Magyar Szó, 1992. november (49. évfolyam, 301-329. szám)

1992-11-03 / 303. szám

1992. november 3., kedd A VÁLASZTÁSOKRÓL A SZERB PARLAMENTBEN Kilátásban a bojkott (Folytatás az 1. oldalról) Zoran Đinđić demokrata párti képviselő közölte, az előrehozott vá­lasztásoknak az előfeltétele a hatal­mi párt és az ellenzék közötti kompromisszum lett volna. Enélkül a választások nem érhetik el célju­kat, a szerbiai közvélemény lecsitítá­­sát. Ha az SZSZP nem hajlandó fel­adni hatalmi monopóliumát, akkor minek a választások, mondta Hin­dié. Szerinte az alkotmány megcsú­folása az, amit Slobodan Mi­los­evicnek az SZSZP elnöki pozíció­jára való megválasztásával tettek, hiszen az alkotmány szépen ki­mondja, hogy a köztársasági elnök tisztsége nem egyeztethető össze a pártfunkcióval. A pártelnökség be­fagyasztását pedig éppen a választá­si kampány idejére, amikor egy pártnak a legnagyobb szüksége van vezéregyéniségére, perfid politikai játéknak minősítette. Milorad Vucelicnek, a Szerbiai RTV vezér­­igazgatójának az SZSZP vezetőségé­be való beválasztását pedig arcátlan eljárásnak titulálta, ami olyan, mintha a kecskére bíznák a káposz­ta őrzését. Miután szerinte az SZSZP szavazógépezete úgyis azt szavaz meg, ami éppen megfelel neki. Hindic sok sikert kívánt a vá­lasztásokhoz, amelyeken az ellenzék ilyen feltételekkel valószínűleg nem vesz részt. Slobodan Vnkovic, a parlamenti szocialista többség véleményét fog­lalta össze, amikor elmondta, sze­rinte a többségi rendszernél kellett volna maradnia a kormánynak, mert az közvetlenebb képviseletet biztosít a polgároknak, míg a rész­arányos rendszer a pártokat, illetve azok képviselőit favorizálja. A szo­cialista párti képviselők érdekes módon mind aggodalommal nyilat­koztak a részarányos választási rendszerről és az érdekképviselet „elpolitizálásáról”. Vnkovic szerint akár a szerb parlamentre is ráillene a név, hogy Szerbia politikai pártja­inak képviselőháza - és nem a né-Pé-Hragoslav Petrovic, a Szerbiai Demokrata Párt tagja közölte, hogy a 20 választókörzetet az ellenzék nem fogadhatja el, mert az a válasz­tási kiadások megsokszorozását is jelenti. Vojislav Nedeljkovic (SZMM) szerint a gazdasági emigrá­ciónak is szavazati jogot kellene ad­ni, ha már a pénzét elfogadjuk. Pe­­tar Petrovic, a Vajdasági Demokra­tikus Reformpárt képviselője a nemzetközi mércékre hívta fel a fi­gyelmet, amelyek a JSZK-t kötele­zik. Ha ezeknek nem felelnek meg a választási feltételek, ugyanott ál­lunk majd, mint 90-ben vagy az idén májusban. A választásoknak ilyen körülmények között nincs ér­telmük, mert nem érhetik el célju­kat, a szankciók enyhítését, majd feloldását. Petrovic közölte, a tájé­koztatás körülményei sem megfele­lőek, mert a tévében és az állami felügyelet alatt álló sajtóban a hatal­mi párt mércéi szerint megválasz­tott emberek ülnek a szerkesztői székekben, ehhez járul még a nem­zeti alapon való válogatás, a szak­mai mércék pedig eltörpülnek. Ilyen körülmények között nem le­het elvárni, hogy ezek az emberek most egy szóra megváltoztassák hozzáállásukat, és egyszerre objektí­ven tájékoztassanak. Petar Petrovic tette fel a kérdést, amelyre nem ér­kezett válasz - hacsak a gúnyos ne­vetést nem vesszük annak -, miért volt jó a májusi választások alkalmá­val, hogy