Magyar Szó, 1992. november (49. évfolyam, 301-329. szám)

1992-11-03 / 303. szám

2 KÜLPOLITIKA NEMZETKÖZI FIGYELŐ Milosevicék döntő rohama Panić megbuktatása esetére súlyos alkotmányos válságot jósol a külföld A Bécsben megjelenő Die Pres­se azt írja, hogy Milan Panic szö­vetségi kormányfő politikai karri­­erjének végére érkezett. A szövet­ségi parlament ülésének kimenete­léről úgy véli, Milosevicék minden bizonnyal megvonják a bizalmat a szerb születésű amerikai üzletem­bertől. Ennek következtében vég­érvényesen azok az erők kereked­nek felül Panictyal szemben, ame­lyek nem hajlanak a háború befeje­zésére. Ilyenformán a balkáni béke kilátásai nem valami rózsásak. Slobodan Milosevic beültette a döntő rohamot céljainak megvaló­sítása érdekében: teljesen eliminál­­ni akarja az ellenzéket és Panic szö­vetségi kormányfőt, utána be akar­ja fejezni Bosznia bekebelezését, majd végül utolsó lépésként meg akarja szilárdítani hatalmát Koso­­vóban — írja a bécsi újság. Hasonlóképpen vélekednek a brit hírforrások is, így például a BBC szerint végérvényes leszámo­lásról van szó a keményvonalas Mi­losevic és a mérsékeltebb politikai irányvételt képviselő Costc államel­nök és Panic kormányfő között. Az angol rádió megállapítja, hogy a Polgárok Tanácsában, ahol a szocialisták és a radikálisok elsöp­rő többségben vannak, Pánié min­dig is sebezhető volt, hiszen nem rendelkezett saját bázissal és politi­kai párttal sem. Az igaz, hogy Pánié Cosié elnök­ben hű és erős szövetségesre talált, s tény, hogy a legmagasabb rangú szerb és Crna Gora i vezetők ta­nácskozását Cosié elnök hívta ösz­­sze. Ha Milosevic nem engedne a negyvennyolcból, akkor Cosié min­den bizonnyal beszédet fog intézni a nemzethez. A Milosevic és a szövetségi ha­talmi szervek közötti viszály már hetek óta húzódik és az összecsapás elkerülhetetlennek látszik. Borúlá­tók szerint ez akár polgárháborút is kirobbanthat. Bármiképpen feje­ződjön is be a parlamenti szavazás, ez, mármint a polgárháború, egy lépéssel közelebb kerül, állapítja meg az angol rádió. A független Sky televízió megál­lapítja, ha a szövetségi miniszterel­nököt megbuktatják, akkor az az új jugoszláv föderáció végét is jelent­heti Ha távozna, akkor azok a száz­ezrek vesztenék el legfőbb táma­szukat, akik maguk is a háború ál­dozatai, szögezi le a televízió. Brit hivatalos körök egyébként nagy figyelemmel kísérik a Belg­­rádban zajló eseményeket, és nem hivatalosan azt emelik ki, hogy Pá­nié az az ember, akivel Nagy-Bri­­tannia, az Európai Közösség és az összes többi jelentős nemzetközi té­nyező tárgyalni tud és akar is. Ha menesztik, akkor a kis-jugoszláviai helyzet drámai módon összekuszá­­lódik, és az egész békefolyamat - ha azt, amit Vance és Owen irányít, egyáltalán annak lehet nevezni — megreked. A Daily Telegraph megítélése szerint a szerbek egészen közel ke­rültek háborús céljukhoz, Nagy- Szerbia létrehozásához. A szerbek fittyet hánynak az ENSZ és az EK erőfeszítéseire, és a londoni béke­­konferenciához fűzött nagy remé­nyeket maradéktalanul szertefosz­­latták. A