Magyar Szó, 1993. május (50. évfolyam, 116-144. szám)
1993-05-16 / 129. szám
1993. május 16., vasárnap ÚJ KÖNYVEK Egy süllyedő világ A Forum Könyvkiadó gondozásában, a Magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium anyagi támogatásával a hetekben megjelent kötetek között - a legújabb kori tragikus történelmi rengések miatt - három kötet különös súllyal és jelentőséggel bír: palackba zárt üzenetként, a Drávaszög, Baranya, a háború viharában süllyedő új Atlantisz emlékeként. Csöbrös István kopácsi énekeskönyve, az Egy szép dologról emlékezem, Penavin Olga Jugoszláviai magyar diakrón népmese gyűjteménye (I. kötet) és Kontra Ferenc Ősök jussán című novelláskötete a maga sajátos módján összegyűjtötte, átmentette a következő nemzedékek számára azokat a kincseket, amelyek évszázadokon át öröklődtek és halmozódtak, s még nemrég is biztonságban lenni tűntek ezen a tájon. „Bizonyára kevés olyan könyv van errefelé, amely oly kiválóan illusztrálná a habent sua fata libelli latin mondást, mint Csöbrös István múlt század eleji énekeskönyve. Megíródott több mint másfél évszázada Ferrarában, tulajdonosával hazakerült a baranyai Kopácsra, s átesvén némi (valószínűleg) mosdatlan szájúságot kiküszöbölni szándékozó öncenzúrán, amit a közzétevőkkel együtt nem lehet eléggé sajnálni, tulajdonosának (bizonyára a talján dámáktól szerzett betegsége által bekövetkező) korai halála után - közvetlen leszármazottai nem lévén - rokonságára maradt” - írja Jung Károly, a kötet szerkesztője utószavában. A kézirat, voltaképpen egy szamárfüles, sokszor forgatott füzet, átvészelte a XIX. századot és a XX.-nak háromnegyed részét is, mire előkerült egy kopácsi család régi iratai közül. Katona Imre és Lábadi Károly gondozták, rendezték, látták el jegyzetekkel. Egyes részletei az eszéki Magyar Képes Újságban és más lapokban láttak napvilágot, hogy újabb kis híján két évtized múltán az olvasó elé kerüljenek. A daloskönyvben a költészetet kedvelő Csöbrös, aki katonai éveit igyekezett megrövidíteni gyűjtésével és feljegyzéseivel, három évszázad népballadáit, félnépi-irodalmi alkotásait mentette át így, egyéni helyesírásával és kopácsi nyelvjárásba átköltve az utókorra. „Jó ízlésű, gazdag képzeletű, nyílt elméjű, verset szerető, s talán versben is gondolkodó, a polgári életbe visszavágyó ember arcát mutatja a maga spontán módján, de mégis jól kivehető és az utókorra is néző öntudattal” - írja Csöbrös István „kopátsi fi” verseskönyvéről dr. Bori Imre. Penavin Olga a nagy sikerű Jugoszláviai magyar népmesék I.-II. után a Jugoszláviai magyar diakrón népmesegyűjtemény ugyancsak kétkötetesre tervezett kiadásával az itteni begyűjtött népmesék antológiaszerű megjelentetésével a jugoszláviai magyar népmesekincs történeti bemutatásához nyújt adalékot. A ma már volt Jugoszlávia különböző tájain élő és felkutatható népmesék egyaránt megtalálhatók itt: bácskaiak, bánátiak, baranyaiak, szlavóniaiak és muravidékiek egyaránt. „A XIX. századi gyűjtemények azt bizonyítják, hogy még él a mese, »elevenen tenyészik«. A század második felében Gyulai Pál és Arany László méltán írják: »Minden félrébb eső falu megannyi mese- és dalfészek, minden pórfiú egy élő gyűjtemény. Még van idő a gyűjtésre, de nem lesz soká.