Szerbia egy választókörzet legyen, és miért nem felel meg most ugyanez az elv. Bácska Bánátban?! Dr. Páll Sándor csodálkozását fejezte ki a választási körzetek felosztása miatt. Közölte, hogy a körzetesítés a kisebbségek lakta területek tragikus felosztását eredményezte, aminek következtében a szlovákok például 3 vá­lasztási körzetben szavaznak, így semmi esélyük arra, hogy akár egy kép­viselőjük legyen. A vajdasági magyarság számára is hátrányos a felosztás, amely szerint átfolyik egymásba Bácska, Bánát és Szerémség, amire Páll Sándor szerint még nem volt példa. Felhívta a kormány figyelmét, hogy vizsgálják felül a körzetesítést a nemzetközi mércék szemszögéből, ame­lyek határozottan tiltják a kisebbségek lakta területek ilyen efféle megosz­tását. Számonkérte továbbá, miért nem foglalták törvénybe, hogy a kisebb­séglakta területeken a kisebbségek anyanyelvén is nyomtassák ki a szava­­­­zólapokat, mert - szerinte - egyáltalán nem mindegy, hogy a szavazópol­gár például Kanizsán azt olvassa-e a céduláról, hogy DZVM - ami aligha jelent számára valamit -, vagy azt, hogy VMDK. A törvénytervezet viszont csak a szerb nyelvű, cirill betűs szavazólapok nyomtatását írja elő. Emlé­keztetőül hadd jegyezzük meg, hogy a nemrég lezajlott referendum előtt nem győzték hangsúlyozni, a kisebbségek lakta körzetekben az ő anya­nyelvükön is kinyomtatják a szavazócédulákat. Dr. Páll Sándor egyébként kérdésünkre közölte, hogy a VMDK akkor vesz részt a választásokon, ha az ellenzék is rászánja magát. Ellenkező esetben ők is távol maradnak. Véleménye szerint a helyhatósági választá­sokon való részvétel, amelyeket ugyan érdekes módon többségi és nem részarányos elv szerint bonyolítanak le, érdekében állna a VMDK-nak. A köztársasági és a szövetségi választásokat illetően pedig kifejtette, szerinte Cyrus Vance és lord David Owen azt tanácsolták, az ellenzék bojkottálja a választásokat, mert még mindig nem elég erős ahhoz, hogy elvigye a pál­mát Milosevic elől. Ezek után a VMDK népszerű képviselője szerint ma­rad a status quo, és csak az a kérdés, polgárháború vagy további pangás irányában alakul-e. Magyar Szó Mégsem vonult ki az ellenzék Pedig képviselői délelőtt abban egyeztek meg, hogy ezt teszik a szavazáskor • Elvben elfogadták a választási törvénycsomagot A vita folytatása során az ellenzék hiába bírálta a törvénycsomagot, a szocialista szavazógépezet ezúttal sem volt kíváncsi az érvekre, így mindaz, amit az ellenzéki honatyák elmond­tak, süket fülekre talált. Pedig akadt volna tán megszívlelendő. Milan Mikovic (az SZMM „függet­len” képviselője) például rámutatott, hogy a választási cenzus csak színleg ötszázalékos, ám ezt csak akkor lehet­ne valóra váltani, ha egy választókör­zetben legalább húsz képviselőt vá­lasztanának. A körzetek túlnyomó többségében azonban ennél jóval ke­vesebb honatyát választanak, tehát a cenzus is jóval nagyobb a papíron sze­replő öt százaléknál. Mindez azt bizo­nyítja, hogy a kormány állításával el­lentétben pont az a törekvés dominál a javaslatban, hogy a kis és közép­­nagyságú pártok ne juthassanak par­lamenti mandátumhoz. Mikovic a szo­cialisták fejére olvasta, hogy ha már szerintük mindenféle választási rend­szer megfelelő eredményeket hoz, ak­kor miért nem egyeznek bele