Magyar Szó, 1992. november (49. évfolyam, 301-329. szám)

1992-11-18 / 318. szám

8 KARÁCSONYI TÁRGYSORS­JÁTÉKUNK Várjuk a szelvényeket Ezen a héten karácsonyi tárgysorsjátékunk második fordulójának szelvényeit kö­zöljük. Közben várjuk az első forduló szelvényeit. Aki még nem adta postára őket (újvidéki olvasóink személyesen is elhozhatják szerkesztőségünk portájára), még ma tegyék meg, hogy a péntek déli határidőre ideérjenek. Mostanában nem olyan gyors a postai kézbesítés, mint azelőtt, nem lehet arra számítani, hogy már másnap megér­kezik a küldemény. Az első húzás vasárnap este lesz Becsén a sportcsarnokban, több mint kétezer né­ző előtt. A főnyeremény egy 80 literes bojler, azonkívül kisorsolunk sok értékes vi­gaszdíjat. Ez a második forduló negyedik szelvénye. Még két szelvény maradt hát­ra, valamint a pótszelvény és a címszelvény 4. szelvény II. forduló Név: 1 Cím: Egy jól megalapozott vállalkozás A szabadkai VIDIA Kis- és Nagykereskedelmi V­állalatban j­ártunk „Vídia - ciiánkarbidból kobalt kötő­anyaggal előállított igen kemény fém­­forgácsoló szerszámok éléül használják, a német »wie Diamant« - mint a gyé­mánt - német szavakból származik”, áll az Idegen szavak és kifejezések szótárá­ban. A VIDIA vállalat nem véletlenül kapta ezt a nevet. Az igazgatónő, Mezei Csilla ismerteti a vállalat tevékenységét.­­ Egy zöldségesbolttal kezdtük a Strossmayer utcában. A zöldségesboltot igen jól felfejlesztettük, nagy forgalmat bonyolítottunk le. Itt 1985-től 1987-ig tevékenykedtünk, s lassacskán szűknek bizonyult. A családi házitanács összeült, hosz­­szabb tárgyalások után olyan megállapo­dásra jutottunk, hogy egy vízvezeték-ka­­nalizációs kereskedelmi üzletet nyitunk. 1989 márciusában elképzeléseinket a gyakorlatban is meg tudtuk valósítani. Az üzletünk a Petőfi Sándor utcában volt, ahol villanyszerelési alkatrészeket is árusítottunk. 1989 év végére sikerült a mostani üzletünket rendbe hozni és az üzleti tevékenységet teljes egészében át­költöztetni. Itt az üzleti hálózat bővült, a központi fűtéshez mindennemű beren­dezést és alkatrészt is árusítunk. A cé­günk 1990-től vált nagy- és kiskereske­delmi vállalattá. ■ A VIDA hogy vágja ki magát az embargóból? - A volt Jugoszlávia minden köztár­saságával fenntartottuk a kereskedelmi kapcsolatot. Sajnos, ez megszűnt, sőt, nemcsak Vajdaságra szűkült a tevékeny­ségi területünk, hanem úgymond Észak- Bácskára. Természetesen nagyon meg­érződik az áru beszerzésén és forgalma­zásán is, egyértelműen következik belő­le, hogy a forgalom nagyon megcsap­pant. Próbálkozunk rövid lejáratú köl­csönökkel, valamint az építkezési szövet­kezeteken keresztül történő vásárlás ese­tében forgalmi adó nélkül vásárolhatnak a hozzánk betérő polgárok. Vevőinket maximálisan igyekszünk kielégíteni, áruhiány esetén megpróbál­juk belátható időn belül a hiányzó áru­cikket beszerezni. Nap mint nap keményebb megpró­báltatásoknak vagyunk kitéve. Egyelőre még vág és csillog a gyémánt, azaz a VI­DIA. Mezei Csilla igazgatónő VÉGSŐ BÚCSÚ Búcsúzunk volt kolléganőnktől, kedves Boriskánktól. Emlékét megőrizzük. Nyugodjon békében. Újvidék, 1992. november 18. A Fórum-étterem dolgozói GYÁSZJELENTÉS Fájdalomtól megtört szívvel jelent­jük, hogy lányom, drága édesanyám, anyósom, mamánk, testvérünk Juhász Borbála 57 éves korában, rövid, súlyos be­tegség után elhunyt. Temetése 1992. november 19-én, 12 óra 45 perckor lesz az újvidéki Vá­rosi temetőben. A családi háztól (Sarp­­laninska 60.) 11.45 órakor autóbusz in­dul a temetőbe. Újvidék, 1992. november 18. A gyászoló család Magyar Szó A Szerb Megújhodási Mozgalom a múlt héten egy sor tribünt tartott dél-szerbiai városokban és falvakban, s ennek kapcsán Vuk­ Draskovic, a párt vezetője nyilatkozott a Politiká­nak. Benyomásairól szólva Draskovic elmondta, nincs igazuk azoknak, akik Dél-Szerbiát a bolsevizmus bás­tyájának, Milošević szellemi főváro­sának tartják. Nagy igazságtalanság Dél-Szerbiát ilyennek nevezni, hi­szen itt nagyszerű, dolgos és zömmel nagyon szegény emberek élnek. - Valami másról van szó - mond­ja Draskovic, hangsúlyozva, hogy a Szerbiai Televízió valóságos gaztettet hajtott végre ezeknek az emberek­nek véleménye, nézetei felett.