Magyar Szó, 1992. november (49. évfolyam, 301-329. szám)
1992-11-03 / 303. szám
1992. november 3., kedd A VÁLASZTÁSOKRÓL A SZERB PARLAMENTBEN Kilátásban a bojkott (Folytatás az 1. oldalról) Zoran Đinđić demokrata párti képviselő közölte, az előrehozott választásoknak az előfeltétele a hatalmi párt és az ellenzék közötti kompromisszum lett volna. Enélkül a választások nem érhetik el céljukat, a szerbiai közvélemény lecsitítását. Ha az SZSZP nem hajlandó feladni hatalmi monopóliumát, akkor minek a választások, mondta Hindié. Szerinte az alkotmány megcsúfolása az, amit Slobodan Milosevicnek az SZSZP elnöki pozíciójára való megválasztásával tettek, hiszen az alkotmány szépen kimondja, hogy a köztársasági elnök tisztsége nem egyeztethető össze a pártfunkcióval. A pártelnökség befagyasztását pedig éppen a választási kampány idejére, amikor egy pártnak a legnagyobb szüksége van vezéregyéniségére, perfid politikai játéknak minősítette. Milorad Vucelicnek, a Szerbiai RTV vezérigazgatójának az SZSZP vezetőségébe való beválasztását pedig arcátlan eljárásnak titulálta, ami olyan, mintha a kecskére bíznák a káposzta őrzését. Miután szerinte az SZSZP szavazógépezete úgyis azt szavaz meg, ami éppen megfelel neki. Hindic sok sikert kívánt a választásokhoz, amelyeken az ellenzék ilyen feltételekkel valószínűleg nem vesz részt. Slobodan Vnkovic, a parlamenti szocialista többség véleményét foglalta össze, amikor elmondta, szerinte a többségi rendszernél kellett volna maradnia a kormánynak, mert az közvetlenebb képviseletet biztosít a polgároknak, míg a részarányos rendszer a pártokat, illetve azok képviselőit favorizálja. A szocialista párti képviselők érdekes módon mind aggodalommal nyilatkoztak a részarányos választási rendszerről és az érdekképviselet „elpolitizálásáról”. Vnkovic szerint akár a szerb parlamentre is ráillene a név, hogy Szerbia politikai pártjainak képviselőháza - és nem a né-Pé-Hragoslav Petrovic, a Szerbiai Demokrata Párt tagja közölte, hogy a 20 választókörzetet az ellenzék nem fogadhatja el, mert az a választási kiadások megsokszorozását is jelenti. Vojislav Nedeljkovic (SZMM) szerint a gazdasági emigrációnak is szavazati jogot kellene adni, ha már a pénzét elfogadjuk. Petar Petrovic, a Vajdasági Demokratikus Reformpárt képviselője a nemzetközi mércékre hívta fel a figyelmet, amelyek a JSZK-t kötelezik. Ha ezeknek nem felelnek meg a választási feltételek, ugyanott állunk majd, mint 90-ben vagy az idén májusban. A választásoknak ilyen körülmények között nincs értelmük, mert nem érhetik el céljukat, a szankciók enyhítését, majd feloldását. Petrovic közölte, a tájékoztatás körülményei sem megfelelőek, mert a tévében és az állami felügyelet alatt álló sajtóban a hatalmi párt mércéi szerint megválasztott emberek ülnek a szerkesztői székekben, ehhez járul még a nemzeti alapon való válogatás, a szakmai mércék pedig eltörpülnek. Ilyen körülmények között nem lehet elvárni, hogy ezek az emberek most egy szóra megváltoztassák hozzáállásukat, és egyszerre objektíven tájékoztassanak. Petar Petrovic tette fel a kérdést, amelyre nem érkezett válasz - hacsak a gúnyos nevetést nem vesszük annak -, miért volt jó a májusi választások alkalmával, hogy Szerbia egy választókörzet legyen, és miért nem felel meg most ugyanez az elv. Bácska Bánátban?! Dr. Páll Sándor csodálkozását fejezte ki a választási körzetek felosztása miatt. Közölte, hogy a körzetesítés a kisebbségek lakta területek tragikus felosztását eredményezte, aminek következtében a szlovákok például 3 választási körzetben szavaznak, így semmi esélyük arra, hogy akár egy képviselőjük legyen. A vajdasági magyarság számára is hátrányos a felosztás, amely szerint átfolyik egymásba Bácska, Bánát és Szerémség, amire Páll Sándor szerint még nem volt példa. Felhívta a kormány figyelmét, hogy vizsgálják felül a körzetesítést a