abba, amit az ellenzék kér, tekintettel arra, hogy az ellenzék szerint a hatalom ál­tal javasolt módszerek illegális ered­ményeket hoznak. Mikovic egyúttal apellált arra, hogy a választási tör­vénycsomagot sietség nélkül, rendes eljárással hozzák meg. Ugyanezt java­solta pártbeli társa, Jovan Babic is, aki szerint a parlament nem azt határoz­ta, hogy az idén legyenek a választá­sok, csupán azt, hogy még az idén ír­ják ki őket. Milan Paroški (Néppárt) szerint nyilvánvaló, hogy az uralkodó kom­munista oligarchia nem akar demok­ratikus választási rendszert, mert ak­kor nem lehetne esélye, hogy meg­tartsa a hatalmat. Épp ezért keresnek különféle választási csalafintaságokat, hogy a szavazatok 25 százalékával is a mandátumoknak több mint a felét megkaparintsák. Paroški szerint per­sze ez nem meglepő, mert a bolsevi­kok nemcsak a privilégiumokat veszí­tik el, ha nem nyernek a választáso­kon, hanem talán még enniük sem lesz mit. Rámutatott, hogy a bolsevi­ták, a­ cini­k hátulról történő gyil­kolásával kezdték pályafutásukat,­ s most sem akarják megteremteni a de­mokráciát, holott a nemzetközi közös­ség épp ezért szigeteli el az országot és a népet. Tiltakozott az ellen is, hogy májusban még hajlandóak vol­tak beleegyezni, hogy Szerbia egy vá­lasztókörzet legyen, most pedig kilenc és húsz részre szabdalják. Mihajlo Kovác (Szerbia Demokra­ta Pártja) szerint most már nyilván­való, hogy Szerbiában nem lesznek becsületes, egyenrangú és demokra­tikus választások, s hogy mindaz, amit a szövetségi és köztársasági ke­rekasztal munkája jelentett, csupán ködösítés volt a hazai és a nemzetkö­zi közvélemény számára. A kormány végre levetette álarcát, és amikor a hatalom és az ellenzék közötti ellen­tétes javaslatok között kellett volna a konszenzust megtalálni, a kormány habozás nélkül az SZSZP óhaját telje­sítette, de ezzel legalább bebizonyí­totta, hogy miképp kell a két évvel ezelőtti szavazatod majdnem felével százszázalékos uralmat teremteni. Slobodan Rakitić (SZMM) szerint az egyenrangú választásokat csakis a tiszta, részarányos rendszer szavatol­ná, most azonban látszik, hogy az SZSZP valójában nem is választásokra törekszik, hanem a hatalom megőrzé­sére: a kormány stabilitását akarja, ahelyett, hogy a társadalom és a poli­tikai élet stabilitását szorgalmazná. Rakitic szerint nyilvánvaló, hogy a vá­lasztások antidemokratikus voltával mindenki veszít: a hatalom, az ellen­zékedé főleg Szerbia polgárai! Zivorad Igic (SZSZP) szerint érthe­tetlen, hogy az ellenzék miért tart annyira a választásoktól, ha úgy véli, hogy a választótestület zöme mögötte áll, s arra hívta fel az ellenzékieket, bi­zonyítsák be, hogy mindenféle rend­szerben győzni tudnak. Ugyanezt fej­tegette elvtársa, Duro Marovic is, aki hozzátette, az ellenzék azért akarja bojkottálni a választásokat, mert eleve biztos abban, hogy elveszti őket, mint a múltkoriakat is. Paroški közbeordí­tott a helyéről: - No ná, az UDBA gondoskodik róla! Voltak az SZSZP-sek között józa­nabb hangok is: Batk­o Jovanovic pél­dául rámutatott, nem korrekt dolog, hogy a parlament ilyen összetételű tá­jékoztatási eszközök munkáját ellen­őrző bizottságot hozzon létre, szerinte paritásos alapon kell kinevezni a bi­zottságot. Az SZSZP óriási hibájának nevezte, hogy