­­ Ezek az emberek információs sötétségben, blokádban élnek. Az újságok, ame­lyek már valamennyire felszabadul­tak, ide nem jutnak el, és hozzáfér­hetetlenek az elszegényedett városi lakosság számára is, így a tévé az egyetlen információs forrás, és tulaj­donképpen csodálatos, hogy az itt élőknek 30-40 százaléka mégis rájött az igazságra. A többség azonban to­vábbra is a TV-Bastille mérgének hatása alatt áll. Draskovic elmondta, megtörtént, hogy őt és munkatársait egyes fal­vakban félelemmel fogadták, de né­hány mondat után beismerték, úgy képzeltek el, mint valami csodaboga­rat, valami rosszat... Az SZMM elnökének benyomása az, hogy e vidéken a nyomor szinte hihetetlen. A parasztok arra a kér­désre, hogy vannak, zömmel így vá­laszoltak: „Kicsit jobban, mint a hol­tak”.­­ Nem gondoltam volna, hogy vannak emberek, akik manapság éhen halhatnának a szerb falvakban, ha nem segítenék őket szomszédaik. Ugyanakkor a nyomorgók továbbra is azokat támogatják, akik e nyomor­ba taszították őket. De ez csak látszó­lag ellentmondás. A szegények attól félnek, hogy a hatalom még azt a nyomort is megvonja tőlük, amiben ma élnek. Olyan betegekre emlékez­tettek, akiket gépek tartanak élet­ben, s akik attól félnek, nehogy a ha­talom kikapcsolja őket - mondja Draskovic. Ezek az emberek a háborúról is kizárólag a Szerbiai Televízióból sze­reznek információkat. Néhány hó­napra lenne szükség, hogy megszűn­jenek a következményei annak a szellemi mérgezésnek, amelyet a té­vé végez a nép körében. — Biztosan kiharcoltuk volna a te­levízió felszabadítását, ha a pártok között nem akadtak volna sztrájktö­rők, akik siettek kijelenteni, hogy ilyen feltételekkel is kiállnak a vá­lasztásokra. Most lehetetlen választás előtt állunk, s attól félek, bármilyen lesz döntésünk, az téves lesz — mondja Drašković. YU PRESS DRAŠKOVIĆ: Dél-Szerbia információs sötétségben El­napolják a választásokat? Mind a szövetségi, mind a köztársasági csúcsban egyre komolyabban latolgatják annak lehetőségét, hogy mind a há­rom szinten elnapolják a de­cember 20-ára kiírt választáso­kat. Nem készült el egyik sem azok közül a törvények közül, amelyek a választási és a vá­lasztások előtti eljárást kellene hogy szabályozzák, közben pe­dig a jelölőlistákat az előzetes megállapodás alapján már csü­törtökön és pénteken közzé kellene tenni. A választások el­halasztását tehát nem a Crna Gora-i vagy a szerb ellenzék követeli, hanem az elnapolás­nak (az egyik változat szerint december 27-ére, a másik sze­rint inkább még néhány héttel későbbre) egészen objektív okai vannak. (Borba) Ki nem akar párbeszédet? A kosovói albán lapok több írás­ban foglalkoznak , dr. Radoman Božović szerbiai kormányelnök ko­sovói látogatásával. A Bujku ismerte­ti dr. Ibrahim Rugovának, a kosovói albánok vezetőjének magyarázatát, hogy miért nem fogadta el Božović meghívását, hogy vegyen részt a tar­tományi politikai pártok megbeszé­lésén, amelyeket Prizrenben kellett volna megtartani. Rugova szerint az albánok és Ko­sovo problémáját „nem lehet sebté­ben összehívott megbeszéléseken megoldani, amelyeken nincsenek je­len a nemzetközi intézmények, és még kevésbé a kisebbségi jogok ke­retében”. Rugová reméli, hogy eze­ket a kérdéseket a jövőben komoly párbeszéd keretében próbálják majd megoldani, amelyekre ő mindig haj­landó. Ehhez a megállapításhoz a Bujka hozzáfűzi, hogy Božović a nemzeti kisebbségi jogok megtárgya­lását szorgalmazva tulajdonképpen elveti a nemzetközi közvetítést, s ez­zel „feszültséget teremt Kosovóban”. Megismételve azt a tézist, hogy Kosovóról csakis nemzetközi szinten lehet tárgyalni a genfi értekezlet ke­retében, az albánok kinyilvánított politikai akarata alapján, illetve Ko­sovo függetlenségének és önállósá­gának pozíciójáról, a lap leszögezi, hogy a szerb kormányfő ezzel arra törekszik, hogy a világ előtt úgy mu­tassa be, hogy az albánok nem akar­ják a párbeszédet. Az albánok természetesen nem is akarnak olyan párbeszédet, amely „az erőszak és a gyarmatosító domi­nancia pozíciójáról” történne, s ezért Božović legújabb kosovói látogatása nem fog párbeszédet hozni, csupán monológot, írja a Bujku. A lap megállapítja