nemzetközi mércék szemszögéből, amelyek határozottan tiltják a kisebbségek lakta területek ilyen efféle megosztását. Számonkérte továbbá, miért nem foglalták törvénybe, hogy a kisebbséglakta területeken a kisebbségek anyanyelvén is nyomtassák ki a szavazólapokat, mert - szerinte - egyáltalán nem mindegy, hogy a szavazópolgár például Kanizsán azt olvassa-e a céduláról, hogy DZVM - ami aligha jelent számára valamit -, vagy azt, hogy VMDK. A törvénytervezet viszont csak a szerb nyelvű, cirill betűs szavazólapok nyomtatását írja elő. Emlékeztetőül hadd jegyezzük meg, hogy a nemrég lezajlott referendum előtt nem győzték hangsúlyozni, a kisebbségek lakta körzetekben az ő anyanyelvükön is kinyomtatják a szavazócédulákat. Dr. Páll Sándor egyébként kérdésünkre közölte, hogy a VMDK akkor vesz részt a választásokon, ha az ellenzék is rászánja magát. Ellenkező esetben ők is távol maradnak. Véleménye szerint a helyhatósági választásokon való részvétel, amelyeket ugyan érdekes módon többségi és nem részarányos elv szerint bonyolítanak le, érdekében állna a VMDK-nak. A köztársasági és a szövetségi választásokat illetően pedig kifejtette, szerinte Cyrus Vance és lord David Owen azt tanácsolták, az ellenzék bojkottálja a választásokat, mert még mindig nem elég erős ahhoz, hogy elvigye a pálmát Milosevic elől. Ezek után a VMDK népszerű képviselője szerint marad a status quo, és csak az a kérdés, polgárháború vagy további pangás irányában alakul-e. Magyar Szó Mégsem vonult ki az ellenzék Pedig képviselői délelőtt abban egyeztek meg, hogy ezt teszik a szavazáskor • Elvben elfogadták a választási törvénycsomagot A vita folytatása során az ellenzék hiába bírálta a törvénycsomagot, a szocialista szavazógépezet ezúttal sem volt kíváncsi az érvekre, így mindaz, amit az ellenzéki honatyák elmondtak, süket fülekre talált. Pedig akadt volna tán megszívlelendő. Milan Mikovic (az SZMM „független” képviselője) például rámutatott, hogy a választási cenzus csak színleg ötszázalékos, ám ezt csak akkor lehetne valóra váltani, ha egy választókörzetben legalább húsz képviselőt választanának. A körzetek túlnyomó többségében azonban ennél jóval kevesebb honatyát választanak, tehát a cenzus is jóval nagyobb a papíron szereplő öt százaléknál. Mindez azt bizonyítja, hogy a kormány állításával ellentétben pont az a törekvés dominál a javaslatban, hogy a kis és középnagyságú pártok ne juthassanak parlamenti mandátumhoz. Mikovic a szocialisták fejére olvasta, hogy ha már szerintük mindenféle választási rendszer megfelelő eredményeket hoz, akkor miért nem egyeznek bele abba, amit az ellenzék kér, tekintettel arra, hogy az ellenzék szerint a hatalom által javasolt módszerek illegális eredményeket hoznak. Mikovic egyúttal apellált arra, hogy a választási törvénycsomagot sietség nélkül, rendes eljárással hozzák meg. Ugyanezt javasolta pártbeli társa, Jovan Babic is, aki szerint a parlament nem azt határozta, hogy az idén legyenek a választások, csupán azt, hogy még az idén írják ki őket. Milan Paroški (Néppárt) szerint nyilvánvaló, hogy az uralkodó kommunista oligarchia nem akar demokratikus választási rendszert, mert akkor nem lehetne esélye, hogy megtartsa a hatalmat. Épp ezért keresnek különféle választási csalafintaságokat, hogy a szavazatok 25 százalékával is a mandátumoknak több mint a felét megkaparintsák. Paroški szerint persze ez nem meglepő, mert a bolsevikok nemcsak a privilégiumokat veszítik el, ha nem nyernek a választásokon, hanem talán még enniük sem lesz mit. Rámutatott, hogy a bolseviták, a cinik hátulról történő gyilkolásával kezdték pályafutásukat, s most sem akarják megteremteni a demokráciát, holott a nemzetközi közösség épp ezért szigeteli el az országot és a népet. Tiltakozott az ellen is, hogy májusban még hajlandóak voltak beleegyezni, hogy Szerbia egy választókörzet legyen, most pedig kilenc és