Magyar Szó, 1993. március (50. évfolyam, 58-87. szám)

1993-03-12 / 69. szám

14 NAPSUGÁR Magyar Szó 1993. március 12., péntek Randevúra készülök- Ó, egek, micsoda nap! Még csak ez hi­ányzott!- Miért pont ma, miért pont ma? - ezzel a kérdéssel beszaladok a szobámba, és bevá­gom magam után az ajtót.- Istenem, édes istenkém, kérlek, csak ma segíts rajtam! Nem akarok elmenni a mamá­hoz, csak azért, mert anyuék holnap Szeged­re mennek. Életemben ez az egyik legfonto­sabb nap. Randevúra készülök! Hogy ki az a híres fiú, nem titok! Egysze­rűen szuper srác. A szeme a legszebb, mikor rámnéz, el tudnék olvadni. O a világon a leg­kedvesebb, legintelligensebb fiú.- Pont azért is elmegyek! Miután kisírtam magam, kimegyek anyu­hoz az ebédlőbe, és megpróbálom rábeszélni, hogy engedjen el.- De kislányom, még fiatal vagy! - hangzik édesanyám szájából a már megszokott szó.- Üsse kő, elmehetsz! Nem fogom egész este a nyafogásodat hallgatni. Most jön a legnehezebb. Mit vegyek fel? Végigkutatom a szekrényeimet, de egy rendes blúz sem kerül elő. És az a cirkusz a szobámban! Hát csoda, hogy nem találok semmit?- Anyu, kölcsön tudnál adni egy szuper blúzt? És ha már a blúznál tartunk... egy nad­rág is kellene. A rikítós színű sárga blúz a leg­szebb, az kell. A nagyitól kaptam egy új farmernadrágot, majd azt felveszem. A tükör előtt készülődök tovább. Hogy áll rajtam?! Mint egy disznón, úgy kövérít! A nadrágról meg már ne is beszéljek, elöl deszka, hátul léc. Valami csizma is kellene! A hajamat... az lesz a legjobb, ha feltúzöm.- Fújj, hányni tudnék! Hogy nézek ki? In­kább leengedem. Vagy mégis föltűzzem? Mindegy, majd később eldöntőm. Az lenne a legjobb, ha kifestenék, de anyu úgysem engedi, mert szerinte az nem szép. Szuper ödetem támadt. A farmerblúz job­ban áll nekem.-Tökéletes, már jobb nem is lehetne! Még valami kiskabát kellene. Az a kék jó lesz. De a sárga meg a kék néni illik egymás­hoz. A, mindegy. Készen vagyok. Újra a tükör előtt állok.- Szuper, már jobb nem is lehetne. Csak el ne késsek! Vajon tetszeni fogok neki? Remé­lem, igen. A barátai azt mondják, jó ízlése van. Kinyitom a bejárati ajtót, és kilépek az ut­cára. VASS Éva 7. c November 11. iskola, Zenta VÉLEMÉNYEZTE: KABÓK LÍDIA, HETEDIKES Kedves Éva, tükör előtti készülődésed, nem ismeretlen számomra, én is hasonlóan teszem, és ka­maszkori problémáim nekem is akadnak. Egy kicsit azonban túlzásnak érzem önkritikádat (mint egy disznón: elöl deszka, hátul léc) hol a női önbizalom, hát ennyire függenénk mi „nők” a másik nem véleményétől? Engem nem ért meg senki! Nem, ne gondolja senki, hogy üzletben is kapható vagyok. Belőlem csak egy példány van. Szüleim szerint ennyi is elég belőlem. Sőt néha még sok is. Mert ki viseli el az ara­nyos kis „madárka” szeszélyeit. Engem min­denki nevel: a szüleim, a tanárok, a nagyszü- leim, a zeneiskola tanárai. Természetesen ott­hon mindent nekem kell csinálnom. Legszí­vesebben kinevezném magam háztartási ro­botnak.- Kislányom, hozzál egy pohár vizet!- De anyu! Még nem fejeztem be az ebé­det.- Hogy ti, fiatalok milyen szófogadadanok vagytok! - szól közbe édesapám.