boszniai szerbek értésre adták, hogy tervüket erőszakkal fogják keresztülvinni, és ebbe min­denkinek bele kell nyugodnia, így a genfi konferenciának és a kéksi­sakosoknak is. A lap kommentátora attól tart, hogy Szerbia és Horvát­ország között akár totális háború is kirobbanhat, ennek a veszélye egyáltalán nem múlt el, sőt Horvát­ország katonai erősödésével párhu­zamosan inkább növekszik, mint csökken. A Reuter brit híriroda a követ­kezőket állapítja meg: a régi belg­rádi politikai gárda gyorsan szem­­befordult a miniszterelnökkel, hi­szen annak rohamosan növekedik népszerűsége, és föltett szándéka, hogy szétzúzza a nacionalista lá­zálmokat, ami leginkább a bosz­niai háborús pusztítóknak és új­gazdagoknak a malmára hajtja a vizet, így például a Belgrádi Tele­vízió a bizalmi szavazás előestéjén kétórás műsort sugárzott Milan Panicról. Olyan emberként mutat­ta be, mint aki a legközvetleneb­­bül veszélyezteti Szerbia nemzeti érdekeit. A Milosevic elenőrzése alatt álló tévé szerkesztői azt állí­tották műsorukban, hogy Pánié Washington lakása, és inkább haj­lik az albánokkal, a törökökkel és a németekkel való együttérzésre, mintsem együtt érezne a szerbek szenvedéseivel Az angol távirati iroda idézi jól értesült források információit, ame­lyek szerint Pániétól minden bi­zonnyal megvonják a bizalmat, en­nek következtében alkotmányos krízishelyzet keletkezik, széthullik az új jugoszláv föderáció. A szocia­listák ezúttal nem fognak engedni. Az­ alkotmány értelmében, ha a mi­niszterelnöktől megvonják a bizal­mat, akkor Cosiénak új miniszterel­nököt kell kineveznie. A választá­sok közeledtével­­ decemberre ter­vezik őket - valószínű, hogy Cosié valamilyen formában megpróbálja elkerülni ezt abban reménykedve, hogy a szocialisták és a velük szö­vetséges radikálisok elveszítik óriási parlamenti fölényüket. A DPA német hírügynökség kommentárban foglalkozik a bosz­niai szerb köztársaság és a krajinai szerb köztársaság parlamentjeinek együttes ülésével és annak a néze­tének ad hangot, hogy a horv­átor­szági és a boszniai szerbek egyesü­lési döntése valójában az ENSZ és az Európai Közösség arculcsapása „Miközben a nemzetközi közvéle­mény a jajcei menekültek tragédiá­ját figyelte, a szerbek Prijedorban megvetették a már korábban prok­­lamált ország, Nagy­- Szerbia állami alapjait”. Ezzel a tervvel a boszniai és a horvátországi szerbek egysze­rűen gúny tárgy­ává tették az ENSZ és az EK minden erőfeszítéseit, ál­lapítja meg a DPA kommentátora, hozzátéve még: ez egyben arról is ékesen tanúskodik, hogy a szerbek mennyire veszik komolyan a nyu­gati világot és arról is egyben, hogy önmagukat mire tartják. November 2. Sorszám 193. PÉNZNEM EGYSÉG VÉTEL KÖZÉP AUSZTRÁL DOLLÁR1 137,2865 137,6996 OSZTRÁK SCHILLING 100 1835,4155 1840,9383 KANADAI DOLLÁR1 160,3534 160,8359 FRANCIA FRANK 100 3806,0612 3817,5137 NÉMET MÁRKA 100 12910,2979 12949,1453 GÖRÖG DRACHMA 100­ 99,7504 OLASZ LÍRA 100 15,0945 15,1399 JAPÁN JEN 100 161.2612 161.7464 HOLLAND GULDEN 100 11474,9123 11509,4406 SVÉD KORONA 100 3426,5801 3436.8908 