Magyar Szó, 1993. május (50. évfolyam, 116-144. szám)

1993-05-16 / 129. szám

1993. május 16., vasárnap ÚJ KÖNYVEK Egy süllyedő világ A Forum Könyvkiadó gondozá­sában, a Magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium anyagi támogatásával a hetekben megje­lent kötetek között - a legújabb ko­ri tragikus történelmi rengések mi­att - három kötet különös súllyal és jelentőséggel bír: palackba zárt üze­netként, a Drávaszög, Baranya, a háború viharában süllyedő új At­lantisz emlékeként. Csöbrös István kopácsi énekeskönyve, az Egy szép dologról emlékezem, Penavin Olga Jugoszláviai magyar diakrón nép­mese gyűjteménye­ (I. kötet) és Kontra Ferenc Ősök jussán című novelláskötete a maga sajátos mód­ján összegyűjtötte, átmentette a kö­vetkező nemzedékek számára azo­kat a kincseket, amelyek évszázado­kon át öröklődtek és halmozódtak, s még nemrég is biztonságban lenni tűntek ezen a tájon. „Bizonyára kevés olyan könyv van errefelé, amely oly kiválóan il­lusztrálná a habent sua fata libelli latin mondást, mint Csöbrös István múlt század eleji énekeskönyve. Megíródott több mint másfél évszá­zada Ferrarában, tulajdonosával hazakerült a baranyai Kopácsra, s átesvén némi (valószínűleg) mos­­datlan szájúságot kiküszöbölni szándékozó öncenzúrán, amit a közzétevőkkel együtt nem lehet eléggé sajnálni, tulajdonosának (bi­zonyára a talján dámáktól szerzett betegsége által bekövetkező) korai halála után - közvetlen leszárma­zottai nem lévén - rokonságára ma­radt” - írja Jung Károly, a kötet szerkesztője utószavában. A kézirat, voltaképpen egy szamárfüles, sok­szor forgatott füzet, átvészelte a XIX. századot és a XX.-nak három­negyed részét is, mire előkerült egy kopácsi család régi iratai közül. Ka­tona Imre és Lábadi Károly gon­dozták, rendezték, látták el jegyze­tekkel. Egyes­ részletei az eszéki Ma­gyar Képes Újságban és más lapok­ban láttak napvilágot, hogy újabb kis híján két évtized múltán az olva­só elé kerüljenek. A daloskönyvben a költészetet kedvelő Csöbrös, aki katonai éveit igyekezett megrövidíteni gyűjtésé­vel és feljegyzéseivel, három évszá­zad népballadáit, félnépi-irodalmi alkotásait mentette át így, egyéni helyesírásával és kopácsi nyelvjárás­ba átköltve az utókorra. „Jó ízlésű, gazdag képzeletű, nyílt elméjű, verset szerető, s talán versben is gondolkodó, a polgári életbe visszavágyó ember arcát mu­tatja a maga spontán módján, de mégis jól kivehető és az utókorra is néző öntudattal” - írja Csöbrös Ist­ván „kopátsi fi” verseskönyvéről dr. Bori Imre. Penavin Olga a nagy sikerű Ju­goszláviai magyar népmesék I.-II. után a Jugoszláviai magyar diakrón népmesegyűjtemény ugyancsak kétkötetesre tervezett kiadásával az itteni begyűjtött népmesék antoló­giaszerű megjelentetésével a jugo­szláviai magyar népmesekincs tör­téneti bemutatásához nyújt adalé­kot. A ma már volt Jugoszlávia kü­lönböző tájain élő és felkutatható népmesék egyaránt megtalálhatók itt: bácskaiak, bánátiak, baranyaiak, szlavóniaiak és muravidékiek egya­ránt. „A XIX. századi gyűjtemények azt bizonyítják, hogy még él a mese, »elevenen tenyészik«. A század má­sodik felében Gyulai Pál és Arany László méltán írják: »Minden fél­rébb eső falu megannyi mese- és dal­fészek, minden pórfiú egy élő gyűjte­mény. Még van idő a gyűjtésre, de nem lesz soká.