- Mi ebben a korban ugrottunk, ha paran­csot kaptunk a szüléinktől. Bezzeg ti csak mo­rogtok. Különben is az imént mondtad, hogy nem ízlik az ebéd.- Igaz is! Hogy lehet egy húst elrontani tökfőzelékkel? - kérdem.- De válogatós vagy! Az ember egész déle­lőtt főz, neked meg nem tetszik - dorgál anyu.- Na, jól van! Nagyon unom már az állan­dó lelkizést, fejmosást. Mikor értenek már meg? - tűnődöm magamban.- Nem értesz meg bennünket, kislányom. Mi téged jóra szeretnénk nevelni - mondja apu napról napra ugyanezt. Pillangó. Rajčić Mónika 8. o. Ivó Lola Ribariskola, Szabadka- Jóra, jóra nevelni, mindig csak ezt hal­lom! Unalmas téma.- Ne vágj a szavamba! Várd meg, míg be­fejezem. Ez a hajviselet borzasztó! Mindig a szemedbe lóg a hajad. Miért nem csatólod meg?- Milyen csattal? Cicással vagy mackóssal?- Ne szemtelenkedj, mert kapsz egy akko­ra pofont, hogy leszáll a fejed! Megértetted? - védi anyu aput.- Igenis. Holnap elmegyek a fodrászhoz - mondom fintorogva.- Na, és az öltözéked! Mint aki nem nor­mális! Miért nem jársz szoknyában, mint a többi kislány?- Szoknyában? Anyu, te még a múlt szá­zadban élsz! Épeszű lány nem vesz fel szok­nyát.- Hogy beszélsz? Mindjárt kapsz egy akko­ra pofont, hogy leszáll a fejed! - most apu vé­di anyut.- Na jó: csak - válaszolok anyu kérdésére tömören.- Beszélj magyarul, világosan! - ordít rám anyu.- Samo.- Kislányom, eredj a szobádba! Levizsgáz­tál a szüleid előtt.- Na, ne mondd! - morfondírozok ma­gamban.- Vigyázz! Kapsz egy akkora... • Minden nap ugyanez történik, csak más variációkkal. Hát mit csináljak? Ilyen vagyok és kész! Ezeket a dolgokat csak könnyen ráfo­gom a kamaszkorra. SZÖLLŐSI Melinda 7. c November 11. iskola, Zenta VÉLEMÉNYEZTE: PEKALITY TÍMEA 5. o. Kedves Melinda, én még csak ötödikes vagyok, de hasonló gondok gyötörnek, mint téged. „Engem nem ért meg senki”. S ha arra gondolok, hogy ezek a förtelmek hatodikos, illetve még hete­dikes korban is folytatódnak! Neked mégis akad valami kibúvód: ráfogod őket a kamasz­korra! Légy szíves, adj tanácsot, mit tegyen egy ötödikes, kire vagy mire fogja ő rá? Hol keressen bűnbakot? Előre is koszi.------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------7" Legkedvesebb könyvem A szünidőben sok regényt olvastam, de nekem Isaac Asimov Az alapítvány előtt c. könyve tetszik legjobban. Ez az ismert trilógia bevezető része. Ebben a regényben az író részletesen leír­ja a 160. századot. A könyv szerkezete elég furcsa. Visszaemlékezésként íródott a mű, de a cselekmény jelen időben történik. Egyes fe­jezetekben sok a leírás, s ez fokozza a regény érdekességét. Az író elképzelése szerint eb­ben az időszakban császárság uralja az egész galaxist. Érdekfeszítő, fordulatos könyv. Szerintem az író a 20. század Jules Vernéje. A cselekmény a Trantor nevű császári boly­gón történik, amelyen 40 milliárd lakos él. Az egész égitest felett „kupolák” vannak, amelyek nem engedik át a csapadékot. A könyv főszereplője Hari Seldon pszichológus, aki felfedezte a jövőbe látás elméletét. Hari bújdosik tudós társnőjével. A császár elől sok helyre menekül. A regény végén kitudódik, hogy az újságíró valójában a császár egyik mi­nisztere. Nekem ez a könyv főleg azért tetszett, mert engem