az RTV vezérigazgató­ját egyáltalán jelölték a főbizottsági tisztségre, majd azt is közölte, hogy két évvel ezelőtt a választásokon párt­ja a szavazatoknak csak 46 százalékát szerezte meg. Mindettől függetlenül a szocialista szavazógépezet simán elfogadta (leg­alábbis elvben, hiszen a részletek megvitatását mára halasztották­ a vá­lasztási törvénycsomagot. Az ellenzék következetlen maradt, mert a délelőtt megbeszéltekkel ellentétben nem vo­nult ki a szavazáskor... SPITZER Éva SIMONYI Zoltán Vajdaságban négy választókörzet lesz A választásokról szóló törvény értelmében Szerbiát 20 körzetre osztják fel. Belgrád négy körzetében összesen 46 képviselőt választanak meg, a valjevói és leskovaci körzetben 15-15-öt, a kragujevaciban, a kraljevóiban és a nišiben egyenként 14- et, a prizreniben 13-at, a smederevóiban 12-őt, a prištinaiban 11-et, a vranjeiban, zaječariban, požarevaciban és užiceiben pedig tízet. Vajdaságot szintén négy választási körzetre osztották: a Srems­­ka Mitrovica-iban és pancsovaiban 10-10, a zrenjaniniban 13, az újvidéki­ben pedig 23 honatyát választanak meg. Az újvidéki körzethez tartoznak a következő községek: Apafin, Bács, Petróc, Topolya, Beocsin, Verbász, Kula, Kishegyes, Újvidék, Hódság. PARLAMENTI TUDÓSÍTÁSOK . Támadás Pálné politikája ellen A Szerbiai Szocialista Párt és a Szerb Radikális Párt bizalmatlan a szövetségi kormányfő, sőt Ćosić államelnök iránt is - A Crna Gora-i képviselők továbbra is bíznak a szövetségi vezetésben - A Szövetségi Képviselőház ülése A szövetségi parlamentben tegnap már harmadik alkalommal vetették fel a megszokott felállításban - Szerb Radiká­lis Párt és a Szerbiai Szocialista Párt - a Panic-kormány iránti bizalom kérdését. A bizalmi kérdést tulajdonképpen az ok­tóber közepén megtartott ülésen vetet­ték fel, amelyen Dobrica Cosic államel­nök, Milan Panic kormányfő, Il­ja Hukic külügyminiszter és Zivota Panic törzska­ri főnök számoltak be a JSZK nemzetkö­zi és biztonsági helyzetéről. Időközben Milan Panic Kosovóban sikeres tárgyalásokat folytatott az albán politikai képviselőkkel, Macedóniában járt és a kölcsönös elismerésről tárgyalt Kiro Gligorov elnökkel, ezenkívül elzár­ta a topéidek­ pénznyomda csapjait. Egyrészt a közelgő választásokat meg­előző kampány miatt, másrészt a propa­gandacélok tették sürgőssé a szövetségi kormányfő leváltását a szerbiai hatalmi párt és koalíciós partnere, a Seselj-féle radikális párt számára. A tegnapi ülésen a felszólalások mindent megkérdőjelez­tek, amit Pannc kormányfő a valamivel több mint száz nap alatt elért. A rágal­mazásoktól sem visszariadó támadások azonban nélkülöztek minden konkrét észrevételt. Miközben a szövetségi parlamentben az SZSZP és az SZKP képviselői egymás között ócsárolták a szövetségi kormány­főt, Dobrica Costc államelnök összehívta az államvédelmi tanácsot, amelyen a ki­szivárgó hírek szerint Slobodan Milo­­ševićnek és Momir Bulatovicnak igyeke­zett tudtára adni, mi lesz a következmé­nye Panic leváltásának. Slobodan Mi­losevic a híresztelések ellenére mégis megjelent a tanács ülésén. A szövetségi parlament többségi pártjainak elszántsá­gával szemben a szövetségi államelnök és a kormányfő nem jelentek meg a szövet­ségi képviselők előtt, akiket ezúttal nem zavarta, hogy az