«” - írja Penavin Olga kötetének utószavában. Egy másik helyen kidomborítja­ ,a régi, XIX. századi hagyományban szereplő szö­vegek kvalitásai nem egyformák, de élő mesék. Olyannyira, hogy a XX. században is felbukkannak a népi emlékezetben. Természetesen módo­sultak, az idő, az emberi emlékezet gyöngülése megtette a magáét, válto­zatok születtek. A motívumok viszont nagyszerűen konzerválódtak, tovább élnek, a XX. század végén is fellelhe­tők.” Kontra Ferenc Ősök jusson című megrendítő szépségű novellásköte­­tében - mint ahogyan Bori Imre ír­ja -„Időben az 1944 és 1992 közötti majd ötven esztendő van jelen...tá­­gabban a múlt, s aprózottabban a jelen. Előbb történelmi sorsfordu­lók sorakoznak, majd pillanatfelvé­telek következnek.” Egy balsorsú vidék ez, amelyen a történelem leg­véresebb lapjai ismétlődnek újra és újra, mindahányszor megfelezve az itt lakókat, a földbe, a gyökerekbe kapaszkodókat. „Határhelyzeteknek, a peremlét kiszolgáltatottjainak törékenysége határozza meg Kontra Ferenc »em­berföldrajzának« jellegét és valósá­gát, mert - miként ő definiálta - »átok a közeli határ, mert minden csapat győztesként érkezik«, s te­gyük hozzá: gyilkossá, rablóvá, fosz­togatóvá válik” - írja recenziójában Bori Imre. Fájóan ismerős, torokszorítóan félelmetes ez a Penovác Endre lágy pasztellképeivel illusztrált kötet. p. k. k. . шн Másként szín A bukás veszélyével is számoltak néhány évvel ezelőtt azok, akik a Zentai Színtársulat első bemutatója körül bábáskodtak. Nem is csoda, hi­szen frissen toborzott, tapasztalattal, gyakorlattal nem rendelkező fiatalo­kat kellett színpadra állítani. S mi lett az eredmény? Az egyik hivatásos szí­nész jóval a tervbe vett bemutató idő­pontja előtt azt mondta, hogy abba kell hagyni a próbákat, mert a dara­bon már csak rontani lehet... A Kunigunda hozománya című zenés mesejátékkal született újjá a zentai magyar amatőr színjátszás, s azóta sokan dicsérték, megirigyelték vagy „csak” megtapsolták az egymást követő produkciókat. Szakmai kö­rökben sem maradt el az elismerés, amit a szemléken, vetélkedőkön megszerzett helyezések bizonyítanak. A Zentai Színtársulat egy félel­metes időszakban nőtt nagykorúvá, amikor nagy változások történtek az egész zentai színházi életben is. Erre bizonyosan hatással volt a há­borús téboly, a szorongás vagy fél­elem, a létbizonytalanság és sok-sok egyéb kortünet. Amikor Hajnal Je­nővel, a közművelődési központ igazgatójával beszélgetést folytat­tunk, a társadalmi körülményeket sem kerülhettük meg. ÚJ KÖZÖNSÉG A NÉZŐTÉREN­ ­ A korábbi években Zentának szinte állandó színházlátogató kö­zönsége volt, sokan váltottak bérle­tet, s ezek a nézők a középkorosz­tályhoz vagy az idősek közé tartoz­tak. Az utóbbi években viszont megnőtt a fiatalok száma, ami na­gyon jó, az előadások továbbra is lá­togatottak, mégis hiányoljuk a régi közönséget. A távolmaradás véle­ményem szerint nem csak azzal ma­gyarázható, hogy mostanában nincs mód magyarországi társulatok szín­vonalas előadásainak bemutatására, és hogy némileg módosult a reper­toár, de ilyen nagy létszámcsökke­nést ez nem okozhatott. Talán bele­­magyarázásnak tűnhet, de inkább a háború hatását érzem a jelenség­ben: az emberek magukba fordul­tak, bezárkózottság figyelhető meg. A kollektív szellem csak bizonyos el­őadások esetében jut kifejezésre. Ilyen volt pl. a Vox Humana két jó­tékonysági rendezvénye: jórészt a régebbi közönség töltötte meg a termet - mondta az igazgató. - Igaz, hogy a fiatal színészek megta­lálták közönségüket, de olyan válto­zatos a repertoár és olyan színvona­lasak az előadások, hogy valójában mindenkihez szólnak, s az igényes nézőknek is élményt nyújtanak. Az első bemutatót, a zenés mesejátékot, már A halál álma követte. Üzeneté­ben, esztétikájában Verebes Ernő Ének a halott asszony házából c. misztériumjátékával hasonlíthatjuk össze: korunkkal és korunk emberé­vel kereste