SVÁJCI FRANK 100 14480,7227 14524,2956 ANGOL FONT1 308,5707 309,4992 USA-DOLLÁR1 199,4000 200,0000 Г 'ЈЛÜDASÁGi BANK Rt. Kölcsön tüzelő és féli­evi ELADÁSI 138,1127 1848,4611 161,3184 3828,9662 12987,9927 100,0497 15,1853 162,2316 11543,9689 3447,2015 14567,8685 310,4277 200,6000 A német márka feketepiaci árfolyama: SZABADKÁN 420, ÚJVIDÉKEN 410 dinár. A forint 7­5 dinár. Magyar Szó ­Jrf­er Géza, az újvidéki Telep egykori első és az idő tájt egy­etlen bor­bélymestere úgy él Vancouverben, mintha otthon, a Szabadka utcában él­ne: két, immár felnőtt és házas­ családos gyermeke a közelében, élete párja, a tornyos-báránysori Huszágh lány vele egy födél alatt, nyugdíját, azt a másfél ezer kanadai dollárt nem orozta el tőle senki, s ő időnként előszedi a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület doku­mentumait és elmélkedik, hogyan is volt az. Az, aminek a nyomára idehaza már nem tudtam ráakadni, mert a régi petőfisek közül senki sincs már a Pető­fiben, aki még ott lakik is a közelében, megértette, hogy neki semmi köze hoz­zá, belevették ez az elmúlt néhány év­tized alatt. Még Ubornyi Sándor, a mindentudó és lelkes egykori petőfis, meg felesége, az ugy­ancsak buzgó szer­vezeti tag is azt közölte velem néhány évvel ezelőtt, hogy hajh, ha itthon len­ne a Géza, az majd tudná! Géza nincs itthon, hanem Vancouverben van, messzebb már alig lehetne, de itthon még nem élhetne jobban a petőfis em­lékeknek. Mindent tud róla, szinte az az ér­zésem. Onnan kezdi a történetet, hogy édesapjának a lövész utcában volt borbélyüzlete. A Magyar utca ke­reszteződésénél. Az előbbiből mára Ribnikar testvérek, az utóbbiból Petar Drapsin utca lett, de meddig? Har­mincegyben építettek egy házat a Te­lepen, abban az­ időben és még két évig nem voltak a telepi utcák elne­vezve. Utcájuk első nevére nem em­lékszik, a második gróf Tisza István volt. Az itt élő magyarok alakítottak egy futballcsapatot Bástya néven, de a hatóság ezt nem engedélyezte beje­gyezni. Nyilván a magyarság védbás­­tyáját kellett volna jelentenie. Akkor elhatározták, hogy Előre lesz, de az is csak szerbül lehetett, így hát Napred. A pálya a libagyöpön volt, a folya­mőrség előtti nagy s­imány egy füves részén. A csapatnak egy zsidó fiú volt a pénztárosa, ő perselyezte végig a nézőközönséget, amikor vasárnapon­ként előhozták a kapufélfákat és leállí­tották, és a Napred megmérkőzött az Istrával. Az Istra a folyamőrség csapa­ta volt, s azért kapta ezt a tengerparti félszigetnevet, mert a kaszárnyában nagyon sok onnan idehely­ezett folyam­őr tiszt szolgált, s velük együtt sok menekült is érkezett onnan. Harminchatban-hétben megala­kult a Gazdakör, ebből lett a TOG, va­gyis a Telepi Olvasó- és Gazdakör. .Alapító tagjai: Kocsis János, Szloboda János, Bauer betegsegélyzei tisztviselő és Kota vasutas. Egy idő múlva meg­vették a Linder Pista melletti Jenei­­telket, s azon felépítették az Otthon. Ez áll ott ma is. Az impériumváltáskor még nem készült el, nem is kis összeg­­—­ tízezer pengővel az újvidéki zsi­ók kényszerűen hozzájárultak a be­idében a Telep­nek négyezer lakosa volt, 90 százalék­fejezéséhez. Abban az ió­ban magyar.