«” - írja Penavin Olga kötetének utószavában. Egy másik helyen kidomborítja ,a régi, XIX. századi hagyományban szereplő szövegek kvalitásai nem egyformák, de élő mesék. Olyannyira, hogy a XX. században is felbukkannak a népi emlékezetben. Természetesen módosultak, az idő, az emberi emlékezet gyöngülése megtette a magáét, változatok születtek. A motívumok viszont nagyszerűen konzerválódtak, tovább élnek, a XX. század végén is fellelhetők.” Kontra Ferenc Ősök jusson című megrendítő szépségű novelláskötetében - mint ahogyan Bori Imre írja -„Időben az 1944 és 1992 közötti majd ötven esztendő van jelen...tágabban a múlt, s aprózottabban a jelen. Előbb történelmi sorsfordulók sorakoznak, majd pillanatfelvételek következnek.” Egy balsorsú vidék ez, amelyen a történelem legvéresebb lapjai ismétlődnek újra és újra, mindahányszor megfelezve az itt lakókat, a földbe, a gyökerekbe kapaszkodókat. „Határhelyzeteknek, a peremlét kiszolgáltatottjainak törékenysége határozza meg Kontra Ferenc »emberföldrajzának« jellegét és valóságát, mert - miként ő definiálta - »átok a közeli határ, mert minden csapat győztesként érkezik«, s tegyük hozzá: gyilkossá, rablóvá, fosztogatóvá válik” - írja recenziójában Bori Imre. Fájóan ismerős, torokszorítóan félelmetes ez a Penovác Endre lágy pasztellképeivel illusztrált kötet. p. k. k. . шн Másként szín A bukás veszélyével is számoltak néhány évvel ezelőtt azok, akik a Zentai Színtársulat első bemutatója körül bábáskodtak. Nem is csoda, hiszen frissen toborzott, tapasztalattal, gyakorlattal nem rendelkező fiatalokat kellett színpadra állítani. S mi lett az eredmény? Az egyik hivatásos színész jóval a tervbe vett bemutató időpontja előtt azt mondta, hogy abba kell hagyni a próbákat, mert a darabon már csak rontani lehet... A Kunigunda hozománya című zenés mesejátékkal született újjá a zentai magyar amatőr színjátszás, s azóta sokan dicsérték, megirigyelték vagy „csak” megtapsolták az egymást követő produkciókat. Szakmai körökben sem maradt el az elismerés, amit a szemléken, vetélkedőkön megszerzett helyezések bizonyítanak. A Zentai Színtársulat egy félelmetes időszakban nőtt nagykorúvá, amikor nagy változások történtek az egész zentai színházi életben is. Erre bizonyosan hatással volt a háborús téboly, a szorongás vagy félelem, a létbizonytalanság és sok-sok egyéb kortünet. Amikor Hajnal Jenővel, a közművelődési központ igazgatójával beszélgetést folytattunk, a társadalmi körülményeket sem kerülhettük meg. ÚJ KÖZÖNSÉG A NÉZŐTÉREN A korábbi években Zentának szinte állandó színházlátogató közönsége volt, sokan váltottak bérletet, s ezek a nézők a középkorosztályhoz vagy az idősek közé tartoztak. Az utóbbi években viszont megnőtt a fiatalok száma, ami nagyon jó, az előadások továbbra is látogatottak, mégis hiányoljuk a régi közönséget. A távolmaradás véleményem szerint nem csak azzal magyarázható, hogy mostanában nincs mód magyarországi társulatok színvonalas előadásainak bemutatására, és hogy némileg módosult a repertoár, de ilyen nagy létszámcsökkenést ez nem okozhatott. Talán belemagyarázásnak tűnhet, de inkább a háború hatását érzem a jelenségben: az emberek magukba fordultak, bezárkózottság figyelhető meg. A kollektív szellem csak bizonyos előadások esetében jut kifejezésre. Ilyen volt pl. a Vox Humana két jótékonysági rendezvénye: jórészt a régebbi közönség töltötte meg a termet - mondta az igazgató. - Igaz, hogy a fiatal színészek megtalálták közönségüket, de olyan változatos a repertoár és olyan színvonalasak az előadások, hogy valójában mindenkihez szólnak, s az igényes nézőknek is élményt nyújtanak. Az első bemutatót, a zenés mesejátékot, már A halál álma követte. Üzenetében, esztétikájában Verebes Ernő Ének a halott asszony házából c. misztériumjátékával hasonlíthatjuk össze: korunkkal és korunk emberével kereste