érintettek nincsenek a te­remben. Úgy olvasták fel előre elkészített bíráló felszólalásaikat, mintha Pánné és Cosié személyesen jelen lennének. A két szövetségi vezető távolléte elle­nére sem dönthetettek a bizalmi kérdés­ről a két tanács együttes ülésén. Az elő­írások szerint a bizalmi szavazást mind­két tanácsban a Köztársaságok és a Pol­gárok Tanácsában külön-külön kell megejteni. A parlamenti erőviszonyok között azonban a Crita Gora-i képvise­lők véleménye döntő szerepet játszhat. Milan Gajovic, a Crna Gora-i szocialisták Demokrata Pártja képviselői klubjának elnöke szerint a Polgárok Tanácsában lehet esélyük a szocialistáknak és a Radislav Jovanovic a kormányfő külpolitikai tevékenységét kifogásolta, szerinte ugyanis nem lett volna szabad hátat for­dítani Jugoszlávia folytonosságának a nemzetközi szervezetekben. A radikáli­sok és a szocialisták ezúttal Costc állam­elnököt sem kímélték, legnagyobb vétsé­geként azt vetették fel, hogy ilyen em­bert hozott a kormány élére, és hogy egyre jobban támogatja a Panné által képviselt politikát. Néhányan idéztek is Costé műveiből, és hitetlenségüket fejez­ték ki, hogy ugyanarról az emberről van szó, sehogyan sem tudják egybehangol­ni azt, amit olvastak, az államelnök mos­tani tevékenységével. Külön kifogásol­ták,­hogy a képviselőház október 16-i ülésén beszédében elismerte, hogy van­nak etnikai tisztogatások és álkatonai alakulatok. Szerintük felosztotta a polgá­rokat aszerint, hogy békét vagy háborút akarnak. A délutáni szünetig egyetlen felszóla­lás hangneme tért el a felsoroltaktól. A többiekkel szemben Milan Gajovic hang­súlyozta, hogy a büszkeség gyakran aka­dályozza, hogy reális képet alkossunk ma­gunkról, holott Jugoszlávia nemzetközi elszigeteltségben, súlyos gazdasági válság­ban és politikai megosztottságban él. Mindezt szem előtt tartva a képviselőkre külön felelősség hárul, ha аппак a politi­kának a képviselőjét akarják leváltani, amely a békét, a társadalom demokratizá­lódását, a gazdaság újraélesztését és a nemzetközi közösségbe való visszatérést szolgálja. Szerinte a soron következő vá­lasztásokon magának a népnek kell el­döntenie, kinek szavaz bizalmat. Az ebédszünet utáni vitában válta­koztak a Pánné, illetve Costé mellett vagy ellen szóló érvelések. A nemzeti érdek elárulásának, az engedmények folytonos megadásának, a téves kül- és belpolitiká­nak és a veszélyeztetettségnek az emle­getésével szemben meggyőzőbbnek tűn­tek azok a felszólalások, amelyek a Pa­­nić-Ćosić kettős béke irányú politikájá­ban látták a nemzeti érdek érvényesülé­sének, a helyzet rendezésének, a gazda­ság fellendítésének és nem utolsó sor­ban a szankciók feloldásának a lehetősé­­ét. Olyan javaslatok is elhangzottak, egy a mértéket nem ismerő fejtegeté­sek helyett a köztársasági és a szövetségi kormányok és vezetők, valamint a parla­mentek képviselői üljenek le, és ha kell, három napig zárt ajtó mögött döntsék el végre, mi a nemzeti érdek és mit akar­nak. Sokan elvont dolgokról beszélnek, a népakaratra hivatkoznak, mondta az egyik felszólaló, a valóság viszont az, hogy a világ kiközösített bennünket, hogy az iskoláknak, a kórházaknak nincs tüzelőjük, és egyre nagyobb az elé­gedetlenség. Munkatársak: OROSZ Klára T. KOVÁCS János Józan ész Svetozar