Magyar Szó, 1992. november (49. évfolyam, 301-329. szám)
1992-11-04 / 304. szám
1992. november 4., szerda HOLNAP BEMUTATÓ AZ ÚJVIDÉKI SZÍNHÁZBAN Lennie Holnap, november 5-én 19.30 órai kezdettel bemutató lesz az Újvidéki Színház nagytermében. Kovács Frigyes rendezésében John Steinbeck Egerek és emberek című drámájának színpadi változatát viszi színre a társulat Lennie címmel. A rendező szavai szerint a darab az emberség és embertelenség konfliktusára épül. A főhős két „szimbiózisban” élő, azaz egymás nélkül élni nem tudó ember, a többiek kapcsolatára viszont a bizalmatlanság, a gyanakvás nyomja rá bélyegét. Franyó Zsuzsa dramaturg véleménye szerint a szövegben lévő és a valóságban szinte már kiveszett emberi vonatkozások, az egymással való törődés és gondoskodás mint motívum, rendkívül fontos érzéseket válthatnak ki. Szembeállítva a darab világát valóságunk sivárságával, kiderül, hogy egy művészeti irányvonal milyen etikai kategória mellett voksol. Az előadásnak mindemellett persze lesz egy vizuális élménye is, amely azonban eltér a rendező elképzelésétől, és csak helyettesítheti azt. A vizuális módosulásra az Újvidéki Színház nehéz anyagi helyzete miatt került sor, mert a színháznak nem futotta a díszlet szerepét betöltő festett vászonra. Csak összehasonlításként: az Újvidéki Színház egész évi előadásainak a költsége annyi, mint a Szerb Nemzeti Színház egyetlen előadásának a kiadásai. A darab díszlettervezője Branka Petrovic. Szereplők: Szilágyi Nándor, Bakota Árpád, Szilágyi Rövid Eleonóra, Fejes György, Pásthy Mátyás, Giricz Attila, Sinkó István, Babos András. A súlyos anyagi gondok ellenére egyébként ez a színház idei hetedik bemutatója, és a tervek szerint még kettő lesz az év végéig. r-R liAllilll . r:1 • f lip WL' ív?' 'Ш 1 4 iW Г'"ч f - Jelenet az előadásból (Fejes György) Elnapolták a genfi megbeszélést A kosovói albán oktatásról tegnap Genfben kellett volna tanácskozni az albán meg a szerb félnek. A megbeszélést műszaki okokra hivatkozva elnapolták. A kosovói szerb oktatási szervek tiltakoznak az ellen, hogy külföldön tárgyalják meg a Szerbia belügyének tartott problémákat. Szerintük Pristinában vagy Belgrádban folytathatók a tárgyalások az oktatásról. A Kosovói Demokratikus Közösségben lapunknak tegnap kijelentették, hogy újabb fejlemények az általános iskolák megnyitásával kapcsolatban nincsenek. A gyerekek, tanárok tegnap nem gyülekeztek az iskolák előtt, mert mint mondták, ezt értelmetlennek tartják. Várják a megbeszélések folytatását. K-k . Lehet már tíz éve is, hogy Witold Gombrowicz szövegében fölfigyeltem erre a mondatra vagy mondattöredékre: Zgwalcenie przec ucio, s a jelentését is képes voltam fölfogni, mi sem könnyebb ennél: Erőszakolás a fülön keresztül. Tekintve azonban, hogy addig két évtizeden át én jobbára csak „tiszta”, tehát nekem magamnak, a lelkemnek tetsző irodalommal, sőt, irodalmi párlatokkal és redesztillátumokkal foglalkoztam, amelyek már-már elérték a szellemi vegytisztaság határát, és politikával alig, főképpen nem politikai propagandával, ennek a rettenetesen agresszív, tolakodó és képmutató gépezetével - lényegileg aligha közelíthettem meg a gombrowiczi megállapítás értelmét, ennek az erőszaktételnek a szellemi természetét, amelynek ugyan, akarva-akaratlanul, gyermekségemtől kezdve áldozata voltam, de ugyan miért is figyelen ilyesmire az ember, ami élete megszokott velejárója lett? A szocializmus egyik első vívmánya az általános bebörtönzések és államosítások után az volt, hogy a falmi utcák villanypóznáira, de még az állami birtokok majorságaiba vezető utak mentén is - ha az elektrifikáció elért szintje lehetővé tette (elektrifikáció + szovjethatalom+kommunizmm) - horganybádog hangszórókat szereljenek föl, amelyeknek harsogó hangzavarát természetesen nem a Szabad Európa Rádió rosszul fogható állomása szolgáltatta. Az egész Kelet-Európa vidéke az ilyen hangosító „vödrök” hálózatának a láncolata volt. Nem lehetett nem odahallgatni. És a lakosság még örült is ennek, természetesen. Ez tulajdonképpen a haladást jelentette, az