a kapcsolatot. Ugyanúgy üzenni tudott a közönségnek a Shakespeare, vagy amit akartok - Szerelmes játék alcímmel ellátott produkció, mely a tavaly nyári Tiszalakodalom elnevezésű szabadtéri rendezvénysorozatra készült, majd bekerült a színház falai közé is, s június elején Kulán képviseli az észak- bácskai és észak-bánáti körzetet, egyúttal a vajdasági magyar színjátszást is a szerbiai amatőr színházak köztársasági fesztiválján a Birodalomépítők, avagy a Schmürz című darabbal. Tehát a szelektor mindkét előadásunkat továbbjuttatta, s tudtommal más magyar előadás nem is kerül Kálára. A Zentai Színtársulat tagjainak érdeme az is, hogy a Középiskolások Művészet Vetélkedőjén a zentai előadást (Dürrenmatt, Vak) kiáltották ki legjobbnak. Hogy teljes legyen a sor, megemlítem, hogy a legtöbbet játszott előadás az Arzén és levendula volt. Sokat ígérnek a készülő bemutatók is: Kovács Frigyes rendezi a Kabarét, Soltis Lajos pedig egy kísérletező előadást: Olov Enquist művét, melynek címe: Ének Phaidráért. Ez utóbbiban hivatásos színészek is fellépnek, s a darab sok meglepetést tartogat a közönség számára. Anynyit elmondok, hogy éjszakai előadás lesz. A bemutatókra májusban, illetve júniusban kerül sor. VAN ALKOTÓ IFJÚSÁGUNK Hosszú éveken át úgy látszott, hogy az utóbbi évtizedek „diszkós és kocsmás” ifjúságot neveltek, beszűkült a fiatalok érdeklődési köre, amit az is bizonyít, hogy az idősebb korúak töltötték meg a színházi széksorokat. - Valóban még három-négy évvel ezelőtt is úgy tűnt, hogy a fiatalok elvesztek, de azóta a színházban kialakult egy új szellemi légkör az ifjúság körében, legalább is itt, Zentán. Mert nem csupán az tekinthető nagy eredménynek, hogy harmincegynéhányan naponta bejárnak a színházba, hanem a közönséget vonzó hatásuk, a barátok és ismerősök megjelenése, amit közönségnevelésnek is mondhatunk. Állításomat alátámaszthatom a Schmarz előadásán tapasztaltakkal. Mindenki tudja, hogy a „szervezett színházlátogatás”, amely egész iskolai osztályokat ölel fel, gyakran nem a legsikeresebb: van, akit nem érdekel az előadás, egyesek elhagyják a termet, a műsor végén pedig rohan a tömeg az ajtó felé. Nos, az említett a diákközönség kifelé - a tzűnésben - Háborús nőtt fel a zentaitás - Mégsem tett el az ifjúság darab befejezésekor felcsattant a gimnazista közönség tapsa, mindenki a helyén maradt, nem futottak kifelé. Ez az a pillanat, amikor látja az ember, hogy folytatni kell a munkát, mert érdemes, van eredménye és hatása. Sokáig azt hittük, hogy minden kulturális esemény mozgatója a pénz, s most, ebben a nagy szegénységben bizonyosodhattunk meg arról, hogy kevés pénzzel is lehet teremteni, ha nem hiányzik a lelkesedés és a tehetség. Tehát nincs egyenes arányban a pénz és a fölmutatott teljesítmény. Nem hallgathatjuk el azonban, hogy még nem tudjuk, miként jutunk el Kulára, vagy a felsőhegyi, tornyosi és zentai csoportok a Durindóra és Gyöngyösbokrétára. Jelenleg abban a helyzetben vagyunk, hogy könynyebb színre vinni egy darabot, mint azt bemutatni a városunkon kívül élő közönségnek. Olyan alkotó ifjúságunk van, amely nemegyszer kevésnek érzi a színházat: a Társulat tagjai, s egyáltalán a zentai fiatalok nagy sikerrel szerepelnek más rendezvényeken is. Két zentai középiskolás - Kormányos Gyöngyi és Kelemen Margaréta - a tartományi szavalóversenyről eljutott a Titovo Uzice-i szerbiai gálaműsorra; Domány Zoltán a nagykanizsai rangos beszédművészet versenyen a fődíjat kapta. És még nem is szóltunk a becsei vetélkedőről, a Ki mit tud?