­ Itt kellett volna az ott­hon-bástya. Éledezett a katolikus és a református telepi magyarság, hogyne éledezett volna, amikor olyan kiváló papjuk volt, mint a később Debelya­­csán nagyhírűvé vált Thomka Viktor, aki kijárt a telepiek közé és nyugati útjairól tartott élménybeszámolót. Abban az időben egy időre felen­gedett a jugoszláv-magyar viszony, s ennek egyik jele az volt, hogy a ma­gyar válogatott megmérkőzött Vajda­ság, majd Jugoszlávia válogatottjával, ami miatt Grízer kikapott, mint mondja, azért, mert a magyar csapat Újvidéken 8:2- re, Belgrádban pedig 8:0-ra győzött, és ő nem tudta a rend­fenntartók előtt leplezni örömét Ez örömnek bizonyítója volt a verés és az is, hogy ma is elmondja fejből a magyar csapatösszeállítást: Pálinkás, Szajkó dr., Polgár, Hám­osi, Sárosi, Lázár tanár úr, Ortutay, Jakab, Sá­­rossy D., Kiszely, Gyetvay. Tartalé­kok: Szuhai, Pósa, Nagy, Waldinger. Aki nem hiszi, járjon utána. Vészes idők jártak akkoriban is. Az olyan beállítottságú embereknek, mint Grízer Géza volt, meggyűlt a ba­juk a szélsőségesekkel Házára egy reggel Dávid-csillagot festettek, hozzá ezt a szöveget: "Hitler Katónak Izvo­­tak SS motorizirt Komén Ekspress Dyana Kuca Fehér Zido Jude”. Negy­vennégyben ez mentette meg a csalá­dot, mert Tomo Krmpotic, a Petőfivel szembeni épületben kocsmát tartó szerb ember tanúsította. Grízert zsi­dóbérencnek minősítették, s ilyesmi­vel zaklatták, ő csak tudja, mert hogy nála iddogált az a német suhancban­­da, amelyik az otromba falmázolást el­követte. A jel és a szöveg míniumfes­­tékkel lett odamázolva, Grízer szerint esős időben, ha a falfesték a víztől át­ázik, ma is el lehet olvasni a falán, s látni a jelet is. Őt ebben az időben is legfőképpen az Otthon érdekelte, borbélyműhelye falán és a kirakatban is mindig ki volt téve az éppen idősze­rű színdarab plakátja. Amikor újabbat hoztak, akkor ő a régit bevette és el­tette. Azért van neki még most is, és adott belőle, hogy hozzák haza, le­gyen az újvidékieknek is, mert azt hallotta, hogy egy időben az­ ithon­­maradt teljes dokumentációt betüzel­ték. Nem lehet minden plakátot eltü­zelni. Ha lehetett volna is, Géza meg­ hogy a negyvenes évek első felében előadták a Dávid kontra Góliát című darabot ezzel a szereposztással: Dávid: Grieser Géza (hol így, hol úgy írta a nevét), Góliát: Kovács Károly ,­­Asszony: Plesa Teraska, Dr. Nagy: Gubik Sándor, Dr. Klein: Gusztusz Sleimich, Szolga: Tandori Ferenc, jegyző: Molnár E­­rrey Azután következett tehát az újabb rezsimváltás. A "bástyát” újra kellett erősíteni és egy időre sikerült is. 1957-ben nagy bemutatót rendeztek a Petőfiben. Minden idők minden ama­tőr társulatának nagy próbatételére vállalkoztak, az egyesület operaegyüt­tese bemutatta a Csárdáskirálynőt. Aki nem ismeri az alább felsorolt ne­veket, az ugorja át, aki viszont ismeri, megtehetné, hogy feljegyezze, melyik szereplő hova lett! Mert hát ma, 1992- ben az újvidéki Petőfi Sándor Műve­lődési Egyesületnek