is érdekel a pszichológia, akárcsak a jövő, s az emberi megnyilvánu- 4ások, viselkedési formák bizonyos helyze­tekben. PÁLINKÓ Oszkár 7/1 Petőfi brigád iskola, Kula VÉLEMÉNYEZTE: MAKRA IZOLDA 7. o. Kedves Oszkár, könyvismertetődet olvasva elhatároztam, hogy kikeresem könyvtárunkból Isaak Asi­mov író munkáit. Jules Verne munkáit isme­rem, s ha szerinted ő századunk irodalmának új Vernéje, érdemes lesz megismerkedni mű­veivel. Fogalmazásod arányosan felépített (beve­zető, tárgyaló, befejező rész), a bevezetőben felcsigázod az olvasó érdeklődését, a tárgya­lásban bővebben kifejted véleményed a könyvről, a befejezésben pedig megokolod, miért ajánlod olvasásra a művet. Barátnőm. Tornai Erika 1. o. Martonos Béke, béke, béke... Falunkra csend borult, a félelem az úr,, hisz tőlünk nyugatra harc dúl. Csendes éjszakákon bátyámra gondolok meg sok száz társára, akik értelmetlen harcot vívnak egy képzelt ellenséggel. Mikor lesz en­nek vége...? A távolból csengőszó hallatszik. Egy hintó közeleg, amelyet két ló húz, patkóik fényes csillagokat hagynak maguk után. A lovak ké­nyesen ügetnek, sörényük fel-fellebben, majd leesik fényes bőrükre. A hintó nyomában vi­rágok nyílnak, a nap ragyogóan süt. A pat­kók kopogása elhalkul, és helyette puskalövés hallatszik a tévéből. Az álmom elröppent, pedig milyen szép volt! Megvalósul-e valaha? A valóság szomo­rú. Mikor lesz vége ennek a borzalomnak? Milyen jövő vár ránk? A költő szava éltet „... de élnek csecsszo- pók itt, költők is bűntelen, kikben megnő az értelem...”, bízom abban, hogy megmara­dunk e földön, a harcnak vége lesz és béke lesz, s országunk gyermekei tiszta szívvel, gyermeki őszinteséggel ölelik át egymást, olyan közösséget alkotva, amelyben helye lesz a barátságnak, a szeretetnek, az emberség­nek. Tudom, biztos vagyok benne, hogy e véres háborút le fogja győzni a szeretet, a béke sze- retete, újból kézen foghatjuk egymást, s együtt kiálthatjuk: béke, béke, béke! VIRÁG Elvira 8/5 Miloje Čiplić iskola, Törökbecse VÉLEMÉNYEZTE: BENÁRIK MÁRIA ÉS BÖRCSÖK ILDIKÓ 5. o. Hazánk területén sajnos háború dúl. Ezt mi, gyerekek is közvetett vagy közvetlen mó­don megérezzük. Különösen te, akinek báty­ját (s mi, akinek apját, testvérét vagy más fér­fiismerősét elhurcolták ebbe az értelmetlen öldöklésbe, mivel a háború értelmedenség. írásod őszinte, megható. Az álom képei jelen­nek meg benne, amelyek a valóság romboló jeleneteivel keverednek. Radnóti szavait idé­zed, a nagy magyar antifasiszta költő gondo­latait. Hidd el nekünk, mi is veled együtt sze­retnénk kiáltani végre: Béke, béke, béke...! Kedves Napsugár-barátok, kedves Napsugár-Zsuzsa! Mi, a becsei Zdravko Gložanski Általános Iskola Nemecsek Ernő Önképzőkörének tag­jai, átnéztük társaink írásait. Összesen 54 munkát olvastunk át, jókedv- vel^ és érdeklődve. Sajnos kénytelenek va­gyunk megjegyezni a következőket: sok paj­tásunk elfelejtette föltüntetni az osztály, az is­kola vagy esetleg a helység ne- ét. Ez megne­hezítette munkánkat, na meg az is, hogy so­kan szinte olvashatadanul írnak, helyesírási hiba is akad bőven. A témaválasztás eléggé változatos: írtok az örök természetről, a tél