS Szebenyi Tibor szobafestő­ és mázoló (1955-1991) Egyetlen testvérem, elmúlt egy hosszú év, amióta a há­ború véres, piszkos karma örökre elkaparintott tőlünk. Egy hosszú év, tele fájdalom­mal és bánattal, mert mi mindig hűségesen vártunk, nem tudva elfogadni a keserű igazságot, hogy te soha többé nem jössz vissza. A te drága arcod, jóságod szüntelenül hiányzik. Életünk végéig velünk fogsz élni. Szabadka, 1992. XI. 22. Örökké gyászolnak a te legkedvesebbjeid MEGEMLÉKEZÉS Ma van egy éve annak, hogy drága, jó feleségem­, édesanyám Ződi Ilona (1945-1991) örökre itt hagyott bennün­ket. Jósága és szeretete örökre­­velünk marad. Szabadka, 1992. XI. 22. Férje és fia MEGEMLÉKEZÉS Kéri Tibor Hiába hoztak Az elmúlt hónapok meg­nyugvást. Hiába minden Leírt és kimondott szó, Ha tudod és érzed Azt amit az idő Nem gyógyít Azt amit a szív Nem felejt. Krisztina Szabadka, 1992. XI. 22. MEGEMLÉKEZÉS November 29-én lesz egy éve, hogy hideg sír fedi azt, akit nagyon szerettünk Dömök Jánost (1928-1991) A te szíved nem fáj többé, csak a miénk sír mindörökké, a sors oly mostoha, szeretni megtanít, de feledni soha. Drága halottunk emlékére 1992. november 28-án, 7.30 órakor szentmisét szolgálta­tunk a bajmoki templomban. Bajmok, 1992. XI. 22. Gyászoló családja Domonkos Mihály aranyművest Valahol a távolból­­halljuk hangodat, Álmainkban látjuk kedves harcodat, De az ébredés keserű mert nem vagy többe­­közöttünk. Emlékét szívünkben őriz­zük. Szabadka, 1992. XI. 22. Szerettei MEGEMLÉKEZÉS Szomorúságban telt el egy éve, hogy szemünk könnybe, szívünk bánatba borult, mert nincs közöttünk szeretett.J­am, édesapánk, férjem, és testvérem Celler József elektrotechnikus (1954-1991) Az ő szíve pihen, a miénk vérzik, mert a fájdalmat csak a földiek érzik. Szenttamás, 1992. XI. 22. A gyászoló család és a nagyszámú rokonság KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Fájó szívvel jelentem, hogy drága feleségem, édes­anyánk, anyósunk, testvé­rünk, nagymamánk és dédink Szemesi Teréz (1911-1992) örökre itt hagyott bennün­ket. Tiszta szívből köszönöm húgának, nenának, Marika menyemnek, Sanyi fiamnak önfeláldozó gondoskodásu­kat feleségem betegsége ideje alatt, valamint a külföldön élő gyermekeim támogatását. Külön köszönet kezelőor­vosának dr. Pavic Radmilá­­nak. Köszönet minden ro­konnak, szomszédnak, isme­rősnek, akik a temetésen je­lenlétükkel fájdalmamon enyhíteni igyekeztek, vala­mint a Posta garázsában dol­gozóknak és a Sever munka­­közösségének a virágadomá­nyaikért. Szabadka, 1992. XI. 22. Bánatos férje, Sándor és családja MEGEMLÉKEZÉS November 17-én múlt egy éve, hogy sírhalom fedi azt, akit nagyon szerettünk Borics Jánost (1968-1991) Bajmok, 1992. XI. 22. Bánatos kisfia és felesé­ge Murányi Nagy Erzsébet Köszönetet mondunk a ro­konoknak, szomszédoknak és ismerősöknek, akik mély fájdalmunkban velünk vol­tak és szerettünket utolsó út­jára elkísérték. Szabadka, 1992. XI. 22. Gyászoló férje, fia, me­nye és unokája KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Fájdalomtól megtört szív­vel jelentjük, hogy drága, jó férjem, édesapánk Vincer Árpád (1953-1992) tragikus körülmények kö­zött, 20 napi súlyos betegség után, november 13-án örökre itt hagyott bennünket. Szerényen élt, csendesen távozott, de még ezért is na­gyon megszenvedett. Ezúton mondunk köszöne­tet a rokonoknak, munkatár­saknak, barátoknak, szom­szédoknak, ismerősöknek, akik szerettünket utolsó út­jára elkísérték, koszorú- és virágadományukkal, vala­mint részvétnyilvánításuk­kal mély fájdalmunkon eny­híteni igyekeztek. Külön mondunk köszöne­tet mindazoknak az orvosok­nak, nővéreknek, ápolóknak, mentősöknek, akik részt vet­tek gyógyításában és ápolá­sában. Köszönet