operaegyüttes helyett csak szerény kórusa van, s an­nak is örülhetünk, hogy egyáltalán van. De hát akkor hova lett az Opera együttes? Íme az egykori: Vezényelt: Vojtseho­vszky Jaroszláv, rendezte: Kapmayer Ferenc. Szereplők: Zelics Ferenc, Grízer Géza, Kovács Rózsa, Klein Péter, Vécsey Márta, Fábián Fe­renc, Lázár Mária, Háber András, Ré­­pási Lajos, Hipík Károly, Oláh György, Turánszky György, Barta La­jos, Sztrelimuha János, Pozsár Mari­ka, Oláh Ilonka, Kovács Irén, Majo­ros Irén, Kollár János, Zsigmond Ist­ván, Majoros Pál, Fodor L­ászló, Kurin György, Erdős János, Butterer Fe­renc, Barta György , Bognár Sándor, Urbán Lajos, Zsigmond István, Kará­csonyi István, Hipik János, Szakál Fe­renc, Márton Ica, Vajda Júlia, Majo­ros Irén, Csontos Erzsébet, Pozsár Marika, Palóc Anna, Pörge Juliska, Csibri Irén, Pécsízy Csillag, Pólyák Irén. Az énekeket Kriszt Irén taní­totta be, a díszleteket Váll András ter­vezte, súgó Tóth János, a táncokat Kovácsovity Fitya tanította be, ügye­lők: Fábián Boriska és Báli Katica, vi­lágítás: Drozlik L­ászló, fodrásznő: Győri Veronka, a ruhákat Kovács Ró­zsa tervezte, maszkőr: Kovácsevity Dósa. Közreműködik a Petőfi Sándor K.E. énekkara. Ha jól számolom, ötvenhét szerep van, erre ötvenöt személy. Meg még az énekkar, amit a plakáton is említe­nek, a zenekart azonban már ott sem. Most már csak azt kell még meg­magyarázni, miért kell egy amerikai riportúrról az újvidéki Petőfi Sándor Művelődési Egyesületet ilyen hosszan emlegetni. Csupán egy ok van rá: Mert itthon már senki sem tudja, hogy ez így volt, aki tudja még, az Ka­nadában van. Vagy Ausztráliában. Vagy Németországban. Vagy Svédor­szágban. Vagy Magyarországon. Vagy már nincs. Grízerék azért mentek Ka­nadába, mert itthon már kezdték ők is felejteni. MATUSKA Márton (következő számunkban: Cincinnati) Amerikai só (10.) Egy darab a Petőfiből Grízer Géza és neje, Huszágh Sári, amikor még idehaza a Petőfiben sze­repeltek Mi zajlik a páholyokban Titkos kapcsolat a szabadkőművesek és a maffia között - Országos nyomozás - Száznál több politikust és üzletembert tartóztattak le (Különtudósítás a Magyar Szónak) Olaszországban továbbra is az a botrány és korrupciós ügy foglalkoz­tatja az embereket és a nyomozókat is, amelybe több mint száz politikus és üzletember bonyolódott bele. Közöt­tük található több egy­kori és ma is ak­tív politikus, mint például Gianni de d­el Michelis volt külügyminiszter. Továb­bi harmincnégy parlamenti képviselő is gyanúba keveredett. Sokan közülük a kereszténydemokraták és a szocialis­ták sorából valók. Egy másik botrány sem keltett ki­sebb figyelmet. Az ügy nagyban emlé­keztet arra az öt évv­el ezelőtti esetre, amikor leleplezték a P-2 szabadkőm­ű­­ves-páholyt élén Lino Gelli nagymes­terrel, akit azóta a bíróság szabadon engedett. Geili aktívan részt vesz a politikai életben, sőt a Szicíliai Liga képviselőjeként jelöltetni kívánja ma­gát az olasz parlamentbe. A nyomozó szervek egy bűnbánó szabadkőműves-páholy-tagtól számos eddig ismeretlen részletet tudtak meg. A nyomozást most már az