első lépést a haladás útján. A mindennapi hazugságot, olykor kenyér helyett. (Ebben korabeli irodalmunk is alaposan túlangazsálta magát, mi tagadás.) A hitet hirdették itt is, akár a templomi szószékekről, de immár nem Istenben: a többistenhívésnek egy különös formáját igyekeztek elhinteni, száz évre előre munkát biztosítva a szociológusoknak és a pszichológáknak, amenyiben maguk is már jó előre nem dőltek be az egésznek. Egyszóval, leendő nemzedékeiknek is: a fölhalmozott és földolgozásra váró anyagok mennyisége van ennyire tetemes. Ami azonban a fül erőszakolását, a fülön keresztül ható erőszakot illeti, e téren még jó ideig szó sem lehet semmiféle boncolgatásról, hiszen még napjainkban is kimondottan eleven szervezetről van szó, a gépezet roppantul nagy energiával, teljes erőbevetéssel működik, és az irányítása is szinte tökéletesnek mondható: füleljünk csak bele! Azokat a tömegeket veszi célba, szemeli ki magának törvénytelen cselekedete végrehajtására, amelyek nyelvtudás híján vagy a szűkös anyagiak miatt nem tudnak másfelé figyelni. És ez a lakosság túlnyomó többsége, amelynek az irányítás alól szabadulni igyekvő újságokra sincs tovább pénze. Úgyhogy marad bajainkra a féltve őrizgetett egyedüli ópium: az állami televízió három vagy négy csatornája, ezeknek vételi lehetősége mindenki számára biztosított. Itt a fülön keresztül folyó erőszakolásban még a szem is az erőszakoló pártján áll. Tehát az általunk, magyarok által eléggé felületesen ismert lengyel irodalomban ennek a jelenségnek a jelzésére is jutott egy rövid kitérő. Gombrowicz emigráns szövegében a szerző a véletlen folytán lett háborús emigráns, talán ugyanolyan véletlenül, amilyen véletlenül egyszer csak leragad az irodalomnál az ember. De, persze, jóval többen odahaza maradtak, és nyilvánvalóan már akkor is ez volt -miként épp napjainkban - a háborúval kapcsolatos egyik alapvető emberi kérdés, vagyis a helyszín futtában történő megváltoztatása, békésebbre és biztonságosabbra cserélése, ha van rá mód, valamiféle „jövő” érdekében. Ezzel kapcsolatban ugyan lehetne beszélni etikáról meg ilyen, csupán az ember bensőjében létező, százféleképp magyarázható fogalmakról, amennyiben nem olyan egyénekről van szó, akik még sohasem végeztek bölcseleti stúdiumokat, és az etikáról még hírből sem hallottak. Az idei irodalmi Nobel-díj odaítélésekor szóba került Zbigniew Herbert költészete is, vagyis az ő neve is „benn volt a kalapban”: balkáni katasztrófánkat szem előtt tartva ő lett volna a számunkra az igazi Nobel-díjas, mivel egész költészetén végigvonszolódik az, ami egyre inkább napjaink sajátságos és eddig soha sem tapasztalt vetületét adja: a háborús körülmények között való létezésnek nem a hangulatát, hanem az irtóztató valóságát; ahogy az emberek a bombázásból nyargalnak egy üveg céklalével, vagy visszatérnek, hogy a romok alól kibányásszák a vaskályha csövét. És végeredményben - etikus magatartás ide, etikus magatartás oda - „azok pusztulnak //kik jobban szeretik a szép szót a sülő zsír illatánál// szerencsére nem sokan vannak”. Nos, egyre inkább úgy tűnik, hogy ilyesminek tartunk mi a kezdetén, amióta a politikusok egyhuzamban azt magyarázzák, hogy a vége felé közeledünk. Ezenkívül vagy huszonöt éve számon tartok Zbigniew Herbertnek egy másik versét is - ez alatt az idő alatt két magyar nyelvű fordítása is készült -, az elsőnek a címe nekem tetszetősebb: Elmélkedés a nemzeti kérdésről. Mindig kényelmetlen elfoglaltságnak találtam költők szavait prózában újrafogalmazni, éppen ezért az egész költeményt idézni kellene, nemcsak a lényegét. De azért maradjunk meg a lényegénél, mert ez sem kevés, „pedig a közös iskolai olvasmány sem nyújthat elegendő alapot ahhoz hogy éljünk szeretném végre tudni hol végződik a bemesélés és hol kezdődik a valóságos kapcsolat vajon a történelmi élmények következtében lelkünk nem sérült-e meg hogy az eseményekre most a hisztérikusok reflexével reagálunk vagy még most is barbár törzsek vagyunk a mesterséges tavak és az elektromos dzsungel közepette igazat szólva nem