húsz részre szabdalják. Mihajlo Kovác (Szerbia Demokrata Pártja) szerint most már nyilvánvaló, hogy Szerbiában nem lesznek becsületes, egyenrangú és demokratikus választások, s hogy mindaz, amit a szövetségi és köztársasági kerekasztal munkája jelentett, csupán ködösítés volt a hazai és a nemzetközi közvélemény számára. A kormány végre levetette álarcát, és amikor a hatalom és az ellenzék közötti ellentétes javaslatok között kellett volna a konszenzust megtalálni, a kormány habozás nélkül az SZSZP óhaját teljesítette, de ezzel legalább bebizonyította, hogy miképp kell a két évvel ezelőtti szavazatod majdnem felével százszázalékos uralmat teremteni. Slobodan Rakitić (SZMM) szerint az egyenrangú választásokat csakis a tiszta, részarányos rendszer szavatolná, most azonban látszik, hogy az SZSZP valójában nem is választásokra törekszik, hanem a hatalom megőrzésére: a kormány stabilitását akarja, ahelyett, hogy a társadalom és a politikai élet stabilitását szorgalmazná. Rakitic szerint nyilvánvaló, hogy a választások antidemokratikus voltával mindenki veszít: a hatalom, az ellenzékedé főleg Szerbia polgárai! Zivorad Igic (SZSZP) szerint érthetetlen, hogy az ellenzék miért tart annyira a választásoktól, ha úgy véli, hogy a választótestület zöme mögötte áll, s arra hívta fel az ellenzékieket, bizonyítsák be, hogy mindenféle rendszerben győzni tudnak. Ugyanezt fejtegette elvtársa, Duro Marovic is, aki hozzátette, az ellenzék azért akarja bojkottálni a választásokat, mert eleve biztos abban, hogy elveszti őket, mint a múltkoriakat is. Paroški közbeordított a helyéről: - No ná, az UDBA gondoskodik róla! Voltak az SZSZP-sek között józanabb hangok is: Batko Jovanovic például rámutatott, nem korrekt dolog, hogy a parlament ilyen összetételű tájékoztatási eszközök munkáját ellenőrző bizottságot hozzon létre, szerinte paritásos alapon kell kinevezni a bizottságot. Az SZSZP óriási hibájának nevezte, hogy az RTV vezérigazgatóját egyáltalán jelölték a főbizottsági tisztségre, majd azt is közölte, hogy két évvel ezelőtt a választásokon pártja a szavazatoknak csak 46 százalékát szerezte meg. Mindettől függetlenül a szocialista szavazógépezet simán elfogadta (legalábbis elvben, hiszen a részletek megvitatását mára halasztották a választási törvénycsomagot. Az ellenzék következetlen maradt, mert a délelőtt megbeszéltekkel ellentétben nem vonult ki a szavazáskor... SPITZER Éva SIMONYI Zoltán Vajdaságban négy választókörzet lesz A választásokról szóló törvény értelmében Szerbiát 20 körzetre osztják fel. Belgrád négy körzetében összesen 46 képviselőt választanak meg, a valjevói és leskovaci körzetben 15-15-öt, a kragujevaciban, a kraljevóiban és a nišiben egyenként 14- et, a prizreniben 13-at, a smederevóiban 12-őt, a prištinaiban 11-et, a vranjeiban, zaječariban, požarevaciban és užiceiben pedig tízet. Vajdaságot szintén négy választási körzetre osztották: a Sremska Mitrovica-iban és pancsovaiban 10-10, a zrenjaniniban 13, az újvidékiben pedig 23 honatyát választanak meg. Az újvidéki körzethez tartoznak a következő községek: Apafin, Bács, Petróc, Topolya, Beocsin, Verbász, Kula, Kishegyes, Újvidék, Hódság. PARLAMENTI TUDÓSÍTÁSOK . Támadás Pálné politikája ellen A Szerbiai Szocialista Párt és a Szerb Radikális Párt bizalmatlan a szövetségi kormányfő, sőt Ćosić államelnök iránt is - A Crna Gora-i képviselők továbbra is bíznak a szövetségi vezetésben - A Szövetségi Képviselőház ülése A szövetségi parlamentben tegnap már harmadik alkalommal vetették fel a megszokott felállításban - Szerb Radikális Párt és a Szerbiai Szocialista Párt - a Panic-kormány iránti bizalom kérdését. A bizalmi kérdést tulajdonképpen az október közepén megtartott ülésen vetették fel, amelyen Dobrica Cosic államelnök, Milan Panic kormányfő, Ilja Hukic külügyminiszter és Zivota Panic törzskari főnök számoltak be a JSZK