még, hogy Božović második kosovói látogatása „újabb előkészület az itthoni és a külföldi közvélemény manipulálásá­ra”, de a nemzetközi közvélemény „már tudja, hogy Szerbia agresszív politikát folytat”, s nem véletlen, hogy a nemzetközi közösség figyel­meztette Belgrádot, nem fogja meg­engedni Szerbia agresszióját Koso­vóban. __________________________________ 1992. november 18., szerda Aleksandar Karađorđević lemond a trónról Aleksandar Karađorđević trónörökös lemondott arról a szándékáról, hogy Jugoszláviában felújítsa a királyságot - értesült a Borba megbízható for­rásokból. Ezt a döntését a trónörökös levélben közölte, amelyet a napokban kül­dött Londonból Milan Panic szövetségi kormányfő címére. A rövid levélben, amelynek tartalmáról a szövetségi kormányfő hamarosan tájékoztatja a köz­véleményt, a herceg kifejezte maradéktalan támogatását Mosic és Pálné politi­kájának, s azt az óhaját, hogy egy olyan országban, amelyet ők irányítanának, egyszerű polgár legyen. Aki gyűlöl, nem uralkodhat A küszöbönálló választásokat arra kell felhasználni, hogy megakadá­lyozzuk a polgárháborút Szerbiában - mondja a Vecernje novostinak adott interjújában dr. Budimir Ko­­šutić, Jugoszlávia izraeli nagykövete, aki a közelmúltban visszatért Izrael­ből, miután nem tették neki lehető­vé, hogy átadja megbízólevelét. A nagy politikai pártok némelyi­ke nagyon lebecsüli a népet, mondja Kosutic, hozzáfűzve, hogy az, aki nem képes arra, hogy ebben az álta­lános tragédiában, amelyért a szerb nép nem hibáztatható, jó programot kínáljon fel, ésszerűen cselekedjen, toleráns legyen, ne követeljen bosz­­szút és ne szítson gyűlöletet, annak nincs helye sem a választásokon, sem az állami csúcsban. Košutić megítélé­se szerint az 1990. évi választásokon az SZSZP nem szerzett volna abszo­lút többséget, ha a részarányos vá­lasztási rendszert alkalmazzák. Ilyen rendszerben csak egyszerű többség­hez jutott volna, ami koalícióra kényszeríti, s „ilyen feltételek között számos hiba nem következett volna be”. Ami a szövetségi és a köztársasági hatalom viszonyát illeti, Košutić - aki hangsúlyozza, hogy egyetlen párt­nak sem tagja­­ tévesnek tartja a szö­vetségi kormány iránti bizalmi szava­zást, de a kormány bírálatát nem, mert - mint mondja - a választások előtt a kormány bírálása és a bizal­matlanság felvetése két különböző dolog. Különösen aggasztónak ne­vezte a szövetségi belügyminisztéri­um épületének elfoglalását. Kosutié véleménye szerint Cosié elnök most életének legnagyobb fel­adata előtt áll, „de kérdés, hogy a számos kihívással és belső megoszlás­sal szemben teljesíteni tudja-e majd. Cosié a méltóság és a személyes fele­lősség megtestesítője, de olyan világ­ba csöppent, ahol ezek a tulajdonsá­gok nem jelentenek előnyt”, állapítja meg Budimir Košutić a Vecernje novostinak adott interjújában. A dinár értékét Szerbia verte le A szövetségi kormánynak a de­valvációról szóló döntését minden jel szerint a szerb kormánynak az a döntése váltotta ki, amellyel a ban­koknak engedélyezte, hogy szimula­­tív devizaárfolyamot alkalmazzanak a lakások felvásárlásakor, ami gya­korlatilag annyit jelentett, hogy a ré­gi devizaárfolyam a régi devizataka­rékra volt érvényes, az új, stimuláci­­ós árfolyam pedig a friss valutára, te­hát a régi devizabetétesek egyenlőt­len helyzetbe kerültek, jelentette ki a Borbának dr. Radovan Kovačević, a belgrádi Külkereskedelmi Intézet munkatársa. Figyelembe véve a bankok rossz eredményeit,­ a stimulációs devizafel­vásárlás lehetőséget teremtett, hogy újabb valutához jussanak, de közben a régi devizatartalékból eredő köte­lezettségeiket egy jóval alacsonyabb, a korábban érvényes devizaárfolya­mon tartsák. A szerb kormány tulaj­donképpen a bankokon keresztül az ügykezelés egy szegmentumában de­valválta a dinárt, s a szövetségi kor­mány ezt utóbb csak törvényesítette, mindazokra a tranzakciókra, ame­lyekben szerepel a devizaárfolyam. Abban a pillanatban, amikor megszűnnek majd a szankciók, és megkezdődik majd a stabilizációs­­ migrans végrehajtása, elkerülhetet­­en lesz egy újabb hivatalos devalvá­ció, s ennek még reálisabbnak kell majd lennie a mostaninál, mondja dr. Kovacevic.

Next