-on felmutatott eredményekről és sok egyébről. SZÍNHÁZTEREMTÉS MINDIG ÚJBÓL Ennyi előadás után a közönség (is) érzi, hogy „más” a zentai színjátszás, mint a többi. Vannak-e jellemzői, amelyek a színpadon láthatók, vagy amelyek a „színfalak mögött” történnek? - Fontosnak tartom, hogy meg tudtuk őrizni a nyitottságot, mondhatom, hogy jellemzőnk a nyitott modell s az ehhez kapcsolódó kísérleti jelleg. Bizonyos, hogy részben ez vonzza a fiatalokat. Lehet, hogy korábban éppen azért nem tudtuk „megfogni” az ifjúságot, mert atyáskodni akartunk, az okosabb felnőttek felülről igyekeztek igazukról meggyőzni őket, persze érvekkel, de nem éreztük az ő világukat. Beláttuk, hogy ez nem jó módszer. Mi teret, lehetőséget nyújtunk kibontakozásukhoz, segítünk, de menekülünk a győzögetéstől, s a színházon kívüli életükbe sem szólunk bele. Bizonyos tekintetben nekünk könnyebb megtartani a nyitottságot, mint a hivatásos színházban: nem kell szigorú repertoárhoz ragaszkodnunk, kevesebb a buktató, nincsenek „sztárok”, előre elvárt szereposztás stb. Nem szeretnénk azonban, hogy az amatőr jelző rosszalló értelemben a színvonalra is utaljon, kizárólag azt kell jelentenie, hogy színészeink szórakozásból, elkötelezettségből, és nem pénzért dolgoznak. Ezért alkalmazunk hivatásos rendezőket, s úgy látjuk, hogy csak ez az út járható. Nincs azonban állandó rendezőnk, mint ahogyan szigorú keretekbe zárt modell sem. A színészek is cserélődnek. Minden változó. Hernyák György rendező mindezt szemléletesen megfogalmazta: Az a varázsa ennek a színháznak, hogy minden egyes produkció színházteremtés, utána ez a színház megszűnik, s a következő darabbal új születik. FODOR István GYÖNGYOSBOKRÉTA '93 TEMERIN Véglegesítették a részvevők listáját egy Vajdaság legtávoanul az utcán jófomagyar szervelődési Ahogy közeleg május utolsó vasárnapja, amikor is Temerinben megrendezik a jubileumi, 30. Gyöngyösbokrétát és a 17. Durindót, úgy fokozódik az érdeklődés a nagyszabású és párját ritkító magyar folklórszemle iránt. Kevesen gondolták, hogy a nehéz gazdasági és politikai helyzet ellenére ilyen nagy visszhangja lesz a jubileumi szemlének. Úgy látszik, a magyar művelődési egyesületekben lankadatlan a munka, sőt éppenséggel a puszta fennmaradásukért folyó mindennapi küzdelem viszi a lendületet. Az a tény, hogy egyesek a jubileumi Gyöngyösbokrétán való szereplésért vállalják ezekben az üzemanyagínséges időkben is a több mint száz kilométeres utat és holabbi csücskében már nem is hallani magyar szót, tevékenykedik magyar művelődési egyesület, és be kívánják mutatni fáradságos munkájuk eredményét, igazolja a törekvést, hogy Temerin igazi házigazdához méltóan fogadja vendégeit. Kevés alkalommal (ha egyáltalán előfordult) történt eddig még meg, hogy a fesztiválon részt vevő egyesületek és csoportok száma meghaladja a harmincat, a színpadra lépőké pedig a másfél ezret. Temerinben most ez történik. A Temerinben legutóbb megrendezett 20. Gyöngyösbokrétán rekordot döntöttek. Akkor 28 csoport szerepelt a Durindón, és 32 a Gyöngyösbokrétán. Most ennél sokkal többen jelentkeztek, és a szervezők nagy sajnálatára, azokat a csoportokat, egyesületeket, akik nem küldték el záros határidőre jelentkezésüket, nem fogadhatják. Csak sajnálni lehet ezek kényszerű távoltartását, de mint a szervezők annyiszor hangsúlyozták, utólag senkit sem tudnak beiktatni a programba. Másokat, a fesztiválbizottság döntése alapján, arról kellett értesíteni, hogy rövidítsék a programjukat, illetve minden egyesület csupán egyetlen cső-A vártnál sokkal