a kapcsolatot. Ugyanúgy üzenni tudott a közönségnek a Sha­kespeare, vagy amit akartok - Szerel­mes játék alcímmel ellátott produk­ció, mely a tavaly nyári Tiszalakoda­­lom elnevezésű szabadtéri rendez­vénysorozatra készült, majd bekerült a színház falai közé is, s június elején Kulán képviseli az észak- bácskai és észak-bánáti körzetet, egyúttal a vaj­dasági magyar színjátszást is a szerbiai amatőr színházak köztársasági feszti­válján a Birodalomépítők, avagy a Schmürz című darabbal. Tehát a sze­lektor mindkét előadásunkat tovább­juttatta, s tudtommal más magyar elő­adás nem is kerül Kálára. A Zentai Színtársulat tagjainak érdeme az is, hogy a Középiskolások Művészet Ve­télkedőjén a zentai előadást (Dürren­matt, Vak) kiáltották ki legjobbnak. Hogy teljes legyen a sor, megemlí­tem, hogy a legtöbbet játszott előadás az Arzén és levendula volt. Sokat ígérnek a készülő bemuta­tók is: Kovács Frigyes rendezi a Ka­barét, Soltis Lajos pedig egy kísérle­tező előadást: Olov Enquist művét, melynek címe: Ének Phaidráért. Ez utóbbiban hivatásos színészek is fel­lépnek, s a darab sok meglepetést tartogat a közönség számára. Any­­nyit elmondok, hogy éjszakai előa­dás lesz. A bemutatókra májusban, illetve júniusban kerül sor. VAN ALKOTÓ IFJÚSÁGUNK Hosszú éveken át úgy látszott, hogy az utóbbi évtizedek „diszkós és kocsmás” ifjúságot neveltek, be­szűkült a fiatalok érdeklődési köre, amit az is bizonyít, hogy az idősebb korúak töltötték meg a színházi széksorokat. - Valóban még három-négy év­vel ezelőtt is úgy tűnt, hogy a fiata­lok elvesztek, de azóta a színházban kialakult egy új szellemi légkör az ifjúság körében, legalább is­ itt, Zen­­tán. Mert nem csupán az tekinthető nagy eredménynek, hogy harminc­­egynéhányan naponta bejárnak a színházba, hanem a közönséget vonzó hatásuk, a barátok és ismerő­sök megjelenése, amit közönségne­velésnek is mondhatunk. Állításo­mat alátámaszthatom a Schmarz el­őadásán tapasztaltakkal. Mindenki tudja, hogy a „szervezett színházlá­togatás”, amely egész iskolai osztá­lyokat ölel fel, gyakran nem a legsi­keresebb: van, akit nem érdekel az előadás, egyesek elhagyják a ter­met, a műsor végén pedig rohan a tömeg az ajtó felé. Nos, az említett a diákközönség kifelé - a tzűnésben - Háborús nőtt fel a zentai­tás - Mégsem tett el­ az ifjúság darab befejezésekor felcsattant a gimnazista közönség tapsa, min­denki a helyén maradt, nem futot­tak kifelé. Ez az a pillanat, amikor látja az ember, hogy folytatni kell a munkát, mert érdemes, van ered­ménye és hatása. Sokáig azt hittük, hogy minden kulturális esemény mozgatója a pénz, s most, ebben a nagy sze­génységben bizonyosodhattunk meg arról, hogy kevés pénzzel is le­het teremteni, ha nem hiányzik a lelkesedés és a tehetség. Tehát nincs egyenes arányban a pénz és a fölmutatott teljesítmény. Nem hall­gathatjuk el azonban, hogy még nem tudjuk, miként jutunk el Kulá­ra, vagy a felsőhegyi, tornyosi és zentai csoportok a Durindóra és Gyöngyösbokrétára. Jelenleg abban a helyzetben vagyunk, hogy köny­­nyebb színre vinni egy darabot, mint azt bemutatni a városunkon kívül élő közönségnek. Olyan alkotó ifjúságunk van, amely nemegyszer kevésnek érzi a színházat: a Társulat tagjai, s egyáltalán a zentai fiatalok nagy sikerrel szerepelnek más rendezvényeken is. Két zentai középis­kolás - Kormányos Gyöngyi és Kele­men Margaréta - a tartományi szavaló­versenyről eljutott a Titovo Uzice-i szerbiai gálaműsorra; Domány Zoltán a nagykanizsai rangos beszédművészet versenyen a fődíjat kapta. És még nem is szóltunk a becsei vetélkedőről, a Ki mit tud?