nemzetközi és biztonsági helyzetéről. Időközben Milan Panic Kosovóban sikeres tárgyalásokat folytatott az albán politikai képviselőkkel, Macedóniában járt és a kölcsönös elismerésről tárgyalt Kiro Gligorov elnökkel, ezenkívül elzárta a topéidek pénznyomda csapjait. Egyrészt a közelgő választásokat megelőző kampány miatt, másrészt a propagandacélok tették sürgőssé a szövetségi kormányfő leváltását a szerbiai hatalmi párt és koalíciós partnere, a Seselj-féle radikális párt számára. A tegnapi ülésen a felszólalások mindent megkérdőjeleztek, amit Pannc kormányfő a valamivel több mint száz nap alatt elért. A rágalmazásoktól sem visszariadó támadások azonban nélkülöztek minden konkrét észrevételt. Miközben a szövetségi parlamentben az SZSZP és az SZKP képviselői egymás között ócsárolták a szövetségi kormányfőt, Dobrica Costc államelnök összehívta az államvédelmi tanácsot, amelyen a kiszivárgó hírek szerint Slobodan Miloševićnek és Momir Bulatovicnak igyekezett tudtára adni, mi lesz a következménye Panic leváltásának. Slobodan Milosevic a híresztelések ellenére mégis megjelent a tanács ülésén. A szövetségi parlament többségi pártjainak elszántságával szemben a szövetségi államelnök és a kormányfő nem jelentek meg a szövetségi képviselők előtt, akiket ezúttal nem zavarta, hogy az érintettek nincsenek a teremben. Úgy olvasták fel előre elkészített bíráló felszólalásaikat, mintha Pánné és Cosié személyesen jelen lennének. A két szövetségi vezető távolléte ellenére sem dönthetettek a bizalmi kérdésről a két tanács együttes ülésén. Az előírások szerint a bizalmi szavazást mindkét tanácsban a Köztársaságok és a Polgárok Tanácsában külön-külön kell megejteni. A parlamenti erőviszonyok között azonban a Crita Gora-i képviselők véleménye döntő szerepet játszhat. Milan Gajovic, a Crna Gora-i szocialisták Demokrata Pártja képviselői klubjának elnöke szerint a Polgárok Tanácsában lehet esélyük a szocialistáknak és a Radislav Jovanovic a kormányfő külpolitikai tevékenységét kifogásolta, szerinte ugyanis nem lett volna szabad hátat fordítani Jugoszlávia folytonosságának a nemzetközi szervezetekben. A radikálisok és a szocialisták ezúttal Costc államelnököt sem kímélték, legnagyobb vétségeként azt vetették fel, hogy ilyen embert hozott a kormány élére, és hogy egyre jobban támogatja a Panné által képviselt politikát. Néhányan idéztek is Costé műveiből, és hitetlenségüket fejezték ki, hogy ugyanarról az emberről van szó, sehogyan sem tudják egybehangolni azt, amit olvastak, az államelnök mostani tevékenységével. Külön kifogásolták,hogy a képviselőház október 16-i ülésén beszédében elismerte, hogy vannak etnikai tisztogatások és álkatonai alakulatok. Szerintük felosztotta a polgárokat aszerint, hogy békét vagy háborút akarnak. A délutáni szünetig egyetlen felszólalás hangneme tért el a felsoroltaktól. A többiekkel szemben Milan Gajovic hangsúlyozta, hogy a büszkeség gyakran akadályozza, hogy reális képet alkossunk magunkról, holott Jugoszlávia nemzetközi elszigeteltségben, súlyos gazdasági válságban és politikai megosztottságban él. Mindezt szem előtt tartva a képviselőkre külön felelősség hárul, ha аппак a politikának a képviselőjét akarják leváltani, amely a békét, a társadalom demokratizálódását, a gazdaság újraélesztését és a nemzetközi közösségbe való visszatérést szolgálja. Szerinte a soron következő választásokon magának a népnek kell eldöntenie, kinek szavaz bizalmat. Az ebédszünet utáni vitában váltakoztak a Pánné, illetve Costé mellett vagy ellen szóló érvelések. A nemzeti érdek elárulásának, az engedmények folytonos megadásának, a téves kül- és belpolitikának és a veszélyeztetettségnek az emlegetésével szemben meggyőzőbbnek tűntek azok a felszólalások, amelyek a Panić-Ćosić kettős béke irányú politikájában látták a nemzeti érdek érvényesülésének, a helyzet rendezésének, a gazdaság