ország központi és északi részében folytatják, különös figyelmet fordítva a szabad­kőművesekre. Érdeklődésük közép­pontúba került a genovai „Nagy olasz Kelet” nevű páholy, amelynek 3000 tagja van. Nagymestere egy 67 éves ügyvéd. Különös ismertetőjele, hogy kéjgyilkosokat védelmezett a bírósági tárgyalásokon. Egy időben egy ban­kárral, akit időközben megmérgeztek, arra törekedett, hogy egyesítse az olaszországi páholyokat. Rómában a hatóságok házkutatást tartottak a „Olaszországi szabadkőmű­ves Kelet” elnevezésű páholy épületé­ben. Ennek a szervezetnek 18 000 tagja van és azt hirdeti magáról, hogy az egyedüli törvényes, szabadkőmű­ves­ páholy Olaszországban. Nagymes­tere, Giuliano di Bernardo professzor szerint a páholynak semmi köze a ge­novai ügyvédhez. Kiderült az is, hogy van még jó né­hány titkos mellékszervezete ennek a két páholynak. A bíróságok eddig több mint száz személyt idéztek be. Közöttük több népszerű bíró, újság­író, üzletember és politikus is találha­tó. Nevüket egyelőre titokban tartják. A vizsgálat során az is bebizonyosodott, hogy­ a páholyok és a korrupció miatt korábban letartóztatott politikusok kö­zött kapcsolat létezett- Sőt, a titkos pá­holyszervezetek összeköttetésben álltak a maffiával. A bűnüldöző szervek egy külön bíróságot hoztak létre, amely Rómában székel egy laktany­ában. Tag­jai a bűnözőkre vonatkozó dokumen­tumokat tanulmányozzák. Olaszországban 18 szabadkőmű­ves-páholyt nem ismertek el. Hasonló a helyzet Franciaországban és a világ­ban is. Miodrag PASKUČI 1992. november 3., kedd Šešelj felosztotta Macedóniát A Szerbiai Radikális Párt elnökének interjúja az Eleftherosz Típosz című görög lapnak Vojislav Sešelj kijelentette, hogy Macedóniát fel kell osztani Szerbia, Görögország, Albánia és Bulgária kö­zött, de oly módon, hogy a Vardar völgyét Szerbia és Görögország ellen­őrizné. A Szerbiai Radikális Párt elnö­ke az Efek­herosz Típosz című görög kormánypárti, jobboldali újságnak nyilatkozott. Kijelentette még, hogy a felosztás­sal nemcsak megoldanák „egyszer s mindenkorra” a macedón kérdést, hanem elvágnák az „iszlám vonalat”, amelyet „Törökország épít a Balká­non az USA támogatásáv­al”. Sešelj javaslata érthető módon tet­szett a görög újságnak, ezért „erede­ti”-nek minősítette. A korszakalkotó elképzelés szerint Szerbia, miután „az első fázisban más frontokon volt el­foglalva és nem volt elég ereje hozzá”, megkapná Kumanovo térségét, amelyben „a legalapvetőbb jogaiktól megfosztott szemek élnek”. A nyugati részeket, „ahol mintegy 300 000 albán él, odaadhatnák Tiranának, a keleti részre pedig, ahol bolgárok élnek, Szófia tarthat igényt”. „A Bitola-Prilep vonal térségét, amelyben görögök és hellenizált olá­hok, úgy­nevezett cincárok élnek” Se­­šelj szerint - mivel ez utóbbiak „szin­tén görögök” - oda kell adni Görög­ A radikális pártvezér meggyőződé­se szerint „Macedóniában senki sincs, aki ellenállást tanúsíthat”. Kiro Gligo­­rov, „a Komintern által eszkábált Ma­cedónia” elnöke pedig „nem rendel­kezik sem politikai, sem katonai erő­vel”. (Tanjug)

Next