a csantavéri általános iskola tavalyi VIII/c. osztály tanulóinak és osz­tályfőnökének, Dragovics Györgyinek, akik édesapá­mat utolsó útjára elkísérték. Az ő szíve pihen, a miénk vérzik, mert a fájdalmat csak a földiek érzik. Csantavér, 1992. XI. 22. Gyászoló felesége, Teri, fiaié, Árpika és Lacika MEGEMLÉKEZÉS Hat hónapja, hogy elvesz­tettem azt, akit nagyon sze­rettem Blahó Józsefet (1924-1992) Nehéz az élet nélküled, az idő múlik, de képtelen gyó­gyítani a sebet, mely örökre szívemben marad. Ami szép volt az tűnő álom, ami­ megmaradt, örök fájdalom. Szabadka, 1992. XI. 22. Gyászoló felesége MEGEMLÉKEZÉS Nagyon hiányoznak el­hunyt munkatársaink Bíró Ilona Kálmán Erzsébet Nagy Erzsébet Emléküket megőrizzük. Legyen számukra könnyű a pihenés. Bogaras, 1992. XI. 22. NŐK AKTÍVÁJA KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Fájó szívvel mondunk kö­szönetet a rokonoknak, bará­toknak, szomszédoknak és ismerősöknek, akik lányom, anyukám, anyósom és ma­mánk Dvorácskó Zoltán (1952-1992) Búcsúszó nélkül itt ha­gyott bennünket. Emlékét örökké a szívünk­ben őrizzük. Csantavér, 1992. XI. 22. Felesége, Ibolya és kis­fia, Szabolcs Tíz szomorú napja, hogy nincs közöttünk szerettünk de ha sorsunk a sorsodhoz a szülőkkel együtt ott is­­család leszünk. Köszönet Péter bátyánknak és ángyikánknak a megható búcsúbeszédért. 1992. XI. 22. Ilonka és családja Sza­badkáról KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Fájdalommal jelentjük, hogy szeretett férjem, édes­apánk, nagyapánk és apó­sunk MEGEMLÉKEZÉS KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS MEGEMLÉKEZÉS KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Két szomorú éve, hogy el­vesztettük azt, akit nagyon szerettünk Fájdalommal jelentjük, hogy november 14-én, 77 éves korában örökre itt ha­gyott bennünket Egy éve, hogy szeretett fér­jem, édesapám, apósom és nagyapánk nincs közöttünk. Azóta könnyes minden na­punk, mert nélküle üres az otthonunk. Bánatot csak egyszer okozott, amikor min­­ket örökre itt hagyott. Szeretett halottunk emlé­kére november 28-án, 7 óra­kor gyászmisét szolgáltatunk a bácsszőlősi templomban. Bácsszőlős, 1992. XI. 22. Ágoston László (1928-1991) KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Fájdalomtól megtört szív­vel jelentjük, hogy szeretett férjem, édesapánk, apósunk és nagyapánk Berkes Dezső 1992. november 13-án, 70 éves korában, rövid betegség után elhunyt. Köszönetet mondunk mindazoknak a ro­konoknak, jó barátoknak, szomszédoknak, ismerősök­nek, és a Birografika dolgo­zóinak, hogy a temetésen megjelentek, koszorú- és vi­rágadományukkal, valamint részvétnyilvánításukkal mély fájdalmunkon enyhíte­ni igyekeztek. Míg éltél szerettünk, míg élünk siratunk. Szabadka, 1992. XI. 22. Nagy Mária (1924. XI. 7. - 1992. XI. 12.) „A múlt sakktábláján megállott a futó, megmaradt a rejtvény: jövőtök merre tart. A zongora húrjain már csak a halkuló futam vissz­hangozza a lassuló vihart, mely elszálló lelkemben dúl múlttal a jövőért. Muzsikálj csak, édes, míg [szól az angyali kar, muzsikálj, míg a lelkem­­a végtelenbe lép.” Köszönet mindazoknak, akik nehéz napjainkban ve­lünk voltak, velünk éreztek. Székelykeve, 1992. XI. 22. Leánya, unokája és testvérei ! KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Fájó szívvel jelentjük, hogy szeretett feleségem, édesanyám, anyósom és nagynénénk Pethe Kata (1911-1992) hosszú betegség után 1992. november 13-án örökre itt hagyott bennünket. Köszönet a rokonoknak,­­szomszédoknak, ismerősök­nek, akik utolsó útjára elkí­sérték, sírjára koszorút és vi­rágot helyeztek, valamint részvétnyilvánításukkal fáj­dalmunkon enyhíteni igye­keztek. Szabadka, 1992. XI. 22. Kabók Sándor 