többen jelentkeztek - Minden eddigi rekord megdől porttal szerepelhet, ettől csak kivételesen tekinthettek el. A szervezőbizottság véglegesítette a Durindón és a Gyöngyösbokrétán szereplők névsorát. Elkészült a beosztás is, amely szerint a csoportok színpadra lépnek. Május 29-én a Durindón 31 helységből 35 népzenei együttes szerepel, összesen 503 előadóval. Másnap a Gyöngyösbokrétán fellépők tábora sokkal népesebb lesz, ekkor minden együttes más-más helységből jön. A 33 csoport 1006 táncost, zenészt, énekest szerepeltet. A csoportok kísérőit is számítva jóval több mint 1500 vendég érkezik. A részvevők száma várakozáson felüli, és ellátásuk, illetve elszállásolásuk megszervezése nem kis gondot okoz a szervezőknek. A vendégek saját költségükön utaznak, de a szervezők egyszeri étkezést mindenkinek biztosítanak. Mivel a végleges lista és a beosztás csak most készült el, az érdeklődésre való tekintettel közöljük a Durindón, majd a Gyöngyösbokrétán részt vevő együttesek listáját a szereplés sorrendjében. A Durindó részvevői: Szirmai Károly ME Róna citerazenekara, Temerin, József Attila ME, Debelyacsa, Fehér Akác ME, Tóthfalu, Tiszagyöngye ME, Törökkanizsa, Petőfi Sándor ME, Kálmán Ilona előadása, Felsőhegy, Bartók Béla MIO, Csantavér, Aranykalász ME, Völgyes, Tisza ME, Péterréve, Németh László ME, Nemesmilitics, Lányi Ernő IKME, Szabadka, Móra Ferenc ME, Csóka, Ady Endre ME, Moravica, Thurzó Lajos MEK, Zenta, Petőfi Sándor ME, Felsőhegy, Testvériség ME, Martonos, Testvériség KE, Horgos, József Attila ME, Szentmihály, Petőfi Sándor ME, Orom, Cifraszűr ME, Kanizsa, Népkör ME, Szabadka, Petőfi Sándor ME, Oromhegyes, Lányi Ernő ME, Szabadka, Tiszavirág Citerazenekar, Törökbecse, Arany János MME, Szenttamás, Egység ME, Kikinda, Citerabarátok klubja, Szenttamás, Petőfi Sándor ME, Székelykeve, Pacsér ME, Pacsér, Petőfi Sándor ME, Újvidék, Petőfi MKE, Pancsova, Testvériség KE, Bajsa és Szirmai Károly ME Kék nefelejcs népdalkórusa, Temerin. A Gyöngyösbokrétán fellépő csoportok beosztása: Petőfi Sándor ME, Versec, Egység ME, Erzsébetlak, Bartók Béla MIO, Csantavér, Petőfi Sándor ME, Orom, Testvériség ME, Feketics, Petőfi Sándor ME, Kupuszina, Vuk Karadzic ME, Temerin - Staro Durdevo, Arany János ME, Gombos, Tamási Áron MME, Hertelendyfalva, Ady Endre MME, Susara, Aranykalász ME, Völgyes, József Attila ME, Szentmihály, Petőn Sándor ME, Muzslya, Jednota ME, Glozan, Testvériség-egység ME, Kisorosz, Petőfi Sándor ME, Felsőhegy, Ady Endre ME, Moravica, Művelődési Otthon, Keresztúr, Fehér Akác ME, Tóthfalu, Móra Ferenc ME, Csóka, Testvériség ME, Martonos, Testvériség KME, Horgos, Petőfi Sándor ME, Székelykeve, Egység ME, Kikinda, Dr. Mladen Stojanovic ME, Bajki Jarak, November 11. Általános Iskola Zenta, Petőfi Sándor MF, Újvidék, Petőfi Sándor ME, Oromhegyes, Petőfi MKE, Pancsova és Szirmai Károly ME, Temerin. A szervezőbizottság felkérésére Andruskó Károly zentai grafikus készítette a fesztivál szimbólumát, egy táncospár linómetszetét, ez fog szerepelni a rendezvény plakátján és a részvételért járó díszoklevélen. GÓBOR Béla Magyar SzÓMŰVELŐDÉS 9 SZOMBATON ÚJVIDÉKEN Mozgó Mesebolt Szombaton, május 22-én az újvidéki Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben Sziráczki Katalin, a szabadkai Népszínház művésze Mozgó Mesebolt címmel előadást tart az óvodás gyerekeknek. Gazdag Erzsi, Weöres Sándor, Veress Miklós, Mohácsi Éva, Csukás István, Zelk Zoltán meséi a gyerekek bevonásával önfeledt játékot ígérnek. Az előadás este 6 órakor kezdődik. A belépés díjtalan.