fellendítésének és nem utolsó sorban a szankciók feloldásának a lehetőséét. Olyan javaslatok is elhangzottak, egy a mértéket nem ismerő fejtegetések helyett a köztársasági és a szövetségi kormányok és vezetők, valamint a parlamentek képviselői üljenek le, és ha kell, három napig zárt ajtó mögött döntsék el végre, mi a nemzeti érdek és mit akarnak. Sokan elvont dolgokról beszélnek, a népakaratra hivatkoznak, mondta az egyik felszólaló, a valóság viszont az, hogy a világ kiközösített bennünket, hogy az iskoláknak, a kórházaknak nincs tüzelőjük, és egyre nagyobb az elégedetlenség. Munkatársak: OROSZ Klára T. KOVÁCS János Józan ész Svetozar Marovic, a Crna Gora-i Szocialisták Demokrata Pártjának vezetője az ülés szünetében a parlament folyosóján adott rövid nyilatkozatában kifejtette: reméli, hogy az érzelmileg felhűtett felszólalások ellenére mégis végül felülkerekedik a józan ész, és a küldöttek nem vonják meg a bizalmat Milan Panic kormányfőtől, mert végeredményben mégiscsak az ő politikája az, amely közelebb hozhatja egymáshoz a volt jugoszláv köztársaságokat és az országot a Nyugathoz közelítheti. kálisoknak, hogy leváltsák a szövetségi kormányfőt, de a Köztársaságok Tanácsában nem, mert a Crna Gora-i képviselők a szövetségi kormányt támogatják. A Köztársaságok Tanácsának elnöke, dr. Miloš Radulovic betegsége miatt tegnap nem jelent meg a képviselőházban, de kijelentette, hogy a Köztársaságok Tanácsa esetleg a későbbiekben külön ülésezik. A képviselők jó részét az sem zavarta, hogy a napirenden a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság nemzetközi helyzete és a nemzetközi szervezetekben betöltött státusa, valamint a JSZK biztonsági helyzete szerepelt. A tegnapi ülést ugyanis többen, főleg az említett két pártból, úgy fogták fel, mint a Pánné és Costé elleni támadás lehetőségét, sőt mint a szövetségi kormányfő megbuktatásának lehetőségét. Az ülés első három órájában a szószéknél egymást váltották az SZSZP és a SZRP tagjai. A szokásos, már nem egyszer elhangzott vádakkal illették a kormányfőt, mely szerint az Egyesült Államok politikáját érvényesíti hazánkban (egyesek ezt Miki Mouse politikának nevezték). Brana Cincevic szerint Pánié az első külföldi megszálló, aki betette a lábát Jugoszláviába. Több felszólaló kiemelte, hogy a kormányfő csak ígérget, miközben semmilyen eredményt nem ért el, könnyelmű és optimizmusa már elviselhetetlen. Bírálták a szövetségi kormány összetételét, az albán kisebbség iránti politikáját. Felrótták neki, hogy tárgyalt az albánokkal, és így a száz napolták, fiatal, és gyakran még a saját minisztereinek a véleményét sem kéri ki. Vladis „Ebben mi nem veszünk részt” Nem túlzás azt mondani, hogy a Crna Gora-i képviselők védelmükbe vették Ćosićot és Panicot, megértést tanúsítva az ország jelenlegi helyzetének javítására irányuló törekvéseik iránt. A legszemléletesebb volt talán Andrija Perisic, aki kiemelte, hogy a bölcs döntések helyett egyesek állandóan alá akarják ásni a helyzet rendezésére irányuló próbálkozásokat, mindig mások feett akarnak ítélkezni, közben semmilyen megoldást nem javasolnak. Feltette a kérdést, mit jelentene szavazni a bizalmatlanságról, és megvonni a bizalmat a kormánytól, majd hozzáfűzte, hogy az ország kormány nélkül és minden valószínűség szerint Costc államelnök nélkül maradna. Ezt minden bizonynyal még nagyobb izoláció, de az sincs kizárva, hogy polgárháború követné. Ebben a Crna Gora-iak nem akarnak részt venni, ha ilyen irányba akarják terelni az eseményeket, akkor azt nélkülük tehetik meg. Végül követelte, hogy álljanak el Pálné leváltásától. Pálné marad Várady nyilatkozata a Tikernek „Véleményem szerint nem vonják meg a bizalmat Pálné kormányfőtől és a szövetségi kormánytól” jelentette ki a Tiker hírügynökségének Várady Tibor szövetségi igazságügy-miniszter a képviselőház I . tegnapi vitája kapcsán.