-on felmutatott eredmények­ről és sok egyébről. SZÍNHÁZTEREMTÉS MINDIG ÚJBÓL Ennyi előadás után a közönség (is) érzi, hogy „más” a zentai szín­játszás, mint a többi. Vannak-e jel­lemzői, amelyek a színpadon látha­tók, vagy amelyek a „színfalak mö­gött” történnek? - Fontosnak tartom, hogy meg tudtuk őrizni a nyitottságot, mond­hatom, hogy jellemzőnk a nyitott modell s az ehhez kapcsolódó kísér­leti jelleg. Bizonyos, hogy részben ez vonzza a fiatalokat. Lehet, hogy korábban éppen azért nem tudtuk „megfogni” az ifjúságot, mert atyás­kodni akartunk, az okosabb felnőt­tek felülről igyekeztek igazukról meggyőzni őket, persze érvekkel, de nem éreztük az ő világukat. Be­láttuk, hogy ez nem jó módszer. Mi teret, lehetőséget nyújtunk kibonta­kozásukhoz, segítünk, de menekü­lünk a győzögetéstől, s a színházon kívüli életükbe sem szólunk bele. Bizonyos tekintetben nekünk könnyebb megtartani a nyitottsá­got, mint a hivatásos színházban: nem kell szigorú repertoárhoz ra­gaszkodnunk, kevesebb a buktató, nincsenek „sztárok”, előre elvárt szereposztás stb. Nem szeretnénk azonban, hogy az amatőr jelző rosszalló értelemben a színvonalra is utaljon, kizárólag azt kell jelente­nie, hogy színészeink szórakozás­ból, elkötelezettségből, és nem pén­zért dolgoznak. Ezért alkalmazunk hivatásos rendezőket, s úgy látjuk, hogy csak ez az út járható. Nincs azonban állandó rendezőnk, mint ahogyan szigorú keretekbe zárt mo­dell sem. A színészek is cserélőd­nek. Minden változó. Hernyák György rendező mindezt szemléle­tesen megfogalmazta: Az a varázsa ennek a színháznak, hogy minden egyes produkció színházteremtés, utána ez a színház megszűnik, s a következő darabbal új születik. FODOR István GYÖNGYOSBOKRÉTA '93 TEMERIN Véglegesítették a részvevők listáját egy Vajdaság legtávo­­anul az utcán jófom­­­agyar sze­rvelődési Ahogy közeleg május utolsó vasár­napja, amikor is Temerinben megren­dezik a jubileum­i, 30. Gyöngyösbokrétát és a 17. Durindót, úgy fokozódik az ér­deklődés a nagyszabású és párját ritkító magyar folklórszemle iránt. Kevesen gondolták, hogy a nehéz gazdasági és politikai helyzet ellenére ilyen nagy visszhangja lesz a jubileumi szemlének. Úgy látszik, a magyar művelődési egye­sületekben lankadatlan a munka, sőt ép­penséggel a puszta fennmaradásukért folyó mindennapi küzdelem viszi a len­dületet. Az a tény, hogy egyesek a jubi­leumi Gyöngyösbokrétán való szereplé­sért vállalják ezekben az üzemanyagín­séges időkben is a több mint száz kilo­méteres utat és ho­­labbi csücskében már nem is hallani magyar szót, tevé­kenykedik magyar művelődési egyesü­let, és be kívánják mutatni fáradságos munkájuk eredményét, igazolja a törek­vést, hogy Temerin igazi házigazdához méltóan fogadja vendégeit. Kevés alkalommal (ha egyáltalán elő­fordult) történt eddig még meg, hogy a fesztiválon részt vevő egyesületek és cso­portok száma meghaladja a harmincat, a színpadra lépőké pedig a másfél ezret. Temerinben most ez történik. A Temerinben legutóbb megrende­zett 20. Gyöngyösbokrétán rekordot döntöttek. Akkor 28 csoport szerepelt a Durindón, és 32 a Gyöngyösbokrétán. Most ennél sokkal többen jelentkeztek, és a szervezők nagy sajnálatára, azokat a csoportokat, egyesületeket, akik nem küldték el záros határidőre jelentkezé­süket, nem fogadhatják. Csak sajnálni lehet ezek kényszerű távoltartását, de mint a szervezők annyiszor hangsúlyoz­ták, utólag senkit sem tudnak beiktatni a programba. Másokat, a fesztiválbizottság döntése alapján, arról kellett értesíteni, hogy rövidítsék a programjukat, illetve minden egyesület csupán egyetlen cső-A vártnál sokkal