örömeiről, ünnepnapokról, eszményképetek­ről, fogfájásról, jellemzitek magatokat, „me­sét” találtok ki, könyvbemutatót írtok egy-egy izgalmas kötetről. Á zentai, péterrévei, kulai, moholi, telecskai, kisoroszi, törökbecsei és be­csei munkákat értékelve, a következő írásokat ajánlanánk közlésre: Randevúra készülök - Vass Éva 7. c., No­vember 11. iskola, Zenta Egy zsák tűzrevaló - Deli Judit 8. b., Samu Mihály iskola, Péterréve Önéletrajzom - Csehák Annamária 8. a., Zdravko Gložanski iskola, Becse Legkedvesebb könyvem - Pálinkó Oszkár 7/1., Petőfi brigád iskola, Kula A képzelet szárnyán - Csanádi Elizabetta 5/1, Petőfi brigád iskola, Kula Disznótorban - Pálinkás Gabriella 5. bM Petőfi Sándor iskola, Becse Engem nem ért meg senki! - Szöllősi Me­linda 7. c., November 11. iskola, Zenta Béke, béke, béke... - Virág Élvira 8/5, Mi­loje Ciplié iskola, Törökbecse Bízva abban, hogy válogatásunk igazságos, további jó munkát kívánunk. Nagy András, 7. a. osztályos, tanuló, az önképzőkör elnöke, továbbá Kúti Kornélia, Pekality Tímea, Börcsök Ildikó, Mészáros Tímea, Makra Izolda tanulók és Horvát Re­gina tanárnő. Becsén, 1993. III. 2-án Disznótorban- Gabi, kelj fel, a nap már rég fönn jár az égen! - hallottam édesanyám szavait. Még korán volt. Nagy nehezen felkeltem. Édesa­nyám utána mondta meg, hogy megyünk a nenáékhoz disznótorba. Nagyon megörül­tem. Mikor odaértünk, már folyt a munka. A második disznót pörkölték. Ahogyan belép­tem a konyhába, a sült hús illata csapta meg az orrom. Nemsokára megreggeliztünk. Ez­után következett a hurka- és a kolbásztöltés. Míg a felnőttek csinálták a hurkába valót, a nagymama tisztította a belet. Közben én és ő elbeszélgettünk, hogy mi volt a szokás régen. Mesélte, hogy az ő idejében szalmával pör­költék a disznót, és hogy ők, gyerekek min­dig gyújtottak egy külön tüzet. Észre se vet­tük, hogy elbeszélgettünk és hogy repül az idő. Egyszer csak a tata hangja hallatszott be:- Árany, kész vagy már?!- Mindjárt! - felelte megszeppenve a ma­ma. Mikor kész lett a hurka- és kolbásztöltés, még csak a disznósajt készítése és a zsírsza­lonna kisütése maradt hátra. Ez idő alatt édesanyám és én elmosogattuk az összes edényt. Közben sült a vacsora. Mikor min­denki befejezte a munkáját, vacsoráztunk. A sok dologtól igazán megéheztünk. Vacsora után összepakoltunk, és elmentünk. Másnap az iskolában örömmel meséltem társaimank a disznóvágást. A következő disznótorban is majd elbeszél­getek nagyszüleimmel a régi szokásokról. Megle­het, hogy több mindent megtudok. PÁLINKÁS Gabriella 5. b Petőfi Sándor iskola, Becse VÉLEMÉNYEZTE: MÉSZÁROS TÍMEA 5. o. Kedves Gabi, én is szívesen járok disznótorba. Vonz a fi­nom töpörtyű, hurka, kolbász, pecsenye illata. Micsoda csemegeszámba menő dolgok! (Már attól tartok, hogy anyu nem­sokára azt mondja: Timi, itt a reggelid. Egy egész töpörtyű!) Annak alapján, ahogy leírtad a disznótor mene­tét, az a benyomásom, hogy tényleg részt vettél te is a munkálatokban, ami külön „ízt és illatot” kölcsönöz munkádnak. Jó étvágyat a finomsá­gokhoz! (Van még belő­lük?) Tavasz érkezése. Kiss Anna 7. b Jovan Mikié iskola, Szabadka

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék