Magyar Szó, 1994. március (51. évfolyam, 49-60. szám)
1994-03-03 / 49. szám
2 KÜLPOLITIKA Külföldi rádióállomások kiemelt helyen jelentettek arról, hogy amerikai segédlettel és közvetítéssel létrejött a boszniai horvátok és a muzulmánok föderációjáról szóló egyezmény. A Deutsche Welle közölte, hogy ezt megelőzően a belgrádi kormány világosan értésre adta: nem ért egyet a boszniai muzulmánok és a horvátok szövetségi államáról alkotott elképzeléssel. A BBC angol rádió egyik közép-boszniai tudósítója úgy foglamaz, roppant nehéz lesz majd meggyőzni azokat az embereket a horvát-muzulmán föderáció szükségéről, akik azokon a területeken élnek, ahol ádáz harcok dúltak és leplezetlen gyűlölet uralkodott. Az egyik legnagyobb kihívás Mostar városa, amelynek nyugati kerületeit a horvátok szinte teljesen „megtisztították” a muzulmánoktól. Hozzáteszi azonban, hogy tekintet nélkül a nemzetiségi hovatartozásra, lassan mindenki torkig van a háborúval. A boszniai muzulmán és horvát föderációs megállapodás aláírásának híre későn érkezett az európai, így a brit lapokba is ahhoz, hogy a reggeli újságok első kiadásába bekerüljön, de számos lap foglalkozik a legutóbbi orosz és amerikai diplomáciai lépések lehetséges hatásaival. A brit The Independent szerint a két ország befolyásért vetélkedik Bosznia-Hecegovinában. A két nagyhatalom diplomáciai kezdeményezései nyugati, illetve orosz érdekszférákra oszthatják a köztársaságot. Egyes katonai szakértők véleményét idézve a The Times megállapítja, hogy az újabb orosz szerepvállalás Boszniában a szerbek malmára hajtja a vizet, akik Moszkvát hagyományos szövetségesüknek tekintik. Sok brit lap kiemelt helyen foglalkozik egy magas beosztású orosz hadiipari illetékes letartóztatásával, akit azzal vádolnak, hogy Nagy-Britannia javára folytatott kémtevékenységet. A The Daily Telegraph szerint az oroszok visszavágni igyekeznek azokra az amerikai vádaskodásokra, hogy kettős ügynökök washingtoni alkalmazásával Moszkva megszegte a hidegháború utáni játékszabályokat. A már említett The Guardian úgy látja, hogy Oroszország az ügyet agresszívebb külpolitikájának igazolására használja fel. A The Glasgow Herald úgy véli, hogy a legutóbbi fejlemények fokozzák a bizonytalanságot Oroszország nemzetközi szerepét illetően, s egyben azt is jelzik, hogy az oroszok ismét készek erőszakosabban fellépni. Pártos Gábor, a BBC angol rádió munkatársa kommentárban foglalkozik a boszniai szerbek helyzetével. Bevezetőben megállapítja: A közelmúltban még úgy tűnt, hogy a boszniai szerbeknek sikerül megvalósítaniuk legfőbb céljaikat. A nemzetközi közvetítők ennek tükrében igyekeztek rávenni a szarajevói muzulmán befolyás alatt álló kormányt, egyezzen bele a köztársaság felosztásába. Eközben a két ősellenség, Horvátország és a szerb befolyás alatt álló maradék Jugoszlávia megállapodott, hogy alacsonyabb szinten felújítják diplomáciai kapcsolataikat. Az utóbbi hetekben azonban a boszniai szerbeket jó néhány csapás érte. A NATO ultimátuma értelmében, mint emlékezetes, vissza kellett vonniuk nehéztüzérségüket a Szarajevót övező hegyekből. Ezek a fegyverek voltak a „nyomaték” a kezükben, ezekkel szerették volna rávenni a bosznia-hercegovinai kormányt a köztársaság felosztására. A másik csapás hétfőn a reggeli órákban érte őket, amikor a NATO lelőtte négy repülőgépüket. Meglehet ugyan, hogy a boszniai szerbek légiereje nem valami jelentős, ám ahhoz képest, hogy a szarajevói kormány egyáltalán nem rendelkezik légierővel, mégiscsak előnyről van szó. A NATO F-16-osainak hétfői akciója után mindennemű hasonló kísérletezés a szerbek részéről könnyelműség lenne. A harmadik probléma: úgy tűnik, hogy Franjo Tudman horvát elnök feladta eddigi politikáját és úgy döntött, hogy felújítja a horvát-muzulmán szövetséget mind magában Boszniában, mind pedig Bosznia és Horvátország között. A boszniai szerbek ezekre a számukra kedvezőtlen fejleményekre azzal válaszoltak, hogy mindenütt harcba lendültek, ahol viszonylag kisebb kockázattal végezhették harci cselekményeiket. Emögött a részükről a szándék is meghúzódott, hogy további területeket hódítsanak meg még azt megelőzően, hogy másodszor is létrejött a muzulmán-horvát szövetség, és ennek eredményeként a terepen az e két fél közötti katonai együttműködés. Mindez azonban korántsem jelenti azt, hogy a boszniai szerb hadsereget veri a sors. Az orosz alakulatok szarajevói bevonulása lelket öntött beléjük, és igencsak megnövelte a hadsereg morálját. Egyrészt igen pozitív jelként értelmezik a nagy szövetséges bevonulását, másrészt, s ami egyáltalán nem mellékes: az orosz katonai kontingens jelenléte szinte kizárja azt, hogy a NATO szerb állásokat bombázzon. Moszkva tehát egyre tevékenyebb szerepet vállal a boszniai békefolyamatban, és az embernek az az érzése, hogy egyértelműen kész támogatni a szerbeket. (D) NEMZETKÖZI FIGYELŐ Torkig a háborúval Nagyhatalmi diplomáciai erőfeszítések a boszniai béke megteremtésére Kenyeret! Munkát! Egyre bizonytalanabb a helyzet Macedóniában Kenyeret! Munkát! - ez volt a legszembetűnőbb jelszó abban a menetben, amelyet a csődbejutott macedón vállalatok munka,lletve kereset nélkül maradt dolgozói vittek Szopje központjában, miközben a szobrányé, a parlament felé tartottak. A felvonulók szerint hétezren, a hivatalos becslés szerint háromezren vonultak fel annak a 60 000 csőd miatt kereset nélkül maradt dolgozónak a nevében, akik közül már csak kilencezren kapnak munkanélküli-segélyt, mert az új törvény értelmében nem 30 hónapig, hanem csak 24 hónapig jár ilyen juttatás. Új vállalatok, új munkahelyek megnyitásával 17 ezren kaptak ismét munkát, a 48 ezer azonban az utcára került, mert vállalatuk már két éve lakat alatt van. A bíróságról érkező hírek szerint azonban rövidesen még 18 ezer dolgozó vállalatában indítanak csődeljárást és bejön a vízözön. Nagy rengések ezek a mintegy 460 ezer embert foglalkoztató kis országban, ahol a politikai és gazdasági rendszerváltást egy tollvonással, papíron akarják megvalósítani. A munkásokkal tárgyaló miniszterek demagógiával, szocialista önigazgatási gyakorlat követelésével vádolják a munkásokat, miközben új gazdasági rendszer van, és a piacgazdaság elvei diktálják az eseményeket. Sem a szakszervezet, sem a munkások nem fogadják el az indoklást, mert - mint mondják - ők önhibájukon kívül kerültek ebbe a helyzetbe és a Macedónia és a macedón nép érdekeit is figyelembe kell venniük a macedón politikusoknak. Ellenkező esetben azt hihetik, hogy a XIX. századi legkeményebb kapitalizmust akarják visszahozni, ahol a polgárok öt százaléka jólétben dőzsöl, a többi meg éhezik. Ezért - mondják a sértettek -, aki nem képes arra, hogy a nép jólétéért tegyen valamit, az vonuljon le a politikai színtérről. Azt is hozzátették, hogy ők is a piacgazdaság hívei, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék, és ők is szeretnének már a keresetükből tisztességesen megélni, erre (Szkopjei tudósítónktól) azonban lehetőséget kell kapniuk. Tehát a vagyonhoz és munkához jutás azonos eséllyel szerepeljen a teendők között. Az ellenzékben levő pártok is a munkások mellé álltak, és arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az átmeneti időszakra való tekintettel a munkához jutáskor mégis előnyt kell adni azoknak, akik csődeljárás miatt kereset nélkül maradtak. Igen sok nyugdíj előtt álló, valamint többgyermekes szülő van köztük, és ez alkalommal nem dühösen, nem asztalveregető módon tárgyaltak a kormány tagjaival, hanem érvekkel alátámasztva. Még szomorúbb az egész ügyben, hogy az eddigi szokásoktól eltérően az idősebbeket nem is nyugdíjazhatják, mert Macedóniában napjainkban 1,5 dolgozó tart el egy nyugdíjast. Ez a dolog valószínűleg nem csitul el gyorsan, és félő, hogy az imitt-amott repedező szociális védőháló drámai módon szétszakad. A görög blokád egyébként nagyon nehéz helyzetbe hozta Macedóniát. Megkérdőjelezi a stabilizációs programot, a nehézipar kénytelen lesz leállni, mert nyersanyaga és termékei is csak vasúton szállíthatók. Görögország továbbra is politikai okokra vezeti vissza a gazdasági embargót, de a nemzetközi politika irányítói mind azt mondják, hogy ez bizony nem igazolható ilyen érvekkel. Az Európa Tanács határozatban ítélte el az embargót és a térség beláthatatlan következményű destabilizációját látják benne. Időközben az Európai Unió jogi bizottsága is dönteni fog Görögország írásbeli indoklása napján, hogy foganatosít-e büntetőintézkedést az éppen elnöklő tagországa ellen. A bizottság tagjai ugyanis úgy vélik, hogy politikai okokkal nem indokolható a Kis-Macedónia elleni intézkedés. Szkopjéban nem hagyták szó nélkül Zorán Liliének, JSZK államfőjének nyilatkozatát arról, hogy az újságírók kérdésére, mely szerint miért nem rendezik a JSZK és a Macedón Köztársaság viszonyát, kitérő válaszként azt felelte, hogy jobb, ha erről megkérdezik Kiro Gligorovot. Időközben a jugoszláv légtérből az illeték nem fizetése miatt kitiltották a macedón repülőgépeket, erre itt azt mondják, hogy kifogásnak jó, de a gyakorlatban ez másképpen fest, mert mások is repülnek a térségben, akik nem fizettek, és eddig nem a letiltás volt a szokás, hanem a felszólítással való megfizettetés. SZEGEDI Mária V Magyar Szó 1994. március 3., csütörtök BEMUTATJUK A MAGYAR PÁRTOKAT Az MSZP kormányzásra készül A Magyar Szocialista Párt hétvégén tartott kongresszusa elfogadta a párt választási és koalíciós programját, országos választási listáját. - Nem mi sírjuk vissza a múltat, nem mi emlegetünk leszámolást, politikai pereket - mondta Horn Gyula, a párt elnöke. És a pártnak sikerült jövőbe mutató programot megfogalmaznia. Kiindulópontja, hogy a fordulatot és a tartós javulást csak egy számottevő többséggel rendelkező kormány szavatolhatja. Egy ilyen kormány létrehozására hajlandóak összefogni mindenkivel, létrehozni egy olyan szociális-liberális koalíciót, amely nyitott a kereszténydemokraták felé is, de elfogadnak olyan megoldást is, amely a legrátermettebbeket juttatja kormányra azzal, hogy a miniszterek akár ne is legyenek pártokhoz kötődő politikusok. Az ilyen összefogáshoz a szocialisták programjukat, elképzeléseiket kínálják fel. Legelőször is annak tudatosítását, hogy a nehézségek átvészelésére új szociális paktumra, társadalmi áldozatokat vállaló összefogásra van szükség. Ennek a paktumnak az elképzelése, kimunkálása és megvalósítása a legfontosabb része a nyolc pontból álló programnak, amely emellett ígéri a privatizáció - nem a költségvetési hiány fedezésére, hanem a gazdaság élénkítésére fordítandó - befejezését, a mezőgazdaság talpra állítását, az ország hanyatlásának két éven belüli megállítását stb. A TISZTA LELKIISMERET PÁRTJA Egész Kelet-Európa számára nagy csapás, hogy ügyeinek intézésében túl sok a lelkiismeret-furdalásos ember. Még legkevesebb vizet zavarnak a tényleges bűnösök - nekik van legkevésbé lelkiismeret- furdalásuk -, hiszen azokat egyszerűen félretették. A lelkiismeret-furdalás azoknak a kisembereknek a problémája, akik élték mindennapi életüket és mivel a hétköznapok még a legdemokratikusabb rendszerben is sok megalkuvást követelnek, a pártállam rendszere pedig hatványozta e megalkuvásokat - mindegy, hogy miért, valami díjért, egy egyetemi tanszékért vagy csak egy állásért vállaltak egy csomó megalkuvást. Mivel a rendszer letűnése mindenki számára meglepően gyors volt, most ezek az emberek teszik fel a kérdést: ha ez a rendszer ilyen könnyen megdönthető volt, akkor miért vállaltam én azokat a megalkuvásokat. A mai lármás nacionalisták, hirtelen túlbuzgóvá vált vallásosak mindegyike háborgó lelkiismeretét akarja elhallgattatni, ha ugyan nincs valami komolyabb elfeledni valója, amire szintén van példa, hiszen kiderült, hogy a különféle KGB-k nem a „csendes többséggel”, hanem a zsirinovszkijokkal manipuláltak a legszívesebben. Ezekben a háborgó lelkiismeretű társadalmakban az MSZP a tszta lelkiismeret pártja tudott lenni. Mert leszámolt a múlttal, még új nevének felvételekor kimondta, „elhatárolja magát a bűnöktől, a tévesnek, hibásnak bizonyult elvektől és módszerektől”. Mert akkor vállalta a reformok kockázatát, amikor a mai lármások még bölcsen hallgattak. Mert elkerülte a kelet-európai uralkodó pártok mindkét csapdáját, azt is, hogy görcsösen - a nacionalizmussal szövetkezve - ragaszkodnak a hatalomhoz, vagy belepusztulnak, hogy nem tudják megtartani a hatalmat. Mert azóta sem megismételt leckét adott a demokráciából, hogyan kell a hatalmat békésen átadni, hiszen Kelet- Európának azóta sincs olyan pártja, amely felbomlás nélkül megélte volna, hogy a demokrácia szabályai szerint átadja a hatalmat. Ez is beleépült abba, hogy az MSZP- nek ma már könnyű dolga van: sikerült elejét venni annak is, hogy utódpárttá alakuljon át, és ma képviselőjelöltjeinek többsége 30-40 év közötti, vagyis 1956 táján született. Tehát már a múlt minden nyűge nélkül nézhet a jövőbe, és ráadásul neki van fedezete azt állítani: félreállnak, ha nem sikerül megvalósítani programjukat. AKI TUDJA, CSINÁLJA Az MSZP most - a közvéleménykutatás szerint — a FIDESZ-szel áll versenyben az első helyért. Még a FIDESZ vezet, de az általános vélemény és az utóbbi pótválasztások tanúsága szerint az MSZP-nek sokkal több lehetősége - főleg megszilárdult, erejének tudatára ébredt pártszervezete - van arra, hogy a népszerűséget szavazatokra és képviselői mandátumokra váltsa, mint a FIDESZ-nek. Ebből ered, hogy a májusi választásokon vagy ő lesz az első párt - és akkor ő keresi a szövetségeseket -, vagy olyan erős lesz, hogy a kormánykoalíció összeállításánál számolni kell vele. Ezért kellett a pártnak a választási kampány elején tisztáznia, hogy vállalhatja-e a kormányzás terhét. Mert két dolog is ellene szólt. Az egyik: a magyar lapok szerint Németh Miklós, a rendszerváltás most nemzetközi bankügyekre átálló egykori miniszterelnöke azt tanácsolta a szocialistáknak, hogy ne siessenek kormányra kerülni, mert a következő két évben még rossz lesz a helyzet, tehát bárki lesz kormányon, csak elégedetlenséggel találja magát szemben. A másik: a párt legfőbb szövetségese, a szakszervezet nyilvánvalóan gyorsabb eredményt akar, tehát ebben a két évben is az elégedetlenség hordozója lesz. Mégis úgy döntöttek, hogy mindezt vállalják. E döntésnek és ennek alapján a választási programnak három kiindulópontját fogalmazták meg. Az egyik: ma a helyzet rosszabb, mint 1989-ben volt, amikor a mostani kormány az országot átvette, hiszen három év alatt a bruttó nemzeti termék 22 százalékkal, sőt az ipari termelés 41, a mezőgazdaságé 45 százalékkal csökkent. A másik: a szocialisták nem ígérnek csodákat, mint Békési László, a gazdasági program kidolgozója fogalmaz: „1996-tól szerény értékű gazdasági növekedés indulhat meg.” A harmadik: a magyar társadalomnak, így a szakszervezeteknek sem mindegy, hogy a nehéz években ki áll az ország élén, mert a mostani kormány intézkedésének egész sora - Horn Gyula pártelnök szavaival - „már nem egyszerűen pimaszság, hanem otrombaság” volt. Főleg nem mindegy, hogy szavatolni tudja-e, amit a szocialista program a konkrét intézkedések egész sorának előirányozásával szavatol — szintén Békési szavaival -: „az általános életszínvonal-emelkedés feltételei csak a ciklus végére, esetleg az ezredfordulóra teremthetők meg”. BÁLINT István Nem menthető meg Kudarcba fulladt a rendteremtés - Távoznak az amerikaiak Szomáliából (New York-i tudósítás) Indulásra készen állnak az amerikai csapatok, Szomáliából visszaindulnak otthonukba. Legtöbben már elhagyták a kelet-afrikai országot, az utolsók még csomagolnak, tisztítják a tankokat és helikoptereket, szabad idejükben pedig kártyáznak vagy zenét hallgatnak. Várhatólag öt nappal a kitűzött határidő, március 31-e előtt szállnak repülőre. Hazaérkezésüket korántsem övezi olyan dicsfény, mint az 1992. évi decemberi leszállásukat a Szomáliai fővárosba, az eredetileg karitatív jellegű katonai misszió csak növelte az anarchiát. Mohammad Farah Aidid tábornok csapatai több ízben megtámadták az élelmiszer-szállítmányokat védelmező ENSZ-, illetve amerikai katonákat. A múlt év október 3- ai incidens után, melynek során 18 amerikai vesztette életét, Washington utasítást adott, hogy szüntessék be a Szomáliai bandavezér felkutatására irányuló akciókat, s bejelentette, hogy ez év március 31-éig kivonja csapatait a térségből. Az amerikai hadügyminisztérium jelentése szerint 25-e után már csak 50 tengerész marad Szomáliai földön az amerikai nagykövetség védelmére, Thomas Morgomery tábornok, az akció parancsnoka pedig a hónap utolsó napjáig egy hadihajó fedélzetéről vagy a szomszédos Kenyából figyeli majd a fejleményeket. Az indulásra váró katonák egyike újságíróknak elmondta: helyteleníti, hogy leállították az Aidid elleni „vadászatot”. „Elértük, hogy államférfi lett egy közönséges bűnözőből. Ez olyan, mintha Los Angeles vagy Chicago egyik gengszterét kongresszusi képviselőnek neveznénk ki.” Egy másik katona elmondta, hogy nem sikerült semmilyen kapcsolatba kerülniük a helyi lakossággal. Most naponta látják, amint egyesek az amerikaiak által hátrahagyott szemétben turkálnak, csakhogy valamit hazavihessenek. „Nincsenek barátaink, akiknek ajándékot hagyhatnánk. Majd egy zacskóban itt hagyunk néhány tornacipőt, öreg trikót a táboron kívül. Hadd örüljenek.” Egy harmadik úgy véli: „Nem lehet megmenteni egy országot, amelyik nem akarja önmagát megmenteni”. GERÉB László