Marovic, a Crna Gora-i Szocialisták Demokrata Pártjának vezetője az ülés szünetében a parla­ment folyosóján adott rövid nyilat­kozatában kifejtette: reméli, hogy az érzelmileg felhűtett felszólalások el­lenére mégis végül felülkerekedik a józan ész, és a küldöttek nem vonják meg a bizalmat Milan Panic kor­mányfőtől, mert végeredményben mégiscsak az ő politikája az, amely közelebb hozhatja egymáshoz a volt jugoszláv köztársaságokat és az or­szágot a Nyugathoz közelítheti. kálisoknak, hogy leváltsák a szövetségi kormányfőt, de a Köztársaságok Taná­csában nem, mert a Crna Gora-i képvi­selők a szövetségi kormányt támogatják. A Köztársaságok Tanácsának elnöke, dr. Miloš Radulovic betegsége miatt tegnap nem jelent meg a képviselőházban, de kijelentette, hogy a Köztársaságok Ta­nácsa esetleg a későbbiekben külön ülé­sezik. A képviselők jó részét az sem zavarta, hogy a napirenden a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság nemzetközi helyzete és a nemzetközi szervezetekben betöltött stá­tusa, valamint a JSZK biztonsági helyzete szerepelt. A tegnapi ülést ugyanis többen, főleg az említett két pártból, úgy fogták fel, mint a Pánné és Costé elleni támadás lehetőségét, sőt mint a szövetségi kor­mányfő megbuktatásának lehetőségét. Az ülés első három órájában a szó­széknél egymást váltották az SZSZP és a SZRP tagjai. A szokásos, már nem egy­szer elhangzott vádakkal illették a kor­mányfőt, mely szerint az Egyesült Álla­mok politikáját érvényesíti hazánkban (egyesek ezt Miki Mouse politikának ne­vezték). Brana Cincevic szerint Pánié az első külföldi megszálló, aki betette a lá­bát Jugoszláviába. Több felszólaló ki­emelte, hogy a kormányfő csak ígérget, miközben semmilyen eredményt nem­­ ért el, könnyelmű és optimizmusa már elviselhetetlen. Bírálták a szövetségi kor­mány összetételét, az albán kisebbség iránti politikáját. Felrótták neki, hogy tárgyalt az albánokkal, és így a száz nap­olták, fiatal, és gyakran még a saját miniszte­reinek a véleményét sem kéri ki. Vladis­ „Ebben mi nem veszünk részt” Nem túlzás azt mondani, hogy a Crna Gora-i képviselők védelmük­be vették Ćosićot és Panicot, meg­értést tanúsítva az ország jelenlegi helyzetének javítására irányuló tö­rekvéseik iránt. A legszemlélete­sebb volt talán Andrija Perisic, aki kiemelte, hogy a bölcs döntések he­lyett egyesek állandóan alá akarják ásni a helyzet rendezésére irányuló p­róbálkozásokat, mindig mások fe­­ett akarnak ítélkezni, közben sem­milyen megoldást nem javasolnak. Feltette a kérdést, mit jelentene szavazni a bizalmatlanságról, és megvonni a bizalmat a kormánytól, majd hozzáfűzte, hogy az ország kormány nélkül és minden valószí­nűség szerint Costc államelnök nél­kül maradna. Ezt minden bizony­nyal még nagyobb izoláció, de az sincs kizárva, hogy polgárháború követné. Ebben a Crna Gora-iak nem akarnak részt venni, ha ilyen irányba akarják terelni az esemé­nyeket, akkor azt nélkülük tehetik meg. Végül követelte, hogy álljanak el Pálné leváltásától. Pálné marad­ Várady nyilatkozata a Tikernek „Véleményem szerint nem von­ják meg a bizalmat Pálné kormány­főtől és a szövetségi kormánytól” jelentette ki a Tiker hírügynökség­é­nek Várady Tibor szövetségi igaz­ságügy-miniszter a képviselőház I . tegnapi vitája kapcsán.

Next