tudom megállapítomi csupán a kapcsolat létét a sápadtságban mutatkozik meg a hirtelen kipirulásban az üvöltésben és a karlendítésben és tudom hogy a sebtiben ásott gödörig vihet - vélkedik Z. N. Mi pedig a volt ország töredékében és romjain nagyon is jól tudjuk - hiába is állítják az elkövetők, hogy nem igaz miszerint ezek a gödrök igenis üzemelnek, és arról még csak sejtelme sem lehet senkinek sem, nem fognak-e tovább szaporodni. Amikor először olvastam, azzal voltam, hogy ez már régmúlt. BRASNYÓ István Rámolás (Feljegyzések) Magyar SzÓMŰVELŐDÉS 13 Az angol nyelv dominanciája Vajdaság iskoláiban egyre kevesebben tanulnak franciát meg oroszt - Hogyan változtatható meg a bejáródott rendszer? Legutóbb egyik újvidéki általános iskola tanulói bojkottálták a tanítást, mert nem akartak oroszt tanulni. Más iskolákban meg ha nem is sztrájkolnak a gyerekek, de teherként, büntetésként viselik sorsukat, azt, hogy nekik oroszt vagy franciát kell tanulni, mondjuk, a legperspektívebb angol nyelv mellett. Egyáltalán nem meglepő ez a viszonyulás, sőt magától értetődő, hisz az idegen nyelv nem ismerése ma már szinte írástudatlanságot jelent. S közöttük is az angol nyelv tudása a leggyümölcsözőbb. Óriási előrelépést jelent ezért mind az általános, mind a középfokú oktatásban a második, a választható idegen nyelv bevezetése, így azok is, akik a bejáródott, megkövesedett rendszer alapján kénytelenek, mondjuk, oroszt tanulni kötelező tantárgyként, angol nyelvi jártasságra is szert tehetnek diákságuk idején, állami költségen. Annak ellenére azonban, hogy a törvény lehetőséget ad az idegenynyelv-tanításnak, mint választható tantárgynak a megszervezésére, Vajdaságban mindössze 16 községben éltek ezzel. A törvény kimondja, hogy a választható idegennyelvoktatás megszervezéséhez szükség van a köztársasági miniszter jóváhagyására. Magyarán, ő dönti el, hogy milyen idegen nyelvet tanítanak majd. A kérelmet az iskola köteles június 30-áig átadni. Az iskola csak azzal a feltétellel szervezheti meg a választható idegen nyelv oktatását, ha előzőleg gondoskodik a szaktanárról. A választott idegen nyelvet a gyerekek heti két órával hallgatják, az általános iskola végéig, és középiskolába induláskor ez a nyelv is olyan státust élvez, mint a kötelező nyelvként tanult. Éppen ezért az oktatási illetékesek ebben látják annak veszélyét, hogy középfokon az angol nyelv kiszorítja a többi, egyelőre még meglévő más idegen nyelvet. SZABADKÁRÓL ELTŰNT A FRANCIA A kötelező idegennyelv-tanítás rendszeréről az oktatáspolitika illetékesei gondoskodnak. Az alapelv szerint Vajdaságban négy idegen nyelv oktatását irányozták elő: az angol, a német, az orosz és a francia nyelvét. A legutóbbi felmérést az 1991. tanévről készítették, amelyből kiderül, hogy egyenetlen a tartomány területén e négy nyelv megoszlása, továbbá az is, hogy minden jel szerint a francia nyelv hamarosan kiveszik a vajdasági általános iskolákból. A zombori meg a szabadkai község általános iskoláiban egyáltalán nem tanítják már most a franciát, de mondjuk, Zrenjaninban is a gyerekeknek csak 3,28 százaléka tanulja ezt a nyelvet. A becslések szerint ha a csökkenés ilyen arányú lesz, tíz év múlva egyetlen iskolában sem tanítják majd. A másik mostoha sorsú idegen nyelv az orosz. Szabadkán eltűnőben van ez a nyelv. Tavaly a község területén a gyerekeknek mindössze a 4,03 százaléka tanult oroszt. Ugyanakkor a Sremska Mitrovica-i községben a tanulók 51,34 százaléka, de ezúttal nem mellékes megjegyezni, hogy a városi iskolákban az angol nyelv dominált, és többnyire a falusi iskolák jussa volt az orosz. A többi községben a tanulók 30-40 százaléka részesül orosz nyelvoktatásban. A német nyelvről a vizsgálódásokból kiderül, hogy többnyire a magyar iskolákban van „divatja” ennek a nyelvnek. A szabadkai községben az általános iskolások 37,08 százaléka tanulja ezt a nyelvet, a zrenjaniniban 32,72, a zomboriban pedig a 27,19 százalékuk. Ugyanakkor a Sremska Mitrovica-i községben mindössze a 4,49 százalékuk. A szabadkai községben az utóbbi két évben 12 százalékkal