töb­ben jelentkeztek - Minden eddigi re­kord megdől porttal szerepelhet, ettől csak kivétele­sen tekinthettek el. A szervezőbizottság véglegesítette a Durindón és a Gyöngyösbokrétán sze­replők névsorát. Elkészült a beosztás is, amely szerint a csoportok színpadra lép­nek. Május 29-én a Durindón 31 hely­ségből 35 népzenei együttes szerepel, összesen 503 előadóval. Másnap a Gyön­gyösbokrétán fellépők tábora sokkal né­pesebb lesz, ekkor minden együttes más-más helységből jön. A 33 csoport 1006 táncost, zenészt, énekest szerepel­tet. A csoportok kísérőit is számítva jóval több mint 1500 vendég érkezik. A rész­vevők száma várakozáson felüli, és ellá­tásuk, illetve elszállásolásuk megszerve­zése nem kis gondot okoz a szervezők­nek. A vendégek saját költségükön utaz­nak, de a szervezők egyszeri étkezést mindenkinek biztosítanak. Mivel a végleges lista és a beosztás csak most készült el, az érdeklődésre va­ló tekintettel közöljük a Durindón, majd a Gyöngyösbokrétán részt vevő együtte­sek listáját a szereplés sorrendjében. A Durindó részvevői: Szirmai Károly ME Róna citerazenekara, Temerin, Jó­zsef Attila ME, Debelyacsa, Fehér Akác ME, Tóthfalu, Tiszagyöngye ME, Tö­­rökkanizsa, Petőfi Sándor ME, Kálmán Ilona előadása, Felsőhegy, Bartók Béla MIO, Csantavér, Aranykalász ME, Völ­­gyes, Tisza ME, Péterréve, Németh László ME, Nemesmilitics, Lányi Ernő IKME, Szabadka, Móra Ferenc ME, Csóka, Ady Endre ME, Moravica, Thur­­zó Lajos MEK, Zenta, Petőfi Sándor ME, Felsőhegy, Testvériség ME, Marto­­nos, Testvériség KE, Horgos, József At­tila ME, Szentm­ihály, Petőfi Sándor ME, Orom, Cifraszűr ME, Kanizsa, Népkör ME, Szabadka, Petőfi Sándor ME, Oromhegyes, Lányi Ernő ME, Szabad­ka, Tiszavirág Citerazenekar, Törökbe­cse, Arany János MME, Szenttamás, Egység ME, Kikinda, Citerabarátok klubja, Szenttamás, Petőfi Sándor ME, Székelykeve, Pacsér ME, Pacsér, Petőfi Sándor ME, Újvidék, Petőfi MKE, Pan­­csova, Testvériség KE, Bajsa és Szirmai Károly ME Kék nefelejcs népdalkórusa, Temerin. A Gyöngyösbokrétán fellépő csopor­tok beosztása: Petőfi Sándor ME, Versec, Egység ME, Erzsébetlak, Bartók Béla MIO, Csantavér, Petőfi Sándor ME, Orom, Testvériség ME, Feketics, Petőfi Sándor ME, Kupuszina, Vuk Karadzic ME, Temerin - Staro Durdevo, Arany Já­nos ME, Gombos, Tamási Áron MME, Hertelendyfalva, Ady Endre MME, Susa­­ra, Aranykalász ME, Völgyes, József Attila ME, Szentmihály, Petőn Sándor ME, Muzslya, Jednota ME, Glozan, Testvéri­ség-egység ME, Kisorosz, Petőfi Sándor ME, Felsőhegy, Ady Endre ME, Moravi­ca, Művelődési Otthon, Keresztúr, Fehér Akác ME, Tóthfalu, Móra Ferenc ME, Csóka, Testvériség ME, Martonos, Test­vériség KME, Horgos, Petőfi Sándor ME, Székelykeve, Egység ME, Kikinda, Dr. Mladen Stojanovic ME, Bajki Jarak, No­vember 11. Általános Iskola Zenta, Petőfi Sándor MF, Újvidék, Petőfi Sándor ME, Oromhegyes, Petőfi MKE, Pancsova és Szirmai Károly ME, Temerin. A szervezőbizottság felkérésére And­­ruskó Károly zentai grafikus készítette a fesztivál szimbólumát, egy táncospár li­nómetszetét, ez fog szerepelni a rendez­vény plakátján és a részvételért járó díszoklevélen. GÓBOR Béla ­ Magyar SzÓMŰVELŐDÉS 9 SZOMBATON ÚJVIDÉKEN Mozgó Mesebolt Szombaton, május 22-én az újvidéki Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben Sziráczki Katalin, a szabad­kai Népszínház művésze Mozgó Mesebolt címmel elő­adást tart az óvodás gyere­keknek. Gazdag Erzsi, Weö­res Sándor, Veress Miklós, Mohácsi Éva, Csukás István, Zelk Zoltán meséi a gyerekek bevonásával önfeledt játékot ígérnek. Az előadás este 6 órakor kezdődik. A belépés díjtalan.

Next