1992. november 15-én, 72 éves korában hirtelen el­hunyt. Köszönetet mondunk a ro­konoknak, jó barátoknak, szomszédoknak és ismerő­söknek, akik utolsó útjára el­kísérték, sírjára virágot he­lyeztek és mély fájdalmunk­ban velünk voltak. Szabadka, 1992. XI. 22. Gyászoló család KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Szomorú szívvel jelentjük, hogy a szeretett férj, édesapa és nagyapa Kovács János (1917-1992) 1992. november 10-én, rövid, súlyos betegség után elhunyt. Az életed szerényen élted, mindig jóra és szépre intet­tél, neveltél bennünket. Örök hálával köszönjük, de azt so­se mondtad drága apukánk - hogyan tovább nélküled? Tá­voztál csendesen szeretteid köréből, de szívünkben örök­ké élni fogsz. Köszönetet mondunk Ti­bor mesternek, aki őszinte emberi érzéssel segített apu­kánk utolsó perceiben. Kö­szönet az Ifjúsági Otthonnak, az Elita cipőgyár dolgozói­nak, a kedves rokonoknak, jó barátoknak és szomszédok­nak a temetésen való részvé­telükért, valamint a távirat­ban kifejezett együttérzése­kért, mellyel igyekeztek mély fájdalmunkon enyhíteni. Kanizsa, 1992. XI. 22. A gyászoló család A gyászoló család Gyászoló szerettei Juhász Borbála temetésén megjelentek, utol­só útjára elkísérték, koszorú- és virágadományukkal, vala­mint részvétnyilvánításuk­kal fájdalmunkon enyhíteni igyekeztek. Újvidék, 1992. XI. 22. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Ezúton mondunk köszöne­tet mindazoknak a rokonok­nak, szomszédoknak, isme­rősöknek, akik szeretett édesanyánk, anyósunk, nagymamánk, dédmamánk Morvai (Tóth) Anna (1911-1992) temetésén megjelentek, ko­szorú- és virágadományuk­kal és részvétnyilvánításuk­kal fájdalmunkon enyhíteni igyekeztek. Emlékét megőrizzük. Temerin, 1992. XI. 22. A gyászoló család MEGEMLÉKEZÉS Gyászoló szerettei BÚCSÚZUNK bátyámtól ifj. Huszta Mátyástól (1926-1992) A harang érted szól, fájó szívvel téged A gyászoló család MEGEMLÉKEZÉS Kéri Tibor Fájó szívvel emlékezünk rád. Anti nagybácsid és csa­ládja VÉGSŐ BÚCSÚ Fájdalomtól megtört szívvel búcsúztunk el november 13-án drága jó férjemtől, édesapánktól, apósomtól Balázs István Pistától (1911-1992) aki rövid, súlyos betegség után 81 éves korában örökre itt hagyott bennünket. Köszönetet mondunk a rokonoknak, szomszédoknak, barátoknak, ismerősöknek, akik utolsó útjára elkísérték. Szabadka. 1992. XI. 22. A gyászoló család [kísérünk [elvezet, Magyar Szó 1992. november 22., vasárnap KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Mély fájdalommal és meg­tört szívvel jelentjük a szo­morú hírt, hogy egyetlen, drága jó fiunk Vincer Árpád (1953-1992) a 20 hónapja történt baleset után 1992. november 13-án örökre itt hagyott bennün­ket. Ezúton mondunk köszöne­tet a nagyszámú rokonság­nak, barátoknak, szomszé­doknak és ismerősöknek, akik a temetésen megjelen­tek, koszorú- és virágadomá­nyukkal fájdalmunkon eny­híteni igyekeztek. Külön mondunk köszöne­tet a csantavéri egészségház minden dolgozójának. Kö­szönet az újvidéki sebészeti osztály orvosainak, a sza­badkai orvosoknak és a nő­véreknek a fáradozásukért. Köszönetet mondunk Dor­­kovics Györgyi tanárnőnek és a VIII/c. osztály tanulói­nak. Csantavér, 1992. XI. 22. Örökké gyászoló édesanyja és édesapja GYÁSZJELENTÉS 1992. november 13-án, 87 éves korában elhunyt szere­tett édesanyám Rehák Ilona Köszönet mindazoknak, akik a temetésen megjelen­tek. Szeretni foglak édes­anyám, míg élek. Szerető fiad, Jóska Szabadka, 1992. XI. 22. MEGEMLÉKEZÉS Boldizsár Gáspár (1987. XI. 20. - 1992.) Az élet rövid, a sors­a mostoha, szeretni megtanít, de­­feledni soha. Minden elmúlik, minden­­véget ér, de az emlékezet a sírig­­elkísér. Ada, 1992. XI. 22. Gyászolja felesége és gyermekei

Next