csökkent a német nyelvet tanulók száma, egyébként szinte minden községben csökkenő tendenciát mutat a német nyelv iránti érdeklődés, ami végeredményben a kiveszését jelenti hosszabb távon. A MINISZTERTŐL FÜGG A kutatások szerint a csökkenő irányzatot mutató idegen nyelvek helyébe minden esetben az angol nyelv került, és a választható tantárgy is leggyakrabban angol, annak ellenére, hogy a tantárgy bevezetésekor olyan óhajok is voltak, hogy esetleg olasz, spanyol vagy más nyelvet is tanítsanak második idegen nyelvként. Hogy mégis az angol mellett döntenek legtöbb esetben, ennek egyfelől az az oka, hogy káderhiány miatt olaszt például nem taníthatnak, másfelől meg az, hogy azok a gyerekek, akik kötelezőként nem az angolt tanulják, ezt a nyelvet követelik és nem a spanyolt, a kínait és más egyebet. Joggal, hiszen határainkon kívül vajmi kevés esélyünk van a kommunikációra angol nyelvtudás nélkül. A törvény értelmében az új idegen nyelv bevezetéséhez, illetve a bejáródott rendszer megváltoztatásához a miniszter jóváhagyására van szükség. Mielőtt azonban az iskola más idegen nyelvet választana, köteles szaktanárt biztosítani. Ez a rendelkezés is az angol nyelv dominanciája ellen irányul, ugyanis a szóban forgó kutatásokból kiderül, hogy helyenként csaknem 30 százalékig terjed azoknak a száma, akik nem megfelelő végzettséggel tanítják ezt a kétségkívül legdivatosabb nyelvet. Az újvidéki iskolával történtek tapasztalataiból azonban arra következtethetünk, hogy a minisztérium mindenáron igyekszik megtartani azokat az arányokat, amelyek még megvannak. Elgondolkodtató viszont, hogy mennyire indokolt holmiféle arányok mesterséges fenntartása miatt a gyerekek ezreit arra kényszeríteni, hogy olyan nyelvet tanuljanak, amelyből a legkevesebb hasznuk lesz majd. A legtragikusabb a helyzet azokban a falusi iskolákban, ahol kizárólag egy nyelvet tanítanak, és tegyük fel, ez nem az angol, és vagy objektív okok miatt, vagy az emberi gyarlóság következményeként választható tantárgyként nem szervezik meg az idegen nyelv tanítását. Ugyancsak az újvidéki szülők tapasztalatát felhasználva állítjuk, hogy a szülők hiába tiltakoznak, hivatkoznak alkotmányos jogukra, nem érnek célt, csak nagy nehezen. Most az új törvények értelmében pedig a minisztertől függ minden. Az idegen nyelv oktatása is. KABÓK Erika Marketing a kultúrában A Vajdasági Közművelődési Közösség üléséről A közművelődési közösség létezését és munkáját a legújabb törvények sem kérdőjelezik meg. A feladatok és célok megvalósításának feltételei igen szerények, gyakran teljesen bizonytalanok, és nem elegendők arra, hogy fönntarthassák az eddigi színvonalat. Ilyen feltételek közepette a közművelődési közösségnek nagyobb figyelmet kell fordítania saját tevékenységére, szorosabban kell együttműködnie az amatőr egyesületekkel, és hatékonyabban ki kell vennie a részét a különböző rendezvények megszervezéséből. Gazdagítania kell tevékenységét, és felül ráznia magát az utóbbi idők letargiájából - hallottuk a Vajdasági Közművelődési Közösség tegnapi ülésén a jövő évi munkaterv ismertetése kapcsán. Többek között felvetődött a kérdés, hogy a Szenteleky-napok szerepelnek-e a jövő évi programban, mert jelzést kaptak arról, hogy egyesek politikai színezettel szeretnék fölruházni ezt a jelentős művelődési rendezvényt, sőt bizonyos hírek szerint Szivácról át szeretnék helyezni máshová. Halasi Rózsa elnök a témával kapcsolatban kifogásolta, hogy amikor a színvonal fenntartása érdekében rendkívül fontos lenne a közművelődési közösségnek jelen lenni ilyen rendezvényeken, sem a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napokra, sem a Szenteleky-napokra nem kaptak meghívót. A hasonló félreértések elkerülése végett a szervezőbizottságot bízták meg a kapcsolatok szorosabb kiépítésével. Az ülésen sok szó esett a marketing, a védnökök és mecénások beszervezésének szükségességéről, és megjegyezték: ha ezen a téren sikereket akarnak elérni, az Újvidéki Televíziónak a jövőben sokkal jobban jelen kell lennie a kulturális eseményeken. r-R